Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-04 / 53. szám

A tévében láttuk Kulturált élet éfetkultúra Meggondolják-e azok, akik a munkások „műveletlenségé- ről”, a kultúra iránti közönyéről, érdektelenségéről szavalnak, hogy mit beszélnek? Valóban „műveletlen” az a munkás, aki nem jár tárlatra, koncertre, nem olvas Thomas Mannt? Egy­általán kit nevezhetünk „műveltnek”, mik a kulturálódás fel­tételei? Része-e — s mennyiben az — a kultúra a teljes em­beri életnek, hogyan támasztható fel, éleszthető a munkás­emberben, egyszóval a tömegekben a kultúra igénye? Hogyan tehető érdekeltté a kultúra megszerzésében? Az üzemen, a termelésen belül előnyösebb helyzetben van-e a művelődő, érdeklődő munkás, mint a csak a forint után szaladó kispol­gár? Mind olyan kérdések ezek, amelyekkel szembe kell néz­niük azoknak, akik népműveléssel, neveléssel foglalkoznak! Vajon végig is gondolják ezeket a kérdéseket? Még egysze­rűbben: ismerik-e a munkásokat, a „befogadó tömeget”, amely­nek így vagy úgy a kultúrát „el szeretnék adni”? S egyálta­lán meddig tartható még az a szemlélet, amely szerint az egyik oldalon vannak a kulturális intézmények (színház, mozi, tévé, kultúrházak stb.), a másikon a „befogadó tömeg”? Az a „tömeg”, amelyért — s ezt nem lehet elégszer hangsúlyoz­ni! — vannak egyáltalán ezek az intézmények, szervek. Ja jó! meggondoljuk, a t..i.?gekxe panaszkodó kul- u'imunkás vagy funkcioná­rius tulajdonképpen a fel­készületlenségét, tájékozat­lanságát és tehetetlenségét vallja be ezzel! Már köz­hely, hogy a kultúra — a mi társadalmunkban — nem lehet árucikk. De arra a fel­ismerésre még sokan nem jutottak el, hogy nem te­kinthetjük „kiszerelhető”, szétosztható valaminek sem! Nézzünk meg például egy kultúrotthont! Hány műve­lődési ház igazgatója mérte fel tudományosan vagy akár csak házi használatra, hogy a környezetében élő embe­reknek milyen igényük van, mit kémek, várnak a műve­lődési otthontól? Mikor sza­kítanak azzal a gyakorlat­tal, hogy előbb összeállíta­nak valamiféle programot, s utána keresik hozzá a kö­zönséget? A módszert ismer­jük: telefon az iskoláknak, kollégiumoknak, s azok „szál­lítják a vattát” .. De mond­hatunk más riasztó példát is! Az egyik kollégium 50 ifjúsági koncertbérletQt yett. Dicséretes lenne, ha.. Mert mi történt? Amikor nérn volt 50 önként jelentkező (és sosem volt!) az igazgató azokat a tanulókat küldte el, akik mondjuk nem taka­rították ki a szobájukat... Szélsőséges példa? Szomorú tény... Így nem lehet! A kultúra nem lehet kényszer, de még az sem célravezető, ha kicsúfoljuk a közönyös, a nem érdeklődő embert. A megoldást úgy kell ke­resni, ahogyan a tévé tette a péntek délutáni „Érdek és érdekeltség” (A minden­napok kultúrája) adásában. Oda kell menni a munká­sokhoz! Nem „csak” azért, mert megérdemlik, hanem mert ez az egyetlen ered­ményes megoldás. Meg kell nézni: hogyan (hol) dolgoz­nak, hogyan élnek, mi az igényük. Pozsgay Imréék abból indultak ki, hogy a „kultúra” szó eredete a csi­nálni, alkotni ige-fogalom. Mindenkinek meghatározza a tudatát az a tevékenység, amit végez. Minden kultúra alapja a munka, a tudatos emberi tevékenység. Minden munka a maga képére for­málja az embert, ugyanak­kor az ember a maga intel­ligenciájával, akaratával, vágyaival hat, vissza is hat a termelésre. A fejlődés mozgatója, legfontosabb komponense ez. Az, hogy ma már nem kőszerszámok­kal dolgozunk, a munkás- en\b§rjt dicséri. “ igazolja! A muhkg minősége, szervezett­ségé tehat mindennél erő­sebben hat a tudatra. Elég egy középiskolás történelem- könyvet fellapozni, hogy lás­suk, miről van szó. A ter­melés fejlődése mindenkor meghatározta az azt végzők tudatát. Kegvetlennek tűnő törvény ez, ha a munkást csak passzív befogadónak, az eseményeket elszenvedő alanynak tekintjük. De — szerencsére — ez nem így van. Nem, mert a termelést egy közösség végzi, amely legalább annyira hat (vagy hathat) a tagjaira, mint ma­ga a munkafolyamat. Ez tu­lajdonképpen a szocialista brigádmozgalom alapja. A tömegeknek már akkor is volt kultúrájuk, amikor a népművelés fogalma nem is létezett! A munkásoknak is volt, van! Ez itt, Diósgyőr­ben nem kell különösebben bizonygatni. Mi történt még­is, hogy most mintha szaka­dék lenne a tömegek ízlés­szintje és a kultúra között? Ma nem érdeklődnek az emberek? Dehogynem! Ezt bizonyítja — többek között — a vita előtt levetített ri­portfilm is. Tessék csak megnézni a „fusában” fara­gott szobrokat! Ezt az önte­vékeny „művészeti” tevé­kenységet és igényt kell fi­gyelembe venni és támogat­ni. A riportban látott példa: modern festészeti kiállítás a debreceni MÁV Járműjaví­tóban elgondolkodtató. Sza­bad-e iskolázatlan, felkészü­letlen embereknek csak úgy „odaönteni” a legmoder­nebb alkotásokat (hogy ki­pipálhassunk egy rubli- kát...) ? Nem hisszük, hogy egy irodaházban sokkal jobb hatásfokot érnének el! Pozsgay Imre vitazárójá­val kell egyetértenünk, aki a kultúrát a teljes emberi élet részének tekinti, de folya­matnak, amelyet alakít, s amelyben alakul maga az ember. Kitágítva: minden ér­telmes emberi tevékenység kultúrateremtő, de legfő­képpen a munka az. A mun­ka körülményeinek, jellegé­nek a megváltoztatásával alakul maga pz ember is. Erről nem mondhatunk le. Mint ahogy arról sem, hogy a tömegekhez valóban eljus­son a kultúra, aktív része­seivé váljanak. Ehhez azon­ban hatékonyabb szemléle­tet, módszereket kell kiala­kítani! HORPÄCSI SÁNDOR Koncert a színházban A Miskolci Szimfonikus Zenekar ad hangversenyt ma este fél nyolckor a Miskolci Nemzeti Színházban. Műso­ron Csajkovszkij Diótörő (részlet), a zeneköltő b-moll zongoraversenye, és az V. szimfónia szerepel. A kon­cert zongoristája Schiff And­rás, vezényel Németh Gyula. Amerikai mozaik A Művészklub fotó- és filmművészeti tagozatának következő összejövetele már­cius 5-én, kedden este hat órakor lesz. Színes, zenés amerikai mozaik címmel dr. Sidló Gábor és dr. Sidló László fotóművészek tarta­nak diabemutatót. A legszebb könyvek A Szép magyar könyv 1973 című versenyre annak ide­jén 19 kiadó 288 művet ne­vezett be, és végezetül 347 kötetet bírált el a főzsüri; hat ötezer forintos, tizenkét háromezer forintos, 24 két­ezer forintos díjat és 43 ok­levelet ítélve oda a legjob­baknak. A szépirodalmi könyvek kategóriájában a legmagasabbra az Európa Kiadó A szovjet irodalom könyvtára című sorozatának eddig megjelent három kö­tetét értékelték, a politikai kiadványok között a Kos­suth Kiadó gondozásában megjelent Világtörténelmi Kisenciklopédia a listave­zető. Sok könyvbarát szerint az elmúlt év legszebb köny­ve a Magyar Anjou Legen­dárium volt (a Helikon adta ki), a szakkönyvek rangelső­jének pedig a Medicina gondozásában megjelent A gyakorló orvos enciklopé­diájának négy kötete bizo­nyult. A díjátadás az ünnepi könyvhét megnyitása alkal­mából lesz. MISKOLCI EMLÉKEIM MEZEI MÁRIA 1. — Merre van a Petőfi Sándor utca? — érdeklődtem Budakeszi főutcáján, a 22-es budapesti kék autóbuszról le­szól Iva. Több mint félórát bolyongtam az útbaigazítások nyomán — az egyéb­ként nem nagy, de csupa hegy és völgy — településen. Végre az idősebb ember bölcsessége szólt egy férfiből, amikor visszakérdezett: — Kit tetszik keresni? — Mezei Mária művésznőt — vála­szoltam nem sok reménnyel, hogy cél­ba érek. — Miért nem ezt tetszett mondani?! Várjon elkísérem — vállalkozott kész­ségesen megmentőm. Két perc múlva már a keresett 18. számú ház kapuján csengettem. — 24 éve, hogy itt élek, és ez a hegyoldali ház igazi otthonommá vált; mert megtaláltam mindent, amit sze­retek: a csendet és a természetet — kezdte önvallomását a tüdőgyulladás­ból lábadozó Mezei Mária, aki miskol­ci voltom miatt kelt fel betegágyából, hogy fogadjon. Szemben a hegytetőn a zöld rengetegből a János-hegyi kilátó kupolája emelkedik ki. Erdő övezi az egész környéket. — Ideális hely a szerepre készülő művésznek... — Volt, amíg játszottam!... mondja némi nosztalgiával a művésznő. — Négy étig azonban az orvosok eltiltot­tak minden nyilvános szerepléstől. A pálya rokkantja vagyok. Baj van a szívemmel és a „fújtatómmal” — so­rolja kedélyesen, de érzem mosolya mögött a mély szomorúságot. S mint i: í aki egy rossz gondolatot akar elhesse­getni hirtelen témát vált. — Miskolc... Mennyi szép emlék! A miskolci színház volt a színészi szü­lőházam. Rózsahegyi színiiskolájában végeztem. Édesapám jónevű szegedi ügyvéd volt, és „sógor ság-komaság” révén a helyi társulat szerződtetett. Be nem vettek komolyan, amolyan har­mad- és negyedrangú szerepeket kap­tam. Aztán a Színészkamara előtt újra vizsgáznom kellett, mert a magán-szí­niiskőla nem adott diplomát. Soha nem felejtem el, Fazekas: Altona című da­rabjából adtam elő egy monológot, és amikor lejöttem a színpadról, egy kéz nehezedett a vállamra. Megfordultam és egy testes férfival találtam magam szemben, aki visszautasítást nem tűrő, dörgő hangon azt mondta. — Maga lesz az én hősnőm! — Drága Miska bácsi!... Ugyanis Sebestyén Mihály, a miskolci társulat igazgatója volt ö, aki első látásra bí­zott bennem, és valójában neki köszön­hetem, hogy színésznő lettem, ő az én második apám. Akkor már kellettem volna a szege­dieknek is. De én azt mondtam, nem kell kegy nekem, a magam útját járom. Kü­lönben a „senki sem lehet próféta a saját hazájában” vastörvénye előbb vagy utóbb úgyis érvényesült volna. Én arra születtem, hogy játsszak!... és éreztem, hogy ezt a lehetőséget Mis­kolcon megkapom. Nem is csalódtam. Én nem hiszek a véletlenekben... Sebestyén Mihály, de az egész Sebes­tyén dinasztia híres színésznevelő volt, és ahogy a szakmában mondják, min­dig megérezték a tehetséget. Éppen ezért büszke is voltam, hogy Miska bácsi engem választott. Negyvenhárom éve annak, hogy bő­röndjeimmel és reményeimmel Mis­kolcra érkeztem. Eleinte szállodában laktam, de nem győztem pénzzel, és egy kis albérleti szobába költöztem, ami — ha jól emlékszem — egy főut­cái ház hátsó udvarában volt. Vasaló­deszkához hasonló ágyon feküdtem. De ki törődött akkor ezzel?! I1WREH JÓZSEF (Folytatjuk) Ini' HTJ HÉTFŐ Kossuth rádió. 12.00: Déli kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Tánc­zenei koktél. — 13.20: Urbán Ka­talin és az OTP Bartók Béla kamarakórusa népdalokat éne­kel. — 13.50: Válaszolunk hall­gatóinknak. — 14.05: Édes anya­nyelvűnk. — 14.10: Fekete-Győr István: Négy dal Nagy László verseire. — 14 24: A Pénzügyőr Zenekar játszik. — 14.34: Irodal­mi évfordulónaptár. — 15.00: Hí­rek. — 15.10: Tskolarádió. Kollé­giumi órák. — 15.50: A világgaz­daság hírei. — 15.56: A Rádió­színház bemutatója. A királyok temetője. — 17.00: Hírek. —17.05: •Külpolitikai figyelő. — 17.20^ A hét rádióhallgatója. Portré mu­zsikával. — 17 40: Van új a Nap alatt! — 17.55: Húszas stúdió. Szomszéd falvak. — 19.00: Esti krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: A Rádió Kabarészín­háza. Márciusi műsor a 6-os stúdióból. — 21.05; Hírek. . — 21.08: Könnyűzene. — Mi, férfiak . . . Petress István műso­ra.— 22.0Ó: Hírek. — 22.20:'Ne­gyedszázad emlékezetes buda­pesti hangversenyei, XVII. rész. — 23.33: Nóták. — 24.00: Hírek. — 0.10: Kokkonen: Laudatio Do­mini. Petőfi rádió. 12.00: Századunk zenéjéből. — 13.00: Hírek. — 13.03: Az osztályban és az osz­tályod kívül. — 13.20: Hangszer­szólók zenekarral. — 13.45: Idő­járás. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.05: Kül­politikai figyelő. — 18.20: Köny- nyűzenei olimpia. I. rész. —19''.22: Reklám. — 19.27: Üj könyvek. — 19.30: Hándel-művek. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hí­rek. — 20.10: Élektra. Részletek Richard Strauss operájából. — 20.50: Az érték és az ember. — 21.10: Népzenei hangverseny a 6-os stúdióban. — 22.00: Tánc­zene négy országból. — 23.00: Hírek. — 23.15: Szedő Miklós felvételeiből. — 23.30: A hét ze­neműve. Brahms: Változatok egy Haydn-témára. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió. Emberek, utak, járművek . . . Közlekedésbizton­sági és balesetvédelmi műsor. — Szórakoztatózene. ,— Borsodi tü­kör. — Kórusmuzsika. — Nap­jaink kérdései — jegyzet. —Me­gyei sporteredmények. — Slá­gerkoktél. Szlovák televízió. 16.40: Film­magazin fiataloknak. — 17.10: Ipari tanulóknak. — 17.45: Ke­rületeink hangja. — 18.10: Asz- szonyokról asszonyoknak. — 19.00: Híradó. — 19.30: A Poló- nia expressz. — 20.00: Aztán már úgy megy, mintha mézesmadza­gon húznák (tv-játék). — 21.05: Híradó. — 21.25: Pártoktatás. — 22.25: Sajtószemle. Kiállítás. Kossuth Művelődési Ház (10—18): Képek lepkeszár­nyakból. Filmszínházak. Béke (f4, hn6): Az ördög bájitala (mb. színes NDK—csehszlovák); (8): Mi, fér­fiak! (színes szovjet). — Kos­suth (f3, f5, fi): kabaré (színes amerikai, 16 éven felülieknek!). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): Végül (magyar). — Fáklya (f5, i7): Mackenna aranya (színes amerikai, felemelt helyár!). — Petőfi (6): Üllő vagy kalapács I—II. (bolgár—NDK, szimpla helyár!). — Szikra (5): Halál­gyár az őserdőben I—II. (színes szovjet, dupla helyár!). — Tán­csics (4, 6): A hetedik töltény (mb. színes szovjet). — Tapolca — Ady (7): A munkásosztály a paradicsomba megy! (mb. színes olasz, 16 éven felülieknek!). — Hámor' (4): Pókháló (magyar). — Ságvári (bérletes előadás: 4) : Szelíd motorosok (színes ame­rikai, felemelt helyár, 16 éven felülieknek!). KEDD Kossuth rádióc 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Harsan a kürtszó! — 9.23: Humperdinck: Jancsi és Juliska. Meseopera. — 10.05: Iskolarádió. — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 11.51: Kerin- j* gők. Petőfi rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Bach-művek. — 9.00: Hí­rek. — 9.03: Musicalekből. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Babaszerviz. — 11.00: Hí­rek. — 11.53: Könyvek, tájak, . emberek. apróhirdetés alBcas GYŰJTÖK, FIGYELEM! KI MIT GYŰJT KLUB indul a Gárdonyi Géza Művelődési Házban, Miskolc, II., Sütő János u. 42. Telefon: 13-889 Jelentkezés és részletes felvilágosítás levélben vagy telefonon MÁRCIUS 10-IG. A Csöszerelöipari Vállalat le- ninvárosi üzeme felvételre keres szerelőipari gyakorlattal rendel­kező szakembereket, jogügyi elő­adó, kalkulátor, időelemző, mű­szaki előkészítő, munkaerő-gaz­dálkodó, bérelszámoló, anyagel­lenőr, gyors- és gépíró munka­körökbe. Fizetés megegyezés szerint, alkalmazás 1974. áprilisá­tól történne. Jelentkezés írásban, részletes önéletrajzzal és műkö­dési leírással: 3581 Léninváros, Pf. 52. címen. Felvételre keresünk tervezői munkakörbe álatlános mérnököt út- és mélyépítési feladatok ter­vezésére, vízgazdálkodási mér­nököket, üzemmérnököket v’z- rendezési, talajvédelmi, vízg •- tíálkodási feladatok tervezésére, valamint építésztechnikus^’ szerkesztői munkakörbe. Jelent­kezés: AGROEER B.-A.-Z. me­gyei Kirendeltség, Miskolc, Sze­mere u. 15. sz. alatt. Azonnali belépéssel felvesz a Miskolc I. Postahivatal utazó árusi munkakörbe napi 8 órai elfoglaltsággal munkavállalót. Je­lentkezni lehet: Miskolc, I. Pos­tahivatal Hírlaposztálya, Miskolc I., Kazinczy u. 16. A Csőszerelőipari Vállalat le- ninvárosi üzeme felvételre keres szerelőipari gyakorlattal rendel­kező technikumi vagy egyetemi végzettségű szakembereket sze- relésiránvító munkakörökbe. A letelepedéshez segítséget nyúj­tunk. Jelentkezés írásban, rész­letes önéletrajzzal és működési leírással: 3581 Léninváros, Pf. 52. címen. FELVESZÜNK férfi-és női munkaerőt, jó kereseti lehetőséggel, gyártási és szállítási segédmunkára. Jelentkezés: a gyár munkaügyi osztályán. Kazincbarcika, Könnyűbetongyár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom