Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-11 / 59. szám

•' i Rákóczi levele, börtönben faragott ládikó Az Országos Hadtörténeti Múzeum megszerezte II. Rá­kóczi Ferenc levelét, amelyet 1703-ban a toka.ii táborból Szatmári Jánoshoz írt, s amelyben megtiltotta, hogy a Murány vára alatt táborozó csapatok tisztjei önkényesen gabonát foglaljanak le. Az újabb szerzemények egyike Kiss Ernő 1848—49-es hon­véd altábornagy másodosztá­lyú érdemrendje, valamint Klein Károly orvos-tábornok 1900 körüli időből származó dolmánya Egy ovális alakú, kemény­fából faragott ládikóhoz is hozzájutott az intézmény. A ládán „Emlék Cseh Jozefá­nak 1851” bevésett felirat olvasható. Cseh László 1848 —49-es honvéd százados fa­ragta az 1850-es években, jo^efstadti fogsága' idején, részére. A gyerekek komolyan játszanak Új „grundok”kellenek — Aztán melyik játékot szeretitek itt a legjobban? — kérdezem, és hogy megelőz­zem a minden irányból egy­szerre meginduló izgatott szózuhatagot, egy csillagsze­mű pöttöm kislányhoz for­dulok: — Te melyiket? — Én azt meg azt — mu­tat pici ujjacskájával a kö­télhinta és a mászásra, csim­paszkodásra szánt fatörzs felé. — Meg még... — sze­retné folytatni, de számtalan kis csengő hang szakítja fél­be: — Én azt a mászókát... — Én a csúszdát és a hin­tát is... — Én is szeretem a ..hin­tát és ... Egyszóval tetszik nekik minden, jól érzik magukat ezen a játszótéren. Sajnos, kevés ilyen játszó­tér van a városban, mint itt, a kilián-déli lakótelepen. Mi különbözteti meg ezt a töb­bitől? Csupán annyi, hogy a megszokott hinta és libikóka mellett egy-két ötletes játék is lehetőséget nyújt a szóra­kozásra. Mint például a kis kerítéssel körülvett és ka­pukkal ellátott két focipá­lya, vagy a faoszlopokra fel­erősített kötélhinta. A szí­nek azonban ugyanazok, amerre a szem ellát, a ját­szótéren minden kék és pi­ros, csak néha bukkan fel egy kis zöld. Minden bizony­nyal a libikóka-festés tan­könyvében szigorú pontokba van szedve, hogy a színösz- szetétel minden esetben ez az élettelen piros és már- már agonizálni készülő kék legyen. A gyerekek szeretik a színeset, gondtalan kis életük, képzeletben és mesé­ben gazdag világuk igaz, szép i színeit. De nincs most időm esztétikai problémák­kal foglalkozni, mert a ka­bátomat itt-ott rángató tü­relmetlen t keZecs^éJj J jajfiái kérdésetekéi ostromolnak. ' Jólesik velük beszélgetni. Kedvesek, szeleburdik, őszin­ték. — Régóta vannak lesza­kadva ezek a hinták? — ér­deklődöm. — Már nagyon rég.. i Több mint három hónapja — vágja ki büszkén egy be­szédes lurkó. — És ki szakította le? — A nagyok!... Igen, a nagyok! Mindig rámásznak! A nagyok. Kik ezek a na- , gyök, akiket az elsőosztályos naoközisek most emleget­nek ?ök is gyerekek. A ka­maszkor küszöbén álló na­gyobb gyerekek. Olyan gye­rekek, akik szintén szeret­nek játszani, de akiknek ez játszótér kicsi, és minden ostani játszótér az. Régen nem voltak játszóterek — voltak grundok. (Erről a korszakról szebben, embe­ribben Molnár Ferenc óta nemigen írtak irodalmunk­ban.) Most vannak játszóte­rek, de nincsenek „grundok”. A bandakorszak hősei pilla­natnyilag lépcsőházak árnyé­kában és romházak kövei között keresik, próbálják megtalálni romantika- és mozgásigényük kielégítését. Segíthetnénk rajtuk. Ötle­tes, nekik is helyet adó ját­szóterekkel. Sablonos, uni­formizált játékok helyett olyan lehetőségekkel, hogy a gyerekek maguk csinálhas­sanak játékot a játékból. Gyorsan növekszik Mis­kolc. Igyekszünk lépést tar­tani a fejlődés követelmé­nyeivel. Egyre több lakóte­lep teszi modernebbé, szebbé a város összképét. Ugyanak­kor sokasadnak a gondok is. A szakembereknek komo­lyan kell foglalkozni a ját­szóterekkel. Mert a gyerekek komolyan játszanak. (tamás) A Földesből indultak Szombaton délután érke­zett Miskolcra ;,A Földesből indultak” című rendezvény- sorozat első vendége, Koncz Gábor színművész, a Víg­színház tagja. A Földes Fe­renc Gimnázium nagyter­mében több száz mai diák várta nagy érdeklődéssel a volt diákot. Koncz Gábor versben, prózában vallott a szerelemről, hazaszeretetről, önmagáról. A nagy múltú gimnázium aranykoszorús jelvényét Kálmán László igazgató nyújtotta át a mű­sorát befejező^ művésznek. A találkozó kötetlen beszélge­téssel zárult. Ezután a mű­vész este 6 órakor önálló előadói estet tartott a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. A Földes Fe­renc Gimnázium és a Gár­donyi Géza Művelődési Ház összefogásából született gaz­dag program végső esemé­nye a sportcsarnokban tar­tott Földes-bál volt, amelyen az „örökös Földes-diák” is részt vett. Képünkön Koncz Gábor egykori . tanárával, Pápay Sándorral és mai földesis­tákkal. (Kerényi László felv.) MISKOLCI EMLEKEIM MAKAY MARGIT i. Kevesen tudják, hogy Makay Margit, a Budapesti Nemzeti Színház kiváló művésznője Miskolcon kezdte pályáját, pedig méltán lehetnek büszkék rá az avasalji város lakói és a művészutó­dok. Többször kerestem, de hiába. — Pró­bál, nincs otthon. Ma filmezik, nem tudom, mikor jön haza — közvetítette a telefon egy női hang lehangoló vála­szát. Négy nap telt el, s már majdnem lemondtam szándékomról. Még egyszer utoljára tárcsáztam a számot, és nem akartam hinni a fülemnek, amikor meghallottam a művésznő hangját. — Sajnos, nagyon el vagyok foglal­va, nem érek rá! __ — De én Miskolcról jöttém.— próbálkoztam újra, és ekkor mintha csoda történt volna. — Miskolcról? — Az más!... Várjon! Megnézem a prog­ramom! ... Igen, ma este hatkor jö­het, itthon leszek. XIII. kerület, Pozsonyi u. 38. Zaj­talanul visz a lift az ötödik emeletre. A művésznő karórájára nézve nyug­tázza pontosságomat... Szétnézek ... A falakon festmények. A barokk stílusú bútorok kellemes nyugalmat áraszta­nak. Az ablakon át a Dunára látni. Úgy érzem magam, mintha egy csendes tisztásra érkeztem volna a nagy kőren­getegben. Elfogódottan ülök egy hatal­mas ernyőjű állólámpa fénykörében. A művésznő kérdést sem várva kezdi ön­vallomását: — Rengeteg élményem van Miskolc­ról, ugyanis ott születtem! Apám ka­tonaember volt és szigorú fegyelemben nevelt. Talán ennek is köszönhetem, hogy színésznő lettem, mert mindig^ját- szani szerettem volna. Elvégeztem a Színész Egyleti iskolát. Tizenhét éves múltam, mikor megkaptam a diplo­mám. A miskolci színház igazgatója ak­kor Palágyi Lajos volt, aki több évig a Budapesti Nemzeti Színházban is ját­szott. Társulatába igyekezett tehetsé­ges fiatalokat szerződtetni, akiknek az­tán minden lehetőséget megadott. Az ifjú diplomások legmerészebb álmai is valóra válhattak, sok főszerepet játsz­hattak. És ha tehetségük kiállta a pró­bát, a siker sem maradt el,... és mi kell a színésznek? A tapsért még a na­gyobb gázsiról is lemond. Szóval, dönteni kellett! Három hely­ről is szerződést kínáltak. Beöthy László a Magyar Színháztól, s a szegedi és a miskolci színház is hívott. Érthető örömmel szülővárosomat választot­tam ... De rég volt... Mégis úgy tűnik, mintha tegnap lett volna... Pedig 1909-ben történt! IMREH JÖZSEF (Folytatjuk) Egyszer minden divatba jön,, s aztán megint divatba jön... így jött el a szecesz- szió másod (harmad) virág­zása, ezé-a tünékeny, szeszé­lyes, szépelgő stílusé. Ö, nem az a kemény, magvas szecesz- szió, amit Ady gordonka­hangjában is felfedezhetünk, hanem a díszes, cifrázó, ját­szadozó. (Tessék megnézni a hímzett mellényeket a fiú­kon!) És... siratjuk a kávéhá­zakat. ezeket a szomorú-vi­dám helyeket, ahol „az ember napokat elüldögélhetett egy kapuciner mellett”. Mit tu­dunk még a kávéházakrói? Csupa szépet. Ott zajlott az „ÉLET”: az irodalmi, a mű­vészeti, a politikai, a tőzsdei stb. stb. Ó, igen ez mind megható, visszasírni jó. Csak egyet felejtünk el közben, ti., hogy miért jártak az írók, újságírók a kávéházba dol­gozni (ahol azért valami zaj, mozgás mégiscsak volt; s az igazán elmélyült munkához jobb azért a csend ...) Tes­sék elolvasni Nagy Lajos, József Attila. Hunyadi Sán­dor stb., stb. életrajzát, s megoldódik a rejtvény ... Nem volt lakásuk! Nagy La­jos már éppen nem volt si- heder (1945 után), amikor „igazi”, független, különbe- járatú lakáshoz jutott. Ad­dig? Egyik albérletből a má­sikba. Ez a kissé hosszúra nyúlt, mellébeszélésnek tűnő beve­zető témánk lényegéhez: a a Szombat este című tévé-' produkció megértéséhez visz közelebb. Üdvözöljük az öt­letet, amely egyetlen téma köré fűzi a különböző műfajú (és súlyú) produkciókat, egy­szóval azt, hogy valamiről mondani akar valamit, nem téve le természetesen a szó­rakoztatás igényéről sem. Az eddig látott „Szombat esték” közül — éppen ezért — ez a legjobb, legátgondoltaibb. (Módos Péter szerkesztette, rendező: Born Ádám.) A tévé kezd felnőni önmaga lehető­ségedhez. Színes volt ez a HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20; Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Tácze- nei koktél. — 13.20: Verbunko­sok. — 14.02: Édes anyanyel­vűnk. — 14.07: Válaszolunk hall­gatóinknak. — 14.22: Kóruspó­dium. A jászberényi Palotássy János énekkar énekel. — 14.34: Megjelenés előtt. Morzsahegyek. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskola­rádió. Kollégiumi órák. — 15.50; Fúvósesztrád. — 16.00: A világ- gazdaság hírei. — 16.05: Bemu­tatjuk új felvételeinket. — 16.40: Vendégkönyv. NDK-beli szakem­berekkel beszélget Domány András, II. rész. — 16.50: Kecs­kés András lanton játszik. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpoliti­kai figyelő. — 17.20: A hét rá­dióhallgatója. Portré muzsiká­val. — 17.40: Az agykéreg titkai nyomában. IV., befejező rész. — 18.00: Szóljatok játszók regö- lők! Irodalmi színpadok és ama­tőr színjátszók országos verse­nye. — 10.00: Estj Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Mo­zart műveltségi verseny. — 21.00: Hírek. — 21.13: Az AÜami Népi Együttes műsorából. — 21.30: Mikrolánc. Petress István mű­sora. — 22.00: Hírek. — 22.20: Verdi: Aida Amneris és Rada- mes kettőse és jelenet, IV. fel­vonás. — 22.45: A XX. század gondolatai. A cél és az eszköz. Hermann István írása. — 23.00: Tánczene öt országból. — 24.00: Hírek. — 0.10: Julian Bream lan­ton játszik. Petőfi rádió: 12.90: Edwin Fi- 1 scher Schubert-mííveket zongo­rázik. — 12.43: Hány tantárgy a világ? — 13.00: Hírek. — 13.03: Két szimfónia. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.05; Külpoliti­kai figyelő. — 18.20: Könnyűze­nei olimoia. Elődöntő, IV. rész. A Helsinki Rádió és a Kölni Rá­dió versenyműsora. — 19.27: Rá­dió szabadegyetem. Az élet aszimmetriája. — 19.52: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Hírek. — 20.10: üj könyvek. — 20.13: Ket­tesben . . . Szabó László és Szi­lágyi János. — 21.13: Zenekari muzsika. — 22.00: Népdalok. — 22.30: Közvetítés a Magyaror­szág—Svájc jégkorong VB-mér- kőzésről. — 23.00; Hírek. —23.15: A hét zeneműve. Bartók: I. zon­műsor, pergő és sok húron játszott. Nézzük a műfajokat 1 Riport: Rapcsányi László — Mámdy Ivánnal, Nemes Györggyel, Karinthy Ferenc­cel, Túrán Lászlóval; versek: Ady, Kosztolányi, Heltai; táncok; kupiék, sanzonok (Psota, Lőte); jelenetek. Igen, a jelenetek... Éppen ezek igazolták a bevezetőben el­mondottakat: a kávéházak világa bizony inkább szomo­rú volt, mint vidám. Karin­thy Frigyes helyszíni szemlé­jére gondolunk itt. Az élet bizony nem volt vidám ab­ban a világban, ahol nem mindenkinek telt vacsorára, s akinek telt, azok lenézték a kevésbé tehetőseket. S azok a „pillangók”! Ma hol húz­zák meg magukat? Ne mond­ják kérem, hogy nincsenek! Mert ma meg presszók van­nak, kocsmák, vendéglők és a pincérek ma is szeretik a pénzt... A néző eltűnődhetett, el- boronghatott — szórakozha­tott is —, hogy most hova ül­het be nyugodtan a barátai­val egy kávéra, konyakra. Csendet hol talál, ahol nem üvölt a fülébe a kommersz, agresszív zene, ahonnan nem nézik ki, ha csupán pár fo­rint értéket fogyaszt?! A miskolci nézőből újból kisza­lad a sóhaj: hol vagy. ó, Ro- ráriusz? Nem mindenki akar inni, zenét hallgatná, táncol­ni aki beül a presszóba! Ugyanakkor jogos kérdés: Hol lehet például szerda dél­után kultúráltan inni is, tán­colni is, zenét hallgatni is? Hova engedhetjük el jó szív­vel (Miskolcon — a Fórum­ba?!?) loknis hajú fiainkat, alibiszoknvás lányainkat? (A Savaria táncklub .szép nosz­talgiákat idézett fel.) Kell a parkett is, kell a csend is. Együtt is. külön is. De a mai „vendért áíóinart egységek’* nem elégítenek ki igazában senkit. Ezért a nosztalgia a hajdan volt kávéházak iránt... (horpácsi) Miskolci rádió: Képek közsé­geinkből. — „Százszorszép éne­kek” .. . — Borsodi Tükör: kró­nikaműsor. — Kórusmuzsika. — .Napjaink kérdései — jegyzet. — Megyei sporteredmények. — Slágerkoktél. Szlovák televízió: 17.10: Ipari tanulóknak. — 17.45: Kerületeink hangja. — 18.10: Zenés műsor. — 19.00: Híradó és publicisztika. ■— 20.00: Az apa és a napraforgó (tévéjáték), — 21.10: Híradó. — 21.25: Pártoktatás. — 22.20: Sportműsor. — 22.40: Sajtó­szemle. Kiállítás: Miskolci Képtár (10— 18): Magyar festészet a XX. szá­zadban. Filmszínházak: Béke (f4, hnG': Az ezredeseket akarjuk! (.u szí. olasz). — (8): Harmadik ne­kifutás (magyar). — Kossuth (f3): Locsolókocsi (szí. magyar). (f5, f7)Némó kapitány és a víz alatti város (mb. szí. angol). — Hevesy Iván Filmklub (f5, f7): A harangok Rómába mentek (magyar). — Fáklya (f5, f7) : Az ezüst tó kincse (mb. szi. NSZK —jugoszláv). — Petőfi (f5, f7): A sárga Fiat három utasa (mb. szí. lengyel). — Szikra (5, 7): A rendőrség megköszöni! (16 éven felülieknek! mb. szí. olasz— NSZK). — Táncsics (4, 6) : Far­kashorda (mb. szí. bolgár). — Tapolca (7): Mouret Abbé vétke (mb. szí. francia). — Hámor (4): Az ördög bájitala (NDK—cseh­szlovák) . KEDD Kossuth rádió: 8.00: Híre*. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Men­delssohn-kórusok. — 8.30: Har­sán a kürtszó! — 9.05: A ma­gyar operett sikerei. Rigó Jan­csi. — 10.00: Hírek. — 11.46: Fritz Kreisler saját müveiből hegedül. Petőfi rádió: 8.00: Hirek. — 8.05: Népdalcsokor. — 8.40: Saint- Saéns: Sámson és Delila. — 9.00: Hirek. — 9.03: A Magyar Rádió és. Televízió szimfonikus zeneka­rának felvételeiből. — 9.53: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Babaszerviz. — 11.00: Hf­goraverseny. — 23.45: Operett- jrek. — 11.45: Oj melegvíz-torrá, dalok. — 24.00: Hírek. sok az ország térképén. Ó, hajdani kávéházak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom