Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-11 / 59. szám

hajuk el, emberke! Iratkoznak a gyerekek — Mikor megyünk már, édesanya ? És az iskolába, ugye ...? Hiszik, nem hiszik, de cso­dálatos két nap a mostani, szombat és a hétfő. Most iratkoznak be, gyakorlatilag most találkoznak úgy igazán először az iskolával az 1974 —75-ös tanév elsősei. Ök a legifjabb pályakez­dők, mert hiszen vannak eb­ben a városban vagy két- ezerhatszázan, és nehéz len­ne letagadni, hogy legalább fél éve az iskola bűvöleté­ben élnek. És most jön vala­mi, ami nem volt idáig. El­indulnak hát felé, sejtések­kel, félelmekkel, csodálatos, álmokkal telten. — Mi minden elsőst úgy fogadunk — mondotta a Kun Béla úti iskola igazgatója, na­gyon sok jóérzéssel mosolyog­va közben — mint a hon­foglalókat, mert hát ők való­ban azok. Más dolog, hogy ehhez a honfoglaláshoz min­den feltételt gondosan meg­teremtünk ... — Félsz? — Hát... — A kisfiú rám néz, aztán a „hát” után hő­siesen bejelenti a „nem”-et. Éva diplomatikus. Nagy- csoportos volt az oviban. Ö nem fél, mert édesanya azt mondta, hogy nem szabad megmondani, ha fél. Soroljam mindet? Hat el­sőssel. hat édesanyával be­széltem és bizony így utó­lag nem tudom megmonda­ni. hogy kinek, a gyerekek­nek, avagy a szülőknek volt-e nagyobb ünneo az is­kolával való első találkozás. Leírom gyorsan, mert lát­3fc Hát ilyen lesz? ni is jólesett, ahogyan fo­gadták őket. Kedvesen? Több ez annál, é sremélem, hogy ebben az iskolák nem különböznek egymástól. Hogy ki szurkolt jobban ezen a két napon? Az első­sök, a szülők? Hadd írjam le egy pedagógus vélemé­nyét: „Talán mi nevelők, hi­szen nekem egy halom kis munkatársam jön szeptem­berben és most látom őket először.” Álltam az iskola előtt. Egy alig falatnyi friss isko­lást kértem nyilatkozatra: — Mondd Ági! Milyen a tanító néni? — Gyönyörű — mondta áhítattal. Hiszem, hogy ezt a „gyö­nyörűt” szeptemberig és azután is megtartani a szü­lők dolga lesz. B. G. (Ágotha Tibor felvétele) „Mennyei show a Népligetben A Népligetben ez év első felében megkezdődik egy új nagy planetárium építése; két éven belül pedig már a kö­zönség is tanúja lehet az ég­bolt csodáinak. Impozáns építmény lesz a planetárium. Körülbelül 19 méterre magasodik a pázsit szintje fölé. Ügy tervezik, hogy hatalmas külső kupo­láját fehér műanyagbevonat takarja majd. Ez alatt he­lyezkedik el a 23 méter át­mérőjű belső kupola, amely­nek alsó, homorú felülete tölti be a vetítővászon sze­repét. A belső kupola alkot­ja ugyanis az 500 személyre méretezett, kpr alakú bemu­tatóterem mennyezetét. A terem közepén elhelye­zendő berendezés 160 vetítő- készülékkel „festi fel” a mennyezetre a csillagászok által beprogramozott látni­valót. Egy-egy ilyen bemu­tató valóságos csillagászati show lesz: magyarázó elő­adás, szín-, fény- és zenei aláfestés kíséri majd. A belső kupolán fúrt 50 millió apró lyuk és a mögötte levő hangszigetelő réteg tökéletes akusztikát teremt. A vetítőrendszer látható­vá teszi az északi és a déli félgömb csillagképeit, a Nap, a Hold és az öt látható boly­gó korongjait, illetve fény­pontjait és látszólagos moz­gásait, mindezt annyiféle változatban, ahogy a Föld felszínének bármely pontjá­ról látni lehet. A planetáriumban be tud­ják mutatni majd a hulló­csillagrajokat, a Tejút-rend- szert, a régi elképzelések szerinti csillagképeket, az égi egyenlítőt, a nap- és holdfogyatkozásokat stb. A vetítőrendszer — a má­tól elszakadva — meg tudja mutatni, hogy milyen lesz az égbolt 13 ÖOO év múlva, ami­kor már a Vega lesz a sark­csillag. Az egyik vetítési program .meg éppenséggel 200 ezer évvel viszi majd vissza a múltba a nézőt, be­mutatva az akkori égboltot, de az akkori Földet is a ma­ga süni légkörével, buja nö­vényzetével. állatóriásaival, a működő vulkánokkal^ A népligeti „csillagda'', amelynek a teljes vetítő be­rendezését a jénai ZEISS Művektől rendelték ■ meg, kétségkívül egyike lesz a vi­lág legnagyobb és legkorsze­rűbb planetáriumainak. Humorfesztivál A Magyar Rádió szórakoztató osztálya az idén megrendezi a Rádió Kabarészínházának humor- fMztiválját. Az állandó szerzők mellé újakat akarnak toborozni. Ezért nyilvános pályázatot hir­detnek — már ismert szerzők az első fordulókba nem is kapcso­lódhatnak be. Az első forduló pályázóinak legfeljebb 10 perc terjedelmű (5 gépelt oldalnyi) monológot, ma­gánszámot, konferanszot, tréfát, prózai vagy zenés jelenetet kell beadniuk. Akusztikus hatásokat is felhasználó művek beküldhe­tők magnószalagon is. Egy szer­ző több művel is pályázhat. A pályázat jeligés: a szerzőknek a jeligével ellátott külön, zárt bo­rítékban kell megadniuk a ne­vüket és a címüket. A döntő a rádió idei szilvesz­teri műsorában hanzgik el. A fesztivál fő díja 15 000 forint. Számos további díjat is kioszta­nak. Beküldési határidő: 1974. május 1. Cím: ..Humorfesztivál, Magyar Rádió, 1300. Budapest”. Nőnapi iiaivüss Hódmezővásárhelyen tegnap az üzemekben dolgozó nők nagygyűlésen találkoztak a termelőszövetkezeti asszo­nyokkal a Béke-szálló szín­háztermében. A nagygyűlé­sen dr. Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottsá­gának osztályvezetője mél­tatta a nemzetközi nőnap jelentőségét. Sámánének a rádióban A Szóljatok játszók, regö- lők! című vetélkedő-sorozat balmazújyárosi területi dön­tőjén készült hangfelvételt sugározzák ma a Kossuth adón 18 órai kezdettel. A forduló győztese a miskolci Gárdonyi Géza Művelődési Ház Manézs Színpada volt. Nagy sikerű produkciójuk, a Sámánének az adás második felében hallható. Falusi iskola a múzeumban Megnyitása óta minden év ben gyarapszik valamilyen létesítménnyel a göcseji táj­egység múlt század végi nép­életét bemutató zalaegerszegi falumúzeum. Épületeinek és más építményeinek száma el éri az 50-et. Az idén egy fá­ból készült szalmafedeles sző­lőhegyi borospincét állítanak fel, amelyben láthatók lesz­nek a szőlőművelés és borá­szat körülbelül 100 esztendős eszközei is. A falumúzeum­ból mindeddig hiányzott az iskola bemutatása. Ügy tű­nik, a megye muzeológusai EJötk községben megtalálták azt az épületet, amely a fa­lumúzeumba telepíthető, s amely hű képet adhat a múlt század végi falusi iskoláról. A „mesterlakássál” egybeépített egytantermes iskolaépületet részben korabeli berendezé­sekkel, padokkal és tanesz­közökkel, részben rekonstru­ált berendezésekkel felsze­relten 1975-től láthatja a kö­zönség. Javul a javítóipar A megyék sorrendjében, a lakossági javító-szolgáltató el­látottságot tekintve, Borsod (és ez vonatkozik Miskolcra is) a 16. helyen áll. A sommás ítélet szerint könnyebb és egy­szerűbb újat venni, s eldobni a kopott sarkú cipőt, a köny- nyező vízcsapot, mint az aranykezű mesterre várni. Az a bizonyos „harmadik szektor”, minden dinamizmusa ellenére, még mindig nem fejlődik edég gyorsan, noha a közfigyelem és a nagyközönség nagyobb tempót remél és ér­demel. A szolgáltatóipar serkentésének sokféle módszere alá- kult ki az elmúlt években. A lista hosszú, s azon túl, hogy adottnak vesszük a beruházásokra > fordítható összegeket, a vállalatokat és a vállalatok vezető beosztású dolgozóit anya­gilag is érdekeltté tették a lakossági igények jobb kielégíté­sében. (Tavaly például a szolgáltatások minden egyszázalé­kos növelése 0,3 százalékkal növelte a vezető beosztású dol­gozók bérét, s ezt az egyébként is jaró nyereségprémiumon felül kapták!) Más kérdés, hogy a vállalatok — többnyire jogosan — az amúgy is szűkös anyagi lehetőségeikre hivatkozva még olyan beruházásokba sem mertek belevágni, amelyek kivitelezési költsége csak kisebb részben terhelte a saját pénzügyi alapo­kat. A megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke néhány hét­tel ezelőtti sajtótájékoztatóján mondotta el, hogy a borsodi szövetkezeteknek tavaly 15,5 millió forint kedvezményes hi­tel állt rendelkezésükre a szolgáltatások fejlesztésére, de ebből mindössze háromszázezer (!) forintot vettek igénybe. Alig hihető, hogy ezek a mozgékony, többségében jó üzleti érzékkel megáldott vezető irányítása alatt dolgozó szövetke­zetek ne tették volna mérlegre egy cipészüzem vayv fodrá­szat, vagy pedig egy ruhatisztító szalon megnyitásának lehe­tőségét ... Számolgattak és nem kértek a kedvezményes hi­telből. A nyereséget nemcsak a tagság, hanem a népgazda­ság is számonkéri, adminisztratív módon előírni a fejlesz­tést pedig visszalépés lenne. A megoldást az idő. s olyan komplex ösztönzőrendszer hozza meg, amely a vállalatot, a szövetkezetét, a magánkis­iparost egyaránt érdekeltté teszi a „harmadik szektor” fej­lesztésében. Ez természetesen nem jelent egyet a szolgálta­tási díjak emelésével, nem is ez a cél. A szolgáltatási díja­kat egyébként úgy is lehet növelni (és ezt a fogyasztó pénz­tárcája sem érzi meg), hogy olcsóbbá tesszük a szolgáltatás 'körülményeit. Csütörtöki ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a lakossági javítást-szolgál- tatást végző miskolci kisiparosok műhelybérét csökkenti, azaz a bért az eddigi „D” kategóriából „E” kategóriába so­rolja. Ez azt jelenti, hogy az eddig évenként és négyzetmé­terenként fizetett 225 forint helyett 130 forint lesz a tarifa. A sok közül ez csak egy módja a javítóipar javításának, de a továbblépés szükségességét a korkövetelménnyé nőtt lakossági igény sürgeti. v (brackó) Városi tanácstagok fogadóórái 1974. március 11. Halász András,- XII/5. területi pártalapszervezet, Gorkij-lelep 1., 17 órától: Szőnyi Gábor, III. ke­rületi hivatal.. Marx K. u. 96.. 18 órától; Tamási Erzsébet, JT l. te­rületi pártalapszervezet, Csaba- vezér u. 95., 18 órától. 1974. március 12. Sebők Ferenc, Közdomb u. 46.. 18 órától; Tóth Imre, 1/3. terű­Telepíteni nem elég Hová lett a tavalyi lácska? — Nézze, én minden fá­nak köszönök. Gyerekko­romból hoztam ezt az örö­möt, hogy még a kövekkel is beszélek, ha megbotlok bennük olykor ... Cs. Szabó Józsi bácsi, im­már túl a hetvenedik éven, botra támaszkodva jár: be­szél is neki: „Segíts te társ... ! — Mutatok valamit. Eljön velem ? — Megyek. * A bot sem engedi, hogy hosszú legyen a séta: — Néztem az ültetést ta­valy vagy tavalyelőtt. Sok száz fát ültettek ide a Szent- péteri kapuba. Akkor azt mondtam, hogy ha az árnyé­kukat megérem, boldog em­ber vagyok. Tudja maga, hogy mit jelent majd ennek a csupa beton útnak az ár­nyék? Hatszáz árnyék, mert eny- nyit ültettek a védősávba ... — Tavaly nézegettem a fákat, számoltam, hogy mennyi él belőlük. Most márciusban jó lenne köszön­ni nekik: „Szervusz fácska. hogy vagy... És látja: sok' fa már nem tud visszakö­szönni nekem. Kopog a bot. Megyünk: — Ezt erőt próbálni törte ki valaki... Ezt a gyerekek ölték meg, mert a fogócska közben körbefordultak raj­ta... Ezt meg a hamuval ölték meg, amitől szabadulni akart egy gondos háziasz- szony. * Egy-egy facsemete ülteté­sekor 6U—65 forintot ér. Egy év múlva, ha megmarad, 140 —160 forintot is. Érték? Egy több éves fiatal fa anyagi értékként is számottevő. A város számára értéke szinte felbecsülhetetlen. Telepítés­kor a természetes veszteség 10—15 százalék lehet. A va­lóságos veszteség Miskolcon ennél sokkal nagyobb. — Magának mi köze hoz­zá? (Ebben a házban öntöt­tek hamut a fa tövéhez.) — Nem én ültettem ... (Egyetlen ház előtt három halott fa!) — Na bumm! Álljak a ti­zenévesek közé és veszeked­jek? Csináljanak, amit akar­nak ... Ki mer veszekedni velük? — Kérem én este alszom. Hajnalban kelek, hogy mit csinál egy-egy részeg az ab­lak előtt, ahhoz semmi kö­zöm ... Négy vélemény ez a vissza sohase köszönő fákról. Négy vélemény, de szeretném hinni, hogy nem a közvéle­mény ... * Egy tudósításból emlék­szem rá, hogy idén, társa­dalmi munkában 30 000 fa­csemete ültetését vállalta a város. Számoljunk: harminc- ezerszer hatvanöt is nagy összeg, de ez két év múlva már ugyanennyiszer 150 fo­rint lehet, ha ... Ha? Mi telepítünk. A vá­rost szépítő kedv értéke óriási. De mi lesz ennek a harmincezer fának a sorsa? Nem ünneprontás, hogy ilyet kérdezek, csupán a keresgé­lése annak, hogy a mai te­lepíteni kész jószándékok melegében nem lehetne-e összefogni a tavaly és ta­valyelőtt ültetett fákért. Nem lehetne-e összefogni azok el­len, akik a minap a Győri kapuban három négyéves csemetét öltek meg. Nem lenne-e érdemes okosan fél­teni azt, amit telepítünk. * Cs. Szabó Józsi bácsi le­hajtott egy fához. Találgat­tuk egy üti. hogy él-e? Egy bizonyos: élnie kellene, ha megért a társadalomnak már az ültetéskor is 60—65 forin­tot. BARTHA GABOR leti pártalapszervezet, Tizeshon- véd u. 21., 17 órától. 1974. március 13. Dr. Ivánkievicz Dénesné, Sze­mere u. 3„ 16 órától. 1974. március 1«. Garami Károly, Csőszerelő Vállalat, munkásszálló, Emye- bán u. 4., 16 órától: Korencsik János, Szirma, tanácsháza. 17 órától: Sebő Ernő, Szövő u. 9., 17 órától: Titkó István, Szabó Ervin u. 70., 16 órától, 1974. március 18. Dr. Iglai Tibor. Kemény Je- nőné. Keszthelyi Zoltán és Sári László, Forgács utcai ált. iskola, 18 órától. , 1974. március 20. Hajdú Bálint, 40. sz. Alt. Isk* Győri .kapu 40., 18 órától. Dalos tavasz A mátészalkai Zalka Máté városi-járási Művelődési Központban tegnap ünnepé­lyesen megnyitották a ható* dik mátészalkai dalos tavasz eseménysorozatát, A kultu­rális rendezvény hat évvel ezelőtt a járás kórusablak vetélkedőjeként indult. Ma már országos hírű énekka­rok, táncegyüttesek, zeneka­rok és előadóművészek is fellépnek a múzeumban. Hangszerkiállítás és egyéb rendezvények teszik változa­tossá a júniusig tartó kultu­rális programot. 100. születésnap Magyarkéresztúron a falu legidősebb lakóját, özv. Já­nosi Istvánnét ünnepelte tegnap a rábaközi község apraja-nagyja 100. születés­napja alkalmából. A család tagjain és a rokonságon kí­vül úttörők, a községi ta­nács és a tsz vezetői is gra­tuláltak a 100 éves asszony­nak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom