Déli Hírlap, 1974. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-07 / 56. szám

„A terek hozsannát rikítottak”

Színész a „katedrán”

Jó lett volna valami nagylátószögű lencsébe befogni a Földes Gimnázium ezernyi kékköpenyes diákját, amint a szünetben a nagy udvaron hullámzott tömegük. Hát még ha bele is hallgathatnánk ezekbe az órák közötti párbeszédekbe... A felnőttben óhatatlanul felmerül a kérdés: menynyire ismerjük őket, akiket gyűjtőnéven tinédzsereknek nevezünk és közhelyeket szoktunk róluk mondogatni...

A gondolattal még a remek kis Földes-klubban is tovább játszogattam, ahová két osztály préselődött be tegnap délelőtt, rendhagyó irodalomórára. Az óra tiszteletbeli tanára Papp János volt, a Madách Színház fiatal művésze, aki tanmenet és óravázlat nélkül lépett a gyerekek elé. Mi vendégek — köztünk Tok Miklós, a városi tanács elnökhelyettese és Illés István, a Miskolci Nemzeti Színház főrendezője, maguk is diplomás tanárok —, akik hospi- tálni ültünk le a klub kényelmes kerevetére, nem irigyeltük az alkalmi tanárt.

■ ■

Papp János ahhoz a generációhoz tartozik, amely nemrégen hagyta el az iskola padjait (egyébként Niklán született, Berzsenyi pátriájában, s a marcali gimnáziumban érettségizett), a rutinja még kevesebb, mint a hite, s mindig azzal a szándékkal lép pódiumra, hogy őszintén felfedje magát, s továbbadja legőszintébb gondolatait; meggyőzze közönségét igazáról, s megossza a hallgatóval kételyeit is.

Ezúttal egy nagy-nagy élményét akarta továbbélni a diákok körében. Mint elmondta, a napokban a Hazai Fésüsfonó közönsége előtt szavalta — a forradalmi ifjúsági napok jegyében — Kassák Lajos Máglyák énekelnek című poémájának egyik ciklusát. s oly nagy volt a versrészlet hatása, melyet manapság ritkán tapasztalunk. A fiatal színész arra volt kíváncsi, miként fogadják az 1919. május elsejét megörökítő versrészletet a Földesdiákok.

■ ■

A részlet elhangzott, s a színészt udvarias taps köszöntötte. Azt hiszem, mindannyiunknak volt egy kis hiányérzetünk. Nem könnyű néhány perc alatt felszívni ilyen gazdag s terjedelmes lírai anyagot... S ekkor Papp János — a maga sajátos módján — elemezni kezdte a verset. Elmondta, hogy mit jelent számára, hogy hogyan közelítette meg Kassák gondolatait, milyen emlékeket, élményeket ébresztett benne a poéma.

A Tanácsköztársaságról sokat beszélünk tanítási órákon s órán kívül is. Annak a csodálatos tavasznak az igézetét azonban alig-alig sikerül érzékeltetni. A gyerekek közül bizonyára már többen látták a korabeli filmhíradót: a transzparenseket, a vörös zászlók erdejét, a fáradt, s bizonyára éhes proletárok nagy demonstrációját. Mikor ezt fel akarjuk

idézni, jobbára közhelyeket emlegetünk. Kassák szavai kellettek, egy-egy versrészlet ismételt idézése, hogy részesei legyünk az ünnepnek, érezzük a boldogság közelségét, az öröm forrását. Papp János „magyarázata” nyomán élni kezdett a gondolat. Láttuk a virágos gépkocsikat, tanúi voltunk, amint „a terek hozsannát rikítottak ...” ' A gyerekeknek, s természetesen nekünk is idő kellett ahhoz, amíg elfelejtettük, hogy népszerű — vagy ha úgy tetszik, divatos — színész áll az elképzelt katedrán. (A közönség még napjainkban is színészként akarja látni a színészt, allűröket vár, görögtüzet, kosztümöt, szerepjátszást.) Papp János nem játszott, élte — a légkörben vibráló feszültség hozzásegítette ehhez — a költői gondolatokat, melyeket megtoldott okos szavakkal, igaz hitből táplálkozó személyes mondanivalójával.

Egyszerre csak — mindenféle manír nélkül — részesei lettünk a „forradalmas erő ünnepének”.

■ ■

A két harmadik osztály magyar tanára, Koszorús István Horatiust idézve zárta be az órát: „Ha azt akarod, hogh sírjak, előbb neked kell búsulnod." Bölcs és igaz mondás ez, s egyaránt vonatkozik színészre, tanárra; mindazokra, akik azzal ál- dattak meg, hogy „megmozgassák” az emberek szívét, agyát

(gyarmati)

if Brazil tropical címmelmutatja be március 17-én új műsorát a Fővárosi Nagycirkusz.

r~i r •

Irinyi faja helyén

1664 tavaszán 5 héten át ostromolta a török kézen levő kanizsai várat Zrínyi Miklós. A magyar sereg a vár és Homokkomáram község között elterülő zsigárdd erdőben táborozott. A legenda szerint Zrínyi egy óriási hars alatt tanyázott a legszívesebben. Ez a hars Zrínyi fájaként vált ismertté, és mint ereklyét védelmezték századokon át Egy nagy vihar azonban megtépázta koronáját és a fa néhány éve teljesen kiszáradt. A nagykanizsai Dunántúli Kőolajipari Gét*»yár KISZ-esei az erdészekkel együtt felkeresték a Zrínyi-emlékhelyet és egy fiatal hársat ültettek a régi helyére. Az emléktáblával jelölt hársat és környékét rendszeresen gondozzák.

MISKOLCI EMLÉKEIM

SEBESTYÉN MIHÁLY

I.

Ha valaki a magyar színháztörténettel behatóbban foglalkozik, kutatómunkája során többször is találkozik a Sebestyén névvel, mely a húszas-harmincas évek táján vált fogalommá. Sebestyén Géza több társulat igazgatója is volt, például a temesvári, miskolci, budai és a Fővárosi Operettszínházé.

.,Sebestyén Mihály csak a miénk” — mondták és mondják a miskolciak, és hogy ez mennyire így van, arról személyes találkozásunk során is meggyőződhettem.

Budapest egyik legforgalmasabb pontján él, az Üllői út 40. számú sarokház egyik negyedik emeleti lakása az otthona, amely valóságos múzeum. Falragaszok, babérkoszorúk, levelek, újságcikkek és rengeteg fénykép ... mindegyiknek története van és értékük felbecsülhetetlen.

Forgattam és láttam a miskolci színházról Londonban írott cikket, sőt a Aloszkvából küldött újságkivágást is, melyben szintén elismerően írtak a miskolci művészek játékáról.

Sebestyén Mihály, helyesebben Miska bácsi felvillanyozódik, amikor a miskolci évekről beszél:

— Nemigen fordult még elő, hogy valaki színészként kezdje és 24 év múlva mint színigazgató búcsúzzon ugyanattól a várostól. Nagy dolog ez, és büszke vagyok, hogy magaménak mondhatom ezt a különleges és kegyes sorsot.

Nehéz volna felsorolni azt a sok figyelmességet, mellyel még ma is elhalmoznak a miskolciak. Egyik alkatommal például a rádióban szerepeltem; színészanekdotákat meséltem, természetesen köztük sok miskolcit is. Másnap dísztáviratot kaptam a következő szöveggel: „Szeretettel gratulálunk. reggelig elhallgattuk volna, szívből üdvözöljük. Aláírás: A miskolciak."

Egy másik eset. Megyek az utcán, egyszer csak valaki megfogja a karom:

„örülök, hogy látom, ne törje a fejét, hogy ki vagyok, elegendő, ha csak any- nyit mondok, hogy miskolci. Jó egészséget kívánok!" — és ezzel továbbállt az illető.

Hajaj, Miskolc ... Az akadémia elvégzése után, az első bemutatkozásom alkalmával, jelenésre várva idegesen járkáltam fel s alá a színfalak mögött.

Rámszólt Rolló bácsi, az öreg ügyelő:

— De elkényeztették magukat ott a főiskolán! Mit mászkál itt?! Várjon nyugodtan, majd én szólok, mikor kell bemenni a színpadra.

Én megálltam és vártam ... egyszer csak felcsattan Rolló bácsi hangja:

— Most! Most késett le!

Ki tudná megmondani, hány ilyen derűs epizód volt az életünkben ...

Amikor igazgató lettem, egyesek azt terjesztették rólam, hogy én vagyok a „rettegett direktor”, mindenki fél tőlem, és nem tűrök semmiféle ellentmondást. Kétségtelen, a fegyelmet megköveteltem, Nem tudtam elképzelni, hogy a színész elkéssen a próbáról, vagy készületlenül jelenjen meg, és ne tudja a szöveget. Nemegyszer büntettem is, de az is előfordult, hogy a saját ruhatáramból adtam ruhát ajándékba annak, aki valami rendkívüli szépet produkált. Nem „igazgató” akartam lenni, aki elkülönülten az emeleti irodájában ül és rendelkezik, hanem a társulatban, a színészek között éltem. Ismertem gondjaikat, bajaikat és örömüket is.

1MREH JÓZSEF

(Folytatjuk)

A locsolókocsi

Kézdi Kovács Zsolt filmje (Mándy Iván regényének adaptációja) nem traktál bennünket kerek — lekerekített — történettel. Napjainkban, azt hiszem, nincs is erre igény. A plakát szerint egyaránt élvezhetik gyermekek és felnőttek; véleményünk szerint inkább a felnőttekhez szól, hozzánk, akik neveljük, gyermekeinket, akik felelősek vagyunk értük. Már az első képsorokat nézve felmerülhet bennünk a kérdés: ismerjük-e ezeket a 11—12 éves kis srácokat és lánykákat, akik itt élnek mellettünk, körülöttünk? Mit tudunk álmaikról, ábrándjaikról, íratlan törvényeikről, arról a sajátos gyermekerkölcsről, mely meghatározza cselekedeteiket?

Az író és a rendező arra biztat, hogy szeretettel figyeljük őket: legyen türelmünk hozzájuk, próbáljuk az ő szemükkel nézni olykor a világot. Szükségünk van erre, nemcsak azért,' mert különben elveszítjük a gyerekekkel való kapcsolatunkat, hanem azért is, mert nekünk is őrizni kell a gyermekkor varázsát, a mesék igazságait. A gyerekek — mint a film is bizonyítja — még tudnak repülni, könnyedén hidalják át a teret és az időt, eszményeik tiszták, fantáziájuk csodálatra és irigylésre méltó.

Kézdi Kovács Zsolt, illetve Mándy Iván kisiskolásai, a hatodik bések ott élnek valahol a város peremén, vedlett vakolatú függőfolyo- sós bérházakban. Itt szövik álmaikat, itt ábrándoznak. A valóság nem riasztó, csak éppen hétköznapi. Kézdi Kovács Zsolt semmiféle hamis nosztalgiát nem akar bennünk ébreszteni, csupán

arra figyelmeztet, hogy milyen mérhetetlenül gazdag a gyermeki képzeletvilág. Ezek a hatodikosok nem kívánnak csodálatos dolgokat; maguk teremtik meg a csodát. Elég, ha megjelenik a felnőtt számára közömbös locsolókocsi, s máris a szivárvány ezer színében ragyog a világ. A legérdekesebb — egyszersmind a legtermészetesebb —, amint az iskolai tanulmányok, ismeretek ötvöződnek a játékkal, s részévé válnak egy képzelt világnak. így léptet Edward király fakó lován az ódon iskola folyosóin, így bukkannak rá a tóra, melyben a bálna fröcsköli a vizet, így állhat a szimfonikus ze- zenekar élére jól szabott frakkjában a kis karmester, így vonulhatnak teveháton a bennszülöttek, s így válhat a külvárosi asztalos legendás légionistává.

A gyermek alkotó fantáziája időtlen, a locsolókocsi kis hősei azonban nagyon is mai gyerekek, a mi egész társadalmi tudatunkban, erkölcseink hordozói. Ami jó bennük, tőlünk tanulják, s természetesen azt is, aminek nem örülünk. Hogyan is mondja a locsolókocsi kapitánykülsejű vezetője? Az a fontos, hogy megtalálja az ember a maga tavát. Vagyis, valamiképpen teljesüljenek vágyai, ábrándjai. Ezek a gyerekek nem jók és nem rosszak; de nem szabad elfelednünk, hogy minden iránt rendkívül fogékonyak.

A rendező remek érzékkel választotta ki szereplőit, nem kényszerítette őket egyetlen alkalommal sem természetellenes helyzetbe, Kende János operatőrnek pedig sikerült a maga külön képi varázslatát megteremteni. Gy—

műsor

CSÜTÖBTÖK

Kossuth rádió: 12.00: Déli Krónika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Melódia- koktél. — 14.06: Játék. — 14.20: Népek zenéíéból. — 14.42: Magyar előadóművészek felvételeiből. — 15.00: Hírek. — 15.10: Zengjen dalunk! — 15.40: A közoktatás fóruma. Érettségi vizsga előtt 1974-ben. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Bizet: Az arles-t lány — I. szvit.

— 16.30: Asszonyarcok. Barát Apollónia dokumentumműsora.

— 17.00: Hírek. — 17.06: A magunk érdekében, a magunk védelmében. „Ha a munkában elfáradunk. . .” — 17.30: Korunk operacsillagai. Montserrat Caballé. — 18.2S: Nőnapi köszöntő. Elmondja Kállai Gyula. — 18.40: Könnyűzene. — 18.48: Miért igen, miért nem? Zenéről

— tíz percben. — 19.00: Esti

Krónika. — 19.25: KritiKusok fóruma. Illés Endre: Két oroszlán között. — 19.35: Nótacst. — 20.30: Chile után. Külpolitikai dokumentumműsor Latin-Ame- rikáról. — 21.00: Hírek. — 21.03: Házimuzsika. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: slágermúzeum. — 23.00: A világirodalom humora. A csodák meg a csodatevők. — 23.30: Decsényi János: öt Csontváry-kép. — 24.00: Hirek. — 0.10: Gulyás

László: Békési esték.

Petőfi rádió: 12.00: Mezők, falvak éneke. — 12.22: Caruso, a nép énekese. Carelli Gábor öez- szeállítása, IV. rész. — 13.00

Hirek. — 13.03: Nyíregyházi stúdiónk jelentkezik. — 13.20: Beethoven : C-dúr szonáta Op. 53.

— 13.45: Időjárás. — 14.0«: Ifjúsági randevú — kettőtől hatig... — 18.00: Hirek. — 18.10: Csak fiataloknak! — 19.10: Mozart: A-dúr szimfónia K. 201,— 19.34: A Dunánál. Történelmi figyelő — a kivándorlásról. — 19.54’ Jó estét gyerekek! — 20.00: Esti Krónika, u. — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: Könnyűzene. — 20.51: Közvetítés' a

csehszlovákiai Perbáta község kultúrházából. Időzített boldogság. — 22.39: Saervánszlcv Endre: I. fúvósötös. — 23.00: Hírek. — 23.15: Leány vásár. Részletek Jacobi Viktor operettjéből. — 24.00: Hírek.

Miskolci rádió: Emberek a gép mellett — a munkások mondják

— Énekegyüttesek műsorából. — Borsodi tükör. — Népek zenéje.

— Az ifjúságról az ifjúságért . . . ,

— Fiatalok fóruma. — Beat-ked- velők negyedórája.

Televízió: 17.13: Műsorismertetés. — 17.20: Hírek. — 17.25: Férfi kézilabda VB. Az elődöntő közvetítése. — 18.50: Kovácsok. Közvetítés a győri Magyar Vagon- és Gépgyárból. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv- híradó. — 20.00: Feje fölött hollő. Tévéfilm. (14 éven felülieknek!). — 21.10: Arany Páva.

Nemzetközi népzenei verseny, VH. középdöntő. — 22.05: Tv- híradó. — 2. kiadás. — 22.15: Műkorcsolya VB. Férfi szabadon választott gyakorlatok.

Szlovák televízió: 17.00: Fecske. Ifjúsági magazin. — 17.40: A haza védelmére. — 18.10:

Autó—motor revü. — 19.00: Híradó. — 20.00: A kalitka, (tévéjáték). — 21.25: Híradó. — 21.45: Műkorcsolya VB. — 23.20: Sajtószemle.

Miskolci Nemzeti Színház (7): Levendula. Schiller bérlet.

Filmszínházak: Béke (f4, hn6): A játékos (mb., szovjet—csehsz.).

— (8): Az ezredeseket akarjuk! (mb., szí. olasz). — Kossuth (f3): A locsolókocsi (szí. magyar), (f5, f7): Joe Hill balladája (szí. svéd —amerikai). — Fáklya (f5, f7): Némó kapitány és a viz alatti város (mb., szi. angol). — Petőfi (f5, f7): Síkos űt (szí. lengyel).

— Szikra (3. 7): A sziklabarlang titka (mb., szi. szovjet). — Táncsics (4, 6): Pókháló (magyar).

— Hámor (6): Sutjeska (jugoszláv).

Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19): Jelenkori román festészet. — József Attila Klubkönyvtár (10—18): Feleelv Gyula grafikusművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18): Magyar festészet a XX. században.

PÉNTEK

Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.13: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: zenekan muzsika. — 9.00: A 22-es csapdája. — 10.00: Hírek. — 10.03:

Tskolarádió.' — 10.30: Édes anyanyelvűnk. — 10.36: A Magyar Rádió és Televízió énekkarának operafelvételeiből. — 10.5«: Lottóeredményeik. — 11.00: Miről ír a Társadalmi Szemle legújabb száma? — n.io: Romantikus zene. — 11.49: Kritikusok fóruma.

Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05; Fúvószene. — 8.13: az izraelita felekezet negyedórája. — 8.30: Népdalok — 9.00: Hírek.

— 9.03: Ezeregy délelőtt. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Néhány szó zene közben.

— 10.59: Lottóeredményeik. — 11.00: Hirek, időjárás.