Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-11 / 35. szám

Egry József tisztelői Badacsonyban, ahol tavaly nyitották meg az Egry Jó­zsef Múzeumot, a művész tisztelőiből kör alakult. E lel­kes csoport — amelynek tag­létszáma már eléri a 250-et — azon fáradozik, hogy ösz- szegyűjtse azokat a doku­mentumokat, magánkézben levő műveket és tárgyi em­lékeket, amelyek a Balaton nagy festőjének életéhez és munkásságához fűződnek. A baráti kör kutatott fel szá­mos értékes dokumentumot, és így került a múzeumba nemrégen a művész katona- könyve is. A múzeum mellett rendez­ték be a művész alkotómű­helyét, ahol tavaly elhelyez­ték Egry József festőművész festőállványát és munkaasz­talát Tanya (Rác József rajza) Hangjáték Rózsa Ferencről és Schönherz Zoltánról A következő hetekben né­hány különösen érdekes adás szerepel a rádió ifjúsági osz­tályának programjában. Ezek közé tartozik az a két hang­játék, amely a munkásmoz­galom egy-egy nagy mártír­jának állít emléket. A két­szer kétrészes hangjáték, amely Hollós Ervin könyvé­nek felhasználásával készült, Rózsa Ferencnek és Schön- herz Zoltánnak életútját, po­litikai tevékenységét követi nyomon. A műsorban nem­csak a politikus, a pártszer­vező arca mutatkozik meg, hanem a magánemberé is. Február 14-én', illetve 20-án kerül a hallgatók elé az „Üzenet” című produkció, amely Rózsa Ferencet állítja középpontjába. Az első rész azt az utat térképezi fel, amelyen a rendőrség eljut a párt központi bizottságáig, a második részben pedig lénye­gében Rózsa vallatásáról és haláláról szól. A Schönhérz- hangjáték, amelyet „Nem hal meg mindenki" címmel köz­vetítenek, az események me­netét tekintve folytatása a Rózsa-hangjátéknak. „Egyszer elünk” címmel je­lentkezik feoruár 25-én a Húszas Stúdió. A riportmű­sor azzal a manapság diva­tossá vált nézettel kíván szembenézni, amely a meg­gondolatlanságokra, a felüle­tes emberi kapcsolatokra fel­mentést adnia, az „Egyszer élünk” jelszavával. Február 24-én „Jelmezbál” címmel jelentkezik a Gyer­mekrádió zenei vetélkedője. Farsang lévén, ebben bőven akad majd mulatság, tréfa, furfangos fejtörő játék. Postás- és vasutasúttörők HATVANNÉGY Vasutas- és postásúttörő­ket avattak vasárnap délelőtt a Marcibányi téri úttörő- és ifjúsági házban. Az ünnepsé­gen 120 pajtás kapott hivata­los engedélyt az önálló vas­utas- és postásszolgálat ellá­tására. A pajtások — csak­nem öthónapi szorgalmas és eredményes tanulás után — ma kezdik meg új „foglalko­zásukat” az úttörővasúton. PARTIZÁN Egy értelmiségi családból származó, húszéves érettségizett fiatalemberrel beszélgettem a napokban. A többi közt nem kis büszkeséggel emlegette, hogy a famíliája „ősmiskolci”. Lokálpatriotizmusának e megnyilvánulása még tetszett is — az azonban már nem, hogy sekélyesen, alig-alig ismeri szülő­városa történetét. Ezzel kapcsolatos ismeretei közt jóformán csak ilyesmi szerepel, hogy volt egyszer egy Roráriusz cuk­rászda, s valamiféle cselekedetetet végbevitt a múltban két- három polgárcsalád — nem Miskolc egész társadalmának ér­dekében —, amiért szűk körben bizonyos hírnévre tettek szert. Mondhatnám így: városunk történetét csak „pletyka­színvonalon” ismeri. Nagyváthy Jánosról, a miskolci származású kitűnő mező- gazdasági szakíróról már semmit sem tud — pedig utcát is elneveztek róla, s Tessediké mellett mellszobra is van a fő­városban, a Vajdahunyad várában levő Mezőgazdasági Mú­zeum udvarán. (Ezt vajon hány miskolci tudja?) S akiknek nevét szintén egy-egy utcánk viseli, Chlepkó Edéről és Hoff­mann Ottóról, a munkásmozgalom Diósgyőrött született, illet­ve ott élt két jelességéről sohasem hallott. Ügyszintén csu­pán dereng valami a tudatában az 1943-ban Diósgyőrött le­zajlott, fasizmus- és háborúellenes nagy tüntetésről, s a kö­vetkező évi hasonló megmozdulásról. Az országban egyik legjobban megszervezett antifasiszta fegyveres egység, a mis­kolci MÓKÁN tagjainak a fasiszták uralmának megdönté­séért vívott harcairól is csak homályos ismeretei vannak a fiatalembernek. A családja körében nyilván nem az említett személyek és események képezik a beszédtémát. Több munkáscsaládban már inkább, főként azokban, amelyeknek egy vagy több tag­ja részese volt e megmozdulásoknak, vagy személyesen is­merte ezek néhány részvevőjét. A munkásszármazású és szintén munkásként dolgozó, vagy értelmiségi fiatalokkal történt beszélgetéseim során tapasztaltam ezt. Ám az utóbbiak ismeretanyaga is édeskevés Miskolc his­tóriájáról, közelebbről és legfőképpen munkássága helytállá­sának történetéről, városunk munkásmozgalma példamutató harcosairól, nagy szülötteiről. Nem a különböző osztályokból, rétegekből származó fiatal­jaink tehetnek erről. Ügy látszik, az iskolájukban és a KISZ- szervezetükben kevés szó esett az említettekről. Ezek isme­rete nélkül pedig kevésbé teremtődhet meg bennük a szüksé­ges érzelmi kapocs, telítettség, amelyek hiányában a Mis- kolchoz való kötődésük csak laza lehet, a helytállásra ösz­tönző példaképeik „tára” üres, vagy szegényes marad, a lo­kálpatriotizmusuk nem nyer kellő tartalmat. Említettük, hogy legfőképpen városunk munkásmozgalmát kellene ismerniük fiataljainknak — és persze, a felnőtteknek is. Hiszen munkásváros Miskolc. Nagyszerű munkásai — amellett, hogy milliós értékeket termelnek — városunk „po­litikai arculatát” is formálják, amihez a készséget és a ké­pességet önmaguk, s elődeik felszabadulás előtti, a mainál sokkal nehezebb körülmények közt tanúsított magatartásá­ból nyerték. \ Tehát osztályuk múltjából. Ennek történetét közkinccsé kellene tennünk, mégpedig jól megírt könyvek segítségével. Több más városban már hozzáfogtak a munkásmozgalom helyi történetének, nagyjai életének megírásához, az azt tartalmazó művek kiadásához. Az egyik alföldi városban például épp a napokban hagyta el a nyomdát a Szalvay Mihályról írt könyv — jóllehet a spa­nyol szabadságharc egyik legendás hírű magyar egységpa­rancsnoka nem is a városban született, s tevékenykedett ké­sőbb, csupán a helyi munkásőr zászlóaljat nevezték el róla. Egyebek közt ilyen jellegű könyveket is lehetne városunk­ban íratni, megjelentetni. Miskolcon 64 egykori partizán él, akik közt vannak „spanyolosok”, meg olyanok is, akik más nemzetiségű szabadságharcosok soraiban küzdöttek mai vilá­gunkért. Az ő helytállásuk ismerete az „ősmiskolci” és a máshon­nan származó fiataloknak, de felnőtteknek is segítséget nyúj­tana ahhoz, hogy ne csak a lakóhely okán legyenek mis­kolciak. TARJÁN ISTVÁN Szombat este mindenki szórakozik? Sokan leírták, elmondták már, hogy szórakoztatni, a közönséget megnevettetni mi­lyen nehéz. A tv helyzetét csak megnehezíti, hogy több millióan lesik, várják a szombat estét, „amikor majd!” ... Amikor is nem történt semmi különös. A szórakoz­tató és zenei főszerkesztőség műsorá semmivel nem adott többet, mint a nem szóra­koztató főszerkesztőségeké ... Volt egy kis tánczene, egy kis Bartók-megemlékezés, egy kis balett, egy történel­mi játék. „Lötyögős” műsor volt, amit ott lehetett hagyni egy vacsora erejéig. Hogy ki mikor hagyta ott, ez már az illető érdeklődésétől, ízlésé­től függött. A tv-recenzens sem tehet más; beszámol ar­ról, ami érdeklődési körébe esett, afnire jobban figyelt. Ha az értékeket próbáljuk számba venni, ezeket a ne­veket találjuk: Bartók, Sár­közi György, Hérold, Csaj­kovszkij. Bartóktól két cim­balomra átírt darabot (Ro­mán táncok. Este a széke­lyeknél) hallottunk, láttunk. A cimbalom, ez a jellegze­tesen magyarnak mondott hangszer kitűnően érvénye­sül a képernyőn. A már ismert daraboknak sajátos ízt, hangulatot adott. Keve­sebb jót mondhatunk a Sár­közi Györgyre való megem­lékezésről. Bizony ezt kár volt ebben a műsorban el­pocsékolni. Valamit a zenei versenyek­ről is. Kétségtelen, hogy ki­tűnő hírverést jelenthetnek a klasszikus zenének. Ám túl­adagolva unalmassá is vál­hatnak. Czigány György ér­demei elévülhetetlenek. A „Ki nyer ma?” ötlete kitűnő! Mindennap várjuk, mert megtudunk valamit a zene történetéből, vagy elégedet­ten konstatálhatjuk, hogy nem vagyunk butábbak, mint az éppen versenyző szeren­csés. De a rádióban bevált ötlet nem jó a tévében. Sta­tikus. monoton, sok benne az üresjárat, ha két versenyzőt látunk, miért nem kettő ver­senyez? Kodály hevesen til­takozott egyszer az ellen, hogy a zeneműveket csonkán, szeletelve mutassák be — még akár egy verseny ked­véért is. A menekülő herceg c. tör­ténelmi játékra alighanem mindenütt befejezték a va­csorát, a fél ország ott szo­rongott a képernyő előtt. Látott egy kissé operettes- re, érzelmesre hangolt tör­ténetet az ifjú II. Rákóczi Ferencről. Hegedűs Géza ru­tinos író. Tárgyismerete, fel- készültsége óriási. Regényei, rádió- és tévéjátékai, kitűnő ismeretterjesztő előadásai, ta­nulmányai közismertek. Mi­ért van mégis hiányérzetünk „A menekülő herceg” után? II. Rákóczi Ferenc élete, szö­kése a bécsújhelyi várbörtön­ből közismert történelmi tény. Hegedűs pontosan mondja el az esetet. Ám a tévéjátékban (Makk Károly rendezte, írta a forgatóköny­vet) mindez valahogy meg­szépült. Nem tudta elhitetni, hogy az ifjú herceg életve­szélyben van, de azt sem, hogy ő lesz a bujdosók ve­zére. Balázsovits Lajos filig­rán figurája, színészi eszközei csak a szerelmes férj elját­szásához voltak elegendőek, a történelmi személyiség sú­lyával és komolyságával adós maradt. Ugyanezt mondanánk az újságírók műsoráról is: az „Erről jut eszünkbe .. ,”-ről. Igaz, sokkal jobb volt, mint a múltkori, a januári mű­sorban. De még szombat es­te, egy szórakoztató blokk­ban sem elég a gyantázássaJ és a testrészekkel kapcsolatos asszociációkkal való játsza­dozás. A műsor a „Báli hangulat­ban” ..., a Stúdió 11-gyel ért véget. Ámi utána jött (Élet- jel) már komolyabb volt... (horpácsi) * HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Táncze­nei koktél. — 13.20: Nóták. — 13.54: Édes anyanyelvűnk. — 13.59: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 14.14: Tusa Erzsébet zon­gorázik. — 14.40: Arany János balladáiból. — 15.00: Hírek. — 15.10: Iskolarádió. — 15.50: Ba­lázs Árpád lúVősművetbóI.' — 16.00: A világgazdaság liirei. — 16.05: Véleménycsere. — 16.34: Csajkovszkij: Hattyúk tava — balettszvit. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. — 17.40: Van új a nap alatt! — 17.55: Játsszunk együtt! — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sport­híradó. — 19.40: Edit Piaf. — 20.30: A rádióból Indult el. — 21.17: Faragó Laura népdalokat énekel. — 21.30: Mi, férfiak! Pet- ress István műsora. — 22.00: Hí­rek. — 22.20: Zenekari muzsika — 22.55: A XX. század gondola­tai. — 24.00: Hírek. — 0.10: Os­car Peterson kvartettje játszik. Petőfi rádió. 12.00’ Operarész­letek. — 13.00: Hirek. — 13.03: Este az iskolában. — 13.20: Grieg- c-moli szonáta. — 13.45: Időjá­rás. - 14.00: Kettőtől ötig . . . — Közben: 17.00: Kettesben .. . Ku­tas Istvánnal, az MLSZ elnöké­vel beszélget Szilágyi János. — 17.30: Hirek. — 10.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Üj könyvek. — 18.23: A vidám vitorlás. — 18.35: Egy ve­seátültetés története. — 19.05: Közkívánatra! A nívó a fő! Csil­lagkacsák. — 19.49: Reklám. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika II. — 20.25: Nagy mesterek, világhírű előadóművé­szek. — 21.10: Hol járt, mit csi­nált? — 21.30: Opcrettdalok. — 21.50: A hét zeneműve. Sztra­vinszkij: A menyegző. — 22.20: Mezei Gyula népi zenekara ját­szik. — 23.00: Hírek. — 23.15: Mikes Éva és Vámosi János éne­kel. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió. Képek közsé­geinkből. — Népi hangszerszólók. — Borsodi Tükör: krónikaműsor. — Kórusmuzsika. — Napjaink kérdései — jegyzet. — Megyei sporteredmények. — Slágerkok­tél. Szlovák televízió. 14.40: Hirek. — 14.45: Iskolásoknak. — 15.25: A jövő autója. — 15.40: Peda­gógusoknak. — 16.10: Orosz nyelvlecke. — 16.40: Technikai érdekességek. — 17.10: Ipari ta­nulóknak. — 17.45: Kerületeink hangja. — 18.10: Zenés szóra­koztat műsor. — 19.00: Hír­adó. — 20.00: Max Frisch: Don Juan, avagy a geometria szerelme. Tv-játék. — 21.20: Hír­adó. — 21.40: Pártoktatás.- — 22.20: Sajtószemle. Kiállítások. Libresszó (13—20): Reinecker János gouache-sdróza- ta. — Kossuth Művelődési Ház (10—18): Bolgár grafika. Filmszínházak. Béke (f4, hn6, 8): Pókháló (magyar). — Kos­suth (13. 15, fi): Macbeth (mb. színes angol, 16 éven felüliek­nek!). — Havesy Iván Filmklub (15, f7): Kö a szájban (Mines olasz). — Fáklya (15, f7): Vá­runk, fiú! (mb. szovjet). — Pe­tőfi (15. f7): Hófehérke hercege (mb. színes csehszlovák). — Szikra (5, 7): Legenda (színes szovjet—lengyel). — Táncsics (4, 6): Mese Szaltán cárról (mb. szí­nes szovjet). — Tapolca — Ady (7): Katoriazene (színes magyar). — Hámor (4): Kamaszkorom leg­szebb nyara (mb. amerikai, 16 éven felülieknek!). KEDD Kossuth rádió. 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Bu­dapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Gyulai Gaál János: Rapszódia. — 8.29: Harsan a kürtszó! — 9.04: Er­kel: Bánk bán. Háromíelvoná- sos opera. — 10.00: Hírek. — 10.05: iskolarádió. — 11.18: Az Ür küszöbén. Petőfi rádió. 8.00: Hirek. — 8.05: Csembalóművek — vokális müvek. — 9.00: Hirek. — 9.03: Népdalcsokor. — 9.45: Menetelés a halhatatlanságba. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Babaszerviz. — 11.00: Hírekj — 11.53: Könyvek, tájak, emberek. apróhirdetés csSSősi A Sajómenti Tsz-ek Közös Gépjavító Vállalkozása pályáza­tot hirdet igazgató főmérnöki munkakör betöltésére. Feltéte­lek: gépészmérnöki képesítés és legalább 10 éves vezetési gya­korlat. Fizetés: 12/1971. MÉM. sz. rendelet szerint. Jelentkezés ki­zárólag írásban a Sajómenti Tsz- ek Közös Gépjavító és Szolgál­tató Vállalkozás, Sajószöged címre, 1974. február 20-ig. Felveszünk több éves gyakor­lattal rendelkező építész műszaki ellenőrt. Jelentkezés: AGROKER B.-A.-Z. megyei Kirendeltség, Miskolc, Szemere u. 15. sz. alatt. A Centrum Áruházban vásárolt motorkerékpárokat kívánságára rendszámmal le vizsgáztat j uk

Next

/
Oldalképek
Tartalom