Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-08 / 33. szám

Csökkentik az NB létszámát? Tájékoztató a labdarúgásról Nem sokkol lapzártánk előtt — ma délelőtt 11 órakor - nagy érdeklődéssel várt sajtótájékoztató kezdődött az OTSH budapesti székházában. Az erre szóló meghívó egyetlen napirendi pontot jelentett be: Labdarúgósportunk időszerű kérdései. Az előadók: Kutas István, az MLSZ nemrégiben kinevezett új elnöke, valamint Krizsán József, a szövetség főtitkára. (A lapzártakor még tartó sajtótájékoztatón jelen van munkatársunk is, aki az ott hallottak­ról holnapi számunkban tájékoztatja olvasóinkat.) ..Nagy érdeklődéssel várt” tájékoztató — ezt a jelzőt használtuk az előbbiekben, hiszen hetek óta hallani hí­reket innen-onnan, hogy lé­nyegesen több és nagyobb horderejű intézkedés is vár­ható a labdarúgás ügyében, mint amennyi eddig nyilvá­nosságra került (gondolok itt az új elnök és elnökség ki­nevezésére, valamint olyan rendeletekre, mint amilyen kötelezővé tette a munkaidő­vel kapcsolatos korábbi in­tézkedés szigorú betartását). Mintegy két hete már köz­szájon forog az a hír, hogy lényegesen csökkentik a Nemzeti Bajnokság létszá­mát. Ma minden bizonnyal azt is megtudjuk, igazak-e a szállongó hírek. Mi is több — é°- nem is hivatalom — helv- ről hallottuk például már azt, hogy a jelenlegi 226 he­lyett ősztől (!) csak 116 együt­tes szerepelhet az NB-ben, s a többi visszakerül a megyei bajnokságba. Állítólag egy NB I-es (16 csapattal), egy NB II-es (20 csapattal) és négy NB III-as (4x20 csapat­tal) csoportban rúgják majd a labdát már a 74/75-ös baj­nokságban is. (Az NB I. B tehát NB II. nevet kap, s az NB III. tömöríti majd — har­madik vonallá „előlépve” — a jelenlegi NB II-esek legna­gyobb részét.) Mindez azt jelentheti, hogy az NB I. B-s kiesők nagyob­bik fele az NB Ill-ban ját­szik ősztől, ugyanúgy, mint az NB II. tavasz végi 2—16. helyezettjei. A mostani NB III-asok pedig legalább az első három helyen kell, hogy végezzenek, ha jövőre is az NB-ben akarnak játszani. És hogy ezen kívül miről intézkednek még? Erről nem nem szólt a „magán-hírszol­gálatok” egyike sem. Holnap­ra ez is kiderül! h. k. jft Ez az a bizonyos „himbi-limbi” csel... A védő a felfoko­zott gyorsaságú lábmunka következtében jobbra mozdul, a csel nagymestere. Marosi pedig a szabadon hagyott résbe könnyedén betörve kapura bombáz. (Szabó István felvétele) „Egy csatád vagyunk” Bizonyított a liataM kizHäfedacsapatü Az eredményesebb nevelés érdekében Utánpótlás Kupa Az utóbbi évek felmérő versenyein elért eredmények, s főként az országos viadalo­kon aratott sikerek azt bizo­nyítják, hogy Borsodban jó úton halad az atlétikai után­pótlás nevelése. Különben erről tanúskodik az a nagy számú versenyzőgárda is, amely a megye hat egyesü­letéből valamelyik országos válogatott keretben helyet kapott. A szakvezetők még­sem elégedettek, s most az utánpótlás eredményesebbé tétele érdekében új, ösztönző versenykiírást készítettek. Utánpótlás Kupa néven a megyei atlétikai szakszövet­ség vándordíját alapított, melyet annak a megyei egye­sületnek adnak évről évre — a végleges elnyerésig —, amelynek atlétái a serdülő leány és fiú A kategóriában, valamint az ifjúságiaknál a legtöbb pontot szerzik a me­gyei egyéni bajnokságok so­rán a — fedettpályás ver­senyek kivételével. Az évjá­ratos versenyek pontozása, a helyezéseknek megfelelően: 7 —5—4—3—2—1. A pontok megszerzését illetően bizo­nyos kikötések is vannak. Így például az ifjúságiaknál csak bronz-szintes eredménnyel le­het pontot szerezni, ez alól kivételt képez a mezei baj­nokság, ahol mind a hat ver­senyző eredményét értéke­lik. A pályabajnokságokon, amennyiben kevesebb ver­senyző ér el bronz-szintet, mint amennyi a megállapí­tott helyezési szám, úgy an­nak arányában csökken a a megszerezhető pontok szá­ma is. Mindezeken kívül —, hogy a kisebb egyesületek is egyenlő eséllyel indulhassa­nak a vándordíjas verseny­ben — a szakszövetség éven­ként úgynevezett „osztószá­mokat” állapít meg, amelye­ket a nagyobb egyesületektől a helyezésekért szerzett pon­tokból levon. 1974-ben pél­dául az osztószám a követke­ző: DVTK 3, MVSC, ÓKSE és KVSE 2—2. A vándordíj véglegesen annak az egyesü­letnek kerül a birtokába, amely sorrendben azt há­romszor, vagy sorrenden kí­vül ötször nyeri el. A MASZ nyilvánosságra hozta az 1974. évi atléta válogatott ke­reteket, melyekben igen szép számmal kaptak helyet a bor­sodi versenyzők is. Az A keretben 10, a B váloga­tottban 11, míg az utánpótlás ke­retben 14 atlétánk van. A keret­tagok a DVTK-tól: Raáb Tibor, Farkas Ferenc, Faragó János, Károly Zsuzsa, Nyitrai Zsuzsa és Bartha Júlia. Az OKSE-től: Kö- vesdi István, Tóth Gyula, Kiss Mária. A KVSE-ből Fórián Sán­dor. A B keret DVTK-s versenyzői: Laurencsik László, Bánhidi Béla, Vansz István, Vincze István, Ta­tai János, Vinkó György, Gábor László, Majzik Mária, Veréb Er­zsébet. MVSC: Madarász János, Juhász János. Az utánpótlás keret tagjai: a DVTK-ból: Farkas Béla, Pintér József, Takács József, Novák István, Nagy László, Piczil Sán­dor, Paulin Márta. ÓKSE: Széles István, Gulyás Béla. KVSE: Siető Dániel. Szénégető István. MVSC: Szűcs Jenő. MEAFC: Kovács Pál. Két évvel ezelőtt, egyik vasárnap este történt. Tele- í fonbeszélgetésünk minden - mondatát megszakították az ütemes „Baj-nok csapat!... : Baj-nok csapat!...” kiáltá­sok. A DVTK férfi kézilab­dázói rózsás jókedvvel ünne­pelték akkor az NB II-ben éppen megszerzett aranyér­müket ... — Nem sokáig tartott a „pünkösdi királyság” — cél­zott az NB I. B-ben eltöltött egy esztendőre Kukta János, a DVTK edzője —, mert a csapat játékereje nem ütötte meg a második vonal köve­telményeit; kiestünk. Akik tudnak lelkesedni... A kudarc felszínre hozta a bajok eredőit. A személyi el­lentétek szülte taktikai fe­gyelmezetlenség, a rendszer­telen edzéslátogatásból kö­vetkező erőnléti fogyatékos­ság, a csapat elöregedése új út választására kényszerítette a szakvezetést... „Fiatal, fej­lődőképes, a klubszínekért lelkesedni tudó és főként Sa­ját nevelésű játékosokra kell építeni: akik majd beérve nagyobb feladatok megoldá­sára is képesek” — hangoz­tatták a vezetők, és — cse­lekedtek! A lehetőségek is kedvezően alakultak, hiszen 1972 decemberében átvették a városi sportiskola ifjú kézilabdásait. Egy egész csa­patot! — Szorongva várták az alapozást a gyerekek — em­lékezik vissza a fiatal edző —, mert nem hitték, hogy bekerülnek a csapatba. Ami­kor azután látták, hogy csak Botrány botrány után... Nemegyszer emeltünk már kifogást a Tátrán Presov csa­patában játszó néhány kézilabdás kíméletlen, durva „pro­dukciói” miatt. Most újra kénytelenek vagyunk a figyelmet rájuk irányítani. Vasárnap a DMTE elleni mérkőzésükön hat (!) játékosuk „elmélkedhetett” a sportszerűségről (bár megtették volna!) a büntetőpadon, s csak a jól bíráskodó játékvezetői páros erélyének s a debreceni kézilabdás fiúk fegyelmezettségének köszönhető, hogy nem robbant ki újabb botrány. De vajon mi szükség van egy olyan együttes szerepelteté­sére az Avas Kupán, amely sorozatban bizonyítja be, hogy képtelen sportszerűen elviselni a vereséget?... Mert ez a Tátrán már árnyéka sincs annak a gárdának, mely a BEK- ben bronzérmet nyert. M. GY. három „öreg” dolgozik velük együtt — megnyugodtak. Nem adták fel A felkészülés mégsem ment simán. Otthonukkal, a sátor­csarnokkal állandó világítási és fűtési problémák voltak. Ez, meg a jobbára ifjúsági sorban levő játékosok tapasz­talatlansága (túlzottan tisztel­ték ellenfeleiket) a tavaszi idényben meg is bosszulta magát. Mindössze öt pontot szereztek! Ügy tűnt, korai volt „mély vízbe dobni” az ifiket. Ök azonban nem adták fel, s a szakvezetés is bízott bennük... És a nyári edzőtáborban „összerázódott” a gárda. Az őszi mérkőzéseken 13 pontot gyűjtöttek! — A fiatalok egymást múl­ták felül lelkesedésben és harcosságban — dicséri együttesét az edző —, a két „öreg”, Kissbenedek és Herr pedig nagyszerűen összefogta őket. Friedrich vezérletével egyre jobban „húzták” a ha­tos védőfalat, támadásban pedig J ancsó irányítóként, Poduszló felfutó-átlövőként volt igen eredményes, s Ma- tusek és Németh is szépen „hozta magát”. Hátul Hor­váth és Meggyesi nagysze­rűen „érezték” a kaput; ese­tenként nagyvonalú védése­ket produkáltak. — És a közösségi szellem, a fegyelem? — Egy család vagyunk, ki­váltságok és megkülönbözte­tések nélkül. Persze, vigyá­zunk arra is, hogy klikk­rendszer ne alakulhasson ki. — Mit terveznek az új baj­nokságra? — A figuratív játék fej­lesztését, és — az első öt hely valamelyikének meg­szerzését. Így jövőre emel­hetjük majd a mércét. MONOSTORI GYULA 4 DH tippjei 1. Cesena—Milan 2 2. Fiorentina—Genoa 1 3. Juventus—Napoli x 4. Lanerossi—Bologna 2 5. Roma—Torino x 6. Sampdoria—Lazio 2 7. Arezzo—Ternana x 8. Atalanta—Como 2 9. Brescia—Taranto 2 10. Brindisi—Avellino 1 11. Catania—Perugia 1 12. Catanzaro—Novara x 13. Palermo—Spal 2 Pótmérkőzések: 14. Parma—AS Reggina 1 15. Varese—Reggiana 1 16. Ascoli—Bari 1 Csend-kötelezvény Az aranyszínű panamai varangyosbéka fokozatosan eltűnik bolygónk színéről. Ez az állatfajta csak eldugott helyeken tud megélni, ahol nem zavarja sem az erős zaj, sem a lár­más forgalom. A közelmúltban Panamában sikerült ilyen helyet találni. Az aranyszínű var ángy osbékák ott már akklimatizálódtak és a törvény védelme alatt élnek. A védett területet megnyitot­ták ugyan a turisták előtt, akiknek azonban, mielőtt belép­nének, előzőleg nyilatkozatot kell aláírniuk, amelyben köte­lezik magukat, hogy némán és heves gesztusok nélkül fejezik ki csodálkozásukat. „A panamai aranyszínű varangyosbéká- nak nem szabad az eltűnt állatfajták számát szaporítania!" — magyarázzák suttogva a látogatóknak a védett terület úti­kalauzai. Már a kutyák sem bírják... Hamburg 3000 vak polgára (közülük több mint 200 gyer­mek) nemsokára speciális térkép segítségével tájéko­zódik majd, amelyet a vá­rosban működő Vakok In­tézete készíttet. A térkép óriási hiányt pó­tol. A hamburgi vakoknak ugyanis egyre inkább saját erejükre támaszkodva kell közlekedniük az utcákon. Az országban egyre kevesebb vakvezető kutyát képeznek ki. A kutyák nehezen isme­rik ki magukat a városok aluljáró-rendszerében és egyre nehezebben viselik el a gépkocsik kipufogógázát. Tíz évvel ezelőtt minden ti­zedik hamburgi vak ember­nek volt kutyája, ma már az egész városban mindössze 54 vakvezető kutyát tart anale számon. Hangyák a termeszek ellen Indiai és amerikai kutatók a faanyaggal táplálkozó és az épü­letekben nagy károkat okozó termeszek elleni harc eszközeit , keresve^ arra a megállapításra jutottak, liogy a hangyákat le­het a leghatékonyabban felhasz­nálni erre a célra. Indiában már több raktárhe­lyiséget és nagy üzletet őriztet­nek hangyákkal. Az amerikai Berd nevű biológus olyan han­gjukat fedezett fel, amelyek igen rövid idő alatt teljesen el­pusztítják a termeszeket. Berd egyik kísérlete során három, a termeszek számára kedvező he­lyen levő termesztelepet a han­gyák két hét alatt teljesen meg­semmisítettek. Egy másik kísér­let során a hangyák mindössze két óra alatt pusztítottak el, egy laboratóriumba telepített nagy termesztelepet. Fogak védelmében jje 1971 decemberében határozta el az NDK Minisztertanácsa, hogy intézkedéseket hoz a lakosság fogászati ellátásának ja­vítására. Jusson több idő a fogorvosok és a betegek közötti beszélgetésre, ugyanakkor csökkenjen a várakozási idő, és gyorsabban gyógyítsák az akut fogbetegedéseket. Az egyete­meken növelték a sztomatológiai tanszékek hallgatóinak szá­mát, s korszerűbb fogászati berendezésekkel láttak el sok rendelőt. A gyógyítás azonban csak egyik része a gondosko­dásnak. Karl-Marx-Stadtban 1959 óta fluort adagolnak az ivóvízhez. Ennek eredményeként az itt élő 6—10 éves gyere­kek 78—80 százaléka kevésbé fogékony bizonyos fogbetegsé­gekre, mint az NDK más városaiban élők. 1985-ig hasonló intézkedéseket foganatosítanak az NDK más városaiban is. (Képünkön: Karl-Marx-Stadt egyik gyermekfogászati ren­delője.) Üres kontinens Ausztrália 13 millió főt számláló lakosságának csak­nem a fele az ország keleti partvidékének két tenger- menti városában, Melbour- ne-ben és Sydneyben, vala­mint a városok környékén él. Annak érdekében, hogy Ausztrália lakossága egyen­letesebben oszoljék el az or­szág hatalmas, több mint 7 600 000 négyzetkilométer területén, decentralizációs tervet dolgoztak ki, amely szerint több nagy várost kell építeni a kontinens bel­sejében. A legközelebbi terv az, hogy egy 300 000 lakosú nagyvárost építenek a Mel- boume-től 300 kilométerrel északkeletre fekvő két ki­sebb város helyén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom