Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-08 / 33. szám
Csökkentik az NB létszámát? Tájékoztató a labdarúgásról Nem sokkol lapzártánk előtt — ma délelőtt 11 órakor - nagy érdeklődéssel várt sajtótájékoztató kezdődött az OTSH budapesti székházában. Az erre szóló meghívó egyetlen napirendi pontot jelentett be: Labdarúgósportunk időszerű kérdései. Az előadók: Kutas István, az MLSZ nemrégiben kinevezett új elnöke, valamint Krizsán József, a szövetség főtitkára. (A lapzártakor még tartó sajtótájékoztatón jelen van munkatársunk is, aki az ott hallottakról holnapi számunkban tájékoztatja olvasóinkat.) ..Nagy érdeklődéssel várt” tájékoztató — ezt a jelzőt használtuk az előbbiekben, hiszen hetek óta hallani híreket innen-onnan, hogy lényegesen több és nagyobb horderejű intézkedés is várható a labdarúgás ügyében, mint amennyi eddig nyilvánosságra került (gondolok itt az új elnök és elnökség kinevezésére, valamint olyan rendeletekre, mint amilyen kötelezővé tette a munkaidővel kapcsolatos korábbi intézkedés szigorú betartását). Mintegy két hete már közszájon forog az a hír, hogy lényegesen csökkentik a Nemzeti Bajnokság létszámát. Ma minden bizonnyal azt is megtudjuk, igazak-e a szállongó hírek. Mi is több — é°- nem is hivatalom — helv- ről hallottuk például már azt, hogy a jelenlegi 226 helyett ősztől (!) csak 116 együttes szerepelhet az NB-ben, s a többi visszakerül a megyei bajnokságba. Állítólag egy NB I-es (16 csapattal), egy NB II-es (20 csapattal) és négy NB III-as (4x20 csapattal) csoportban rúgják majd a labdát már a 74/75-ös bajnokságban is. (Az NB I. B tehát NB II. nevet kap, s az NB III. tömöríti majd — harmadik vonallá „előlépve” — a jelenlegi NB II-esek legnagyobb részét.) Mindez azt jelentheti, hogy az NB I. B-s kiesők nagyobbik fele az NB Ill-ban játszik ősztől, ugyanúgy, mint az NB II. tavasz végi 2—16. helyezettjei. A mostani NB III-asok pedig legalább az első három helyen kell, hogy végezzenek, ha jövőre is az NB-ben akarnak játszani. És hogy ezen kívül miről intézkednek még? Erről nem nem szólt a „magán-hírszolgálatok” egyike sem. Holnapra ez is kiderül! h. k. jft Ez az a bizonyos „himbi-limbi” csel... A védő a felfokozott gyorsaságú lábmunka következtében jobbra mozdul, a csel nagymestere. Marosi pedig a szabadon hagyott résbe könnyedén betörve kapura bombáz. (Szabó István felvétele) „Egy csatád vagyunk” Bizonyított a liataM kizHäfedacsapatü Az eredményesebb nevelés érdekében Utánpótlás Kupa Az utóbbi évek felmérő versenyein elért eredmények, s főként az országos viadalokon aratott sikerek azt bizonyítják, hogy Borsodban jó úton halad az atlétikai utánpótlás nevelése. Különben erről tanúskodik az a nagy számú versenyzőgárda is, amely a megye hat egyesületéből valamelyik országos válogatott keretben helyet kapott. A szakvezetők mégsem elégedettek, s most az utánpótlás eredményesebbé tétele érdekében új, ösztönző versenykiírást készítettek. Utánpótlás Kupa néven a megyei atlétikai szakszövetség vándordíját alapított, melyet annak a megyei egyesületnek adnak évről évre — a végleges elnyerésig —, amelynek atlétái a serdülő leány és fiú A kategóriában, valamint az ifjúságiaknál a legtöbb pontot szerzik a megyei egyéni bajnokságok során a — fedettpályás versenyek kivételével. Az évjáratos versenyek pontozása, a helyezéseknek megfelelően: 7 —5—4—3—2—1. A pontok megszerzését illetően bizonyos kikötések is vannak. Így például az ifjúságiaknál csak bronz-szintes eredménnyel lehet pontot szerezni, ez alól kivételt képez a mezei bajnokság, ahol mind a hat versenyző eredményét értékelik. A pályabajnokságokon, amennyiben kevesebb versenyző ér el bronz-szintet, mint amennyi a megállapított helyezési szám, úgy annak arányában csökken a a megszerezhető pontok száma is. Mindezeken kívül —, hogy a kisebb egyesületek is egyenlő eséllyel indulhassanak a vándordíjas versenyben — a szakszövetség évenként úgynevezett „osztószámokat” állapít meg, amelyeket a nagyobb egyesületektől a helyezésekért szerzett pontokból levon. 1974-ben például az osztószám a következő: DVTK 3, MVSC, ÓKSE és KVSE 2—2. A vándordíj véglegesen annak az egyesületnek kerül a birtokába, amely sorrendben azt háromszor, vagy sorrenden kívül ötször nyeri el. A MASZ nyilvánosságra hozta az 1974. évi atléta válogatott kereteket, melyekben igen szép számmal kaptak helyet a borsodi versenyzők is. Az A keretben 10, a B válogatottban 11, míg az utánpótlás keretben 14 atlétánk van. A kerettagok a DVTK-tól: Raáb Tibor, Farkas Ferenc, Faragó János, Károly Zsuzsa, Nyitrai Zsuzsa és Bartha Júlia. Az OKSE-től: Kö- vesdi István, Tóth Gyula, Kiss Mária. A KVSE-ből Fórián Sándor. A B keret DVTK-s versenyzői: Laurencsik László, Bánhidi Béla, Vansz István, Vincze István, Tatai János, Vinkó György, Gábor László, Majzik Mária, Veréb Erzsébet. MVSC: Madarász János, Juhász János. Az utánpótlás keret tagjai: a DVTK-ból: Farkas Béla, Pintér József, Takács József, Novák István, Nagy László, Piczil Sándor, Paulin Márta. ÓKSE: Széles István, Gulyás Béla. KVSE: Siető Dániel. Szénégető István. MVSC: Szűcs Jenő. MEAFC: Kovács Pál. Két évvel ezelőtt, egyik vasárnap este történt. Tele- í fonbeszélgetésünk minden - mondatát megszakították az ütemes „Baj-nok csapat!... : Baj-nok csapat!...” kiáltások. A DVTK férfi kézilabdázói rózsás jókedvvel ünnepelték akkor az NB II-ben éppen megszerzett aranyérmüket ... — Nem sokáig tartott a „pünkösdi királyság” — célzott az NB I. B-ben eltöltött egy esztendőre Kukta János, a DVTK edzője —, mert a csapat játékereje nem ütötte meg a második vonal követelményeit; kiestünk. Akik tudnak lelkesedni... A kudarc felszínre hozta a bajok eredőit. A személyi ellentétek szülte taktikai fegyelmezetlenség, a rendszertelen edzéslátogatásból következő erőnléti fogyatékosság, a csapat elöregedése új út választására kényszerítette a szakvezetést... „Fiatal, fejlődőképes, a klubszínekért lelkesedni tudó és főként Saját nevelésű játékosokra kell építeni: akik majd beérve nagyobb feladatok megoldására is képesek” — hangoztatták a vezetők, és — cselekedtek! A lehetőségek is kedvezően alakultak, hiszen 1972 decemberében átvették a városi sportiskola ifjú kézilabdásait. Egy egész csapatot! — Szorongva várták az alapozást a gyerekek — emlékezik vissza a fiatal edző —, mert nem hitték, hogy bekerülnek a csapatba. Amikor azután látták, hogy csak Botrány botrány után... Nemegyszer emeltünk már kifogást a Tátrán Presov csapatában játszó néhány kézilabdás kíméletlen, durva „produkciói” miatt. Most újra kénytelenek vagyunk a figyelmet rájuk irányítani. Vasárnap a DMTE elleni mérkőzésükön hat (!) játékosuk „elmélkedhetett” a sportszerűségről (bár megtették volna!) a büntetőpadon, s csak a jól bíráskodó játékvezetői páros erélyének s a debreceni kézilabdás fiúk fegyelmezettségének köszönhető, hogy nem robbant ki újabb botrány. De vajon mi szükség van egy olyan együttes szerepeltetésére az Avas Kupán, amely sorozatban bizonyítja be, hogy képtelen sportszerűen elviselni a vereséget?... Mert ez a Tátrán már árnyéka sincs annak a gárdának, mely a BEK- ben bronzérmet nyert. M. GY. három „öreg” dolgozik velük együtt — megnyugodtak. Nem adták fel A felkészülés mégsem ment simán. Otthonukkal, a sátorcsarnokkal állandó világítási és fűtési problémák voltak. Ez, meg a jobbára ifjúsági sorban levő játékosok tapasztalatlansága (túlzottan tisztelték ellenfeleiket) a tavaszi idényben meg is bosszulta magát. Mindössze öt pontot szereztek! Ügy tűnt, korai volt „mély vízbe dobni” az ifiket. Ök azonban nem adták fel, s a szakvezetés is bízott bennük... És a nyári edzőtáborban „összerázódott” a gárda. Az őszi mérkőzéseken 13 pontot gyűjtöttek! — A fiatalok egymást múlták felül lelkesedésben és harcosságban — dicséri együttesét az edző —, a két „öreg”, Kissbenedek és Herr pedig nagyszerűen összefogta őket. Friedrich vezérletével egyre jobban „húzták” a hatos védőfalat, támadásban pedig J ancsó irányítóként, Poduszló felfutó-átlövőként volt igen eredményes, s Ma- tusek és Németh is szépen „hozta magát”. Hátul Horváth és Meggyesi nagyszerűen „érezték” a kaput; esetenként nagyvonalú védéseket produkáltak. — És a közösségi szellem, a fegyelem? — Egy család vagyunk, kiváltságok és megkülönböztetések nélkül. Persze, vigyázunk arra is, hogy klikkrendszer ne alakulhasson ki. — Mit terveznek az új bajnokságra? — A figuratív játék fejlesztését, és — az első öt hely valamelyikének megszerzését. Így jövőre emelhetjük majd a mércét. MONOSTORI GYULA 4 DH tippjei 1. Cesena—Milan 2 2. Fiorentina—Genoa 1 3. Juventus—Napoli x 4. Lanerossi—Bologna 2 5. Roma—Torino x 6. Sampdoria—Lazio 2 7. Arezzo—Ternana x 8. Atalanta—Como 2 9. Brescia—Taranto 2 10. Brindisi—Avellino 1 11. Catania—Perugia 1 12. Catanzaro—Novara x 13. Palermo—Spal 2 Pótmérkőzések: 14. Parma—AS Reggina 1 15. Varese—Reggiana 1 16. Ascoli—Bari 1 Csend-kötelezvény Az aranyszínű panamai varangyosbéka fokozatosan eltűnik bolygónk színéről. Ez az állatfajta csak eldugott helyeken tud megélni, ahol nem zavarja sem az erős zaj, sem a lármás forgalom. A közelmúltban Panamában sikerült ilyen helyet találni. Az aranyszínű var ángy osbékák ott már akklimatizálódtak és a törvény védelme alatt élnek. A védett területet megnyitották ugyan a turisták előtt, akiknek azonban, mielőtt belépnének, előzőleg nyilatkozatot kell aláírniuk, amelyben kötelezik magukat, hogy némán és heves gesztusok nélkül fejezik ki csodálkozásukat. „A panamai aranyszínű varangyosbéká- nak nem szabad az eltűnt állatfajták számát szaporítania!" — magyarázzák suttogva a látogatóknak a védett terület útikalauzai. Már a kutyák sem bírják... Hamburg 3000 vak polgára (közülük több mint 200 gyermek) nemsokára speciális térkép segítségével tájékozódik majd, amelyet a városban működő Vakok Intézete készíttet. A térkép óriási hiányt pótol. A hamburgi vakoknak ugyanis egyre inkább saját erejükre támaszkodva kell közlekedniük az utcákon. Az országban egyre kevesebb vakvezető kutyát képeznek ki. A kutyák nehezen ismerik ki magukat a városok aluljáró-rendszerében és egyre nehezebben viselik el a gépkocsik kipufogógázát. Tíz évvel ezelőtt minden tizedik hamburgi vak embernek volt kutyája, ma már az egész városban mindössze 54 vakvezető kutyát tart anale számon. Hangyák a termeszek ellen Indiai és amerikai kutatók a faanyaggal táplálkozó és az épületekben nagy károkat okozó termeszek elleni harc eszközeit , keresve^ arra a megállapításra jutottak, liogy a hangyákat lehet a leghatékonyabban felhasználni erre a célra. Indiában már több raktárhelyiséget és nagy üzletet őriztetnek hangyákkal. Az amerikai Berd nevű biológus olyan hangjukat fedezett fel, amelyek igen rövid idő alatt teljesen elpusztítják a termeszeket. Berd egyik kísérlete során három, a termeszek számára kedvező helyen levő termesztelepet a hangyák két hét alatt teljesen megsemmisítettek. Egy másik kísérlet során a hangyák mindössze két óra alatt pusztítottak el, egy laboratóriumba telepített nagy termesztelepet. Fogak védelmében jje 1971 decemberében határozta el az NDK Minisztertanácsa, hogy intézkedéseket hoz a lakosság fogászati ellátásának javítására. Jusson több idő a fogorvosok és a betegek közötti beszélgetésre, ugyanakkor csökkenjen a várakozási idő, és gyorsabban gyógyítsák az akut fogbetegedéseket. Az egyetemeken növelték a sztomatológiai tanszékek hallgatóinak számát, s korszerűbb fogászati berendezésekkel láttak el sok rendelőt. A gyógyítás azonban csak egyik része a gondoskodásnak. Karl-Marx-Stadtban 1959 óta fluort adagolnak az ivóvízhez. Ennek eredményeként az itt élő 6—10 éves gyerekek 78—80 százaléka kevésbé fogékony bizonyos fogbetegségekre, mint az NDK más városaiban élők. 1985-ig hasonló intézkedéseket foganatosítanak az NDK más városaiban is. (Képünkön: Karl-Marx-Stadt egyik gyermekfogászati rendelője.) Üres kontinens Ausztrália 13 millió főt számláló lakosságának csaknem a fele az ország keleti partvidékének két tenger- menti városában, Melbour- ne-ben és Sydneyben, valamint a városok környékén él. Annak érdekében, hogy Ausztrália lakossága egyenletesebben oszoljék el az ország hatalmas, több mint 7 600 000 négyzetkilométer területén, decentralizációs tervet dolgoztak ki, amely szerint több nagy várost kell építeni a kontinens belsejében. A legközelebbi terv az, hogy egy 300 000 lakosú nagyvárost építenek a Mel- boume-től 300 kilométerrel északkeletre fekvő két kisebb város helyén.
