Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-08 / 33. szám
Ifjúmunkásportrék A KISZ KB Ifjúmunkás Tanácsa az elmúlt évben sajtópályázatot hirdetett a kiemelkedő szakmai és általános műveltségű ifjúmunkásokat, ifjúsági szocialista brigádokat, ifjúmunkás közösségeket bemutató újságírói alkotások készítésére. A pályázatra — amelyen fiatal újságírók és fotóriporterek már megjelent cikkekkel és fotókkal vehettek részt — 25 pályázó 67 alkotással nevezett be. A bíráló bizottság 13 díj odaítéléséről döntött. A legjobb újságcikkek és fényképek az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat által közrebocsátott „Ifjúmunkás portrépályázat 1973” című, ízléses formájú könyvben is megjelentek. Tartalmazza a mű Erdélyi Ildikónak, a Diósgyőri Munkás munkatársának „Hétköznapi ünnepek” című, öt kohászfiatalról írt riportját is, amelyet tavaly a KISZ Borsod megyei Bizottsága Ifjúmunkás Tanácsának a különdíjával jutalmaztak. Ellátásunk általában kielégítő 4 belkereskedelmi miniszterhelyettes sa jiótá jékoztató ja Eduard Bandhauer minden évben gondosan letisztítja a középkori kádár céhet szimbolizáló figurákat. A fából faragott emberkék 1906 óta naponta délelőtt 11 órakor lejtenek finom táncot a müncheni városháza épületének tetején a turisták gyönyörűségére. Beruházás, pénz nélkül Mikor több kettőnél egy? Az anekdota régi, s fiatal gazdasági szakemberek elrettentésére szolgál. Két üzem termelt egymás mellett. Az egyikben vasat öntöttek, a másikban pedig megmunkálták. A két üzem mindig egyformán jól teljesítette tervét, soha nem volt nyersanyaghiány, nem akodozott a termelés, a berendezések kihasználtsága optimális volt. Egyetlen szépséghibája volt a harmonikus együttlétnek: a megmunkált vasak nem a piacra, hanem vissza, az öntőüzembe kerültek, hogy olvasztás és öntés után ismét megmunkálják őket. Hogy mennyi a valóságalapja ennek a történetnek, azt ne firtassuk, az azonban bizonyos, hogy az egymással kapcsolatban álló termelő- egységek munkájának összehangolása, a munkások legésszerűbb foglalkoztatása, a gépi berendezések optimális kihasználása olyan gazdasági feladat, amelyet csak eminens kollektíva tud hibátlanul megoldani. A népi ellenőrzés vizsgálta A Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tegnapi ülésén tárgyalta azt a jelentést, amelyet tíz megyei vállalat termelőberendezéseinek kapacitás-kihasználásáról készítettek. A vizsgálat általánosítható megállapítása, hogy — bár az elmúlt évben javult a termelőberendezések kihasználtsága — még nagy tartalékokat rejtenek a meglevő gépek. Sok vállalatnál megfeledkeznek arról, hogy a kapacitás-kihasználás növelésével gépi beruházás takarítható meg. Azaz például jobb egy esztergagépet két műszakban működtetni, mint kettőt egy műszakban A tíz vállalatnál végzett vizsgálatok tapasztalataira hivatkozva nem véletlenül állapította meg a NEB, hogy a legnagyobb tartalék a műszakok jobb kihasználásában van. A gépiparban a második, de főleg a harmadik műszak nagyon gyenge, s joggal merülhet fel a kérdés, megengedhető-e, hogy például a DIGÉP-ben a délelőtti műszaki kapacitás-kihasználása a délutáninak kétszerese, az éjszakainak négyszerese legyen? Gyenge a harmadik műszak Egy műszakban a kihasz- náltsági mutató elvileg 33 százalék. A norma 28-at ír elő. Az első műszak teljesítménye a DIGÉP-ben 23, az ELZETT sátoraljaújhelyi gyárában 21, a mezőkövesdi Autóvillamossági Felszerelések Gyárában 19 százalék. A második és főleg a harmadik műszak teljesítményének növelése minden olyan esetben indokoltnak látszik, amikor piaci igény van az illető gép termékére. Ám gyakran nemcsak a kereslet (ami persze gyártmányváltoztatással nyomon követhető), hanem a munkaerőhiány is gátat szab annak, hogy az éjszakai műszak elérje a nappali teljesítményét. A DIGÉP-ben például hiába emelték 10-ről 15 százalékra az éjszakai pótlékot, ez még mindig nem elég vonzó. A mezőkövesdi gyárban pedig meg is szüntették a harmadik műszakot. Hogy a vizsgált tíz vállalat gépeinek átlagos kapacitás-kihasználtsága 42 százalék (a folyamatos üzemű kohászatban vagy vegyiparban 70—80 százalék!), arra utal, hogy még azzal sem gazdálkodunk jól, amink van, A népi ellenőrök megállapították, hogy a vállalatok az újonnan beszerzett gépeket nagyon is „kímélik”, s ezek kihasználtsága a még nem túl magas átlagot sem éri el. Jó az öreg a háznál ? Hogy ebben mekkora szerepet játszik a rutintalanság, az újtól való idegenkedés vagy a rendeléshiány, azt nehéz megmondani. Tény, hogy a régi berendezések többet vannak munkában, mint az újak. Különösen áll ez a megállapítás az úgynevezett nullára leírt gépek (amelyeknek értéke már átment a gyártott termék értékébe) üzemeltetésére. Ezek, a többnyire elavult berendezések gátolják a korszerű technika és technológia elterjedését, a dolgozók szakmai továbbképzését, s erkölcsi és anyagi kárt okoznak. A géppark felfrissítése természetesen elsősorban pénzügyi kérdés, de a nyugdíjjogosult gépeket gyakran a kényelmesség és az oktalan ragaszkodás élteti. E folyamat erősödését jelzi, hogy a vizsgált vállalatok tavaly csak feleannyi gépet selejteztek ki, mint két esztendővel ezelőtt. B. I. Bélyeggyűjlés Megjelent a Filatéliai Szemle 'februári száma. Közérdeklődésre számot tartó kérdésekre ad választ dr. Palotás Magda, a Posta vezérigazgató-helyettese ,.A bélyegkiadás három elve” c. cikkben. Az ifjúsági melléklet részletesen foglalkozik a Miskolcon lebonyolított területi ifjúsági vetélkedővel, ? hasznos tanácsokat nyújt az albumlapok készítéséhez. A lap tartalmaz többek között egy fényképet is, mely az 1963-ban Gyöngyösön megrendezett I. országos ifjúsági bélyegkiállítás alkalmával készült. Aki e fényképen felismeri magát, azt a Filatéliai Szemle szerkesztősége meghívja az egri XII. országos ifjúsági bélyegkiállításra is. Ezúttal is megtalálhatjuk a szemlében a külföldi újdonságok rovatot, s a filatelista kisszótárt is. A szervezett bélyeggyűjtők februárban az alábbi bélyegúj- donságokat igényelhetik még köreikben, szakköreikben: Esztergomi festménysor (15 forint), Esztergomi blokk (10 forint), Pesti Bamabás-bélyeg (l forint), Jósé Marti-bélyeg (1 forint), Cso- konai-bélyeg (2 forint). ★ A miskolci és egyben a borsodi filatelisták régi óhajának tesz eleget a MABÉOSZ, amikor Miskolcon, a városi bélyeggyűjtő kör összejöveteli helyiségében, április 21-én, 10 órai kezdettel — igen gazdag anyagok közrebocsátásával — gyorscserét tart. Mint ismeretes, a gyors- cserékre bélyegeket, gyüjte- ményrészeket lehet beadni. Néhány nappal ezelőtt a fővárosban Sági Vilmos belkereskedelmi miniszterhelyettes a belkereskedelem időszerű kérdéseiről tájékoztatta a megyei lapok, valamint az országos hetilapok szerkesztőit. Túl gyakori a válaszlépesére A ruházati iparágról szólva a miniszterhelyettes megállapította, hogy az elmaradt a kedvező színvonaltól. A gyermekruházat gondjai ismertek, s változatlan feladat azok mielő’,'vM megszüntetése. Kevésbé mert viszont a konfekció és a méteráru közötti ellentmondás. A konfekció mindig olcsóbb volt a méterárunál, ennek ellenére sem nőtt a konfekció iránti kereslet. Ez a furcsa helyzet azzal magyarázható, hogy a húsz évvel ezelőtt kialakított mérettáblázat nem változott, az emberi alkat viszont igen: nyúlánkabbak vagy testesebbek lettünk, „átlagalakunk” mindenképpen eltér a húsz év előtti átlagmérettől. A mai vevőknek mindössze 35—36 százaléka tud magának a régi méretek szerint készült ruhát vásárolni; az új mérettáblázat ezt a százalékarányt körülbelül 80-ra növeli. Indokolatlan azonban a gyakori választékcsere. Korábban 3—4 évenként cserélték a választékot — vagyis a divatot —, míg az utóbbi időben már évente. Az illetékes szakág vezetői azon töprengenek, nem lenne-e helyesebb kialakítani néhány standard-terméket, s ezek Több csónak a Hámori-tavon A Lillafüredre kirándulók I«özül tavasztól őszig számosán csónakáznak a Hámori-tavon. A szórakoztató és egészséges időtöltés e lehetőségét néhány esztendeje a Magyar Honvédelmi Szövetség miskolci Neptun klubja teremtette meg, sávról évre növeli csónakjainak a számát. Az idén a tavalyinál néggyel több csónakot bocsát az evezni szándékozók rendelkezésére. Szó van arról is, hogy — amennyiben anyagi lehetőségei megengedik — ez év nyarán a Mályi-tavon is létesít csónakparkot városunk könnyűbúvárainak klubja, STOP! EGY PERCRE! Fejlődik a miskolci autósport Autósok, motorosok rovata Noha megyénk évről évre egy sor autós rallye-verseny- nek ad otthont (Bükk Kupa, Tokaj-rallye, vagy: itt halad át rendszeresen a Duna-ral- lye, a München—Wien—Bu- dapest-rallye stb.). Borsodban rövid múltja van csak az autóversenyzésnek. Az utóbbi években azonban a miskolci AFIT autósklub versenyzőgárdája egyre szebb eredményekkel hívja fel magára a figyelmet. , A XVI-os számú Autójavító Vállalat 1971 januárjában vette pártfogásába a miskeóri autóversenyzőket. Az atító- sport szerelmesei mindjárt szép eredménnyel hálálták meg a bizalmat: az 550 kilométer hosszú, három gyorsasági szakasszal nehezített Mecsek-rallye-n, a túracsoportban a dr. Lackner—Tóth (Skoda 1000 MB) páros a második helyet szerezte meg. A bemutatkozás óta eltelt három év alatt a különböző kategóriákban és géposztályokban több értékes helyezést értek el versenyzőink. Különösen jól sikerült az elmúlt esztendő. Az I. nemzetközi ÁFOR-rallye-n például majdnem megnyerték a csapatversenyt. Az egyik legerősebb próbatétel a nemzetközi Cordatic-rallye volt; kilenc ország (valamennyi szocialista ország, az NSZK stb.) legjobb versenyzői között „léptek pályára” a miskolci AFIT Autó Sport Klub versenyzői. S hogy milyen körülmények között, arra jó példa, hogy a leggyengébb külföldi kocsi lóereje is legalább duplája volt az ő legjobb kocsijukénak. Az 1106 kilométer hosszú, 12 gyorsasági szakasszal nehezített versenypályán a legjobb külföldi párosok közül is több kiesett. Így csak az elismerés hangján lehet beszélni a dr. Lackner—Gazsó párosról, akik kategóriájukban az értékes VI. helyet szerezték meg. Az elmúlt év sikerei között tartják számon a miskolci autóversenyzők a IV. Bükk Kupát is. A versenyen minden eddiginél többen, 113-an indultak. Miskolcot hét kocsi képviselte. Legjobban a Tátrai—Varga (Zsiguli) páros szerepelt: géposztályukban a III., az abszolút sorrendben pedig a IV. helyet szerezték meg. Az idényzáró V. Vo- lán-rallye-n pedig csapat- versenyben az V. helyet szerezte meg a miskolci AFIT. Ez is hozzásegítette a sportklubot ahhoz, hogy az elmúlt évi bajnokságban végül is jó helyezésekkel szerepeltek. El kell még mondanunk, hogy a Tátrai—Varga páros a Magyar Népköztársaság 1973. évi abszolút túrabajnoka lett. Az országos rallye- bajnokságban pedig a széria túrakocsik csoportjában a dr. Lackner—Gazsó páros a IV., a Faragó—Bordás páros a VI. helyet szerezte meg. De jól szerepelt az országos túrabajnokságban az Urbán— Baklarz, a Tátrai—Varga, a Karácsonyi—Stiller és az Albert—Klie páros is. A miskolci AFIT autóversenyzői ezekben a hetekben mór javában készülnek az idei versenyévadra. Ny. I. éveken át változatlanok maradnának. Megvonva a múlt esztendő kereskedelmi mérlegét, egy bizonyos: a ruházat legdinamikusabb forgalmat mutató termékcsoport. Egyelőre — ismerve önmagunkat — aligha kel! attól tartani, hogy kevésbé lesz kelendő akár a konfekcionált, akár a méteráru, mert telítődött a piac, miként a rádió- és tv-készü- lékek esetében. (A termelés dinamizmusát és a piac véges voltát ismerve, nem volna meglepő, ha egyes autómárkákat nemsokára részlet- fizetés mellett is vásárolhatnánk ...) Terüldnövelés, gépesítés A sajtótájékoztatón a miniszterhelyettes szólt a kereskedelem üzlethálózatáról is. A gyorsabb fejlődésnek két feltétele ván; területnövelés és gépesítés. A forgalom gyorsabban nő, mint az árusítói tér s a raktárak, és ez eleve megnehezíti a hálózat- fejlesztést. Ezen a jelenlegi ötéves terv is' csak keveset változtat. Különösen rossz a helyzet Budapesten — mondotta a miniszterhelyettes. Az elmaradás okául megemlítette, hogy az összberu- házásoknak mindig csak kis százaléka jutott a kereskedelem ilyen irányú fejlesztésére. Ha kritika éri a kereskedelmet — például a sajtó részéről —, a kritizálok nem veszik figyelembe a viszonyítást, továbbá az adott lehetőségeket. Egyébként számíthatunk rá, hogy a következő ötéves tervidőszakban lényegesen fejlődik a kereskedelmi hálózat. A szabad szombat feltétele A belkereskedelem dolgozóinak 70 százaléka nő. A szakképzettség 80 százalékos. Évente 20—25 000 szakmunkást képeznek, 30 000-ret pedig áruismereti továbbképzésben részesítenek. A létszámnövekedés évente mintegy 3—4 százalékos volt, de tavaly már csak 1,8 százalékos. (Ezek országos adatok.) Stagnálás mindenekelőtt a fővárosban észlelhető, itt is légióként a vendéglátóiparban. A kilépések oka ismert: kedvezőtlen a munkaidő-beosztás, rosszak a szociális viszonyok és meglehetősen alacsony a kereseti színvonal. A miniszterhelyettes bejelentette — azóta ez már közismertté vált —, hogy a szabad szombatok bevezetése révén a kereskedelemben is csökkentik a munkaidőt, előbb Budapesten, majd rövidesen máshol is. A rövidített munkaidő nagyon komoly munkaszervezést kíván, többek között azért is, mert a nyitva tartás ideje nem csökkenhet. A miniszterhelyettes végül, mintegy összegezvén a szakág múlt évi tapasztalatait, megállapította: ha olykor van is okunk a kritikai megjegyzésekre, lényegesebb panaszra nern lehet; belkereskedelmünk, ellátásunk színvonalas. És a továbbfejlődés biztosított azáltal is, hogy az olvkori kritikákra odafigvel- nek a szakemberek és a lehető legrövidebb időn belül korrigálják a kifogást
