Déli Hírlap, 1974. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-26 / 48. szám

„A barátság hozott * f Vendég T orinóból Feiedy Gyula 'most meg­nyílt kiállítására — miként már hírül adtuk — olasz vendégek is érkeztek: Luigi Bergadano neves torinói kép­zőművész, kiállítási szak­ember és felesége. Magyar- országra látogatva nem csu­pán „útba ejtették” Miskol­cot; a mi városunk volt leg­főbb úticéljuk, s itt is a Fe- ledy-kiállitás. Mi, akik nem szoktuk meg az utazásokat, kicsit csodálkozunk is, hi­szen Luigi Bergadano nem­rég láthatta Feiedy munkáit a Torinóban rendezett ki­állításon. — Talán nem sikerült az eddigiek folyamán eléggé sokoldalúan megismerni ma­gyar kollégáját? — Kétségtelen, hogy Fe- iedy alapos megismeréséhez — ha ez egyáltalán lehetsé­ges, mert mindig újabb és újabb meglepetéseket tarto­gat számunkra — hosszú idő kell. Bennünket azonban el­sősorban a barátság érzése hozott, de erről talán többet nem is mondok, a lényeg, hogy nagyon szívesen jöt­tünk és jól érezzük itt ma­gunkat. . — A szakember hogyan lát­ja ezt a klubkönyvtári kiál­lítást, mint lehetőséget és formát? — Nagyon megragadott bennünket a tárlat nyitásá­nak bensőséges légköre, a „aenei bevezetés” és a kitű­nő pályatárs, Csohány Kál­mán útbaigazítása. Nálunk — gondolom, ezt itt is tud­ják — elsősorban kereske­delmi, üzleti meggondolások hívnak létre egy-egy tárla­tot; ennek megfelelően sok­kal harsogóbb a propaganda, feltűnőbben tálaljuk a mű­veket. Itt azt éreztem, hogy Feiedy Gyula kiállítása is része a művészeti ismeret- terjesztesnek. a kultúrpoliti­kai célkitűzéseknek. Olasz­országban — habár csak igen rangos művész kaphat kiállítási lehetőséget — azt kérdezzük elsősorban, hogy mennyien vásároltak. Önök­nél, úgy tűnik, nem a vásár­lás a fokmérő... — Milyen sikere lenne en­nek a kiállításnak Olaszor­szágban, üzleti szempontból? — Ez minden szempontból igen jó kiállítás. Ügy hiszem, a Hemingway-sorozat iránt nálunk is igen nagy lenne az érdeklődés és rendkívül tetszenének Feiedy csodála­tos kollázsai is. Mindezzel talán nem is mondok újat, hiszen Gyula barátom tori­nói bemutatkozását rendkí­vül élénk sajtóvisszhang kí­sérte, igen nagy volt lapjai­nak szakmai sikere, a közön­ség jól értette, s nagyra be­csülte munkásságát. Engem szinte elragad csodálatos színgazdagsága, érzelmi telí­tettsége. arról a páratlan technikáról már nem is be­szélek. ami őt jellemzi. Meg­győződésem, hogy annak a művésznek, akinek ilyen káprázatos a festői világa, még többet kell dolgoznia színekkel. (Ezen a ponton szót kért a feleség is, aki a számunk­ra szokatlan Auróra kereszt­nevet viseli.) — Nagyon sajnáltam vol­na, ha nem lehetek itt, ezen a kiállításon. Aki csak any- nyira ismeri Gyulát, mint mi ismerhetjük, annak számára is nyilvánvaló, hogy meny­nyire őszinte, milyen mély­ről fakadó gondolatokat fo­galmaz meg. Minden lapján érzem az emberek iránti szeretetet, a tisztaságot. Ez nagyon nagy dolog, most, mikor egyik divathullám kö­veti a másikat. — Mennyi időt töltenek Magyarországon? — Számunkra bizony pénz az idő, így nem maradha­tunk addig, ameddig szeret­nénk. Egyébként teljesen Gyula vendégszeretetére bíz­zuk magunkat; ő határozza meg itteni programunkat. Örülünk ennek a barátság­nak, remélhetőleg rövidesen ismét mi lehetünk a vendég­látók. — ??? — Nem, most nem újabb kiállításra gondolunk — er­re körülbelül két év múlva kerül majd sor a szokások­nak megfelelően —, a gyer­mekek torinói ünnepére sze­retnénk meghívni Feiedy Gyulát, aki nálunk szűkebb körben mint zsonglőr is nagy sikert aratott. * A beszélgetésben eddig jut­va Bergadano úr odafordult a társaságban levő Reich Károly Kossuth-dijas grafi­kushoz, hogy megkérje, ké­szítsen plakátokat a torinói gyermeknapra. Ezután a név­jegyek kicserélése követke­zett, majd egy pohárka vod­kával akartuk megünnepelni a gyümölcsöző kapcsolatokat és a barátságot. Az olasz vendég azonban csak egy gyűszűnyi italt kért; nem iszik és nem cigarettázik. (gyarmati) Finn iparművészet Finn iparművészet és ott­honkultúra címmel lesz elő­adás február 27-én, szerdán délután öt órakor a II. Rá­kóczi Ferenc megyei Könyv­tárban. A téma előadója dr. Koós Judit kandidátus, az Iparművészeti Múzeum osz­tályvezetője, az előadást finnországi felvételek illuszt­rálják. Népdalest a Vörösmarty ban Jaj, de szépen muzsikálnak címmel népdalest lesz feb- ruán 21-én 19 órai kezdettel a Vörösmarty Művelődési Házban. Közremüködnsk Bojtár Imre és Urbán Kata­lin dalénekesek, konferál Ró­nai Egon, kisér a művelődési ház Rajkózenekara. Pozitív előrelépés Tudósítást hallottam egyik gépgyárunk szakszervezeti bi­zottságának üléséről. — Pozitív előrelépés történt a fizetések rendezése tekinte­tében — adta hírül a tudósító. Ebből ugyan sokat nem tud­tam meg, de arra jó volt, hogy elgondolkozzam: — Jó ez a „pozitív"? Ha bizonyos orvosi vizsgálatok eredményeként olvasom, nem kell örülnöm neki! Ha azonban az előrelépés pozitív, akkor a hátralépés bizonyára negatív! Mármint itt, a bére­zésben! Mert például a tőrvívásban a hátralépés is lehet pozitív. Ami a valóságos lépéseket illeti — akár az utcán, akár a vívásban, vagy éppen a sakkban —, szerencsésebb azt mon­dani: határozott, biztos, erőteljes — esetleg határozatlan, bi­zonytalan, félénk... A tudósítás további részéből az is kiderült, hogy az emlí­tett pozitív előrelépés 11,4 százalékos fizetésemelést jelent egyeseknek. Tehát emelik a bérüket. így már más! Ezt min­denki szereti! Pozitív előrelépésnél mindenképpen többet ér! BORSODI GYULA Nyitás: március 7-én Klub brigád­vezetőknek Szocialista brigádvezetők­nek szervez klubot a diós­győri Vasas Bartók Béla Mű­velődési Központ. A együtt töltött óráknak, a klubfog­lalkozásoknak az a célja, hogy a beszélgetéshez, ta­pasztalatcseréhez és termé­szetesen a szórakozáshoz biztosítson lehetőséget. Ugyanakkor segítse a szo­cialista brigádmozgalmat is; szakemberek adnak eligazí­tást, tanácsot a brigádok kulturális vállalásainak tel­jesítéséhez. A klub tagjai hetenként egy alkalommal, csütörtökön délután fél 3- kor találkoznak a Diósgyőri Vasas Klubban. A klubnyi­tás március 7-on lesz. ama K pin Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.2»): Reklám. — 12.25: Melódia- Koktél. — 13.43: Törvénykönyv. — 13.58: Csacsiszerenád. — 14.49: Éneklő Iíjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: A Brnól Rádió népi ze­nekara játszik. — 15.24: Hádio- iskola. — 16.00: A világgazdaság híren — 16.05; Papp Lajos: Cim­balomötös. — 16.17: A magyar munkásmozgalom dalaiból. — 16.27: Történelmi indulók. — 16.34: Elfelejtett magyar versek. — 17.00: Hírek. — 17.05: Jákó Vera és Takács Béla nótákat énekel. — 17.30: Igazodni az em­berhez ... — 18.00: Bartók: Ze­ne húros, ütőhangszerekre és cselesztára. — 18.30: A Szabó család. — 19.00: Esti Krónika. — 19.25: Töltsön egy órát kedven­ceivel. — 20.25: Világhíradó. — 20.30: Hírek. — 20.53: Schubert: A szép molnárlány dalciklusa. — 22.00: Hírek. — 22.15: Sport­hírek. — 22.20: Tíz perc külpo­litika. — 22.30: Egy óra dzsessz. — 23.30: Operléászietek. — 24.00: Hírek. Petőfi rádió; 12.00: zenekari muzsika. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig... — 18.00: Hírek. — 18.10: Iskolamúzeum Debrecenben. — 18.25: Magyar táncokról. — 18.45: Franck: d- moll szimfónia. — 19.24: Nőkről nőknek. — 19.54: Jó estét, gye­rekek! — 2)0.00: Esti Krónika n. — 30.25: Üj könyvek. — 20.28: Pécsi Kiss Agnes es Győri Sza­bó József nótákat enekel. — 20.58: Gyár a világpiacon. — 21.13: DoKumentumjaiek-szemie. — 22.00: Könnyűzene. — 22.30: Zenekntikusok hanglemezekről. — 23.00: Hírek. — 23.15: Kóru­sok magyar költők verseire. — 23.28; Regi magyar dalok és tán­cok. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: Hogyan kere­sik az új utakat a Mezőkövesdi Asztalosipari Szövetkezetben? — Dél-borsodi népdalok. — Borso­di Tükör (krónikaműsor). — Hangszerszólók. — Borsodból in­dultak ... I. — őszintén egy un. „kényes” kérdésről. — Szívesen hallgattuk. Televízió: 17.18: Műsorismerte­tés. — 17.20: Hírek. — 17.25: A nö — három szerepben. — 17.40: Állattenyésztés Magyarországon. — 18.05: Papírsárkány. — 18.40: Játék a betűkkel. — 19.05: Rek­lámműsor. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Orosz klasszikusok. Feltámadás I. rész. — 21r35: 144 nóta. — 22.35: Tv-híradó — 2. kiadás. Szlovák televízió: 17.05: Úttö­rőknek a művészetről. — 18.10: Fesztivál-döntő. — 18.50: A Szö­vetségi Bűnügyi Központ kere­si.. . — 19.00: Híradó. — 20.00: A fekete város (magyar). — 20.55: Híradó. — 21J5: Orvosi tanácsok. — 21.30: Szép hangok. — 22.15: Sajtószemle. Miskolci Nemzeti Színház (7) : A kocsi rabjai. Ibsen-bérlet. Kiállítások: József Attila Klub­könyvtár (12—20): Feiedy Gyula grafikusművész kiállítása. — Miskolci Képtár (10—18): Ma­gyar lestészei. a XX. szazaduan. — Llbresszo (13—20): Keinecker János gouache-sorozata. — Kos­suth Művelődési Ház (10—18): Bolgár graiika. — Képek lepke- szárny akból. Filmszínházak: Béke (14, hn6, 8): Fogják el Oichit élve. vagy holtan! (szí. japán). — Kossuth (13, fő, f7): Hét tonna dollár (16 even felülieknek! szí. magyar). — Hevesy Iván Filmklub (15,17) : A világ szégyene (16 éven felü­lieknek! szí. olasz). — Fáklya (5): Halálgyár az őserdőben. I—II. (Dupla hely ár!) szí. szov­jet). — Petőfi 05, 17): Kis nagy ember (16 éven felülieknek! Felemelt helyár! mb. szí. ame­rikai) . — Szikra (5, 7): Á hete­dik töltény (mb. szí. szovjet). — Táncsics (4, 6): A nagy zsák­mány (Felemelt helyár! mb. szí. francia). — Ságvári (Ady Müv. Házban 5, 7): Bakaruhában (16 éven felülieknek! magyar). SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 3.20: Rimszkij- Korszakov operáiból. — 9.00: A 22-es csapdája. — 9.21: Musi­calekből. — 10.00: Hírek. —10.05: ..Nyitnlkék”. — 10.40: Két szim­fónia. — 11.30: A Szabó család. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.06: Patachich Iván fúvósmű- veiből. — 8.14: Sláttermúzeum. — 9 00: Hírek. — 9 03: zenekart muzsika. — 9.50: A szakszerve­zet tárgyalta. — ío.oo; a zene hullámhosszán. — 18.30' v szó zene közben — 11.00: Hí­rek. — 11.50: Néhány perc tu­domány. Hábetleréktől Cserepesékig Az író legelső, „mindig kéznél levő” témája: ön­maga. A XX. századi iro­dalomban nem először (és nem utoljára!) találkozunk ilyen öntisztító, önelemző, önigazoló művel, mint pén­tek este a tévében. Piran­dello, Proust, Thomas Mann és mások nevét említhetnénk itt. Sánta Ferenc Árulóját. „Divat” ez? Nem. Inkább ar­ról van szó, hogy a valóság ma sokkal nehezebben meg­ragadható, mint Balzac és Jókai idejében. Az írót, a művészt is kétségek gyötrik, s időnként szükségét érzi, hogy szembenézzen démonai­val. Ezek az írások lehetnek remekművek is, kiemelkedő állomások az író pályáján, az irodalomtörténetben. Nos, Fejes Endre Cserepes Margit házassága c. darabja nem az. Gyengíti .a hatást, hogy a vá­lasztott forma egyáltalán nem új, s miközben a tévéjátékot nézzük, az előbb említett (és más, például Bergmané, An- tonionié, Fellinié stb.) nevek juthatnak a néző eszébe. Gyengíti a hatást, hogy ez a forma Fejes esetében indo­kolatlan is. Rosszul válasz­totta meg. A néző nem tudta eldönteni, hogy mit is akart az író. Az nyilvánvaló, hogy a darab főhőse nem Cserepes Margit és Vitok Pál, hanem maga az író. De mintha félt volna, nem mert volna kö­vetkezetesen szembenézni ön­magával. Fejes a Hábetler családban megszabadította a magyar irodalmat egyfajta sablontól. Ma már közhely­ként emlegetjük eredmé­nyeit: a munkás nem elvont hős, aki egy elképzelt talap­zaton áll időtlenül és szep- lőtlenül, a „munka? is em­ber”. Akkor ez a közhely — az ötvenes évek sematiz­musa, torzítása után — való­ban szenzációt jelentett. A Rozsdatemető — noha nem volt remekmű, s ez robban­totta ki róla azt a heves vi­tát —, akkor erjesztően, po­zitiven hatott közgondolkodá­sunkra, irodalmi életünkre. De ma megismételni azt a közhelyet már idejétmúlt és fölösleges. Igaz, hogy túl sok írás nem jelent meg azóta sem a munkásokról, de a megjelentek java (pl. Kertész Ákos, László-Bencsik Sán­dor könyve) lényegesen mó­dosították, pontosabbá tették ismereteinket. A Fejes Endre drámájából készült tévéjáték nem hoz semmi újat a Jó es­tét nyár .,. után! Tulajdon­képpen (már az említett re­gény is az volt!) visszalépést jelent a Rozsdatemetőhöz ké­pest. A „hábetlerizmus” még nyelvi telitalálatnak tűnt, ép­pen a kopársága. sztereotip fordulatai miatt. Most, a Cse­repes Margit házasságában ez már modorosság. Fejes a köznyelv és az argó fordula­tait nem tudja művészi erő­vel átlényegíteni. Az tró úgy osztogatja, va­riálja a szerepeket, mintha minden eleve elrendelt lenne, holott csak ő nem tud úrrá lenni az anyagon! A befeje­zés „meglepetése” csak az írónak az, a néző azt várná, hogy itt kezdődjön a törté­net. Vitok Pál figurája pedig egyáltalán ne.a létezik. Ilyen együgyü, szép szólamokat áriázó munkás valóban csak az ötvenes évek sematikus regényeiben létezett! Nem menti, javítja fel ezt a köz­helyhalmazt a néhány szép József Attila-idézet sem. Sőt! Itt és így József Attila is közhellyé kopik! Magáról az előadásról, a játékról mást kell monda­nunk. A színészek jobb ügy­höz méltó kiváló játékot produkáltak. Hibátlanok vol­tak, de ebből a mezőnyből is kiemelkedett Mensáros László Írója. Szőnyi G. Sán-. dór a színház „helyett” (nem mutatták be a Tháliában) vitte képernyőre a darabot. Menteni, eltakarni nem tudta a darab fogyatékosságait... HORPÁCSI SÁNDOR Fanli — magyar módra A rejtélyes égitest üzen. Fontos közlendője van a föl­dieknek, Hogy mi, az nem derül ki a filmből, mert az ismeretlen repülő objektum a Föld légkörébe érve fel- izzák és megsemmisül. Vala­milyen veszélyre akarja fi­gyelmeztetni az embereket. Titokzatos mondatai azt sej­tetik, hogy az automatákkal felszerelt űrlaboratórium egy, az atom- (?)háborúban le­tűnt világ lakóinak óva intő palackpostája. A Rejtélyes égitest című tévéjáték, amelyet vasárnap este láthattunk, csalódást okozott a science fiction mű­faj rajongóinak. Kuczka Pé­ter, a fanti-irodalom nagy hazai szervezője olyannyira ismeri már a sci-fi utazási irodájának látványosságait, hogy igyekszik a műfaj va­lamennyi ismertetőjegyét felvonultatni — hetven perc­ben. Vegyük sorra! A váratlan látogatók, a másik világból jött lények Wells óta állan­dóan visszatérő témái a fan­tasztikus irodalomnak. A ha- lálsugár, a modern techni­ka modern fegyverként épp­olyan tartozéka a rossz SF- alkotásoknak, mint > gyenge krimiknek mondjuk a titkos alagút, Természetesen meg­jelenik a filmben az utasí­tásokat mindig pontosan végrehajtó, repedtfazék han­gú robot is (szemétgyűjtő­edény formájával, mintegy karikatúráját adva a műfaj­nak), és nem hiányzik az iz­galmas kalandok közepette egymásra találó (dr. Wesali- us és dr. Török biológusnő) szimpatikus páros sem. Hiába ismeri jól a sci-fi varázskonyhájának recept­könyvét Kuczka Péter, saj­nos a végeredmény lehan­goló. Csupán a film néhány mozzanata mutatta meg, hogy a történet alkalmas lett volna a műfaj parodizálásá- ra. Az említett kukaedény- robot motívumon túl Sinkó László játéka is ez irányba mutatott. Amit dicsérni lehet, az csupán a vállalkozás: egy népszerű műfaj megjeleníté­se a filmben is. Az elmúlt 75 esztendőben 50 országban, mintegy 20 ezer SF-fi’met készítettek. A science ficti- on-filmek azonban minded­dig nélkülözték az eredetisé­get, a fantasztikus regé­nyekben néhol fellelhető gondolatgazdagságot. Hisz- szük, hogy a műfaj nemcsak érdekes, hanem fejlődőképes is. Bizonyítja ezt a nálunk néhány hete bemutatott szov­jet film is, amelyet Stanis­lav Lem Solaris című regé­nyéből készített TarkovszkiJ. A Rejtélyes égitest a kez­deti hazai próbálkozások egyike. Reméljük, hogy ké­szülnek majd jobb sci-fi filmek is. (erdős)

Next

/
Oldalképek
Tartalom