Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-07 / 5. szám

jfc Percek alatt elfogyott a tej Ünnepek után (Kerényi felv.) Fóliasátras kertészet A sárospataki ÁFÉSZ tá­mogatásával kertészeti szak­csoport alakult, amely az el­ső évben 2800 négyzetméter­nyi fóliasátor alatt primőrö­ket termelt. Az ÁFÉSZ az új esztendőben tovább, kí­vánja növelni a fóliasátrak alapterületét és tízezer négy­zetméternyi sátorral segíti, hogy a jövőben még több korai konyhakerti növény kerüljön a pataki boltokba. és a Közgondok közgondolkodás Csendes vasárnap Hétköznapi vasárnap. Azért írom hétköznapinak, mert az utóbbi két hétben mindig máskor volt vasár­nap, mindig más napra esett, ünnep előzte vagy ünnep követte. Most vasárnap volt, egyszerű, szürke. Munkanap előzte és munkanap követte. A „civil vasárnapról” szól ez az írás; Ha nem hull a hó A vasárnapnak nincs fóru­ma, de a „Fórum”-nak van vasárnapja. — Végre — mondta az új­ságot olvasó Szántó Dezső. — Én minden vasárnapomat, pontosabban vasárnap dél­előttömet itt töltöm. Vala­hogy az újságolvasás és a feketekávé adja meg a han­gulatot. Csak nyáron csavar­gók. akkor az erdő pótolja a presszót... — Mit jelent a végre? — A köztisztasági válla­latnál dolgozom. A sok ün­nep után nem is olyan köny- nyű visszatalálni a máskor megszokott naptárhoz. Per­sze ... Az ünnepeken nem hullt hó. És ezeri a szürke vasár­napon sem. Ha hullt volna, akkor Szántó Dezső sem ol­vasott volna újságot, hanem ügyeletet tart, hóeltakarítást szervez. 1 — Olyan jóleső vasárnap ez — mondta, és mi hagy­tuk, hogy visszataláljon a félbehagyott, cikk utolsó mondatához. Mozaik — Mi a véleménye a va­sárnapról? — Végre olyan, mint a többi. — A jóból is megárt a sok. Valósággal elfelejtettem a naptárt... — Az ünnepekbe is bele­fárad az ember... — Három vélemény. A háziasszony Ciráki Istvánná, az esztergályos Szabó Ferenc és a diák Vertig András egyformán a hétköznapi va­sárnapot dicsérte. Szürke volt a délelőtt. Az utcák végét eldugta a köd. Nem állt kocsisor a Zsolcai kapuban a sorompónál, nyu­godtan átsétálhattál az úton, ott is, ahol nincsen zebra. Még a cukrászdák, presszók forgalmán is érzett, hogy a „könyökünkön jön ki” az ünnep. Szünetet búcsúztatott a diák. Hiba van ebben Kerestünk egy olyan he­lyet, ahol az ünnepek miatt sem változott a naptár, az ünnepek alatt sem változott a munkarend. Telt ház volt a 134-es Totózóban. — Soha rosszabb vasárna. pót — mondta a kirendeltség vezetője. — Én nem hiszek a Lane- rossinak . v. No, a szelvények kitöltése mindig szertartás. Szabó Sándor, a MÁV Járműjavító nyugdíjasa mondta: — Én minden héten három totóval és három lottóval ját­szom, Tudja, mi volt a rossz? A múltkor majdnem elkés­tem, amikor hétfőre tették a vasárnapot. Majdnem hétfőn jöttem... Hiba van ebben. Olyan hely ez, ahol két ember csak úgy beszélgethet, hogy legalább öt hallja. Ne­vetünk a majdnem eltévedé­sen. — Tetszett már nyerni? — A lottón még nem. Nem is az a baj, hogy én nem ta_ lálom el a sorsolás öt szá­mát, de hogy a sorsolok nem találják el az én számaimat, amikor nekem csak öt van ... Te/, sok futással Tévedés ne essék, nem há­ziasszonyi panasz következik most, de hát a totózó szinte kínálta a témát: Tapolcán alapozik az MTK labdarúgó- csapata. Nekik edzéssel kezdődött a vasárnap. Bakos Antal intéző mondta: — Két hétre jöttünk. Ed­dig nagyon jól érezzük ma­gunkat. A Lidó-szállóban la­kunk. Hát a vendéglátásról csak a legjobbakat. — És a munkáról? — Arról sem mondhatok rosszat. Majd a hét közepén jelentkezik az izomláz, de átdolgozzuk még a következő vasárnapot is ... A munkáról talán majd akkor. A presszó asztaláról szinte pillanatok alatt elfogytak a tejes poharak. Vasárnap volt ez, sok futással. Délután a sétálóké volt az utca. Este a másnap dolgo­zókról hallott a korán népte- •UBA ojiép bim 'sóiba opouay És újra hat napig tart a hét. BARTHA GABOR Városi tanácstagok fogadóórái Január 7. Búzái Pál T6. sz. pártalapszer- vezet. Tanácsház tér 2., 17 órá­tól; Endrédi József. OTP, Szé­chenyi u. 15—17., igazgatói szo­ba, 17 órától; dr. .Gyimesi Béla, III. kerületi Hivatal, Marx Kf u. 96.. 14 órától; Harhai József, görömbölyi pártalaoszervezet, 17 órától; Honti András, MIK Vál­lalat kultúrterme. Dózsa Gy. u. 30., 17 órától; Kiss Már+onné, Kilián-északi óvoda. Kacs#h P. u. 8.. 12 órától; Koltai Zoltán, öregek napközi otthona, Nagy S. u. 34.. 17 órától; Molnár Mik­lós, lakásszövetkezet irodái a, Katowice u. 7., 17 órától: ökrös Béláné, Gagarin u i3.. 17 órá­tól; Schön Péter. I KM vízmű­klub. III., Alsószinva u. 60., 17 órától; Szaníszló Bálint, Bene- dejc u. 7., 17 órától; Sztrelcsik Ferenc, Jegenyés u 4.. 1.3 órá­tól; Vindt Márta, Brigád u. 18., 17 órától. Január 8. Kormos György, tsz-iroda. Ma­jor u. 4.. 16 órától: Sebők Fe­renc. Közdomb u. 46.. 18 órától; ifi. Tasnádi László, BÁBV ren­dészeti iroda. 18 órától: Tóth Imre. 1/3. sz. pártái apszervezet, Tizeshonvéd u. 21.. 17 órától. Január 9. Vágó Péter, Fázola utcai lános iskola. 17 órától. álta­Nem felejtünk .Nem, felejtünk címmel nyí­lik kiállítás január 11-én a Bartók Béla Művelődési Köz­pont előcsarnokában. A ha­gyományos vándorkiállítások sorába illeszkedő bemutató keretében a Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Parti­zánszövetség közös anyagát láthatja a közönség. A kiállí­tás január 20-ig tart nyitva. A politika hatékonysága attól függ, hogy felismeri-e a kü­lönböző érdekek, érdekeltségek között itt és most a legfon­tosabbakat, a legtöbb embert érintőt, hogy a felismert szük­ségszerűség ismeretében meg tudja-e szervezni azt a társa­dalmi mozgást, cselekvést, amely ezeket a szükségleteket ki is elégíti. Szolnokon vitatták meg ezeket a gondolatokat a tévé „Ér­dek és érdekeltség” c. politikai vitaest-sorozatán. (A ma és a holnap érdekei volt most a címe) Szolnok város és me­gye vezetőit hívták meg a vitára. Égy adott és konkrét kér­dés — Szolnok óvodagondjai kapcsán vetődött fel néhány gondolat. Pozsgay Imre — a vita vezetője — a tévé nézőire gondolva úgy vezette a vitát, úgy tette fel a kérdéseket, hogy képet kaphassunk a döntések előzményeiről, a politika sze­repéről a döntések meghozatalában. Nem rajta múlott, hogy nem kaptunk egyértelmű választ. Az alapgondolat kidombo­rodott így is: az egyén, a csoport (vállalat, tsz. stb.) érdekeit alá kell rendelni egy nagyobb, átfogóbb érdeknek, még akkor is, ha ez pillanatnyilag áldozattal, olykor külső nyomással jár. Arra nem jutott idő a vitában — vagy szemérmesen hallgat­tak róla? —, hogy ezekből az érdekekből, érdekeltségekből fakadó ellenállásokat hogyan, milyen módon győzték le. han­golták össze éppen a politikusok Szolnokon. Hogyan győzték meg a vitapartnereket, hogy ebben az esetben (Szolnokon) az óvoda mindennél fontosabb? A vitában elhangzott, hogy ez az állítás nem mindenkinek volt ilyen magától érthetődő Szolnokon sem. Nem mintha vitatta volna valaki is az óvoda szükségességét (vagy éppen a tévé választott ki rossz példát?) de a riportfilm túl gördülékenynek, konfliktusmentesnek mutatta a képet. Márpedig (ezt a vita résztvevői is elismer­ték) konfliktusok, viták, ellentétek vannak ... Még aznap este tanúi lehettünk egy másik izgalmas vitá­nak is. A „Beszédtéma — beszéljünk róla!” mintha a szol­noki vita folytatása lett volna, de tágabb körben. A téma kicsit szárazán fogalmazva: a munkaerő újratermelése, aho­gyan a jelenlevő miniszterhelyettes mondta. Közérthetően: miért születik olyan kevés gyerek Magyarországon? Mit tesz a kormány, hogy javuljon a születésarány? Miért van erre szükség? A kérdés, a „lecke”: meg tudjuk-e oldani a szá­zad végére a munkaerő-gondjainkat, el tudjuk-e érni, hogy a népesség ne öregedjék el, ne csökkenjen a 80-as 90-es evek­re? Magánügynek tekinthetjük-e, hogy ki hány gyereket nevel? Ez ma már nem költői kérdés, hiszen a kormány új családpolitikája egyértelmű válasz. Aki több gyereket nevel, áldozatot vállal, az anyagilag hátrányosabb helyzetbe kerül. Méltányos tehát, hogy a társadalom ezt anyagilag is, erköl­csileg is honorálja. A Fésűsfonóban és a kis Pest megyei fa­luban már a részletkérdésekről folyhatott a vita. Itt van rögtön a nők helyzete. Ha otthon maradnak a gyerekkel — kiesnek a termelésből, károsodnak a fizetésemeléseknél. Akadnak vezetők, akik „nem szeretik” a kismamákat, mert gondot okoznak a termelésben. Szó esett a gyereksegélyről. Ki kapja? Miért az apa kapja? Miért nem maradhat otthon az apa is, ha beteg a gyerek? (Itt kiderült, hogy a közvéle­mény szerint a nevelés még ma is az anyák gondja.) Balogh Mária és Bőn János ügyesen „provokálta” a részt­vevőket. Mindkét vitáról elmondhatjuk azonban, hogy ke­vés volt rájuk a 45 illetve 50 perc. HORPÁCS! SÁNDOR A madarak védelmében Egyesület alakult Több mint 200 állatbarát részvételével tegnap délelőtt alakuló közgyűlést tartott a Magyar Madártani Egyesület az Állatkert barlangmozijá­Otthon marad-e Gyuszi? (...ha hazamegy!) Egészségügyi építkezések Sürgető gondja Sárospatak­nak az egészségügyi ellátás korszerűsítése, bővítése. Ezt az Ady Endre utcában új egészségház és központi ren­delő építésével kívánják megoldani. A hétmillió fo­rintos építkezés a befejezés­hez közeledik, az egészség- ügyi dolgozók részére a Vár­kert utcában emelt kétszintes épületbe pedig már be is köl­töztek a lakók. Gyuszi 15 éves, szomorú szemű, sápadt kamasz, önálló akarat csírázik benne, s rossz irányba hajtja, — Eltűnt otthonról. Megint elment. Szil­veszter reggele óta nem tudunk róla. Tehetetlen sírásba csuklik a nagyapa hangja. A 82 éves szikár öreget rázza a zokogás. — Ha igaz az, amit a fiam mond, ön is­meri ennek a gyereknek a sorsát. Szeren csétlen volt már magzat korában... Gyuszi sikertelen emberek boldogtalan házasságának gyümölcse. Anyja tanár, apja mérnök volt, a jó start lehetőségét vitték hozományként házasságukba. Rosszul sá­fárkodtak vele. — A fiam még az egyetemi évek alatt rá kapott az italra. R.észegségét durvaság kí­sérte. A menyem idegeit is kikezdte a na ponta megismétlődő, verekedéssé fajuló ci- vódás. S ez a helyzet a terhessége idősza­kában sem változott. Sokszor kérdeztem mit gondoltok, mi lesz így ebből a gyerek­ből ... és tessék! A mérnök apa tehetségét, eszét kótyave­tyélte el az ital miatt. — Négyszer volt elvonókúrán. Amikor si került volna, rászokott egy veszedelmes gyógyszerre. És hiába intette az ideggyó gyász, hogy ez a gyógyszer az elméjét tá madhatja meg — újra és újra szerzett va­lahogy receptet. Gyuszi még kisfiú volt, amikor meghat: az édesanyja. Apjának egészsége olyannyi­ra megbomlott már, hogy leszázalékolták rokkant nyugdíjas lett. Míg ő a kórházakat járta, Gyuszi a nagyszülőknél volt, aztán — állami gondozásba került. Apja ezt már nem tudta elviselni. Nem tudott megbarát­kozni a gondolattal, hogy — szavaival élve — „lelencben” nőjön fel egyetlen fia. — Hónapikog kilincselt érte, míg végre hazakerült az unokám ... De milyen körül­mények közé?! Akkoriban ismerkedtem meg Gyusziék ügyével magam is. Apja járt nálam, min­dent és mindenkit okolva zilált életéért, nagy ígéretekkel, s jó elképzelésekkel a fia jövőjéről. A kudarc hírét viszont a nagyapa hozta. — Gyuszi. novemberben otthagyta a szak- középiskolát. önmagát zárta ki. Azóta — csavarog... Nehezen vallja meg a szégyellni való tényt a 82 éves becsületben megőszült nagy­apa. Kapaszkodót keresne a 15 éves unoka számára De nem mer szembenézni az egyetlen úttal, amely a gyerek sorsának vég­re jobb irányt szabhatna, s véglegesebbet, mint a 15 éve tartó ideiglenesség. — Ne ... Nem! Állami gondozásban nem szeretném tudni... Majd csak hazajön ... S nem gondolja végig: vajon otthon ma­rad-e — ha hazamegy! — Gyuszi? Tudnak-e neki otthont — igazán otthont biztosítani? Hiszen nem az apa, sem a nagyapa nem tud róla annyit: merre szokott járni, kikkel ba­rátkozik, mi foglalkoztatja, hol is kereshet­nék az eltűnt kamaszt, az éretlen emberkét, akii rossz irányba hajt most önállósulni, szabadulni vágyó, csírázó akarata ... R. É. ban. Az Országos Természet- védelmi Hivatalban működő Madártani Intézet kezdemé­nyezésére megalakult új egyesület célja: társadalmi úton előmozdítani a mada­rak védelmét és segíteni a természetvédelmi szervek munkáját a madártani tudo­mányos feladatok megoldásá­hoz. Már a századfordulón meg­alakult az első madártani egyesület, Soproni Madárvé­dő Egyesület néven. Azóta többféle szervezeti formában működtek együtt a madárvi­lágot különösen kedvelő tér. mészetbarátok. Az elmúlt időszakban azonban nem volt országos szervezetük, csak helyenként szakkörökbe tö­mörülve nyújthattak segítsé­get a Madártani Intézetnek. Most az egyesületben külön­böző szakosztályok is alakul­nak, így egyebek között a ragadozómadár-védő szakosz. tály, amelynek feladata a rohamosan pusztuló értékes ragadozómadár-állomány meg­óvása. Rétisasból például már alig néhány párat tartanak számon, ezek fészkeinek őr­zése is az egyesület tagjainak feladata lehet. A gyűrűző és vonuláskuta­tó szakosztályok tagjai a költözőmadarak életének megismeréséhez nyújthatnak hathatós segítséget. A fog­ságba ejtett madarak gyű­rűinek adatait összegyűjtik, s az információkat elküldik a Madártani Intézetnek. Külön szakosztály alakul a fotó- és madárhanggyűjtők- nek. Ez a vadászatnál is na­gyobb ügyességet kívánó kedvtelés hozzájárulhat ma­daraink jobb megismerésé* kéz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom