Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-12 / 10. szám

Gazdag az épületüveg- választék Az építészet divatja sem mentes azoktól a felfedezések­től, amelyekhez ötletet, szikrát a régmúlt adhat. Az üveg például olyan anyag, amit az utóbbi évtizedek praktikus szempontú építő-hajrája miatt sokszor korlátozott tulajdon­ságú eszközként kezeltek. A fehér síküveg átengedi a fényt, világosak a lakások a nagy ablakfelületektől. Hát jószeri­vel ennyi maradt azokból a csodálnivalóan szép hagyomá­nyokból, amit a régi építőművészek ránk hagytak? Szeren­csére nem. Az üveget újra felfedezték. Ismét számolnak az­zal a tulajdonságával, hogy különböző fémoxidokkal színez­hető, hogy mintázható a kemencéből előbukkanó síküveg­folyó. Az üveg a lexikonok sze­rint az egyiptomiak vagy a föníciaiak óta jelen van az ember környezetében. Mert mesterségesen először ők ál­lították elő. Most — ki tudja, azóta hányadszor — ismét divat lett, mégpedig min­denütt a világon, az építé­szeti üvegek alkalmazása. Az alapanyagok keverése nemigen, de a gyártási tech­nológia teljesen átalakult. A korszerű kemencék, a nagy­teljesítményű berendezések lehetővé teszik, hogy ne csak a kivételesen szépre álmodott épületeket díszítse tetszetős építőüveg. A hatvanas években a Miskolci Üveggyárban még kézi, úgynevezett kanalas ön­téssel készültek a különböző termékek. A manufakturális termelés azonban nem volt túlságosan gazdaságos és ki­kerülhetetlen volt a korsze­rűsítés, éppen annak érdeké­ben, hogy a növekvő igénye­ket később is maradéktalanul kielégíthessék. Ezért kezdő­dött meg az a nagyarányú rekonstrukció, amely 90 mil­lió forintba kerül és előrelát­hatólag az idén, az év első felében befejeződik. Elsőként az U-profilú üveget gyártó sor készült el. Ez azóta is a legkeresettebb termék, hiszen a termelés 75—80 százalékát köti le. Keresettségére jel­lemző, hogy 1973-ban csak­nem hárommillió folyómétert állítottak elő az építőipari vállalatok számára. Szívesen gondolnak a köz­épületek tervezői is arra, hogy ezek a szelvények a megfelelő helyen a lehető legjobban használhatók, köny- nyen, gyorsan beépíthetők, jó a hő- és hangszigetelő ha­tásuk is. A miskolci gyár fel­készült arra is, hogy ha az igények tovább nőnek, négy­millió folyóméter U-profilú üveget gyártanak évente. Minden vásáron látható A miskolci építőüvegek ma már minden számottevő ha­zai és külföldi szakmai ki­állításon megtalálhatók. A szakemberek nemcsak isme­rik, de elismeréssel emlege­tik ezeknek a termékeknek a minőségét. Az export je­lenleg a termelés 8—9 száza­lékát köti le és mintegy 35 millió forint értéket képvi­sel évente. Most készül két, egyenként 10 vagonos mintaszállítmány Csehszlová­kiába, Jugoszláviába, ahol egyébként már ismerik a miskolci üvegeket, elsősor­ban a korábbi termékeket. A drótszálas üveget ma is gyártják. Annak érdekében, hogy a minőséget javítsák, acélhálónak valót az NSZK- ból vásároltak. A gyártási folyamatok előtt külön vizs­gálják az acélháló, a keverék anyagát, majd a kész üveget is, hogy a vásárlók megbíz­ható építőüveghez jussanak. A minőség őrei a kiváló munkáskollektívák, a szocia­lista brigádok. Jelenleg 23 jó felkészültségű brigád dolgo­zik a gyárban. Képzettségük különböző, hiszen hazánkban nincs speciális üvegipari képzés az egyetemeken sem, a középiskolákban sem. Azok, akik manapság ezt a szak­mát tanulják, szakmunkások lehetnek az üvegiparban. Vi­szont a kohászok, vegyészek a szakma hasonlósága miatt rövid időn belül alapos jár­tasságra tehetnek szert. (Az üvegkészítés egyébként a nagyarányú gépesítés elle­nére sem vesztette el szép­ségét.) Ha a rekonstrukció befejezésével a járulékos be­ruházások is mind elkészül­nek, a mostaninál is jobban lehet majd ügyelni a minő­ség további javítására. A nagy építővállalatok így is elégedettek a miskolci gyár termékeivel, de megkeresik az üzemet olykor egyéni ren­delők érdeklődő levelei még az ország legtávolabbi tele­püléseiről is. Kell a szép, a mutatós üveg még a mező- gazdasági beruházásokhoz is. Baranya vezet Az építőiparban Baranyá­ban használják fel a legtöbb üveget. Aki járt már a Me­csek alján levő városban, láthatta, milyen sokat jelent, ha egy egyforma házakból álló lakótelep falsíkjainak egyhangúságát színes üvegla­pok törik meg, ha a vaskos betonerkélyek helyett drót­hálóval átszőtt üvegnégyzet díszlik. Szerencsére Borsod sem áll rossz helyen az üveg alkalmazásában, ami pedig azt jelenti, hogy építészetünk bátran nyúl az újra felfede­zett színes építőanyagokhoz. Ma már nemcsak néhány elegáns kivitelű társasház homlokzatát, középületet ter­veznek meg úgy, hogy meg­kapó, színes, de összhatásá­ban mégse rikító legyen. Az U-profilból pályaudvart, vá­rócsarnokot, összekötő folyo­sókat építenek stb. Az expor- tálási lehetőségeknek köszön­hető, hogy messze hazánktól, még Nigériában, Líbiában is egyre több olyan középület és magánház lesz, amelyek elkészítéséhez kívül vagy be­lül miskolci, mintás, színes üvegeket építenek be. A miskolci üveggyár ter­metei utaznak hajón, vona­ton, teherkocsin és többnyire a szállítást nem sínylik meg. Az üzem ugyanis megrende­lőinek csomagolóanyagokat, hullámpapírt, rekeszeket, lá­dákat ad. Ezek betéti díját akkor fizetik vissza, amikor a vásárló a már szükségtelen göngyöleget visszaküldte. A gyár udvarán vagy a TÜZÉP-nél? Adnak el üveget kis téte­lekben is a gyár udvarán. Igaz, ez nem mindig egy­szerű, hiszen kocsik hosszú sora érkezik, indul és a ki­szolgálás olykor zavarja azo­kat, akik kocsikkal több száz négyzetméter anyagért jöt­tek. Mégis, ha kell, még mé­retre is vágják az üveget a vevőnek, ha úgy kéri. Egy régi ötlet megvalósításával mentesíthetnék a gyár udva­rát a nehézkes, kis tételű eladásoktól. Tárgyalásokat kezdtek az üzem vezetői an­nak érdekében, hogy valahol a városban létesíthessenek egy üvegmintaboltot, ' ahol összes termékük látható és kapható lenne. A kis épüle­tet saját termékükből, az U- profilból állítanák fel, amely már külsőre is jól reprezen­tálná az üzlet gazdáját. Az üvegből készülő üveges min­tabolt várhatóan sok mis­kolci, Miskolc környéki kis­lakás-, illetve víkendház- építő érdeklődésére számít­hatna. Eddig egyedül Debrecen­ben sikerült megoldani, hogy a TÜZÉP-telepen valameny- nyi miskolci építőüveg kap­ható, és mert a telep for­galma amúgy is nagy, a kü­lönleges mintájú, kellemes színű üvegek forgalma is figyelemre méltó. Pedig szinte kizárólag lakásokhoz, víkendházakhoz vásárolnak belőlük. Borsodban ugyan­akkor még mindig gondot okoz a kisebb, családi háza­kat építők ellátása. A leg­többen nem is ismerik a megújhodott gyár termékeit, alkalmazási lehetőségeit. A hengerelt, mintás, színes táb­lák között ugyanis megtalál­ható a klasszikus vonalveze­tésű virágmotívumos ugyan­úgy, mint a legdivatosabb op-art minták. Egyik-másik •a mozaikberakásos üvegek szépségére, metszésére emlé­keztet. Alkatrészek százezreivel Az ország valamennyi ce­mentgyárában adódó jelentő­sebb javításokat a miskolci Cementipari Gépjavító Vál­lalat végzi el. Munkájukhoz nem kevesebb, mint 300 ezer alkatrészt használnak fel. A Oerkovüs-brígád napiárai Azonnal szállítanak A Miskolci Üveggyár min­takollekciói eljutottak ötven európai vállalkozáshoz, öTyan országokba is, ahol ennek a szakmának, mesterségnek év­százados hagyományai van­nak. Ugyanis Nyugat-Európá- ban a fejlett üvegipari üze­mek közül csak viszonylag kevés vállalja az „épület- anyag”-gyártást. Helyette a különleges termékek előállí­tására törekszenek. Ezért ke­resik mindenütt a megbíz­ható minőségű épületüvege­ket, még a legfejlettebb or­szágok is. 1973-ban jó évet zárt a Miskolci Üveggyár, 145 millió forintos tervét 147 millió fo­rintra teljesítette. A henge­relt színes síküvegekből 444 ezer négyzetmétert készítet­tek. Gyártanak még üveg­palát is, aminek a mérete pontosan ugyanakkora, mint a hagyományos épületek be­fedésénél használt paláé. Mivel egyelőre csak egyik kemence üzemel, jelenleg a színes síküveget készítik. En­nek ellenére a gyár vala­mennyi terméke azonnali szállításra rendelhető. (X) A Diósgyőri Gépgyár deko­rációs csoportjának Derkovits szocialista brigádja újabb és újabb ötletekkel hívja fel magára a figyelmet. A vál­lalat idei kártya- és falinap­tárát például ők tervezték, s a házinyomda készítette. A három színnyomással készült falinaptár osztatlan sikert aratott; jól propagálja a diós­győri vállalatot. A Derkovits- brigád munkájával naponta találkoznak a miskolciak tíz­ezrei is: ők készítik a Ta­nácsház téren elhelyezett de­korációs táblákat, amelyeken a különböző ünnepek alkal­mával a DIGÉP tízezres kol­lektívája köszönti Miskolc lakosságát. Nyikorog a kerék Városi tanácstagok beszámolói 1974. január 14.: Endrédi József.. 40. sz. Általá­nos iskola. Győri kapu, 18 órá­tól; Somossy Katalin és Vitányi Imre, 1/5. sz. pártalapszervezet, Kassai u. 86., 18 óráitól. 1974. január 15.: fcta.jdú Bálint. 40. sz. Általá­nos Iskola, Győri kapu, 18 órá­tól; dr. IVán kié wicz Dénesné, MÁV-igazgatóság, Szemere u. 26., 17.30 órától; Kormos György, tsz-kultúrterem. Major u. 4., 17 órától. 1974. január 16.: Felvinczy Ernő, XVI. sz. Au­tójavító Vállalat kultúrterme, Zsolcai kapu 3—5., 17.30 órától. 1974. január 17.: Gáspár Sándor, Erdei Termé­keket Feldolgozó Vállalat, Szent­péteri kapu 5—7.; 17.30 órától; László Viímosné, III/l. sz párt­alapszervezet, Marx Károly u. 49., 17 órától. 1974. január 18.: Csetneki Józsefné, m/2. sz. pártalapszervezet. Győri kapu 123., 16 órától. A világ így megyen. Néha szekéren, máskor taligán. Vi­gyázat! A háttér nem csalás. Egy kazincbarcikai hétköz­naphoz írott néhány monda­tunkban valamiféle furcsa kettőség bújócskázik. Tíz­szintes a ház, zümmög a lift. villan a zöld fény, gyereket szid a házmester és nyiko­rog kint a kocsikerék: — Bárcsak ne lenne ... A két ló sohasem nyerne szépségversenyt. Éppen, hogy elhúzza a rossz szekeret, há­tul a hordó, benne a törköly­nek való..., — Későn ébred az ember, mondta Tóth János, onnan a bakról. — Későn? Látja a várost. Az ember már szégyell szekéren végig­menni rajta. . Hét holdam van ... Bár ne lenne. Mennyi pálinka lesz be­lőle? Tizennégy-tizenhat liter. De ha elmentem volna az iparba, akkor, vagy ha meg­csinálták volna nálunk is a tsz-t. Szinte a bőrt szúrja ki a két ló csontja. Kocog a sze­kér. Nyikorog az a négy ke­rék. .. Senki sincs a piacon. A háttér nem csalás: az új bér­házak sora kicsit elnézőn csodálkozik a bazáros sátorá­ra. Senki sincs a piacon. Csak ő. — Megéri? — Nem. — Akkor? — Várom a két órát. Ak­kor még jönnek. Ízlés? ízléstelenség? Áru? Giccs? Ha a tárgyakat hagy­nánk beszélni, akikor a bazá- ros árui bizony összeveszné­nek. Furcsa párbeszéde lenne ez a versikés falvédőnek, a műanyag szarvasoknak és a gyakran szükséges cipőfűzők­nek. A bérházak ablaka — úgy tűnik — kicsit csodálkozva bámul. Négy melegítő az áruson. — Megéri? — Hát... Kicsit később beszélgetés közben kimondjuk. Igaz az újváros körülöttünk, de ke­resik még a műanyag szarvast, a falvédőt... A bazáíos léte: Szükség. — Nem tűr már minket lassan ez a város ... BARTHA GABOR Külföldi diákok a szovjet egyetemeken Az idén a szovjet főisko­lákra és egyetemekre több mint 14 000 külföldi diákot, aspiránst és gyakornokot Tritikálé Olvastam az egyik újságban, hogy a kecs­keméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet nö­vényházában kalászai a tritikálé. A mező- gazdasági szakembereket bizonyára jobban érdekli a hír, mint a laikusokat, akik, nyil­ván nem is tudják, miről van szó. Nos: a tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből származó gabonafajta. (Nevét is a két ke­nyérgabona latin nevének összevonásával kapta.) J Bennem az állhatatossággal asszociál a szó, a kitartó munkát, s ennek eredményes­ségét juttatja eszembe. Jól ismerem a tritikálé magyarországi „atyját"; dr. Kiss Árpádnak hívják, s tu­dom, hogy — mint búzanemesítő — több mint másfél évtizede fogott hozzá annak előállításához. Rajta kívül Európában csak a szovjet Piszarjev foglalkozik a búza és a rozs „összeházasításával’’, s azok számát, akik a világon még ugyanezt a célt tűzték maguk elé, egyik kezem ujjain meg tudnám számolni. Néhány évi lankadatlan kísérletezés, hasz­talannak tűnő próbák után a hatvanas évek elején született meg Kiss Árpád sikere, a tritikálé. A gazdag termésű, magas tápér­tékű gabonafajtát, amely egyesíti magában a búza és a rozs tulajdonságait, egyelőre ta­karmánynövényként évek óta több tízezer holdon termesztik a Bács megyei közös gazdaságok. A baj csak az, hogy ha a termését elve­tik, nem hoz újabbat, mivel — öszvér­gabona. A szükséges vetőmagot mindig la­boratóriumi úton kell előállítani. A neves kutató — néhány évvel innen még a hat­vanon — azonban fáradhatatlanul küzd azért, hogy a siker teljes legyen, a tritikálét eredményesen is lehessen földbe tenni. Érdemes megemlíteni azt is, hogy a kísér­letezései kapcsán másfajta eredményt is el­ért. Mivel a világ búzaneme sítőinek angol nyelvű — s az egész földkerekségen terjesz­tett — szaklapjában annak idején beszámolt kísérletezéseiről, a japán kutatók bővebb ismertetést kértek tőle, aminek fejében né­hány dinnyemagot küldtek neki. Megírták, hogy e magvak a kobakos gyümölcs mag­nélküli termését hozzák, ám azt nem, hogy a magot miképp kell előállítani. Kiss Árpád azonban — a kromoszómák megfelelő arányú „összehozásával’’ — két év alatt rá­jött a titok nyitjára. Több mint tíz eszten­deje a szintén laboratóriumban előállított mag elültetésével, földrészünkön elsőnek termesztett magnélküli görögdinnyét, amely 25 százalékkal édesebb a legjobb fajták egyikénél, a Sugar Baby-nél. Néhány hónapja Mathiász-dijjal tüntették ki a híres kutatót. (Talán nem érdektelen megemlíteni, hogy akiről a díjat elnevezték, a világhírű szölönemesítő, annak idején szű- kebb pátriánkból került a „hírős” városba.) Dr. Kiss Árpádot példaképnek is állíthat­nám mindazok, elé, akik szeretnének vala­miért elismerésben részesülni, ám úgy, hogy azért csupán csekélyke erőt kelljen kifejte­niük, arra kevés időt, energiát kelljen ál- dozniok. Szándékomtól elállók, mert meg­haragudnék érte. Tudniillik szerény, mint minden olyan ember, aki átlagon felüli tel­jesítményre képes. Egyszer azt nyilatkozta, hogy ténykedésé­vel a kenyérellátás javításának ügyét akarja szolgálni. Ez a nemes tulajdonsága, a köz szolgálatának szándéka sikereinek a forrása. TARJAN ISTVÁN vesznek fel. Ez háromezerrel több, mint a tavalyi létszám. Első ízben jönnek a Szovjet­unióba diákok Libériából, Da- homeyből, Kamerunból és Botswanából. A külföldi hall. gatók oktatásával járó összes költséget a szovjet kormány fedezi. A hallgatók ösztöndí­jat kapnak. A Szovjetunió közreműkö­désével mintegy 30 felsőfokú és középfokú tanintézetet lé­tesítenek az idén a fejlődő államokban: így többek kö­zött Egyiptomban, Algériá­ban, Iránban Irakban, Mali­ban. A Szovjetunió tanárokat is küld ezekbe az országok ba. Az új tanintézetekben el­sősorban nehézipari, építő­ipari és mezőgazdasági szak­embereket képeznek. Az MHSZ Gépjárművezetöképző Iskola személy­j gépkocsi vezetői tanfolyamot Jelentkezési határidő: január 16. Jelentkezés: Miskolc, Kazinczy u. 20. sz

Next

/
Oldalképek
Tartalom