Déli Hírlap, 1974. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-21 / 17. szám

„Protestáiok a helytelen cselekedetek ellen...” SCHAÁR ERISÉBE! SZÓ” ARAI Ezek a szobrok első pil­lantásra szokatlanok. Meg­lep a forma, új az anyag. Schaár Erzsébet az utóbbira egyszerű magyarázattal szol­gál: ami hungarocellből ké­szült, az makett. Az egyik, a saxenhauseni műkő emlék­mű már a rendeltetési he­lyére . került. A Szabó Lőrinc című kompozíció debreceni megrendelésre készült; alu­míniumból öntik ki. Az aj tők című . mű _ még megren delére vár. A kis szobrok anyaga üveg alumínium, tü­kör — könnyen hozzáférhe­tő, mert a szobrászát a szó szoros értelmében drága mű­vészet. Kicsi, törékeny ősz hajú asszony rendezte, igazgatta helyére a kisaiakú kompozí­ciók talapzatát, és aggodal­masan kérdezte segítőtársa­it: nem lesz-e túlságosan fe­hér a Szabó Lőrinc, mert mintha sok tenne a fény Készségesen, megnyerő köz­vetlenséggel válaszolt az őt megrohanó újságírók kérdé­seire.- A Miskolci Galéria idei első kiállítását azóta megnyitották a közönség előtt, a művesz elvégezte a rendezés körüli feladatait, és elutazott; a művekhez uta­sítva a látogatót. A kiállítás nem magánügy — mondta —, a szobor nem arra való hogy műteremben álljon. Egy kör zárul így be: visszake­rül az életbe, ami onnan vé­tetett, a nézőhöz szól a gon­dolat, ami erte öltött for­mát. Schaár Erzsébetnek — az országban látható számtalan köztéri szobra egyikeként — van egy műve Miskolcon. A színház melletti parkban le­vő, jól ismert Déryné-szobor Közte és a művész első mis­kolci ' kiállításán látható mű­vek között nem könnyű a hasonlóságot, vagy a folya­matosságot felfedezni, ösz- szefüggő egész pedig az élet­mű, amelynek egyik korábbi szakaszáról tanúskodik a Déryné: a másikról, a hosz- szabb hallgatás után meg­szólaló alkoto utóbbi néhány évéről a Galéria bemutató­ja. Az ember ábrázolásától az ember megmutatásáig ível a pálya. ■ ■ A mai magyar szobrász- művészet egyik legjelentő­sebb mestere készséges be­szélgetőpartner. de nehéz ri­portalany, mert — ehhez nála több yoga kevés ember­nek van — gondolatait az anyagra bízza. így mondja: „Az optikai élmény mindig nagyobb, mint a fogalmi. Hiába minden szó, ha a lát­vány nem közöl semmit.” És útbaigazításul még egy mon­dat: „Kommunikációs lehe­tőséget keresek.” Gondolatai közlésének lehetőségeit, a formát kutatta, és találta meg a csak első pillantásra szokatlan térkompozícióiban. A kiállítás tematikája egy­ségesebb mar nem is lehet­ne. Magárahagyatottságun- kat, útkeresésünket, rossz sejtéseinket, ösztönös véde­kezésünket. az egymásratalá- lás vágyát, a vádat, re­ményt, pillanatnyi és egyete­mes létünket zárja magába, őrzi és adja tovább minden szobor. Valamennyi kompo­zíció a művészt nyugtala­nító gondolatot hordozza' „Protestáiok a helytelen cse­lekedetek ellen, melyek meg- sebzik az embert.” (makai) r 2 Az érdekegyeztetés művészete ismét SftUhokra utazött et a stáb, hogy az „Érdek és érdekeltség” sorozat legújabb vitáját fölvegye. Megunha­tatlan ez a vitaest-sorozat, mert mindig tud új témát hozni, vagy a már ismert té­mákat új színben, új oldalról megközelíteni. A mostani vitaindító ri­portfilm az új gazdaságirá­nyítási rendszer egyik legiz­galmasabb problémabokrát vázolta fel. Ha lépést aka­runk tartani, versenyben akarunk maradni a világpia­con, akkor időről időre, a mindenkori követelmények­nek megfelelően, át kell ala­kítanunk a termelés szerke­zetét, technológiáját. Ami nem gazdaságos, azt nem kell termelni, le kell selej­tezni. Áll ez a termelésre magára, a folyamat végre­hajtójával, az emberrel azonban már nem ilyen egy­szerű a dolog. Mert ő, noha belátja, sőt helyesli az át­alakítás, a fejlődés szüksé­gességét — olykor szenvedő alanya is az átalakulásnak. Az embernél nehezebben, lassabban megy az átállás, az új szakma vagy éppen szemlélet elsajátítása. A leg­egyszerűbb az lenne, ha az új technológiához új, fiatal embereket taníthatnánk be. Ez azonban lehetetlen, már csak a munkaerőhiány miatt is, de humánus, társadalmi és politikai megfontolások­ból következően is. Nem le­het az embert is eldobni, mint a leselejtezett szerszá­mot. Itt ütköznek az egyén és a vállalat, az egyén és az üssz- társadalom érdekei. Az egyén érdeke az, hogy maradhas­son a már jól ismert és jól fizető szakmában, a vállala­té és a társadalomé, hogy az egyén is vállalja az új koc­kázatát és terhét, a tanulás fáradságát. Ez az ellentét mindenképpen feszültséget eredményez. A vita arról folyt, hogy ezt a feszültsé­get hogyan lehet — ha meg­szüntetni nem is, de — a minimumra csökkenteni. Melyek azok a szervek, ímelyek áz egyént képvise- ik a nagy egészben? Az izemen belül a szakszerve- :et. Ez az a fórum, amely a maga bízalmthálózatával magára vállalja az egyén ér­dekeinek a képviseletét, amely a vállalat és az össz- társadalom közt kapcsolatot teremt. Amilyen szépen hangzik ez, olyan bonyolult lehet „leint az életben”. Több nehézség adódhat. Minde­nekelőtt az, hogy a szak- szervezet nem tud megolda­ni mindent a maga hatás­körében. (A riportfilm ese­tében a korengedélyes nyug­díjaztatást és a kazánkovács- lemezkovács szakma minősí­tését.) A másik — emberi — oldala a dolognak, hogy a szakszervezeti funkcionárius mint beosztott, alá van ren­delve a gazdasági vezető­nek. Emiatt sokszor vonako­dik súlyosabb konfliktusba kerülni a gazdasági vezetés­sel. A vitában ez úgy vető­dött fel, hogy „megtört a szakszervezet régi, mozgalmi, harcos lendülete”. ' Sokszor indokolatlanul torpannak meg a szakszervezeti funk­cionáriusok, holott határo­zottabb, elkötelezettebb ki­állással sikert érhetnének el. Mert igaz ugyan, hogy az egyén és a csoport érdeke nem mindig teljesen azonos a vállalat érdekével, de nem is ellentétes azzal. Szekeres László, a Szolnok megyei Pártbizottság titkára mutatott rá arra a vitában, hogy a mi politikánk „mun­káscentrikus politika”. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági átalakulás sosem történhet az egyén rovására. Orvosol­ni kell az egyéni sérelmeket is, hiszen enélkül mit sem érnek a gazdasági változá­sok. Ehhez azonban olykor kevésnek bizonyul a vállala­ti vezetés, a szakszervezet minden jóindulata, erőfeszí­tése. Ez esetben arra van szükség, hogy az információk eljussanak a cselekvőképes szervekhez, azok felismerjék a helyes cselekvés szükséges­ségét, s meg is találják an­nak a módját A fejlődést az éredekek üt­közése és harca viszi előbb­re. A vita is közelebb vihet a tömegek tudatosodásához, hozzájárul az öntudat fejlő­déséhez. HORPÁCSI SÁNDOR f / rr ff fi* Sértőm Simon eslje Serfőzó Simon költőnek lesz szerzői estje a Városi Könyvtár Ifjúsági Könyv­tárában január 28-án, hétfőn este 6 órakor. Bevezetőt Zi- monyi Zoltán, a Napjaink szerkesztője mond, a költő verseit Kulcsér Imre, a Mis­kolci Nemzeti Színház mű­vésze adja elő. Locsolókocsi címmel új magyar film készült.. Kézdy- Kovács Zsolt —, aki Mándy Iván írásaiból rendezte a fil- met — szeretettel és humor­ral mutatja be a gyermekek gondolat- és képzeletvilágát. A gyermekszereplők mellett természetesen felnőttek is kaptak szerepet; közülük mu­tatjuk be Orsolya Erzsit. Kiállítás az egyetemen Ifj. Koffán Károly grafi­kusművész lapjaiból nyílik kiállítás a Nehézipari Mű­szaki Egyetem új főépületé­nek második emeleti üveg­termében, ma délután há­rom órakor. Megnyitót Mol­nár László, az NME Duna­újvárosi Kohó- és Fémipari Főiskolai Karának igazgatója mond. Szolnoki tárlat Szentendrén A szentendrei galériában tegnap nyitották meg a szol­noki mu /észtelep kamaraki­állítását. Az alföldi művé­szet egyik jelentős központ­ja hivatalosan 1902-ben ala­kult, de gyökerei a múlt század közepére nyúlnak vissza. Csaknem 125 éve egy neves osztrák festő, August vön Pettenkofen fedezte fel a Tisza—Zagyva táj szépsé­gét. Ezt követően Deák-Éb- ner Lajos és Bihari Sándor, majd Mednyánszky László, Kernstok Károly, Vaszary János, Fényes Adolf, Aba Novak Vilmos dolgozott itt. A szentendrei kiállítás a két szomszédos megye, Pest és Szolnok múzeumai közötti kapcsolatfelvétel, első lépése, együttműködésük kezdete. A kritikusok díja Átadták a magyar hang- játékművészet tavalyi leg­jobb teljesítményeit jutalma­zó Kritikusok díját. Az írói díjat Karinthy Ferenc kapta Hangok az űrben című rá­diójátékáért. A kis hangjáté­kok írói közül Hubay Miklós Kalóz és Mándy Iván Le­genda az árusok teréről cí­mű műveit jutalmazták, a rendezői dijat Gyárfás Mik­lós Hogyan hallgassunk rá­diót és Kastély csillagfény­ben című műveinek rende­zéséért Bozó László kapta. A színészi díjat Hubay Miklós Párkák című müvében nyúj­tott alakításáért Pécsi Ildikó és Kohut Magda, valamint: a Kastély csillagfényben című Gyárfás-mű egyik emlékeze­tes szereplője, Mensáros László kapta. Szabó Magda Az a szép tényes ég című hangjátékát (rendezte Varga Géza) kiemelkedő értékű produkciónak minősítette a zsűri. nrt i pct hétfő Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20; Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Táncze­nei koktél. — 13.20: Az OTP Bartók Béla kamarakórusa nép­dalokat éneke!. — 13.50: Vála­szolunk hallgatóinknak. — 14.05: Édes anyanyelvűnk. — 14.10: Szabó Ferenc: I. vonósnégyes — 14.22: Zentai Anna operettda­lokat énekel... — 14.39: Vásár­helyi Zoltán kórusmüveiből. — 14.49: Altató. Gábor Andor ver­sei. — 15.00: Hírek. — 15.10: Is­kolarádió. Kollégiumi órák. — 15.50: Xeringők. — 10.00: A vi­lággazdaság hírei. — 16.05: Van ÚJ a nap alatt! — 10.20: A hét rádióhallgatója. Portré muzsi­kával — 16.40: Külpolitikai fi­gyelő. — 17.00: Hírek. — n.05: A hétköznapi valóság és a nagy történelem. Emlékezés Lenin ha­lálának 50. évfordulójára. — 17.35: Scsedrin: Lenin a nép szi­vében. Oratórium. — 10.00: Saj­tókonferencia az Országos Ta­karékpénztárnál. — 19.00: Esll Krónika. — 19.35: Sporthírek. — 19.38: A Magyar Rádió Karinthy - színpada. XL rész. Utazás a ko­ponyám körül. — 21.10: Híreik. — 21.13: Harangozó Teréz és a Randevú zenekar felvételeiből. — 21.30: Mikroláne. Petress Ist­ván műsora. — 22.00: Hírek, —• 22.20: Verbunkosok. — 23.05: Két versenymű. — 24.00: Hí-'ek. —» 0.10: Dél-amerikai melódiák. Petőfi rádió: 12.00: Magyar elő­adóművészek felvételeiből. — 13.00: Hírek. — 13.03: Élmény és munka. — 13.20: Barokk muzsi­ka. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hatig . . — 18.00: Hí­rek. — 18.05: Külpolitikai figye­lő. — 18.20 Uj könyvek. — 18.23: Közkívánatra! Alpári történet. Famének, szeretettel; A menthe­tetlen: Agatha Christie: A da­rázsfészek. — 19.20; Jő estét, gverekek! — 19.25: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. Fiatal operaéneke­sek hangversenye. — 20.00: Esti Krónika n. — 21.00: Néptáncok, — 21.15: Rádlőszinház. Dollárpa- pa. — 22.30: A hét zeneműve, Gershwin: Egy amerikai Párizs­ban. Juhász Előd előadása. — 23.13: Zenés játékokból. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió. Emberek, utak, jármüvek ... — Hangszerszótók. — Borsodi Tükör: krónikamű­sor. — A borsodsziráki „Bar­tók” Röpülj páva kórus műso­rából. — NaDjaink kérdései — jegyzet. — Megyei soorteredmé- nyek. — Slágerkoktél. Bratislava! televízió: 14.40: Hí­rek. — 14.35: Pártoktatás. — 15.50: Pedagógusoknak. — 16.05: Orosz nyelvlecke, — 16.35: Ri- naldo Oláh, a hegedűművész. — 17.10: Iskolásoknak. — 17.45: Ke­rületeink hangja. — 18.10: Vi­dám műsor. — 19.00: Híradó. — 20.00: Az arany kapu (tv-játék). — 21.15: Híradó. — 21.35: Párt­oktatás. — 22.15: Sajtószemle. Kiállítások: Llbresszu; Reinec- ker János festőművész gouache- sorozat (nyitva 13—20 óráig). — József Attila Klubkönyvtár. Naptártörtenetl kiállítás (nyitva 10—18 óráig). — Kossuth Műve­lődési Ház; Csokonai emlékki­állítás (nyitva 10—18 óráig). — Farkas Gyula fotókiállítása (nyitva 10—18 óráig). Filmszínházak: Béke (f4, 7): Volt egyszer egy vadnyugat I— II. (Felemelt es dupla helyári Szí. amerikai). — Kossuth (f3, f5, Í7): Jelszó: A puszták an­gyala (Mb. szí. szovjet). — He- vesy Iván Filmklub (f5, Í7): A lovakat lelövik, ugye? (Szí. amerikai). — Fáklya (f5, fi): Tűzoltó utca 25, (Szi. magyar). — Petőfi (f5. f7): Szegény gaz­dagok (Szi. magyar). — Szikra (5, 7): Twiggy, a sztár (Szí. an­gol). — Táncsics (4, 6): A vö­rös tulipánok völgye (Szí. szov­jet). — Tapolca, Ady (7): Az ezüst tó kincse (Mb. szí NSZK —jugoszláv). — Miskolc, Hámor (4): Áldd meg az állatokat és a gyermekeket! (M:b. amerikai). KEDD Kosuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15. Harsan a kürtszó! — 8.51: A magyar operett sikerei. Leány­vásár. — 10.00: Hírek. — 10.05: Iskolárádió. — 10.15: Valentine voyage. Középfokú francia tár­salgás. — 11.32: Cziffra György Liszt-müveket zongorázik. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Behár György táncdalai- boL — 8.20: Népdalok. — 8.4í: Brahms: Siratóének. — 9.00: Hí­rek. — 9.03: Barokk zene. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 10.30: Babaszerviz. — 11.00: Hí­rek. — 11.53: Könyvek, tájak, emberek. Kulcsár Katalin mű­sora. apróhirdetés fällst Felveszünk főkönyvelőt, mér­legképes, számviteli főiskolai vagy közgazdasági egyetemi vég­zettséggel. Fizetés a kollektív szerződés szerint — megegyezés­sel. Jelentkezni a DVTK-Ftadion- ban. Diósgyőri Vasgyárak Test­gyakorló Köre. odős-ifétel Egyéves lűcfenyőcsemete na­gyobb mennyiségben eladó. Far­kas Zoltán, Szeged. Derkovits fasor ll. Még egy Somló.. Vékony, fiús alkat. Az arca sovány, kiálló járomcsontokkal. Senki nem hin­né, hogy milyen erős és rugalmas. Re­mek ritmusérzéke van. a stílus ellen még soha nem vétett. Azzal hízelgek magamnak, hogy már évekkel ezelőtt észrevettem. (Sehol nem lehet annyira — akarva-akaratlanul — rejtve maradni, mint a színpadon.) A színésznek ez örök konfliktust okoz. Legtöbbször persze nem akar elbújni, előfordul azonban, hogy valaki a maszk mögött keres menedéket. A bújkálás legalább annyira veszélyes, mint az ön­mutogatás. Somló Istvánt azért szeretem kezdet­től fogva, mert soha nem akarta jelen­létét mindenáron bizonyítani, s nem vett félvállról egyetlen pici szerepet sem. A hiedelmekkel ellentétben, a szi- nészdinasztia sarja nem indul előnnyel a pályán. Még egy Somló — mondo­gatják a kollégák, nyíltan vagy titok­ban, s megjegyzéseik aligha növelik a fiatalember önbizalmát. A színészgyerek persze már eleve so­kat tud a színházról; főleg a színjátszás közhelyeit. Gyorsan szerez rutint, ami­ből nyugodtan éldegélhet, hacsak... Hacsak nincs benne — az átlagosnál nagyobb — önbecsülés s akarat. Most már tudom, hogy ezekkel a képességek­kel rendelkezik Somló István. Először azonban csak végtelen szerénysége tűnt szembe, s a mívesség, ahogy csiszol- gatta Ids figuráit. Láttam már civilként komédiázni — mondjuk tóparti napozás közben —, s tudom; ismer minden színpadi gégét, agyonkoptatott klisét. Ezektől — amik lazító játéknak nem is olyan rosszak — óvakodik a színpadon. A Csipkerózsika Bohócaként tenyeré­re vette a közönség, azt hiszem, a gye­rekeknek semmi nem lett volna sok Somló ellenállt. Többször égnek me­redt ugyan a haja, s klaffogott óriás cipőjének talpa, de ezek a dolgok nem mint kunsztolc, mutatványok 'születtek, hanem a bohóc egyéniségéből fakad­tak, a személyiség jegyeivé váltak. A Bohóc kedves volt és szereletre méltó, mulatságos, de nem „bruhaha” figura. A felnőttek bizonyára érezték benne azt a piciny tragikumot is, melyet minden alakja hordoz a színésznek. Ezt bizonyítandó, a csaknem harminc szerepből most csupán kettőre emlékez­tetünk. Fülemben van, ahogy a Bolond lány gyűrött, törődött balkezes bírósági ír­noka visszaolvassa a jegyzőkönyvet. Morestan kétségbeesetten silabizál, gyötrődik, dadog. A szerzőnek jó alka­lom ez néhány szóvicc elsütésére. A kö­zönség nevet, de azért kezdjük sajnálni az írnokot. Ekkor szólal meg dühösen az ügyész. Valami ilyet mond: felhábo­rító, milyen gyengén olvas! S ekkor a színész keserű önérzettel felmagasodik: úgy olvasok, mint egy bírósági írnok! S folytatja kiszolgáltatottságának, tehe­tetlenségének tudatában. Amit mond, az felfogható viccnek is, de ahogy mondja, az már társadalomkritika. Ilyen tragikomikus hős a Cseresznyés­kert Jepihodov könyvelője is, bár ez nem lett olyan telitalálat, mint Mores­tan. Esettsége, bocsánatkérö magatar­tása azonban jól jellemzi a figurát. Eszembe jut még a Potyautas gro­teszk hajópincére, Pivier, s most lát­tam a piperkőc Steiger Flóriánt (Le­vendula), aki sóhivatalnok és újdondász. A szerep nincs megírva — mint ahogy az egész darab sincs —, Somló azonban képes egy olyan embert megjeleníteni, aki divatmajmolásával kompenzálja je­lentéktelenségét. Szóval megint csak többet nyújt egyszerű karikatúránál. Idősebb, s a színész iránt jó szívvel viseltető pályatársa mondta Somló 1st- bánról; másutt már vezető színész le­hetne . . Hozzátehetném, hogy sok helyen szí­vesen látnák, s persze azt is: fölösleges színházat keresnie, hiszen önmagában hordja. Az elmúlt négy év legalábbis ezt bizonyítja, (gyarmati)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom