Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-23 / 301. szám
Tornasport mi lesz veled? Eredetileg csupán arról szerettem volna Szőke Istvánnal beszélgetni, hogy melyek azok a legfontosabb tapasztalatok, amelyek a DVTK egyik legutóbbi intéző bizottsági ülésén szeretett sportágáról, illetve szakosztályukról elhangzottakból leszűrhetők. A DVTK tornaszakosztályának kitűnő edzője azonban nem tudta megtagadni önmagát — illetve a megyei szövetségi vezető mivoltát —, így beszélgetésünk témája kibővült. Már ami az igényeket illeti. Egyébként azt lehet mondani, hogy a torna szinte „egyszakosztályos” sportág, s Borsodban csupán a DVTK mondhat magának országosan is jegyzett tornászcsapatot. Szép szavakat, hatásos mondatokat is leírhattunk volna ezek után a torna — mint „alapsportág” — fontosságáról, mai elhanyagolt állapotáról, az iskolai képzés milyenségéről, ez azonban csak egyhelyben topogás lenne. A rendelkezésünkre álló helyet célszerűbb a jövőnek, a tennivalóknak szentelni, hiszen ma már — legalábbis helyi értelemben — egyre jogosabb a kérdés: tornasport, mi lesz veled? Hallgassuk inkább Szőke Istvánt: — A legfontosabb, hogy rövid időn belül minél több tornász szakosztály alakuljon városunkban, s a megyében! De csak úgy. ha a működésükhöz szükséges alapfeltételeket biztosítják. Edzés-lehetőség, szakember, felszerelés! Jóval korábbra kell előrehozni a speciális felkészülés kezdetét, amit feltétlenül meg kell, hogy előzzön egy általános felkészítés, ami előkészíti a szervezetet a magasabb fokú tornázásra. Ez a sportág már nagyon fiatalon — akár óvodás korban — is elkezdhető, s ez nagy előny! Csak ki kell használni. Természetes, hogy mindenkiből — aki 5—6 éves korban elkezdi — nem lesz tornász, de tapasztalatból tudjuk, hogy a többi sportág fiatal utánpótlásának „eszköztárából” rendszerint azok a mozgásformák hiányoznak, amit a torna adhat számukra. Jól tennék tehát a nagyobb egyesületek, ha általános előkészítő szakosztályokat alakítanának, hiszen ebből nemcsak a tornászok profitálhatnának! Ezek az előkészítő szakosztályok természetesen a másik alapsportág, az atlétika alapfogalmait is beiktatnák foglalkozási tervükbe, a köny- nyebb sportjátékokkal együtt. Ezzel azonban még nemigen foglalkozik senki! Bevezetőben említettük: elsősorban a DVTK tornász szakosztályáról szerettünk volna beszélni. Tehát ne feledkezzünk meg a vidék reprezentánsairól! — Korábban — ha csak egy edző is volt — több csapata volt az egyesületnek, s a legjobbjai mesterfokig jutottak. Az élvonalbeliek ma is „jegyeztetik” magukat. De nyugodtan állíthatom, hogy egyedülálló teljesítménynek számít a Molnárok és Gácsik kiugrása a jelenlegi hiányos feltételek között, az 1939-ben épült tornaterem korlátozott lehetőségei közepette... Az edzési idő jelentős részét a tornaszerek felállításával, szerelésével kell eltölteni... Tavaly „visszajött” Virágh István, miután képesítését megszerezte, de még kellene legalább öt-hat edző. A Sportiskola? Ügy érzem, jól állnak. Már ami a gyerekeket illeti. Jól, rendkívül szerencsésen kiválasztott, tehetséges kis társaság gyűlt ott össze mindkét nemből. Külön is megemlíteném a 34. sz. iskolát, amelynek vezetői, testnevelői szívügyükként intézték a tornasport dolgait. Persze, több ilyen iskola kell. És szükség van a vidéki bázisokra, s közöttük az egészséges együttműködésre. A szakosztály, a sportág ez évi eredményeinek — statisztikai jellegű — értékelésére már nem tudunk helyet szorítani. De — mint az elmondottak is bizonyítják — most valóban fontosabb a jövővel törődni. HORVATH KALMAN Hírünk a világban Az I. Junior ökölvívó EB óta városunk nagyszerű sportlétesítményének hírét a négy év alatt Miskolcon rendezett nemzetközi találkozókon részt vett külföldi sportolók. vezetők, s a hírközlő szervek munkatársai több, mint félszáz országba eljuttatták. Sportcsarnokunk „ismerkedési körútja” most tovább szélesedik annak a filmnek a segítségével, mely több nyelven készül, s kópiáiból a világ számos városa igényel egy-egy példányt. A sportfilmet oktató jelleggel — játék- és szabálymagyarázatként — a Magyar Kézilabda Szövetség készítteti a miskolci sportcsarnokban Knoll István rendezésében, Madarász Istvánnak, a szövetség főtitkárának szak- tanácsadása alapján. A filmen az egyes „jeleneteket” a magyar férfi ifjúsági válogatott tagjai játsszák, de szerepet kapnak a legjobb miskolci ifjúsági játékosok is. Az országutak vándora EsnBék&zús — tőmondatokban w Vj nevek a válogatottban A Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség elnöksége, Bérezik Zoltán vezető-edző javaslata alapján kijelölte az Európa-bajnokságra készülő válogatott kereteket. A nőknél a már ismert nevek mellett kerettag lett a BSE két fiatalja, Iváskó és Ru- zsenszki is. A férfiaknál Tímár (Bp. Spartacus) és Frank került a legjobbak közé. Január közepén két nemzetközi versenyen vesznek részt válogatott asztaliéeni- szezőin'k. Ploestiben a román nemzetközi bajnokságon a MÉMTE asztali teniszezője Beleznay is. rajthoz áll. A :női csapatban pedig Molnár kapott helyet, sajnos ekkor már a Bp. 31. Építők versenyződéként. Prágában a csehszlovák nemzetközin a Jónyer, Klampár, Gergely, Börzsei, Magos, Kisházi, Ló- tallér csapat képviseli a magyar színeket. Képek...képek ... EgyL ken hosszan elnyújtva kígyózik a mezőny, másiKon kisebb csoport egyszerre száguld be a célba ... És szinte valamennyin egy ismerős arc: Négyessy Zoli, a miskolci zöld-fehér gárda második legjobbja. De tényleg ő következik-e Géra Imre után? — A vasutas szakosztálynak négy válogatott versenyzője is van, s ő nincs köztük. — Csak volt! • • — Jó estét — köszönt csendes szerényen, s előbb féltve , őrzött, kincsét, a magával ho- ■-zOtt kerékpárját helyezte biztonságba, a műhely ajtaját csak azután tette be. — Zoli, minden rendben? — kérdezte az edző, G. Kovács „Mackó” — mert mától nem az egyéni edzésen, hanem a keretmunkán van a hangsúly! — Tudod mi a cél? Hova lett Szepesi? A megyei középiskolás fiúk röplabda-bajnokságát az előzetes vélemények szerint a mezőkövesdi gimnazistáknak „írták ki”. Hogyne, mikor ott játszik Szepesi, akit a sportág értői ezen a szinten Borsod legjobb ütőjátékosának tartanak! És az elsőnapi küzdelmek- megindulása előtt „robbant a bomba”: Szepesi nem volt a kövesdi játékosok között! — Hol a fiú? Mt van Szepesivel? — kérdezték itt is, ott is, vezetők és játékosok. Zékányi Gyula testnevelőtanár letört hangon adta a magyarázatot. — Tudtunk és engedélyünk nélkül a fővárosba utazott! Másnap aztán Szepesi megjelent a torna színhelyén, de — nem szerepelt. Testnevelője nem tartott igényt a csapatát cserbenhagyó fiú játékára, s inkább vállalta azt, hogy arányérem helyett csak egy negyedik hellyel a tarsolyban térjenek vissza a matyóvárosba. Persze, az ügy ezzel nincs lezárva. Szepesinek „hivatalból” kijár a sportfegyelmi, de bizonyára az iskola igazgatóságának is lesz egykét szava a magáról megfeledkezett. — Az egészséges ifjúságért IV. Mit kell tennünk? Hol kell keresnünk a hibát? Miért nem tart ott az ifjúság testnévelése, egészségvédelme, ahol kellene? A biológiai nevelésen túl a társadalmi tényezők, az anya. gi feltételek hiányával is számolnunk kell. Sorozatunk befejező részében Pá- ricsika Zoltán, a Művelődésügyi Minisztérium osztály- vezetőjének előadása alapján azt vizsgáljuk meg, ho. gyan tudnánk mindannyian, orvosok, pedagógusok, szülők többet tenni e probléma megoldásáért. Ne léiisök a gyereket! A gyermek megszületésétől kezdve a szülők tele vannak féltéssel, a pici fejlődését sokszor túlzott gondoskodással kísérik. A túlzott féltés a későbbiek folyamán a sporttól, a mozgástól való óvást is jelentheti. örömmel lehet fogadni azt a jelenséget, hogy az óvodás korú gyermekeket a szülők igyekeznek sportiskolába járatni, kü- löntornára járatni. Sajnos, ez még nem általános. Figyelemre méltó, hogy az óvodáknál fejlődés tapasztalható, addig az általános iskolák alsó tagozatának nagy többségében alig van tornaterem, nincs testnevelő tanár, s előfordul, hogy meg sem tartják a tornaórát. Több példát lehetne mondani arra, hogy a testnevelő tanár helyét más szaktanárral töltik be. Sajnos, kevés a testnevelő tanár. Mindez odavezet, hogy a gyermek nem kap elegendő indítékot, hogy megszeresse a sportot. Hói marad a tömegsport ? A középiskolában szinte általános, hogy a testnevelő tanárt aszerint ítélik meg, hogy hány élsportolót „nevelt ki.” Ily módon a többiekkel való foglalkozás, maga a tömegsport háttérbe szorul. Tény az is, hogy a főiskolákon és az egyetemeken sem törődnek úgy a testneveléssel, ahogy azt elvárhatnánk. Több példa bizonyítja, hogy a testnevelő szaktanárképzéssel is problémák vannak. Sokszor anyagi okból szívesebben vállalnak edzői állást, mintsem iskolai tanárként neveljék a fiatalokat. Többet kellene tenni a testnevelés érdekében az üzemekben, intézményekben, munkahelyeken is. Csak az anyagiakon múlik ? Egyesek azt állítják, hogy azért nem jó a testnevelés, azért nincs szélesebb körű tömegsport, mert hiányoznak az anyagi feltételek. Pedig pusztán anyagiakkal a gondot sem megmagyarázni, sem megszüntetni nem lehet. Az ifjúság fizikai állóképességének, erőnlétének fokozását mindenki saját feladatának kell. hogy tekintse. Széles körű állami és társadalmi összefogásra van szükség. Ez azonban nenj múlhat csupán a tornatermeken, az uszodákon, a sportfelszereléseken. Össze kell fogni orvosoknak, tanároknak, szülőknek. BÓTA SÁNDOR A fiú némán bólintva vette tudomásul az utasítást, majd franciakulccsal a kezében matatni kezdett a gépen. Arca nem árult el érzelmeket, de lehet, hogy ő is arra gondolt, amit mestere nem mondott ki, csak célzott rá. A válogatottságra, amelyből az év végén „kiszállt”. Pedig a nyár eleje még más befejezést ígért”... A Bükk Kupán egy ideig egy kupacban hömpölygőit az országúti kerékpárosok mezőnye. Aztán egyszer csak az élen akció kezdődött. Négyen megugrottak. Kis idő múlva a zöld-mezes élen haladó hátra nézett: jönnek-e a többiek? Jöttek. A „szökés” nem sikerült, összerázódott a boly. Nem sokkal később Zoli ismét megunta a mezőnyben kerekezést — robbantott. Hárman vele mentek, összeálltak, megszöktek a többiektől. A célig alik adtak le a megszerzett előnyből, s az eredményhirdetéskor mindegyikük „helyen” volt. — Kijött a nyers erő — mondta ő is emlékezve, amikor mellém telepedett a pihenő padra — mert akkor szereltem le a katonaságtól ... Aztán a fokozott munka „kivette a zsíromat.” Azelőtt úgy ráztam szét a mezőnyt, ahogyan akartam. Arca keserű fintorba rán- dult, a szavak nehezen álltak össze még tőmondatokká is. — A Bükk Kupa után? örültem, ha megbújhattam a bolyban. Nem bírtam. -Különösen a dombok „öltek” meg. „Kiszálltam” a válogatott nyergéből. Igen. A két évi katonai szolgálat után — mely edzés és versenyzés nélkül telt el — nem tudott eleget tenni az előlegezett bizalomnak. Szeptemberben ugyan még kivitték a szlovák körversenyre, de a három nappal előbb történt bukás okozta sérüléssel arra sem volt esélye, hogy a többiekkel együtt végighajtsa a versenyt... Feladta. Pedig tudta: ez a válogatottságtól való búcsút is jelentette ... Hazafelé még a francia és a szovjet viadalok emlékeit idézte a társaknak, meg a félévig — 1970. januárjától júliusáig — tartott „pünkösdi királyságot”; a válogatott színeiben eltöltött időt. — És most mi lesz? — kérdeztem a hosszúra nyúlt csendet megtörve. — Biztosat nem tudok — tárta szét karjait — csak reménykedem. Bár 25 éves vagyok — a kerékpársportban már majdnem öreg — de nem adom fel!... Sok versenyt szeretnék nyerni, s akkor talán újra ... MONOSTORI GYULA 40 ezer fiatal sportjáról van szó... Nagyot léphetünk előre! A városi sportfelugyelőség által készített, s november 28-án a miskolci sportegyesületek elnökei, a szakszövetségiek vezetői, a városi pártbizottság, tanács, KISZ és SZMT képviselői előtt ismertetett tervezet azt a célt szolgálja, hogy Miskolc rangja sportolóink eredményeiben is kifejezésre jusson. Nem mintha e cél elérése érdekében eddig nem történtek volna erőfeszítések; de az erők szétforgácsoltáiga mindezide- ig meggátolta a kívánt eredmények elérését. A tanácskozáson elhangzottakról az azóta eltelt egy hónap alatt volt idő elgondolkodni. Ezúttal az MVSC elnökét. Károly Józsefet kérdeztük: — Mi a véleménye arról, hogy a november 28- án ismertetett minőségi sportfejlesztési tervezet szerint nem az egyesületi összevonás, hanem a bá- zissszakosztályok létrehozása célszerűbb? — Miskolc jelenlegi sajátos sportrendszere nem követelhet olyan koncentrációt, mint amilyet Kecskeméten, vagy Pécsett létrehoztak. Itt a DVTK kiemelt helyzetét, s a többi, jelentősebb egyesületek lehetőségeit kell figyelembe venni, hogy a város 40 ezer fiataljának sportfoglalkoztatása olyan szintre emelkedjen, amely minőségi előrelépést is jelent. Jó tehát az az elgondolás, mely a tárgyi és személyi feltételek és lehetőségek felmérésével olyan bázisszakosztályokat hoz létre, amelyek már eddig is rászolgáltak hagyományaikkal arra, hogy a hazai és nemzetközi élvonalban Miskolcot képviseljék. Az utánpótlás-nevelés is csak így oldható meg. Ha tehát ez a tervezet határozattá válik; nagyot lépünk majd előre a minőségi sportmunka terén. — A város sporttörténetében nem egyszer előfordult már, hogy a klubsovinizmus gátolta egy-egy sportág reprezentatív együttesének ütőerő-növelését. — A tervezet már úgy készült hogy a klub, vagy egyéb érdekek ne keresztezhessék a cél megvalósítását; tehát „kiskapu” nem létezik. Ám, ha a későbbiek folyamán mégis adódik, akkor a város felettes szervei minden bizonnyal hatékonyan lépnek majd közbe. A tanácskozás valamennyi részvevője saját területét illetően teljes támogatást ígért a tervezet megvalósításához. Az MVSC az elképzeléseket reálisnak, az elképzeléseket reálisaknak, a jelen lehetőségekre alapozottaknak tartja, s a későbbi határozat klubra vonatkozó részét maradéktalanul meg is valósítja. Különben egy kis „előzetest” ezen a területen már 1972-ben adtunk is, amikor kosárlabda és férfi röplabda szakosztályainkat más „kísérleti” bázisszakosztályhoz irányítottuk. — Az MVSC tárgyi és személyi lehetőségeit figyelembe véve hogyan segítheti a eél elérését? — A hozzánk kijelölt bá- zisszakosztályokat foglalkoztatni tudjuk, számukra minden támogatást megadunk. Jelenleg 11 szakosztályunk van. de a határozat megvalósítása után csak 9 marad. Bázisszakosztály lesz a cselgáncs, kajak-kenu. kerékpár, női kézilabda, női röplabda! ökölvívó és úszó-vízilabdázó szakosztály. Természetesen a labdarúgás is marad — NB I. B-s szinten — és a kilencedik tömegsport-szakosztály lesz. M. GY.
