Déli Hírlap, 1973. december (5. évfolyam, 282-305. szám)
1973-12-23 / 301. szám
Molnárné: boldogok vagyunk Tizenegy gyerek egy lakásban Háromszobás, házfelügyelői lakás Kazincbarcikán, a a Kun Béla téren. A rend, a tisztaság, s a lakás üressége szinte mellbevág. Becsapottnak érzem magam. Arra készültem, hogy találok majd itt egy asszonyt, akit körülugrál tizenegy gyereke. De csak a kéthónapos Árpád, s a tizenhárom éves Jutka van itthon. A többiek — nagyság szerinti sorrendben: János, Csaba, György, Magdolna. Péter, István, Tamás, Gábor. Csilla — iskolában, óvodában, bölcsődében. Molnár Jánosné — harmincöt év körüli, kékszemű, széparcú asszony — szinte mentegetőzik: í — A kis Árpi kivételével mindegyikük napközis. Ez ment meg bennünket. Egy- egy forintot fizetek értük... Nem tud nem eszembe jutni, mit küszködött velünk anyám; mennyi idejét, pénzét vitte el a főzés, mennyit töprengett, hogyan ossza el közöttünk máig is imádott fŐztét. Hány tepsi sütemény?... Molnár Jánosék nehezen élnek. Az asszony 950 forintot, az Ózdon dolgozó főmechanikus férj 3600 forintot keres. A legidősebb gyerek, a másodéves iparitanuló János 490 forint ösztöndíjat kap. A családi pótlék összege 3520 forint. Igaz, hogy nem kell lakbért fizetniük, ám a 13 tagú családban így is csak 650 forint jut havonta egy-egy főre. Ezen az őszön hét Molnár gyerek ment iskolába. Az idei karácsonyra Molnárné 12 liter tejet, 4 kg húst és egy libát, 8 kilogramm kenyeret, 3 liter bort, egy kétméteres karácsonyfát, néhány tepsi süteménynek valót, s 6—700 forintért ajándékot vásárol. Molnárné: — November 7-re kaptam ezer forint jutalmat, a HVDSZ megyei bizottságától. Iskolakezdésre a Kazincbarcikai Városgazdálkodási Vállalat adott 700 forintot. Egyszer már küldött a tanács is ezer forintot, s felvilágosítot- tek, hogy évente kétszer kérhetek segélyt. Ám a pénzhez olyan levelet mellékeltek, amit sértőnek éreztem, s azóta sem mentem. Egyik olyan, mint a másik A fekhelyeket, a szűk konyhát, s a kis fürdőszobát ügyesen használják ki. Valamennyien fegyelmezettek. Ilyen körülmények között teljes csőd lenne a civako- dás, a veszekedés. A gyerekek közötti különbségtétel is. Egyik olyan, mint a másik, s már az óvodásnak is van feladata. Segíteni kell a mamának. Legnagyobb gond a mosás. Mosógép ugyan van, de már a végét járja, centrifugára pedig eddig nem tellett. A konyhában egy régi típusú hűtőgépet is látok, az egyik szobában kis rádió, s egy Kékes „ős-tévé”. Esténként, ha jön a tv-maci, alig férnek el a két heverőn ... — Higgye el, szép estéink vannak, s szép lesz a karácsonyunk is. Eldöntöttük, több gyerekünk már nem lesz, de ezt a tizenegyet szeretjük. Boldogok vagyunk közöttük. Kevesebb gyerekkel könnyebben élhetnénk, de boldogabban nem. Hogy aggódunk mindannyian, ha valamelyik beteg, s hogy örülünk, ha meggyógyul! S mennyi örömet szereznek! A negyedikes Magdi a legokosabb, de közepesnél egyik sem rosszabb tanuló. Bárki előtt ki merem jelenteni: nem bántam meg... Igaz, ezt még az anyám sem hiszi. A lakás melege után szinte keresztüldöf a hideg szél. Szemben velem öreg nénike tipeg, hóna alatt picinyke karácsonyfa. Vajon kivel ünnepel majd? Lesz-e, aki kellemes karácsonyt kíván neki, körülveszi-e még egyszer az életben zsivaly, lárma, boldog sikcngás, a család együttlétének, egymás szeretőiének felülmúlhatatlan öröme? NYIKES IMRE Az építők januárig pihennek Több lesz az ivóvíz A csapadékban szegény nyár és ősz után alaposan visszaesett a bükki források hozama. A száraz hónapok után kevesebb vizet adnak az egyéb vízkitermelő berendezések is. Annak ellenére, hogy az időjárás alakulásában döntő változás nem várható az ünnepekre, mégis a mostaninál valamivel jobb vízellátás várható. A készletek azonosak, sőt napról napra csökkennek, de lényeges változást hozhat viszont az a körülmény, hogy valamennyi építőipari vállalatunk a karácsony előtti nat pókban befejezi az évet és csak január 2-án lépnek ismét munkába. Márpedig ez a szakma rendkívül vízigényes, így a munkaszüneti hét feltehetőleg figyelemre méltó víztartalékhoz juttatja a várost. Elnéptelenednek a kollégiumok, diákotthonok is, az egyetemváros lakóinak száma is minimálisra csökken^ az ünnepek között. A vízművek előzetes tájékozódása szerint a nagyüzemek, gyárak víz- fogyasztása is számottevően lecsökken. Miskolc naponta 8—9 ezer köbméter vizet kap Sajó- ecsegrő] az Észak-magyarországi Regionális Vízműtől. Teljes üzemben naponta 24 órán át dolgoznak az összes víztermelő gépek, szivattyúk. Az Augusztus 20. strand kútja! 4 ezer köbméter melegvizet táplálnak a hálózatba. A több mint egy hónapja tartó korlátozás következtében a magasabb emeleteken sem száradtak ki teljesen a osapok. A vízművek szakemberei folyamatosan végzik az ellenőrzéseket és a legutóbbi tapasztalatok szerint keve. sebb a vízpazarló, mint korábban. A város vízigénye naponta 70 ezer köbméterre tehető és a napi „termelés” ezzel szemben mindössze 60 —61 ezer köbméter ivóvíz. A levő I harminc centiméteres hóréteg csak távlati tartaléknak számít. Az utóbbi napokban bekövetkezett kisebb olvadás hatása egyelőre még nem mutatkozik a kutak, a források hozamában. N. J. Képeslapok A PIÉRT, mintegy 580 ezer darab karácsonyi és 180 ezer újévi üdvözlő lapot rendelt. Ebből már csak 40 ezer karácsonyi és 25 ezer újévi van a raktáron. A legtöbben egyébként az 1,50-es színes képeslapokat keresik, amely után a 2 forintos fekete-fehér lap következik. Dalfesztivál Győrött forradalmidal-fesz- tiváít rendezett a KISZ megyei bizottsága. A fesztiválon a megye 15 iskolai kórusa lépett fel. Műsorukon mai és régi munkásmozgalmi dalok szerepeltek. Egészségügyi filmnapok A Megyei Egészségnevelési Csoport és a Hevesy Iván Filmklub ez év októberétől egészségügyi fümnapokat rendez Miskolcon. December 26-án délután fél 5 órai kezdettel vetítik az Őszintén című színes kis- filmet a nemi betegségek megelőzéséről, az Utolsó fuvar címűt a gépkocsivezetők a’koh elfogyasztásának veszélyéről, az Egy bűn történetét a városi mentálhigiéniá- ról és a Cseppfertőzést. A rendező szervek e filmek bemutatásával is segíteni kívánják a „Törődjön többet egészségével, de a máséval is!” jelszó megvalósítását. A szerdai egészség- ügyi filmnapokat a nagy érdeklődésre való tekintettel az új évben is folytatják. S-es kórterem KARÁCSONYOK Néha. dobszóra ébredek. A dobok hangja álom, az ébredés valóságos. Pest már régen szabad volt, csak Buda egyes részeit tartották a németek. És karácsony estén, ki tudja már, hogy parancsra-e, avagy puszta őrületből megszólaltak a német dobok. Ugyanazt a ritmust verték, amely végigkísérte őket a mai Népköztársaság útján a bevonuláskor a sápadt emberek között. Most vásárolnom kellene. A lányomnak egy nagylemezt, sálat, a feleségemnek télikabátot. Olykor dobszóra ébredek. Látom a faarcú szálkás katonákat és eszembe jut itt a mérnök. A keresztapám. 1941-ben logarlécen számolta ki, hogy a németek elvesztik a háborút, ö tervezte az első „áramvonalas” villamost. Negyvennégy karácsonyát már nem élte meg. Kodályt vegyek? Kadosát, művészlemezt, vagy beat-et? Sodor a vásárló tömeg és mérges vagyok, mert sokára érek a pultig a fáradt eladóhoz. Kedveskedni fillérekért egy naptárt vettem. Rajta a dátum 1974. Történelmünkből adódik, hogy az alig három évtizedes múltat felidézni ma kegyetlenség. És a fiataloknak érthetetlen is ez a múlt. 1944 karácsonyán vízért indult a Rózsadombról le a Lukács-fürdőhöz az a mérnök. .Egy egész óvóhely karácsonyához vitt volna vizet. A Zárda és a Zivatar utca sarkán a lába előtt robbant fel egy akna. Ami belőle megmaradt, a lyukas, szi- lánktépte (danákkal együtt, egy kosárban vittek haza. Aznap este hó esett. Karácsony és halál? Hullj hó, fekete emléket tisztító fehérség! A mai dátum az igaz. Meg kell vennem a lemezt, sodródnám kell a tömegben, tűrve a türelmetlen mérgemet, ha későn érek a pulthoz. Három évtized? Karácsonyokat kérdeztem 1974 karácsonya előtt. — Sose lesz még egy olyan karácsony... — A fűtő bácsi széles mozdulattal szenet hajít a kazánba. Nagy Gyula 42 évig kőbányában dolgozóit. Ma a nyugdíja mellett fűtő: Ide Tapolcára Erzsébet napon érkeztek az oroszűk. Fűtöttem nekik a fürdőt... — A karácsony. — Egy nagy darab húst adott az orosz szakács. Tudja mi volt az akkor? Pont mellettünk lakott egy asz- szonv. Négy gyermeke volt, a férje katona. Annak fekete kenyeret vittem és rítt örömében... Nagy bácsi története történelem. G. Tibor mesélte: — Karácsony? Hallottuk az ágyúd öresst. — Auschwitzben. Azt hiszem nem számoltuk mi a napokat. Az az ágyúdörgés volt a reménység... A régi karácsonyokat kerestem. Megélt és jóvátehetetlen, szomorú történeteket, jóra forduló sorsokat: — Fogságban voltam. Júniusban voltam utoljára otthon. A családról annyit tudtam, hogy augusztus végén jött tőlük egy levél. Gyereket várt a feleségem. 1949-ben, amikor hazajöttem, akkor mondtak, hogy éppen karácsony este született a fiam. Mi ott a táborban fésűre tett papírral muzsikáltunk... Nem álmodik az ember nehezebbet mán>t én akkor éjszaka... — A fia most. — Mérnök. — Garbai Béla bácsi is nyugdíjas. Idén karácsonykor unokát látni utazik. * Nem karácsony már, karácsonyt követő tavasz, amit ez írás végén még elmondok. 45 tavaszán, hosszú, hosszú hónapok után egy nekem már mindig névtelen alföldi faluban kenyeret és tejet kaptunk. Akkor mór béke volt. s a békének azóta bennem kenyér és tejíze van. Elfelejtem a sietős türelmetlenségemet. Megveszem a lemezt, a sálai, a kabátot. És jólesik kimondanom: boldog ünnepet, e békés karácsonykor mindenkinek. R4RTHA GABOR Otthon ilyenkor sül a kalács A kórterem — külön kis világ. Tíz-lizenkét beteg zárt közössége. összefűzi őket a mindennapok nyugalma, ag. godalma is. Oly féltőn vi- gyázzák-óvják egymás színeváltozását, mint önmagukét, s megható a gondoskodás, ahogyan osztják a falatot — csemegéket —, melyekkel hozzátartozóik lepik meg őket. A Megyei Vezető Tüdőgyógyintézet III. osztályának 9-es kórterme tucatnyi asz- szony althona most is. Ki csak pár hétre, ki hónapokra foglal belőle ágynyi helyet, míg a derékaljhoz köti a kór. Aztán — ha már állapotuk engedi — körülveszik a még ágyhoz kötött társat, s csevegéssel vidítják, lesve: nem fárad-e? Apró mozdulat elég a „visszavonulásra”. Annuska — Hutoczki And- rásné — hímzésen dolgozik. Szivárványszínű terítőcsoda születik fürge ujjai alatt. Ö még „újoncnak” számít, pár napja érkezett. — Bottal jöttem — ahány lépés, annyi fájdalom. Három nap alatt állítottak talpra. Zsilipet nyit, témánál vagyunk. Tóth Károlyné — Erzsiké néni — sorolja húsz éve tartó betegségeinek listáját, amelyek legmakacsabb- ját itt kúrálják esztendőnként. Takács Lajosné kapja el a szót, mert hogy ő is az osztály gyógyító kollektívájának köszönheti életét. Szinte családias a hangulat a már feldíszített, aprócska karácsonyfa körül. Akik „szabadságot” kaptak az ünnepekre, palástolják örömüket, nem akarván fájdalmat okozni azoknak, akik a családtól távol, a hórházi ágyon élik végig gondolatban az ünnepi est otthoni történéseit. — Én tavaly is itt voltam karácsonykor. Feldíszítettünk egy szép fát — közösen —, aztán terített asztalra került minden csemegénk. Az ünnep első napján bejött a főorvos úr, kérdezte: hogy telt áz este? Mondtam, hogy jól! Ettünk, ittunk. Ráncba szaladt a homloka, s ijedelme csak akkor oldódott mosolyba, amikor elárultuk; Colával koccintottunk csupán — meséli Tóthné, akit most is a kórházban találnak az ünnepek. A kórteremben négyen maradnak csupán, az ügyeletes orvos, és Zsuzsa nővér — Baczuk Zsuzsa — gondoskodására bízva, ahogyan az osztályon levő többiek is. A bent maradók képesek együtt örülni a rövid távozásra indulókkal, bár sajdul bennük is a szív, övéik után. S, hogy eltereljék betegségükről a gondolatot, egymásnak mesélik-mondogatják: — Most otthon, ilyenkor már sül a kalács ... (rcsdványi) Molettek, csínján az amolellel! A szakemberek jó ideje ismerik a metilcelluicz nevű anyag sajátos tulajdonságát. Nevezetesen, hogy vízfelvevő képessége rendkívül nagy: a víz hatására harmincszorosára nő térfogata. Ezt használta fel a felesleges kilók ellen három magyar gyógyszer-vegyész az Amolett kekszben. A 20 százalék metilcellulózt tartalmazó keksz — cukor és alkoholmentes folyadék elfogyasztása után — a gyomor -, bélrendszerben teltség- érzést okoz akkor is, ha a „páciens” csak a számára szükséges minimális kalóriát veszi magához. Sikerült tehát meglelni a zsírpárnákat eltüntető csodaszert? — Erről nincs szó — mondják a szakemberek. Az Amolett — gyógyszer, segítőtárs a fogyókúrában, a diétás étrend megtartásában. Nem haszontalan azoknak sem, akik súlyuknál akarnak maradni, akiket a túl jó étvágy tart vissza az egészséges étrend kialakításától. Jóllehet, az Amolett éhségérzetet csökkentő ártalmatlan hatóanyagot tartalmaz, az Egészségügyi Minisztérium egyelőre csupán .egyévi próbaidőre engedélyezte forgalmazását. A megkötöttség nem afféle fölösleges akadékoskodás, indokolatlan aggályoskodás. Arról van ugyanis szó, hogy az Amolett a gyomor-, bélrendszerben tevékenykedik, ott hízik, duzzad, fejti ki hatását. Előfordulhat tehát, hogy azoknál, akiknek bélműködése nem megfelelő, a „fogyikeksz” fokozza a zavarokat. Nem szabad megfeledkezniük a fogyókúrázóknak arról a figyelmeztetésről sem, hogy a napi adag maximum 10 darab. Ennél többet nem ajánlatos fogyasztani. További ajánlás: cukorbetegek, emésztőszervi megbetegedésben szenvedők, 14 éven aluli gyermekek kizárólag orvosi felügyelet mellett fogyaszthatják, s rendszeres belgyógyásza ti kezelés alatt állók ic helyesen teszik, ha kikérik orvosuk tanácsát.
