Déli Hírlap, 1973. november (5. évfolyam, 257-281. szám)
1973-11-23 / 275. szám
Veszíteni tudni kell A sportverseny mindig feltételez győzteseket és veszteseket is. A váratlan fordulatok is természetesek, ez teszi izgalmassá, széppé a sportot. A nemes versengésben legyőzni az ellenfelet, megküzdeni a másodpercekért, centiméterekért, gólokért. S aztán egy-egy hosszú távú, idegkimeritö verseny után jóleső érzéssel fáradtan „ros- kadni” össze a célban, annak tudatában, hogy mindent megtettünk a sikerért. S ha nem sikerül győznünk, akkor sem okolhatjuk sem magunkat, sem a körlüményeket, inkább arra kell gondolnunk: ezúttal volt., aki többet tudott, aki jobb volt nálunk is. Sportszerűen el kell viselnünk a vereséget, s gratulálni a jobbnak. Mindez szombaton, a városi sportcsarnokban, a középfokú iskolák országos kézilabda-bajnokságának megyei döntőjén, a Mező- csát—Leniuváros-mérkőzésen jutott eszembe. Történt ugyanis, hogy a mérkőzés bírái — jogosan — hétméteressel büntették a leninváro- siak szabálytalanságát. Tóth József tanár, a csapat vezetője minő- sítlietetlen hangon bírálta meg ezért a játékvezetőket, akik a sport- szeiűtlen tanárt kivezettették a teremből. Emiatt csaknem három percig állt a játék. Néhány perccel később ismét félbe kellett szakítani a mérkőzést, mert ezúttal a tanár helyét elfoglaló kísérő vétett hasonló „szabálytalanságot”, s neki is távoznia kellett... Veszíteni rossz érzés, annyi bizonyos. Még akkor is az, ha egy- egy versenyen, mérkőzésen szükségképpen több a vesztes, mint a győztes, s ezt azok is tudván tudják, akik az első hely megszerzésére esélyesnek érzik magukat. Am a sport olyan „szórakozás”, ahol nemcsak ‘nyerni, de veszíteni is lehet. Veszíteni pedig — még ha abban külső okok is közrejátszanak — tudni kell. Különösen vonatkozik ez a fiatalokkal foglalkozó, őket sportszeretetre, sportszerűségre nevelő edzőkre, tanárokra. Es hogy a játékvezetők esetleg tévedlek? ök is emberek, s nem tévedhetetlenek. Ezen a mérkőzésen pedig kirívó tévedésük nem is volt, hiszen jogosan „szórták” a büntetőket a leninvárosiak ellen. Nevelni kell az önfegyelemre is, ami nélkül nyerni is, veszíteni is, egyáltalán sportolni és élni is nagyon nehéz. (tóth) Kosárlabda Verejtékes győzelem DVTK—SZIGETVÁRI ÁFÉSZ 45:43 (21:25) — A már biztos kieső ellen könnyű dolgunk lesz! — vélték a hazai szurkolók a mérkőzés előtt. Nem gondoltak azonban arra, hogy a búcsúzó csapat ezúttal meg akarja mutatni, jogos volt szereplése az I. osztályban. Pedig így történt ezúttal is... Ideges hangulatban kezdődött a mérkőzés, s ez szinte az egész találkozóra rányomta bélyegét. Ki tudja miért, a mieink voltak ezen a téren „fölényben”, így adódhatott elő, hogy ötpontos vezetés után a félidő eredménye már a vendégek számára volt kedvező. Jellemzője ennek a játékrésznek, hogy egymás után „szedték be” lányaink a személyi hibapontokat. A második játékrész elején végre úgy játszottak a DVTK-sok, ahogy azt a szakemberek és a szurkolók szerették volna. Vezetéshez jutottak, ám néhány könnyelműség után a vezetésből ismét hátrány lett. Ekkor állt vissza a négy személyivel rendelkező Medgyesi, aki remek játékával megfordította a találkozó sorsát. Kosárdobók: Medgyesi (13), Holyevácz (9), Vízkeletiné (8;, Kmeczkóné (5), Nagy, Lukács (4—4), Spisák (2). Jó: Medgyesi (a mezőny legjobbja). A kezdő a medence szélén kuporog, s közben árgus szemekkel — meg kissé irigykedve — figyeli a medencében tempózva haladó, nála alig egy-két évvel idősebb társát. Az MVSC úszó-sportiskolájában 180 ilyen „palánta” készül a jövő nagy feladataira. (Szabó István felvétele) Gyerekek már akadnak, de kicsi az uszoda r Gs ha befednék az Augusztus 20 strandot? •• Ülésezett az MHSZ tanácsadó testületé Ma délelőtt ülést tartott a Magyar Honvédelmi Szövetség megyei és városi tanácsadó testületé a szövetség országos központjának tapolcai üdülőjében. A párt-, az állami és társadalmi szervek, valamint a fegyveres erők képviselőiből álló testület első napirendi pontként azt a munkát értékelte, amelyet az MHSZ Borsodban és Miskolcon egyrészt a sorkötelesek elő-, sa tartalékosok utóképzésében, másrészt a lakosság — főként az ifjúság — honvédelmi nevelésében az elmúlt két esztendőben végzett. Két éve ugyanis a szövetség új kiképzési rendszerre tért át, aminek lényege az, hogy néphadseregünk igényeinek megfelelően 3x8 hónapos — összesen tehát kétéves — időszakban sajátíttatják el klubjaiban a bevonulás előtt álló fiatalokkal a különböző fegyvernemi szakágak — rádiózás, lövészet, ejtőernyőzés, gépkocsivezetés stb — ismereteit. E munkában a szövetség miskolci vezetősége, illetve itteni klubjai jelentős szerepet játszottak, ami érthető, hiszen a megyében levő klubok egynegyede, a technikai sportágak klubjainak 90 százaléka városunkban működik, s a tartalékosok állományának egyharmada is miskolci. Az értekezlet második napirendi pontjaként a következő kétéves ciklus tennivalóit vitatta és határozta meg a testület. Eszerint tovább kell erősíteni a klubok szervezettségét, még tudató* sabbá tenni az agitációs és propagandamunkát, elsősorban a modellezőknél, s a könnyűbúvároknál emelni kell a szakmai tevékenység színvonalát. A többi közt javasolták azt is, hogy ebben az időszakban kezdjék raeg a gépjárművezető-képző iskola építését. T. I. Csivitelő gyermekcsoport a Szabadság fürdő előcsarnokában. Mamák, papák fejtik le róluk a kis bundákat, s kökben megy a vidám terefere. A sportiskola az alap A fedett medencéjében gyerek gyerek hátán vihán- col. Az egyik Hejő menti iskola időről időre behozza kis nebulóót egy jó lubickolásra. úszásoktatásra. Kovács Bertalant, az MVSC úszó-sportiskolásai- nak vezető edzőjét nem szólítja még a kötelesség. Fél óra múlva kezdődik az edzés, addig van idő szót váltani az alig egyéves sportiskola jelenéről. — Hasonló kezdeményezés a 60-as évek végén már volt a Spartacusnál, de akkor azt mondták: túl kicsi az uszoda. Most mi a helyzet? — A lehetőség ma sem nagyobb — mosolyog a fia- +al szakember —. de mi más nézeteket vallunk. A minőség tömegalapja a sportiskola! Mert minőség az még nincs... A vidék- és országos bajnokságokon évről évre elért „eredményeink „Mindenki megtette a magáét” Csak nem kikapni küldték őket? Mr. Archibald Goghton, a Gough-sziget (lásd: Atlantióceán) szövetségi kapitánya régi jó barátom. Nagyon tisztelem, nagyra tartom jó viszonyunkat, amit tegeződésünk is bizonyít. Viszonylag ritkán találkozunk, de akkor nagyon szívélyes. Legutóbb a pán-óceáni játékokon beszélgettünk, ott mondotta: „Régen rájöttem, hogy a labdarúgás célja a győzelem! Ne feledd, barátom, s mondd el mindenkinek: a győzelem!” Sokáig hittem neki, a minap azonban megingott bizalmam. A messziről jött újság, az Atlantic Sport News terjedelmes tudósításban közölte: St. Lawrence (Bering-ten- ger)—Gough 1:0 (1:0). Barátom csapata tehát kikapott. Ez azonban még hagyján. A csalódást nyilatkozata okozta. Ezeket mondotta a meccs után: elégedett vagyok, hiszen valamennyi játékos az első perctől az utolsóig a győzelemért küzdött ... mindenki megtette a magáét." Ez aztán szöget ütött a fejembe! Lehet, hogy elírták az eredményt? Nézzük a részleteket. Íme néhány idézet: „A 4. percben Brulgusta cselezgetett, de túlvezette a labdát az alapvonalon.” >rA 10. percben Kalesisto a jobb kapufa mellé lőtt.” „A 24. percben Brulgusta Potistóhoz játszott, aki nem jutott lövéshez, de visszagurított a 11-es ponton álló Kalesistóhoz, aki egyből mellé lőtt.” „Egy perc múlva Safisto két beadása talált helyzetben goughi csatárt, de a lövések ismét mellé szálltak." Ezt követően még akadt néhány ilyen, szinte érthetetlenül elrontott lehetőség, kihagyás, rontás. De hagyjuk az idézeteket, ennyi is elég. Elég ahhoz, hogy ne értsem: miért mondta az én Archibald barátom, hogy mindenki megtette a magáét? Hacsak... hacsak! Te jó ég, csak nem? Csak nem kikapni küldték őket? KOLOMANO KROATO \ ' . kel” nem dicsekedhetünk. — Most szerencsésebb a helyzet, mint korábban. Van kiválasztási lehetőség ... — Ez igaz, de rendkívül nagy a fluktuáció. A kötelező iskolai úszásoktatás kéthetenkénti turnusaiból 8 —10 gyereket választok ki, s 3—4 hónap múlva már a fele sem jár. Mielőtt az okot tudakolnám, gyorsan adja a választ: is: — A szülők közül igen kevésnek van arra ideje, hogy kísérgesse gyermekét. Pedig a foglalkozásokat nagyon szeretik a kicsik, hiszen az első évben csupa játékból áll. A terhelést fokozatosan növeljük. Betente csak négyszer — Mennyien vannak most? — Három aaonos létszámú csoportban 180 gyerekkel foglalkozunk, de csak egy a haladó csoport, ök hetente négyszer edzenek, s 1500—2000 méter a napi adagjuk. — Hm ... Négy foglalkozás? — Tudom, kevés... De mit tegyünk, ha ilyen az usAia időbeosztása? Osztoznunk kell a fürdőző közönséggel, a minőségi úszókkal, a vízilabdázókkal s a kötelező úszásoktatásban részt vevő csoportokkal is. Nagyot sóhajt, azután kérdés nélkül mondja, mit lehetne tenni: — Az Augusztus 20. strandfürdőt kellene befedni! A ballonos megoldás nem is lenne túl drága és mindenki nyerne vele. Sok, Miskolcnál kisebb városban komoly fürdőlétesítmények vannak. — nálunk miért nincsenek? MONOSTORI GYULA A DH tippjei A DH ÍGY LATJA: L S.-tarján—Ü. Dózsa x 2. Bp. vasas—MTK J 3. Dorog—Zalaegerszeg x 4. Haladás—Pécsi MSC i 5. B.-fok—Győri MÁV DAC 1 «. O.-bányász—Sz. MTE x 7. Kecskemét—D.-újváros x 8. Várpalota—Egri Dózsa 1 9. Kossuth KFSE—Pénzügyőr 1 10. BVSC-MVSC x 11 Milan—Juventus x 12. Torino—Fiorentina , i 13. Verona—Cagliari " j PÖTMERKÖZÉSEK 1«. ni. k. TTVE—Bp. Építők 2 13. Szegedi VSE— Szabó Lajos SE x 1«. Sz. MÁV—Ceglédi VSE 1 Eszkimó irodalom Kevesen tudják, hogy a Szovjetunióban is élnek eszkimók. írnak, beszélnek oroszul, de gondosan fejlesztik anyanyelvűiket , is. Negyven évvel ezelőtt alkották meg az eszkimók nemzeti ábécéjét, adták ki az első ábécéskönyvet. Most Ligyija Ajnana és Valen- tyina A j naljfcvaszak, akik a leningrádi Pedagógiai Intézetben tanultak, új eszkimó ábécés könyvet készítenek elő kiadásra. Ebben a könyvben lesznek már eszkimó legendáik és meséli, mai eszkimó írók és költők művei, továbbá a klasszikus orosz, a külföldi és a szovjet irodaiam képviselőinek eszkimó nyelvre fordított; írásai. A szörny nyomában Megannyi elődjéhez hasonlóan — legalábbis egyelőre — csalódottan szakította félbe kutatásait az a japán expedíció, amely a Loch Ness-i szörny rejtélyének megoldását tűzte maga elé. A szeptemberben megkezdett kutatás eddigi eredménytelensége ellenére a 16 japán „szörnykutató” jövő tavasszal újult erővel veti magát a nem csekély fantáziát igénylő munkálatokba. Mint elmondották: a különféle „fotókon” számtalanszor megjelent „Nessie” megtalálására komputer vezérlésű különleges automata berendezést használnak majd. A meg- találhatatlan szörny mindenesetre már eddig negyedmillió dollárjukat „fölfaUaiL A névtelen levél Egyszer hivat a főigazgatóságunk vezetője, és amúgy atyai hangon, fesztelenül így szól hozzám: — Ide hallgass, kedves barátom, névtelen bejelentés érkezett ellened, hogy állítólag közied és a titkárnőd között valami hetye-pelye van. Ha nincs, cáfold meg, ha van — akkor hagyd abba!.. . Dühösen megyek vissza a munkahelyemre, majd szét robbanok. Az igazat megvallva, azt sem tudom, miféle ez a titkárnő: nagyon rövid ideje dolgozik nálunk, meg aztán nekem eszem ágában sincs holmi he- ty-petye, nyakig vagyok a munkában. .. Tulajdonképpen talán azon a napon vettem szemügyre alaposan ezt a nőt. Látom — megjárja, egészen tűrhető . . . „Hátha — gondolom — van benne valami?!” Kedre moziba hívom, szerdán pedig egyenesen az anyakönyvvezetőhöz. Egybekelünk. Boldogan élünk... Csakhogy egyszer hivat főigazgatóságunk vezetője, és amúgy atyai hangon, fesztelenül azt mondja: — Ide hallgass, kedves barátom, névtelen bejelentés érkezett ellened, hogy te állítólag mindenféle éttermekbe jársz, csinos összegeket hagysz ott, meg általában nagy lábon élsz. — Ha nem igaz, cáfold meg, ha igaz — szűntesd meg!... Dühösen megyek vissza a munkahelyemre, majd szétrobbanok. Miféle éttermekbe járok én, hiszen néha annyi időm sincs, hogy harapjak valamit: nyakig vagyok a munkában ... „Hátha — gondolom — van benne valami?!” És aznap este vendéglőbe hívtam a feleségemet. Igen jól ereztük magunkat. Egészen tűrhetően főznek. Bő választék van italokban. A zenekar is megfelelő. Tetszik a dolog. Törzsvendégek lettünk. Feleségemnek nem kell többé főznie és társaságban tölthetjük az időt... Csakhogy egyszer hivat a főigazgatóságunk vezetője névtelen bejelentés érkezett ellenem, hogy én állítólag túlságosan költekezem: gépkocsit, nyaralót vásároltam, jómagam és feleségem csupa külföldi holmit hordunk. „Hátha — lom — van valami?!** Összehúztuk: guirkat a gémmel, élére raktuk a garast, tóeeWh adósságokat csináltunk, és autót vásároltunk, nyaralót szereztünk, divatosan kiöltöztünk. Kényelmes, szép. Összkomfortos ... Csakhogy hivat a főigazgatóságunk vezetője, és amúgy atyai hangon, fesztelenül art mondja: — Ide hallgass, kedves barátom, megint névtelen bejelentés érkezett ellened; te állítólag az én helyemre pályázol. mindenütt azt terjeszted, hogy én konzervatív, maradi alak vagyok... Egy szó, mint száz: hamarosan a főigazgatóság élére kerültem ... (A Krokogyüból) Malacgyár’ >)c A várdombi Üj Tavasz Tsz 30 millió forintos költséggel épült új sertéstelepén évente 6300 hízósertést nevelnek. (Fehérváry Ferenc felv.j Amikor még nem volt Városliget... szerves tartozéka volt; lapos, mocsaras vidék, szegénylegények búvóhelye. A tatárjárás- kor még „ökördülőnek” nevezték, Mátyás idejében „Üj Bécs- nek”, I. Lipót korában „Szent László földjének”, míg József nádor Városerdőnek hívta. Valaha Mátyás vadászkertje is volt, majd Dózsa vezéri szállása. Egy időben Szent György napjára mindig itt hívták ösz- sze az országgyűlést. Ezt az ősvadont Nebbien Henrik, a francia származású kertész varázsolta kultúrparkká, amiért a nádortól busás jutalmat kapott. Megbolygatott hangyabolyhoz hasonló — remélhetőleg átmeneti időre — a Városliget. Óriási munkagépek dübörögnek, fúrják a Föld gyomrát, hogy a „kis földalatti” útját meghosz- szabbítsák; daruóriások játszi könnyedséggel emelik le a magasból a „kozmetikázásra” szoruló millenniumi szoborcsoportot, Európa legreprezentatívabb neobarokk alkotását. Még a kultiirtörténészek közül is kevesen tudják, hogy ez a csodálatos park, amely valaha Pest város határát jelentetne, egykor a Rákosi homoktenger
