Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-18 / 245. szám

Miskolcra került Vem kell Budapestre utazni... Az egyenlítő gól a 20. perc­ben esett. A zöld-fehér szur­kolók még ki sem lelkendezték magukat, amikor a kispadon felsóhajtott a mester: — Most kellene meghajtani őket! A sportorvos kontrázott: — Bizony! De ehhez kellene legalább egy Marosi, aki szí­vet is visz a játékba! Igen, Marosi Jóska... Na­gyon sokszor láttam őt játsza­ni. Jól is, halványan is. A pá­lyát viszont mindig a „hátára vette”; kétszer annyit futott, mint fiatalabb társai. Nem po- roszkált, s nem ácsorgóit egyet­len percig sem. Űzte, hajtotta az ellenfelet, s példájával ter­mészetesen társait is. Egyszó­val: a szívét adta a játékba! .. .A zöld gyepről győztesen levonuló fiúkat ő üdvözölte elő­ször. És a szeme úgy csillo­gott. mint egy-egy diadalmasan végigharcolt NB I- B-s mérkő­zés után. Pedig a csapat most egy osztállyal alacsonyabb szin­ten játszik; ő pedig — civilben nézte a társakat. Hiányzik a szív... A markáns arcról nem le­het leolvasni az éveket. A szőke haj ugyan kicsit meg­ritkult, de a „tartás” a ré­gi­— Közhely, hogy egy lab­darúgó korát nem az évek határozzák meg, hanem a nyújtott teljesítmény, „öreg­nek” érzi-e magát, Jóska? — Korántsem, annak el­lenére, hogy már 37 éves va­gyok. A nyári szovjet túra után határoztam el, hogy átadom a helyemet a fia­talabb évjárátúaknak. Ele­get játszottam és nem lehet mindenki Matthews! Pedig olykor-olykor még jó lenne örülni a győzelemnek. — Igen, hiszen most lista­vezető az MVSC. De a szur­kolók mégis elégedetlenek. Mit gondol: vajon miért? Kicsit törprengett a vála­szon. Talán nem akart meg­bántani senkit... Aztán mégiscsak kikívánkozott be­lőle az őszinteség: — A válogatott sem szen­vedett már hosszú ideje ve­reséget, mégis kevés az, amit a játékosok a pályán produkálnak. Valahogy így van ez az MVSC-vel is. Ját­szanak, játszanak, de az — valahogy „nem az igazi”. Hiányzik belőlük az igyeke­zet, a szív. Pedig a szurkoló a hibákat is könnyen meg­bocsátja, ha igazi küzdőked­vet lát kedvenceitől. Jogok és kötelességek — Vajon mi az oka a lé­lektelen játéknak? Ismét hosszas töprengés előzte meg a választ. — Sok összetevője van en­nek. Egy biztos, túl sok a jog és kevés a kötelezettség, helyesebben a követelmény, Munkaidő-kedvezmény, jó állás, magas kalóriapénz és prémium. Ez van. De mit nyújtanak ezért a labdarú­gók? Aztán az is hiba, hogy a fiatalok aránylag gyorsan kerülnek az élvonalba, s azt hiszik: már annyit tud­nak. mint az idősebbek. Az edzéseken ugyanúgy mozog­nak, mint a korosabbak, pe­dig nekik bőven lenne mit pótolniuk. Ha viszont vala­melyikük többet szeretne gyakorolni, mások leintik a „strébert”. Aztán olyan is a játék! — Igen, de azért van az edző, hogy a felkészülést ő irányítsa! — Ez igaz. Csakhogy ná­lunk a legtöbb helyen já- játékosuralom van! Példa rá MTK-, az FTC-, a Vasas- „ügy”, hogy csak néhányat említsek. Persze, így van ez az alacsonyabb osztályokban is, mert a szakvezetők csak a pillanatnyi helyzettel és eredménnyel törődnek. Az edzők hosszabb távra nem tudnak tervezni, mivél az „útilapu” mindig készenlét­ben áll. A játékosok marad­nák, az edzők pedig jönnek - mennek. Hát ezért dikfälhat- nak a labdarúgók! Recept — Ezek szerint nem is lesz jobb labdarúgásunk a mainál? Talán majd akkor, ha a futballisták minden idegszá­lukkal, izmaik legparányibb rostjaival is a jó eredmény­re, a sikerre törnek. Majd ha a játékot újra a játékért szeretik! Igen, talán akkor ... Mert ez ad erőt a holtponton való át jutáshoz. A „csakazértis” és az akarat, amiről himnu­szokat írnak a sport króni­kásai ... Sajnos, egyre rit­kábban és egyre kevesebbet. MONOSTORI GYULA Mezőtúron. 3 napon át tar­tott a Tiszántúl serdülő ököl­vívóinak bajnoksága, amely hivatva volt eldönteni, hogy kik jutnak az országos vi­dék-bajnokság küzdelmeibe. A viadalon — fővárosi ver­senyzők nélkül — 27 egye­sület 167 öklöző je lépett sző­ri tóba! A népes mezőny kö­vetkeztében több súlycsopor­tot is ketté kellett osztani, s úgy dönteni el a helyezések sorsát. Jellemző volt a küz­delmek színvonalára, hogy a legtöbb mérkőzés háromme­netes volt Az MVSC 7, a MÉMTE 5, az Ózdi Kohász 12 öklözőt vonultatott fel a bajnokság során. Különösen az MVSC versenyzői tettek ki ma­gukért, akik valamennyien érmésén tértek haza! Egyéb­ként a borsodiak 6 arany, 5 ezüst és 5 bronz érmet sze­reztek. Az 1957-es korcsoportos bajnokságon elért borsodi a főnyeremény Nyugodtan nevezhetjük azt az összeget, amit a totó 41. hetén egy miskolci fogadó nyert. Az Arany János utcai Totózóban feladott kollektív szelvényre ugyanis több mint 470 ezer forintot fizetnek majd ki. A nyertes —13+1- es — szelvény, amiből ezen a héten ez az egyetlen da­rab volt, tulajdonképpen „csak” 458 386 forintot nyert, de a 13.20-ért megjátszott kollektív szelvényen ezen kívül három 12-es, három 11-es és egy 10-es találat is volt. A tulajdonosról egyéb­ként csak annyit sikerült megtudnunk, hogy rendsze­resen totózik! Toer ű’Europe Tíz országon áthaladva tegnap délután Belgrad fe­lől Budapestre érkezett az idén 16-szor kiírt, Athénből induló Tour d’ Europe nem­zetközi autós rallye verseny mezőnye. A műszaki ellen­őrzés után a versenybíróság a kocsikat lezárta, s a ver­senyzők több mint 16 órás vezetés után pihenni tértek. A résztvevők ma reggel indulták tovább Varsó felé és újabb ezer kilométer megtétele után érkeznek Hannoverbe, a „végállomás­ra”. Oláh (MVSC). Könnyűsúly: 1. Orbán (ÓKSE), 3. Sztraka (MÉMTE). Kisvaiiosuiy: 1. Vidovenyec (MVSC), 3. Hor­váth és Pusztai (mi miket tó- ÓKSE). Váltósúly: 2. Szurkos (MVSC), 3. Fuhrmann (MV­SC). Nagyváltósúly: 1. En­gt (MÉMTE). Középsúly: 2. Musiosz (MVSC). Nagykö- zópsúly: 1. Farkas (MÉM- TE). 3. Kovács (ÓKSE). Csa­patversenyben: 1. MVSC 15 pont, 2. MÉMTE 11 pont,... 7. ÓKSE 8 pont. A legtech­nikásabb öklözőnek járó tiszteleitdíjat Vidovenyec László (MVSC), a legered­ményesebb edzőnek .tárót pe­dig Iván Béla (MVSC) kapta. 1958-as korcsoport. Papír­súly: 1. Osváth (MVSC). Pe­helysúly: 2. Bökji (MVSC). Kasváltósúly: 2. Hűlik (ÓK­SE). Nagyközépsúly: 1. Bán­kúti (MÉMTE). Hajdú lasas- \ TK Botrány Hejőcsabán Serdülő ököl vivőink remekellek! helyezések: Barma tsúly: 2. KRESZ és kerékpár A napokban újszerű ke­rékpáros versenyt rendezett a megyei szövetség és a KBT általános iskolások számára. A kiliáni lakótelepen lebo­nyolított „háztömb körüli” tulajdonképpen kéttusának is nevezhető, hiszen a győz­tes pontjait a KRESZ-kér- désekkel adott jó feleletek­kel, s jó kerékpáros verseny­zéssel szerezhette meg. A tesztlapok kitöltése után mintegy negyvenen álltak rajthoz, s a legjobb három minden csoportban értékes könyvjutalmat kapott. Hasonló versenyt legköze­lebb — október 28-án — a Szentpéteri kapuban, a lakó­telepen rendeznek. Eredmények (valamennyien a 34. sz. Általános Iskola tanulói): KRESZ-verseny: Iit—IV. osztá­lyosok: 1. Simon Attila, 2. Sze­pesi László, 3. Szalai Csaba. VII—vm. osztályosok: 1. Váradi Zoltán, 2. Szalontai László, 3* Bálint József. Kerékpárverseny: III—IV. osz­tályosok: 1. Csontvári Attila, 2. Szepesi László, 3. Szalai Csaba, VII—VIII. osztályosok: 1. Rein­hardt Róbert, 2. Szalontai László, 3. Bálint József. Vasárnap rendezték meg a tisztántúli kerület kerékpá­ros hegyi bajnokságát Fel­ső-Hámor és Hollóstető kö­zött. Az MVSC kerekesei csupán egy bajnoki címet „engedtek át” debreceni testvéregyesületüknek. Eredmények. Versenykerekes, felnőtt: 1. Géra Imre, 2. Né- gyesi Zoltán, 3. Marczi Zoltán (mindhárom MVSC). junior: 1. Szikszai Tibor, 2. Csathó Pé­ter, 3. Hubai György (mindhá­rom MVSC). Ifjúságiak: 1. Csat­hó T., 2. Nagy K. (mindkettő MVSC), 3. Magyar Z. (DVSC). Vaskerekesek, ifjúságiak: 1. Szakái M., 2. Bodnár Z., 3. Nagy Gy. (mindhárom DVSC). Serdülők: 1. Mezővári (MVSC), 2. Botos (DVSC), 3. Kiss (DVSC). Üttörök: 1. Papp Zs. (MVSC), 2. jenei K, (DVSC), 3. Szabó L. (MVSC). Tegnap délután játszották le a négy Borsod megyei csoportban a labdarúgó MNK megyei döntőit. Ezút­tal jobbára már a papírfor­ma érvényesült, egy NB I. B-s, két NB Il-es és (való­színűleg) csak egy megyei csapat jutott a „nagydöntő­be”. Az első csoportban a Bod- rogszegi mérkőzött az NB Il-es Sátoraljaújhelyi Spar- tacussal. A járási csapat — a Len irt város és a MEAFC kiütése után — ezzel az aka­dállyal már nem tudott meg­birkózni, s 2:0 arányban ve­reséget szenvedett. Az innen továbbjutó újhelyiek a kö­vetkező fordulóban a hevesi győztessel (valószínűleg az Egri Dózsával) játszanak azért, hogy azt követően már NB I-es ellenfelet kap­janak. A II. csoportban: Borsodi Bányász—DVTK 0:2 (0:0). Közepes színvonalú mérkő­zésen, eseménytelen 45 perc után Görgei eredményessé­ge döntötte el a mérkőzést a diósgyőriek javára. Gól­jait az 50. és a 80. percben szerezte. A DVTK legközelebb Tég­lásra, a Hajdú-Bihar megyei győzteshez, az NB III-as Hajdú Vasashoz utazik. Azt követően — ha onnan is továbbjut — már NB I-es ellenfelet fogadhat a diós­győri együttes. Hl. csoport: Sajókaza— Kazincbarcikai Vegyész 1:2. A következő fordulóban pe­dig Rakamazi Spartacus— Kazincbarcika mérkőzés lesz. IV. csoport: Hejőcsaba— Trencsényi SE 0:l-es állás­nál a 75. percben félbesza­kadt. Ezt megelőzően a já­tékvezető — az egyébként is meglepően sokat „kemény­kedő” vendégek ellen — li­est ítélt. Az ítéletre Jablon- kai tettlegességgel válaszolt, megütötte a játékvezetőt. Ez pedig minden bizonnyal azt jelenti, hogy a mérkőzést a Hejőcsaba javára igazolják, s így a megyei I. osztályú csapat juthat a nagydöntő­be. Ez esetben nógrádi csa­pattal találkoznak (a csapat neve még nem ismeretes), hiszen ennek a csoportnak a győzteséhez a nógrádi győz­test sosrsolták. H. K. Megnyílt a miskolci csapágyszakiizlet Vállalataink eddig szinte kizárólag csak a fővárosból elégíthették ki csapágyszük­ségletüket. A nagyvállalatok­ra nézve ez nem jelentett különösebb hátrányt, hiszen — mivel általában nagy té­telben rendeltek — a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek legtöbbször minden további nélkül teljesítette kérésüket. Annál nagyobb bajban vol­tak a kisebb cégiek, hiszen előre nem összesíthető kí- vánsálaikkal újra és újra fél kellett utazmok Budapestre, ahol aztán vagy kaptak csapágyat, vagy nem. Mindez már a múlté. A Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek és a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat jó­voltából két nappal ezelőtt Miskolcon, az Augusztus 20. utcában (a nyomta tvány- száküziet közvetlen szom­szédságában) megnyílt az or­szág második vidéki csap- ágyszaküzlete (az elsőt Pé­csett adták át e hónap ele­jénk Miért volt saakseg Miskol­con csapágyszakú-zletre ? Köztudott, hogy városunk a vidéki ipar fellegvára, a nagyüzemek mellett egy sor kisebb gyár és szövetkezet székhelye is. Az ipari egysé­gek, szervizek — amelyeknek száma ugyancsak rohamosan nő — szinte „ették” a csap­ágyakat. Az életszínvonal emelkedése Tévén rohamosan gyarapodik városunkban és megyénkben a háztartási gé­pek és a személygépkocsik száma is. Ezek a berendezé­sék is mind-mind csapágy- igényesek. Az egyre növekvő golyóscsapágyigény kielégí­tése a korábbinál jobb piac­kutatást, gyors informálódást igényel a gyártóműtől. Ennek megvalósítása érdekében dön­töttek úgy a Magyar Gördü­lőcsapágy Műveknél, hogy támogatják a vidéki kiske­reskedelmi vállalatok kéré­sét, s minden segítséget meg­adnak a vidéki csapágy-szak- üzlebhálózat kiépítéséhez. Kolláth Sándor, a BIK igaz­gatója az üzlet ünnepélyes átadásakor hangsúlyozta: — A golyóscsapágy-szak- üzlet helyén eddig vegyes­ipari boltot üzemeltettünk, egyre nagyobb ráfizetéssel. Meg kellett találnunk a módját, hogy az üzletteret másképpen hasznosítsuk. így a jelenlegi szaküzlet létesíté­sekor a vállalat, a vevők és a gyártómű érdekei egyaránt találkozták. Meggyőződésem, hogy ez a közös üzemelteté­sű boltunk, csakúgy mint a többi, nagy jövő előtt áll, s jól szolgálja majd Miskolc, Borsod és a környező terü­let üzemeinek, lakosságának ellátását. Nagy előnyt jelent, hogy a szaküzletet közvetlenül a Magyar Gördülőcsapágy Művek látja el áruval. Mind- annyiúk érdeke, hogy a bolt rendszeres, megfelelő ellátá­sát biztosítsuk. Erre különben a csapágy- szaküzlet megnyitásán részt vevő budapestiek, a Magyar Gördülőcsapágy Művek ve­zetői is ígéretet tettek. Hang­súlyozták, hogy a szaküzlet létrehozása a gyártó cég ér­dekeit is szolgálja. így az­tán mindent megtesznek, hogy az üzlet jól el legyen látva hazai gyártású és im­port csapágyakkal. A külföldi golyóscsapágyak beszerzése ugyan olykor gondot jelent, de őszintén remélik, hogy ilyen esetben a miskolci— borsodi megrendelők türel­mesek lesznek. A Magyar Gördülócsapágy Művek ve-' zefcöi ígérhetik, hogy a meg­rendeléseket igyekeznek mi­nél előbb, a vevők igényei szerint teljesíteni. Az új üzletet, amelyet rö­vid idő alatt alakítottak át korszert egységgé, Dósa Gé­za üzletvezető mutatta be a gyárak, üzemek képviselői­nek. Felhívta a figyelmüket arra, hogy már az induláskor 1 millió 500 ezer forint ér­tékű gólyoscsapággyal látta el a boltot az MGM. Mintegy 150-féié típusú kúpgyűrús, egy- és kétsoros stb. golyós­csapágyat árulnak. Egyelőre főként csak a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek gyárt­mányait, később azonban im­portcsapágyakat is forgal­maznak. A bolt készletében legalább 120-fele olyan gör- düiőcsapágy is található, amelyeket eddig a Borsodi Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat üzletei nem tartot­tak. Ezekért most már nem kell a fővárosba fánadniok. a megrendelőknek, elegendő, ha felkeresik az Augusztus 20. utca 10. szám alatt levő golyóscsapágy-szaküzletet, A bolt jelenlegi készletét a tapasztalati adatok alap­ján, az igények feltételezése­vei állították össze. Az igé­nyek alakulását folyamatosan figyelemmel kísérik, s az esetleges változásokat azon­nal jelzők a gyártó cégnek. Az üzlet vezetője és dolgozói előre is megköszönik a ve­vők esetleges észrevételeit* hiszen ez sok segítséget je­lent majd számukra. Őszin­tén remélik — mondta a boltvezető —, hogy a szak­üzlet fiatal eladógárdája ha­marosan golyóscsapágy-szak- emberré válik. Miskolc új, közös Üzemel­tetésű szaküzlete tegnap már fogadta az első vevőket. Mindjárt az első két nap fo­lyamán számos olyan meg­rendelőt kiszolgáltak, akik drága pénzen beszerzett gé­peket már hosszabb ideje nem tudtak üzemltetni azért, mert nem kaptak újat, meg­felelőt a tönkrement csap­ágyak helyett. Képzelhető, milyen megelégedésükre szol­gált, amikor az Augusztus 20. utca 10. szám alatt levő új szaküzlet rendelkezésükre tudta bocsátani a kért csap­ágy féléket. — Őszintén reméljük, hogy az áruellátás a jövőben is olyan jó lesz, mint most, as első napokban — mondta Dósa Géza üzletvezető. — Mindannyian azt szeretnénk, ha vevőink elégedetten tá­voznának. ha azonnal meg­kapnák boltunkban a kért golyóscsapágyakat, Vagy — ha éppen nincs a kért típus­ból — arra tehetnénk ígé­retet, hogy a Magyar Gör­dülőcsapágy Művek rövid határidőn belül leszállítja azokat kérésünkre. Minden vevőnket szeretettel, udvarias kiszolgálással várjuk. Bol­tunkban külön kis tárgyaló- részt alakítottunk ki, hogy az esetlegesen felvetődő prob­lémákat kényelmes körülmé­nyek között beszélhessük meg vásárlóinkkal. (X) Játékot a játékért/ ...mint például Marosi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom