Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-18 / 245. szám
a miskolciaké a szó Ingyen adják... — Tessék mondani, van még olyan „körórarend’’? — fordult az eladóhoz három 7—8 év körüli kislány. — Nincs kitéve — kérdezte az eladó, — és már hozta is. Egy tucat órarendet tett ki a pultra. A gyerekek azonnal megragadták, az egyik négyet, a másik ötöt vett el, a harmadik az összes ottmaradtat felmarkolta. — Minek neked ennyi? — kérdeztem. — Ugyan, hát ingyen adják — válaszolta természetesen és boldogan cipelte az órarendeket, amelyek holnap már a papírkosárban hevernek. Igaz, csak fillérekbe kerültek, mégis sokkal fontosabb dologról van szó, mint gondolnánk. Már itt meg kell magyarázni a nuerekeknek, hogy csak anni/it vegyenek el, ameny- nyire szüksénük van. A szülők talán fel sem figyelnek az ilyesmire, talán természetesnek tartják. Ismerek középiskolásokat, akik marakodnak a reklám-órarendeken, prosvek- tvsokon, és ismerek felnőtteket, akik szemrebbenés nélkül cipelnek el mapvókat. tollakat, festékeket munkahelyükről. Talán úgy gondolkoznak: „miért pont én legyek az, aki talpig becsületes?" Fejlődésünkben az elsődleges feltétel a humánus közösségi ember kialakítása. Máról holnapra nem változtathatjuk meg a világot és erre nincs is szükség. A fejlődést azonban meggyorsíthatjuk. Csépányi Marianna, a Zrínyi I. Gimnázium tanulója Rossz a szemétledobó, büdös a lépcsőház jJc Ismerkedés a szakmával... Elsőéves tanulók az ÉPFU műhelyében (Ágotha Tibor felvétele) Mindig a gyermek a vesztes II. KI A HIBÁS? Egy éve rossz a Sárvári n. 2. sz. alatti tízemeletes bérház szemétledobója. Ez idő alatt már sokfelé jelentettük ezt — hiába. Mivel az ajtók nincsenek lezárva, a lakók használják a ledobót. S hogy ez mit jelent: talán nem szükséges ecsetelni. Pár nappal ezelőtt az egyik lakó kicsit „megpiszkálta” a fennakadt szemetet, s azóta elviselhetetlen, orrfacsaró Tumultus a A belvárosban már csupán egyetlen szóíáütőZóhely "tárt nyitva éjfél után, az Avas- szálló bárja. Ennek „eredményeképpen” — különösen szabad szombat előtt, fizetési napokon — hatalmas tömeg gyűlik össze az ajtó előtt a város főterén és — miután nem éppen mindenki józan közülük — tumultuózus jelenetek játszódnak A Déli Hírlap tegnapi számában olvastam a „maszek taxisok”-ról. T.n is egy ilyen esetről számolnék be. Október 3-án, délután vonattal érkeztem a Tiszai pályaudvarra. Mivel sok csomagom volt, taxival szándékoztam eljutni úticélomhoz. Az állomáson mindössze három taxi állt, amit pillanatok alatt el is vittek. Ott maradtunk elég sokan, amikor négy-öt férfi szinte „megrohamozott” bennünket: érdeklődtek utazási szándékunk felől. bűz árasztja el az egész lépcsőházat, de behatol a lakásokba is. Nemcsak kellemetlen szaga miatt nem tűrhetjük tovább ezt az állapotot, de féltjük otthonunk tisztaságát és családunk egészségét is. A sok ígérgetés helyett nagyon sürgős intézkedést várunk! M. K. Miskolc bár előtt le az arra járók nem éppen nagy örömére, az aludni kívánók bosszúságára. Az ajtót kezelő személyzet nem bír a tömeggel, előfordult, hogy még az üvegajtót is betörték. A szállóba is ezen az ajtón mennek be a ' endé- gek, és nem öregbíti Miskolc hírnevét, ha ilyen tömegjeleneteket látnak. M. L Aztán előálltak „maszek taxijukkal” és elfuvaroztak bennünket. A kocsiban nem volt taxióra, s amikor a viteldíjat sokalltam, az én emberem azt felelte: „aki kocslkázik, az fizessen is”. Mivel ez a „taxirendszer” szabályellenes, a cikkíró és az utasok véleménye megegyezik: nem ártana utánanézni, kik ezek á „leleményes” emberek, hogyan juthatnak meg nem engedett haszonhoz — írja Kozák Károly miskolci olvasónk. Diákok, figyelem! Az Ezer Apró cikk boltban várja gazdáját egy nylon sportszatyor, benne tornafelszereléssel. A sportzsák oldalán Sárközi Klára Annamária, I/G. 1. bejegyzés olvasható. Tulajdonosa az üzletben átveheti ottfelejtett értéktárgyait. Ne pazaroljuk a vizet! A Déli Hírlap október 9-i számában Az „indián nyár” árnyai címmel cikk jelent meg, melyben a vízművek vezetősége panaszolja, hogy a lakosság pazarolja a vizet. Sajnos, lassan oda jutunk, hogy nem lesz mit pazarolni. A felső emeleteken máris súlyos vízgondok mutatkoznak. De azt is tapasztalhatjuk, hogy a vízművek nem fordítanak kellő gondot a „vízpazarlásra”. Például a Besenyői út külső részén tavasz óta ömlik a víz az úttestből, két helyen is: közvetlenül az ócskapiac után és a repülőtéri elágazásnál. Nem valószínű, hogy forrás; bár az volna, érdemes lenne „felfogni”. Naponta járok arra nagy tartálykocsival, s az amúgy is forgalmas, rossz utat ez a két „forrás” még jobban tönkreteszi. Ezt viszont nem a vízművek vezetője, hanem én panaszolom — írja Vámosi Ottó gépkocsivezető, Miskolc, Kuruc u. 75. 8/3. sz. alatti olvasónk. Hízunk, hízunk... Tavaly vásároltam egy öltönyt, amit, sajnos, kihíztam. Elvittem a szabóhoz egy kis bővítésre. Amikor megvizsgálta, kijelentette, hogy kérésem nem teljesíthető, mert az öltönyben nincs anyag a bővítésre. Kifogásolom, hogy a gyártók — jelen esetben a Szolnoki Ruhaipari Szövetkezet — nem gondolnak az öltöny készítésekor arra, hogy a sok jó és bőséges ennivalótól hízik az ország. Helyes lenne a ruhákat úgy készíteni, hogy szükség esetén azokat bővíteni lehessen. K. P. Miskolc ROVATVEZETŐ: molnár sandorne TELEFONSZ AM A : 18-324 B. Jánosék válóperi aktájából derül ki: nem először fordult bontókeresettel a bírósághoz az asszony. S ez árulkodik arról is, hogy nem csupán három-négy éve romlott meg a házastársi viszonyuk, hiszen már öt évvel ezelőtt is „kísérletezett” a válással. Csakhogy — kibékültek. Két esztendővel később újabb keresetet adott be B.-né: ám az érdemi tárgyaláson ekkor sem jelent meg. — Férjem beteg lett, tbc-s, hosszú időre táppénzre, majd kórházba került. Megműtötték, s végül idén márciusban leszázalékolták. Rokkantsági nyugdíjat kap. Még táppénzen volt, amikor rávett: vegyünk egy pár lovat, hogy fuvarozhasson — a nyugdíj kiegészítéséhez. OTP-kölcsönből megvettük a jószágokat, amik azóta is csak viszik — de nem hozzák a pénzt. A férjem minden keresetét elissza. A hazaadott nyugdíjrészből kell még az abrakot is megvenni... Ellentmondó akták B.-néből ömlik a panasz, s úgy tűnik: ő mindent elkövetett, hogy normalizálja a család életét. Ám a gyám- hatósági feljegyzések, környezettanulmányok már korántsem ilyen egyértelműnek mutatják az ügyüket. 1972 májusában kelt a körzeti orvos véleménye: „Az apa már hónapok óta kórházban van. Az anya gondozza a gyermekeket, akik közül a legkisebb egyéves. Többször egész napra magára hagyja, gondozása nem kielégítő. Oltásokra többszöri felszólításra sem jön a csecsemővel. A szomszédok szerint (?) az anya alkoholista. Környezetük piszkos, bűzös, egészségtelen". öt hónappal később az ifjúságvédelmi előadó véleménye: „Felkerestem B. Já- nosnét... A lakás aránylag tiszta volt, az asszonyt főzés közben találtam, tehát gyermekei ellátásáról gondoskodik. Csecsemője tiszta volt... Férje fuvarozik, de keresetét elissza. Többször támadt a feleségére.’’ Másik környezettanulmány: „B. Jánosné és János családi élete harmonikusnak nem nevezhető, gyakori a vita, a feleség indokolatlanul elhagyja családját. A férj nem italozik, gyermekeit szereti, s úgy nyilatkozik, hogy felesége nem őszinte.’’ És most tessék igazságot tenni: ki a hibás, ki az, aki végső soron veszélyezteti a gyermekek erkölcsi és szellemi fejlődését a családban? Az anva az összetartó Szerkesztőségi beszélgetésünkön dr. Tímár László a Megyei Bíróság elnökhelyettese, dr. Tolnai Tamás, a városi tanács igazgatási osztályának gyámügyi főelőadója, Appel Gusztáv né dr., az I. kerületi tanácsi hivatal, valamint Danyi Lajosné, a II. kerületi tanácsi hivatal gyámügyi szakelőadója alapelvként szögezte le: az anya, a feleség elsődleges összetartója a családnak. Ha tehát már annyira „beteggé” válik valahol a családi élet, mint B.-éknél, minden bizonnyal az anya is hibás. Ha másban nem, hát abban, hogy hagyta idáig súlyasod- ni a bajt. — A problémát többnyire az okozza, hogy — mint B.- ék esetében is — az anya nem marad állhatatos az elhatározásában. Van, aiki az anyagiak miatt gondolja meg magát, s tűr tovább. Van, aki azért, mert nem tud választani a gyermekei és a férje között. Aztán vannak olyanok, akik szabályszerűen rettegnek a brutális férjtől, s ha netán intézkedésre kerülne sor, inkább visszavonják panaszukat, nehogy tovább „mérgesítsék” a család helyzetét. S lehetne sorolni az okokat, amelyek meggondolásra késztetik a panaszos ügyfélt — foglalták össze tapasztalataikat a gyámügy isek. Márpedig ha a panaszos ügyfél részéről nem kap a gyámügy stabil „kapaszkodót”, a hatóság nem tud mit tenni a panaszlott házastárs „megfékezésére”. Legfeljebb állami gondozásra javasolja a rossz családi légikörben veszélyeztetett gyermekeket. Ám akár így, akár úgy. gyökeres változás híján, mindig a gyermekek maradnak a vesztes felek. RADVANYI ÉVA Következik: Miért nem szólunk bele? Az ózdi kéményseprők a legjobbak A Borsod megyei Kéményseprő Vállalatnál ez év elején kilenc szocialista brigád alakult meg. Félévi munkájukat a közelmúltban értékelték a vállalat vezetői. Megállapításuk szerint a legkimagaslóbb eredményt az ózdi kéményseprő brigád érte el. A második helyen a sátoraljaújhelyiek, a harmadik helyen pedig az en- csiek végeztek. Türelem Kérem, ne veszítsék el a türelmüket, pró- I hálják meg higgadtan végigolvasni ezt a kis írást. Igyekszem rövidre fogni, nyugi! Idegesek vagyunk. Okkal vagy ok nélkül, de leggyakrabban mindig és mindenért. Mondják, hogy rohanó világban élünk, és ha egy kicsit is el- bambulunk, már le is maradtunk. Ez természetesen szemen- szedett butaság. Szívesen elmagyaráznám, hogy miért, de nem akarom elvenni a drága idejüket. Türelmetlenek vagyunk másokkal szemben, és akkor is, ha rólunk van szó. Merthogy „Mikor nyugdíjazzák már azt a vén trotilt, hogy a helyére kerüljünk, hisz nincs időnk, hál' istennek rövidesen nyugdíjba megyünk." Minél hamarabb szeretnénk — na, nem meggazdagodni, de „Azért igazán Béla, már csak nekünk nincs egy rongyos vi- tyillónk a Balatonnál!" Es a fiatalok? Ha lehet, ők még nálunk, öregeknél is türelmetlenebbek. „önhibáján kívül elvált 20 éves, kétgyermekes fiatalember keresi korban hozzá illő 18—19 éves lány vagy elvált asszony ismeretségét házasság céljából. Egy gyermek nem akadály. »Télen unalmas egyedül« jeligére.” Érdemes lenne részletesebben elemeznem ezt a problémát, de gondolom, már fogytán a türelmük. Sietnek munkába, haza, vagy nem sietnek sehová, csak sietnek. Nem véletlen, hogy olyan sikerük van a különböző nyelvtan- folyamoknak, divat a gyorsolvasás, „Néhány óra alatt bárki megtanulhat táncolni Blődh Egon tánctanárnál”, egyszóval ismét hódít a gyorstal- palás. Nem érünk rá foglalkozni a gyerekkel, a feleséggel, senkivel és semmivel, annyi a dolgunk, hogy még a saját dolgunkkal sem tudunk törődni. Érdekes jelenség a türelmetlenség, megérdemelné egy komoly, ennél jóval alaposabb tanulmányt a téma, de kinek van arra ideje? Nekem nincs. Na, rohanok! SZABADOS GÁBOR Parkírozási gondok * A Centrum Áruház oldalánál van egy parkírozó terület. Ez — különösen hét végeken — igen szűknek bizonyul. Külföldi, vidéki és helyi autósok nap mint nap tenyérnyi szabad helyért vívnak közelharcot. A terület forgalmi szempontból sincs egyértelműen kialakítva, hiányoznak a tájékoztató táblák. Zsúfoltság esetén egy „kisegítő’’ tábla is so- kát segítene — Tnevve található a következő pavkíf ózóhely. Az úttest másik oldalán van a tehertaxi parkírozóhelye, s ez is sok bonyodalmat okoz. Városunkban nagyon kevés a parkolóhely, s a meglevők is sok problémát okoznak az autósoknak — teszi szóvá R. Kálmán. (Jármay György rajza) Esetem a ’’maszek taxissal”
