Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)
1973-10-03 / 232. szám
Bizonyára sokan emlékeznek még arra a tavaszi vasárnapra, amikor sportcsarnokunkban nagy hangorkán kíséretében bonyolították le — ipintegy kétezer néző előtt — a Sportolj velünk pajtás” verseny döntőjét. A Magyar Úttörők Szövetsége Miskolc városi elnöksége a napokban juttatta el a címzetteknek az SVP 1974 versenykiírását. Eszerint az új versenysorozat november 1-én kezdődik és április 1-ig tart. A döntőt április 4-én rendezik meg a sportcsarnokban. Lényeges változás a kiírásban, hogy most — a korábbitól eltérően — 40 fős csapatok számára rendezik a versenyt: az iskola 3—6. osztályos pajtásait osztályonként öt fiú és öt leány képviseli. Látogatás az NB lll-as bizottságnál Szakmai nyíló is lehetne Miskolcon, a Dayka Gábor utca 9. alatt szemmel is látható a sport állami irányításra történő „átállításának” hatása. Hetekig tartó renoválás után újjászületett a sport Borsod megyei székháza. A háznak a megyei sporthivatal a „gazdája”, s a. labdarúgók szövetsége a főbérlője. Az egyik szobában az NB III-as bizottság ténykedik. Innen irányítják az NB III. Északi csoportját, hogy a magyar labdarúgás negyedik vonalának egyik legerősebb csoportja zökkenőmentesen élje bajnoki életét. A bizottság alapos útra- valóval látta el a védőszárnyai alá utalt 16 csapatot, hiszen a 6. és 7. számú közlöny csaknem félszáz oldalon tartalmaz az új bajnoki évre szóló fontos tudnivalókat. Rendszeresen találkozni Kilenc borsodi, öt hevesi, egy szabolcsi és egy fővárosi csapat alkotja az Északi csoportot, s ennek megfelelően e megyék, illetve a fővárosi szövetség képviselői alkotják a csoportot irányító bizottságot is. De hozzá kell tenni: elméletben! A munka egy része ugvanis a miskolci tagokra hárul, s abban csak Hevestől kapnak segítséget. az egy-egy szabolcsi és fővárosi csapat „jogán” bekerült tagok még nemigen tisztelték meg jelenlétükkel a csoport vezetőségét. Mit is csinál a bizottság? Csütörtök, fél hat. Mindig ekkor jönnek össze a tagjai — hívás nélkül. Ekkor jelentkeznek a vétkesek is. hiszen az ülés fegyelmi ügyekkel is foglalkozik. A játékvezetők küldését is elkészítik, s megvitatják a legfontosabb technikai teendőket. Megítélésem szerint túlságosan technikai jellegű az itt folyó munka, nem sok idő jut a labdarúgás egésze fort- tosabb kérdéseinek megvitatására. Az NB III-asök ligaüléséről szerettem volna beszámolni. Ilyen azonban nincs. Mi van tehát? Évente egyszer összehívják az NB III-asok képviselőit, s megbeszélik a bajnoki rajt előtti teendőket, tudnivalókat. Tavaly tartottak egy- egy bizottsági ülést a társmegyék székhelyén is, de az évközi rendszeres találkozások ebben az osztályban már nem „divatosak”. Miért? Ide már kis egyesületek tartoznak, leginkább olyanok, amelyekben már nincs annyi társadalmi munkás. hogy a rendszeres miskolci utazások teendőit is el tudná látni valaki. Jellemző, hogy még a bajnokság „nyitóértekezletén” sem képviseltette magát minden csapat. Vitafórum kellene Lehet hogy tévedek, de úgy érzem, hogy itt is keresendő azon bajok forrása, amelyek ma a magyar labdarúgás egészére jellemzők. Általános jelenség, hogy a szakszövetségi munkát csak nyugdíjas kor körüli lelkes emberek végzik — kevesen — s fiatalt szinte alig látni. Ez mindenképpen gátja a fejlődésnek, hiszen így a munka a legfontosabb technikai feladatok ellátására korlátozódik, s a nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek — szakmai irányítás helyett — leveleznek, ügyintéznek, határoznak. Csak annyi erejük lehet, hogy a bajnokság lebonyolításának zavartalanságát biztosítsák, a jelenlegi feltételek mellett több nem várható tőlük. Ha legalább havonta egyszer volna ligaülés, betölt- hetné azt a szerepet, amelyet egy egyébként fontos terület szakmai irányítási feladatai megkövetelnek. A hivatalos közlöny gondos, tartalmas munka eredménye. De nem vitafórum! Nem elég ahhoz, hogy a 16 csapat kollektív tudását összegezze, hogy a vidéki szakemberek is elmondhassák véleményüket fontos témákról. Ha mindenütt az országban fórumokat hoznának létre, kialakulhatna egy olyan figyelemre méltó erő, ami országos kérdések megoldására is hatni tudna, s akkor talán lenne jogalap annak a fura helyzetnek a megváltoztatására is, ami most van: az MLSZ elnökségében — a 25 tag között — az ország 80 százalékát kitevő vidéket csupán egyetlen ember képviseli! HORVÁTH KÁLMÁN A labdarúgó MNK újabb fordulója Ma délután újabb forjjyjót játszanak az 1974. évi labdarúgó MNK Borsod megyei csoportjában: a legjobb nyolc közé jutásért küzdenek a csapatok. Ez a megyei vetélkedés utolsó előtti felvonása lesz, hiszen Borsodból négy csapat juthat az országos döntő 48 együttese közé. A jelenleg még versenyben levő 16 csapat között öt miskolci küzd a továbbjutásért, s a városunkban sorra kerülő egyetlen találkozó, a Borsodi Volán—Sátoraljaújhelyi Spartacus ipérkőzés egyike lesz a várhatóan legnagyobb küzdelmet hozó összecsapásoknak. A másik négy miskolci csapat — alacsonyabb osztályú ellenfélhez — vidékre utazik. A III. forduló párosítása a következő (a hivatalos kezdési idő 14 óra): I. csoport: Bodrogszegi— MEAFC, Borsodi Volán— Sátoraljaújhely. II. csoport: Mákvölgy— Borsodi Bányász, Alsózsi —DVTK. TIT csoport: Bánhorváti— KVSE, Sajókaza—Herbolya. IV. csoport: Edelény— Hejőcsaba, Trencsényi SE— MVSC. Vasárnap játszották le a DVTK—KGM OB 7-es sakkcsapat bajnoki mérkőzést Diósgyőrben. A mérkőzést megtekintette Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter is (felső képünk). Az őszi forduló első találkozóján az éltáblákon Ribli Zoltán dr. Perecz Lászlóval (középső kép), dr. Pogáts pedig Tólhtal mérkőzött (DVTK—KGM 3,5:10,5). (Szabó István felvételei) Dobogón a OVIK tornászai A tornasport történetében nemigen fordult még elő hasonló eset, mint most az országos vidckbajnokságon. Mindössze egy szakosztály versenyzői küzdöttek a bajnoki címért! A rendkívüli nehézségű gyakorlatanyagból — a kötelező például a világbajnoki előírt gyakorlat volt — egyedül a DVTK tornászai tudtak felkészülni; más vidéki egyesület nem is indított versenyzőt. Persze, a „háziver- seny”-jelleg mit sem von le a diósgyőri tornászok teljesítményének értékéből, hiIsmét slalom Vasárnap délelőtt az autózást szerető embernek ismét érdemes lesz kimennie az Avas szálló mögötti Patak térre. Az „AFIT Autó Sport Klub Miskolc” vasárnap délelőtt 10 órakor autós ügyességi versenyt rendez az említett helyen mind a négy géposztályban. Minden sla- lomozni kívánót szívesen látnak az ügyességi versenyre, amire nevezni a Magyar Autóklub miskolci szervezeténél, vagy a helyszínen lehet (9.30 óráig). A versenykiírásból arra is következtethetünk, hogy az autós hölgyek már kivívták egyenjogúságukat, mert abban a következők olvashatok: „A hölgyversenyzők rangsorolása osztályra való tekintet nélkül történik.” szén gyakorlataikat precizitás, szép kivitelezés jellemezte, s bizonyára akkor is nagyon jó eredményeket értek volna lel, ha más egyesület versenyzői is jelen lettek volna. Különben ezt bizonyíthatják majd a két hét múlva, ugyancsak Budapesten sorra kerülő országos bajnokságon. A felnőtt I. osztályú ösz- szetett verseny bajnoka Gácsi József lett 105,9 pontos teljesítménnyel, Virágh István (102,7 p.), Farkas János (96, 05 p.) és Kovács Sándor (89,85 p.) előtt. A szerenkénti versenyben Gácsi nyújtón, lólengésben és gyűrűn, Virágh korláton és talajon, Farkas pedig lóugrásban lett bajnok. Különösen Gácsi és a formájában nagyot javult Virágh bemutatott gyakorlatai jogosítanak szép reményekre bennünket az országos bajnokságot illetően. Ugyanakkor az ifjúsági osztályú versenyzők is raj hoz álltak. A diósgyőriek ki zül Regös érte el a legjob eredményt: hármasugrásba harmadik, összetett verseng ben pedig ötödik lett. Tói Zoltán korláton szerze bronzérmet, , összetettben lett. Fehér szintén helyeze lett: összetett versenyben 7. helyen végzett. Lézeres világítótorony A világ első lézeres világítótornyát Cook kapitány emlékművére szerelték fel Ausztráliában. A világító berendezés mindössze másfél méter magas, súlya 46 kilogramm, de sugarának intenzív fényét 35 kilométer távolságban is meglátják, bármilyen időjárás esetén, így a sűrű felhőrétegen keresztül is. A lézeres világítótorony gazdaságosabb a közönségesnél: üzemben tartása annak egynyolcadába kerül és öt éven keresztül működik ellenőrzés nélkül. Cigaretta reklám az ingeken Mindenfelől olyan hírek érkeznek, amelyek szerint a hatóságok igyekeznek gátat , szabni a dohányzás szenvedélyének. A szicíliai Gelában bíróság elé állítottak hat olyan fehérneműkereskedőt, aki rányomtatott cigarettareklámmal ékesített ingeket hozott forgalomba. Nem csupán büntetendő cselekménynek tekintették, hogy az említett boltosok kirakatukban mutogatták a csábító ingeket, hanem magukat az ingeket is elkobozták. A szicíliai hatóságok arra az 1962-ben hozott törvényre hivatkoznak, amely megtiltja a cigarettafélék reklámozását Olaszországban. Egyidőben még a cigarettát reklámozó külföldi napilapokat és folyóiratokat is a kitiltás fenyegette. Csupán az éter hullámai mentesültek a tiltó rendszabályoktól: az olasz dohányosokat a Monte Carlo-i és a capodistriai (Jugoszlávia) rádióállomások naponta buzdítják a cigarettafogyasztásra. Nagy Britanniában az Egészségügyi Nevelés Tanácsa (Health Education Council) különleges falragaszt készíttetett: gyermek- székben ülő cigarettázó kisfiú figyelmezteti a felnőtteket arra, hogy a dohányosok erősen veszélyeztetik a nem dohányzók (köztük a gyermekek) egészségét. Az Egészségügyi Nevelés Tanácsa szerint a gyermekek tízezrei naponta 20 cigaretta füstjét „nyelik” Nagy-Britanniában pusztán azért, mert szüleik erős dohányosok. A tapasztalatok alapján a dohányfüst rendszeres belélegzése ugyan nem vált ki tüdőrákot, de kétségtelen, bogy a dohányosok gyermekei a többinél könnyebben hűlnek meg és kapják el a légzőszervek megbetegedéseit. A világ legmélyebb barlangjába A wroclawi Egyetemi Turistaklub 12 főből álló barlangkutató csoportja elindult a Pireneusokba, a világ legmélyebb barlangjának meghódítására- Az Aramits és Arette helységek közelében levő Pierre Saint Martin barlang mélysége 1360 méter. A wroclavi kutatók, akik már az Alpok, a Kaukázus és Afrika legmélyebb barlangjaiba is leereszkedtek, a jelenlegi expedíciót angol barlangkutatókkal közösen szervezik. A cél a teljes barlangrendszer végigkutatása. Búvártörténelem Már több mint háromezer évvel ezelőtt is voltak olyan emberek, akik a víz alatt dolgoztak. A régi Rómából még olyan táblák is fennmaradtak, amelyeken a búvárok tarifáját rögzítették. Már nagyon korán megkíséreltek lemerülni és légszórócső alkalmazásával maradni lenn. Természetszerűleg azonban — még 1914-ben is, amikor dr. Stiegler fogott hozzá — csődöt mondtak ezek a kísérletek, ha növelték a merülés mélységét; a víznyomást kijátszani ugyanis nem sikerült. A XVI. században feltalálták a búvárharangot. Ez is azonban csupán két évszázaddal később (a légszivattyú feltalálása után) vált valóban alkalmazhatóvá. 1797-ben készült el Klingert mérnök felszerelése, amely lehetővé tette a búvárok számára, hogy hosszabb időn át szabadon mozoghassanak a vízben. A búvárkodás csupán korunkban vált sportággá, mivel a modern iparnak módjában áll a francia Cousteau és Gagnan által 1943-ban kifejlesztett, sűrített levegővel működő merülő berendezések tökéletesített utódait előállítani. A figyelmesség netovábbja — Önök rendelték a két pohár friss tejet? (A Quick karikatúrája) A telefon gyorsabb vagy a postagalamb? Micsoda kérdés? — mondhatná valaki. De csak türelem, türelem kedves olvasónk. Jugoszláviában versenyt rendeztek, amelyben egy gépkocsi, több postagalamb, a postai távirda és a telefon- szolgálat vett részt. A feladat az volt, hogy mielőbb eljuttassanak egy táviratot Zágrábból Ljubljanába. Elsőnek a gépkocsin szállított távirat érkezett meg: utazása egy óra és 32 percet igényelt. Másodiknak a postagalambok: „menetidejük” 2 óra és 49 perc volt. A postai távirat 2 óra és 50 perc alatt érkezett céljához, míg telefonon kereken hat óra alatt «ikerült odajuttatni a táviratot. Melyik gyorsabb tehát: a postagalamb vagy a villanyáram? v SVP 1974.