Déli Hírlap, 1973. október (5. évfolyam, 230-256. szám)

1973-10-24 / 250. szám

3(c Tábori kórház Sztaniszlovkán (1915. július 7.) Szervezési, vezetési konyv­és folyóirattár Budapesten, a VI. kerületi Anker köz 1—3. szám alatt megnyílt a Szervezési és Ve­zetési Tudományos Társaság könyv- és folyóirattára. A szolgáltatást igény,be vehe­tik az SZVT vidéki tagjai is. Folyóiratokat egy hónapra, könyveket két hónapra köl­csönöznek. Kölcsönzési idő: minden kedden és csütörtö­kön 17—19 óra között. Az SZVT titkárságán korláto­zott számban kaphatók a társaság régebbi konferen­ciaanyagát tartalmazó tanul­mánykötetek is. ...sok tizeshonvéd sír maradt el utánunk” Több olvasnivaló Üzenet az első háborúból jf: A régi albumot lapoz­gatva ... Jövőre hatvan esztendeje lesz, hogy kitört az első világháború. Gyermekeink — éppen a minap küzdöttük át magunkat nyolcadikos cse­metémmel a különböző fron­tokon — egyre kevésbé érdek­lődnek, hogy mi is történt voltaképpen azokban a véres esztendőkben. A tankönyv szerzői is tudják ezt természe­tesen, s ezért javasolják: be- I szélgesscnek a háborúról idős emberekkel. A mi korosztá­lyunk ez ügyben meg megkér­dezhette nagyszüleit, a mostani gyerekek azonban már nem sok szemtanút találnak. A 60— 70 éves nagyapák maguk is gyerekek voltak a tízes évek­ben ... Egy villanásnyi időre jutot­tak ezek a dolgok eszembe, miközben a lecke fölé hajolva követtük az atlasz piros meg kék nyilainak útját. Természe­tesen a Schlieffen-terv szerint indítottam meg a hadművele­teket — merthogy én képvisel­tem a központi hatalmakat —, s hagytam, hogy nyolcadikos gyerekem — aki természetesen az Antant színeiben pompá­zott — győzelmet győzelemx-e halmozzon. (Gorlicénél ugyan áttörtem, de ez őt egy pilla­natra sem kedvetlenítette el, mert tisztában volt a háború végső kimenetelével.) den községi vezető az ő ta­nítványa volt, a Hajdúságban pedig kertek, gyümölcsösök oázisa emlékeztet rá. De hát erről csak úgy mellesleg esik szó. Főleg a kis albumot forgatjuk, néze­getjük hímestojásként érint­ve, s szeretettel, mint a szent ereklyéket. A tankönyv háborús dá­tumai. Csak tegnap idéztem fel az eseményeket, s beval­lom, untam egy kicsit. De most... A sorokat ceruzá­val — gyöngybetűkkel — ír­ta Csoknyay Bertalan, a 39-es honvéd hadosztály póttarta­lékosa, aki később — élve önkéntesi jogával — had­nagyként vagy főhadnagy­ként (lámcsak ezt elfelejtet­tem) járta végig a frontokat. S nem naplót írt! (Bár az Is érdekes volna!) Berti bácsi fényképezett; kitűnő vizuális készséggel, s tűhegyes ceru­zával. A gyöngybetűk tehát csak a helynevet, a dátumot jelzik, de annál beszédeseb­bek a rajzok. A rajzoló szelíd és bölcs ember volt már fiatalabb korában is. Az ő rajzain nem ölnek, nem robban srapnell. Tábori kórházak, katonasírok ismétlődnek, meg szép természeti tájak, folyók és zöldellő bokrok, időnként tornyos kastélyok, a hadifelszerelésből legfel­jebb egy katonai szikratáv­író. Egyhelyütt rímes sorok a rajz fölött: „Távol harctere­ken, amerre csak jártunk / sok tizeshonvéd sár maradt el utánunk ...” Nézem a dá­tumot: 1915 november. A villámháború terve már ré­gen csődöt mondott. Néhány hónappol előbb az olaszok is hadat üzentek ... — Az olasz fronton már nem lehetett harcolni — me­séli az egykori katona, akit kát. Mutogattuk egymásnak a fényképeket, leveleket, az­tán sírtunk, s a bánatra it­tunk is persze ... — Engem a rajz meg­nyugtatott. Csoda, hogy meg­maradt sebesülés, visszavo­nulás s mindenféle törődés közepette. Igaz, nagyon őriz­tem. A ceruza, a radír meg a notesz, ezeket mindig meg­tapogattam a zsebemben. Hát egyszer, nincs radír. Pi­ci kis gumi, de nélkülözhe­tetlen. Persze, hogy nincs, ütők a homlokomra, hisz olyan hirtelen kellett leug­rani a fedezékből, s akkor is rajzoltam. Ott lesz az a bunkeremben. Akkor éppen előrenyomultunk, igaz, nem többet, mint három kilomé­tert ... Éjszaka visszamen­tem a radírért. Átszitáltam a sötétben az ujjaim között a homokot, mert könnyen megtaláltam a fedezéket, de a radírt nem leltem. Mégse mentem hiába: ott nyögött valaki az egyik bokorban. Egy hatalmas kozák. Tapo­gatom, a kaftánja csurom vér. Gyere, pajtás, mondom — s Berti bácsi ismétli azon a lövészárokiban felszedett orosz nyelven —, elviszlek a spitálba. Világos reggel lett, mire felértünk a köves útra. Nem vérzett el. Félájultan mindig a három gyerekét emlegette, meg, hogy „nyet vojna!”. — Öt — a kozákot — nem rajzolta le Berti bácsi? — keretezi valaki az időközben összegyűlt hallgatóságból. Az idős ember maga elé néz, érzem, hogy most is meg tudná rajzolni fejből, aztán csak annyit mond: — A papír nem bír el annyit, annyi mindent.. Vajon ezt a mondatot ér­tik a gyerekeink? (gyarmati) Ebben az esztendőben több könyvet vásároltak Özdon a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjában, mint a tavalyi év hasonló időszaká­ban. Eddig 3 millió 200 ezer forint értékű olvasnivalót adtak el, s ez félmillió fo­rinttal több, mint az elmúlt év októberéig terjedő idő­szakban volt. Díjat nyert Szép magyar siker szüle­tett külföldön: Schulter Csilla zongoraművész díjat nyert az olaszországi Vercellben rendezett nemzetközi zon­goraversenyen. Ludas évkönyv Érdemes végiglapozni, vé­gigolvasni a Ludas Matyi 1974-es évkönyvét. A mai magyar humor leg­java termését találja az ol­vasó a színes és bőven il­lusztrált 224 oldalon. Tabi László tévéjátéka, Mikes György kisregénye mellett Várnai György és Endrődé István képregénye is újabb változatosságot jelent. A so­kak által rég hiányolt bor­sos ízt a „Csak felnőttek­nek” című sorozatban talál­hatja az olvasó. „így történt — így mesé­lem” — a Ludas rajzoló mű­vészeinek vallomása karika­túrákban szól a való élet­ről, az emberi magatartás furcsaságairól. „A humor mesterei” című sorozatban a vidám műfaj klasszikusainak írásait talál­ja az olvasó. A „Vidám ver­sek” című fejezetben pedig magyar költők derűs költe­ményeit is olvashatjuk. Napos oldalon Szersén Gyula előadói estje Végül úgy-ahogy meg­tanultuk a leckét, s talán soha nem jut eszmbe ez az este, ha másnap nem keres fel a szerkesztőségben egy első világháborús katona. Alig hittük, hogy már 89 éves, mert nem szorul még támogatásra, s olyan memó­riája van, hogy mindannyian irigyeltük. akikkel csak megosztotta élményeit. Csok­nyay Bertalan igazgató-taní­tóról (1941 óta nyugdíjas) sok szépet, jót lehetne írni. A Tisza-parti faluban, Ger- gelyiugomyán csaknem min­a különbéke után átdobtak a déli hadszíntérre. A hegyi hadviselésről nem beszél Berti bácsi, s én is inkább a különbékébe kapaszkodom. — Az oroszokkal azelőtt (a forradalmat és a különbe­két megelőző időszakban) úgy komáztunk, mint a leg­jobb szomszéddal. Átjöttek hozzánk a lövészárokba. Hiá­ba volt minden tiltó parancs. Mi hagytuk magunkat... na hogyan is mondanák ma ... „demoralizálni”. Utáltuk már a „vojnát” a tetteket meg a könnyes tábori lapo­Dénes Margit zeneszerző leült a zongora mellé, ját­szani és énekelni kezdte La­dányi Mihály Spirituálé cí­mű megzenésített versét. Ez­zel a nagyszerű indítással olyan alaphangulatot terem­tett, amelyet az Ady-versek- ből összeállított első rész csak fokozott. A költő kese­rű kérdésére: „mit ér az em­ber, ha magyar?” József At­tila szavai adták meg a vá­laszt: .igazán csak itt moso­lyoghatsz, itt sírhatsz. Ma­gaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám!” A műsor harmadik részében Radnóti fájdalmasan gyönyö­rű vallomásaival felelt a fel­tett kérdésre. Szersén Gyula, a Nemzeti Színház tagja, szuggesztív erő­vel, magas hőfokon és ritka szép. tiszta magyar beszéddel tolmácsolta a három költő­óriás gondolatait. Különösen tetszett Ady Az ős Kaján; Jó­zsef Attila Ars poetica és Elégia; Radnóti Veresmart, illetve Emlékeimben című verseinek tömören izgalmas előadása. Külön kell szólni a zene­szerzőnek és előadóművész­nek egyaránt kitűnő Dénes Margitról. Nem egyszerű közreműködője volt a nagy sikerű estnék, hanem mindig kész segítő partnere Szersén Gyulának. Külön örömmel hallottuk a készülő közös sanzonmüsorukból bemuta­tott ráadást: Heltai, Vas Ist­ván, Garai Gábor, Váci Mi­hály, Simon István megzené­sített verseit. Azonosultunk Garai Gábor gondolataival: „a legboldogabb az, aki ön­magát feledve s millióba ve­gyülve befut a végtelenbe.” Egyetlen szépséghibája volt a hétfői estnek: nem volt szünet. Ez kissé fárasztó volt mind a közönségnek, mind az előadóknak. % Honvédségi szikratávíró „állomás” (1915. július 14.) Pártmunka és művelődés Milyen helyet kapnak a pártmunkában a kulturális kér­dések? — tudakolták a közelmúltban számos ipari és keres­kedelmi vállalatnál a pártalapszervezetek vezetőitől. S minta válaszokból kitűnt, sok helyen kiesik a „látószögből” ez a terület. „Mi ehhez nem értünk” — fogalmazták meg egyik­másik helyen a magyarázatot. Másutt úgy indokolták, hogy ezekkel a kérdésekkel a művelődés területén működő párt- szervezetek hivatottak törődni, az üzemi, vállalati alapszer­vezeteknek a gazdasági kérdésekkel kell foglalkozniuk. A gazdaság és a kultúra efféle merev elválasztása, elkülö­nítése azonban napjainkban már nem fogadható el. A mű­velődés mind elválaszthatatlanabbul kapcsolódik az élet egyéb területeihez, s ugyanolyan figyelmet igényel és érde­mel. Ezért tekintjük a kulturális politikát a párt egész poli­tikája szerves alkotórészének. S tevékenykedjék bármely területen, a párt művelődéspolitikájának megvalósításában minden alapszervezetre hárul bizonyos teendő. A munkás nálunk nemcsak termelő, hanem a hatalmon levő osztály tagja is. Márpedig a hatalom gyakorlásához ugyancsak szükséges a megfelelő tájékozottság, látókör, vi­lágnézeti megalapozottság. S ebben az összefüggésben a kultúra elsajátítása már közvetlen politikai kérdésként jelentkezik. Természetesen, a pártalapszervezet ne akarja elvenni az üzemi kulturális élettel közvetlenül foglalkozók kenyerét, vagy helyettük megoldani a feladatokat, hanem segítse ebben őket iránymutatással, tanácsadással, a politikai összefüggé­sek kiemelésével, a megvalósulás ellenőrzésével. Sok jó kez­deményezés tapasztalható már ilyen tekintetben. Több he­lyen a pártszervezet időről időre elemzi a szakszervezet és a KISZ kulturális tevékenységét, annak politikai összefüg­géseit. Másutt megkülönböztetett figyelmet fordítanak a szo­cialista brigádok ilyen irányú tevékenységére. Nem kevés az olyan üzemi pártszervezet, amely fontosnak tekinti és szor­galmazza a dolgozók munka melletti iskolai tanulását, s tanév közben is figyelemmel kíséri és támogatja az erre vál­lalkozókat. Csak helyeselhető, ha a politikai oktatás terve­zésekor a vezetőség nem feledkezik meg a munkahelyi isme­retterjesztésről sem. A kulturális témákban való jártasság megszerzéséhez szá­mos eszköz áll a pártszervezetek rendelkezésére. A művelő­déspolitikával foglalkozó taggyűlésre, pártnapra kérhet az üzemi alapszervezet a témához mélyebben értő előadót. Tá­jékoztatnak a folyóiratok cikkei, a politikai vitakör anyagai is. S nem utolsósorban lehet támaszkodni a pártoktatás e tárgyú tanfolyamának anyagára, amit az eddiginél szélesebb körben lenne érdemes az üzemekben oktatni. Mindez elősegítheti, hogy a kulturális orientáló tevékeny­ség a jövőben ne gyenge oldala legyen az alapszervezeti pártmunkának, hanem rangos és eredményt hozó részévé váljék. GY. L mmm _ piiípj iii SZERDA Kamata rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: KI nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Tánc­zenei koktél. — 13.20: Színes né­pi muzsika. 14.02: Válaszolunk hallgatóinknak. — 14.11: Torma Gabriella zongorázik. — 14.42: Alekszandrov: Poéma Ukrajná­ról. — 14.49: Az élű népdal. — 15.00: Hírék. — 15.10: Harsan a kürtszó! — 15.45: Kálmán Imre —Harsányl Zsolt: Marica groino. — 16.00: A világgazdaeag hírei. — 16.05: Diáktarisznya. — 16.35: Gyűri Szabó József nótákat éne­kel, Burka Sándor klarinétoák. — 17 00: Hírek. — 17.05: Külpo­litikai figyelő. — 17.20: Buda­pesti művészeti Hetek. Bemu­tatjuk ÚJ felvételeinket. — 18.08: A könnyűzene gitárvirtuózai. — 10.20: Az ötödik esztendő. — 18.3o: Rita Streich énekel. — 10.00: Esti Krónika. — 19.2S: Mikrofonközeiben. Adamo. — 20.06: Gondolat, a rádió irodal­mi lapja. — 30.51; Hírek. — 20.54: Jónás Mátyás népi zene­kara játszik. Bolla Tibor nép­dalokat énekel. — 20.19: Buda­pesti Művészetei Hetek. Epizó­dok Budapest zenei életéből. — 22.00: Hirek. — 22.20: Oliver Nelson zenekara játszik. — 22.40: Közvetítés a Bernfica—17. Dózsa EK labdarúgó-mérkőzés n. fél­idejéről, Lisszabonból. — 23.30: A Magyar Rádió esztrádzenekara játszik. — 24.00: Hirek. — 0.10: Operaáriak. Petőfi rádió: 12.00: Kodály-kó- ruaok. — 12.30: a 04, 03, 07 je­lenti. — 13.00: Hírek. — 13.03: Undine. — 13.45: Időjárás. — 14.00: Kettőtől hang... — 18.00: Közvetítés a Lokomotív Plovdiv —Bp. Honvéd UEFA Kupa lab­darúgó-mérkőzés H. félidejéről. — 18.50: Fiatalok hullámhosszán. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.0«: Esti Krónika n. — 20.25: Zenés hangképek a Hajdú-Bi- har megyei népi énekesek, hang­szeresek és népdalkörök ta­lálkozójáról. — 20.53: Kis ma­gyar néprajz. — 30.58: Ernest Blanc énekel. — 21.17: Oj köny­vek. — 21.40: Közvetítés a Ben- fica—O. Dózsa EK labdarúgó­mérkőzés I. félidejéről, Lissza­bonból. — 22.35: Híreik. — 22.50: A Tonhalle zeaiekar hangverse­nye. — 23.40: Mozart-kórusok. — 34.00: Hírek. Miskolci rádió: Megyei kórkép. — Tudósítónk jelentik ... — A piacon ... — Virágénekek. — Munka ée tanulás, család és megbecsülés. — Nők az erdészet­ben. — a megye sportéletéből. — Előadó: a szerző. Televízió: 15.50: Iskolatévé. — 16.48: Hírek. — 15.55: Lokomotív Plovdiv—Bp. Honvéd UEFA Ku­pa labdarúgó-mérkőzés közvetí­tése Plovdivból. — 18.50: Rondó. A lengyel Wlodzimierz Nahomi dzsesszegyüttes műsorából. — 13.05: Reklámműsor. — 19.10: Eati mese. — 19.30: Tv-hiradó. — 20.00: Hasonmás. — 21.40: Szü­lők, nevelők egymás közt. — 22.30: Tv-híradó. — 2. kiadás. Bratlslavai televízió: 17.45: Ke­rületeink hangja. — 18.IS: pat és patachon. Visszaemlékezés két dán komikusra. — 19.00: Hír­adó. — 19.30: Kommentár. — 19.40: Autósok, motorosok, fi­gyelem! — 20.00: Az urak szó­rakoznak. — 21.30: Híradó. — 21.50: Vallomás. Dók. film. Miskolci Nemzeti Színház: (71: Csongor és Tünde. Radnóti if­júsági bérlet. Kiállítások: Miskolci Galéria: Az Eszakterv építészeti kiállítá­sa (11—19 óráig). — Libreseaó: Haraszti László kollázsai (13—20 óráig). — Kossuth Művelődési Ház: B. Müller Magda fotókiál­lítása (10—18 óráig). — József Attila Klubkönyvtár: Borsod me­gye irodalmi emlékei (12—:V óráig). Filmszínházak: Béke (f4, hnS, 8): Modern idők (amerikai). — Kossuth (f3): A magyar uga­ron (magyar). — (f3): A tűz meghódítása i—n. (Másfélszeres helyárral! mb. szí. szovjet). — Hevesy Iván filmklub; (f5): Egészségügyi kisfilmefk. — Ság- vári (Ady Müv. Házban (7): Botrány az operában (amerikai). — Tapolca—Ady (7): Zahar Ber- kut (mb. szí. szovjet). CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 8.00: Hírek — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Boross Lajos népi zenekara játszik. Cseke Júlia és Cserfalvi István nótákat énekel. — 9.00: Megmé­rettünk és nehéznek tel! itat­tunk ... — 9.25: Haydn-művek. — 10.00: Hírek. — 10.30: Schu­mann: Fantasiestücke. — H.OO: Mindenki könyvtára. Móricz Zsigmondi A boldog ember. — 11.30: Vera Soukupová és Zurab Andzsaparidze énekel. Petőfi rádió: 8.00: Hirek. — 8 05: Lev Oborin zongorázik. Da­vid Ojeztrah hegedül. Szergej Knusevickij gordonkázik. — 9.00: Hírek. — 9.03: Bódi Magda és Máté Péter énekel. — 9.30: A 04, 05, 07 jelenti. — 10.00: A ze­ne hullámhosszán. — 11.50: Kri­mi-standok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom