Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1973-08-18 / 195. szám
! • :x«-: Jól kezdtek a borsodi vállalatok Az év végi hajrá elkerülhető Minden jó, ha jó a vége! — szoktuk mondani december táján, utalva ezzel arra a fokozott tempójú, lázas tevékenységre, amely év végén nagyobb eredményeket csihol ki mindnyájunkból. Ám gyakran a jó finis sem képes feledtetni az évközi lazítást, ezért aztán praktikusabb — akárcsak a sportban — végig „hajtani”, mint az utolsó percekben, gyakran erőn felül vállalva is, hajrázni. így tehát minden jó, ha jó a kezdet, s ez nemcsak általában igaz, hanem akkor is, ha megvonjuk megyénk gazdálkodásának első félévi mérlegét. Az egy esztendővel ezelőtti számbavételkor, amikor az 1972-es esztendő első hat hónapját hasonlítottuk 1971-hez, ború»ibb volt az összkép. Most viszont, a negyedik ötéves terv kulcs-évének derekán nyugodtan írhatjuk le: jól doh goztunk, jól osztottuk be erőnket, s ha minden így megy tovább, akkor decemberi hajrá nélkül is sikeres évnek könyvelhetjük el 1973-at. Több áru, több pénz Tavaly ugyanebben az időben a városi pártbizottság felmérést végzett a miskolci üzemekben, s megállapította, hogy 1972 első felében, 1971- hez képest a termelés „csak" 3,5 százalékkal nőtt, s például az LKM és még 15 közép- és kisüzem annyit sem tudott produkálni, mint egy esztendővel korábban. A nyereség 2,6 százalékkal lett kevesebb, de ennél is nagyobb súllyal esett a latba, hogy a hatékonysági mutató a nyereségnél is kedvezőtlenebbül alakult, mert a vállalatok a csökkenő hasznot lényegében változatlan létszámmal, de csak magasabb átlagbérrel tudták produkálni. A felmérés óta eltelt egy esztendő alatt alaposan megváltozott a helyzet. A két félévet összehasonlítva elmondható, hogy a város ipara — jelentős beruházás nélkül — átlagban 9,5 százalékkal fokozta termelését. A megyei ipar 4,7 százalékkal állított elő nagyobb értéket, s míg az előbbi többlet teljes egészében, az utóbbi mintegy háromnegyed részben a termelékenység növekedéséből adódott. Kevesebb gazdaságtalan C O termék A Központi Bizottság novemberi állásfoglalásán alapuló. országos és helyi intézkedések kedvezően hatottak gazdálkodásunk hatékonyságának alakulására. A Lenin Kohászati Müvekben január elsejétől — két gyáregységben — már a „Dolgozz hibátlanul” munkarendszer szerint szervezték, ellenőrizték a munkát. Ennek nyomán csökkent a gazdaságtalan termékek száma. A nagyobb hatékonyságot biztosító termék-csere lehetőségével élvp a DIGÉP finom dróthúzo gyártására tért át, a BVK viszont megszüntette hangyasav és oxálsav gyártását. Beértek a December 4. Drótművekben korábban hozott, a gazdaságosabb termelést szolgáló intézkedések is, s szerencsés körülmény, hogy a növekvő termelés áru-éhes piacokra talált. Míg egy esztendővel ezelőtt 20—40 százalékos volt az exportlemaradás most, csak a miskolci üzemeknek, majdnem másfélszeres a kivitelük. (A Felsőzsolcai Gépjavító, a BVK szekszárdi ajtógyára, a TVK széles-fólia gyártó gépsora viszont rendeléshiánnyal küzd.) A jelenlegi tapasztalatok birtokában azt mondhatjuk, hogy ha nem is tűntek el. de mindenesetre mérséklődtek a termelés ellentmondásai, s biztosítottnak látszik az ötéves terv — borsodi iparra eső — időarányos feladatainak teljesítése. Forgalmasabbak az üzletek A márciusi, központi és helyi béremelések 110 ezer borsodi dolgozót érintettek. A 350 millió forintot kitevő jövedelemnövekedés a kereskedelmi forgalom alakulásán is éreztette hatását. A megye üzleteiben ez év első felében tíz százalékkal fogyott több áru, mint a múlt esztendő első hat hónapjában. (Tavaly ilyenkor csak ötszázalékos forgalom- növekedésről számolhattunk be.) A kereskedelem dicséretére legyen mondva, hogy jól felkészült a bérintézkedések. illetve egyes ruházati és tartós fogyasztási cikkek ármérséklése nyomán megélénkülő keresletre. Továbbra is gondot okoz viszont a munkaerő-vándorlás, bár tavalyhoz képest kevesebb a kilépő. Az egyre I több nőt foglalkoztató keres- ; kedelem — a szállítás, áru- ' mozgatás korszerűtlensége miatt — hovatovább a nehéziparhoz hasonlatos erőkifejtést kíván a lányoktól, asszonyoktól. Vigaszul és biz" tatásul szolgálhat, hogy három vállalat ez év elején írta alá azt a szerződést, amely a konténer-program további szélesítését szolgálja. B. I. Tegnap Miskolcra érkezett G. A. Arbatov, az SZKP Központi Bizottságának és Revíziós Bizottságának tagja, a Szovjet Tudományos Akadémia USA-intézetének vezetője, aki szabadságát tölti Magyarországon. Délelőtt a városi pártbizottságon Drótos László, a pártbizottság titkára köszöntötte a kedves vendéget. ezt követően Dojcsák János, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkára folytatott beszélgetést G. A. Arbatovval. A továbbiakban vendégünk megtekintette az Egyetemvárost és Tapolcát. Délután üzemlátogatáson vett részt a DIGÉP-ben, ahol Gácsi Miklós országgyűlési képviselő, a gyár vezérigazgatója fogadta. Képünkön (középen) G. A. Arbatov és Dojcsák János, jobb szélen Arbatov felesége, a kép bal szélén Drótos László. (Kerényi László felv.) Megnyitották a folklórlesztivált A népek barátságának jegyében pénteken megnyitották a 4. Duna menti folklór- fesztivált. Kalocsán a résztvevő nemzetek zászlóival díszített főutcán több mint 1300 néptáncos színpompás felvonulásával kezdődött meg a seregszemle. Ezután Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára megnyitotta a nemzetközi fesztivált. Az ötnapos programot — amely négy helyen, Kalocsán. Baján, Kecskeméten és a Szelidi-tó partján zajlik — összesen 33 rendezvény teszi változatossá. Több mint húsz különböző kiállítás reprezentálja a Duna menti népek sajátos, ma is élő népművészetét. Baján a fafaragók, a parasztfestők tárlatét, a Duna menti népek néprajzi fotókiállítása, Sárköz népművészete várja az érdeklődőket. A fesztivál-városban, Kalocsán országos gyermekrajz- és csipkekiállítással bővült a látnivaló. A nap kiemelkedő eseménye volt Baján a népdalkörök országos találkozójának műsora. A paraszt énekkarok hangversenyén 16 kórus vett részt. A népdalkórusok műsorát este díszhangverseny zárta a városi tanacs udvarán. REFLEKTOR Ma Budapesten ünnepélyesen átadják a fogaskerekű vasutat, jjc Balassagyarmaton megnyitják a II. palóc autóstalálkozót. * Esztergomban megkezdődik a mellennium tiszteletére indított kétnapos riporter autótúra és verseny résztvevőinek ügyességi vetélkedője. * Gyulán 75 személyes óvodát avatnak. Á Kalocsán megkezdődik az önkéntes népi-ajzi és nvelvjá- rásgyüjtők VII. országos találkozója. Lenini-árosban megnyitják a „25 éves az MHSZ” című kiállítást. Mezöberényben megnyílik a járás ipari és mezőgazdasági üzemeinek termékbemutató kiállítása. Nyírbátorban ma kezdődnek a zenei napok. % Szegeden, a szabadtéri játékokon Bellini Norma című operáját mutatja be a belgrádi opera társulata. Jfr: Szombathelyen átadják az ország egyik legkorszerűbb filmszínházát. ^ Tamásiban háromnapos nemzetközi lovasverseny kezdődik. + Zalaegerszegen díszhal- és díszmadár-kiállítás nyílik. Ha az ilyen alkalmakkor illő es helyénvaló ékesszólást el akarnék kerülni, úgy is mondhatnánk: augusztus 20. voltaképpen a dolgos hétköznapok ünnepe Hiszen amit évről évre, napról napra cselekszünk, nem más. mint a huszonnégy esztendővel ezelőtt kinyilvánított népi alkotmány szerinti jog- és kötelességgyakorlás. Amint egymást követték a nappalok és éjszakák, s ezekben halmozódott serény munkánk eredménye, úgy nőtt — általunk és nekünk — a jobb. a szebb, a tartalmasabb; duzzadt a bizalom és a becsvágy, mert amint célt értünk valamiben, újabbért indultunk, tgy vagyunk ezzel: időnként egy-egy pillanatra visszatekintünk, szemügyre vesszük alkotásunkat, aztán, mert látjuk, hogy jó az alap, erős, hát megyünk tovább. Ez a pillanat azonban — egy-egy ünnep, mint a mostani is — nem lehet egyhangú szemrevételezés. Nem lehet érzés, érzelem nélkül való. Márpedig, ha magasztos az érzés — és az! —, akkor mégis helyénvaló az ékesszólás. Csakhogy ezt nem a szavak színezete, hanem értelme, tartalma, jelentése és kapcsolata teszi olyanná, amely észt és értelmet ötvöz. S ez az ötvözet — mondhatjuk bátran — e kor emberének tulajdonsága, aki alkotja a kort, s legnagyszerűbben magát formálja benne, mert csak úgy juthat — jól tudja — előbbre. Tud párhuzamot vonni és különbséget tenni népe történelmének nagy eseményei között. Tudja, hogy ő és elődei — régen és nem oly régen — nagy árat fizettek az alkotmányt biztosító szabadságért. Tudja, mit jelentett mindvégig a munkásosztály harca s vezető ereje, a párt e hősies, embert próbáló hosszú harcban; mit jelent a munkás-paraszt szövetség s mit az, hogy: uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, s a magyar nép nemzeti egységbe tömörülve munkálkodik a szocializmus teljes felépítésén. E kor embere, aki vagy benne változott vagy beleszületett — reális értékelő. Hiszen a maga tetteit méri. Az alkotmány: a törvények törvénye minden jogot megadott neki, amely szerint emberibb ember lehet; s kötelességét szocialista erkölcsíségé- ben jelölte meg s e kötelesség által is önmagát gyarapítja minden tekintetben. Lehet-e reális értékelő az, aki a maga tetteit méri? A személy itt képletes. A szó itt az állampolgárok közösségére utal; jelképes leszűkítés, mintegy azt érzékelendő: százezrek és milliók — egy emberként cselekszünk és gondolkodunk. És együtt, egy emberként örülünk az ünnepeken, most augusztus 20-án, a dolgos hétköznapok ünnepén. Ebbe az ünnepbe — odaillően — belevegyül régi és új hagyomány. Az államalapító Istvánra emlékezés — tiszteletéül a magyar történelem egyik nagyjának, kora ismerőjének; az évi termés első kenyerének megszegése — tisztelet az aratónak; együtt-örülése munkásnak és parasztnak — amely találkozó nem egyszerűen szimbóluma a munkás-paraszt szövetségnek. Bázisa társadalmunknak, s ez a nap — mert a dolgos hétköznapok ünnepnapja — alkalmas rá, hogy egymásba fonódjék a kéz. Foghat-e kezet eme önmagunk tetteire pillantó örömnapon meleg érzés nélkül szövetséges a szövetségessel, testvér a testvérrel — egykor a rosszban, ma a jóban? Törhet-e falatot az ujj a szelet kenyérből s ízlelheti-e úgy, hogy ne csalna arcára örömet a jól ismert s mégis új íz?! Emlékezhet-e a mai hazafi István királyra úgy, hogy ne cikáznának át agyán a századok s ne tüzelné bensejét az érzés: lám, én vagyok az a kései utód, akinek a történelem gyökeres megváltoztatása jutott osztályrészéül. Persze, hogy büszke, persze, hogy értelme és érzelme azonos hőfokon vegyül. S a csaknem három évtizeddel maga mögött — amelyben volt ugyan sok-sok nehéz hétköznap is — bizakodva néz a jövőbe. Nagyot alkotott. Óriásit. De még nem fejezte be. Sok-sok dolgos hétköznap van még hátra. De jó tudni — s tudja! —, hogy szilárd társadalmi rendben él és alkot, jó kezekben van a hatalom, útja egyre kevésbé kanyargós, mert előrelátó a vezetés; vannak barátai s köztük a legnagyobb, a legerősebb, amely a legtöbbet áldozott érte és mindazokért, akik már a maguk jogrendje szerint élnek, s azokért is, akik úgy akarnak élni. És ha eddig bízott benne, hogy mindaz, amit alkotott, nem lesz egy kegyetlen világégés martaléka, most sokkal inkább lehet bizakodó, mint eddig. Mindezt tudva, hogyne töltene el bennünket az öröm. a boldogság, a tettek fakasztotta büszkeség érzése e közelítő ünnepen?! örüljünk és vigadjunk! S azután következzenek ismét a dolgos hétköznapok, hadd szaporodjék a siker; hadd homályosodjék el a jelen fényében még jobban a rossz múlt s csillogjon benne a szép; hadd fonódjék még szorosabbá a kéz, s legyen még ízesebb a lágy cipó. E gondolatok jegyében köszöntjük alkotmányunk születésének 24. évfordulóját Köszöntjük a város minden állampolgárát, akik odaadással fáradoztak és fáradoznak szűkebb hazánk, Miskolc megújhodásáért, a békés, barátságos otthonok meleg hangulatáért. Mindazokat, akik a dolgos hétköznapokba is képesek belevarázsolni az érzések nemes hangulatát, s biztosítják a magasabbra emelkedés zavartalan folyamatát. Dolgos hétköznapok ünnepe
