Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-18 / 195. szám

sjc Nyár a vízen A pártaktivisfa portréja Szószóló ja I •• 00 közös dohainknak Hogy az ember életében melyik dátum számít fontos­nak. többnyire csak utólag derül ki. Ahogy múlnak az évek. úgy válik egyre haíá- rozottabbá a felismerés: igen. ez volt az az időpont, ami­kor elkezdődött valami. Va­lami úi, valami más. Valami egész életre szóló. Boros György, a berlini olimpia évében, 1936-ban lé­pett be a pártba. Tizenhét éves volt akkor. Alig túl a gyermekkoron, mit jelentett ez? Harcot, munkát, izgal­mat, romantikát. Most, tnár ősz fejjel, szin­te restelkedve idézi az em­lékeket A vérzivataros há­borút. a „fényes szelek” zászlólobogtató, jelszavakat harsogó korszakát, a felnőt­té válást, örömeit, csalódá­sait. Mi minden fér egy ember életébe. Harminc évesen, 1950- ben lett igazgató. Ma is az. Az Észak-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat első embere. Szeret vezetni, szeret irányítani. A szakma a kisujjában van, de ez ke­vés. Emberekkel bánni nem lehet megtanulni könyvekből. A tudás kevés, több kell. Bátorság? Határozottság? Példamutatás? Az üzletember nem lehet romantikus, de 1968-hoz nagy reményeket fűzött. Koráb­ban a szigorúbb szabályozók idején, könnyebb, ámde unal­masabb volt gazdasági veze­tőnek lenni. Az új mecha­nizmus felhúzta a zsilipeket. A vállalat rövid idő alatt megduplázta a forgalmat, s szinte erőszakosan töreked­tek a fejlesztésre ... Aztán 1971-ben kis híján szanálták a vállalatot. Kudarc volt? Igen is, nem is. A vállalat végül is nem ment tönkre, nem jutott csődbe, csak az erőn felül vállaló nekirugaszkodástól már nem tudták megtetézni a korábbi, amúgy is magas eredményeket. Végül is a szanálás elmaradt, s így nem kellett névtáblát cserélni az igazgatói szoba ajtaján. A két év előtti történet már nem fáj, legalább is nem annyira, hogy beszélni ne lehessen róla.. Különben is. Boros György nem mint igazgató, hanem mint párt­aktivista elevenítette fel a két év előtti múltat. A héten, sok társával a városi pártbizottságon vet­te át az aktivisták megbízó- levelét. Vajon mire gondolt, amikor a félfüzetlapnyi, géppel írott, pár soros írást irattárcájába tette? Először arra. hogy a kom­munista számára nincs ran­gon aluli megbízatás. Egy­kor a falvakat járta, agitált, plakátot ragasztott. Most, hogy békésebb idők járnak, változtak a módszerek, csak a szándék maradt változat­lan. Arra is gondolt Boros György amikor a megbízó- levelét átvette, hogy jó ismét maga mellett tudni azokat a barátokat, elvtársakat, akiket a hívó szó ismét csa. tasorba állított, akik ismét részt vállalnak a pártmun­kából. Az is eszébe jutott, hogy _,az emberek nem egy­formák, s van, akiknek leg­főbb érv? vagy ellenérve a fizetési boríték vastagsága. Veres Péter mondta egy­szer, hogy a nedves falú ház lakóját nem elsősorban a szuperszonikus repülőgép érdekli, hanem az, hogy mi­kor lesz rendes otthona... A legtöbb ember úgy van vele, és ez természetes is, hogy szűkebb környezete, mun­kája, életfeltételei alapján mond véleményt a korról, a hazáról, mindenről. Ezt tudva kérték, vállalták Bo­ros Györgyök, hogy szószólói lesznek országos dolgaink­nak. BRACKÓ ISTVÁN Repülővel az olajvezeték fölött A Barátság II. kőolajveze­ték mentén több, mint har­minc vonalőr teljesít szolgá­latot. Munkájukat lényege­sen megkönnyíti a repülőgé­pes ellenőrzés A Kőolajveze­ték Vállalat szakemberei Százhalombattától az ország határáig három óra alatt te­szik meg az utat az Országos Vízügyi Hivatal gépén, és alig több, mint 150 méter magasból figyelik a vezeték nyomvonalát. Több ezer tonna acélháló Az idén kezdték meg a betonozási munkákat meg­gyorsító acélhálók gyártását a December 4. Drótművek­ben. Az automata hegesztő­sor ötmillió forintba került a gyárnak és évente ötezer tonna, méretre szabott és készre hegesztett betonvasa­lást állíthatnak elő rajta. Az új termék elsősorban a házgyári építkezéseknél és az alagútzsaluzásoknál alkal­mazható nagy idő- és költ­ségnyereséggel. O • fi •• 1 •• I rr• •• 1 1 sajat üdülőjükben pihennek Sok ezer óra társadalmi munkával építették mea vál­lalati üdülőjüket a miskolci MÁV Járműjavító dolgozói. A munkából főleg a fiatalok vették ki a részüket. A hét végi ház a Nyéki-tó partján tavaly is fogadott vendége­ket, de az idei nyáron már rendszeres üdültetésre is fel­használták. Még két százalék bérfejlesztés évi jó eredmények lehetővé i í testije, hogy, i mpst*.ja. másp- dik fél évben újabb kétszá­zalékos bérfejlesztést ter­vezzenek. Vasasok napja A Vas-, Fém- és Villamos- energiaipari dolgozók szak- szervezete megalapításának 70. évfordulója alkalmából megyei vasasnapot tartanak ma Ózdon. Az egésznapos sportrendezvényeken a me­gye több vállalata részt vesz. A műsorban a tömegsporton kívül női és férfi labdarúgás is szerepel. Erős szárnyakon „Már készülődnek a hosszú vándorútra a gólyák is. Csapa­tokba verődve készítik fel az utódokat, kondíciójuk javítása érdekében több kilométeres körzetet repülnek be velük naponta” — olvasom a hírt. Gólyáéknál nem érik készületlenül az élet megpróbálta­tásai a fiatalokat. Erős szárnyakkal várják életüknek azt a szakaszát, amikor már maguknak kell gondoskodniuk min­denről. Ami az állatvilágban ösztönös, az nálunk embereknél tu­datos cselekvés. Nekünk is fel kell készíteni utódainkat testben, és lélekben is az önálló életre. Testben és lélekben. Egyik sem hanyagolható el, mert a beteges, gyenge fizikumú ember hiába gazdag szellemiekben, nehezen boldogul, több megpróbáltatás várja, mint öröm. Tévedés ne essék, nem „izompacsirtákat” szeretnénk nevelni a fiatalokból, s az él­sportoló szint elérése sem lehet cél a többség számára. Ám ha a másik véglet felé haladunk, akkor aggodalommal kell tekintenünk ifjaink jövője elé. Az egész magyar sajtót be­járta nemrégiben, hogy a sorköteles fiataloknak harminc százaléka gyenge fizikuma miatt nem alkalmas katonai szol­gálatra. Magasra nőnek, ám fizikumuk, ellenállóképességük nem áll arányban létratermetükkel. Hogy miért van ez így, arra utalást találunk abban a jelentésben is, mely nemrégiben szerepelt a megyei tanács végrehajtó bizottsága ülésén. Dr. Hetényi György művelő­désügyi osztályvezető, az ifjúságpolitikai határozat megvaló­sításáról, a további tennivalókról szólva, egyebek között megfogalmazta: „Sok gondot okoz a fiatalság sportolási lehe­tőségeinek biztosítása, elsősorban a tömegsport lehetőségei­nek megteremtése. Kétségtelen előrelépés a néhány helyen megszervezett tömegsport akció, a kocogómozgalom, a kis­pályás labdarúgó-bajnokságok, de ez sajnos nem általános. Ugyancsak elszigetelten vannak törekvések a természetjárás általánossá tételére, de ez sem érinti a fiatalok minden réte­gét. Az iskoláknak nagy többsége nem rendelkezik toriűi- teremmel, művelődési intézményekben pedig egyáltalán nincs ilyen lehetőség.” Az osztályvezető a lehetőségek oldaláról közelítette meg a kérdést. Nem lehet testkultúráról, egészséges életről be­szélni abban az iskolában, ahol nincs tornaterem. Ám az is igaz, hogy sok helyen a meglevő lehetőségekkel sem élnek fiataljaink. Miért? Tizenéves ismerősöm szerint azért, mert manapság nem divat a testedzés, a sport. Hasonló módon fogalmaznak a sportegyesületek vezetői is, azt panaszolva, hogy évről évre csökken — néhány sportágat kivéve — az utánpótlás, egyre kevesebb fiatal jelentkezik tornatermek­ben, pályákon. Nem akarok belebonyolódni e témába, nem kutatom mennyi szerepe van ebben egyes sportvezetők fel­fogásának, a kiemelt sportágak sztárolásának, s a tömegsport elhanyagolásának. De igaz az is, hogy manapság „nem divat” a testedzés. Miért nem divat? Az egyszerűsítés veszélyes, de ha egy mondatban kell válaszolni, akkor csak azt mondha­tom, hogy mindazok — szülőktől a pedagógusokon keresztül tömegszervezeti vezetőkig —, akik fiataljaink nevelésével foglalkoznak, nem ébresztik fel az igényi a gyerekekben, nem állítanak olyan példaképeket eléjük, akik gazdagok voltak szellemiekben és e gazdagságot jól kamatoztathatták, mert erős, egészséges fizikummal rendelkeztek. Példa pedig van bőven a görögök korától napjainkig! A gólyafiak jó kondícióban vágnak neki az ezer kilomé­terekben mérhető útnak. Amelyik nem bírja a megpróbál­tatásokat, az leszakad a csapattól. A,,mi társadalmunk top- vényei nem ilyen .kegyetlenek. Ám sem az egyén, sem a nagyközösség számára nem lehet közömbös, Jjgrjnonikusan fejlett, testben és lélekben erős fiatalra bízhatjuk-e a jövőt. BÉKÉS DEZSŐ r Ózd tisztaságáért Az Ózdi Kohászati Üzeme­ket szoros gyűrűként fogja körbe a régi település. A hétszázéves város rendezett új' lakótelepén már szépen parkosított tereket aiakíta­ZW erény Bet „Prága mészárosa” ellen 1942-ben 6. II leszámolás 1942. június 18-án sok száz SS-katona vette körül a templomot, melynek föld alatti kriptájában találtak menedéket Jan Kubis és Jozef Gabcik, valamint még négy ismeretlen nevű üldö­zött cseh hazafi. A menekültek a templom­ból erős fegvvertűzzel vála­szoltak a németek támadá­sára. Több órás tűzharc bon­takozott ki az SS-legények és a cseh hazafiak között. Mivel azonban a nácik nem tudták, hogy hány merjekült van a templomban, egyelőre nem intéztek rohamot a szenthely ellen. ELÁRASZTJÁK A KRIPTÁT A német hatóságok már fontolóra vették, hogy biz­tonságképpen, no meg pél­damutatásként, az egész templomot a levegőbe röpí­tik. Erre azonban nem ke­rült sor, mert a cseh haza­fiak lőszere kifogyóban volt, ■s végső menedékként a templom kriptájába vették be magukat. De még onnan is ki-kitüzeltek egy-egy so­rozat erejéig. A harc keménységét mi senj jellemzi jobban: nem kevesebb, mint nyolc órán át tartott a tűzharc az SS-legé-x~ nyék és a védekezésbe szo­rultak között. Az SS kirendelt parancs­nokai ekkor jutottak arra az ördögi gondolatra, hogy víz­zel árasztják el a templom kriptáját. Hamarosan tűzol­tófecskendőket vezényeltek a helyszínre, s vastag sugár­ban nyomták a vizet a szi­vattyúk a kriptába. A menekülők számára nem maradt más megoldás, mint, hogy a biztonsági tar­talékként megőrzött néhány tölténnyel önkezükkel ves­senek véget életüknek. Mind­erre azonban csak akkor ke­rült sor, — akkor dördültek el utoljára a kriptában a fegyverek —, amikor a víz már egészen az ajkukig ért. FURCSA EPILÓGUS Joggal merülhet fel a ked­ves olvasóban a kérdés; Va­jon mi lett Karel Curda sor­sa? A nácik Curda árulását nem fizették meg, az ígért 20 millió cseh koronából „csak” 5 millió ütötte a mar­kát. De nem reklamált, sőt! A Prágában működő Gesta­po szolgálatába szegődött. Csehszlovákia felszabadulá­sa után kézre került a cseh nép e hitvány árulója, és 1945-ben a prágai népbíró­ság halálra ítélte. Hasonló­an kivégezték Reinhard Heydrich szárnysegédjét a likvidálási akció teljhatalmú vezetőjét, Karl Hermann Frankot is. S az események furcsa fintoraként, a véres kezű prágai hóhér, Reinhard Heydrich SS-Obergruppen- führer özvegye — ma tisztes nyugdíjat élvez... SUGÁR ISTVÁN (Vége) nak ki. A település szívében üzemelő gyár miatt az utcák, terek tisztaságát megőrizni kétszeres gondot okoz. A vá­rosgazdálkodási vállalat azon­ban jó gazdája Ózdnak. Az idén, az első fél évben 18 mil­lió forintot költpttek fél esz­tendő alatt a város csinosí­tására. Alkotmányunk ünne­pén a tiszta Óidért fáradozó városgazdálkodási vállalat dolgozóit ünnepség keretében köszöntik, ahol jutalmakat adnak át a törzsgárda tagok­nak, a szocialista brigádok képviselőinek. Vonalra váró telefonok Előreláthatólag augusztus végére befejezik a kiliáni posta épületében levő új te­lefonközpont szerelését. A szakemberek, eltérve a ko­rábbi gyakorlattól, most elő­re felszerelték a telefonké­szülékeket a leendő előfize­tőknél. összesen 1250 előre felszerelt telefon gazdája várja a napot, amikor a köz­pont átadása után vonalat kapcsolnak a készülékükre. A szerelők ugyan rövidesen befejezik a munkájukat, de előreláthátólag egy hónapot igényel a berendezések át­vétele. A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalatnál az év elején jelentős bérfejlesztést hajtottak végre a központi és a vállalati keretek fel­használásával. Az első fél­\

Next

/
Oldalképek
Tartalom