Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-13 / 189. szám

Vala mi elkezdődön ÍRÓTÁBOR VOLT TOKAJBAN Egy hétig voltak együtt. Ha valaki idők múltával át­futja majd a találkozó írott programját, megállapíthatja, hogy a Tokajban táborozó írók hasznosan töltötték az időt 1973 nyarán. Ha egy kicsit élénk a fantáziája, elképzelheti, hogyan járták végig ebben a nagy megyében Petőfi útjait, miként csorogtak le a kellemes kis hajón Pataktól Tokajig, hogyan csodálták meg az aggteleki, cseppkőbarlangot. Né­mely publikációból arról is értesülhet, hogy Ózdra, Lenin- városba, Kazincbarcikára és természetesen Miskolcra is el­jutottak az írók, ahol alkalmuk volt nagyüzemi levegőt szív­ni, munkásokkal találkozni. A tokaji tábor kevesebb is, több is volt ennél. Annyiban kevesebb, hogy a sok utazás még nem okvetlenül jelent fel­fedezést, hogy a munkásirodalom vitája lényegében csak az * izgalmas téma exponálásáig jutott el. De több volt — egy­mást csak hírből ismerők baráti kézszorításával, az éjsza­kába nyúló szenvedélyes vitákkal, azzal, hogy címek cserél­tek gazdát, hogy kéziratokat kértek egymástól és ígértek egymásnak, hogy mindenki tud majd mesélni itteni tartóz­kodásáról legalább egy sztorit, hogy vendégeink nemcsak megismerkedtek, hanem egy hétig szinte együtt éltek Borsod és Miskolc politikai, társadalmi vezetőivel. Jó dolog az is, hogy mindenütt jelen volt a tévé filmfelvevője és mikro­fonja; megörökítésre méltónak ítéltetett a sok tokaji—borsodi esemény. Az utolsó mondatra rákérdezhetne valaki: miért? Azt hi­szem. ezzel kapcsolatban érdemes idézni a búcsúzó vendé­geket. Azért, mert a tokaji írótábor „országos példa”. Pro­pagálásra, követésre méltó. (Több irodalmi szerkesztőt, kriti­kust és persze írót is szívesen láttunk volna itt.) Érthető, hogy elsősorban azok jöttek el, akik életrajzilag is kötődnek ehhez a tájhoz, akik már régen hívei vagy szerzői a Nap­jainknak. így mintha túl nagy lett volna az egyetértés, s ke­vés a vita. Azt azonban még a rosszindulat sem cáfolhatja, hogy a tavalyi, de különösen az idei táborozással elkezdődött valami, amiből okvetlenül hasv.na lesz közéletünknek és a magyar irodalomnak. A formán, a módszereken bizonyára lehet vitatkozni és változtatni, de hogy ezzel a táborozással hasznos .hagyományt teremtünk, az nem lehet kétséges. Bárcsak az egész ország ilyen fontosnak tartaná, hogy megismerjük a munkást és, rádöbbentsük társadalomformáló szerepére — mondta búcsúzóként egyik íróvendégünk. Más azzal köszönt el. hogy reméli: az itt kezdett v.ita szélesebb körben is gyűrűzik majd. Neves kritikusunk az egyhetes mű­helymunkáról — melyet az alkotók s irodalmi emberek együttléte teremtett — beszélt nagy elismeréssel. „Azért va­gyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk” — idézte az irodalomtörténész Tamási Áront, s gondolom, sokan érezték úgy, hogy jobb summázását nem is lehetne adni a tábornak. Pusztán gesztusok volnának ezek? A szíves látás és a jó szó honorálása? Szó sincs erről. Az alkotók ezt a megyét a nagy ellentmondások világának tekintik. Szép helyeket lát­tak, sok gazdagságot is, de nemcsak örömteli dolgokat ta­pasztaltak. Nagyszerű dolog, hogy a megye és a város ve­zetői nemcsak vállalják — ellentmondásaival együtt — ezt a világot, hanem elsősorban éppen ők irányították rá az írók figyelmét a gondokra, bajokra is. (Ebből már az is következik, hogy senki nem fél itt a „rázós” témáktól; az élet reális ábrázolását várja mindenki az íróktól.) „Borsodban nem közömbösek az emberek” — jelentette ki valaki Mi eddig is hittük, hogy így van. Mégis figyelni kell erre a megállapításra; őrizzük dicséretként, s őrizzük cse­lekvőkészségünket. (gyarmati) Hősök sírja a Hangonyi-tó partján Nagyszabású találkozót * rendezett vasárnap az ózdi járás mintegy 5000 fiatalja a Hangonyi-tó partján, azon a helyen, ahol 1944 augusztu­sában földet ért és több na­pig harcolt Szőnyi Márton főhadnagy ejtőernyős oszta­ga. A súlyos harcokban a partizánok elestek, s közülük Ősz Szabó Ferenc és G. A. Novotni. a hangonyi teme­tőben nyugszik. A találkozó részvevői megkoszorúzták a hősök sírját, elhelyezték a megemlékezés koszorúit az egykori harcok emlékművén. A bábu lesz a háttér Hímző­asszony a múzeumőr — Tessék már adni azt a jegyet! Nem ácsorogni jöt­tem én ide, hanem múzeu­mot nézni — türelmetlenke­dik a látogató. Pedig egy perce sem várakozik. — Ez a kis terítő mibe ke­rül? És a kis tányér? _ — Vagy a nagyobb, meg a hím­zett szegélyű és sarkú zseb­kendő, a levelezőlap, és a többi. — Ha lenne olyan ara­nyos, elmagyarázni nekünk, mi is látható ebben a Ma­tyó-házban... — Udvarias a francia házaspárt kísérő ven­dég. Annyira, hogy — bár minden részletesen fel van írva a táblára — a múzeum­őr végigkalauzolja őket a nagyterem vitrinjei előtt. — Harmincszemélyes cso­portnak kérek jegyet. — Harminc felnőtt? Hat­van forint. — Honnan jöttek? — Békéscsabáról. Egy férfi feleségét, gyere­keit állítja be (a menyasz- szony bábu lesz a háttér), kattan a fényképezőgép. Má­sokat (gyorsan végigszalad­nak a vitrinek előtt) a bejá­ratnál, a sarokban álló kis asztal érdekel inkább. Mit le­het vásárolni? Van, aki so­káig áll a bábuk, térítők, raj­zok, bútorok előtt. Mintha sok lenne egyszerre a matyó népművészet. színeinek, for­máinak végtelen variációja. Nem számoltam, hogy alig egy óra alatt hányán jöttek, de a kisasztal körül alig volt percnyi nyugalom. — Sokfélék az emberek — magyarázta Erzsi néni, Bod­nár Andrásné, aki mindig egyformán türelmes, kedves, mesélő kedvű, és nagyon büszke arra a pénzértékben kifejezhetetlen kincsre, amit az, egy nagyobb, és két kicsi teremben a Mezőkövesdi Mű­velődési Ház földszintjén lé­vő Matyó Múzeumban két évtized alatt (most nyáron jubiláltak) felhalmozott a gyűjtőszenvedély. Egyébként nyugdíjas múzeumőr. — Azt mondták, amikor nyugdíjas lettem, szó se le­het róla, hogy elmenjek. Nem itt volt még a múzeum, ami­kor dolgozni kezdtem, ha­nem a mostani Háziipari Szö­vetkezet emeletén. A fiam nehezen engedett, de azután azt mondta: Próbálja meg apyuka, nem kötik hozzá. Egy hónapra szerződtem, s tizenhét éve itt vagyok. Pe­dig olyan ideges vagyok ben­ne. — Miért? — Most is Kalocsán lesz kiállításunk. Két napra kell odautazni, talán a nővérem helyettesít. Messze van, sok­szor át kell szállni. De csak berendezik addig a szobákat, amíg odaérek ... Egy fehér ruhás menyasszony, 'egy le­Ahhoz hozzá van szokva Erzsi néni, hogy a múzeumban fényképeznek, de ahhoz, hogy őt fényképezzék, már kevés­bé. Kevesen vannak pedig Mezőkövesden, akik úgy ismer­nék az 1870-es éveket idéző matyóház berendezését, a matyó népéletet, mint ő. Nem csoda: menyecske korában még hord­ta a „csavarítós” kendőt, s ma is őrzi hajdani szép ruháit. (Farkas Ida felv.) Savaria nyári egyetem Tegnap megérkeztek Szom­bathelyre az idén harmad­szor kaput nyitó Savaria nyári egyetem hallgatói. Az augusztus 24-ig tartó nyári egyetemre ezúttal húsz hazai városból, továbbá a Szovjet­unióból. az NDK-ból, Cseh­szlovákiából, Jugoszláviából, Ausztriából és Olaszország- JbóI érkeztek hallgatók. Az egyetemet hivatalosan ma délelőtt .nyitották meg a Szombathelyi Tanítóképző Intézet dísztermében. gény, egy fiatalasszony, egy férfi és egy kisfiú (tudniillik bábu) öltözik fel. Gyorsan felöltöztetem én, csak a ren- dezkedés legyen meg. De már megint elszalad, a franciáknak magyaráz. — Vőlegény ruházata az 1900-as évek elejéről. Az övé­ben selyem jegykendő. Én is ilyet hímeztem valamikor. Molnár Borbála népművész motívumai. A húgom volt szegény. Ilyen kendőt kapott a menyasszony, ha felkon- tyolták. Nekem is volt. Sokan értenek Kövesden a népművészethez (most 2000 bedolgozója van a háziipari szövetkezetnek), de annyira, mint Erzsi néni, manapság már kevesen ismerik. Ö még ebben nőtt fel. — Mióta tetszik hímezni? — Amióta a világon va­gyok. Otthon négy öltözet ru­hám is van. Máshol már aligha találna. Húsz éve, amikor gyűjtöttünk, még minden volt: szoknya, kötő, kendő, szerszám. Most már csak itt van. A múzeum őrét (dehogyis múzeumőr, sokkal több an­nál) nem zavarja, hogy a tíz éve nyitva tartó állandó ki­állítást az ősszel átépítik. — Azt mondják, úgy csi­nálják meg, hogy a születés­től a halálig minden benne legyen. JÓL is teszik, hogy az ősszel rendezkednek, hadd jöjjenek addig a vendégek. A múlt évben harmincezren jártak itt, az idén 18 900-an. Mondja, hogy ideges, de vasárnap is kinyitott egy tu­ristacsoport kedvéért. És ez­után is mindig bejön bármi­kor, ha a messze, az egri út­nál lévő lakásából behívják. Gyakran behívják; a Matyó Múzeum a leglátogatottabb az egész megyében. ;— Muszáj kinyitni. Olyan- messziről jönnek. Ne jöjje­nek potyára.., (makai) Ifjú képzőművészek tábora A KISZ Csongrád megyei Bizottsága az idén nyolcadik alkalommal rendezte meg Mártélyon az országos ifjú­sági képzőművészeti tábort. Több mint hatvan tehetséges fiú és leány töltött két he­tet a tegnap zárult különle­ges feladatú táborban. Kép­zőművészek irányításával a festészeti , eljárásokkal, a színkompozíciók helyes használatával, a képi forma kialakításának módjával, a rajzolás és a festészet fontos műhelytitkaival ismerkedtek. A kéthetes gyakorlati fog­lalkozások befejeztével a fi­atalok legsikerültébb mun­káit kiállításon mutatták be. A „Jel” csoport kiállítása A Komárom megyei „JEL” képzőművész csoport kiállí­tásával folytatja évadját a Miskolci Galéria. A megye képzőművészeiből nemrégen alakult társulás grafikusok, festők, szobrászok munkáját segíti. Műveiket az augusztus 18-án nyíló, és szeptember 9-ig nyitva tartó kiállításon láthatja a miskolci közönség. Szegedre készül a Belgrádi Opera A Szegedi Szabadtéri Játékok szezonzáró előadá­saként a Belgrádi Opera teljes társulaté viszi színre Borogyin Igor hercegét és Bellini Normáját. A Belgrádi Opera fellépé­sét fokozott várakozás előzi meg. Bár ez az együttes gya­korta jár külföldi turnéra, de hazánkba először láto­gatnak el. Belgrádban, a Köztársaság térre nyíló Népszínház fo­lyosóin ezekben a napokban sokat hallani Szegedről. Gyurgyevka Csakarevics, a kitűnő mezzoszoprán éne­kesnő ma is áradozik a fi­gyelmes és hozzáértő ma­gyar közönségről, a pazár Don Carlos előadásokról a szegedi ünnepi játékokon Branko Bekics igazgató pe­dig hatodszor látogat a sze­gedi Dómhoz, tehát a sza­badtéri játékok egyik leghű­ségesebb vendége. Bekics készségesen mutat­ta be a Népszínházát, ame­lyet drámai színháznak ala­pított 1868-ban Mihajló szer­biai herceg. Az operát és a balett-együttest csak 1919- ben hazták létre. Azóta há­rom tagozatú a Népszínház s három színpadon játszik Azon túl, hogy csillagai Miroszlav Csangalovics, Rád- milla Bakocsevics, Milka Sztojanovics vagy a már em­lített Gyurgyevka Csakare­vics az európai operaszínhá­zak keresett énekesei, a tár­sulat is gyakran vendégsze­repei külföldön. Az idei nya­ruk bővelkedik események­ben. Május elején nyitották meg a tizedik madridi fesz­tivált, ahot négy operát (Igor herceg, Pikk dáma, Az el­adott menyasszony, Három narancs szerelmese) két-két előadásban játszottak, majd május 21-től a lausanne-i zenei fesztiválon vitték szín­re az Anyegint, a Három na­rancsot, a Borisz Godunovot és Rimszkij-Korszakov Ret­tenetes Iváni**-. Jűnhisb^r' pz opera Verdi Ernaniját, a ba­lett Rodion Scsedrin Anna Karenináját mutatta be Zág­rábban, majd a ljubljanai fesztivál következett, a Porgy-val. Már újra próbálnak Belg­rádban : az utolsó előkészü­leteket teszik Szegedre, ahol 16-án lépnek közönség elé az Igor herceggel. Augusztus 18-án a Normát mutatják be, majd 20-án ismét az Igorral búcsúznak és egyben zárják az idei Szegedi Sza­badtéri Játékokat. NOKILÉNYI ISTVÁN HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Tánc­zenei koktél. — 13.20: Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 13.50: Válaszolunk hallgatóink­nak. — 14.05: Édes anyanyel­vűnk. — 14.10: A Quliapayun chilei együttes műsorából. — 14.20: Rise Stevens énekel. — 14.40: Vallomás a műfordításról. — 15.00: Hírek. — 15.10: Mikrobi szárnyra kél... — 15.48: Nelson Eddy énekel. — 15.59: Hallgató­ink figyelmébe! — 16.00: A világ- gazdaság hírei. — 16.05: Gaál Jenő: IV. vonósnégyes. — 16.18: Munkások az iskolában. — 16.38: Kürthy Éva népdalokat énekel. — 17.00: Hírek. — 17.05: Külpo­litikai figyelő. — 17.20: A hét rádióhallgatója. — 17.40: Film­klub. — 13.00: Húszas stúdió. — 18.58: Hallgatóink figyelmébe! — 19.00: Esti Krónika. — 19.30: Sporthíradó. — 19.40: Magyar muzsika tegnap és ma. — 20.02: Megnevelem Pistukát. Balázs Sándor vidám írásaiból. — 20.22: Beethoven: IX. szimfónia. — 21.30: Mikrolánc. — 22.00: Hírek. — 22.20: A corneville-i harangok. Részletek Planquette operettjé­ből. — 22.56: Egy szerelem tör­ténete. Elbeszélés. — 23.07: A Tátrai-vonósnégyes hangversenye az 1972. évi Belgrádi Fesztivá­lon. (Hangfelvétel.) — 24.00: Hí­rek. — 0.10—0.25: A könnyűzene orgonavirtuózai. Petőfi rádió: 12.03: Zenekari muzsika. — 13.45: Időjárás- és vízállásjelentés. — 14.00: Kettőtől hatig. A Rádió balatoni kíván­ságműsora. — 18.00: Hírek. — 18.05: Külpolitikai figyelő. — 18.20: Emlékezzünk régiekről. Esztergomi « beszélgetés az Ár­pádok királyi székvárosáról. — 18.40: Közkívánatra! Vegyessa­láta. — Vissza a feladónak! — 19.43: Reklám. — 19.54: Jó estét, gyerekek! — 20.00: Esti Krónika. II. — 20.25: Üj könyvek. — 20.28: önkritikus kritkus ön? II. rész. — 21.53: Verbunkosok, népdalok. — 22.30: A hét zeneműve. Ber­lioz: Requiem. — 23.00: Hírei?. — 23.15: Táncdalainkból. — 24.00 —0.10: Hírek. ^ Miskolci rádió: A hét első nap­ján. — Szabadság — tevéke­nyen . . . Időközben, munka köz­ben . . . Aktuális jegyzet. — Kó­rusmuzsika. — Képek községe­inkből. — Szállítások a mezőgaz­daságban. — Megyei sportered­mények. — Slágerkoktél. Filmszínházak: Béke (f4. hn6, 8): Buck és a prédikátor (színes amerikai). — Kossuth (f3): Ka­tonazene (színes magyar); (f5. f7): Legenda (színes szovjet). — Hevesy Iván filmklub (f5, f7): A jégmezők lovagja (szovjet). — Fáklya (f5, f7): A kalóz meny­asszonya (18 éven felülieknek! színes francia). — Petőfi (f5. f7): Zabriskie Point (színes amerikai, 16 éven felülieknek!). — Szikra (5, 7): Bob herceg (színes ma­gyar). — Táncsics (5. 7): A svéd asszony (mb. szovjet—svéd). — Ságvári (Ady Műv. Házban. 5,?': Nászéjszaka a börtönben (mb. színes olasz, 16 éven felüliek­nek!). — Tapolca, kert (8): Jöj­jön el egy kávéra hozzánk! (szí­nes olasz, 18 éven felüieknek!, felemelt helyárral!). — Hámor (4): Szegény gazdagok (magyar). KEDD Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Kedvelt régi mélódiák. —• 9.00: Harsán a kürtszó! — 9.35: Kovács Ár­pád népi zenekara játszik. — 10.00: Hírek. — 10.05: Latinovits Zoltán József Attila-verseket mond. — 10.25: Capua: A cigány­lány. Intermezzo. — 11.09: A kép­zelet varázslója. V. rész. — 11.39: Kórusok. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Zenekari muzsika. — 9.52: Könyvek, tájak, emberek. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. railsis A Miskolci Üveggyár felvételre keres vegyipari teclinikusokai és vegyipari szakmunkásokat, je­lentkezés a gyár munkaügyi osz­tályán. Az MHSZ GÉPJÁRMÜVEZETÖKÉPZŐ ISKOLA személygépkocsivezetöi tanfolyamot indít 1973. augusztus 28-án. Jelentkezési határidő: AUGUSZTUS 25. Személygépkocsi-vezetésből gyakorlóórákat jogosítvánnyal rendelkezőknek is biztosítunk. Jelentkezni lehet: Miskolc, Kazinczy u. 20. sz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom