Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-13 / 189. szám

Három kiállítás tiács-Kiskunban Vasárnap újabb három ki­állítást nyitottak meg az augusztus 18—20. között sor­ra kerülő 4. Duna menti folklórfesztivál előzeteseként Bács-Kiskun megyében. Kecskeméten, a művelődési központ Komszomol téri nagytermében a Kiskunság és Bácska vidék 26 díszítő- művész szakkörének és több mint száz egyéni kiállítójá­nak 236 térítőjét, díszpárná- ját, s más munkadarabját mutatják be. Baján két fesztiválkiállí­tás nyílt meg egyidejűleg a III. Béla Gimnáziumban. A sárközi népművészetet rep­rezentáló kiállítást a szek­szárdi Balogh Ádám Múze­um, a népi fafaragók orszá­gos tárlatát pedig a íiépi Iparművészeti Tanács ren­dezte a dél-Duna-parti vá­rosban. jfc Öregek, ha találkoznak (Farkas Ida felvétele) Tábla a város határában Kazincbarcika felöl érkezünk. Országúton. Előzünk és előz­nek. Nyár van. Minden második, harmadik személyautó, ami minket előz, külföldi. Sajó-völgy. Aki a Hegyalja felől jön. itt már elfárad. Az utak mellől elfogy a turisták kereste szépség, másféle látványt kínál a táj: gyárakat, távolban színes felhőket raj­zoló gyárkéményeket, és a távolban az ország második leg­nagyobb városát. Miskolcot. Írom: a turista fáradt. Az úton járónak élmény a megér­kezés, még akkor is, ha ismerős. Az ismeretlennek talán még nagyobb. Miskolc közigazgatási határát szabályos tábla jelzi, ám a közigazgatási határt jelzó tábla mögött ott a másik. Alig néhány méternyire. Miskolc térképét, főbb útjait mu­tatta ez utóbbi: ..Jer idegen, érezd otthon magad." Megálltunk a táblánál és böngészgetni kezdtük. Sajnos, el kellett hajlítanunk előle a nyurga gyomokat, hogy a patlogzó festék és rozsda alatt valamit is lássunk. Így se látni már sokat. Magyarország minden nagyobb, minden magára adó városa szélén találni hasonló eligazító térképeket. Ilyen elhanyagol­tat és szomorút mégis keveset láttam. Kár. hiszen annyira kevésbe kerülne rendbehozatni ezt a táblát. És még most. Miskolctól Aggtelekig Utazás 99 a sárga angyallal 99 A kis sárga autó felirata: SEGÉLYSZOLGÁLAT. A volán mögött ülőket a magánautósok — ismeretlenül is — a köz­utak Simon Tempiarjainak tekintik. Akik rendszerint a leg­kritikusabb időpontban érkeznek, hogy aztán — igaz. nem kemény öklükkel — megoldják a keletkezett bonyodalmakat. — Ha tudjuk — mondja a „sárga angyalok" okker­színű uniformisába öltözött szerelő. — Mert az sok min­dentől függ .., — Például? — A lerobbant kocsi gaz­dája tagja-e az Autóklubnak, van-e érvényes CASCO- biztositása, javítható-e hely­ben a hiba ... Soroljam még ? .. . Itt abbahagyta a felsoro­lást Felföldi Sándor, a teg­napi ügyeletes „sárga an­gyal", mondván: — Útközben majd úgyis sok mindent Iát és hall... Aztán sebességet kapcsolt: irány Aggtelek! Rossz az index Sokáig hallgattunk. Jóma­gam az alattunk egyenletes sebességgel „kocogó”, fiatal­nak már semmi szán alatt sem nevezhető Steyr-Fuchot csodáltam: mire képes egy ilyen parányi jármű; hány- bajba jutott autósnak dob­hatott már személyzete men­tőövet. A szendröládi vasútállo­más előtt „jelentkezett” az eleső kuncsaft: kezével már távolról olyan elszántan in­tegetett. mint ahogy egy fuldokló kapaszkodhat a fö­lötte elúszó szalmaszálba. — Az előbbi kanyarban még jó volt az irányjelzőm, vissza azonban már nem tudtam kapcsolni — mondja a CM 40—55-ös Moszkvics gazdája, — Azt hiszem, el­tört valami .. . A szerelőnek már nem sok dolga volt, hogy a „diagnó­zist” megállapítsa: a tulaj unalmában leszerelte a kor­mányt is. Unalmában, de nem szakértelmében! — Igen. a spiáterváz tört el. Sajnos, cserélni sem tu­dom. mert ilyet nem hor­dunk magúnknál. Szereljék vissza, s a kanyarodást uta­sával együtt, kézzel jelzik majd... Igaz. nem szabályos, de az első szervizállomásig így el­mehetnek. Még mindig jobb, mint az úttest szélén a cso­dára várni... Csak a horgászok Közben beborult az ég. A szerelő így szól: — Azt hiszem, befutunk a zivatar alá. Velünk szemben személy- gépkocsik és motorkerékpá­rok raja indult meg. Ok vi­szont a zivatar elől mene­kültek. Az útról is látni le­hetett: a Rakacai-tó partján kuporgó horgászokat nem ér­dekli az időjárás. Kitartóan bűvölték a vizet, hátha .. . hátha ... Különben is, eső után harap a hal. Szalonna és Perkupa ut­cáit már elmosta az eső. Szá­mítottunk egy-két ablaktör­lő-hibára. de nem állított meg bennünket senki. Lehet, hogv inkább rossz ablaktör­lővel mentek, semmint ki­szóltak ■ volna a kocsiból?... Szívességből nem lehet n Jósvafő és Aggtelek parko­lóhelye szinte teljesen üres. — Máskor kint kell meg- állnom — mondja a szerelő. — Biztosan az eső elől me­nekültek el. Csaknem két órát állunk — tétlenül. Unalmas így. A szerelő is inkább dolgozna. Kicsit arrébb egy Zaporo- zsec önindítója „köszörül". Ügy tűnik, érik a mupka. De nem! Felberreg a motor, s a kocsi pillanatok alatt elro­bog. Később egy férfi megemeli új Zsiguliját, s a kormánynál matat valamit. Közben időn­ként felénk sandít. — Nézzük meg, mi a hiba — mondja a szerelő. — Nem mindenki szánja rá magát, hogy szóljon . . . Kiderül: valami kopog a kormányműben. Az autó orosházi gazdája már néhány csavart meghúzott, s a pa­nasz mégsem szűnt meg. Nem Autóklub-tag, CASCO- ja sincs, sőt belépni sem haj­landó a klubba. — Sajnos. így nem segít­hetek — mondja a szerelő. — Csinálja még szívesség­ből! — alkudozik az úrveze­tő. — És én ugyancsak szí­vességből kifizetem ... — Nem lehet. Az állásom­ba kerülhet!... A fiatalember sértődötten távozik, s mi is indulunk vissza Miskolcra. Búcsúzás előtt megállapítjuk: ha több munka lett volna, rövidebb lehetett volna ez a hat óra is... (keglovich) Néniéi csalik az [KM vendégliázában A Lenin Kohászati Művek­ben befejezéséhez közeledik az új nemesacélhengermű I. ütemének építése. A munka egyik fontos része azokra a keletnémet szerelőkre hárul, akik az NDK-ból vásárolt berendezéseket helyezik üzembe. Jóformán még sza­badságukat sem tudják ki­venni a sürgős munka miatt. Ezért aztán családjukat is magukkal hozzák Magyaror­szágra. A vállalat vendéghá­zában jelenleg négy keletné­met család kap helyei. élünk Hányán is Miskolcon ? Sokszor mondjuk: Miskolc az ország második városa. De ha megkérdezik tőlünk, hány lakosa is van ennek a nagy­városnak, kevesen tudnak pontos számadatot mondani. Nos, a városi tanács fejlesz­tési alap- és költségvetési tervében azt olvashatjuk, hogy tavaly a város lakos­sága 3800-zal gyarapodott, s ezzel elérte a 192 200 főt. Nyáron, amikor nemcsak hazaérkezünk, hanem naponta sok ezer vendég is érkezik hozzánk. B. G. Környezetvédelem A MTESZ Szervezési és Vezetési Tudományos Tár­saságon belül a közelmúlt­ban alakult meg a környe­zetvédelmi gazdasági bizott­ság, amely a környezetvéde­lem gazdasági, szervezési, ergonómiai és szociológiai vonatkozásait tanulmányoz­za. tarja fel. A bizottság el­nöke ár. Kordes László, a Belkereskedelmi Minisztéri­um titkára, míg a titkári teendőket Halmosné Bátho­ry Katalin, a Magyar Szab­ványügyi Hivatal dolgozója látja el. Csúcsforgalom az erdei vasúton Nyárvégi csúcsforgalom van a lillafüredi kisvasúton. A hétköznapokon hat vonat­pár indul és érkezik nem kevesebb, mint háromezer utassal. Vasárnaponként több, mint négyezer jegyet adnak el. Augusztus utolsó napjától csupán egy szerel­vénnyel csökkentik a forgal­mat hét közben. A nyári me­netrend szeptember végéig tart. Javítják Miskolc vízellátását Nagy jelentőségű kutató­munka kezdődik a Bükk hegység nagyfennsíkján, ahol néhány héttel ezelőtt megta­1204 új borsodi lakás Az év első felében 1204 új lakást épített a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat Miskolcon, Ózdpn, Kazincbarcikán és Leninvá- rosban; öt százalékkal töb­bet, mint tavaly ilyenkor, fi. teljesítmény értékét növeli, hogy a vállalat a tavalyinál 222 fővel alacsonyabb lét­számmal dolgozott. „Miskolcról azt mondhatom, hogy Szeged gyönyörű” Csendes szóval, tábortűz mellett A szabadban égő tűzzel, a bográcsban fövő étellel valahogy mind úgy vagyunk, hogy más lesz olyankor a világ. Vadászó, vagy éppen népvándorló őseink üzennek így —. vagy pusztán a kö­töttségektől való szabadulás alakítgat ünnepet? A tábortűz főstje vezetett nyomra. A tűz fölött bog­rácsban rotyogott az étel. — Mi fő? — Pörkölt. Csongrádi mód­ra. Ketten voltak a tűznél, egy fiatal asszonyka és fér­fiember, aki a kezén mutat­ta, hogy négyéves. — Ketten? — Károlykáék elmentek kenyérért — közölte Veszp­rémi Zsolt, és meghívott a tűzhöz. „Károlyka”, az apa a ba­rátjával futva érkezett, már messziről látván az idege­neket. — Károlyka, hoztál ke­nyeret? Colát is hoztál? A Veszprémi család Sze­gedről érkezett. A miskolci kempingben laknak. — Az a központunk. On­nan jártuk be a környéket. — Hogyan érezték magu­kat? — Nincs még egy magyar város, amelyiknek ilyen jó dolga lenne. Hegyei vannak, vizei vannak, gyönyörű tá­jai vannak. Jövünk még. — Tapolca? Lillafüred? Tokaj? — Tapolca szép, de . .. Szóval nem szeretem, hä so­kan vagyunk. Lillafüred is ilyen. Gyönnyörű. de ... Az idegenforgalom szükségsze­rűen ront a tájon. Talán itt, Jósvafőn a legszebb. Tokaj még program. A szegedi embernek a Tisza kötelező program. Irigyen mondom, hogy itt még szebb a víz. Tisztább. — Otthon? — Gépkocsivezető vagyok. De ehhez hadd mondom el gyorsan, hogy itt Miskolcon szívesebben vezetek. _ 9 — Mások az emberek. Nyugatabbak. Beszéltem már miskolciakkal erről, de nem hiszik, pedig ez így van. Tapolcán kerestem valamit. Két utcán át kísért, akit kérdeztem. Az úttesten? Amiért máshol átkozodnak és harminc autóduda szólna mögöttem, azt itt nyugodtan megvárják. Van Viszont va­lami, ami nagyon hasonlít. Szeged jugoszláv gépkocsik­kal van tele. Itt a Skodák vezetnek. Ott is, itt is sok a vendég. — És a város? — Szeretnék udvarias lenni, így hát Miskolcról azt mondom, hogy Szeged gyö­nyörű. Miskolc más. Mis­kolcról az építés jut eszem­be, talán inkább, mint a jel­képpé nőtt avasi kilátó. Közben megfőtt a bog­rácsban az étel.' Zsolt tü­relmetlenkedett : — Csak Károlykát kér­dezed? Nem eszel velünk? Megkóstoltuk a pörköltet. Bókért bók jár, de hát kü­lönben is, könnyű volt di­csérni azt, ami igazán fi­nom. — Jöjjenek el egyszer Szegedre! Nekünk van Fe­hér tavunk és Tiszánk... Nézzék az idegen kíváncsi szemével és szeretni fogják, ahogyan mi Miskolcot és a környékét szeretjük. B. G. látták a Szivárvány cseppkő­barlang főágát. Áz új bar­langrész felfedezése ugyanis egy sor következtetés tisztá­zására nyújt lehetőséget. A feltételezések szerint a Szi­várvány cseppkőbarlang pa­takja összefüggésben áll a távolabbi Sebes-völgyben le­vő Huba-forrással. A mis­kolci bányász barlangkutató csoport tagjai az eddigi meg­figyelésekből arra következ­tetnek, hogy a Huba-forrás nemcsak a Szivárvány bar­langgal, de a nagyfennsíkon néhány évvel ezelőtt felfede­zett Fenyvesréti barlanggal is kapcsolatban van. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a Bükk hegység e része alatt hosz- szabb föld alatti járatok hú­zódnak. A források és bar­langok kapcsolatának tisztá­zására, a vízgyűjtő területek pontos meghatározására és a karszlforrások összefüggései­nek vizsgálatára a miskolci bányász barlangkutató cso­port augusztus második felé­ben expedíciót indít. A kutatás célja: újabb já­ratok feltárása a két bar­langban és annak vizsgálata, hogy a föld alatti karsztja- ralok alkalmasak-e karsztvíz tarolására, amellyel Miskolc város ivóvízellátásának javí­tását segítenék. Az expedíció három helyen: a Szivárvány és a Fenyvesréti barlangban, valamint a Huba-forrásnál folytat kutatásokat. A szak­emberek már kijelölték azo­kat a helyeket, ahol a bar­langi patakokat, a föld alatti vízesést és a karsztból faka­dó vizeket megfestik, hogy mielőbb tisztázzák a karszt- járatok és karsztforrások ös*- szefüggéseit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom