Déli Hírlap, 1973. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1973-08-25 / 199. szám

♦ Aranymosás a Hernádon. Egykor nemestém-bányászatá- ról volt híres Telkibánya. Az értékes telérek azóta teljesen kimerültek, de a hegyekről jutó patakok még ma is sodor­nak ércmorzsalékot és azt a Hernádban lerakják. Ebből a feltevésből indult ki a Mádi Ásványbánya Vállalat, ami­kor kísérleti céllal átvizsgáltatta a Hernád homokpadjának néhány pontját. Természetesen az arany- és ezüstszemcsék előfordulása olyan csekély, hogy gazdaságosságáról szó sem lehet: ezt állapították meg már a legelső aranymosásnál is. Képünkön: a nyugalmazott bányamester aranyat mos. Esz­köze a szibériai típusú aranymosó teknő. A Szovjetunióban, vagy Mongóliában dolgozó geológusok a mai napig hasz­nálják ezt az ősi szerszámot. Később csak jobb lehet ízlik az új kenyér Negyedszázada k ezdődöíí Huszonöt esztendeje Wroclawban értelmiségi világkong­resszust tartottak, amelyen megszületett a nemzetközi bé­kemozgalom, s a nagy találkozóra készülődve itthon a ma­gyar békemozgalom. Negyedszázad múltán éppen magyar békekongresszusra készülődve — és a békeerők nagy moszk­vai találkozója előtt — az 1948-as lengyel város egyszerre csak felvillan az emlékezetben, s mindjárt tűnődésre is késztet: a milliók hallatlan derűlátásának, harci bátorságá­nak erejéről kell gondoskodnunk. Wroclawban a világ sok országából összegyűlt értelmisé­giek egy vigasztalannak tűnő romváros kisértetvilágába ér­keztek. és a döbbenettől szinte szótlanul tették meg első sé­táikat. Ha felkelt a szél törmelék pora szállt kilométer- hosszán az egykori belváros felett. Este, a békeküldöltség első találkozóján Iréné Joliot-Curie és Julian Huxley az atombomba veszedelméről beszélt; az üléseken a majd öt­száz párizsi és moszkvai, chicagói és varsói, athéni és buda­pesti küldött azt mondta: nem szabad, hogy valaha is más városok helyén olyan iszonyú rommező legyen, mint a ven­déglátó Wroclaw helyén; nem szabad megengedni, hogy új világháború tüzét gyújtsák ki gonosz erők. Negyedszázada csak. De ebben a huszonöt évben fagyasz­totta be az emberi reményt hosszú esztendőkre a hideghá­ború. E negyedszázadban hulltak bombák Hanoi és Phen- jan otthonaira, s vert fel fegyverzaj dominikai, angliai, alexandriai éjszakákat, hogy csak egynéhányra emlékezzünk a „helyi háborúk” közül. Ám ennek a huszonöt esztendő­nek történelmi összegezésében minden bizonnyal a legfon­tosabb események közé kell illesztenünk a másik oldalon azokat az aláírás-milliókat, amelyeket például a stockholmi békefelhivás alá, vagy az atomfegyver-kísérletek betiltásá­ért megfogalmazott felhívások alá írtak japán tustollal, bel­ga ceruzával, amerikai golyóstollal —, latin betűvel, cirill írással, vagy arab írásjegyekkel. A világhistória menetében a negyedszázad elsősorban per­sze ezt a megjelölést kapja: a szocialista országok megerő­södésének kora, szövetségük kialakulása az elért vívmányok kiteljesítésére és védelmére. Emellett a tegnapi térképek pirosra festett angol, lilára színezett francia, meg zölddel jelölt spanyol gyarmatai helyére önálló új országok sorá­nak nevét kellett berajzolni. Ez volt az a negyedszázad, amikor a szocializmus világ- rendszerré vált és a gyarmati rendszer szétbomlása kétfé­léi is segítette ennek az új, világméretű népi mozgalomnak, a békemozgalomnak erősödését. Ki tudná megmondani, hogy ebben a negyedszázadban hazánkban is hány gyűlésen szólalt meg őszintén és szenve­déllyel milliók gondolatát kifejezve a békeakarat, a szem­beszállás a háborúra spekulálók terveivel? Jó tudni, hogy a magyar békemozgalom része az egész­nek, a világmozgalomnak, — annak, amely első találkozói egyikére éppen 25 éve ült össze az akkor még a háború ír- tóztató sebeit mutató lengyel városban, Wroclawban. O. M. Fejlődi tökésexport L j víztároló Hevesnek Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság dolgozói a negyedik ötéves terv eddigi időszakában három nagy víztárolót építettek Heves megyében. A recski, a csá- nyi és az adácsi mesterséges tavakban már több mint há­rommillió köbméter vizet tárolnak, amely mintegy há­romezer hektár termőföld öntözésére elegendő. Most újabb víztároló épí­tését kezdték meg Gyöngyös és Nagyréde között, ahol ki­lenc méter magas völgyzáró­gát kialakításával a Toka patak vizét fogják fel. Az új tárolóban egymillió hatszáz­ezer köbméter vizet gyűjte­nek ősze, 1200 hektár öntö­zésére. A 16 millió forintos költséggel épülő víztárolót a jövő év őszén adják át ren­deltetésének. 9 Néhány hete kezdte meg próbatermelését az lij mis­kolci kenyérgyár a Kiliánban. Az előkészületek során a ga­bonatárolókat kiváló minősé­gű búzával töltötték fel. Az egyik kenyérgyártó sor már üzemszerűen termel, és na­ponta 180—200 mázsa friss, kilós cipót szállítanak az élei. miszerüzletekbe, kenyérbol­tokba. Ez az új gyár teljesít­ményének körülbelül 30 szá­zalékát jelenti. A második vonal — összesen négy van — próbáit most végzik. A Sütőipari Vállalatnál megtudtuk, hogy az automa­tizált, magas fokon gépesített üzem berendezései nem okoz­tak csalódást. Ugyanakkor az Szeptember 1—2: öt borsodi ifjúsági klub tagjainak részvételével ifjú­sági klubtalálkozót rendez­nek szeptember 1-én és 2-án Sátoraljaújhelyen, a SZOT gyermeküdülőben. A találko­zón a Saiószentpéteri Üveg­gyár, a Hollóházi Porcelán­gyár. a Borsodi Vegyikombi­nát, az ELZETT sátoraljaúj­helyi gyárának ifjúsági klub­jai. valamint a sárospataki 1 orántffy Zsuzsanna ifjúsági klub vesznek részt. A rendezők gazdag prog­rammal várják az ifjúsági klubok képviselőit. Az első nap délutánján nagyszabású vetélkedőt rendeznek, majd műsoros tábortűzzel, táncos rendezvénnyel zárják a na­pot a fiatalok. Másodikén délelőtt csillag- túrán mérik össze erejüket Úi tornaterem Özdon elkészült a 102. szá­mú Ipari Szakmunkásképző Intézet új tornaterme, s már a műszaki átadás is megtör­tént.. A tanulók szeptember elsejétől ideális körülmények között sportolhatnak, tart­hatják meg a testnevelési órákat. egyes technológiai folyamatok beállítása, finomítása még mindig munkát ad a szak­embereknek. Mindez a ke­nyér minőségének további ja­vítása érdekében történik. A vállalat főmérnöke kö­zölte, hogy még ebben az év­ben valamennyi régi sütő­üzemet leállítanak, kivéve a vasgyárit és a süteményké­szítőt. A szanálások miatt az elsők között bontják le a Győri kapu 6. szám alatt levő sütödét, ahol egyébként a legutolsó napokig is hosszú sorok várakoznak friss, ropo­gós kenyérre. Ezt követi majd a Szeles utcai, a Vágó­híd utcai elavult üzemek megszüntetése. A sütőipari szakemberek szerint ma még az öt borsodi ifjúsági klub küldöttei, a célnál VIT-beszá- molót tartanak a versenyzők részére. Érdekesnek ígérke­zik a népdalpárbaj is, ame­lyet az ..Eszme-cserebere" címmel klubvezetők tanács­kozása követ. A tanácskozás résztvevői felhívást fogadnak el. amelyet eljuttatnak a Bor­sodban működő valamennyi ifjúsági klubhoz. korai lenne végső következ­tetést levonni az új gyár ter­meléséről. termékének minő­ségéről. Mi, a leghivatottabb minőségellenőrhöz, a vásárló­hoz fordultunk kérdéseink­kel. Íme. a válaszok: —- Azt nem tudtam, hogy az 5-ös címke az új kenyér­gyárat jelöli. Mindennap ilyet veszek, egy kilósat. Szereti a család. — Először az tűnt fel, hogy minden cipó teljesen egyfor­ma színű. Az eladóktól tud­tam meg, hogy miért. Ennél jobb kenyeret másutt sem sütnek. A megkérdezett boltveze­tők is hasonlóképpen véle­kedtek. A Széchenyi utca 60. szám alatt levő élelmiszer- üzlet vezetője, Gönczi István mondta: — Most kaptunk másod­szor, magam is ilyet viszek haza. Tetszik a vásárlóknak is, amit bizonyít, hogy köz­vetlen mellettünk van egy kenyérbolt, és ugyanakkor mi is nagy forgalmat bonyolí­tunk le pékáruból. A Széchenyi utca 121. szám alatt levő boltban így véle­kedtek: — Eddig a Szeles utcáról kaptuk a kenyeret. Az utóbbi napokban pedig csak az új gyárból, és ezt szívesebben árusítjuk, mert jobb. Jó a tésztája, mutatósabb a kül­seje is. Csak ilyen maradjon! Hadd álljon itt a szakem­berek véleménye, amely sze­rint az új kenyérgyárban sült cipók minősége ezután csak jobb lehet, de rosszabb nem. NAGY JÓZSEF Próbaüzemelés októberben Jó ütemben épülnek a Le­nin Kohászati Művek új ne­mesacél-hengerművében a csarnokok, a gépsorok. A gyár vezetői úgy számítják, hogy a középsoron október elején megindulhat a próba- üzemelés. Befejeződtek a középsor üzembe helyezéséhez szük­séges építőipari munkák. Je­lenleg a hiánypótlásokat vég­zik. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat elkészült a középkor és a közéosori kikészítő géni szerelési munkáival. A vil­lanyszerelők is jól állnak, bár dolgozniuk kell még a szabályozott motorok kábele­zésén. Jelentés előrelépés, hogy n 6 kilovoltos hálózat és a 35 ezer voltos trafóállomás sike­res funkciÓDróha után van. A próbaüzeme1 ést megelőző­en szeptember eleién meg­kezdik a középsor e<*ves gép. egységeinek bejáratását. Tanszert vesz a BVK Seoitik a nagycsaládosokat Az elmúlt évekhez hason­lóan a közelmúltban ismét megvizseálta a Borsodi Ve- gvikombinát szakszervezeti bizottsága a vállalatnál dol­gozó nagycsaládosok hely­zetét, és az iskolaév kezde­tén az. ezzel iáró anyagi ki­adások enyhítésére vásárlási utalványt ad a többgyerme­kes dolgozóknak. A tanszervá«árlási akció keretében az előzetes becslé­sek szerint az idén mintegy hatvanezer forintot fordíta­nak erre a célra. REFLEKTOR Ma Budapesten a Magyar Honvédelmi Szövetség orszá­gos központjában sajtótájé­koztatót tartanak. Á Debre­cenben befejeződik az egész­ségügyi dolgozók tudományos tanácskozása. Á Gárdonyban szerepelnek a Fejér megyei Röpülj páva-körök. * Mar- tonvásáron megrendezik az idei utolsó Beethoven-hang- versenyt. ★ Nyírbátorban „Derű a művészetben'’ cím­mel kiállítást rendeznek., ár Keszthelyen folytatódnak a georgikon napok eseményei. Á: Pécsett záróülését tartja az. országos szociológiai kon­ferencia. Egyre dinamikusabban fej­lődik a Diósgyőri Gépgyár tő­késexportja. A DIGÉP már­kát máris a világ mintegy félszáz országában ismerik, néhány termékük — mint például az ellenütős kalapá­csok, hajszálhúzógépek, ki­való gyártmányoknak minő­sülnek a nemzetközi piaco­kon is. Az export szerepé­nek fontosságát mi sem jel­lemzi jobban, mint az, hogy a DIGÉP árbevételének min­den harmadik-negyedik fo­rintja exportbevételből szár­mazik. Az elmúlt három évben különösen tőkésexportját nö­velte a diósgyőri vállalat. A tőkés piacokról származó ár­bevétel 1971-ben még „csak” 2 millió dollár volt, az idén pedig már eléri a 4 millió dollárt. 1968 és 1974 között a DIGÉP exportja megnégysze­reződik. Kocognak az építők is Népszerű a kocogómozga­lom a Borsod megyei Álla­mi Építőipari Vállalatnál is. A MÉMTE elnöksége — a szak- szervezeti bizottsággal együtt — felmérte azokat a lehető­ségeket, amelyek biztosítják a vállalat üzemeiben, hiva­talaiban dolgozók testedzését, sportolását. Ennek megfelelően a hét­fői napokra — különböző korosztályoknak — versenye­ket írtak ki. Ezeket egyéni és csapatversenyek formájá­ban rendezik. A szakszerve­zeti bizottság által alapított vándordíját az nyeri el. aki a legtöbb pontot szerzi a versenyeken. Fity-fity-fity Egy-kettő, egy-kettő----fity-fity-fity. E torokból és sípból származó, vala­milyen ütemes cselekvésre nógató hangegyvelegre hegyez oda a fülem, mi­közben a szobámban pakolgatom ki bő­röndömből az üdülésről hazahozott hol­mijaimat. Egyszeriben diákköri emlékek idéződ­nek fel bennem, a tornatanárunk szo­kott ilyen taktust füttyentgetni. miköz­ben mi — has be, mell ki — peckesen körbe masíroztunk a tornaterem sze­gélyén. A sípszó csakugyan ..tornatanári” (mai kifejezéssel élve ..testnevelő ta­nári”), hanem az emberi hang, az egy- kettő — gyermeki. Ott állok már az ablaknál, s mit lá­tok? Hét négy-ötéves gyerkőc a mell­kasánál még terjedelmesebb pocakocs- káiát kidiillesztve lépdel a két bérház közötti udvar szélén, a házköztí fuf- ballcsaták következtében megtépázott fűzbokrok tőszomszédságában. Aki sípnál, s egy-kettöztetéssel me­net élt éti őket, nem más, mint egy 13 éves fiúcska, bérházunk úttörőinek egyike. Látásból ismerem, s a hasonló korú fiamtól tudom, hogy nagyon jó tanuló, tagja annak a kisded csapat­nak, amely időnként eltűnik a házren­getegben, majd maszatosan, térd- és könyökhorzsolásokkal ékesen felbukkan valahonnan. Tudom azt is róluk — s nem a fiam árulta el, hanem hosszas nyomozással a felesegem derítette ki —. hogy az alagsor évek óta nem hasz­nált egyik helyiségét is birtokukba vet­ték (lakásunk WC-kulcsával nyitják- zárják az ajtaját), amelyben valame­lyik padláson rejtélyes módon szerzett régi újságokat őriznek, böngészgetnek. Egy-kettő, egy-kettő... —. s már csak az egzecíroztató legénykét figye­lem. Először megfogalmazódott véle­ményemmel ellentétben nincs a maga­tartásában semmi cézári fölény — na, apróságok, most én parancsolok nek­tek —. hanem inkább ez tükröződik: pajtáskáim, olyasmire tanítalak benne­teket, amit még nem tudtok, de amire engem az iskolában már ráneveltek. Egy kis fegyelemre; arra, hogy milyen jó együtt lépkedni. Most még nem egy korosztályba tar­toznak (erre majd valahol a harminca­dik-negyvenedik életévükben kerül sor), s a felelősséget vállaló idősebbeknek a következő generáció iránti tanítókész­ségét, ismereteik átadásának hajlamát fedezem fel az úttörő cselekvésében. És az emberpalánták láthatóan jó szív­vel veszik ezt, — azért is lépdelnek oly büszkén. Eszembe jut, hogy néhány éve milyen viták kerekedtek országszerte a nem­zedékek közti viszony mondvacsinált ellentétéről. Íme a perdöntő példa: e kapcsolat erősítésének szándéka már a gyermekekben is megvan. Persze, mi. felnőttek, felelősek vagyunk azért, hogy e nemes szándék ne haljon el. A síp­szó emlékeztessen erre bennünket. TARJAM ISTVÁN Ifjúsár klubtalálkezú ujhelyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom