Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-12 / 136. szám

KEDD Nincsenek íróbarátaink ? Akár becsléssel is megállapítható, hogy ekkora városban, mint Miskolc, milliós értékben vásárolnak könyvet azon a héten, amikor a könyvnyomtatás ünnepét üljük, s százegy új művet köszöntünk. Mégis megvártuk, míg elkészült a Mű­velt Néo Könyvterjesztő Vállalat gyorsmérlege. Az idén egy­millió 300 ezer forint értékben vásároltak könyvet a miskol­ciak. Sok ez, vagy kevés? A tavalyi vásárlásoknál minden­esetre 15—20 százalékkal több. s — még a drágább kiadvá­nyokat is számítva — nem kevesebb, mint 50 ezer kötet. De hagyjuk a számokat... Ezek az adatok, azt hiszem, meg­győzhetnek bennünket, hogv Miskolcon nem kevésbé fogé­konyak az emberek az irodalom a könyv iránt, mint másutt. A sikeres kereskedelmi akcióval azonban nem oárosult az a szellemi pezsgés, amit az írók személyes jelenléte teremthet. Nincsenek íróbarátaink? Már volnának! Akkor hát felszínes ez a barátság? Vagy k' ’’1 a vásár? A tényeket sokoldalúan vizsgálhatjuk, a lényeg azonban nem változik. Az ország legkivá'óbb könyv-, illetve grafikusművészei el­jöttek hozzánk, s ecv- szinte páratlan kiállítással adóztak az ötszáz éves magyar könyvnyomtatásnak, az írók közül azon­ban (a helyieken kívül) csak néhányan szerencséltették ezt a nagyvárost. Hallom, s olvasom is hogy húsz írót ..igényeltünk” a szö­vetségtől. Tafán ez keavef’enít el legjobban; Igaz ugyan, hogy be kell tartanunk bizcnyo's szervezeti formákat, de ezt az „igénylést” már megelőzhették vo’na személyes meghívások. Arról már nem is beszélek, hogy ha állandó kapcsolatot tar­tunk fel alkotókkal — mint ahogy a grafikusokkal és a könyvművészekkel nem most teremtettünk kontaktust —, akkor természetes, hogy ünnepekre ..hazajönnek”. De hát kik. érezhetik bérezhetnék) itt magukat otthon? El­sősorban mindazok, akik erősebb, vagv lazább szálakkal a Napjainkhoz kötődnek. (Fekete Gyulának, Gergely Mihály­nak külön köszönjük, hogy eljöttek a könyvhétre.) Itt lehet­tek volna a Hetek közül néhányan, s mások is. De vegyük csak számba, hogy a Miskolci Nemzeti Színházzal hány író­drámaíró tart fenn jó viszonyt. Örömmel láttuk volna Gyár­fás Miklóst (mint akinek több művét is bemutatták itt) Ör­kény Istvánt, Szakonyi Károlyt vagy Gosztonyi Jánost, (az utóbbinak drámai játékát nívódíjas produkcióvá avatta szín­házunk.) S milyen szívesen láttuk volna Karinthy Ferencet, a sok miskolci barátot szerzett Nemeskürty Istvánt vagy a nálunk is nagyon népszerű Ortutay Gyulát, akinek új műve nemzedékeket hozott izgalomba. Pusztán meglevő kapcsolatainkra utaltam, s nem is min­degyikre ... Így hát maximalizmussal sem vádolhatnak. Jól­lehet a felsoroltak közül kértük is egyik vagy másik író „ki- közvetítését”. Lehet, hogy visszamondták a meghívást, lehet, hogy későn érkezett a kérés. Egy biztos: nem kerülünk ilyen helyzetbe, ha meg tudjuk tartani íróbarátainkat. Ha nem­csak sátoros ünnepeken gondolunk rájuk. (Vagy akkor sem.) Persze az idén nem alakult könyvheti bizottság. Ez ahgha jó gyakorlat. Ámbár nem a látványos reprezentatív találko­zókat hiányoljuk, hanem a könyvbarátok meghitt összejöve­teleit, amihez mégiscsak szükségeltetik az író. Szerencsére nem kell várni egy évet, hogy ezt a csorbát kiköszörülhes­sük. Mit jelent ez a többes szám? Mindannyiunkat, akiket az olvasás, a könyv szeretete tagjává avatott egy népes „bizott­ságnak”. Kezet kell nyújtani az írók felé... GYARMATI BÉLA A Kossuth Könyvkiadó újabb dokumentumkötet előkészí­téséi kezdte meg. A mű címe: Orosz internacionalisták a Ma­gyar Tanácsköztársaságért. A könyvet számos korabeli fény- képfelvétel gazdagítja. Ezekből közöljük a fenti fotót, mely orosz hadifoglyokat ábrázol, akik 1914-ben hazánkba kerültek. Szakmuiikásdiákok Japja Alkalmanként megjelenő újság a 101. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet KISZ- ifjóságának lapja: a Néző­pont. A napokban kiadott 8. szám a korábbiakhoz ha­sonlóan egyrészt tükrözi az intézet növendékeinek sok­oldalú nevelését, másrészt bizonyítja, hogy a jó tollú újságot is szerkeszteni tudó kollektíva található az itt nevelődő szakmunkásj elöltek között. Az intézet nevelőtestületé­nek a dicsérete is ez, egy­szersmind bizonysága annak, hogy társadalmunk igényei­nek megfelelően és áldozat- vállalásának köszönhetően ma már magas szinten fo­lyik vezető osztályunk, a munkásság utánpótlásának képzése. Miként a lap „To­vábbi lépések” című cikké­ben olvasható: „A mai fia­talok azok örökösei, akik megteremtették a munkásha- ta'lmat, a néphatalmat, vé­gigvitték azt a küzdelmet és harcot, amelynek eredmé­nyeként az üzemek, gyárak és az iskolák a nép tulaj­donába kerültek.” A 16 oldalas lap olvastán is érzékelhető, hogy a löl-es növendékei jól sáfárkodnak örökségükkel. Újságuk mos­tani számának megjelenteté­sére egyébként a közelgő VIT szolgál alkálimul. A vi­lág haladó fiataljai képvise­lőinek eddigi kilenc talál­kozójáról olvasható benne tartalmas cikk, s szemilélhe- tők e VIT-ek jelszavainak megfelelő ízléses grafikák is. De tartalmaz a lap nagyon jól megírt cikket a számító­gépekről, a magyar könyv- nyomtatás 500 évéről, a mis­kolci szakmunkásképzés múltjáról, a diákéletről, s helyet kaptak benne az in­tézet három diákköltőjének versei, valamint prózásai egyikének kitűnő kisnovellá- ja is, amely — frappáns történet keretében — a fia­taloknak a szerelemről val­lott nézeteiről ad képet. Egyik korábbi lapszámról azt írtuk, hogy a Nézőpont — akár az olvasók, akár a hivatásos újságírók néző­pontjából véve szemügyre — nagyon jó intézeti diáklap. A mostani is jelesen felel meg a kétféle igénynek. AZ OJ VEN HARMA A „Vivos voco, mortuos plango” (az élőket hívom, a halottakat megsiratom) felcímű meghívóra ötvenkét javakor- beli férfi találkozott egymással, öreg­diákok. Harminc éve, 1943-ban ilyentájt mondtak búcsút a Lévay József — a jelenlegi Zrínyi — Gimnázium A és B osztályának. Érettségi bizonyítvánnyal a zsebükben „kiléptek az életbe”, amely felett akkoriban vészfelhők tornyosul­tak. Háború volt, rájuk is leselkedett a veszély, hogy fiatal életük áldozatul esik a világégésnek. ök túlélték a vészt. Azóta nemcsak külsőleg lettek mások, mint voltak 18— 20 esztendős korukban. Akkor ábrán­doztak valamiféle jövőről, de talán egyikük sém gondolta, hogy e jövőnek szocializmus a neve. Az e felé vezető úton haladnak, mint nagy családunk, társadalmunk bármelyik tagja, s azért munkálkodnak ők is, hogy közös lépé­seink üteme egyre gyorsabb legyen. Van közöttük tanár, nem egy vezető beosztású tisztségviselő, a Metró egyik főtervezője is például a soraikból való. Erényeik? A hibáikkal együtt szűkebb körükben ismerik ezeket — ám nagy közös erényüket most már mi is ismer­jük. És ez: az együvétartozás érzése, amiből következtethető a többi is. Kvaterkáztak, élményeikkel traktál- ták egymást, a viszontlátás öröme su­gárzott a tekintetükből. Elénekelték az ősrégi diákdalt, a Gaudeamus-t („Vigad­junk"), — s egyszercsak valamelyikük megszólalt: „Fiúk, énekeljük el a Szó­zatot is!” Mindegyikük tudta, mi szolgált ösz­tönzésül nagy költőnk örök intelme énekszóval való idézésére. Diákkoruk­ban is többször énekelték, hogy „Hazád­nak rendületlnül légy híve ..— de ennyi érzéssel, beleéléssel nyilvánvalóan nem. Egyik társuk ötoldalas levele adta az ösztönzést, annak soraitól magasztosult a hazaszeretet imádságává az énekszó. Az önvenharmadik öregdiák Ausztráliá­ból küldte a levelet, amelyben megírta, hogy az érettségi után bevonultatták katonának, kiparancsolták a frontra, ahol megsebesült, s végül Ausztriába került, az angolok fogságába esett. Ami­kor már lehetett volna, nem jött haza a szomszédságából, mert..., — nem írja, de nyilván az ottani propaganda hatá­sára maradt. Lovardát vezetett, de „azt az osztrákok becsukatták, mert jól ment. Ezután szállító vállalatot kezd­tem, amit ismét megszüntettek, mert jól kerestem, és mint külföldinek — a helybeliek irigysége miatt — nem volt jogomban jól keresni”. Ezután határozta el, hogy az ötödik földrészen próbál szerencsét. „Akkor követtem el életem legnagyobb hibáját, amikor kivándoroltam ide — írja. — Érzésem és tapasztalatom szerint ma­gyar ember nem jó kivándorló. Túlsá­gosan hazaszeretők és önállók vagyunk mi ahhoz, hogy idegenektől nyeljünk. Ausztráliát azonban agyondicsérték az itteni ügynökök, ezért jöttem ide. Itt azán voltam már minden.” S megírja, hogy először autógyárban kapott munkát, „ami öl, butít — és nyomorba dönt, főleg idegilegOtt­hagyta a gyárat, s ezért deportálással fenyegették meg. Aztán lótenyészdében, majd szarvasmarha-telepen, később pe­dig fagylaltgyárban kereste meg a ke­nyerét. „Főleg szezoni munka, és heti száz órát kellett dolgoznom; nyár végén már nagyon fáradt voltam.” Tizenkilenc éve a postánál telefon­technikus. „Állami munka, aminek meg­van az előnye, de ugyanakkor a hát­ránya is... Közben megnősültem, ausztrál lányt vettem el. Ez volt életem második nagy hibája. Ti nem is tudjá­tok elképzelni, mit jelent a sok-sok éves emigráció, még ha magunk válasz­tottuk is. Idegen ország, idegen nép, idegen szokások, idegen éghajlat, és minden idegen, ami körülöttünk forog és lejátszódik. Ilyenkor jön rá az em­ber, milyen szép a mi hazánk, milyen szépek a mi honfitársaink ... Különben a privát életemben és a szabad időm­ben, ami nem sok van, lovagolni taní­tok. Így éldegélek csendesen, múlnak az évek, s a távolság mind jobban nő köztem és az otthon között.” Amikor az ötvenkét öregdiák az ének­lésben oda ért, hogy „a nagyvilágon e l.'vül nincsen számodra hely”, már mindegyik könnyezett. Siratta azt a harminc évvel ezelőtt a Szinva partján ballagó fiatalembert, aki annak idején nem gondolt a Szózatra. S aki reszketve írta a levele végére: „Talán még van egy kis reményem, hogy újra láthassa­lak benneteket szép hazánkban”. TARJÁN ISTVÁN Kossuth rádió: 12.00: Déli Kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.35: Melódia­koktél. — 14.01: A karcsú tor- nyú vár. Rádiójáték gyermekek­nek. — 14.48: Éneklő ifjúság. — 15.00: Hírek. — 15.10: Beethoven: D-dúr hegedűverseny. — 15.59: Hallgatóink figyelmébe! — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Petőfi-kalendárium. — 16.10: Puccini-áriák. — 16.26: Kerület­ről — kerületre. — 16.46: Ribáry Antal: öt Shakespeare-szonett. — 17.00: Hírek. — 17.05: Fiatalok stúdiója — 17.25: Patachich Iván: Régi magyar táncok szóló­hárfára. — 17.35: A lakásprog­ram szállítói. — 18.00: Könnyű­zenei híradó. — 18.30: A Szabó csialád. — 19.00; Esti Krónika. — 19.25: Híres zenekarok albuma. — 20.17: A szenvedélyek etiká­ja. III. rész. — 20.37: Lemez- múzeum 21.00: Hírek. — 21.03: Kilátó. — 22.0-0: Hírek. — 22.15: Sporthíreik. — 22.35: Dietrich Fischer-Dieskau és a Schubert- dalck VI. rész. — 23.19: Népda­lok, néptáncok — 24.00: Hírek. — 0.10—0.25: Boieldieu operáiból. Petőfi rádió: 12.03: Robert Ca- sadesus zongorázik. Zino Fran- cescatti hegedül. — 13.00: Hírek. — 13.03: Törvénykönyv. — 13.20: A Fővárosi Tanács Kodály Zol­tán női kara Kodály-műveket énekel. — 13.45: Időjárás- és víz- álláslelentés — 14.00: Kettőtől hatig.. — 18.00; Hírek. —18.10: Emlékezzünk régiekről. — 18.35: Szántósi Margit népdalokat éne­kel, Szaszkó József citerázik. — 18.52: Üj könyvek. — 18.55: Jó estét, gyerekek! — 19.00: Verdi: A trubadúr. Négyfelvonésos ope­ra. Közben 20.15—20.35: Esti Kró­nika II. — 21.45: Legkedvesebb verseim — 22.05: Könnyűzene. — 22.15: Olvasólámpa. — 22.30: Nó­ták. _ 23.00: Hírek. 23.15: A Magyar Rádió és Televízió szim­fonikus zenekarának felvételei­ből. — 24.00—0.10: Hírek. Miskolci rádió: A megye éle­téből. — Az építők ,.főidénye”. — Zenekari muzsika. — Hogyan keresik az új utakat a bú­toriparban? — Korunk ötletei, praktikus újítások. — Részletek zenés játékokból. Televízió: 17.38: Műsorismerte­tés. — 17.40: Hírek. — 17.45: Óvodások filmműsora. — 18.20: Mindenki közlekedik . . . 18.50: Játék a betűkkel. — 19.10: Rek- lámmüsor. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó — 20.00- Vik­torina. Lengyel tévéfilm. — 21.00: Színházi album. — 22.05: Tv-hír­adó — 2. kiadás. Bratislavai televízió: 16.30: Hí­rek. — 16.35: Sport. — 17.05: Mu­zsikáló gyermekek. — 18.00: Szó­rakoztató műsor. — 19.00,: Hír­adó, jegyzet. — 20.00: Zsiráf'az ablakban. Csehszlovák krími; -21.20: Híradó. — 21.40; .Erdei munkások. Filmszínházak: Béke (f4): Majd én megmutatom (mb. NDK), (hn6): Morgiana, a kék szemű macska (színes csehszlovák). — (8): Zabriskie Point (színes ame­rikai. 16 éven felülieknek!) — Kossuth (f3, f5, f7): Mária, a skó­tok királynője (mb. színes an­gol) __ Filmklub (f5, f7): Szé­gyen (svéd. 16 éven felülieknek!) — Fáklya (fő, f7) : Háromkirá­lyok ajándéka (színes lengyel). — Petőfi (f7): A csendőr nősül (mb. színes francia). — Szikra (5. 7); Látszólag ok nélkül (mb. színe« francia, 16 éven felüliek­nek !) — Táncsics (5, 7): Kakuk Marci (színes magyar, 16 éven felülieknek!). — Tapolca, kert (8): A Nagy Medve fiai (mb. színes NDK) Miskolci Nemzeti Színház (7); Sybil! (bérletszünet). Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19 óra között): Gadányi Je- nő-emlékkiállítás. — Libresszó (13—20 óra között): Rákóczy Gi­zella festőművész kiállítása. — Kossuth Művelődési Ház (10—13 óra között): Tárcái Béla fotó- kiállítása. SZERDA Kossuth rádió: 8.0*0: Hírek. — 8.05: Műsorismertetés. — 8.15: Budapest és a vidék kulturális programjából. — 8.20: Réti József és Orosz Júlia énekel. — 9.00: Hogyan veszett össze Iván Ivá- novics Iván Nyikiforoviccsal? — 9.24: Mozart-művek. — 10.00: Hí­rek. — 10.05: Kik laknak a nagy­bőgőben? Meseregény III. rész. — 10.19: Zenekari muzsika — 11.00: Egy pálya vonzásában. — 11.10: A Magyar Rádió és Tele­vízió énekkara századunk kó­rusműveiből énekel. — 11.30: A Szabó család. (Ism.) Petőfi rádió; 8.00: Hírek. —8.05: Nótacsokor. — ■ 9.00: Hírek. — 9.03: Kíváncsiak Klubja. —10.00: Zenés műsor üdülőknek. Televízió: 9.30: Műsorismerte­tés. — 9.31: Delta. (Ism.) — 9.55: Hosszú, forró nyár. Amerikai té­véfilm-sorozat. 12. rész: Mától kezdve. (Ism.) — 10.45—11.15: Slágerstúdió. alitas A Miskolci üveggyár felvételre keres 3 fő elektroműszerészt és 2 fő villanyszerelőt, 6+2-es fo­lyamatos munkarendbe. Jelent­kezés a munkaügyi osztályon. Az ÉMASZ V. miskolci üzem- l&a^gatósága a felsődobszai erő­müvébe eíéktrikust felvesz. A fi­zetésen felül szolgálati lakást és 300 négyszögöl földterület-hasz­nálatot biztosít. Jelentkezés: EMASZ üzemigazgatósága, Mis­kolc, Patak u. 7—9. A „Fémmunkás” Vállalat HCM technológiai szerelési munkáira azonnal felvesz lakatos és he­gesztő szakmunkásokat, vala­mint férfi betanított és segéd­munkásokat. Jelentkezés: Mis­kolc, Hejőcsabai Cementmű te­rületén Hajdú Sándornál. VÁSÁRLÓINK FIGYELMÉBE! E heti slágercikk üek! Rövid ujjú, import, férfi apacs (áttört nylon), többféle színben 139 Ft-ért! KIZÁRÓLAG VÁLLALATUNK MISKOLCI ÉS MEGYEI BOLTJAIBAN KAPHATÓ! BORSODI RUHÁZATI KISKERESKEDELMI V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom