Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-08 / 133. szám

j(c A riporteri sablon szerint ez az a pillanat, amikor „szinte forr a víz a medencében”. Pedig valóban majdnem így van, hiszen a képen látható küzdelem■ olyan heves, hogy Jtöf okától” akár a víz is felforrhatott volna. Képünk az MVSC egyik bajnoki mérkőzésé­nek hangulatát idézi. (Szabó István felvétele) r Úszás—vízilabda Az MVSC a középmezőnyben Bár már lassan az év felé­nél tartunk, még mindig nem teljes az elmúlt eszten­dő sportteljesítményeinek ér­tékelése. Ezt bizonyítja, hogy csak a minap tették közzé — legalábbis a nyilvánosság számára — az elmúlt évi ví­zilabda és úszó bajnoki pont­versenyek végeredményét. Az MVSC úszószakosztálya a magyar úszósport közép­mezőnyében helyzekedik el. A pontversenyt mind a hét korosztály versengésének ér­tékelése alapján számították ki. s abban a miskolci szak­osztály a 30. oontott szerzett egyesület között a tizenötö­dik helvet foglalja el. Ez a Es méq mi panaszkodunk? Fogatlan az óreg oroszlán, s az olimpiád bajnok babér- koszorúja is megritkult már. Igaz, ez utóbbi csak azért vi­hette haza Münchenből az aranyérmet, mert a korábbi baj­nok magyar csapat legalább annyira nem hasonlított tokiói és mexikói önmagához, mint a szerdán látott angol csapat világbajnokságot nyert elődjéhez. Ez volt a fő megállapítá­som szerdán este, amikor befejeződött a Lengyelország— Anglia VB-selejtező közvetítése. A többi ebből következik! Először. Amikor itthon sem tudtuk legyőzni Ausztriát, elhangzot­tak olyan — józanabbnak, előrelátóbbnak tűnő — vélemé­nyek, amelyek jobbnak látták volna, ha nem kerülünk be a 16-os döntőbe. Egyrészt azért, mert ez a sikert?) ismét el­odázná az alapvető problémák megoldását, másrészt azért, mert úgy sincs ott — a döntőben — keresnivalónk! Magam is hajlottam arm, hogy helyesnek tartsam ezt az álláspon­tot, de szerdán este „visszabillentem”. Mert ahogy a volt vi­lágbajnok s az olimpiai bajnoki cím friss tulajdonosa ezen a fontos mérkőzésen játszott, úgy a mi csapatunk is tud, nem is beszélve arról, hogy a területi elven alapuló selej­tezőkből még több, lényegesen gyengébb játékerőt képviselő csapat is bekerül. És ha azok ott lehetnek... Az „elodázás” problémája pedig? Nos, ha a marseille-i pofon, az EB-.küsz- ködés, valamint a klubcsapatok nemzetközi szereplése sem akadályozta meg a mostanáig is tartó „elodázást”, akkor mi­ért éppen az NSZK-beh VB-n való szereplésünk lenne gátja azoknak az intézkedéseknek, amelyek a magyar labdarúgás fellendítését lennének hivatva szolgálni! Az ugyanis, hogy ott leszünk-e a" VB-döntőben vagy sem, nagyon kevéssé be­folyásolhatja a jobb minőséget adó utánpótlás nevelésének megoldását! Sőt! Egy újabb kudarc talán még azoknak a fiataloknak is elvenné a kedvét az aktívabb labdarúgástól, akiknek eddig ez megvolt! Másodszor! Manapság divat nálunk szidni az egyébként legnépszerűbb sportágat, a labdarúgást. (Ügy tűnik, ez már lassan 20 esz­tendős szokásunk, hiszen ha jól belegondolunk, már 1954. a svájci VB döntője óta dívik!) Most már bizonyosnak látszik, hogy türelmetlenségünk elsősorban túlzott mértékű igényes­ségünkből, a realitások bizonyos „mellőzéséből” fakad. Ez abból áll, hogy az idősebb szurkolók zöme nem 'tud elsza­kadni az egykori aranycsapat emlékétől; vagy abból, hogy a jó foci szeretet© nem a jelenlegi magyar élvonal, hanem a TV által csak erősen szelektálva „szállított” nemzetközi él­vonal színvonalából „táplálkozik”. (Régen is játszottak másutt a miénkhez hasonlóan jó focit, csak akkor még nem volt TV, s csupán kevesen láthatták á saját szemükkel is!) Hosszú idő után szerdán fordult elő először, hogy két — egyébként rangosnak tartott — válogatott egymás elleni ala­csonyabb rangú mérkőzésének közvetítését láthattuk. És ez bebizonyította, hogy másutt sem fenékig tejfel a fociszurkoló élete. Illetve azt, hogy nemcsak Magyarországon lehet az Ajax vagy az NSZK-válogatott szintjétől elmaradni! Sőt! Bebizonyosodott, hogy az európai átlagszínvonalat nem a BEK-döntős vagy az EB-győztes játéka képviseli! Ez inkább az a cél lehet, amit jó lenne elérni, vagy legalább megközelí­teni. De az óhajtott színvonal jelenlegi hiánya nem ok arra. hogy Magyarország távol maradjon a VB döntőjétől! Végeredményben — a pro és kontra összevetése után — ne becsüljük le magunkat, maradjunk a reális értékelés alap­ján! Kívánjuk csak nyugodtan, hogy legyen jobb, sokkal jobb a magyar labdarúgás, de nyugodtan örüljünk annak is, ha bekerülünk a VB döntőjébe. Gondjaink megoldása egyéb­ként is több évet kívánó feladat (gondoljunk csak arra. hogy hány év alatt állt talpra egy-egy válogatott a mélypont után!), s a határidő nem 1974, hanem „folyamatos”! (honrcrth) Helyreigazítás A Hogy került az eső a kör- kapcsolásba? címmel tegnap a 4. oldalunkon megjelent írásba sajnálatos hiba csúszott. Néhány sor valahol elkallódott a nyom­dában. s így egy mondat for­dított értelmet kapott. A má­sodik hasáb alján levő bekezdés eleje ugyanis így jelent meg: ..Térjünk vissza a magyarázatra. Sró sincs arról, hoev néhánv szőrszálhasogató embernek tett eleget ezzel a megjegyzésével, akik nem sajnálták « fáradsá­got. hogy betelefonáljanak a rádióba:” ... srtfo. A nyomdá­ba adott kéziraton visábnt a kö­vetkezők szerepelnek — helye­sen: „Térjünk vissza a magyará­zatra. Szó sincs arról, hogy Szepesi György a szükséges mértéknél jobban a szívén vi­selné a magyar mezőgazda ság érdekeit. Az az igazság, hogv néhány szőrszálhasogató ember­nek tett eleget ezzel a meg­jegyzésével. akik nem sajnálták a fáradságot, hogy betelefonál­janak a rádióba:” . . . sfcb. Csjef legyőzte ellenfelét Magyar okolvivo az Európa-bajnoki szorítóban Belgrádban tegnap délelőtt még 44 ökölvívó reményked­hetett abban, hogy Európa- bajnokságot nyer. Az esélye­sek száma azonban a tegnap délután és este lezajlott 22 mérkőzés alapján felére csök­kent. Kialakult a döntő mezőnye, s most már csak 22 versenyző bizakodhat az arany éremben. Közöttük azonban magyar versenyző is van. Váltósúlyban Csjef Sándor, a délutáni program hetedik mérkőzésén óriási csatában legyőzte a jugoszláv ököl­vívó sport új üstökösét, .fe­lesi jevicset. aki másfél évvel ezelőtt tűnt fel, és a Csjef elleni mostani találkozó volt életének 22..»mérkőzésé. tizenötödik helv a vidékiek között a hetedik helyezést jelenti, ami — ismerve a miskolci uszodaviszonyokat — szénnek mondható. Az élen végzett három fő­városi szakosztály — a KEI. az FTC és a BVSC — mögött az Egri Dózsa a leginbh vi­déki szakosztály, s őket kö­veti sorrendben fzárójelben az országos helyezés): a Ta- tíjbánva (8), a Szolnoki Dó­zsa (10). a Kaposvári Rá­kóczi (12), a Kecskeméti Vízmű (13). a Pécsi Ércbá­nyász (14) és a Miskolci VSC. A korosztályok pontverse­nyének értékelésében az MVSC úszói közül a „békák” és az ifjúságiak szereneltek a legjobban: a 11., illetve a 12. helyezést érték el. Az országos vízilabda-nont- vers^nvben 35 egyesületet értékeltek. A II B osztály­ban szereplő MVSC 1990 pontot gyűjtve a 22. helven végzett. (Az első helyezett FTC-nek 8885 pontja van.) A miskolci vízilabdázók pont­jaikat a bajnokságban (1000), a Komjádi Kupában (400), az ifjúsági (150). a serdülő (290) és az úttörőbajnokság­ban (150) szerezték. A kimu­tatás tanúsága szerint az MVSC a nagy létszámú szak­osztályokhoz tartozik, hiszen a 35 között mindössze há­rom foglalkoztat több játé­kost. mint ők. A vidékiek rangsorában az MVSC — T5 szakosztátv között — a 9. helyet foglalja el. Úttörő-olimpia Duna űivaros jelentkezett Utolsó előtti állomásához ér­kezett a nyári úttörő-olimpia ez évi versenysorozata, ame­lyet ebben az esztendőben kilencedik alkalommal ren­dez meg a Magyar Üttörők Szövetsége. A borsodi ver­senyzők a jövő héten állnak rajthoz Nyíregyházán a terü­leti döntőkön, ahová az öl szomszédos megye küldi el legjobbjait. Bár a döntőkig még két hét hátra van, a szervező bi­zottság már hosszabb ideje hallatt magáról, s most is­mét jelentkezett. A IX. nyá­ri úttörő-olimpia szervező bi­zottsága ezúttal Dunaújvá­rosban székel, hiszen ott tart­ják meg a versenysorozat döntőit. Az első négy eszten­dőben — 1965-től — Buda­pest volt a színhelye ennek az eseménynek, 1968 óta azonban a vidéki városok vették pártfogásba a legfia­talabb sportolók vetélkedését. Először Pécs. majd Szeged. Miskolc és Debrecen volt a döntők színhelye, most pedig a dunaújvárosi sporttelep látja vendégül a kis olimpi­konokat. A napokban érke­zett levélből az is sejthető, hogy a dunaújvárosiak sze­retnének túltenni az eddigi rendezőkön, hiszen már egy héttel korábban városukba invitálják a magyar sajtó képviselőit, hogy beszámol­hassanak a várható esemé­nyekről. Mint írják, a sajtótájékoz­tatót szeretnék felhasználni ahhoz, hogy az újságíróknak bemutassák a várost és neve­zetesebb üzemeit, valamint azt a liliputi könyvecskét, ami az eddigi úttörő-olimpiák eredményeit tartalmazza. A DH tippjei NB I-es mérkőzések nélkül is hallatlan izgalmas szórakozás­nak ígérkezik a totó 23. heti szelvényének kitöltése. Igen ke­vés az olyan találkozó, amely a bajnoki cím. vagy kiesés el­kerülése szempontjából közöm­bös lenne. A legtöbb mérkőzés háromesélyes (!), s bizony ala­posan meg kell fontolni: mit írjanak a tippelők a szelvényre? A DH ÍGY LATJA: 1. Bp. Spartacus—Dunaújváros 1 2. Szekszárdi Dózsa MÁV DAC 2 3. Oroszlány—Ganz MA VÁG x 4. Bp. Pénzügyőr—Dorog 2 5. MVSC—Békéscsaba 1 6. Szolnoki MTE—Kecskemét x 7. BKV Előre—Várpalota 1 8. Pécsi VSK—Olajbányász 2 9. Körmend— Székesfehérvári MÁV x 10. Kaposvári Táncsics— Győri Dózsa x 11. Esztergom—Kossuth KFSE 2 12. Nagybátony—Kisterenye 1 13. Gyöngyös—BVSC x PÓTMERKÖZESEK: 14. HI. k. TTVE—Szegedi Dózsa 2 15. Ceglédi VSE—FÖSPED x 1«. Gyula—Szegedi VSE I Londonban a szé­nanáthás betegek egy bizonyos tele­fonszámon megtud­hatják a naponkénti pollenszámlálás, va­lamint a rövidtávú pollenszám-előre jel­zés eredményét. Ha­sonló beszámolókat a reggeli és az esti lapok is közölnek. Angliában kb. há­rommillióra becsülik a szénanáthában szenvedők számát. Csupán Londonban és környékén egy­millió beteget felté­teleznek. A naponkénti pol­lenszámlálás az egy köbmtéer levegőben található virágpor 24 órás átlagértékén alapul. A fűpollen Angliában júniusban és júliusban a leg­gyakoribb okozója a szénanáthának. Kü­lönösen napos, ki­csit szeles napokon magas a pollenek száma. A nap elpá­rologtatja a fű har­mattiszta nedvessé­gét, a szél pedig fel­kavarja a pollent. A köbméterenként 50 vagy még több pollenszám szinte minden szénanáthád betegnél rohamot idéz elő; 10 alatti érték esetében csak kicsi a veszély. A naponkénti előrejel­zés óvja az érintet­teket ti levegő pol­lenkoncentrációjá­tól. Ez a szolgálat “ a kezelőorvosok szá­mára lehetővé teszi, hogy betegeiket ma­gas pollenszám ese­tén utasítsák a fel­írt gyógyszer adag­jának növelésére. A nehézvíz javítja a memóriát Váratlan eredményre ve­zettek a Majna Frankfurt­ban működő Max Plank In­tézet tudósainak megfigyelé­sei. A tudósok azt vizsgál­ták, milyen hatással van a nehézvíz a kishalak agyve­lejére. A halakat olyan akvári­umokba helyezték, amelyek 12,5—25 százalék nehézvizet tartalmaztak (az előzetes kí­sérletek azt mutatták, hogy a halak jól elviselik az olyan környezetet is, amely 40—50 százalékban nehézvízből áll). Ezután következtek a meg­határozott szín „felismerésé­vel” folytatott kísérletek. A megfelelő szín meghatározá­sánál a halakat „megjutal­mazták”. Körülbelül 4—6 hét múlva a nehézvízzel „kezelt” halak memóriája 20 száza­lékkal jobbnak bizonyult, mint a közönséges vízben tartott halaké. Amikor kiszáradt a Velencei-tó Mindig sekélyvizű volt a Ve- lencei-tó — állapítja meg a Víz­gazdálkodási Tudományos Ku­tatóintézet tanulmánya, amely a tó évszázados vízszintváltozá- saival foglalkozik, a tó fenék­szintje tízezer évvel ezelőtt négy méterrel volt magasabb, de víz­mélysége általában 1,2—1,5 mé­ter körül alakult, az időjárás­tól, illetve a csapadék mennyi­ségétől függően. a gyakori aszályokat, hosszan tartó száraz­ságokat alaposan megsínylette a tó, amely — mint a kutatók megálapították — időszámítá­sunk után 375-től 1866-ig össze­sen tizenháromszor száradt ki. Figyelemre méltó az a megálla­pítás, hogy a kiszáradás száz­hét évenként következett be. A százhét évenként megismét­lődő kiszáradások közül az egyik legsúlyosabb a 988. évi volt, amikor is kiveszett min­den növény, s a halak is kipusz­tultak A vízszintingadozás megszün­tetése, a vízháztartás stabilizálá­sa csak napjainkban vált le­hetővé. A tó megfelelő víz­szintjéről két tározótó gondos­kodik majd. A velencei-tavi fejlesztési programnak megfele­lően már elkészült a zámolyl tározótó, s 1975-ben üzembe he­lyezik a tó második ,»vízkamrá­ját”, a pátkai tározótavat. Esőben is — szerelem (Ágotha Tibor felvétele) A magzat ultrahangos „fényképezése” A malmöi városi kórház­ban elterjedt módszer az anyaméhben levő magzat ult­rahangos „fényképezése”. E módszer felbecsülhetetlen szolgálatot tesz egyebek kö­zött a terhesség szabályos lefolyásának, a szülés idő­pontjának megállapításánál, a magzat fekvésének ellen­őrzésénél. Ultrahang-diag­nosztikai vizsgálatokkal álla­pítják meg a méh daganata­it és ezzel a módszerrel vizs­gálják a vesét és a májat is. Végül az ultrahang-diagnosz­tikát alkalmazzák szülés köz­ben is: az újszülött szívhang­jait regisztrálják vele. Előrejelzés szénanáthásoknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom