Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1973-06-08 / 133. szám
j(c A riporteri sablon szerint ez az a pillanat, amikor „szinte forr a víz a medencében”. Pedig valóban majdnem így van, hiszen a képen látható küzdelem■ olyan heves, hogy Jtöf okától” akár a víz is felforrhatott volna. Képünk az MVSC egyik bajnoki mérkőzésének hangulatát idézi. (Szabó István felvétele) r Úszás—vízilabda Az MVSC a középmezőnyben Bár már lassan az év felénél tartunk, még mindig nem teljes az elmúlt esztendő sportteljesítményeinek értékelése. Ezt bizonyítja, hogy csak a minap tették közzé — legalábbis a nyilvánosság számára — az elmúlt évi vízilabda és úszó bajnoki pontversenyek végeredményét. Az MVSC úszószakosztálya a magyar úszósport középmezőnyében helyzekedik el. A pontversenyt mind a hét korosztály versengésének értékelése alapján számították ki. s abban a miskolci szakosztály a 30. oontott szerzett egyesület között a tizenötödik helvet foglalja el. Ez a Es méq mi panaszkodunk? Fogatlan az óreg oroszlán, s az olimpiád bajnok babér- koszorúja is megritkult már. Igaz, ez utóbbi csak azért vihette haza Münchenből az aranyérmet, mert a korábbi bajnok magyar csapat legalább annyira nem hasonlított tokiói és mexikói önmagához, mint a szerdán látott angol csapat világbajnokságot nyert elődjéhez. Ez volt a fő megállapításom szerdán este, amikor befejeződött a Lengyelország— Anglia VB-selejtező közvetítése. A többi ebből következik! Először. Amikor itthon sem tudtuk legyőzni Ausztriát, elhangzottak olyan — józanabbnak, előrelátóbbnak tűnő — vélemények, amelyek jobbnak látták volna, ha nem kerülünk be a 16-os döntőbe. Egyrészt azért, mert ez a sikert?) ismét elodázná az alapvető problémák megoldását, másrészt azért, mert úgy sincs ott — a döntőben — keresnivalónk! Magam is hajlottam arm, hogy helyesnek tartsam ezt az álláspontot, de szerdán este „visszabillentem”. Mert ahogy a volt világbajnok s az olimpiai bajnoki cím friss tulajdonosa ezen a fontos mérkőzésen játszott, úgy a mi csapatunk is tud, nem is beszélve arról, hogy a területi elven alapuló selejtezőkből még több, lényegesen gyengébb játékerőt képviselő csapat is bekerül. És ha azok ott lehetnek... Az „elodázás” problémája pedig? Nos, ha a marseille-i pofon, az EB-.küsz- ködés, valamint a klubcsapatok nemzetközi szereplése sem akadályozta meg a mostanáig is tartó „elodázást”, akkor miért éppen az NSZK-beh VB-n való szereplésünk lenne gátja azoknak az intézkedéseknek, amelyek a magyar labdarúgás fellendítését lennének hivatva szolgálni! Az ugyanis, hogy ott leszünk-e a" VB-döntőben vagy sem, nagyon kevéssé befolyásolhatja a jobb minőséget adó utánpótlás nevelésének megoldását! Sőt! Egy újabb kudarc talán még azoknak a fiataloknak is elvenné a kedvét az aktívabb labdarúgástól, akiknek eddig ez megvolt! Másodszor! Manapság divat nálunk szidni az egyébként legnépszerűbb sportágat, a labdarúgást. (Ügy tűnik, ez már lassan 20 esztendős szokásunk, hiszen ha jól belegondolunk, már 1954. a svájci VB döntője óta dívik!) Most már bizonyosnak látszik, hogy türelmetlenségünk elsősorban túlzott mértékű igényességünkből, a realitások bizonyos „mellőzéséből” fakad. Ez abból áll, hogy az idősebb szurkolók zöme nem 'tud elszakadni az egykori aranycsapat emlékétől; vagy abból, hogy a jó foci szeretet© nem a jelenlegi magyar élvonal, hanem a TV által csak erősen szelektálva „szállított” nemzetközi élvonal színvonalából „táplálkozik”. (Régen is játszottak másutt a miénkhez hasonlóan jó focit, csak akkor még nem volt TV, s csupán kevesen láthatták á saját szemükkel is!) Hosszú idő után szerdán fordult elő először, hogy két — egyébként rangosnak tartott — válogatott egymás elleni alacsonyabb rangú mérkőzésének közvetítését láthattuk. És ez bebizonyította, hogy másutt sem fenékig tejfel a fociszurkoló élete. Illetve azt, hogy nemcsak Magyarországon lehet az Ajax vagy az NSZK-válogatott szintjétől elmaradni! Sőt! Bebizonyosodott, hogy az európai átlagszínvonalat nem a BEK-döntős vagy az EB-győztes játéka képviseli! Ez inkább az a cél lehet, amit jó lenne elérni, vagy legalább megközelíteni. De az óhajtott színvonal jelenlegi hiánya nem ok arra. hogy Magyarország távol maradjon a VB döntőjétől! Végeredményben — a pro és kontra összevetése után — ne becsüljük le magunkat, maradjunk a reális értékelés alapján! Kívánjuk csak nyugodtan, hogy legyen jobb, sokkal jobb a magyar labdarúgás, de nyugodtan örüljünk annak is, ha bekerülünk a VB döntőjébe. Gondjaink megoldása egyébként is több évet kívánó feladat (gondoljunk csak arra. hogy hány év alatt állt talpra egy-egy válogatott a mélypont után!), s a határidő nem 1974, hanem „folyamatos”! (honrcrth) Helyreigazítás A Hogy került az eső a kör- kapcsolásba? címmel tegnap a 4. oldalunkon megjelent írásba sajnálatos hiba csúszott. Néhány sor valahol elkallódott a nyomdában. s így egy mondat fordított értelmet kapott. A második hasáb alján levő bekezdés eleje ugyanis így jelent meg: ..Térjünk vissza a magyarázatra. Sró sincs arról, hoev néhánv szőrszálhasogató embernek tett eleget ezzel a megjegyzésével, akik nem sajnálták « fáradságot. hogy betelefonáljanak a rádióba:” ... srtfo. A nyomdába adott kéziraton visábnt a következők szerepelnek — helyesen: „Térjünk vissza a magyarázatra. Szó sincs arról, hogy Szepesi György a szükséges mértéknél jobban a szívén viselné a magyar mezőgazda ság érdekeit. Az az igazság, hogv néhány szőrszálhasogató embernek tett eleget ezzel a megjegyzésével. akik nem sajnálták a fáradságot, hogy betelefonáljanak a rádióba:” . . . sfcb. Csjef legyőzte ellenfelét Magyar okolvivo az Európa-bajnoki szorítóban Belgrádban tegnap délelőtt még 44 ökölvívó reménykedhetett abban, hogy Európa- bajnokságot nyer. Az esélyesek száma azonban a tegnap délután és este lezajlott 22 mérkőzés alapján felére csökkent. Kialakult a döntő mezőnye, s most már csak 22 versenyző bizakodhat az arany éremben. Közöttük azonban magyar versenyző is van. Váltósúlyban Csjef Sándor, a délutáni program hetedik mérkőzésén óriási csatában legyőzte a jugoszláv ökölvívó sport új üstökösét, .felesi jevicset. aki másfél évvel ezelőtt tűnt fel, és a Csjef elleni mostani találkozó volt életének 22..»mérkőzésé. tizenötödik helv a vidékiek között a hetedik helyezést jelenti, ami — ismerve a miskolci uszodaviszonyokat — szénnek mondható. Az élen végzett három fővárosi szakosztály — a KEI. az FTC és a BVSC — mögött az Egri Dózsa a leginbh vidéki szakosztály, s őket követi sorrendben fzárójelben az országos helyezés): a Ta- tíjbánva (8), a Szolnoki Dózsa (10). a Kaposvári Rákóczi (12), a Kecskeméti Vízmű (13). a Pécsi Ércbányász (14) és a Miskolci VSC. A korosztályok pontversenyének értékelésében az MVSC úszói közül a „békák” és az ifjúságiak szereneltek a legjobban: a 11., illetve a 12. helyezést érték el. Az országos vízilabda-nont- vers^nvben 35 egyesületet értékeltek. A II B osztályban szereplő MVSC 1990 pontot gyűjtve a 22. helven végzett. (Az első helyezett FTC-nek 8885 pontja van.) A miskolci vízilabdázók pontjaikat a bajnokságban (1000), a Komjádi Kupában (400), az ifjúsági (150). a serdülő (290) és az úttörőbajnokságban (150) szerezték. A kimutatás tanúsága szerint az MVSC a nagy létszámú szakosztályokhoz tartozik, hiszen a 35 között mindössze három foglalkoztat több játékost. mint ők. A vidékiek rangsorában az MVSC — T5 szakosztátv között — a 9. helyet foglalja el. Úttörő-olimpia Duna űivaros jelentkezett Utolsó előtti állomásához érkezett a nyári úttörő-olimpia ez évi versenysorozata, amelyet ebben az esztendőben kilencedik alkalommal rendez meg a Magyar Üttörők Szövetsége. A borsodi versenyzők a jövő héten állnak rajthoz Nyíregyházán a területi döntőkön, ahová az öl szomszédos megye küldi el legjobbjait. Bár a döntőkig még két hét hátra van, a szervező bizottság már hosszabb ideje hallatt magáról, s most ismét jelentkezett. A IX. nyári úttörő-olimpia szervező bizottsága ezúttal Dunaújvárosban székel, hiszen ott tartják meg a versenysorozat döntőit. Az első négy esztendőben — 1965-től — Budapest volt a színhelye ennek az eseménynek, 1968 óta azonban a vidéki városok vették pártfogásba a legfiatalabb sportolók vetélkedését. Először Pécs. majd Szeged. Miskolc és Debrecen volt a döntők színhelye, most pedig a dunaújvárosi sporttelep látja vendégül a kis olimpikonokat. A napokban érkezett levélből az is sejthető, hogy a dunaújvárosiak szeretnének túltenni az eddigi rendezőkön, hiszen már egy héttel korábban városukba invitálják a magyar sajtó képviselőit, hogy beszámolhassanak a várható eseményekről. Mint írják, a sajtótájékoztatót szeretnék felhasználni ahhoz, hogy az újságíróknak bemutassák a várost és nevezetesebb üzemeit, valamint azt a liliputi könyvecskét, ami az eddigi úttörő-olimpiák eredményeit tartalmazza. A DH tippjei NB I-es mérkőzések nélkül is hallatlan izgalmas szórakozásnak ígérkezik a totó 23. heti szelvényének kitöltése. Igen kevés az olyan találkozó, amely a bajnoki cím. vagy kiesés elkerülése szempontjából közömbös lenne. A legtöbb mérkőzés háromesélyes (!), s bizony alaposan meg kell fontolni: mit írjanak a tippelők a szelvényre? A DH ÍGY LATJA: 1. Bp. Spartacus—Dunaújváros 1 2. Szekszárdi Dózsa MÁV DAC 2 3. Oroszlány—Ganz MA VÁG x 4. Bp. Pénzügyőr—Dorog 2 5. MVSC—Békéscsaba 1 6. Szolnoki MTE—Kecskemét x 7. BKV Előre—Várpalota 1 8. Pécsi VSK—Olajbányász 2 9. Körmend— Székesfehérvári MÁV x 10. Kaposvári Táncsics— Győri Dózsa x 11. Esztergom—Kossuth KFSE 2 12. Nagybátony—Kisterenye 1 13. Gyöngyös—BVSC x PÓTMERKÖZESEK: 14. HI. k. TTVE—Szegedi Dózsa 2 15. Ceglédi VSE—FÖSPED x 1«. Gyula—Szegedi VSE I Londonban a szénanáthás betegek egy bizonyos telefonszámon megtudhatják a naponkénti pollenszámlálás, valamint a rövidtávú pollenszám-előre jelzés eredményét. Hasonló beszámolókat a reggeli és az esti lapok is közölnek. Angliában kb. hárommillióra becsülik a szénanáthában szenvedők számát. Csupán Londonban és környékén egymillió beteget feltételeznek. A naponkénti pollenszámlálás az egy köbmtéer levegőben található virágpor 24 órás átlagértékén alapul. A fűpollen Angliában júniusban és júliusban a leggyakoribb okozója a szénanáthának. Különösen napos, kicsit szeles napokon magas a pollenek száma. A nap elpárologtatja a fű harmattiszta nedvességét, a szél pedig felkavarja a pollent. A köbméterenként 50 vagy még több pollenszám szinte minden szénanáthád betegnél rohamot idéz elő; 10 alatti érték esetében csak kicsi a veszély. A naponkénti előrejelzés óvja az érintetteket ti levegő pollenkoncentrációjától. Ez a szolgálat “ a kezelőorvosok számára lehetővé teszi, hogy betegeiket magas pollenszám esetén utasítsák a felírt gyógyszer adagjának növelésére. A nehézvíz javítja a memóriát Váratlan eredményre vezettek a Majna Frankfurtban működő Max Plank Intézet tudósainak megfigyelései. A tudósok azt vizsgálták, milyen hatással van a nehézvíz a kishalak agyvelejére. A halakat olyan akváriumokba helyezték, amelyek 12,5—25 százalék nehézvizet tartalmaztak (az előzetes kísérletek azt mutatták, hogy a halak jól elviselik az olyan környezetet is, amely 40—50 százalékban nehézvízből áll). Ezután következtek a meghatározott szín „felismerésével” folytatott kísérletek. A megfelelő szín meghatározásánál a halakat „megjutalmazták”. Körülbelül 4—6 hét múlva a nehézvízzel „kezelt” halak memóriája 20 százalékkal jobbnak bizonyult, mint a közönséges vízben tartott halaké. Amikor kiszáradt a Velencei-tó Mindig sekélyvizű volt a Ve- lencei-tó — állapítja meg a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóintézet tanulmánya, amely a tó évszázados vízszintváltozá- saival foglalkozik, a tó fenékszintje tízezer évvel ezelőtt négy méterrel volt magasabb, de vízmélysége általában 1,2—1,5 méter körül alakult, az időjárástól, illetve a csapadék mennyiségétől függően. a gyakori aszályokat, hosszan tartó szárazságokat alaposan megsínylette a tó, amely — mint a kutatók megálapították — időszámításunk után 375-től 1866-ig összesen tizenháromszor száradt ki. Figyelemre méltó az a megállapítás, hogy a kiszáradás százhét évenként következett be. A százhét évenként megismétlődő kiszáradások közül az egyik legsúlyosabb a 988. évi volt, amikor is kiveszett minden növény, s a halak is kipusztultak A vízszintingadozás megszüntetése, a vízháztartás stabilizálása csak napjainkban vált lehetővé. A tó megfelelő vízszintjéről két tározótó gondoskodik majd. A velencei-tavi fejlesztési programnak megfelelően már elkészült a zámolyl tározótó, s 1975-ben üzembe helyezik a tó második ,»vízkamráját”, a pátkai tározótavat. Esőben is — szerelem (Ágotha Tibor felvétele) A magzat ultrahangos „fényképezése” A malmöi városi kórházban elterjedt módszer az anyaméhben levő magzat ultrahangos „fényképezése”. E módszer felbecsülhetetlen szolgálatot tesz egyebek között a terhesség szabályos lefolyásának, a szülés időpontjának megállapításánál, a magzat fekvésének ellenőrzésénél. Ultrahang-diagnosztikai vizsgálatokkal állapítják meg a méh daganatait és ezzel a módszerrel vizsgálják a vesét és a májat is. Végül az ultrahang-diagnosztikát alkalmazzák szülés közben is: az újszülött szívhangjait regisztrálják vele. Előrejelzés szénanáthásoknak
