Déli Hírlap, 1973. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1973-06-26 / 148. szám

I Megtelt P a tapolcai tárolómedence A vasárnapra virradó éj­szaka és a vasárnap reggel lehullott 55,3 milliméter csa. padék következtében Tapol­cán megtelt a Miskolci Víz­művek tárolómedencéje A tároló feltöltődésére számí­tanak Lillafüreden is. ahol a lehullott csapadék általában 2—3 nap múlva jelentkezik a források vízhozamában. Amint azt a vízművektől megtudtuk, a bőséges eső iú- lius közepéig megoldja a vá­ros vízgondjait. Nyáron sem sokkal na­gyobb a szabálysértések száma, mint más évszakok­ban, legfeljebb több kihá- gási ügy kapcsolódik jellege miatt az év legmelegebb hónapjaihoz. Általában ezek­ben a hónapokban építik a város szélét csúfító kalyi­bákat, vityillókat, gyakran kell büntetést kiszabni olyan állattartó gazdákra, akik a közterületeket, vagy más kertjét legelőnek használ­ják, és hagyják, hogy a lo­vak, tehenek letapossák a kultúrnövényeket. * Egy házaspár engedély nélkül horgászott a Rakacai- tónál és már hazafelé indul­tak, amikor a halászati el­lenőr megállította őket. El­vette a 156 forint értékű halzsákmányt és kérte az állami horgászengedélyt, il­letve a napijegyet, jamit minden alkalommal külön is meg lehet váltani. Ezek hí­ján feljelentést tett a tilos­ban halászó házaspár ellen. Hasonlóképpen jártak el az­zal a férfival szemben is, aki Százhalombattán ült le pecabotjával a Duna part­jára és az igazoltatáskor azt állította, hogy a személyi igazolványát nem hozta ma­Epílkezók, pccázók, virágárusok a tilosban Nyári szabálysértések gával A rendőrségre kísér­ték, ahol is a csizma szárá­ból előkerült az igazolvány. Annak ellenére, hogy halat nem is látott, a hatáság fél­revezetése miatt és az en­gedély nélküli horgászásért Miskolcon, a lakóhelyén öt­száz forintra megbüntették. * Egymás után több csalá­dot is megbírságoltak, mert engedély nélkül építkeztek az alábányászott lyukóvöl- gyi mezőgazdasági parcellá­kon. A büntetés összege ál­talában 800 forint. Amennyi­re szerény, illetve szegényes egyik-másik bodega, annyi­ra agyoncicomázott, ízléste­len némelyik „víkendház”. Aki egy ilyet tudhat a feje fölött — jóllehet beépítési tilalom védi a területet — utat, járdát, villanyt köve­tel és lakásának akarja használni a jogtalanul épí­tett tákolmányt. Kérésüket természetesen elutasítják, sőt ahol indokolt, a megfe­lelő bírságot is kiróják. Mint azokra, akik a Kilián- délen garázst építettek — ugyancsalt engedély nélkül. Ráadásul a tanács III. ke­rületi hivatalának műszaki osztálya kötelezte őket az épület lebontására is, re­mélve. hogy a kétszeres veszteség legalább mások „vállalkozási” kedvét elve­szi majd. * Sorra érkeznek Cserba Imrénéhez, a kerületi hiva­tal szabálysértési főelőadó­jához a csendháborítási feljelentések. A közelmúlt­ban a Kuruc utcában nem nézték tovább a lakók, hogy egyik társuk milyen durván bánik a családjával, zaklat­ja a szomszédokat, ötszáz forintra büntették a nagy­hangú férfit a tanácsnál, és ahogy a lakók jelezték, az­óta csend van a bérházban. A szórakozóhelyekről kiuta­sított duhajok gyakran az utcán folytatják „műsoru­kat.” Nemrégiben egy tár­saság valamennyi tagját 200 forint szabálysértési bünte­téssel sújtották — csendhá- borítás miatt. Legutóbb több virágárus kapott idézést amiatt, hogv a főutcán igyekszik vevőt találni néhány csokor szeg­fűre. rózsára, aminek ere­detét képtelen igazolni. (Nincs kizárva, hogy a köz­terekről származik a virág). Büntetésük átlagosan *00 forint körül van. Egy diós­győri állattartó gazdát pedig arra kellett figyelmeztetni, hogy a szomszédok földje nem legelő. A szomszéd jó­indulatán múlt, hogy a bün­tetésen kívül kártérítést már nem követeltek tőle. Olykor azért is gondot okoz a tilosban elfogott állatok gazdáinak felelősségrevoná- sa, mert az elkószált lova­kat a környéken senki sem vállalja magáénak UAGY JÓZSEF Az új csokoládégyár A Szerencsi Csokoládégyár rekonstrukciójára 420 müiió forintot költenek. Á munka befejezését 1975 júniusára tervezik, de a gyár vezetői azt remélik, hogy egy-két hónappal sikerül majd köze­lebb hozni ezt a határidőt. Az új üzem termelése két egymással összefüggő épület­re koncentrálódik. A már el­készült földszintes nagycsar­nok alapteirülete 8500 négy­zetméter. Ottjártunkkor az épület tetőszigetelését el­lenőrizték. Mellette az össze­sen 2000 négyzetméter mun­katerületet biztosító épület emelkedik. Ez négyszintes lesz. A gyár régi épületeit csak kisegítő, illetve szociá­lis létesítményként használ­ják a rekonstrukció befeje­zése után. Jelenleg évi 18 ezer tonna a kapacitása a csokoládégyárnak. A re­konstrukció eredményekép­pen megduplázódik a terme­lés. Baloldali képünkön a betonsilókat magában fogla­ló épület. Az öt siló mind­egyikébe 25 vagon kakaóba- lx>t lehet majd betölteni. Jobboldali képünkön a sza­badban álló kondenzátorok. Igen fontos tartozékai ezek az új üzemnek, hiszen a légkondicionáló berendezé­seknek kell majd biztosítani az ideális, 18 fokos hőmér­sékletet. (Vadas Zsuzsa felvételei) jón az a gyógyszer, amely- lyel sikerül meggyógyítani az állatokat, miért nem hasz­nálható eredményesen az ember gyógyítására? Az első, aki arra gondolt, hogy ha nem is a rák, de egy hozzá közel álló beteg­ség. a leukémia gyógyítására BCG-t lehet felhasználni, Georges Mathé professzor volt, a villejuifi Paul-Brous- se kórház orvosa. Az elgon­dolás egyszerű: a BCG — mint minden vakcina — fo­kozza a szervezet természe­tes védekezőképességét. Va­jon ezt a védelmi erőt nem lehetne bevonni a rosszin­dulatú daganatok elleni küz­delembe? 1968-tól kezdve Mathé pro­fesszor a leukémia egyéb ke­zelési módjai közé bevette a BCG-vakcinát is. Az ered­mény biztató: ma a gyógyu­lás 35 százalékos. Az ame­rikaiak azután kiterjesztet­ték a kísérlet területét: nap­jainkban azzal próbálkoz­nak. hogy a BCG-vel gyó­gyítják a Hodgin-kórt (rossz­indulatú limfogranulomató- zis), valamint egy sor egyéb rákos betegséget, például a csecsemőmirigyrákot, a mell­rákot, a bőrrákot, valamint a melanómát, amely ellen az orvostudomány mind ez ide­ig tehetetlennek bizonyult, es amely évente 4000 ame­BCG-vel a rák ellen Bizonyos esetekben a daganatok visszafejlődnek Az amerikai Bethesda kór­ház két orvosa, Herbert Rapp és Berton Zbar tenge­ri malacokon végzett kísérle­tei állnak az orvostársada­lom figyelmének középpont­jában. A két tudós előreha­ladott állapotban levő, rákos malacokat kezelt BCG-vel, azzal, az 1921-ben felfede­zett vakcinával, amelyet mind ez ideig a tuberkulózis ellen alkalmaztak. A BCG-t — nagy adagokban — köz­vetlenül a daganatba fecs­kendezték, amelyek a vakci­na hatására visszafejlődtek. A kutatók most azzal a kérdéssel foglalkoznak: va­rikait érint, elsősorban né­gereket. Sajnos, az eredmények nem egyértelműen pozitívak. Kétségtelen, hogy a gyógy­szer hatásos, bizonyos ese­tekben a daganatok vissza­fejlődnek, a beteg jobban ér­zi magát. Olykor azonban — anélkül, hogy az okát tud­nánk — növekszik az átté­telek száma. És minthogy a BCG-t sokkal nagyobb ada­gokban használják, mint a tuberkulózis elleni beoltás­nál, kellemetlen mellékhatá­sokat válthat ki. A kutatók most azzal fog­lalkoznak, hogy a BCG meg­felelő módosításával és át­alakításával olyan gyógy­szerre tegyenek szert, amely­nek hatásait tökéletesen is­merik. A pontos idő hívószáma: 080 Értesítjük Miskolc város lakosságát, hogy Miskolcon, az új távbeszélőközpont üzembe helyezésének előké­szítő munkálataival kapcso­latosan a PONTOS IDŐ szol­gálat távbeszélő kapcsolási száma 1973. július hó 1-én nulla órától 08-ról 080-ra változik. Ez a változás lehe­tővé teszi majd a speciális szolgáltatások kiterjesztését. Felkérjük kedves ügyfele­inket, hogy 1973. június 30- ról július 1-re (szombatról vasárnapra) virradó éjszaka nulla órától Miskolcon a pontos időt 080 kapcsolási számmal szíveskedjenek hív­ni. MISKOLCI POSTAIGAZGATÓSÁG Mit szól hozzá, hogy... m ... lassan mindent átalakítanak önki- szolgáló rendszerűvé? — Mi-mindent? — Például a taxit. — Ne mondja! Magunk fogjuk ve­zetni a kocsikat? — No, annyira azért nem. De ma­gunk nyithatjuk-csukhatjuk az ajtót. — Ez is téma? — Látja, az a baj, hogy sokaknak már fel sem tűnik. — Nyögje ki végre, hogy mi a prob­léma. — A minap a feleségemmel és a gye­rekkel, csomagokkal jól megrakottan, taxit hívtunk a lakás elé. Lent vártunk az utcán, nehogy megsértődjön, s to- vábbálljon a néhány perces késedelem miatt, mert a taxisok manapság sértő­dé kény ek. — És? — Jött is. Megállt, de anélkül, hogy akárcsak egy fejbiccentéssel is üdvözölt volna bennünket, ült rendületlenül a volán mellett a szép nagydarab ember. Ha lett volna harmadik kezem, tán szó­vá sem teszem a magatartását. De éppen nem volt: Az esernyő és néhány más csomag földre pakolása árán tudtam csak kinyitni az ajtót. Előbb az elsőt, aztán hátrakocogtam a hátsóhoz és be­ültettem a családot. — El tudom képzelni, mit mondott aztán. Ahogy ón magát ismerem ... — Rosszul ismer! Mindössze azt tu­dakoltam meg csendes szóval, hogy ma már nem divat kinyitni a vendég előtt a taxi ajtaját? Mert valamikor divat volt. — És ö erre? — Ennyit mondott: „öregapám is volt”. — Szóval önkiszolgálás. — Az. De nem jól van ez így. Tudni­illik azért a pénzért, amit viteldíj fejé­ben adtam, nekem bizony sürögni-fo- rogni kellett, s nem is keveset. • — Nem volt a képére írva. Az a sze­gény taxis, az a fáradt, dolgozó ember, magában nyilván egy léhűtőt látott. Egy ingyenélőt, aki — míg mások a ne­héz szolgálatot teljesítik — kéjutazgat. — A számból vette ki a szót. Eskü­szöm, éppen ezt akartam mondani: Furcsa szemlélet válik lassan uralko­dóvá nálunk. Aki éppen dolgozik — taxin, boltban, villamoson, vonaton, hi­vatalban vagy másutt —, az jobbik esetben munkakerülőt, rosszabb esetben kizsákmányoló kapitalistát lát abban, aki pihenő idejét tölti. — Ismerem ezt. Ügy vannak vele a szolgálatban levők, hogy ez ráér, ez várhat, ez nem érdemel udvariasságot, de még kíméletet sem. — Pontosan. Aztán eltelik néhány óra, változik a műszak, a léhűtőkből egy csapásra dolgozók lesznek, a dolgo­zókból pedig léhűtők. — Vissza lehet nekik adni a köl­csönt. — Általában így is történik. Akkor meg ők vannak felháborodva, ha nem ugrál úgy a boltos, az ügyintéző vagy bárki más, mint a nikkelbolha. — Ezek szerint nincs semmi prob­léma. Mindenki felháborodhat, bosszan­kodhat kedvére. — No igen. De nem spórolhatnánk meg magunknak mindennap egy csomó bosszúságot? — Mi most mindketten műszak után vagyunk. Igaz? — Igaz. — Akkor mindegy, hogy ki az udva­rias kettőnk közül? — Tökéletesen mindegy. — Ha mindegy, akár el is kezdheti mindjárt. Szép gesztus lenne két üveg Kinizsi megrendelése. Főúr! Ez a ven­dég itt rendelni akar. — Ügy látom, maga sem megy a szomszédba egy kis előzékenységért. Igazán hálás vagyok, hogy segített. BÉKÉS DEZSŐ A Borsodnádasdi Lemez­gyár mintegy 80 ezer forint értékben díszes, művészi ki­vitelű vaskerítést ajándéko­zott a szatmárcsekei Köl- csey-emlékmű körülkerítésé­re.

Next

/
Oldalképek
Tartalom