Déli Hírlap, 1973. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1973-05-16 / 113. szám

Szcilai Péter jelenti az JSDK-ból Tét van — csapat „nincs” Tegnap, az esti órákban érkezeti meg Szalai Péternek' az MTI kiküldött munkatár­sának tudósítása Karl-Marx. Stadíból. Már a telexen kí­váncsian olvastuk a beszá­molót, s vártuk az összeállí­tást, illetve az összeállításo­kat a ma délutáni NDK— Magyarország labdarúgó vá­logatott mérkőzésre. Nos, II- lovszky még az utolsó perc­ben is gondolkodott, s ezért kollégánk csupán a kapitá­nyi meditációt tudta közve­títeni. Többek között a kö­vetkezőket írja: „A lapvélemények (termé­szetesen az NDK-beliek. A Gottfried Schödl, a remzet- közi súlyemelő-szövetség szeptemberben, Münchenben megválasztott osztrák elnöke a Pannónia súlyemelőver­seny végén kijelentette: „Örömmel szavaznék egy magyarországi világbajnok­ságra” ! Ez természetesen még nem jelent semmit, csupán azt, hogy ha kérjük — támogat. És mi lesz, ha kérjük? Ké­zenfekvő : Szombathelyen már volt súlyemelő EB, Pes­ten nem számíthat olyan si­kerre, tehát Miskolcon le­gyen. Del De ehhez az kell, hogy Miskolc tegyen végre valamit azért, hogy a világ legjobb — s ide kívánkozó — sportolóit méltóképpen el is tudja majd helyezni! A szombathelyi kosárlabda EB- selejtezőt eredetileg Miskolc- nak ítélték, s tudjuk, miért Ha egy labdarúgócsapat a félidőben 5:l-re vezet, ak­kor már mindenki csak le­gyint: ez eldőlt! A „félig- szurkolók” hazamennnek. vagy sorba állnak a málnás sátornál, hogy a nagymér­kőzés kezdetéig felüdítsék magukat, az igazi drukkerek arcáról pedig eltűnik a fe­szült figyelem. Akad azért olyan csapat, amelyik igyek­szik visszacsalogatni a mál- názókat, s újból izgalmat varázsolni az arcokra. Ezt tette szombaton Győr­ben a DVTK tartalékcsapa­ta, amikor nem kisebb bra­vúrt hajtott végre, mint hogy a félidei 1:5 után rú­gott négy gólt, s hazahozta az egyik pontot a Rába ETO otthonából. Szívesen elcserélnénk a két csapat helyezését! — mondták már mások is. So­kan még azt is elfogadnák, ha a tartalékcsapat jelen­legi helyezési számát há­rommal megszoroznák, s azt „adnák” az első csapat­nak. Cserélni — sajnos — nem lehet, de mégis öröm az ürömben, hogy legalább a tartalékbajnokságban ilyen jól szerepelnek a diósgyőri labdarúgók. Úgy véljük, megérdemli a jelenleg a 3. helyen álló együttes (ha késve is), hogy ide írjuk a győri bravúrt végrehajtó csapat' névsorát, íme: Dajka — Kovács P., Fehér, Szabó — Oláh, Mii­kavics — Nagy (Fekete Z.), szerk.) arra engednek követ­keztetni, hogy a hazaiak ezúttal mindenáron győzni akarnak. Már csak azért is, mert nemrég Brüsszelben 3:0-ra kikaptak a belgáktól. Most — a május 27-i, Romá­nia elleni VB-sejejtező előtt — javítani akarnak. így a magyarok elleni barátságos viadalt főpróbának szánják. Mivel Illovszky Rudolf — a június 13-i magyar—svéd VB-selejtező előtt — ugyan­csak hasonló alkalomnak te­kinti a mai találkozót, szó sem lehet arról, hogy a karl- marx-stadti összecsapásnak nincs tétje. került oda! Vajon a jövő évi asztalitenisz EB — amit (ha kéri) Magyarországnak ítél­nek — hol lesz? Miskolc itt is jelentkező lehetne! De lesz-e jövőre szálloda? És ha Schödl úr támoga­tását majd igénybe veszik a magyar szövetség vezetői ? Akkor jelentkezhet-e majd Miskolc? Pedig az távolabbi téma, hiszen az idén Havan­nában lesz a VB! Addig mindensetre nem árt tar­tózkodni a sportvezetők „emlegetésétől” az ügyben, hogy (nemzetközi vonatko­zásban) miért áll „kihaszná­latlanul” a miskolci városi sportcsarnok! Földesi, Kiss, Ruttkay, Mol­nár. A diósgyőri gólok szer­zői: Baumann (öngól), Föl­desi (2), Kiss és Molnár. A tartalélbajnokságban je­lenleg ez a helyzet: 1. Ü. Dózsa 25 17 4 4 59:24 38 2. FTC 25 13 7 5 45:23 33 3. DVTK 25 13 6 6 51:38 32 4. Bp. Honvéd 25 13 5 7 54:36 31 5. Tatabánya 25 14 2 9 34:29 30 6. SZEOL 25 11 6 8 37:35 28 7. MTK 44:42 27, 8. Csepel 43:42 24. 9. Vasas 37:5S 24, 10. Pécs 33:37 23. 11. VM Egyetér­tés 34:41 23. 12. Videoton 31:44 ■ 21. 13. ZTE 31:39 20, 14. Kába ’ ETO 34:38 19. 15. Komló 18:34 2 16. 16. SBTC 20:55 11 pont. ’ A DVTK kézilabdapá­lyán uralkodó hangulat még a közelmúltat idézte — a két „szomszédvár” összecsapásá­nak rangadó jellegét — ám a küzdőtérre lépő együttesek alaposan megváltoztak. * A volt NB I. B-s gárdából a Bányásznál csupán öt, a DVTK együttesében pedig csak három „régi arc”. tűnt fel a szokottnál ezúttal ke­vesebb nézőközönség előtt. A játék is igazolta a je­lent, hogy mindkét csapat egy osztállyal alacsonyabb szinten küzd a bajnoki pon>- tokért. Sokáig úgy tűnt, hogy a fiatalítás a vasgyáriaknál sikerült jobbon, mert — kü­lönösen az első félidőben — szemre is tetszetősebben ját­szott a DVTK. Aztán bebi­zonyosodott, hogy a fiatalos lendülettel szemben a ta­Illovszky Rudolf — miköz­ben kínosan ügyel játékosai nyugalmára — nehezen pa­lástolja idegességét. Rossz­kedvének az is oka, hogy az NDK csapatának vezetőivel csak közvetítő útján tarthat kapcsolatot, s egy-két techni­kai kérdésben csak a mérkő­zés előtti percekben lehet majd megegyezni. (Az NDK- beliek még nincsenek a hely­színen.) — Már Budapesten kiala­kult bennem a kezdő tizen­egy — mondotta a kedd dél­utáni edzés előtt a kapitány —, néhány poszt betöltésén azonban még az utolsó pil­lanatig gondolkodni akarok. Géczi formája javul, de a 36 éves Rappnak is szeretnék már lehetőséget adni — ugyanúgy Tóth Andrásnak is. Vidátsot mindenképpen sze­repeltetni akarom, neki a svédek elleni mérkőzésre kell „bemelegítenie”, mert reá vár majd a ragyogóan fejelő Edström semlegesítése.” * Eddig a tudósítás, amihez megjegyzésként csupán any- nyit szeretnénk hozzáfűzni: érthető a kapitány nyugta­lansága, hiszen labdarúgó­sportunk ott tart, hogy egy újabb világbajnokságra sem tudta kellően összeszedni magát; s ma már az NDK otthonában — barátságos mérkőzésen is — izgulnunk kell, a siker halvány remé­nyével, Bobby Charlton után fivé­ré, Jackie Charlton is vissza­vonult az aktív labdarúgás­tól. A „zsiráfnak” becézett 37 éves játékos több mint 600 ligabajnoki mérkőzést játszott pályafutásának egyetlen klubjában, a Leeds Unitedben. Az angol válogatott címeres mezét 35- ször öltötte magára, s tagja volt az 1966-ban világbaj­nokságot nyert csapatnak is, majd annak az angliai vá­logatottnak, amely Mexikó­Hamis jelentkezési ívek­kel akarta elkerülni a ka­tonai szolgálatot 13 brazil labdarúgó. A kérdőívre lak­helyül olyan városokat írtak pasztaltság, a nagyobb tech­nikai készség többet ér. Ha­tározottabban zárt a Bányász hatos védőfala, s a támadá­sokban is türelmesebbeknek bizonyultak ellenfeleiktől. Ugyanakkor nem „restelltek” váratlan átlövésekre sem vállalkozni, amelyek rendre eredményt hoztak az ezúttal igen gyenge napot kifogó vasgyári kapusok „jóvoltá­ból”. A rangadó különben valóban nagy küzdelmet ho­zott, amire jellemző volt a sok büntető és időleges kiál­lítás is. A Bányász megérde­melten nyert, de hat gólnyi különbség nem volt a két csapat között! Góldobók: Bahor (8), Szom­bati (3), Kiss, Kovács, Mol­nár (2—2), Csacsovszky, il­letve Jancsó, Kisbenedek (4—4), Poduszló, Herr (2—2). jjc Ekkor még úgy tűnt, hogy nálunk ritkán látott agresz- szív védekezési rendszer, a Pissing-zóna is hatástalan lesz. A nemzetközi találko­zón Kinter II., a MEAFC egyik középjátékosa éppen csapata pontjainak számát növeli. A második félidőben „kijött a lépés” a román együttesnek és könnyen nyert a miskolci egyetemis­tákkal szemben. (Szabó István felv.) ban ezüstérmet szerzett. Jackie Charlton, bátyjához hasonlóan, az 1973—74-es idényre egy második ligás csapathoz, a Middlesbrough együtteséhez szerződött szak­vezetőnek. A volt válogatott játékos jutalomjátéka is megvolt már, ahol azonban együttese egygólos vereséget szenvedett (3:4) a Celtic csa­patától. Persze, a „zsiráf” szebb búcsút is megérdemelt volna. be, ahonnét nincs kötelező bevonulás. A katonai ható­ságok azonban észrevették a turpisságot és vád alá he­lyezték az egyenruhát nem kívánó futballistákat. A lab­darúgókon kívül még 13 sze­mély — köztük egy edző és egy gyúró is — zárkába ke­rült. A játékosok közül Fal- cao a legnevesebb; tagja a brazilok 32-es világbajnoki keretének. A játékos egy idő­re szögre akaszthatja a ci­pőjét. Az első kapavágás Montreal a gyakorlatban is megkezdte az 1976. évi nyári olimpiai játékok rendezésé­nek munkálatait. Megtörtént — május 1-én — ünnepélyes keretek között az első ka­pavágás azon a területen, ahol az olimpiai stadion fel­énül. A játékokat egyébként 21 sportágban bonyolítják le — közölte a NOB szóvivője —, miután lord Killanin, a NOB elnöke aláírta az ezzel kapcsolatos dokumentumot. A részletes programot ez­után dolgozzák ki. Súlyemelő VB Ha lesz, Miskolcon legyen (horváth) A DVTK II. bravúrja A tapasztalat döntött Miskolci Bányász—DVTK 18:12 (7:6) H. K. Jackie klubhűsége Nem kívánták az egyenruhát yjiinden'éle A párbaj világrekorderei Pierre Dupont őrnagy és Fourbier-Sarlovese kapitány, a napóleoni hadsereg tisztjei ti­zenkilenc év alatt — l"94-t(í! 1813-ig — kétezeregyszázszor párbajoztak egymással. Első ta­lálkozásuk „döntetlennel” vég­ződött. Ekkor megállapodtak abban, hogy mindannyiszor pár­bajozni fognak. valahányszor a csapataik közötti távolság 30 kilométernél kisebb lesz. Csak a kétezerszázadik párbaj után (amely egyébként ugyancsak döntetlennel végződött) jutot­tak arra a következtetésre, hogy korábbi sérelmeikre most már fátylat boríthatnának és itt az ideje, hogy kibéküljenek egy­mással. Annál is inkább, mi­vel már egyikük sem emléke­zett arra, min szólalkoztak össze. Az áram íze Az NDK-ban megállapí­tották, hogy ha a nyelvet áramimpulzusokkal ingerük, a szájban ízérzeteket lehet kiváltani. Húsz személyt vontak be a kísérletekbe, melyekhez 70 négyzetmilli­méter területű ezüstlemezt használtak fel, elektróda­ként. Változtatták az impul­zusok időtartamát és frek­venciáját. Kis frekvencia mellett az elektróda édesnek tűnt. közepes frekvenciánál savanyúnak vagy sósnak. A keserű íz érzetét a magas frekvenciájú impulzusok váltották ki. ha rövid, vagy közepes ideig tartottak, va­lamint a hosszú ideig tartó impulzusok, ha frekvenciá­juk alacsony volt. Van-e nyelvük a Lánchíd oroszlánjainak? Most, hogy a Lánc­híd felújítása során nyilván a kőoroszlá­nok „bundáját” is megszabadítják a környezeti szennye­ződés nyomaitól, ta­lán nem érdektelen visszatérni az orosz­lánok hiányzó nyel­ve körüli téves hie­delemre. A frissen kihelye­zett négy oroszlán­szobor sok lelkes bá- mulót vonzott: Pest- Buda népe elisme­réssel adózott a mél­tóságteljes feneva­daknak, s kőbe vé­sőjének, Marschalkó János szobrászmű­vésznek. Az általá­nos elragadtatásban állítólag csak egy suszterinas nem osz­tozott, aki felrúgva papucsát, így kiál­tott : — Hohó, nem ér­nek ezek az orosz­lánok annyit sem, mint a macska, mert nincs nyelvük. így idézi az ifjú vargajelölt szavait Tóth Béla anekdo- táskönyvében. Az el­ragadtatás egyszeri­ben gúnyos kacagás­ba fordult, mert csakugyan: aki föl­néz az oroszlánokra, úgy látja, hogy bi­zony a nyelvük hi­ányzik. A feledé­keny szobrász — folytatódik a mende­monda — borzasztó szégyenében a hídról a Dunába ugrott; a megcsúfoltatás elől a halálba menekült. A tények azonban cáfolják a sötét szí­nezetű csattanót, Marschalkó egészen 1877-ig élt és alko­tott. Az Akadémia és más pesti épületek szobordíszein kívül a fóti templom és a debreceni színház ékesítésére is készí­tett szobrokat. A történethez tar­tozik, hogy az orosz­lánok szájából nem hiányzik a nyelv. Van, csak éppen nem látszik lentről. A mester már csak azért sem vette szí­vére a tréfás vagy komoly szemrehá­nyásokat, mert ő tudta legjobban, hogy az oroszlánok testi „fogyatékossá­gának” vádja — nem igaz. Ha sürget az idő, több ötlet születik A tudósok az idő szorítá­sának hatására nagyobb tel­jesítményt nyújtanak, mint­ha határidők és megszorítá­sok nélkül szentelhetik ma­gukat kutatásaiknak. Ez az eredménye S. M. Andrews és G. F. Farris vizsgálatainak, amelyről az Organisational Behaviour and Humap Per­formance című folyóiratban számolnak be. Első ízben 1965-ben, majd 1971-ben is­mét mintegy 100 tudóst és mérnököt kérdeztek meg, akik a NASA megbízásából vé­geztek kutatást, hogy mekko­ra az érdeklődésük különböző időkényszerek hatására vég­zett munkájuk iránt. Bizo­nyos határok között, az idő kényszerítő nyomásának ér­zése növeli a tudós teljesít­ményét és azt a ké­pességét, hogy új ötletei támadjanak. A legjobb tel­jesítményt nyújtó tudósok egyúttal azok voltak, akik leginkább tudatában voltak az idő sürgetésének és akik szívesen dolgoztak határidő­re. Egyfelől növeli ugyan a teljesítményt a határidő sür­getése, véli Andrews és Far­ris, másfelől a szélsőséges időkényszer-konfliktus olyan helyzeteket is teremt, amely­ben a tudós hajlamos kuta­tási feladatának azokat a vo­natkozásait vizsgálni, ame­lyek a legegyszerűbbek és más, bonyolultabb, de gyak­ran lényegesebb szemponto­kat elhanyagolni. Testvérek Szuper villámhárító A villámhárítók csak egy-egy épületet vagy csak az épület egy részét védik a villámcsa­pásoktól. Nemrégiben román tudósok továbbterjesztették ezt a hagyományos szerkezetet. Az új típusú villámhárító 500 mé­ter sugarú terület védelmét biz­tosítja. Az új megoldás alap- elve nagyon egyszerű: a vil­lámhárító végén „ionizáló kú­pot” helyeznek el, mely a kör­nyező levegőt ionizálja. így a légköri villamos kisüléseket a kúp magához vonzza és földe­li. A román tudósok számítá­sai azt mutatják, hogy néhány ilyen villámhárító elegendő egy egész város védelmére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom