Déli Hírlap, 1973. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-21 / 68. szám
A magyar vegyipar a mezőgazdaságért o c Ma délelőtt 10 diakor a Rónai Sándor megyei Művelődési Központ színháztermében ünnepélyesen megnyitották A magyar vegyipar a mezögazdasagért című kiállítást. A bemutatót — amelyen szinte valamennyi vegyipari gyárunk képviselteti magat — Dojcsák János, az MSZMP megyei bizottságának titkára nyitotta meg. A hazai növényvédőszer- gyártás helyzetéről és fejlődéséről Kincses Pál, a Nehézipari Minisztérium főosztályvezetője tartott előadást, amit hozzászólások követtek. A kiállítás péntekig naponta 10 és 19 óra között tekinthető meg. A kiállító vegyipari üzemek és gyárak szaktanacsadast is tartanak a helyszínen. + Épül a hejőcsabai cementgyár új csarnoka. (Ágotha felv.) Szilárd erkölcsi talajon A kommunistákkal szemben alapvető követelmény, hogy legyenek mentesek mindazoktól a hibáktól, amelyek ellen küzdeni kötelességük. Erre a jelenlegi körülményeink között nagyon időszerű kötelességre ismételten figyelmeztetett a Központi Bizottság múlt év novemberi állásfoglalása. A párt tagjai nem élnek elszigetelten, nem zárkózhatnak be valamiféle mindentől elzárt és védett lombikba. A társadalomban mutatkozó negatív jelenségek őket is érintik, rajuk is hatnak. Elfogadhatatlan azonban, ha a társadalmunkban tapasztalható negatív, kispolgári jelenségek egyes parttagokra úgy hatnak, hogy a szocialista társadalom emberére kötelező normák, sőt a párttagsággal együttjaró kötelező fegyelem lazítására csábítják őket. Régen túl vagyunk azon. hogy a párttagság valamiféle előnyt jelentsen anyagiakban, pozícióbeli „kiváltságokban'. De nem engedjük meg azt sem. hogy hátrány legyen parttagnak lenni, hogy a kommunistákra kötelező szerénység aszketizmust jelentsen, vagy a többletterhek vállalása az idegszanatóriumba kényszerítsen bárkit is. Ám hogyan lehetne egyetérteni azzal, aki a „hátrányt’’ úgy értelmezi, mint az egyik dolgozó, aki így érvelt: „Én ugyanabban a munkakörben ugyanannyit keresek, mint pártonkívüli kollégám. De én hátrányban vagyok, mert 120 forint tagdíjat kell fizetnem havonta.” Akikben elhatalmasodik az ilyen gondolkodásmód, az előbb-utóbb forintban kezdi mérni az ügy iránti elkötelezettséget, az eszme szolgálatát, összeadassal-kivonassal döntve el. megéri-e számára. Egyesednél ez a felfogás oda vezet, hogy szinte „áldozatnak” tekintik magukat, akik íme „kikaparják a gesztenyét Bontják a telet Nem tudom, hogy ki figyelt rá, ki nem. Az újságok megírtak, a rádió bemondta, hogy tegnap kora estétől elkezdődött a< tavasz. Így hát a tél utolsó napjan és a meteorológiai tavasz első óráiban gyűjtöttem jegyzeteket e veletlen riporthoz. A Vörösmarty utca környékén régi ismerőseim, a bontó munkások. Az arcok, személyek változnak, a mozdulatok egyformák maradnak. Szeretem nézni őket. Látni, hogy elfogy a tető. majd látni a ledöntött falat, mögötte a szobák kormos. a képek helyét még megőrző falát. Életformák bomlanak a falakkal, égre nyíló szoba-konyhák élik utolsó .perceiket. — Kell? — Dobd1 Repült a sörösüveg, egy percig pihent a csákány. — Hova viszik az anyagot? — Sajóvámosra. Olyan ház lesz belőle, hogy ... — És ennek a helyén? — Ogy mondják. hogy valami park. Én csak segítek. Kapai Béla lejött a falról. — Hanem hallja, sohase hittem, hogy itt ennyi házat bontanak. Pesti vagyok. A sógoromnak segítek ... — Ideje volt. Csupa penész a fal. — És park lesz a helyén. — A vámosi öreg ház milyen volt? — Semmilyen. Vályog. Kicsi. őszre kész az új. Lakatos vagyok. Én ígértem, hogv olyan vaskerítést csinálok nekik a kert elé . .. — Akkor hat ott se más! Kert is lesz. ház i6 — nevetem. — Ugyanaz. Felmászik újra a falra. Port ver a csákány. Süt a nap. Semmi köze a meteoro. logiai tavasznak ahhoz, nogy úgy érzem, mintha az egész körnvéken bontanák a telet. da tát: „Nem azért voltak itt verekedősek az emberek, mert rosszak voltak. A körülmények űzték, rontották őket.” — Mit sajnál. Erzsiké? — Tizenhét teljes évet dolgoztam itt. A kisgyerek, aki valaha fagylaltért jött, már régen felnőtt. Nagylány lett, itt randevúzott. És hozzák a gyereket megmutatni. Tudja, hány ilyen unokám van nekem. Sok. A számukat se tudom. Már mosolyog. — Mi is biztosan szebb boltot kapunk, de tudja, az ember szereti azt is. ami nehéz volt. Iszom a kávém. Frissítőn erős és finom. Pontosan hét óra tizenhárom perckor kigomboltam a kabátomat, egy percig hagytam ingem alá bújni a szelet, mondván, ez már tavaszi szél. Aztán kinevettem magam, mert nincs határkő. A házakat bontják; itt park, másutt modern házak épülnek a helyükön. A telet bontjuk? De hiszen ennek semmi köze az évszakokhoz. Telet bont. aki előre megy. BARTHA GÁBOR A DH telexszolgálata jelenti: A kirándulók paradicsoma lesz a Duna-kanvar Tavaly bűvös határt léptek át a Duna-kanyarban: több mint kétszázezer vendég szállt meg a szállodákban, motelekben, a fi- zetövendég-szoigálat szállásain. Három városával — Esztergom, Szentendre, Vác — és hatvan községével, a DuÁával és hegyeivel, erdeivel és parkjaival, a nyári szabadtéri játékokkal gazdag pihenési, szórakozási lehetőséget nyújt e sokszínű, ezerarcú táj, a Duna-kanyar. Fejlesztésén Pest, Nógrád és Komárom megye tanácsain. a különböző minisztériumokon és országos főhatóságokon kívül, egyetemi tanártól kertészig, diáktól vasmunkásig magánszorgalomból sok százan dolgoznak. Róluk, munkájukról a következőket tudtuk meg a Duna-kanyar Intéző Bizottság főtitkárától, Kővári Lajostól: — A DIB a Duna-kanyar- raí kapcsolatos kérdésekben koordinátó szerepet tölt be; társadalmi összefogással, szervezett keretek között dolgozik a fejlesztésen. Műszaki, közlekedési, pénzügyi, kulturális és sport albizottság működik, ezenkívül terr'eti szervek Esztergomban, Döntősön, Visegrádon. Szentendrén. Zebegénvben. Szobon. Nagybörzsönyben és Börzsönyligeten. A mostani ötéves tervidőszakban négymilliárd forintot fordítanak a Duna-kanyar komplex fejlesztésére. Az eredmények szemmel láthatók: Visegrádon és Dobogókőn szálloda. Leányfalun üdülőtelep, Kismaroson. Szobon, Szentendrén benzintöltő állomások. Nagy hideghegyen, Dobogókőn sífelvonó. Leányfalun melegvizü strand épül. És milyen gazdagok a tervek: parkerdőt létesítenek a Börzsönyben is, kényelmes sétautakkal, pihenőkkel. Kiépítik a parking-láncolatot a Duna mentén, hogy az autósok és a vízi6portolók olyan pihenőhöz jussanak, ahol tisztálkodási lehetőség, jó ivóvíz, kellemes park van. Szentendrén a Bükkös patak mentén és Dömösön a parking-lánc első állomásai már alakulnak. a következő — melyet még az idén megkezdenek — Verőcén lesz, aztán a kisoroszi szigetcsúcsnál, a kisoroszi révnél és Szobon. Két nagyobb kirándulóközoontot is létesítenek a tervek szerint Esztergomban, a Vaskapunál és a Kisvillám térségében. Ugyancsak tervezik sport- és iátékpálvák. csónakházak építését — közösen a sportegyesületekkel — Leányfalun, Szentendrén. Nagymaroson és Szobon. Nagybörzsönyben néprajzi múzeum lesz. Vácott 50 milliós költséggel művelődési központ épül. a tűzből másoknak". E szemléletből fakad a meg nem értése annak, hogy a kommunisták — amióta csak kommunisták léteznek — mindig is az egész osztály, az egész nép, az egész emberiség sorsának jobbá tételére vállalkoztak. Ez mindig is kötele- zettseget, áldozatot, többletmunkát jelentett és jelent ma is. Hogyan nevezhetnénk kommunistának azt, aki nem hajlandó vállalni a közösség javára végzendő többletmunkát, az esetleges áldozatokat? A szervezeti szabályzaton túl — és ezzel együtt — a párt eszméi, programja, politikája köteleznek erre, s aki ezt képtelen, vagy nem hajlandó vállalni, annak aligha lehet helye a pártban. Sok partszervezetben az elmúlt év végén a vezetőség tggjai beszélgetést folytattak a kommunistákkal. Ennek során több párttagnak vetették fel: nem tenné-e jobban, ha kilépne a pártból? Olyan párttagokról van szó, akik elhanyagolták pártmegbízatásaikat, a tagdíjfizetést, vagy nem jártak el még a taggyűlésekre sem. Vannak közöttük olyanok is, akiknél a mulasztások oka a több, a magasabb jövedelemért folytatott hajsza. Ez vitte el őket alapvető kötelezettségeik elhanyagolásáig. Érdemes felfigyelni arra, hogy a megkérdezettek többsége kérte, hadd maradhasson a párt tagja, kapjon meg alkalmat, lehetőséget a bizonyításra, hibái jóvátételére, mulasztásai pótlására. íme. ilyen hasznosak az ilyen „lelki- ismeretébresztők”. S mutatja ez azt is, hogy e feladat — jellegénél fogva — elsősorban az alapszervezetekre hárul, hiszen hol ismerik, látják a legjobban az egyes párttagok munkáját, magatartását, életvitelét, életfelfogását, ha nem az alapszervezetekben. Mentessé tenni a párttagokat mindazoktól a hibáktól, amelyek ellen küzdeni kommunista kötelességük — ez elsősorban alapszervezeti feladat. Egyes esetekben azzal kell kezdeni, hogy a szervezeti szabályzatban foglalt alapvető kötelességekre figyelmeztetünk. De még fontosabb bizonyos alapelvek állandó, következetes hirdetése, megkövetelése. Annak tudatosítása, hogy a szerénység, a többletmunka, az áldozatvállalás nem elavult követelmény a szocialista emberrel és még inkább a kommunistákkal szemben. Hiszen csak ez biztosít számukra szilárd erkölcsi talajt, most is és a jövőben is. F. J. Elegendő volt a gyógyszer Az Egészségügyi Minisztériumban elkészült az idei influenzajárvány országos e Kerem a kávém. A felszol- galono szeme könnyes. — Lehet, hogy az utolsót hozom mar ... _ *> — Bontanak minket is. Csodálkozom. Mit sajnál vajon rajta? Egyszer mesélt nekem arról, hogy milyen nehéz környék volt ez, és akkor megjegyeztem egy monÉLŐ TÖRTÉNELMI LECKE Már a: őszirózsákon is csak néhány elkésett bimbó sietett szirmot bontani a Mária utcai kiskertekben, amikor tavaly Laczó Péter bácsival beszélgettem. A megmetszett tövek legszebb szálai azoknak a sírján hervadtak el. akiknek a neve sűrűn felbukkant beszélgetésünk során. A hajdani jóban- rosszban barátok, elvtársak még életre keltek Péter bácsi emlékidézö monológjában. de — mint csendes belenyugvással megjegyezte — ő sem sokáig szólítgatja már őket. Sorra eltávoznak a még meglevő munkáskolóniakról. akik Diósgyőr felszabadulás előtti életéről, a Tanácsköztársaságról a cselekvő résztvevő hitelével szólhattak. „Mondom is a gyerekeknek mindig, hogy figyeljék, mit mesélek, mert rövidesen csak könyvekből tanulhatják meg. amit mi átéltünk." A: asszonylány, Magdi, aki eddig a szoba sarkában pici fiával bíbelődött, felfigyelt a megjegyzésre. Enyhe vádat érezhetett benne, mert visszakérdezett: „Talán azt hiszi apa. elengedjük a fülünk mellett a történeteit?” Névnapon, keresztelőn, disznótoron, ha összegyűlik a család, a legöregebb Laczó elővesz egy-egy régi históriát. Biztos van, amit többször is hallottak már a gyerekek, de unalmas ez sem lehet. Hiszen a lányok, vők iskolai, szemináriumi tanulmányai formálódnak elő valósággá a családfő emlékeiben. Szerencsés, aki ilyen történelmi leckéket kaphat. A sajószentpéteri csatáról biztosan tud. aki a Vörös Hadsereg hadműveleteit valamelyest is ismeri. De mennyire más olyanoktól hallani róla, akik reszt• vettek az ütközetben, s a front összeomlása után az első gondolatuk az volt, hogy most már szabad az út az intervenciósok előtt egészen Mis- kolcigl Most már azt kell menteni, hiszen ott a gyár, a család. Laczó Péter emlékezetében is élénken él az az áprilisi nap. mikor a Vörös Hadsereg és a vörösőrség egységei felsorakoztak a miskolci városháza előtt, készen arra, hogy szembeszálljanak a túlerővel. S aztán a cseh burzsoázia intervenciós csapatainak bevonulása. „Kezükre játszották a várost, mert lebecsülték a mi erőnket. Ellent tudtunk volna állni még.” S mintha e mondat igazságát támasztaná alá a mesélő, az északi hadjárat dicsőségét idézi emelt hangon. Azt a felejthetetlen májusi estét, amikor a visszavonuló intervenciósokat üldöző Vörös Hadsereg előőrsei felbukkantak a Forgó-hídnál. Milyen jó hallani, látni, mint éled fel az idős emberben a katonavirtus, amikor arról beszél, hogyan szemlélte meg Bokányi Dezső (Landler Jenő utóda a harmadik hadtest parancsnokságában) a diósgyőri munkászászlóaljakat. „Fegyelmezettebbek voltak, mint a regulárisok.” Igen. a Marx-lak- tanya udvarán, júliusban. De a következő hónap már ismét a gyászé. Laczó Péter is a román intervenció- sok fogságába került. Ha változik az időjárás, forgócsontja emlékezteti erre. Ilyenkor együtt sajognak a fogolytáborban kapott ütések helyei a későbbiekkel, melyek a csendőrök puskatusaitól származnak. Meg vagyon írva mindez. Gazdag dokumentumanyaga van a miskolci munkásmozgalom történetének. Külön könyv őrzi a Tanácsköztársaság, a diósgyőri vöröskatonák emlékeit. Am leírva mégis más. Szegényesebb. Ahol van fogékony gyerek, unoka, ott még egy darabig tovább élnek a vesztesen is győzök — emberkent. Hús-vér emberként. akik gyűlöltek, szerettek, tréfálkoztak a harcok szünetében, s munka nélkül, kenyér nélkül is ..kibabráltak” a vállalkozóval. Egy darabig lesz. aki a keresztnevükön tudja szólítani a Mária utcából és a többi munkáskolónia házaiból örökre eltávozottakat. De sürget már bennünket az idő. Egy olyan történelemkönyv megírása a kötelességünk. amely úgy beszél nekünk, gyermekeinknek. unokáinknak, s a még későbbi generációknak is 1919-röl. ahogy Laczó Péter szokott, ahogy harcos társai szoktak, amikor köréjük gyűlik a család. BÉKÉS DEZSŐ gyógyszermérlege. A statisztikai összeállításból kitűnik, hogy január-februárban a gyógyszertárak forgalma 20 százalékkal magasabb volt, mint 1972 járványmentes első két hónapjában. Az influenzás időszak 100 milli; forint értékű többletfogyasztást „eredményezett” a patikákban. Ebbén nincs benne a kórházakban felhasznált gyógyszerek értéke. A tapasztalatok szerint a gyógyszerellátás a járvány idején mind a fővárosban, mind vidéken kielégítő volt; Ami a keresletet illeti: a lista élén a Kalmopyrin áll, ebből 36 millió darab fogyott. Vegacillinből 26 millió, Amidazophenből 8 millió, Istopyrinből 5,7 millió, Germicidből 3 millió, Mari- penből csaknem 7,5 millió tabletta kelt el. A nagyhatású antibiotikumokból — például Tetrán B drazséból — jóval kevesebb fogyott, mint az előző járvány során. REFLEKTOR Ma Budapesten a Táncsics Kiadó sajtótájékoztatón ismerteti ez évi terveit. + Debrecenben megnyitják Uitz Béla műveinek kiállítását. 3<c Inótán vendégszerepei a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház. Pécsett megjelenik a munkásmozgalom helyi dokumentumainak ú| kötete.
