Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)
1972-12-05 / 286. szám
Brilla az ifjúsági válogatottban Az elmúlt napokban az Országos Asztalitenisz Szövetség táviratban értesítette a MÉMTE asztalitenisz-szak- osztályát, hogy Brilla Éva, az egyesület NB I-es csapatának játékosa az ifjúsági válogatottal Bulgáriába utazik. A december 14—18. között Szófiában megrendezésre kerülő versenyen Brilla első ízben szerepel a válogatottban. A különböző válogatott csapatokban helyet kapott Be- leznay, Molnár és Krislon mellett Brilla a negyedik MÉMTE-asztalileniszező, aki az őszi szezonban magára ölti a címeres mezt. • • Ünnepi pontszerzés a birkózóknál ★ „Csak” ennyiben múlták felül a fővárosiak a miskolci zöld-fehér röplabdásokat.. . Fekete (10-es) bombaerős ülését a rosszul felugró miskolci sánc nem tudja blokkolni. VM Egyetértés—MVSC 3:1. (Szabó István felvétele) Botrányos mérkőzésen elúszott a „mentőöv” ÍV Egyetértés— MVSC3:1 (14. 2, - 7) — Ezt az utolsó négy mérkőzést kellene megnyerni — mondta gondterhelt arccal Szlovák Aurél edző a találkozó előtt —, s akkor bentmaradnánk. Erre ugyan kevés az esély, azért mégis „ráhajtunk'’, mert ez a mérkőzés jelenti a „mentőövet”. S a „hajtásban” — egy játszma kivételével — nem is volt hiba; az idegek uralmában annál inkább! A mérkőzés jól indult. A mezőnyben helyüket sokat változtató miskolci lányok szerezték az első pontokat. Aztán a magassági fölényben levő fővárosiak „leblokkolták” őket. A hajrában azonban fellángolt a Vasút, 11 :ll-nél együtt voltak, aztán 14:11-es vezetésnél „szettlabdát” is kaptak. A gyors befejezésre törekvés azonban megbosszulta magát: a fővárosiak jól sáncoltak, s a blokkról lepattanó labdákkal megnyerték a játszmát, 1:0. A balszerencsés játszmavesztéstől hallatlanul idegessé vált a zöld-fehér gárda, s az egyre erőteljesebben és magabiztosabban játszó fővárosi lányokkal szemegyüttesből Dombóvári, Orosz és Kukucskáné lelkes játéka érdemel említést. (monostori) Miskolc felszabadulásának 28. évfordulóját országos versennyel ünnepelte a városi birkózó szövetség, s az az 54 versenyző, amely 15 egyesület színeinek képviseletében szőnyegre lépett. A rangos verseny nemcsak magasabb osztályú minősítés megszerzésére, hanem egyúttal az egyesületek közötti versenybe beszámító pontok gyűjtögetésére is alkalmat adott. A két szőnyegen lebonyolított versenyen a legnagyobb létszámú gárda a 62 kg-os súlycsoportban gyűlt össze, s itt voltak a legki- élezettebbek a küzdelmek is. Persze, a többi súlycsoportban is akciódús. kemény mérkőzésekét kellett vívni a helyezések megszerzése érdekében. Az erőviszonyok kiegyensúlyozottságára különösen az volt jellemző, hogy a jól felkészült birkózók a legtöbb esetben pontozásos eredménnyel vonultak le a szőnyegről. Kétvállas győzelem csak elvétve fordult elő! A borsodi versenyzők — külön örömünkre — igen jól helytálltak a rendkívül erős mezőnyben. Az 57 kg-os súlycsoportban Kónya Lajos (KVSE) a mezőny legtechnikásabb birkózójának bizonyult és fölényesen nyert! A 62 kg-osaknál Farkas László (DVTK) 13 induló közt szerzett bronzérmet. Nem volt könnyebb dolga Gabóczi Istvánnak (Papp J. SE) sem, aki a 82 kg-osak mezőnyében került a dobogó harmadik fokára. A 100 kg-on felülieknél Hudák (KVSE) ezüst-, Pintér (Borsodi Bányász) bronzérmet nyert, a 90 kg-osak mezőnyében pedig Gulyás (Papp J. SE) a 4. helyen végzett. A verseny végeredménye: 52 kg: 1. Holczaffer (Szombathely), 2. Csimár (Ganz-MAVAG), 3. Katkó (G.-MAVAG). 57 kg: 1. Kónya (KVSE). 2. Kecskés (Szombathely), 3. Radies (G.- MAVAG), 62 kg: 1. Komáromi (Szondi SE), 2. Kapitány (K. HÚSOS), 3. Farkas (DVTK). 68 kg: 1. Németh (Dunaújváros), 2. Budai (G.-MAVAG), 3. Úri (K. Húsos), 74 kg: 1. Varga (Dunaújváros), 2. Vakulya (BHSE), 3. Rudolf (Szombathely. 82 kg: 1. Farkas (Egri Berva), 2. Veres (Szondi SE), 3. Gabóczi (Papp J. SE), so kg: 1. Kovács (G.-MAVAG), 2. Harcsa (K. Húsos), 3. Malovsz- ky (Szondi SE), 4. Gulyás (Papp ,T. SE), 100 kg: 1. Mészáros (K. Húsos), 2, Hódi (K. Húsos), 3. Németh (K. Húsos). Nehézsúly: 1. Rozsos (DVSC), 2. Hudák (KVSE), J. Pintér (B. Bányász). Maratoni mezőny a sakkozóknál Négy híján éppen száz kis piros ny akik end ős sakkozó ült asztalhoz az úttörőolimpia városi egyéni sakkdöntőjén az Ifjúsági Házban. A rendezés precizitását dicséri, hogy a maratoni mezőny svájci rendszerben lebonyolított versenye mégis aránylag rövid idő alatt befejeződött. A viadal nemcsak az indulók létszámában múlta feIlona (16. sz. ált. isk.) teljesítménye érdemel feltétlen elismerést. A látottak alapján a szakemberek bíznak abban, hogy Miskolc válogatottja az országos döntőn is „helyen” lesz. Az úttörő fiúk versenyének végeredménye: l. Haraszti (6. sz. Alt. Isk.). 2. Sándor (S0. sz. Ált. Isk.). 3. Fábián (34. sz. Ált. Isk.), 4. Szabó (39. sz. Alt. Isk.), 5. Orgován (30. sz. Ált. Isk.), 6. Reményi (12. sz. Alt. Isk.). Kisdobos fiúk: 1. Lovász (5 sz. Alt. Isk.), 2. Simkó (37. s Ált. Isk.), 3. Tálas (34. sz. Á Isk.), 4. Bölcsházi (16. sz. Á Isk.). 5. Pallai (40. sz. Ált. Isk, 6. Eisner (37. sz. Ált. Isk.). Úttörő leányok: 1. Béres (í sz. Alt. isk.), 2. Mezősi (4. s Ált. Isk.), 3. Kádár (4. sz. Á Isk.). Kisdobos leányok: 1. Bagdi (] sz. Alt. Isk.), 2. Márkus (40. s Alt. Isk.), 3. Dobroczki (37. s Alt. Isk.). 4. Bukovenszki (í sz. Ált. Isk.), 5. Varga (40. s Alt Isk.). ben csak 8:0 után szerezték az első pontot. Különösen a hálónál volt nagy a különbség a fővárosiak javára, akik nagyon biztosan nyerve tovább növelték előnyüket, 2:0. A harmadik játszmában sikeresnek bizonyult a vasutasok magasítást célzó cseréje. Lényegesen jobban sáncoltak, s támadásinditá- saik is jobbak lettek. Okosan váltogatták az ütéseket es ejtéseket; nyertek és szépítettek. 2:1. A befejező játékrész hallatlan izgalmak közepette zajlott le, s azt elsősorban a súlyos játékvezetői tévedések okozták. A játék 8:7-ig fejfej mellett ment, s itt egy sáncról leperdült labda téves megítélése után „elszabadult a pokol-’. Mintegy 5 percig állt a játék, majd a terem kiürítése után folytatódott a küzdelem. A közönség eltávolításával járó huza-vona a zöld-fehér lányok idegeit viselte meg jobban. Sorozatban rontották a nyitásokat, mezőnymunkájuk is lelassult és vesztettek, 3:1. Ezzel a vereséggel a bentmaradás reménye is szertefoszlott. Az I fedettben ünnepeltek az úszók lül áz eddigi hasonló versenyeket, hanem a színvonalban is. Különösen az úttörő fiúk vívtak hallatlan nagy küzdelmet az országos döntőbe való jutás jogáért. Elsősorban Haraszti György (6. sz. ált. isk.), Sándor Péter (30. sz. ált. isk.) nagyszerű felkészültsége dicsérhető, de a többi helyezettek is lényegesen jobban sakkoztak, mint akár a múlt évi nyertes! Az úttörő leányok közül Béres Ilona (34. sz. ált. isk.), míg a kisdobosoktól Lovász László (35. sz. ált. isk.) és Bagdi Az ózdi úszók távolmaradtak, így csak az MVSC és az M. Postás 69 versenyzője állt rajtkőre a város felszabadulásának tiszteletére rendezett ünnepi úszóverseny 13 számában. Különösen az alacsonyabb korcsoportban versenyző úszók teljesítményével voltak elégedettek a szakemberek. de az ifjúsági versenyzők is kitettek magukért. A küzdelmek hevességére jellemző, hogy a 13 szám aranyérmét tíz versenyző „osztotta” el maga között úgy, hogy csak Sallai Alexandra és Valkó László állhatott fel kétszer a győzelmi emelvény legmagasabb fokára. A verseny végén Fedor József, a KISZ városi bizottsága nevében Sallai Alexandrának, Fabricius Lászlónak és Krop- kó Péternek, az év legeredményesebb fiatal versenyzői- nék tdszteletdíjátot adott át. A verseny győztesei: Sallai Alexandra (100 m béka, gyors. 100 m delfin mell), Valkó László (1O0 m serdülő gyors, 200 m vegyesúszás), Fabricius László (100 m delfin mell). Bacsa Zsuzsa (100 m serdülő gyors). Angyalffy Éva (100 ni gyermek pillangó). Kuttor György (400 m ifjúsági gyors), Lénárt Zoltán (too m ifjúsági pillangó). Tóth Tldiiji (200 ni gyermek bál). Tóth Győző (100 m ifjúsági hát). Payrits Erika (200 sn vegyesúszás). S. K. A bátor veréb Amióta világ a világ, mindig voltak úgynevezett „ősellenségek”. A tűzzel és a vízzel kezdődött, majd hozzájuk sorakozott a kutya és a macska, valamint a többiek. Amióta valaki feltalálta a légfegyvert, azóta az ősellenségek létszáma megszaporodott, bár az ellentét igen egyoldalú volt. Igen, a légpuskáról és a verébről van szó. Sokak gyermekkori emlékei között szerepel előkelő helyen egy-egy izgalmas verébvadászat. Vasárnap légfegyverek egész légiója vonult fel a. városi sportcsarnokban, s mégis megtörtént az eset, hogy elsimult a kibékíthetetlen ellentét. Persze az is lehet, hogy a sport- csarnok parkettjén a csattogó légfegyverek szomszédságában hosszasan s nyugodtan ugrálgató veréb egy kicsit vissza is akart adni a sok bosszantásból, hiszen tudta: most nem lőhetnek rá. Szinte froclizta a versenyzőket, s lehet, hogy joggal. Mert szinte bizonyos, hogy jó részüket az izgalmas gyermekkori vadászatok emléke csalta a légfegyverrel versenyzők táborába. H. K. „Nagytakarítás” a Moszkva folyóban Nagyméretű tisztítómüvek építését kezdték meg a szovjet fővárost átszelő Moszkva folyón. Az eddigi berendezéseket is felújítják, korszerűsítik. A moszkvai gyárakban újabban nagy teljesítményű tisztítókészülékek működnek; általánosan megszüntették azt a „hagyományt”, hogy a szennyvizet a folyóba vezessék; a folyómederbe tiszta homokot süllyesztenek. A folyótisztítási program következő lépése a felhőszakadások és a hosszan tarNégyezer Szovjet régészek belejezték Közep-Ázsia egyik legősibb városának, a 4000 éves Altin- Depének feltárási munkalató esőzések lefolyó vizének megszűrése; nagy esők és a hóolvadás idején sok szemét kerül a folyó medrébe. A zavaros víz útját a folyóba ömlő patakok és kisebb folyók torkolatánál elhelyezett tisztítóberendezések állják el, így a torkolatnál különleges „ülepítő tó” képződik. A leülepedett szemetet iszap-szivattyúk, az olajos szennyréteget külön erre a célra épített hajók távolítják el. város tail. Az ásatások során lakókerületeket, az iparosok utcáit és egy ősi szentélyt tártak fel. éves A Big Ben sztori Ma már sokan Big Bennek hívják az angol parlament harangtornyát, bár eredetileg csak 13,5 tonna súlyú óra jelző harangja viselte ezt a nevet. Sir Benjamin Hall, aki Viktória királynő idején a közmunkaügyi miniszter tisztét töltötte be, egy ízben olyan hatásos beszédet tartott, hogy egy tréfacsináló a harangot röviden Big Bennek nevezte el. S a név rajta is ragadt. A Big Ben elődje — amelyet 1856-ban öntöttek Stockton on Teesben, több mint 300 kilométernyire Londontól — 16 tonna súlyú volt. Angliában ez volt akkor a ..nehézsúlyú rekord” ezen a téren. Elhamarkodottan magasztalták azonban az óriást. Amikor nagy fáradsággal a fővárosba szállították és súlyos kalapácsütésekkel kipróbálták, szétrepedt. Ugyanebből a fémből öntötték azt a köny- nyebb harangot, amely még ma is a toronyban függ. De ez a harang is hamarosan megrepedt. (Aki figyelmesen hallgatja, az észlelheti az enyhe törés hangját.) A Big Ben óramüve a XIX. század precíziós mestermüve. Ezen is tapasztalható azonban már az elhasználódás jele: a néhány másodpercnyi eltérés. Az óramű finom beállításához rendszerint elegendőek a pennys érmék, amelyeket egy ingára függesztett csészébe helyeznek, vagy ha szükséges — kiemelnek. A korábban gázlámpákkal, ma pedig villannyal megvilágított számlapok átmérője majdnem hét méter, a számok hatvan centiméter nagyságúak, az óramutató 2,70 méter, a percmutató 4,20 méter. Körülhajózza a világot Horie Kenicsi 34 éves japán férfiú — aki tíz évvel ezelőtt egyedül áthajózott a Csendesóceánon — november 12-én kis vitorlásán ismét útnak indult, hogy körülhajózza a világot. Horie egy gazdag oszakai autóalkatrész-kereskedő fia. Már két évvel csendes-óceáni útja után, 1964-ben hozzálátott mostani útjának előkészítéséhez. Az első vitorlása után Hableány II-nek elnevezett hajója 7,5 méter hosz- szú, 2,5 méter széles, és „mindössze” 3 millió jenbe (9700 dollárba) került, jóval kevesebbe, mint a két brit világhajózó vitorlása. Horie felesége élelmezési szakértő: ö állította össze az élelmiszer-készleteket, és tengervíz-só- talanító berendezésről is gondoskodott. A vállalkozó kedvű japán délkeleti irányban szándékozik át- vitorlázni a Csendes-óceánon. Érinti a Hawaii-szigetcsoportot és a Karácsony-szigeteket, megkerüli a Horn-fokot és az Atlanti óceánon hajózva eljut a Jóreménység fokáig. Onnan keleti irányba vitorlázik, s az Antarktisz vizeit érintve Dél-Japánba érkezik vissza. Sítalpon a Szaharában Két svájci fiatalember, aki egy Douze nevű kis falucskába érkezett, a szaharai homokon kötött sílécet. Kiderült, hogy a síléc a homokon cseppet sem siklik rosz- szabbul, mint a havon. A sí- zők minden reggel felkapaszkodnak egy 300 méter magas homokbuckára, és óránként 50 kilométeres sebességgel száguldanak alá. Az „egzotikus” sport anynyira megtetszett a falucska lakóinak, hogy a helyi boltos egy tétel sítalpat hozatott, és gyorsan eladta valamennyit. Azóta a falu apraja-nagyja zajos vidámsággal siklik alá a homokon a magaslatról. Ki tudja, talán meghonosodik a trópusi sport ezen új fajtája? Talán nincs messze az az idő, amikor a homoksít az olimpiai versenyek műsorába is felveszik. Divat a kitömött állat „Manapság igen jól mutat a szalonban egy-egy kitömött állat” —■ mondja Jonas Cleary, az első kitömött állatárverezés szervezője. Cleary annak az angol természettudományi társaságnak az igazgatója. amely kitömött állatokkal látja el a múzeumokat és azokat az idős hölgyeket is, akik kimúlt kutyájukat vagy macskájukat kívánják kitömetni. Az árverésen 3000 különböző fajta állatot láthattak a/ elefánttól az egérig, több száz madarat, különböző méretű halat és vagy félszáz doboznyi rovart. A legnagyobb érdeklődést keltett darabok között említhetünk egy három méter'széles elefántfejet, egy ötméteres orrszarvút, egy tevét, oroszlánokat, tigriseket, sasokat, egy cápát és 499 strucctojást. „Ez a világ legcsendesebb állatkertje” — jegyezte meg az egyik látogató. Az árverés első két, csak madaraknak szentelt napján 7500 font Sterlinge« forgalmat bonyolítottak le. Nagy sikere volt egy csodálatos lepkegyűjteménynek, amely 400 fontért cserélt gazdát. Egy szumátrai tigrisért 475 fontot adtak. Kivétel nélkül... Ú A fő, hogy a magasságot tartsák (Az Eulenspiegel karikatúrája)