Déli Hírlap, 1972. december (4. évfolyam, 283-306. szám)

1972-12-05 / 286. szám

Brilla az ifjúsági válogatottban Az elmúlt napokban az Országos Asztalitenisz Szö­vetség táviratban értesítette a MÉMTE asztalitenisz-szak- osztályát, hogy Brilla Éva, az egyesület NB I-es csapatá­nak játékosa az ifjúsági vá­logatottal Bulgáriába utazik. A december 14—18. között Szófiában megrendezésre ke­rülő versenyen Brilla első íz­ben szerepel a válogatottban. A különböző válogatott csa­patokban helyet kapott Be- leznay, Molnár és Krislon mellett Brilla a negyedik MÉMTE-asztalileniszező, aki az őszi szezonban magára ölti a címeres mezt. • • Ünnepi pontszerzés a birkózóknál ★ „Csak” ennyiben múlták felül a fővárosiak a miskolci zöld-fehér röplabdásokat.. . Fekete (10-es) bombaerős ülését a rosszul felugró miskolci sánc nem tudja blokkolni. VM Egyetértés—MVSC 3:1. (Szabó István felvétele) Botrányos mérkőzésen elúszott a „mentőöv” ÍV Egyetértés— MVSC3:1 (14. 2, - 7) — Ezt az utolsó négy mérkőzést kellene megnyerni — mondta gondterhelt arccal Szlovák Aurél edző a találkozó előtt —, s akkor bentmaradnánk. Erre ugyan kevés az esély, azért mégis „ráhajtunk'’, mert ez a mérkőzés jelenti a „men­tőövet”. S a „hajtásban” — egy játszma kivételével — nem is volt hiba; az idegek uralmában annál inkább! A mérkőzés jól indult. A mezőnyben helyüket sokat változtató miskolci lányok szerezték az első pontokat. Aztán a magassági fölény­ben levő fővárosiak „leblok­kolták” őket. A hajrában azonban fellángolt a Vasút, 11 :ll-nél együtt voltak, az­tán 14:11-es vezetésnél „szett­labdát” is kaptak. A gyors befejezésre törekvés azon­ban megbosszulta magát: a fővárosiak jól sáncoltak, s a blokkról lepattanó labdák­kal megnyerték a játszmát, 1:0. A balszerencsés játszma­vesztéstől hallatlanul ide­gessé vált a zöld-fehér gár­da, s az egyre erőteljeseb­ben és magabiztosabban ját­szó fővárosi lányokkal szem­együttesből Dombóvári, Orosz és Kukucskáné lelkes játéka érdemel említést. (monostori) Miskolc felszabadulásának 28. évfordulóját országos ver­sennyel ünnepelte a városi birkózó szövetség, s az az 54 versenyző, amely 15 egye­sület színeinek képviseleté­ben szőnyegre lépett. A ran­gos verseny nemcsak maga­sabb osztályú minősítés megszerzésére, hanem egy­úttal az egyesületek közötti versenybe beszámító pontok gyűjtögetésére is alkalmat adott. A két szőnyegen lebonyo­lított versenyen a legna­gyobb létszámú gárda a 62 kg-os súlycsoportban gyűlt össze, s itt voltak a legki- élezettebbek a küzdelmek is. Persze, a többi súlycsoport­ban is akciódús. kemény mérkőzésekét kellett vívni a helyezések megszerzése ér­dekében. Az erőviszonyok ki­egyensúlyozottságára különö­sen az volt jellemző, hogy a jól felkészült birkózók a leg­több esetben pontozásos eredménnyel vonultak le a szőnyegről. Kétvállas győ­zelem csak elvétve fordult elő! A borsodi versenyzők — külön örömünkre — igen jól helytálltak a rendkívül erős mezőnyben. Az 57 kg-os súlycsoportban Kónya Lajos (KVSE) a mezőny legtechni­kásabb birkózójának bizo­nyult és fölényesen nyert! A 62 kg-osaknál Farkas László (DVTK) 13 induló közt szer­zett bronzérmet. Nem volt könnyebb dolga Gabóczi Ist­vánnak (Papp J. SE) sem, aki a 82 kg-osak mezőnyé­ben került a dobogó har­madik fokára. A 100 kg-on felülieknél Hudák (KVSE) ezüst-, Pintér (Borsodi Bá­nyász) bronzérmet nyert, a 90 kg-osak mezőnyében pe­dig Gulyás (Papp J. SE) a 4. helyen végzett. A verseny végeredménye: 52 kg: 1. Holczaffer (Szombathely), 2. Csimár (Ganz-MAVAG), 3. Katkó (G.-MAVAG). 57 kg: 1. Kónya (KVSE). 2. Kecskés (Szombathely), 3. Radies (G.- MAVAG), 62 kg: 1. Komáromi (Szondi SE), 2. Kapitány (K. HÚSOS), 3. Farkas (DVTK). 68 kg: 1. Németh (Dunaújváros), 2. Budai (G.-MAVAG), 3. Úri (K. Húsos), 74 kg: 1. Varga (Dunaújváros), 2. Vakulya (BHSE), 3. Rudolf (Szombat­hely. 82 kg: 1. Farkas (Egri Berva), 2. Veres (Szondi SE), 3. Gabóczi (Papp J. SE), so kg: 1. Kovács (G.-MAVAG), 2. Harcsa (K. Húsos), 3. Malovsz- ky (Szondi SE), 4. Gulyás (Papp ,T. SE), 100 kg: 1. Mészáros (K. Húsos), 2, Hódi (K. Húsos), 3. Németh (K. Húsos). Nehézsúly: 1. Rozsos (DVSC), 2. Hudák (KVSE), J. Pintér (B. Bányász). Maratoni mezőny a sakkozóknál Négy híján éppen száz kis piros ny akik end ős sakkozó ült asztalhoz az úttörőolim­pia városi egyéni sakkdöntő­jén az Ifjúsági Házban. A rendezés precizitását dicséri, hogy a maratoni mezőny svájci rendszerben lebonyolí­tott versenye mégis aránylag rövid idő alatt befejeződött. A viadal nemcsak az in­dulók létszámában múlta fe­Ilona (16. sz. ált. isk.) telje­sítménye érdemel feltétlen elismerést. A látottak alap­ján a szakemberek bíznak abban, hogy Miskolc váloga­tottja az országos döntőn is „helyen” lesz. Az úttörő fiúk versenyének végeredménye: l. Haraszti (6. sz. Alt. Isk.). 2. Sándor (S0. sz. Ált. Isk.). 3. Fábián (34. sz. Ált. Isk.), 4. Szabó (39. sz. Alt. Isk.), 5. Orgován (30. sz. Ált. Isk.), 6. Reményi (12. sz. Alt. Isk.). Kisdobos fiúk: 1. Lovász (5 sz. Alt. Isk.), 2. Simkó (37. s Ált. Isk.), 3. Tálas (34. sz. Á Isk.), 4. Bölcsházi (16. sz. Á Isk.). 5. Pallai (40. sz. Ált. Isk, 6. Eisner (37. sz. Ált. Isk.). Úttörő leányok: 1. Béres (í sz. Alt. isk.), 2. Mezősi (4. s Ált. Isk.), 3. Kádár (4. sz. Á Isk.). Kisdobos leányok: 1. Bagdi (] sz. Alt. Isk.), 2. Márkus (40. s Alt. Isk.), 3. Dobroczki (37. s Alt. Isk.). 4. Bukovenszki (í sz. Ált. Isk.), 5. Varga (40. s Alt Isk.). ben csak 8:0 után szerezték az első pontot. Különösen a hálónál volt nagy a különb­ség a fővárosiak javára, akik nagyon biztosan nyerve to­vább növelték előnyüket, 2:0. A harmadik játszmában si­keresnek bizonyult a vasu­tasok magasítást célzó cse­réje. Lényegesen jobban sáncoltak, s támadásinditá- saik is jobbak lettek. Oko­san váltogatták az ütéseket es ejtéseket; nyertek és szé­pítettek. 2:1. A befejező játékrész hal­latlan izgalmak közepette zajlott le, s azt elsősorban a súlyos játékvezetői tévedések okozták. A játék 8:7-ig fej­fej mellett ment, s itt egy sáncról leperdült labda téves megítélése után „elszabadult a pokol-’. Mintegy 5 percig állt a játék, majd a terem kiürítése után folytatódott a küzdelem. A közönség eltá­volításával járó huza-vona a zöld-fehér lányok idegeit vi­selte meg jobban. Sorozat­ban rontották a nyitásokat, mezőnymunkájuk is lelassult és vesztettek, 3:1. Ezzel a vereséggel a bentmaradás re­ménye is szertefoszlott. Az I fedettben ünnepeltek az úszók lül áz eddigi hasonló verse­nyeket, hanem a színvonal­ban is. Különösen az úttörő fiúk vívtak hallatlan nagy küzdelmet az országos döntő­be való jutás jogáért. Első­sorban Haraszti György (6. sz. ált. isk.), Sándor Péter (30. sz. ált. isk.) nagyszerű felkészültsége dicsérhető, de a többi helyezettek is lénye­gesen jobban sakkoztak, mint akár a múlt évi nyertes! Az úttörő leányok közül Béres Ilona (34. sz. ált. isk.), míg a kisdobosoktól Lovász László (35. sz. ált. isk.) és Bagdi Az ózdi úszók távolmarad­tak, így csak az MVSC és az M. Postás 69 versenyzője állt rajtkőre a város felsza­badulásának tiszteletére ren­dezett ünnepi úszóverseny 13 számában. Különösen az ala­csonyabb korcsoportban ver­senyző úszók teljesítményé­vel voltak elégedettek a szak­emberek. de az ifjúsági ver­senyzők is kitettek magukért. A küzdelmek hevességére jellemző, hogy a 13 szám aranyérmét tíz versenyző „osztotta” el maga között úgy, hogy csak Sallai Alexandra és Valkó László állhatott fel kétszer a győzelmi emelvény legmagasabb fokára. A ver­seny végén Fedor József, a KISZ városi bizottsága nevé­ben Sallai Alexandrának, Fabricius Lászlónak és Krop- kó Péternek, az év legered­ményesebb fiatal versenyzői- nék tdszteletdíjátot adott át. A verseny győztesei: Sallai Alexandra (100 m béka, gyors. 100 m delfin mell), Valkó László (1O0 m serdülő gyors, 200 m ve­gyesúszás), Fabricius László (100 m delfin mell). Bacsa Zsuzsa (100 m serdülő gyors). Angyalffy Éva (100 ni gyermek pillangó). Kuttor György (400 m ifjúsági gyors), Lénárt Zoltán (too m if­júsági pillangó). Tóth Tldiiji (200 ni gyermek bál). Tóth Győző (100 m ifjúsági hát). Payrits Eri­ka (200 sn vegyesúszás). S. K. A bátor veréb Amióta világ a világ, mindig voltak úgynevezett „ősellen­ségek”. A tűzzel és a vízzel kezdődött, majd hozzájuk sorako­zott a kutya és a macska, valamint a többiek. Amióta valaki feltalálta a légfegyvert, azóta az ősellensé­gek létszáma megszaporodott, bár az ellentét igen egyoldalú volt. Igen, a légpuskáról és a verébről van szó. Sokak gyer­mekkori emlékei között szerepel előkelő helyen egy-egy izgal­mas verébvadászat. Vasárnap légfegyverek egész légiója vonult fel a. városi sportcsarnokban, s mégis megtörtént az eset, hogy elsimult a kibékíthetetlen ellentét. Persze az is lehet, hogy a sport- csarnok parkettjén a csattogó légfegyverek szomszédságában hosszasan s nyugodtan ugrálgató veréb egy kicsit vissza is akart adni a sok bosszantásból, hiszen tudta: most nem lőhet­nek rá. Szinte froclizta a versenyzőket, s lehet, hogy joggal. Mert szinte bizonyos, hogy jó részüket az izgalmas gyermek­kori vadászatok emléke csalta a légfegyverrel versenyzők táborába. H. K. „Nagytakarítás” a Moszkva folyóban Nagyméretű tisztítómüvek épí­tését kezdték meg a szovjet fő­várost átszelő Moszkva folyón. Az eddigi berendezéseket is fel­újítják, korszerűsítik. A moszk­vai gyárakban újabban nagy tel­jesítményű tisztítókészülékek mű­ködnek; általánosan megszüntet­ték azt a „hagyományt”, hogy a szennyvizet a folyóba vezessék; a folyómederbe tiszta homokot süllyesztenek. A folyótisztítási program következő lépése a fel­hőszakadások és a hosszan tar­Négyezer Szovjet régészek belejezték Közep-Ázsia egyik legősibb városának, a 4000 éves Altin- Depének feltárási munkala­tó esőzések lefolyó vizének meg­szűrése; nagy esők és a hóolva­dás idején sok szemét kerül a folyó medrébe. A zavaros víz út­ját a folyóba ömlő patakok és kisebb folyók torkolatánál elhe­lyezett tisztítóberendezések áll­ják el, így a torkolatnál külön­leges „ülepítő tó” képződik. A leülepedett szemetet iszap-szi­vattyúk, az olajos szennyréteget külön erre a célra épített hajók távolítják el. város tail. Az ásatások során lakó­kerületeket, az iparosok ut­cáit és egy ősi szentélyt tár­tak fel. éves A Big Ben sztori Ma már sokan Big Bennek hívják az an­gol parlament ha­rangtornyát, bár ere­detileg csak 13,5 ton­na súlyú óra jelző ha­rangja viselte ezt a nevet. Sir Benjamin Hall, aki Viktória ki­rálynő idején a köz­munkaügyi miniszter tisztét töltötte be, egy ízben olyan hatásos beszédet tartott, hogy egy tréfacsináló a harangot röviden Big Bennek nevezte el. S a név rajta is ra­gadt. A Big Ben elődje — amelyet 1856-ban öntöttek Stockton on Teesben, több mint 300 kilométernyire Londontól — 16 ton­na súlyú volt. Ang­liában ez volt akkor a ..nehézsúlyú re­kord” ezen a téren. Elhamarkodottan ma­gasztalták azonban az óriást. Amikor nagy fáradsággal a fővárosba szállították és súlyos kalapács­ütésekkel kipróbál­ták, szétrepedt. Ugyanebből a fémből öntötték azt a köny- nyebb harangot, amely még ma is a toronyban függ. De ez a harang is ha­marosan megrepedt. (Aki figyelmesen hallgatja, az észlel­heti az enyhe törés hangját.) A Big Ben óramüve a XIX. szá­zad precíziós mester­müve. Ezen is ta­pasztalható azonban már az elhasználó­dás jele: a néhány másodpercnyi elté­rés. Az óramű fi­nom beállításához rendszerint elegendő­ek a pennys érmék, amelyeket egy ingá­ra függesztett csé­szébe helyeznek, vagy ha szükséges — kiemelnek. A koráb­ban gázlámpákkal, ma pedig villannyal megvilágított számla­pok átmérője majd­nem hét méter, a számok hatvan centi­méter nagyságúak, az óramutató 2,70 méter, a percmutató 4,20 méter. Körülhajózza a világot Horie Kenicsi 34 éves japán férfiú — aki tíz évvel ezelőtt egyedül áthajózott a Csendes­óceánon — november 12-én kis vitorlásán ismét útnak indult, hogy körülhajózza a világot. Ho­rie egy gazdag oszakai autóal­katrész-kereskedő fia. Már két évvel csendes-óceáni útja után, 1964-ben hozzálátott mostani út­jának előkészítéséhez. Az első vitorlása után Hableány II-nek elnevezett hajója 7,5 méter hosz- szú, 2,5 méter széles, és „mind­össze” 3 millió jenbe (9700 dol­lárba) került, jóval kevesebbe, mint a két brit világhajózó vi­torlása. Horie felesége élelmezési szak­értő: ö állította össze az élelmi­szer-készleteket, és tengervíz-só- talanító berendezésről is gondos­kodott. A vállalkozó kedvű japán dél­keleti irányban szándékozik át- vitorlázni a Csendes-óceánon. Érinti a Hawaii-szigetcsoportot és a Karácsony-szigeteket, megke­rüli a Horn-fokot és az Atlanti óceánon hajózva eljut a Jóre­ménység fokáig. Onnan keleti irányba vitorlázik, s az Antark­tisz vizeit érintve Dél-Japánba érkezik vissza. Sítalpon a Szaharában Két svájci fiatalember, aki egy Douze nevű kis falucs­kába érkezett, a szaharai ho­mokon kötött sílécet. Kide­rült, hogy a síléc a homo­kon cseppet sem siklik rosz- szabbul, mint a havon. A sí- zők minden reggel felkapasz­kodnak egy 300 méter magas homokbuckára, és óránként 50 kilométeres sebességgel száguldanak alá. Az „egzotikus” sport any­nyira megtetszett a falucska lakóinak, hogy a helyi boltos egy tétel sítalpat hozatott, és gyorsan eladta valamennyit. Azóta a falu apraja-nagyja zajos vidámsággal siklik alá a homokon a magaslatról. Ki tudja, talán meghonosodik a trópusi sport ezen új fajtá­ja? Talán nincs messze az az idő, amikor a homoksít az olimpiai versenyek műsorába is felveszik. Divat a kitömött állat „Manapság igen jól mutat a szalonban egy-egy kitömött ál­lat” —■ mondja Jo­nas Cleary, az első kitömött állatárvere­zés szervezője. Cleary annak az angol ter­mészettudományi társaságnak az igaz­gatója. amely kitö­mött állatokkal látja el a múzeumokat és azokat az idős höl­gyeket is, akik ki­múlt kutyájukat vagy macskájukat kívánják kitömetni. Az árverésen 3000 különböző fajta álla­tot láthattak a/ ele­fánttól az egérig, több száz madarat, különböző méretű halat és vagy fél­száz doboznyi ro­vart. A legnagyobb érdeklődést keltett darabok között em­líthetünk egy három méter'széles elefánt­fejet, egy ötméteres orrszarvút, egy te­vét, oroszlánokat, tigriseket, sasokat, egy cápát és 499 strucctojást. „Ez a világ legcsendesebb állatkertje” — je­gyezte meg az egyik látogató. Az árverés első két, csak madarak­nak szentelt napján 7500 font Sterlinge« forgalmat bonyolí­tottak le. Nagy sikere volt egy csodálatos lep­kegyűjteménynek, amely 400 fontért cserélt gazdát. Egy szumátrai tigrisért 475 fontot adtak. Kivétel nélkül... Ú A fő, hogy a magasságot tartsák (Az Eulenspiegel karikatúrája)

Next

/
Oldalképek
Tartalom