Déli Hírlap, 1972. október (4. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

Tíz nap múlva a Népkerfhen.» Salakosok északon és délen iMindentéle A gesztenye A gesztenye a sétányok fája. Tavasszal virággyertyákat gyújt, és e gyertyavirágnál bontakoznak a születő szerelmek. Szeretem a gesztenyefákat. Most is, hogy ősz van. A nehéz­zöld levelek pereme vörösre égett a szeptember hidegétől. A gyertyagyújtó gesztenye most az öregek fája lett. Csabai kapu. Járda. Aranyfényű délelőtt, amelyhez ülik a kétféle ezüst: az ötéves legényke szőkesége és egy nagyapa ősz haja. Sétálnak. Kézen fogva jönnek, amikor eléjük hullik egy csodálatosan gömbölyű, tüskés köpenyét már az ágon levető, meleg barna gesztenye. Ahogy lehullik, fűszál hajlik fölé, de a nagyapa botja kipiszkálja a fűből. A cipő- orr előbb még tartózkodó, de az öreg láb izmai emlékezni kezdenek. És az emlékek labdává avatják a gesztenyét. Gurul-gurul az ajándéköröm, nevet és szalad a gyerek. Rúgja már ő is. És fociznak az egy szem gesztenyével. Most nagyszerű grund a járda. Ősz matróna jön. Megáll a focizok mellett. Süt a nap. Arcát odatartja a fénynek. Neki is egy hajdani grund juthat az eszébe. És a hajdani grundon az ősz nagyapa talán ugyanaz a fiú, akit egyszer egy nyár hozott. Nem kell már a bot. Fut a nagyapa a guruló gesztenye után. A járda stadion, a kerítés rácsa százezer néző, és a mosolygó asszony talán az a hajdani lány, akit a százezer között megtalálható egynek a régvolt tavasz hozott. — Menjünk már — mondja a gyerek, akinek négy-öt lab­dája van otthon, de ilyen nagyszerű labdája sohasem, volt még. — Rúgd vissza?... — Csupa könyörgés a nagyapa hangja. Október van, annak is lassan a vége ... (bartha) Halott források A Tata óvarosá­nak zegzugos utcái­ban. aranysárga ba­rokk házacskáiban gyönyörködő idegen nem is sejti, hogy „valaha” mennyi ér­dekes látnivaló akadt az ódon kert­falak, sövényes vas­kerítések mögött. Az utcaszinteknél mé­lyebben fekvő ker­tekben ásító föld­tömbökkel kirakott medencék sora rej­lik a dúsan burján­zó vadkomló-, vad- szőlőindák szövevé­nye alatt. Jó tíz esztendeje még kristálytiszta vizek tükröződtek a kőmedencékben, ta­vak, patakok csil­logtak a kertek al­ján, a több méter mély kráterekből fortyogva bugyog­tak fel a langyos vizek. Ezt a roman­tikus, idilli képet egy sajátos termé­szeti, ipari kataszt­rófa tüntette cl a hatvanas évek ele­jén. A tatabányai szénbányákban tör­tént mélybeli vízbe­törések. a bányák biztonságához szük­séges percenkénti száz köbméteres víz­kiemelés az egész medencében teteme­sen lesüllyesztette a karsztvíz szintjét. Szaknyelven szólva Tata környéke is depressziós övezetbe került, egymás után apadtak el az év­századokon át bősé­ges mennyiségű vi­zet adó források. A messzi földön híres vizek városa - ból a halott forrá­sok világa lett Ta­ta, s vajmi kevés remény van arra, hogy az elapadt for­rások ismét életre keljenek. A források kiapad dása fájdalmas vesz­teséget jelent, de araitól egyrészt meg­fosztotta a termé­szet a tataiakat, azt más vonatkozásban pótolhatja talán. A harmadkor vége óta napjainkig működő források némelyike ugyanis bonyolult és várhatóan látványos barlangrendszereket vájt a város alap­zatát képező mész­kőrögbe. Ezek fel­kutatásával Tata a barlangok városává válhat, s remény van arra is, hogy föld alatti tavak formá­jában rá lehet buk­kanni majd a hűt­len szökevényvizek­MOZAIK Hazatérésük után szinte egyidőben jelentkeztek. Sza­kos István és Kővári Káz- mér egyaránt külföldről tér­tek haza; mindketten saiak- motor-versenyen voltak. Az Arany sisak verseny Szakos István a Papp J. HSE két versenyzőjének, a két idei magyar bajnoknak, Szőke Istvánnak és Sziráczky Istvánnak pardubicei szerep­léséről adott számot. A ha­gyományos csehszlovákiai Aranysisak verseny a világ egyik legrangosabb salakmo- toros összecsapása — a VB-n kívül. Most is indult például a négyszeres világbajnok új- •lilandi Mauger, az Arany- sisak háromszoros védője: a dán Olsen és a svédek há­romszoros Európa-bajnoka: Sjóisten.) A 34 induló között természetesen ott volt a már általunk is jól ismert cseh­szlovák élmezőny valameny- nyi tagja, köztük Holub, • Clckocska és Maestro. A salakmotorozás szakér­tői — és már sok van balő- ők Miskolcon — bizonyára kifigyeltek az indulók szá­néra, hiszen a 34-es mezőny vrteLális lebonyolítási tor­át sejtet. Valóban, a két- apos verseny első napján tjlejtezoket rendeztek, ezek­ből a csoportokból a legj ob­oák az 1—6., a másodikok pedig a 7—12. helyért moto- oztak — egy futamban! A hat-hat továbbjutó hatkörös versenyhsn döntötte el a igső sorrendet. A két miskolci közül Szö­gnek sikerült továbbjutni a . rnclkivüli mezőnyben, s. a 7 —12. helyért motorozok közé rxiilt. Már-már úgy tűnt, hogy ennek a csoportnak ő -:5Z a legjobbja, amikor ve­rető pozícióban defektet ka- ■jtt, s csak a 11. helyre si­mult befutni. (Egy alka­lmai azért a világbajno- ■t is sikerült megvernie az focia tarozások során.) Az víanysisak védője ismét a dán Olsen lett, Mauger csak a második helyet tudta el- ;ipmi. Harmadik a szovjet Ivanov, negyedik a csehszlo­vák Stancil lett. Jövőre is meghívták őket Kővári Kázmér, a B. Vo- lán szakosztályvezetője egy ú/asz—jugoszláv „villám tú­lról” számolt be. Azért né­zhetjük így a két ország­ban megtett versenykörútju- kat, mert Olaszországban 9 Az MVSC NB I. B-s •labdarúgó-csapata vasárnap nem 14.30, hanem 12.30 órai kezdettel rendezi meg a Bp. Spartacus elleni bajnoki mérkőzését a Szirma utcai pályán. © Munkaértekezleten ta­nácskoztak a megyei szaK- .'jvetségek vezetői. Beszál­lásuk során szó esett a ' ő évi versenynaptárról, a ipst első ízben elkészített megyei egyesületi pontértéke­lésről, a minősítések időszerű kérdéseiről s arról, hogyan járulhatnak hozzá a most el­ső ízben tervezett megyei sportévkömyv kiadásához. • • A DVTK intéző bizott­sága e heti ülésén az agitá- ciős és propagandabizottság, valamint a síszakosztály munkáját, feladatait tár­gyalta meg. 9 November 7. tiszteletére tájékozódási futóversenyt rendeznek a Bükkben. A ver­seny időpontja: október 29. mindössze 24 órát töltöttek. Az udinei versenyen igen nagy mezőny gyűlt össze, angol, svéd, dán, finn, auszt­rál profik indultak, s így a volánosoknak csupán a ta­pasztalatszerzés maradt. Itt igen rossz, inkább cross-, mint salakpályán versenyez­tek — nem sok sikerrel. A jugoszláviai Kriskóban azon­ban már sikerült javítani — pedig ugyanazok indultak ott is. mint Udinében. A jó szereplés alaposan megemel­te a miskolciak (és debrece­niek!) ázsióját, úgy, hogy már a helyszínen meghívták őket a jövő évi versenyre. A debreceniekkel kiegészített „miskolci” csapat legjobbja Perényi volt, ő második lett. Radácsi negyedik. Csathó ha­todik, Bernáth viszont nem indulhatott, mert Udinében bukott. (A Volán azért in­dult kölcsön-versenyzőkkel, mert Jakab már az utazás előtt sérült volt.) • A salakmotoros verseny­Tv-sztár a Talán kissé túlzás az Új­pesti Dózsa birkózóját, Si­máit sztárnak nevezni, de kétségtelenül nagy népsze­rűségnek örvendett azokban az időkben, amikor késhegy­re menő küzdelmet vívott a Ki mit tud? dobogójának legmagasabb fokáért. Azt már látta az ország, hogy Simái hogyan képes kést és lélegzetet megállítani, azt azonban még kevesen látták, ■hogyan birkózik. Nos, szom­baton ezt is megnézheti a miskolci közönség —, de nem Ezernyi je! mutatja, hogy ősz van. A fázósan kabátjuk­ba burkolózó, siető emberek közül ugyan kinek villan eszébe a nyár sok-sok örö­me? és ők tizenkilencen va­jon gyakran gondolnak-e ar­ra az időre, amikor 12 nehéz de gyönyörű napon keresz­tül nomádok voltak? Amikor lélckvesztőikben, 800 kilomé­teres túrájuk során, bejár­ták a fél országot? — Csuda eredeti ötletei vannak a Simon Laci bácsi­nak — jegyezte meg a Csor­ba-telepi tó stégjén üldögél­ve még a nyár legelején az égtük kajakos-palánta —, nemhiába már ilyen fiata­lon vezetőedző. — Nem is olyan eredeti, nünt ahogy gondolod — fity­mált a társ —, hiszen Ug- lyaiékkal négy évvel ezelőtt már végiglapátolta ezt az or­szágjáró túrát. Igaza volt a pöttömnyi bí­rálónak — akiből ugyan egy kicsit az irigység beszélt, mivel ő nem lehetett tágja az „utazó keretnek” —, az ötlet valóban nem volt ere­deti. de a korábbi nagy eve­zések tapasztalatai azt su­gallták: jó lesz hagyomá­nyossá tenni a túrázást. Ne legyen probléma a holtidény áthidalása, hadd erősödjenek az izmok, s jó közösség ala­kuljon ki. A lassi zsilip feladta a leckét Heteken át tartottak az előkészületek és előgvakor- latok. Az egész napos, évad azonban nem fejező­dött be, hiszen október 22-én, vasárnap még lesz egy nagy­szabású verseny — Miskol- , con! Ekkor a Miskolc—Ka­towice viadalt bonyolítják le, nyolc versenyzőből álló csa­patok részvételével. A ver­seny rendkívül jónak ígér­kezik, hiszen a katowiceiek a legjobbak Lengyelország­ban, s ismeretes, hogy a len­gyel salakosok a világ leg- kiválóbbjai közé számítanak. A Volán rendezői nagyon szeretnék, ha sokan eljönné­nek a versenyre,1 már csak azért is, mert Lengyelország­ban hatalmas közönsége volt a városok közötti mérkőzés első felének. Nem bánnák, ha legalább az ottani néző­szám 7—8 százaléka meglen­ne a Népkertben. Nem. nem tévedés; 7—8 százalékról van szó! A katowicei versenynek ugyanis — százezer nézője volt! szőnyegen a tv-ben! Simái ugyanis tagja lesz áz újpestiek szom­baton itt szereplő csapatá­nak, akik a DVTK és a DVSC ellen veszik fel a küz­delmet a diósgyőri stadion tornatermében — 16 órai kezdettel — az NB I. baj­noki pontjaiért. Pólyák Imre együttese eíllen létfontosságú küzdelmet vívnak a diósgyő­riek — kiesési rangadó lesz! —, s remélhető, hogy ezúttal ■Rusznyákék mutatják majd 30—50 kilométeres evezések a Bodrogon és a Sajón mindig jó kedvre han­golták a társaságot. Annál nehezebb volt a nomád élet­hez szükséges felszerelések előteremtése. Az MVSC ugyanis nem rendelkezik megfelelő sátrakkal, gumi­matracokkal és más, a nyu­godt túrázáshoz feltétlen szükséges eszközökkel. Még­is, a nyolc hajó lassanként úgy megtelt felszereléssel, hogy a 19 résztvevő már nem is fért be! Selejtezni kellett tehát, s e művelet olyan jól sikerült, hogy az induláskor az étkészletekén, gumimatracokon, főzőedé­nyeken kívül csupán három négyszemélyes és egy két­személyes sátor maradt a lé- lekvesztökben. Ennek persze később böjtje lety. Tizennégy férőhelyen tizenkét ifi és serdülő, meg hét felnőtt férfi... ! Az. indulás várva várt napját, augusztus 7-ét ala­pos izgalom előzte meg: a háromnapos magyar bajnok­ság versenysorozata. A várt­nál gyengébben sikerült sze­replés okozta csalódásra szinte gyógyírként hatott a nomád élet várható izgalma. A ráckevei Duna-ágból még nem kellett hazajönniük: nekivághattak a 12 napos út­nak. Az első szakasz, a tassi zsilipig vidám „lapátolással” telt el. (tt aztán a fiatalok­nak inukba szállt a bátorsá­guk. Mi tagadás: a félelme­tesen kavargó vízzuhatag láttán még az edzett slalo­3+c A TFSE védői már hiá­ba nyúlnak a labda után . .. A kiesési „rangadón”: egy ponttal nyert a vendégcsa­pat a DVTK ellen (Szabó István felvétele) Lombhuliató túra A DVTK természetjáró szakosztálya október 15-én, vasárnap rendezi meg ha­gyományos őszi „lombhulla- tó” túráját. Utazás vasárnap reggel a 8 órakor induló kis- vonattal az Eszperantó tér­ről Lillafüredre. Az itt kez­dődő gyalogtúra útvonala: Száraz-Szinva, Lófőtisztás, Dorongós, hollóstetői turista- ház. Itt közös ebéd lesz, és emlékünnepséget rendeznek. Hazafelé a Szinva-forrás— Lillafüred útvonalon jönnek a túrázók. mosóknak is hevesebben do­bogott a szívük. A vízszin­tek kiegyenlítődésével aztán nem csali a hullámok simul­tak el, hanem a kedélyek is megnyugodtak, és minden baj nélkül kijutottak a Duna széles hátára. Alvás — vezényszóra Igyekeztek megnyűjtani az első nap távját, ezért csak hajóból vették szemügyre a dunaújvárosi hatalmas lösz­partot, s magát a várost is. Dunaföldvárnál már alapo­san „érezték” a gyomrukat, a rövid pihenő alatt szok.at- lanul jólesett az első szabad­téri ebéd. Az egyhangú „la­pátolást” aztán gyakran törte meg a vidám nótázás, egészen Paksig. Alkon,yatkor a város határában ütöttek tábort, s megkezdték re­ménytelen harcukat a sűrű fellegekben támadó szúnyo­gokkal. Az eredménytelen küzdelem gyorsan a sátrak­ba kényszerítette a gárdát, ám ott újabb meglepetés várta őket. Az igen szűkös hely miatt ugyanis csak „élével” tehettek le magukat, s ha valamelyikük már „el­fáradt” a fekvésben, akkor hangos „fordulj!” vezényszó­val nógatta másféle elhe­lyezkedésre a többieket. (Folytatjuk) felesegei A „SKÓT CASANOVÁBÓL” Bíróság elé került Ameriká­ban bigámia, mégpedig többszö­rös bigámia miatt egy férfi, akit — származása után — „a skót Casanovának” neveznek. Párhuzamosan volt vagy öt fe­lesége, mert házasságkötései előtt „elfelejtett” elválni az elő­zőktől. Az öt feleség közűi az első azt mondta, hogy „már nem emlékszik rá”, a harmadik vi­szont „megérti, hogy a nők megvadulnak tőle”. A jelenlegi neje így vélekedik: „Megvárom, amíg minden, volt feleségétől elválik, és akkor újra törvénye­sen hozzámegyek”. FELRELEPÉSI STATISZTIKA Hogy ml mindenre van ide­jük az amerikai statisztikusok­nak! Legutóbb például megvizsgál­ták. hány asszony csalja meg az urát az USA-ban. Kiderült, hogy minden, ötödik férjes asszony tart barátot. Az már nem derült ki a sta­tisztikából, hogy mindezt hon­nan tudják. Ilyen heves férfiak a statisztikusok — vagy olyan sokan vannak, hogy minden ötödik asszonyra jut egy? AZ ELSŐ VÉRIG. VAGY AZ ELSŐ SZIPPANTÁSIG? Nem csekély mulatságot kel­tett Belgiumban, hogy a do- hánykiskeresketíök érdekképvi­seletének vezetője párbajra hív­ta ki a pénzűgyminisztert, egy, szakmáját károsan érintő intéz­kedés miatt. Nem tudni, elfogadta-e a ki­hívást a pénzügy ér; a belga la­pok azonban azt latolgatják, va­jon a kardpárbajra szóló kihí­vás „az első vérig”, vagy csak „az első szippantásig” szól-e? A BETŰ TISZTELETE A nyomdászmunka mérhetet­len tisztelete árad a Times eu­rópai kiadásának legutóbbi ve­zércikkéből. A lap szakított hagyományos betűtípusával, és ebből az alka­lomból vezércikk analizálja a betűtípusok jelentőségét. Bemu­tatja a lap ezenkívül az új be­tűtípus tervezőjét és ír az elő­ző betűtípus már elhunyt terve­zőjéről is. (mólé) Ha már megvan.,. — Azért vettem meg méregdrágán a. színes tv-keszüléket, hogy le behunyt szemmel hallgasd a zenét? HORVATH KALMAN meg, hogv — ki mit tud! H. K. 800 km fé/ekvesztön (/.) Megpróbáltatások a vízen és a parton

Next

/
Oldalképek
Tartalom