Déli Hírlap, 1972. október (4. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-30 / 256. szám
Nevelők az iskolapadokban Bemutató vagy „kirakat”? Továbbképzés... Valljuk be, kicsit viszolygunk a szótól, mert viszolygunk a továbbképzéstől is. Félreértés ne essék: nem attól, hogy ismereteinket gyarapítsuk; ezt a követelményt ma már mindenki természetesnek tartja. A megszokott. olykor unalmas továbbképzési formáktól félünk. Ezért külön öröm, hogy most egy olyan továbbképzésről adhatunk hirt, mely százhúsz alsó tagozati nevelőnek adott nemcsak sok hasznos tárgyi-módszertani ismeretet, hanem igen sok kellemes élményt is; egy gazdag délelőttöt. A szokásos bemutató-tanítások rendjén, módszerén változtatott a továbbképzést irányító szakfelügyelő. Az érintett nevelők a 40. számú Általános Iskolában gyűltek össze, ahol három különböző osztályban három-három órát nézhettek, hallgathattak végig. Divatos szóval talán komplex továbbképzésnek is nevezhetnénk ezt a formát. Mi annak érezzük. • • A 40. sz. iskolát választani nem csupán azért volt szerencsés ötlet, mert ez egy korszerű, új intézmény, a mostani továbbképzés céljainak is megfelelő, párhuzamos osztályokkal. Ami legalább ilyen fontos: a Győri kapui intézmény 60 tagú tantestülete és jelentős gyermeklétszáma ellenére az otthonos kisiskolák benyomását kelti. A példamutató rend és fegyelem nem kincstári, nem hivatali. Olyan alkotó közösség él itt, melyet a gyakorlati munka sok-sok szállal kapcsol össze, melynek tagjai szívesen ülnek le egymás mellé vitázni (szerencsére, van is ehhez helyük), olyan testület, melyen jól ^érezhető az alkotás szellemi izgalma. Éppen ezért — nagy szerencsénkre — egyetlen „mintatanítást” sem láthattunk, bár valamennyi óra a gondra, lelkiismeretes . cészü- lélsi oolfutnentálta. Mi sém idegenebb az itteni neveléstől, mint a látványos, túlszervezett „kirakat’-produkció. vettek részt iskolai előkészítőn. Külön elemzést érdemelne hát, hogy mindössze kéthónapos nevelő-oktató munka után milyen szokásokat, készségeket sikerült kialakítani a gyerekekben, s menynyit sajátítottak el a tan- terv követelte tárgyi ismeretekből. Azt hiszem, nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a viszonylag szegény ingerkörnyezetben felnőtt gyerek (ha iskolaérett) rövid idő alatt pótolhatja hasonló korú társai óvodában szerzett előnyeit. A szakemberek azt mondanák, hogy a fiatal tanítónő rendkívül sokoldalú szemléltetéssel, nagy fantáziával, tiszteletre méltó koncentrációval vezette le az órát. A külső szemlélő azonban csak azt jegyezte fel, hogy az elsősök szívesen, szépen formált tőmondatokban (erre különösen figyelt a nevelő) beszéltek az őszi tájról, hogy városiak lévén, kicsit bizony idegen nekik az eke, a szántás, a kukorica, hogyha a szilváról van szó, akkor a lekvár, a befőtt nemigen jut eszükbe (üzleteinkben konzerveket árulnak, s a kislakásoknak kicsi az éléskamrájuk is). legfeljebb a szilvásgombóc. De ami az emberek őszi öltözködését illeti, mindenki gondolkodás nélkül sorolja fel a ruházati cikkeket: ballon, fregoli kabát, műszálas sál, sildes sapka és így tovább. Az őszi tanulmányi séta folyamán nem láthatták a mezőgazdasági munkákat, de hiszen itt a Diaflex, amelynek nagy képernyőjén máris dübörög a traktor ekét húzva, törik a kukoricát, szedik a gyümölcsöket. A diafilmről értesülnek a gyerekek, hogy a szőlő nemcsak lugason, hanem tőkén is terem, és hogy miért hajlik a vessző, ha érik a szőlő... • • A hospitáló nevelők délután tanítanak a saját iskolájukban, de senki sem siet haza. Pedig nincs jelenléti ív és névsorolvasás. A tanítók és a gyerekek délelőtti sikerélményében már mindannyian osztozunk. Kimondva vagy kimondatlanul megállapíthatjuk, hogy mennyit változott az utóbbi években az alsó tagozati nevelés, hogy ezer diakép, magnó, lemezjátszó, gyermekenciklopédiák, hasznos olvasmányok segítik ezt a munkát, de egyszersmind azt is, hogy a nevelőre egy kicsit sem hárul kevesebb feladat, mint korábban; hogy a pedagógus személyiségén áll vagy bukik a munka sikere. (gyarmati) Kiállítás a Palóc Múzeumban • • A környezetismereti óra az egyik első osztályban (amit magam is végighallgattam) külön publikációt érdemelne. „Az őszi időjárás és az ember” — tájékozódtunk már előre az óra anyagáról. Azt is tudtuk, hogy ezek az elsősök nem jártak óvodába, nem . A Nógrád megyei Tanács bőkezű mecénása a megyében élő alkotó művészeknek. Az utóbbi években is sok millió forintot költött egyebek között képvásárlásra. A balassagyarmati Palóc Múzeum képtárában őrzött mintegy kétszáz műalkotás legjavából tegnap a balassagyarmati ' Horváth Endre Galériában kiállítást rendeztek. A tárlaton tizennyolc művész — köztük Pataki József, Lóránt János, Irányi Ödön, Czinke Ferenc, Mustó János, Farkas András — mintegy harminc olajképét, akvarelljét és grafikáját állították ki. W 4c Alapos vizsgálatot végeznek a szakemberek a budapesti Millenniumi Emlékműn. A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat dolgozói készítik elő a hatalmas szobrokat statikai vizsgálatra. A szobrokon vizsgáló ,.ablakokat” vágnak, hogy megállapíthassák a fémszerkezetek állapotát. Képünkön: az egyik mintavételi hely a lovak patája. Képek Borsodból Az Antenna szerkesztői szombat délután Borsod megyébe, s Miskolcra látogattak el. Nem a táj idegenforgalmi nevezetességeire voltak kíváncsiak, nem szájtáti és élvezethajhász külföldieknek akartak csábító csemegével szolgálni... Magunknak akarták megmutatni — magunkat. Ebben a programban hétköznapjainkról esett szó. Borsodi hétfőkről, keddekről, szombatokról. Azokat a dolgainkat vitték képernyőre, amelyeket szocialista hazánk új arculatán meghatározó vonásként fedezhetünk fel. Jellemző képekkel tárták fel az ország nyilvánossága előtt a muzeológus, a tudós-mérnök, az orvos munkáját. Mert ma ezek teszik Borso- dot igazán — Borsoddá. Dr. Zádor Tibor, a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója a régészeti leleteket. a tapolcai, a répáshutai, a cserépfalui feltárások eredményét ismertette. Csontok, koponyák bizonyítják, hogy már tízezer évekkel ezelőtt élt itt ember. Dr. Simon Sándor, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora az intézmény izotóp-laboratóriumába kalauzolt el bűnünket, a r népgazdaság fontos kutató- műhelyébe. Dr. Szoboszlay Ferenc, a Borsodi Szénbányák üzemi főorvosa a jósvafői gyógy- barlang, a Békebarlang csodálatos hatásáról beszélt. Néhány filmkocka felvillantotta sziklák közt a mélyben két kórterem kúrára utalt gondozottjait. Légúti megbetegedésben szenvedő bányászok, munkások — rászorultak — keresik itt a különleges klímában gyógyulásukat ... Nemrég nyitották meg Miskolcon a Szentpéteri kapui megyei vezető kórházban az új műveseállomást. Ide is bekukkantottunk ... Borsodi orvosok, tudósok, szakemberek nyilatkoztak a helyi fejlődés új állomásairól. Bemutatkoztak az országnak... Eredményeinket a természetesnek ítélt fejlődés tudatában sokszor közönyösen vesszük tudomásul. Csak informálódunk, amint egy frissen megjelent élelmiszerfajtáról, vagy egy új autómárkáról szoktunk. Pedig szemlélet kérdése, hogy a magunkénak valljuk őket. Sajátunknak. Sikernek, amelyért megdolgoztunk. Radnóti emlékmenet Emlékmenetben vonultak tegnap a veszprémi középiskolák diákjai Szentkirályszabadjára, Radnóti Miklós életének egyik utolsó állomáshelyére. Innen indult a költő 1944 októberének végén a fasiszták által meggyötört munkaszolgálatosokkal Abdára, ahol kivégezték. A veszprémi ifjúság felkereste a szentkirályszabadjai Radnóti-emlékházat. Az ott rendezett ünnepségen méltatták a költő munkásságát és megkoszorúzták az emléktábláját. Úttörő munkára vállalkoztak A Tatai Művelődési Központban tegnap ünnepélyesen megnyitották a Komárom megyei természettudományos hetet. A megnyitóünnepségen ismertették. hogy a Tatai Művelődési Központ úttörő munkára vállalkozott, amikor 1970-beh a hazai művélődési házak közül elsőként szervezte meg a Természettudományi Stúdiót. A stúdió tagjai a rendszeres kutatási munka mellett kiállításokat, előadásokat is rendeznek a város és a megye lakossága részére. Gyermekdarab Békéscsabán A békéscsabai Jókai Színház az utóbbi években rendszeresen műsorára tűzi a hazai és a külföldi szerzők gyermekdarabjait, mesejátékait. Az idei gyermekszínházi premier tegnap délelőtt zajlott le. Pancso Pancsov bolgár szerző A négy süveg című mulatságos mesejátéka került színre. Illi1™- SZORONGASSÁL Amikor — valamivel több mint húsz éve — kezdő újságíróként azt a megbízást kaptam egyik országos lapunk szerkesztőjétől, hogy Ady Endréről interjúvoljam meg Bölöni Györgyöt, izgalommal vágtam neki feladatom megoldásának. Szorongásomat elsősorban az idézte elő, hogy ilyen műfajú írás még nem került ki a toliam alól, s hogy annak irodalmunk halhatatlanjáról egy szintén neves személyiséggel való beszélgetés alapján kell megszületnie, szinte bénítóan hatott rám. Bölöni Györgyöt az Írószövetség székházában már többször láttam, de nem volt módom beszélgetni vele. A középtermetű, hetven felé járó, a korát meghazudtoló frissességgel mozgó férfi gazdag múltjáról eléggé sokat tudtam. Erdélyi értelmiségi családból származott, jogot végzett, s már húszéves korában parlamenti tudósítója volt a Magyarország című lapnak. Párizsban is élt, ahol megismerkedett Ady Endrével, aki — mivel vele azonos politikai nézeteket vallott — barátjává fogadta. Több országos lap — a Népszava, Magyar Nemzet, Világ — munkatársa is volt Bölöni György, s a Tanácsköztársaság idején diplomáciai megbízatást vállalt. Az ellenforradalom győzelme után emigrált, s Bécsben. majd Párizsban küzdött tollával a forradalom igazságáért. Két könyve, a „Hallja kend. Táncsics” és az 1934-ben írott „Az igazi Ady” is politikai hitvallásának a bizonyítéka. Hazánk felszabadulása után hollandiai követünkként, majd az Irodalmi Alap igazgatójaként dolgozott. Az utóbbi tisztségét viselte, amikor találkozót kérve tőle, felhívtam telefonon. Első szavai annyira barátságosan hangzottak el a drót túlsó végéről, hogy a szorongásom egycsapásra feloldódott. — Jöjjön kérem holnap reggel ötkor, a hivatalomban várom — mondta befejezésül, s azonnal el is köszönt. Meglepett, hogy olyan korai időpontot határozott meg, s a szokásos éjfél utáni egy helyett már aznap este tíz órakor lefeküdtem, hogy pihent aggyal tegyem majd fel kérdéseimet Ady Endréről. Ám másnap hasztalan berregett a vekkerem már fél négykor, ugyanúgy kilenckor ébredtem fel, mint a többi napon. Azt hiszem, utoljára, katonakoromban, riadóztatáskor öltöztem fel olyan gyorsan, s nem is reggeliztem, csakhogy néhány perccel megrövidítsem a már ötödik órában tartó késésem egyre növekvő idejét. Tíz órakor ott szorongtam a titkárnő szobájában, aki megjegyezte: „Nagyon ki fog kapni, Bölöni elvtárs tízpercenként érdeklődött maga után." Végre kinyílt az igazgatói szoba ajtaja, s ott állt Bölöni György, kicsit csodálkozó, de egyáltalán nem megrovó tekintettel. Már befelé menet kezdtem bevallani minden kertelés nélkül késésem okát, s még hozzátettem: .,Elnézést kérek, de nem gondoltam, hogy ön ilyen korán *elkel.” — Én fiam, mindennap négykor kelek — jegyezte meg barátságosan. — Ha majd maga is megöregszik, nem fog ilyen sokáig aludni... De térjünk a tárgyra, mert kevés az időm, tizenegykor a miniszternél kell lennem. Készített már interjút? Nem? No, akkor csináljuk úgy, hogy én kérdezek, meg válaszolok is. S vagy tizenöt kérdést feltett magának és megválaszolt nekem Ady Endréről. Annyi volt csak a dolgom, hogy gyorsírással lejegyezzem a mondanivalóját. A szerkesztőségben még az „öreg rókák” is úgy vélekedtek: nem gondolták, hogy kezdő létemre ennyire lényegbe vágó dolgokat tudok kérdezni a halhatatlan költőről. Persze, nem vallottam be, hogy az érdem — Bölönié. Utoljára a halála előtt egy évvel, 1958-ban Prágában hozott össze vele a véletlen. Nyár volt, ragyogó reggel, s már hat órakor a Moldva mellől gyönyörködtem a folyó túlsó partján tornyosuló Hradzsinban. Idős, elegáns úr, az akkor már 76 éves Bölöni György néhány perccel később, három-négy lépéssel odább megállt mellettem. Tisztelettel köszöntöttem. Egy-két pillanatig kutatott az emlékezetében, aztán megismert, s elmosolyodott. — Látom, öregszik már maga is — mondta. — Mivelhogy korán felkelt. Pedig most nincs is randevúja senkivel. ugye? Vagy éppen azért? Emlékezetemben egyikeként él azoknak a személyesen is ismert nagy embereknek, akiknek magatartásából megtanultam, hogy a nagy műveltségű ember mindig közvetlen, szerény, barátságos. Ha élne, ma volna 90 esztendős. TARJÁN J&ftUN HÉTFŐ Kossuth rádió. 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Reklám. — 12.33: Tánczenei koktél. — 13.20: Doki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. — 13.50: Válaszolunk hallgatóinknak! — 14.05: Édes anyanyelvűnk. (Isin.) — 14.10: Orosz Júlia operettdalokat énekel. — 14.28: Kóruspódium. — 14.40: Szép magyar novella. Gárdonyi: A bor. — 15.10: Iskolará- dio. (Ism.) — 15.50: A Harmónia koncert íúvószenekar játszik. — 16.00: A világgazdaság hírei. — 16.05: Uemezmúzeum. — n.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Népdalok, néptáncok. — 17.45: Vár ránk a Tau Ceti népe? Ri- portmüsor. — 18.00: Sajtókonferencia a Magyar Tudományos Akadémián. — 19.40: Tánczenei hangverseny a leninvárosi Der- kovits Gyula Művelődési Házban. — Közben, kb. 20.40: Örökség. Garat Gábor versei. — 22.20: Az MRT gyermekkórusa énekel. — 22.30: A szovjet széppróza betel. Vadóc. Hangképck Akszjonov regényéből. (Ism.) 23.00: A XX. század zenéjéből. — 0.10: Filmzene. Petőfi rádió. 12.00: Kocsár Miklós dalaiból. — 12.11: Muszorgszkij: Egy kiállítás képei. —12.43: Országjárás közben. Riportműsor. — 13.03: Magyar előadóművészek felvételeiből. — 14.0Ó: Kettőtől hatig. — 18.05: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 18.20: Oj könyvek. — 18.23: Közkívánatra! (Ismétlések.) — 19.25: Reklám. — 19.30: Jó estét, gyerekek! — 19.35: Theo Adam dalestje a Zeneakadémián. — Kb. 21.30: Kóborlásaim idején .. . Irodalmi műsor. — Kb. 22.06: Operettmuzsika. — 22.30: A hét zenemüve. Bartók: Táncszvit. (Ism.) — 23.15: Nóták. Miskolci rádió. A hét első napján. — A MÁV és a téli felkészülés. — ..Stoblámpa!” — Kórusmuzsika. — Művelődő Borsod. — Megyei sporteredmények. — Slágerkoktél. Bratislava! televízió. 14.15: A Szovjetunió 50 éve. — 16.25: Hírek. — 16.30: Pedagógusok műsora. — 16.50: Orosz nyelvlecke. — 17.20: Tíz perc a Szovjetunióról. — 17.30: Fair piay. Sport- magazin. — 18.15: Találkozás Chnsszel. — 18.40: Esti mese. — 19.00: Tv-híradó. — 19.30: Időnk órái. Riport a lévai pamutgyárból. — 20.00: Előadás a Ford Színházból. — 21.05; Musica Viva 8 72. — 21.35: Tv-hiradó. Filmszínházak: Utazás Jakabbal (színes magyar) í'4; Mackcn- na aranya (színes amerikai) hn6, 8. Béke. (Felemelt helyárral!) — Idő a magánéletre (színes francia) f3, f5, Í7. Kossuth. — Kurta- lábú pásztor (színes magyar, 50 százalékos helyárral) f5, f7. Filmklub. — Az ellopott vonat (bolgár-szovjet) 15, f7. Fáklya. — A kulcs (színes szovjet—csehszlovák) f5, n. Petőfi. — Fennakadva a fán (színes francia) 5, 7. Szikra. — A bűnügyi nyomozó (magyarul beszélő szovjet) 13, 17. Táncsics. — Jaj, ez a kislány! (magyarul beszélő szovjet) 6. Tapolca. Kiállítás: Libresszó (13—20 óra között): Sziráki Endre grafikái. KEDD Kossuth rádió. 8.18: Irina Arhipova és Boris Christoff énekel. — 9.00: Harsan a kürtszó! — 9.35: Vidéki népi zenekarok műsorából. — 10.05: Iskolarádió (Ism.) — 10.30: Zenekari muzsika. Petőfi rádió. 8.05: Kedvelt régi melódiák. — 9.03: Nemzetiségeink zenéjéből. — 9.18: Kórusok, hangszerszólók. — 10.00: A zene hullámhosszán. — Közben kb. 10.30: Útikalauz üdülőknek. — 11.53: Könyvek, tájak, emberek. Televízió. 8.05: Iskolatévé. Számtan-mértan. — 9.00: Környezetismeret. — 9.25: Győzhet-e Amerika Vietnamban? A Tv politikai tanfolyamának adása a honvédség számára. — 9.55: Iskolatévé. Történelem. — 11.55: Számtan-mértan. I I
