Déli Hírlap, 1972. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1972-09-05 / 209. szám

Hónapokig várnak a betegek OFOTÉRT: nem kapunk üveget — Azt tessék már egyszer megírni, hogy miért csak egyetlen optikai szaküzléie van Miskolcnak, holott — s ezt a szemorvosok tudnák legjobban igazolni — leg­alább még egy nagyon kel­lene! — hangzott egy olva­sónk telefonpanasza. Pár nappal később vidéki szülök kerestek fel mondván: első osztályba megy a gyermekük, kötelező szemszakorvosi vizs­gálaton kellett részt vennie, s kiderüli, hogv szemüvegre van szüksége. Meg is kapták az orvosi vényt, amelyet a miskolci 83. sz. OFOTÉRT optikai szaküzletben annak rendje és módja szerint át­vettek azzal, hogy nem tud­ják, mikorra készül el a csöppség szemüvege, lehet, hegy fél év múlva. — Valami félreértés lehe­tett — válaszolta Naszódi Tibor, a bolt vezetője, ami­kor a panaszokat továbbí­tottuk. — Egyrészt nem ez az egyetlen optikai szaküz­let Miskolcon, hiszen a Vas­gyárban, a Herceg utcában van a másik, a 62. sz. szak­üzletünk. Ami pedig a fél­éves várakozást illeti: nincs olyanfajta üvegünk ami ne­ki kellene. Aztán még hozzáfűzte, nem kevés keserűséggel: az utóbbi hónapokban cikkezett már a Ludas Matyitől kezd­ve számos országos napilap a szemüvegoptikák hiányá­ról, általában az OFOTÉRT. tet okolva a hiány miatt, holott ők igazán nem tehet­nek arról, hogy a MOM (Magyar Optikai Művek) — sokszor hónapokig nem szál­lít. — Csak a mi boltunk­ban van jelenleg legalább ezer olyan szemüveg­megrendelés, amelyet meg­felelő üveg híján nem tu­dunk teljesíteni. Elsősorban a szériában gyártott üvegek hiányoznak. Az OFOTÉRT budapesti központját kerestük meg te­lefonon. ahol dr. Szilágyi Dezsöné mindenben megerő­sítette a miskolci szakemoe- rek véleményét. Elmondta hogy valóban több százezer szemüvegoptikával tarto­zik a MOM, s emiatt kény­telen az OFOTÉRT — szük­ségmegoldásképpen — im­portból pótolni a hiányt, már amennyire a valutáris lehetőségek megengedik. És mire hivatkozik a MOM? Azt sajnos, csak „másodkézbőr’ tudjuk egyelőre. Gyártási „nehéz­ségekre” hivatkoznak. A Zeiss-művek ugyanis átadta a szériaüveg gyártásához szükséges felszerelését a MOM-nak, amelyet az űj, mátészalkai gyártelepen üzemeltetnének. Csakhogy a tavalyi szabolcsi árvíz miatt késik a mátészalkai üzem indítása. A MOM ígérte, hogy amíg az új üzem el­készül — kiegészítő gyár­tással — teljesíti az ÓFO- TÉRT-megrendeléseket. Az ígéret azonban csak ígéret maradt! Az ígéret sajnos, nem pó­tolja azokat a szemüvege­ket, amelyekre hónapokig várnak hiába a gyenge sze­mű gyermekek, ifjak és öregek. Mindenesetre euró­pai hírű optikai művünk­nek végre megoldást kell 'ta­lálnia arra is, hogy a hazai igényeknek is eleget tegyen! R. É. Hü Jenő — egyébként tel­jesen kifogástalan — mate­matika zárthelyijét a Tan­szék nem fogadta el, mivel a hallgató kizárólag római számokat alkalmazott dolgo­zatában. A Központi Könyvtár wécéjében elhe­lyeztek egy tévékamerát. A legutóbbi honvédelmi elő­adást Gábor Áron tartotta. Az idős mester a szünetben a hallgatók kérésére bemu­tatta rézágyúját. A fenti híreket a HuTü, azaz a Húzó tüske 1972 leg­újabb számában olvadhatjuk. A kiadványt a miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem hallgatói írják, szerkesztik — magukról, a kollégista hallgatók életéről. Az össze­állítás most jelent meg ti­zedszer. Egy-egy száma két­évenként születik meg; az első 1954-ben látott napvi­lágot. „Hát megértem-megéltem a tizedik megjelenésemet. Ezt el nem tudtam volna képzelni, amikor az ötvenes évek elején az 1954-ben vég­zett évfolyam kitalált. Most külön öröm számomra, hogy ugyanaz, aki először leraj­zolt és nevet adott, a cím­oldalon is látható arany- anyacsavar oklevelet küldte nekem. Valóban mindig ösz- szekötésekre specializáltam magam, mint az anyacsavar: összekapcsoltam a hallgatót és a tanárt* az egyetemet és a bánya-kohó-gépészmérnö- köt, a leány- és a fiúhall­gatót, miközben egy pilla­natra sem tévesztettem szem elől, hogy a mátrixok nélkül nincs alapszigorlat... A tizedik kötetben külön is törekedtem az előző ki­lenc kötettel szoros kapcso­latba jutni. Kiválogattam mindegyikből a legélőbb ka­rikatúrákat, a legrímesebb verseket, a legszellemesebb írásokat és a legjobb bekö- péseket.” A diákhumor összes eset- lensége-kedvessége, könnyed­sége-élesszeműsége, kritikus- sága-vaskossága, néha keser­nyésen bújkáló humora meg­található ebben a csaknem százoldalas gyűjteményben... Igen, gyűjtemény, a diák­évek görbetükre. Húzótüske; nemigen fáj a szúrása, talán még gyógyít is. Nyolcmillió forint kártérítés Az év eddig eltelt idősza­kában mintegy 3500 gépjár­mű-kárbejelentés érkezett az Állami Biztosító Borsod me­gyei Igazgatóságához. A bal­esetek következtében megsé­rült gépkocsik és motorkerék­párok tulajdonosainak körül­belül nyolcmillió forint kár­térítést fizettek ki, a jármű­vezetőknek csaknem egyhar- mada rendelkezett Casco-biz- tosítással. Az Állami Biztosító veze­tőinek tapasztalata szerint az idén is a nyári főszezonban történt a legtöbb közlekedési baleset. Sajnos, közülük több halálos kimenetelű volt. Diósgyőri nyuadíjasok Isori-turdon Ezekben a napokban nyug­díjasokat találunk a DIGÉP mezőkövesdi, Zsóri-fürdőn levő gyermeküdülőjében. A vállalat május 30-tól június 15-ig és augusztus 29-től szeptember 15-ig összesen 71 gépgyári nyugdíjasnak adott, illetve ad kedvezményes be­utalót. De minden esztendő­ben jut a nyugdíjasoknak az egyéb vállalati és a SZOT- beutalókból is. Az idősek fő­leg a melegvízű fürdőhelye­ket kedvelik, például Hajdú­szoboszlót, ahol a Diósgyőri Gépgyárnak ugyancsak van saját üdülője. REFLEKTOR Ma Budapesten bezárja ka­puit a nemzetközi szőlészeti és borászati kiállítás és vá­sár. Balassagyarmaton ta­nácskoznak a palóctáji terü­leti szövetséghez tartozó kö­zös gazdaságok vezetői. Jk Esztergomban a megyei ter­vezőirodán sajtótájékoztatót tartanak a város millenniumi ünnepségeiről. Gyöngyö­sön ifjúsági szolidaritási gyű­lést rendeznek, Gyulán megnyitják a kétnapos orszá­gos vízügyi gépészeti konfe­renciát. + A tapolcai park látványossága: a vasárnapi térzene A krakkói vonat sikere Gyorsmérleg az idegenforgalomról (Folytatás az 1. oldalról) Idegenforgalmi hivatalunk a kövesdi járási művelődési központtal, a mezőkövesdi áfész-szel és az IBUSZ bu­dapesti rendezvényosztályá­val kötött szerződése értel­mében az idei főszezonban 20 alkalommal rendezte meg a Matyóföld népi hagyomá­nyait felelevenítő lakodalmas játékokat. A táncosokkal ál­talában együtt mulattak a külföldi vendégek is. Ezeken a rendezvényeken több mint ezer külföldi vendég vett részt. Aggteiek­-Domica Az elmúlt évekhez viszo­nyítva valamit javult a hi­vatal propagandamunkája is. Ennek egyik apró momen­tumaként érdemes megemlí­teni, hogy az idei helyiipari kiállítás és vásár alkalmával bemutatott rendkívül muta­tós, színes tablóik egy részét a bécsi magyar követségen abban az irodában helyezték el, ahol a Magyarországra szóló vízumokat kiadják. Nagy forgalmat bonyolított le az idén megnyitott új agg­telek—domicai határátkelő- hely is, ahol már a megnyi­tás napjától osztogatták a me­gye térképével ellátott, ide­genforgalmi szolgáltatásaink listáját tartalmazó, cseh nyelvű tájékoztató lapokat. Ugyanezen a határátkelő he­lyen a tavalyi forgalomhoz viszonyítva — ezerrel több magyar és hétszázzal több szlovák turista lépte át a ha­tárt útlevél nélkül, hogy meg­tekintse a szomszédos terü­let barlangrendszerét, s ne­kik is minden látogatás al­kalmával kezükbe nyomták a hivatal tájékoztatóját. Az elmúlt szezon egyik legnagyobb népszerűségnek örvendő kezdeményezése a Szegedet és ' Keszthelyt — Miskolcon át — Krakkóval összekötő új nemzetközi gyorsvonat beindítása volt. Mit szól hozzá, hogy... — ... beleesett saját bizonyos Á. Gyuláné. vérmébe egy — Feljelentette a népi ellenőrzésnél felettesét, mondván: összeférhetetlen, önkényeskedő, satöbbi. Vizsgálatot in­dítottak a bejelentés alapján, de a vég­eredmény egészen más lett, mint amit az asszonyság remélt. Az derült ki ugyanis, hogy A. Gyuláné csalt, lopott, okiratot hamisított. — Ezért nem fért hát össze vele a vezetője!? — Ahogy mondja. — Szerintem A. Gyuláné — egyéb­ként isteni ez a diszkréció, mellyel mi egy csalót kezelünk — azért vesztett rajta, mert nem tudta, hogyan kell dühösnek lenni. — Nocsak! És hogyan kell? — Aki magába fojtja a dühét, an­nak súlyos következményekkel kell számolnia: álmatlansággal, szorongással, és egyebekkel. — De hiszen ő nem fojtotta magába a dühét! Rágalmazott! Igen, de csak akkor, amikor már késő volt. Sokáig lappanghatott benne a felettese iránti gyűlölet, s talán egy álmatlan éjszaka után — szabadulni akarván szorongásaitól — írta meg el­hamarkodottan a rágalmazó feljelen­tést. A visszafojtott düh rossz tanács­adó. — Szerintem A. Gyulánéval nem, az volt a baj. hogy nem dühöngte ki ma­gát, hanem az. hogy rossz útra tévedt. De az kétségkívül okos, amit a vissza­fojtott dühről mondott. Annyira, okos, hogy biztosan nem maga találta ki. — Kitalálni kitalálhattam volna ép­pen. de hol van nekem időm ilyesmire. Nekem el kell tartanom a családomat, uram! Egyébként olvastam. — S mit olvasott még róla? — Azt, hogy a hangos dühkitörés, veszekedés a legtermészetesebb, a leg­jobb levezetése a feszültségeknek. — Tehát az jár el helyesen, aki nem fojtja magába, hanem kiadja a mér­gét... — Ügy ám. Aki veszekszik, az to­vább él. — Ajaj! — Mit sóhajtozik? — Ha ez igaz, akkor az én feleségem halhatatlan. — Hát veszekedjen maga is! — Könnyű ezt mondani. — Ha otthon nem mer, akkor a munkahelyén. — Azt hiszi, hogy én vezető beosz­tású vagyok? Nálunk a főnök szuverén joga, hogy kimutassa a dühét. Elég gyakran előfordul. Ilyenkor lábujjhe­gyen járunk a folyosón, s csak a leg­bátrabbak merészelik — halkan — megkérdezni a titkárnőtől: — Még mindig harapós az öreg? — S legalább okkal „harapós az öreg”? — Egry fenét! Az egy összeférhetet­len, önkényeskedő fráter. — Ember! Maga máris úgy gondol­kodik és beszél, mint az a bizonyos Á. Gyuláné. Csak nincs valami a füle mögött? — Ne gyanúsítgasson. hallja-e! Mi lenne az én fülem mögött? — No, nem valami nagy dologra gon­doltam. Egy kis sikkasztás, okiratha­misítás ... — Most már aztán elég!!! Menjen a ... ! — Bravó! No látja, így kell! Né­hány órával meghosszabbította az éle­tét. BÉKÉS DEZSŐ Az új járat, amely lehetővé tette, hogy Lengyelországból és Kelet-Szlovákiából a Kár­pátok megkerülése nélkül, a korábbi 860 kilométeres tá­volság helyett 410 kilométe­res útvonalon közelítsék meg fővárosunkat a hazánkba lá­togató lengyel vendégek, rendkívül erős utasforgalmat bonyolított le. A külföldiek közül különösen sokan — több mint 18 ezren — utaz­tak a járat keszthelyi ágával a Balatonra. Háromnyelvű menetrend Az új nemzetközi gyors si­keréhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a miskolci hivatal és a MÁV miskolci igazgatósága az útvonal min­den fontosabb állomását és a kalauzokat már a járat indí­tásakor ellátta egy olyan háromnyelvű részletes, tér­képes menetrenddel, amelyet a vonat minden utasa díjta­lanul megkapott. Az új nem­zetközi járat sikere nyomán máris szóba került, hogy az idényjáratot a következő sze­zonban már áprilistól októ­berig közlekedtetik, útvona­lát pedig később Krakkótól Varspig meghosszabbítják. Lakásépítés Miskolcon és Kazincbarcikán A BÁÉV brigádjai ez év­ben már mintegy 1200 új la­kást adtak át Miskolcon és Kazincbarcikán. A modern házgyári termékek alkalma­zásával az egy lakás építésé­re jutó időt sikerült 4,2 nap­ra csökkenteniük. Az építők a közelmúltban mindkét vá­rosban újabb panelházak épí­tésébe kezdtek. A miskolci összekötő városrészben két új épülettömb alapjait rakták le, melyekre tízemeletes, egyenként 322 lakásos házat építenek. A városrész első tízemele­tes panelházába már az év végén beköltözhetnek a la­kók. Kazincbarcika városköz­pontjában az idén újabb 220 lakást szerelnek össze, Diós­győrben pedig jövőre kerül sor az első ötszintes épület 645 összkomfortos lakásának átadására. Megjelent a Húzótüske

Next

/
Oldalképek
Tartalom