Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-14 / 216. szám
Mai kommentárunk Az egészséges életmódra nevelés Tegnap kiállítás nyílt Kazincbarcikán az egészséges életmódra nevelésről, s ez alkalomból a megyei tanács egészségügyi és művelődési osztálya — Kazincbarcika város Tanácsával közösen — országos tapasztalatcserét rendezett. A tanácskozáson részt vettek az Egészségügyi Minisztérium egészségnevelési központjának képviselői, tíz megye és több város szakemberei. A tapasztalatcserén elhangzott előadások, felszólalások hangsúlyozták: jelentős eredményeket értünk el országszerte az egészséges életmódra való nevelés terén. Ismeretterjesztő előadások tízezrei, filmvetítések segítik a szakemberek ilyen irányú törekvéseit, s már a tanintézetekben is orvosok végzik a fiatalok egészség- ügyi nevelését, felvilágosítását. * örvendetes a hír. Hiszen bizonyítja: jelentőségéhez méltó módon tőrödnek egészségügyi szerveink azzal, hogy egészséges életmódra neveljék népünk apraját-nagyját. Alapvető dolgokat tanítanak, s hogy eredményesen, azt nem szükséges bizonygatni. Éppen ezért meglepő, hogy egyes tankönyvekben ilyen témáról minimális követelményeket támasztva írnak. Konkrétan az általános iskolák 8. osztályos tanulói számára idén kiadott Élővilág tankönyv 51. oldalán található egyik „jó tanácsról” van szó, amelyre olvasóink hívták fel figyelmünket. Az öltözködés és a tisztaság fontosságáról emigyen ír a szerző: „Alsóruhánkat hetenként legalább kétszer váltsuk ...” Furcsállják c tételt maguk a diákok is, hiszen manapság bölcső- dés kortól megszokják gyermekeink a naponkénti tiszta váltás fehérneműt, s ha megkérdeznénk, vajon felvennék-e az előző napon levetett alsóruhát, minden bizonnyal nemmel felelne 90 százalékuk. Nem kákán csomót keresés, ha szóvá tesszük: tankönyveink a maradék tíz százalékot segítsenek meggyőzni a mindennapos fehér- nemüváltás szükségéről. S akkor talán felnőtt korban kevesebb gondot okoznak gyermekeink az egészségnevelési központnak, s szakembereinknek. / R. É. Lakásszövetkezet Szerencsen Lakásszövetkezettel kombinált munkásszövetkezetet alapítanak Szerencsen. A 200 munkásszövetkezeti tag a helyi tanács segítségével ABC- áruházat létesit, és az épület felső emeletein pedig lakás- szövetkezet alakul. REFLEKTOR Ma Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanévnyitó ünnepséget rendeztek. y Hatvanban a cukorgyár megkezdi az idei cukorrépatermés feldolgozását. + Kecskeméten a Magyar— szovjet Barátság Tsz-ben angol film forgatását kezdik a közös gazdaság híres lóállományáról. >k Pécsett az orvostudományi egyetemen megnyitották a tanévet. +: Salgótarjánban a megyei népi ellenőrzési bizottság rendezésében ankétet tartanak a vasúti rakodás Nógrád megyed helyzetéről. ★ Szolnokon gyermekkönyvtári napok kezdődtek. jjc Szanálják az elavult, roskadozó házakat Úzdon. Űj, sokemeletes szalagházak épülnek a régiek helyén. 1971-ben 441 lakást adnak át a boldog tulajdonosoknak. 284-en már be Im költöztek. II gép nem ismer protekciót ^ Ma 13 árakor Korszerű háztartás — több szabad idő címmel nagyszabású kiállítás nyílik a Kossuth utca 1. szám alatt. A kiállítást Fejes László, a megyei tanács elnökhelyettese nyitja meg, s részt vesz a megnyitón dr. Juhár Zoltán, a belkereskedelmi miniszter helyettese is. A szeptember 20-ig naponta 10 órától 18 óráig nyitva tartó kiállításon egy sor vállalat mutatja be a háztartási munka megkönnyítését segítő árucikkeit. Így például láthatják a látogatók azokat a korszerű élelmiszereket, legújabb típusú háztartási gépeket, könnyen mosható és vasalható ruházati cikkeket, amelyek úgyszólván minimálisra csökkentik a dolgozó nők otthoni munkáját. Képünkön a Miskolci Elel- miszerkiskereskedelmi Vállalat kiállításának egy részlete látható. (Kerényi László felvétele.) Az Állami Biztosító különvonata Az Állami Biztosító külön- vonatot indított a csoportos élet- és balesetbiztosítási tagoknak a Vadászati Világ- kiállításra. Mintegy hatszá- zan vettek részt az egynapos kiránduláson. Az utazás teljesen ingyenes volt. A költségeket a szociális alapból fizették. Laka sei osztás — komputerrel Háromnapos ankét Országos vegyipari üzemegészségügyi ankét kezdődik szeptember 16-án Lenimvá- rosban, a TVK-ban. A háromnapos tanácskozást Varga Gáborné, a megyei tanács elnökhelyettese, az ország- gyűlés alelnöke és Huszár Andor, a TVK igazgatója nyitja meg. Az első napon a (Tudósítónktól) Tegnap reggel 6 órakor leállt az Ózdi Kohászati Üzemek durvahengerdéje, megkezdődött a szokásos évi nagyjavítás. A tervezett javítási idő 17 nap. Ezalatt több, elavult és korszerűtlenné vált gépi berendezést cserélnek újakra. Többek között automatizálják a blokkhenger állítását, kicserélik a blokikhengerállványt levegöszennyeződés ártalmairól, a második napon a zaj- és az idegrendszeri megbetegedések összefüggéseiről hallhatnak a részvevők 28 előadást. Az ankétet — harmadik napon — üzemlátogatásokkal zárják be. és az I-es számú bugafordítót. A munkálatokban 8 külső vállalat, valamint az ÓKÜ tíz másik gyárrészlegének 1500 szakembere vesz részt. A nagyjavításban részt vevő szocialista brigádok vállalták, hogy a tervezett 17 napos határidőt 32 órával csökkentik. Amennyiben ez sikerül, a vállalat vezetősége jelentős pénzjutalomban részesíti a brigádokat. (Folytatás az 1. oldalról.) A gépi adatfeldolgozás alapját egy külön erre a célra összeállított pontrendszer képezi. (A pontozásos rendszer kialakításában részt vevő szakemberek külön figyelembe vették azokat a szempontokat, amelyek az értékelés alkalmával éleve kifejezésre juttatják az egyes igénylőik egymáshoz viszonyított szociális-, családi-, egészségügyi- és lakáskörülményeit) Az egy-egy kérdésre adott válaszok értékelésénél a legtöbb pontot mindig azok kapják, akiknek romos, életveszélyes a lakásuk, régebbi igénylők, zsúfolt körülmények között élnek, családjukban több személy van kitéve a fertőzéses megbetegedés veszélyének; illetve döntő szempontként veszik figyelembe az igénylő munkában és társadalmi életben betöltött szerepét, magasabb kitüntetéseit. Az előre meghatározott pontrendszer alapján minden esetben a komputer számolja ki. hogy hány pontot ér a kérdésre adott válasz. Maga a gép összegzi a különböző kérdésekre adott válaszok összesített poirtszámai- nak értékét is, és végül ennek alapján állítja össze a minden egyes igénylőt tartalmazó rangsort. Az adatok feldolgozása végig nevek nélkül történik. Már a kezdet kezdetén számokkal helyettesítik be az igénylők neveit. A lakáshivatal csak a végleges lista elkészülte után azonosítja a nyilvántartási számokat a lakásigénylők neveivel. Az adatok feldolgozását a városi tanács megrendelése alapján Miskolcon a Lenin Kohászati Művek számítóközpontja már megkezdte. A munka jelenleg kísérleti stádiumban van, és — mint a tanács ígéri — a gépi rangsorolás alapján már a jövő év első felében minden miskolci igénylőt értesít arról, hogy előreláthatólag melyik évben várhatja lakásproblémájának megoldását. Már az eddigi kísérletek is rendkívül biztatóak: bizonyítják, hogy a számítógépes adatfeldolgozással készült rangsor helyesen tükrözi az igénylők egymáshoz viszonyított helyzetét, illetve igényjogosultságának mértékeit. A számítógép a legapróbb részletekre is érzékenyen reagál. Egyebek között a torz, hibás adatot tartalmazó kártyákat külön „kiemeli”. Sőt, elkészíti azok listáját is, akik — vagyoni- és jövedelmi helyzetük alapján — sem tanácsi bér-, sem tanácsi értékesítésig (közismert nevén: szövetkezeti) lakás iuttatásá- ra nem jogosultak. Ugyanakkor külön elbírálásban részesítik a fizikai dolgozókat. a fiatal házasokat és az eÉTvedí.Há.iló. többévé»*- mekes rsaiódfonntartő lakásipénylőket is. Ez a rendszer minden bizonnyal beváltja a hozzá tűzött reményeket: az eddigieknél tisztább, igazságosabb alapokra helyezi a lakáselosztást. I. P. Szervez az ÁFOR Napok óta hűvös, őszies, esős az idő. Egyre közeledik a fűtési szezon kezdete. Sok olajkályha-tulajdonos gondol már most a háztartási tüzelőolaj beszerzésére. Ezért az ÁFOR jól megszervezi az ellátást: október elsejéig valamennyi eladóhelyét előkészíti az őszi-téli. várhatóan nagy forgalomra. A HANGSZEREK DOKTORA Ifj. Elek Sándor ebben az esztendőben ünnepli hetvenedik születésnapját, s éppen félszáz éve hangszerészmester. Amikor nyitom a Széchenyi utcai üzletecske ajtaját, csilingelő harangjáték trillázik az ódon szagú félhomályban. Köszönti a látogatót. Betoppanok, s nyomban visszahőkölök. Hangszerhegyek állják utam. Mindenféle rendű, s rangú tangóharmónikák tornyosulnak mellettem, előttem a fal elektromos gitárokkal tapétázva, elpötyögtetve egy-egy mandolin, citera, csörgő, amott egy ottfelejtett joviális külsejű, oxidálódott kürt. A polcokon elhasználódott hegedűtokok, erősítők. De hol a mester? Erkélyként magasodik felém a műhely, onnan ereszkedik alá létrácskáján. — Jövök már, jövök! — kiáltja, aztán az elárusító asztal mögül villantja rám barátságosan szemüvegét. Utött-kopott hegedűt tart a kezében. Puha rongyocskával fényezi, törölgeti. Szeretet és gondoskodás minden mozdulata. Némán mutatja a szinte olvashatatlanná szakadozott címkét: idősebb Elek Sándor készítette, 1925-ben, az édesapja, akitől Bélával, az öccsével együtt a mesterséget is tanulta. — Festőművész akartam lenni, aztán gépésztechnikusnak tanultam, mégis hangszerész lettem — kezdi életét mesélni. — Mondta az apám, hogy értem a szakmát, mert jó a színérzékem — az is kell hozzá —, ügyes a kezem, no és főleg tökéletes a hallásom. Valaha én is terveztem, készítettem hangszereket. Ma csak javítok. Csendül a harangjáték. Vevő érkezik. — A vonóért jöttem. — Már szárad, rögtön hozom — s szalad a létrán, dobog a padló, és máris átnyújtja a vonót. — Amikor visszajöttem a háborúból, semmi sem maradt a regi műhelyből. Az ócskapiacon fedeztem fel a magam készítette szerszámaimat. Kénytelen voltam újravásárolni — a sajátjaimat... Reggel nyolckor nyitom ki az üzletet. Jönnek a vevők, szaladok a létrán, néha csak egy forintos pengetőért, aztán vissza, újra föl, s le a tíz fokon. Kisemberek járnak hozzám, nagy művészekkel sohasem találkoztam. Bár néha egy-egy értékesebb hangszer megfordul nálam. Érdekes, hogy édesapám hegedűit, az öreg Elek-hegedűket keresik a legjobban. Garanciával dolgozom, néha hitelben is. Egyszer megjártam. Az igazoló papírt kikapták a kezemből, s elszaladtak. Hiába üldöztem őket... A mester után merészkedem, felhúzódzkodom a létrán. Olyan a műhely, mint egy padlásszobácska. Az ésszerű rendetlenségbe kuszáit szerszámok közül kikandikál a táskarádió. — Szeretem a beatzenét. Szeretem a fiatalokat, vevőköröm nagyobb része tizenéves. Hazajönnek hozzám, tanácsért, segítségért, „a Sándor bácsihoz” ... Átalakulóban a szakma. Sok az új elektromos hangszer. Meg kell ismernem a funkciójukat a zenekarban. Meg kell tnulnom a javításukat is... Egyébként, sajnos nincs utánpótlás. Népszerűtlen mesterség ez. A városban a legrégibb hangszerész vagyok, a legidősebb. Hímestojás-óvatossággal kézbe fogja az öreg Elek-hegedűt, dúdolja az édesapjától tanult dalt, mondja a szövegét: „Utött-kopott a hegedűm, rozzant a vonója, Oszladozik, bomladozik mind a négy húr rajta...” A harangjáték búcsúztat. Kilépek, s fáj a szemem a kora őszi napsugártól. SIMÁNYI JÓZSEF * Nagyjavítás Osdon
