Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-07 / 210. szám
Két szöget hoztunk emlékül Döcög, döcög a kisvasút '««m&i'iP*' aÍtSSIí* ^ A 7V. ötéves terv időszakában jelentős változások történnek északi iparvárosunkban, Ózdon. Nemcsak maga a gyár, hanem a város is fejlődik, változik. A képünkön is látható korszerű lakóház már egyik „kézzel fogható” jele Ózd átalakulásának. Vendégül lát Borsod Inyenofa latok alufóliában Százéves tölgyek imitt- amott már sárguló lomb- alagútjában, szédítő meredélyek és szelíd tisztások között visz a kisvasút a Csa- nyik-vöigyön át Örvény kőig. Őszi veröfény. fenyőillattal; szép kirándulás ígérkezik. A házigazda büszkeségével m - "att -k az Alföldről jötc vendégnek Bükkünk párat- mígnem a csanyiki kereszteződésen túljutva olyan dobhártyaszaggató csikorgásba, vinnyogásba nem kezd vonatunk, hogy félbe kell szakítani az idegenvezetést. Döcög, prüszköl a vonat, most vesszük csak észre milyen vénséges határon ülünk. Neki-nekilódul a mozdony, erőlködése szinte fáj. — A végén még kisiklunk — tréfál valaki, míg a szörnyű zajt túlkiabálva a LÁEV erdei vasutainak állapotát próbálnánk menteni-magya- rázni vendégünknek. Egy délcloll kétszer ' Utitársunk tréfának szánta megjegyzését, pedig ... Június 7-én a Csanyik-völgyön át Farkasgödörig közlekedő kisvasút egyetlen délelőttön két alkalommal siklott ki. Hogy senki sem sérült meg, az csak a véletlennek köszönhető. A baleset után megjelent cikkünkben így nyilatkozott az erdőgazdaság főmérnöke: ..Intézkedtek a 19 kilométeres szakasz teljes felülvizsgálásáról, és nemcsak a baleset miatt kiszakadt talpfákat cserélik ki, hanem azokat is, amelyeken az elhasználódás miatti korhadás mutatkozik... Elrendelték ezen kívül, hogy a nagyobb esőzések után a pályamester el. lenőrizze az átereszeket, vi- zesárkokat, a kritikus vonal- szakaszokat.” A gyerekek mulatsága SEocJez megjelent lapunkban június 11-én. Azóta eltelt csaknem három hónap. Az elmúlt vasárnap „maszek” pályaellenőrzést tartottunk a kisvasút útvonalán. Eredményeként legalább egy tucat teljesen szétkorhadt talpfával találkoztunk egy nehány méteres szakaszon. A Budai virágüzlet a Búza téren Virágüzletet nyit a fővárosi Rozmaring Tsz a Búza téren. A közlekedési vállalat forgalomirányító tornya mellett épülő, 65 négyzetméter alapterületű virágboltban kapható lesz a budai tsz valamennyi, híres terméke. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Külkereskedelmi Főiskolán avatóünnepséget rendeztek. + Ba- latonfüreden ülésezik a Magyar Tudományos Akadémia ipargazdasági csoportja. Békés községben megnyitották Fábián László fafaragó népművész gyűjteményes kiállítását. % Gyulán megkezdődött a Békés megyei lövészklub-titkárok továbbképző tanfolyama. + Körmenden tanévnyitó ünnepségét tartotta Vas megye első főiskolája, a keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem kihelyezett gépész főiskolai kara Pécsett fajtakísérleti bemutatót tartanák a Szőlészeti Kutatóintézet kísérleti telepén. síneket tartó szögek annyira elrozsdásodtak, hogy nem egy helyen a négy helyett csak egy (!) fogja a sínt. A kiránduló gyerekek úgy látszik sportot űznek belőle, hogy ki tud több szöget kiszedni a talpfából. Nem kell hozzá nagy erő, egész halomra való található belőlük. (Kettőt mi is elhoztunk bizonyságképpen.) Egyik- másik helyen annyira kilazult a sín, hogy egy ember súlya alatt kileng. És így tovább. Mindez található pedig a Bükk közepén, ahol százméteres szakadékok, éles kanyarok váltogatják egymást, egyszóval egyébként is fokozott óvatosságot kívánó terepen. Jóformán semmit sem költöttek rá A június 11-én ígért intézkedésekből tehát vajmi kevés valósult meg. A magyarázat Gedeon Istvántól, a LÁEV helyettes üzemvezetőjétől most így hangzik: — Ebben az évben 450 ezer forintot tervezetünk a legkritikusabb csanyiki szakasz ötkilométeres darabjának felújítására. Sajnos az építőanyagok késtek, illetve késnek, ezért az idén az előirányzott felújításoknak legfeljebb a felével tudunk elkészülni. A magyarázat kerek egész, és elfogadható... lenne, ha egyéb információk nem ébresztenének bennünk kételyeket az erdőgazdaságnak az üggyel kapcsolatos „maximális jóindulatát” illetően. Az a valóság ugyanis, hogy három éve, amióta a felújításra szánt összeg kötelező betervezését megszüntették, a vállalat jóformán semmit sem költött a kisvasút csanyiki szakaszára. És ha most a „gazdaságosságra”, mint egy mindent jótékonyan elleplező varázsigére hivatkoznak, akkor hadd jegyezzük meg, hogy minden forint után, amelyet a kisvasút jegyeladása hoz a konyhára, másik három forintot kapnak a Pénzügyminisztériumtól. Ha jól számolunk, akkor ez évi 500 ezer forint értékű jegyeladást véve alapul, másfél millió állami támogatás. Támogatás az erdei vasútak fenntartására, korszerűsítésére, a korhadt talpfák kicserélésére! ... PUSZTAI ÉVA (Folytatás az 1. oldalról.) A rendezvények zömét természetesen az idén is elsősorban az étel-, ital-, cukrászati és hidegkonyhai bemutatók, illetve a különböző vacsoraestek teszik ki. Közülük nem is könnyű a választás. Ennek ellenére bizonyára sokan megcsodálják majd szeptember 24-én a Matyórózsa vendégfogadóban a Mezőkövesdi Áfész vadászati világkiállításra készült és ott bemutatott éttermi felszerelését, tányérjait, evőeszközeit, poharait, abroszait, s minden bizonnyal ugyanilyen különleges élmény lesz a szövetkezet aznapi Hubertus vacsoraestje is. A szövetkezeti vendéglátás színvonalának emelkedését jelzi a sárospataki Borostyán vendéglő szeptember 16-i rendezvénye is, melyen a legkorszerűbb alufóliás ínyencfalatokat szolgálják fel. 0-bükki lakodalmas Igen érdekesnek ígérkezik szeptember 26-án, a bükk- szentkereszti Borostyán kisvendéglő „Ó-bükki lakodalmas” címmel megrendezésre kerülő vacsoraestje, melyen a község szlovák lakosságának hagyományait ápolva, különböző szlovák lakodalmi és vad ászé telekből tartanak bemutatót, s hozzá a meghívott énekesek bükki népdalokat adnak elő. A szomszédainkkal való jobb kapcsolat kialakítását segíti elő szlovákiai testvér- városunk, Kassa vendéglátóipari vállalatának közreműködése: 11-én Kassáról több autóbusz érkezik. Utasai a vállalat szervezésében látogatnak Kassáról és környékéről a rendezvénysorozat idején Miskolcra. Részükre a Katowice étteremben rendeznek szlovák vacsoraestet. Tájjellegű ételek Tavalyi, rendkívül színvonalas tájjellegű ételbemutatója után ismét meglepetést tartogat az Utasellátó Vállalat is: ez alkalommal a szomszéd megyék ételkülönlegességeivel kívánnak remekelni. Hozzájuk hasonlóan meglepetést tartogat a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat és a kazincbarcikai Napfény bisztró. Az előbbi külön főzőtanfolyamot indít a rendezvénysorozat idejére a háziasszonyoknak. A bisztró pedig a termetesebb vendégekre gondolt. Fogyókúrás ebéd- és vacsoramenüjük mellett azonban bizonyára sok látogatót vonz majd teflonsütési bemutatójuk, melyen speciális teflon receptekkel lepik meg a háziasz- szonyokat. Szakmai előadások A rendezvénysorozat több mint 12 000 példányban kiadott műsorfüzete szerint nem fognak unatkozni a szakemberek sem. Részükre a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat szervezésében, a VEND1NFORM vállalatok — az információs szervezetbe tömörült vidéki vendéglátó vállalatok — közreműködésével több tudományos, szakmai előadást, értekezletet rendeznek. De sorolhatnánk a különböző gyermekműsorokat, árubemutatókat is. A többi rendezvénnyel együtt a rendezvénysorozat idejére a miskolci Szabadság téren felállított információs pavilonnál ezekről is pontos felvilágosítást adnak az érdeklődőknek. L P. BÉCSI TARKABARKA Magánemberként voltam Bécsben, nyilván ilyen minőségben mondok véleményt is. Viszont, mint magyar állampolgár háborít fel a sok-sok mendemonda, amit elsősorban a tudatlanok, a hazánkat nem ismerők fecsegnek. Másrészt, mint mondottam, maguk a disz- szidensek, akiknek — többnyire — odakint vajmi kevés a becsületük. A rossz szándékú fröcskölések között egészen elképesztő dolgok is szerepelnek. Például az, hogy az idegen, aki hazánkba érkezik, köteles a rendőrségen jelentkezni, mozgási szabadságát korlátozzák s megfigyelik. Képtelen hazugság! Ha így volna, nem hiszem, hogy naponta olyan hosszú sorokban állnának a magyar határsorompó előtt a befelé igyekvő nyugati gépkocsik, miként azt magam is láttam. Nem győződhettem meg róla, de feltételezem, hogy a nagyon barátságos és udvarias bécsiek túlnyomó többsége nem hisz az effajta suttogó propagandának. Sajnálatos viszont, hogy egyik-másik nyugati lap, amelyik bizonyos mértékig „hivatalos” kommentárokat ír, s amelyek Bécsbe is eljutnak, tápot szolgáltatnak a félreismeréshez. Jellemző példa erre a következő. A Die Presse augusztus 4-i számában Peter Martos tollából cikk jelent meg „Benyomások egy magyarországi nyári utazásról” címmel. A szerző is-is alapon mond véleményt. Szóval, hogy van is nálunk fejlődés, meg nincs is. Lehet, hogy némelyik észrevétel az ő szemszögéből igaz. Az epés megjegyzések viszont túlfűszerezet- tek. Mint például az alábbi. „A kevésbé üres üzletek keresése helyett a háziasz- szony most már valóban bevásárol... még egy adag fagylaltra is marad pénz.” Én nem mondom, hogy dúskálunk a jóban. Azt viszont igen: ezek a „szegény” magyar háziasszonyok legalább olyan csinosan öltözködnek, mint a „legeurópaibb” fővárosok asszonyai. Herr Martosnak, úgy vélem, ezt is észre kellett volna vennie itt jártakor, ha még innen van az aggkor határán... No, hagyjuk a propagandát. Nekünk nem az a fontosabb, amit más mond, hanem amit mi tudunk. Sokkal kínosabb — és rossz reklám — az, ahogy disszidenseink viselkednek. Mindannyiszor megszimatolják mikor, hová érkeznek magyar turisták. Ilyenkor megrohanják őket, reklámcéduIákat gyürkédnek kezükbe s invitálják ócska kóoe- rájukba, amelyek általában a belváros zegzugos mellékutcáiban vannak. A bécsiek tájukra se néznek, hiszen árukészletük kilencven százaléka bóvli. Sajnos magyar akad, aki bedől nekik, vagy így, vagy úgy. Vagy bóvlit vesz, vagy jó árut — például inget —, amelyről itthon derül ki, hogy — magyar áru. Nyilván a „jó kereskedő”, amikor hazalátogatott Fordjával (a kocsikról különben még lesz szó), bevásárolt, hogy az itthoni árut odakint eladja — itthoniaknak. A „cégek”, hogy néhányat említsek, ilyen neveken futnak: Marika, Jutka, Szabó család. Minket — többek között — legalábbis eme „áruházak” képviselői rohantak le azzal, hogy magyar csak magyartól vásárolhat jót és olcsón. Nem tudom már, a három közül melyikkel, de akadt egy kis incidensünk. A hotel bejáratánál akaszkodott a nyakunkba, fecnire rajzolt térképpel traktált — „így könnyebben eljutunk az üzlethez” — s a hátlapon volt feltűntetve a „széles választék”. Csoportunk egyik jó humorú férfitagja, érdeklődést mímelve tanulmányozta az „ajánlatot”, majd jó idő múltán, némi gúnnyal a hangjában megkérdezte: Aztán mondja, fiatalember, mit csináljak evvel a cédulával? Az ex-honfitárs elértette a célzást — társunk morzsolgatta a papírt, jelezvén, hogy még arra a „bizonyos célra” sem alkalmas —, gyűlölködve lobbant a szeme, sarkon fordult, s bevágta maga után a kocsi ajtaját. A lehúzott ablakon kiszólt: Tegye el emlékbe! Vigye el, és mondja otthon, hogy Bécsben kapta ajándékba! Az eset nem hökkentett meg. Csak egyetlen szó: otthon. Mit jelent ez neki? CSALA LÁSZLÓ (Folytatjuk)
