Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-07 / 210. szám

Két szöget hoztunk emlékül Döcög, döcög a kisvasút '««m&i'iP*' aÍtSSIí* ^ A 7V. ötéves terv időszakában jelentős változások történnek északi iparvárosunkban, Ózdon. Nemcsak maga a gyár, hanem a város is fejlődik, változik. A képünkön is látható korszerű lakóház már egyik „kézzel fogható” jele Ózd átalakulásának. Vendégül lát Borsod Inyenofa latok alufóliában Százéves tölgyek imitt- amott már sárguló lomb- alagútjában, szédítő meredé­lyek és szelíd tisztások kö­zött visz a kisvasút a Csa- nyik-vöigyön át Örvény kőig. Őszi veröfény. fenyőillattal; szép kirándulás ígérkezik. A házigazda büszkeségével m - "att -k az Alföldről jötc vendégnek Bükkünk párat- mígnem a csanyiki kereszteződésen túl­jutva olyan dobhártyaszag­gató csikorgásba, vinnyogás­ba nem kezd vonatunk, hogy félbe kell szakítani az ide­genvezetést. Döcög, prüszköl a vonat, most vesszük csak észre milyen vénséges hatá­ron ülünk. Neki-nekilódul a mozdony, erőlködése szinte fáj. — A végén még kisiklunk — tréfál valaki, míg a ször­nyű zajt túlkiabálva a LÁEV erdei vasutainak állapotát próbálnánk menteni-magya- rázni vendégünknek. Egy délcloll kétszer ' Utitársunk tréfának szánta megjegyzését, pedig ... Júni­us 7-én a Csanyik-völgyön át Farkasgödörig közlekedő kisvasút egyetlen délelőttön két alkalommal siklott ki. Hogy senki sem sérült meg, az csak a véletlennek kö­szönhető. A baleset után megjelent cikkünkben így nyilatkozott az erdőgazdaság főmérnöke: ..Intézkedtek a 19 kilométe­res szakasz teljes felülvizs­gálásáról, és nemcsak a baleset miatt kiszakadt talp­fákat cserélik ki, hanem azo­kat is, amelyeken az elhasz­nálódás miatti korhadás mu­tatkozik... Elrendelték ezen kívül, hogy a nagyobb eső­zések után a pályamester el. lenőrizze az átereszeket, vi- zesárkokat, a kritikus vonal- szakaszokat.” A gyerekek mulatsága SEocJez megjelent lapunk­ban június 11-én. Azóta el­telt csaknem három hónap. Az elmúlt vasárnap „ma­szek” pályaellenőrzést tartot­tunk a kisvasút útvonalán. Eredményeként legalább egy tucat teljesen szétkorhadt talpfával találkoztunk egy nehány méteres szakaszon. A Budai virágüzlet a Búza téren Virágüzletet nyit a főváro­si Rozmaring Tsz a Búza té­ren. A közlekedési vállalat forgalomirányító tornya mel­lett épülő, 65 négyzetméter alapterületű virágboltban kapható lesz a budai tsz va­lamennyi, híres terméke. REFLEKTOR Ma Budapesten, a Külke­reskedelmi Főiskolán avató­ünnepséget rendeztek. + Ba- latonfüreden ülésezik a Ma­gyar Tudományos Akadémia ipargazdasági csoportja. Békés községben megnyitot­ták Fábián László fafaragó népművész gyűjteményes ki­állítását. % Gyulán megkez­dődött a Békés megyei lö­vészklub-titkárok továbbkép­ző tanfolyama. + Körmen­den tanévnyitó ünnepségét tartotta Vas megye első fő­iskolája, a keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem kihelye­zett gépész főiskolai kara Pécsett fajtakísérleti bemu­tatót tartanák a Szőlészeti Kutatóintézet kísérleti tele­pén. síneket tartó szögek annyira elrozsdásodtak, hogy nem egy helyen a négy helyett csak egy (!) fogja a sínt. A kiránduló gyerekek úgy lát­szik sportot űznek belőle, hogy ki tud több szöget ki­szedni a talpfából. Nem kell hozzá nagy erő, egész ha­lomra való található belő­lük. (Kettőt mi is elhoztunk bizonyságképpen.) Egyik- másik helyen annyira kila­zult a sín, hogy egy ember súlya alatt kileng. És így to­vább. Mindez található pedig a Bükk közepén, ahol száz­méteres szakadékok, éles ka­nyarok váltogatják egymást, egyszóval egyébként is fo­kozott óvatosságot kívánó terepen. Jóformán semmit sem költöttek rá A június 11-én ígért in­tézkedésekből tehát vajmi kevés valósult meg. A ma­gyarázat Gedeon Istvántól, a LÁEV helyettes üzemvezető­jétől most így hangzik: — Ebben az évben 450 ezer forintot tervezetünk a legkritikusabb csanyiki sza­kasz ötkilométeres darabjá­nak felújítására. Sajnos az építőanyagok késtek, illetve késnek, ezért az idén az elő­irányzott felújításoknak leg­feljebb a felével tudunk el­készülni. A magyarázat kerek egész, és elfogadható... lenne, ha egyéb információk nem éb­resztenének bennünk kéte­lyeket az erdőgazdaságnak az üggyel kapcsolatos „maximá­lis jóindulatát” illetően. Az a valóság ugyanis, hogy három éve, amióta a felújí­tásra szánt összeg kötelező betervezését megszüntették, a vállalat jóformán semmit sem költött a kisvasút csa­nyiki szakaszára. És ha most a „gazdaságosságra”, mint egy mindent jótékonyan el­leplező varázsigére hivat­koznak, akkor hadd jegyez­zük meg, hogy minden forint után, amelyet a kisvasút jegyeladása hoz a konyhára, másik három forintot kap­nak a Pénzügyminisztérium­tól. Ha jól számolunk, akkor ez évi 500 ezer forint értékű jegyeladást véve alapul, más­fél millió állami támogatás. Támogatás az erdei vasútak fenntartására, korszerűsítésé­re, a korhadt talpfák kicse­rélésére! ... PUSZTAI ÉVA (Folytatás az 1. oldalról.) A rendezvények zömét ter­mészetesen az idén is első­sorban az étel-, ital-, cukrá­szati és hidegkonyhai bemu­tatók, illetve a különböző vacsoraestek teszik ki. Kö­zülük nem is könnyű a vá­lasztás. Ennek ellenére bi­zonyára sokan megcsodálják majd szeptember 24-én a Matyórózsa vendégfogadóban a Mezőkövesdi Áfész vadá­szati világkiállításra készült és ott bemutatott éttermi fel­szerelését, tányérjait, evő­eszközeit, poharait, abrosza­it, s minden bizonnyal ugyanilyen különleges él­mény lesz a szövetkezet az­napi Hubertus vacsoraestje is. A szövetkezeti vendéglá­tás színvonalának emelkedé­sét jelzi a sárospataki Bo­rostyán vendéglő szeptember 16-i rendezvénye is, melyen a legkorszerűbb alufóliás ínyencfalatokat szolgálják fel. 0-bükki lakodalmas Igen érdekesnek ígérkezik szeptember 26-án, a bükk- szentkereszti Borostyán kis­vendéglő „Ó-bükki lakodal­mas” címmel megrendezésre kerülő vacsoraestje, melyen a község szlovák lakosságá­nak hagyományait ápolva, különböző szlovák lakodalmi és vad ászé telekből tartanak bemutatót, s hozzá a meghí­vott énekesek bükki népda­lokat adnak elő. A szomszédainkkal való jobb kapcsolat kialakítását segíti elő szlovákiai testvér- városunk, Kassa vendéglátó­ipari vállalatának közremű­ködése: 11-én Kassáról több autóbusz érkezik. Utasai a vállalat szervezésében láto­gatnak Kassáról és környé­kéről a rendezvénysorozat idején Miskolcra. Részükre a Katowice étteremben ren­deznek szlovák vacsoraestet. Tájjellegű ételek Tavalyi, rendkívül színvo­nalas tájjellegű ételbemuta­tója után ismét meglepetést tartogat az Utasellátó Válla­lat is: ez alkalommal a szomszéd megyék ételkülön­legességeivel kívánnak re­mekelni. Hozzájuk hasonlóan meglepetést tartogat a Mis­kolci Vendéglátóipari Válla­lat és a kazincbarcikai Nap­fény bisztró. Az előbbi kü­lön főzőtanfolyamot indít a rendezvénysorozat idejére a háziasszonyoknak. A bisztró pedig a termetesebb vendé­gekre gondolt. Fogyókúrás ebéd- és vacsoramenüjük mellett azonban bizonyára sok látogatót vonz majd tef­lonsütési bemutatójuk, me­lyen speciális teflon recep­tekkel lepik meg a háziasz- szonyokat. Szakmai előadások A rendezvénysorozat több mint 12 000 példányban ki­adott műsorfüzete szerint nem fognak unatkozni a szakemberek sem. Részükre a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat szervezésében, a VEND1NFORM vállalatok — az információs szervezetbe tömörült vidéki vendéglátó vállalatok — közreműködé­sével több tudományos, szak­mai előadást, értekezletet rendeznek. De sorolhatnánk a különböző gyermekműso­rokat, árubemutatókat is. A többi rendezvénnyel együtt a rendezvénysorozat idejére a miskolci Szabadság téren fel­állított információs pavilon­nál ezekről is pontos felvi­lágosítást adnak az érdeklő­dőknek. L P. BÉCSI TARKABARKA Magánemberként voltam Bécsben, nyilván ilyen minőségben mondok vé­leményt is. Viszont, mint magyar ál­lampolgár háborít fel a sok-sok mende­monda, amit elsősorban a tudatlanok, a hazánkat nem ismerők fecsegnek. Más­részt, mint mondottam, maguk a disz- szidensek, akiknek — többnyire — oda­kint vajmi kevés a becsületük. A rossz szándékú fröcskölések között egészen elképesztő dolgok is szerepel­nek. Például az, hogy az idegen, aki hazánkba érkezik, köteles a rendőrségen jelentkezni, mozgási szabadságát korlá­tozzák s megfigyelik. Képtelen hazug­ság! Ha így volna, nem hiszem, hogy naponta olyan hosszú sorokban állná­nak a magyar határsorompó előtt a be­felé igyekvő nyugati gépkocsik, miként azt magam is láttam. Nem győződhettem meg róla, de fel­tételezem, hogy a nagyon barátságos és udvarias bécsiek túlnyomó többsége nem hisz az effajta suttogó propagandának. Sajnálatos viszont, hogy egyik-másik nyugati lap, amelyik bizonyos mértékig „hivatalos” kommentárokat ír, s ame­lyek Bécsbe is eljutnak, tápot szolgál­tatnak a félreismeréshez. Jellemző példa erre a következő. A Die Presse augusz­tus 4-i számában Peter Martos tollából cikk jelent meg „Benyomások egy ma­gyarországi nyári utazásról” címmel. A szerző is-is alapon mond véleményt. Szóval, hogy van is nálunk fejlődés, meg nincs is. Lehet, hogy némelyik észrevétel az ő szemszögéből igaz. Az epés megjegyzések viszont túlfűszerezet- tek. Mint például az alábbi. „A kevésbé üres üzletek keresése helyett a háziasz- szony most már valóban bevásárol... még egy adag fagylaltra is marad pénz.” Én nem mondom, hogy dúskálunk a jó­ban. Azt viszont igen: ezek a „szegény” magyar háziasszonyok legalább olyan csinosan öltözködnek, mint a „legeuró­paibb” fővárosok asszonyai. Herr Mar­tosnak, úgy vélem, ezt is észre kellett volna vennie itt jártakor, ha még innen van az aggkor határán... No, hagyjuk a propagandát. Nekünk nem az a fontosabb, amit más mond, hanem amit mi tudunk. Sokkal kíno­sabb — és rossz reklám — az, ahogy disszidenseink viselkednek. Mindannyi­szor megszimatolják mikor, hová érkez­nek magyar turisták. Ilyenkor megro­hanják őket, reklámcéduIákat gyürkéd­nek kezükbe s invitálják ócska kóoe- rájukba, amelyek általában a belváros zegzugos mellékutcáiban vannak. A bé­csiek tájukra se néznek, hiszen áru­készletük kilencven százaléka bóvli. Sajnos magyar akad, aki bedől nekik, vagy így, vagy úgy. Vagy bóvlit vesz, vagy jó árut — például inget —, amely­ről itthon derül ki, hogy — magyar áru. Nyilván a „jó kereskedő”, amikor hazalátogatott Fordjával (a kocsikról különben még lesz szó), bevásárolt, hogy az itthoni árut odakint eladja — itthoniaknak. A „cégek”, hogy néhányat említsek, ilyen neveken futnak: Marika, Jutka, Szabó család. Minket — többek között — legalábbis eme „áruházak” képvise­lői rohantak le azzal, hogy magyar csak magyartól vásárolhat jót és olcsón. Nem tudom már, a három közül me­lyikkel, de akadt egy kis incidensünk. A hotel bejáratánál akaszkodott a nyakunkba, fecnire rajzolt térképpel traktált — „így könnyebben eljutunk az üzlethez” — s a hátlapon volt feltűntet­ve a „széles választék”. Csoportunk egyik jó humorú férfitagja, érdeklődést mímelve tanulmányozta az „ajánlatot”, majd jó idő múltán, némi gúnnyal a hangjában megkérdezte: Aztán mondja, fiatalember, mit csináljak evvel a cé­dulával? Az ex-honfitárs elértette a célzást — társunk morzsolgatta a papírt, jelezvén, hogy még arra a „bizonyos célra” sem alkalmas —, gyűlölködve lobbant a szeme, sarkon fordult, s be­vágta maga után a kocsi ajtaját. A le­húzott ablakon kiszólt: Tegye el emlék­be! Vigye el, és mondja otthon, hogy Bécsben kapta ajándékba! Az eset nem hökkentett meg. Csak egyetlen szó: otthon. Mit jelent ez ne­ki? CSALA LÁSZLÓ (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom