Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-06 / 209. szám

I Egy jámbor Kérődző viszontagságai Miskolcon Az ügy különös előzmé­nyeiről múlt pénteken már beszámoltunk. Most röviden csak ennyit emlékeztetőül: csütörtök este 7 óra tájban a Bajcsy-Zsilinszky utcán fel­tűnt egy gazdátlanul kószáló tehén. A Szemere utcához érve megvárta, míg a közle­kedési lámpa zöld jelzést ad, majd tovább-baktatott a Csa­bai kapu irányába. A forgal­mas úton természetesen za­vart okozott a jámbor négy­lábú csetlése-botlása, s né­hány derék miskolci —meg­előzendő a balesetet — bete­relte az egyik Balogh Ádám utcai ház udvarába, ahol ki­kötötték a hinta oszlopához. Beszámolónk végén felhívtuk az állat tulajdonosát, hogy mielőbb jelentkezzen a jószá­gért. Pénteken késő délután csengett szerkesztőségünk te­lefonja, és egy meglehetősen kétségbeesett női hang szólt bele a hallgatóba: „Most már kérem, vigyék innen a tehe­net. Nem tudunk neki enni adni és meg is kellene fejni. Itt bőg az udvaron.” A telefonáló Sári Istvánná volt, annak a lakásnak a tu­lajdonosa, ahol a tehén ideig­lenes szállást talált. Miután a sajtóház tervezői nem szá­mítottak ilyen rendkívüli ese­tekre, és istállónk nincs, nem tehettünk mást. mint megnyugtattuk Sári István- nét, hogy addig is, amíg a tulajdonos jelentkezik, meg­próbálunk közbenjárni az il­letékeseknél a jószág elszál­lítása ügyében. A tehén táp­lálására és a fejés módszeré­re vonatkozóan semmiféle felvilágosítást nem tudtunk adni. Igen am, de ki az illetékes ilyen ügyben? Tárcsáztuk azokat a hiva­talokat, melyeknek — elne­vezésük után ítélve — vala­miféle közük lehet egy te­hénhez. Telefon az Állattenyésztési Felügyelőséghez. Egy kedves női hang — némi csodálko­zás után: „Megbeszélem a kollegákkal.” Megbeszélte. A válasz: „Hívják az Állat­egészségügyi Állomást.” Az Állategészségügyi Állo­más: „Nem tudunk mondani semmit.” Gyors lapozás a telefon­könyvben és máris tárcsáz­zuk az állat kórházat. Meg­hallgatnak bennünket és rö­vid tanácskozás után nagyon komolyan felteszik a kér­dést: „Beteg a tehén?” „Ügy hisszük, nem” — válaszoljuk szorongva. „Na, kérem, ak­kor nálunk elhelyezni és ta- karrnányozni nem lehet, an­nál is inkább, mert a tulaj­donosának személye nem tisztázott.” Kétségbeesett só­hajunk végigfuthatott a vo­nalon, mert megszánt ben­nünket beszélgető partnerünk és hozzáfűzte: „Hívják talán az Állategészségügyi Tele­pet.” Az Állategészségügyi Telep nem jelentkezik. Rövid gondolkodás után rájövünk, hogy a gyepmes­terek a tanács felügyelete alatt működnek. Telefon az I. kerületi ta­nácsi hivatalhoz. A közpon­tos — megtudakolva a prob­léma mibenlétét —, a mező- gazdasági csoportot javasolja. Egy előadó a mezőgazdasá­gi csoporttól: „Hogyan ké­rem? Fogtak egy tehenet a Déli Hírlapnál?” Hosszas magyarázkodás után tovább­ad bennünket a csoportveze­tőnek. A csoportvezető csupa jószándék, de bevallja, hogy ilyen esettel még nem talál­kozott praxisában. Közli, hogy a városi tanács mező- gazdasági osztályához fordul útbaigazításért. Kisvártatva visszatelefonál: „A tehenet nem lehet a gyepmesteri te­lepre vinni. Talán meg kel­lene próbálni az egyik tsz-t.” Helyeseljük elhatározását. Is­mét visszahív bennünket, és közli: „Az Egyetértés Tsz fő­könyvelője megígérte, hogy majd elküldenek valakit, ha megtalálják a kiszemelt em­bert a tanyán.” Élelem, víz és szakavatott fejő után bőgő tehénnel ál­modunk. Könnyes, nagy sze­me csupa vád. Mondanánk neki, hogy mi mindent meg­tettünk, de álmában az em­ber gyakran nem tud be­szélni. Szombaton kora reggel te­lefon a tsz-nek. A főköny­velő: „Utasítottam a brigád­vezetőt. Hívják fel és kérdez­zék meg tőle, mi történt.” Telefon a brigádvezetőnek. És végre ez a válasz: „Ki- küldtem érte, de emberünk a háznál találkozott a tulaj­donossal.” Minden jó, ha a vége jó. A vége jó. de .. . Ezt azon­ban döntsék el Önök! BÉKÉS DEZSŐ KIOSZ­liühlöUqyűlés Szeptember 17-én délelőtt 9 órakor tartják a miskolci kisiparosok küldöttgyűlését Miskolcon, a KIOSZ megyei székhazában. A gyűlésen az a tíz küldött is részt vesz, akiket a május 6-i taggyűlé­seken választottak meg. Itt választják meg a megyei és országos küldötteket is, akik az októberi országos küldött- gyűlés részvevői lesznek. Katonai bemutatót tekintett meg az Országgyűlés Honvé­delmi Bizottsága néphadseregünk egyik dunántúli, hegyi ki­képzőbázisán. A látogatáson részt vett dr. Beresztóczy Mik­lós, az Országgyűlés alelnöke és Oláh István vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, kiképzési főcsoportfőnök is. A bemutatót követően a képviselők és a jelenlevő katonai vezetők szívélyes, baráti beszélgetést folytattak azokkal a katonákkal, akik a gyakorlatokat végrehajtották. (Képein­ken: a legbátrabbak kipróbálják a függőhidat; átkelés a drótkötélpályán.) Így készül a prognózis Háromóráüként megrajzolják Európa időjárási térképét Mindennap 43,5 millió négyzetkilométeres terület­ről begyűjtött több mint 210 ezer adat alapozza meg azo­kat a prognózisokat, ame­lyek „A Meteorológiai Inté­zet jelenti..szavakkal kezdődnek. Erről az óriási területről, amely magában foglalja egész Európát, továbbá Grönland nagy részét, az amerikai szárazföld észak­keleti csücskét, és egy-egy kisebb területet Ázsiából és Afrikából is, 1500 észlelő­hely küld minden három órában 16—16 adatot, egye­bek közt a levegő mozgásá­ról, a felhőzet minőségéről, mennyiségéről és mozgásá­ról, a látási viszonyokról, a hőmérsékletről, a levegő nedvességtartalmáról, a lég­nyomásról, stb. Ezek közül 200 állomás a magasabb lég­rétegek időjárási tényezőit is figyeli és jelenti általában 20 kilométeres magasságig, mindig annyi rétegről, amennyi az adott pillanat­ban befolyásolja az időjárás alakulását. A mi meteorológusaink en­nek az óriási adattömegnek a birtokában rajzolják meg háromóránként Európa idő­járási térképét, s azt még két módszerrel ellenőrzik. Az egyik a radarozás. A ferihe­gyi radar például 200 kilo­méter sugarú körben ad tá­jékoztatást a felhőzetről és a csapadékviszonyokról. A másik ellenőrző adatforrás a műholdak képeinek sorozata az Európa felett úszó felhők­ről. A háromóránként készülő időjárási térképek világosan megmutatják a légköri kép­ződmények változásait, ame­lyekből várható alakulásuk is kiolvasható. Persze, a lég­körben bármikor bekövet­kezhetnek olyan váratlan események is, amelyekreelő- zetesen számítani nem lehet. Ekkor minden előrejelzés fel­borul. Ennek ellenére, az Or­szágos Meteorológiai Intézet prognózisainak „beválási va­lószínűsége” átlagosan 35 százalék körül mozog. Ter­mészetesen, csak akkor, ha az egész országra vonatkozó előrejelzéseket nem csupán egyetlen, szűk földrajzi egy­ség időjárásának alakulása alapján ítéljük meg... Mosógép és pástétom A fiatalasszony panaszkodik: sokba kerül a háztartás. Alig győzi pénzzel. A múlt héten is új függönyt vett, mert a régi már olyan volt, mint a rongy. Szóval, egy-két hónapig most nem vásárolnak majd semmit. Pedig kellene még egy és más. Porcelán a gránit tányérok helyett, szőnyeg az elő­szobába és persze televízió. Később talán egy mosógép... Mosógép? A felsorolást olvasva világosán nyomón követhető a csa­ládi szükséglet-kielégítés helyesnek vélt sorrendje. A házi­asszony a vásárlási listán a mosógépet a függöny és a tele­vízió után tette. Persze, legyen szép a lakás, dicsérjék a szomszédok az új függönyt, de milyen áron?! Az asszony évszámra 'zzel mos az összkomfortos lakásban. A férj is úgy van vele, hogy inkább vegyenek előbb tv-t, azt az egész család élvezi. A mosógép csak az asszony számára jelent könny ebbséget. Tételezzük fel, hogy a tipikus magyar család egyszeri al­kalommal csak egyetlen nagyobb értékű árut vásárolhat. Tehát: vagy-vagy és nem is-is. Fölösleges bizonygatni, hogy egy három-négytagú kis közösség számára — ha már vá­lasztani kell — hasznosabb a mosógép, mint a televízió, de hasznosabb a tv, mint egy fűnyírógép. Ez a felsorolás akár sorrendnek is elfogadható. Véleményem szerint a hűtőszek­rény valahol a tv előtt, de a gyakorlatban inkább utána foglal helyet. Tudomásom szerint hazánkban a pénzzel rendelkező gép­kocsi-igénylők száma meghaladja a félszázezret. Hatalmas szám ez, de vajon az autóra várók mindegyikének gépe­sítve van-e a háztartása? Aligha. Ám büntetlenül nem le­het kihagyni a fejlődési, vásárlási fokozatok egyikét sem. A zsíroskenyéren koplalókat vajon mennyiben képes kár­pótolni a saját volán? S egyáltalán, a szükséglet-kielégítés Sorrendjének torzulása csak a .vevők lelkén szárad-e? Nem ösztönzünk-e gyakran mi magunk is a pástétomevésre, ami­kor még csak tepertőre futja? Természetesen minden fizetési boríték mellé nem mellé­kelhető használati utasítás. Mégis jó lenne. Valami olyas­féle receptre gondolok, mint amilyen a nyilvános telefon- fülkékben igazítja el az embert. Emelje le a kagylót, dobja be az érmét, várja a búgó hangot, s aztán tárcsázzon ... Minden egyes feladatnak saját funkciója van, de a végső szándék, jelen esetben a telefonálás, csak ezek szigorú egy­másutánjában hajtható végre. BRACKÓ ISTVÁN Fél év alatt 168 milliós nyereség A TVK exportsikerei Az év első felében ragyo­gó sikerek születtek a Ti­szai Vegyikombinátnál. Hat hónap alatt 1 milliárd 175 millió forint értékű ammó­niát, nitrogénműtrágyát stb. terméket állítottak elő. Ez 168 millió forint nyereség­hez juttatta a Icninvárosi üzemet. Jelentős szerepet játszott a fél év sikereiben az export, amelynek alakulásáról Szé­nást Tibor igazgatóhelyettes­től kértünk tájékoztatást. — Első féléves exportunk várakozáson felül alakult — mondotta. — Hat hónap alatt majdnem annyi terméket szállítottunk külföldi megren­FUVAROS — Szóval két szekrény? — Kettő. \ — Emelet? — Nem, földszint. Némi mérlegelés, azlán a fuvaros „be­mondja” az összeget. Nem nagy pénzt kér (ötvenen túl már nemigen akarnak az em­berek meggazdagodni), de hát itt nincse­nek szabott árak; alkudni próbálok. Az öreg csak mosolyog, látja, hogy szégyenlős va­gyok, járatlan az efféle kereskedelmi ügy­letekben. Biztatásul még hozzáteszi — szá­mokkal, kilométerekkel, tarifával kalkulál­va —, hogy a tehertaxival sem járnék job­ban. ■ Megegyeztünk. Ülök a bakon, kocog a szürke. Hallgatunk, aztán megpróbálok egy „tantuszt” bedobni. A tantusz — ha netán valaki nem tudná — a nyelvoldó kedvenc téma, ami foglalkozás, vérmérséklet, érdek­lődés, hangulat szerint, nagyon sokféle le­het. Megtalálom. — A miskolci forgalomban nehezebb lo­vat hajtani, mint kocsit vezetni... — Mond valamit! Ha nincs észnél az em­ber, könnyen megjárhatja. Itt nem úgy megy, hogy csak rátapos az ember a fékre. Ez a szürke kedves, szelíd jószág, de hát „nincs a lelke kivéve”... Azt tudja, hogy nekünk is vizsgázni kell a KPESZ-bőV Meg is értem, hogy előírták, némelyik hajt. mint a bolond. Van, aki iszik is. — A szakmával jár, vem? — Hát, ha sokat cipekedik az ember, a fröccs az kell, mert izzadunk. A mai búto­rok, higgye el, nehezebbek, mint régen. Ez a préselt pozdorja, meg mindenféle mű­anyag, s a házak sem földszintesek. Tegnap a kilencedik emeletre költöztettünk egy csa­ládot. Ezer forintot fizettek, de ez persze csak a bevétel; ilyen munkához legalább három ember kell. Hatszor másztam meg a rengeteg lépcsőt oda-vissza. Nemigen bírja már a szívem, leszoktam a cigarettáról is... Teherliftek kellenének. Igaz, akkor nem kérhetnénk ennyit... Megette a fene. Van úgy, hogy kiállók reggel, aztán estig semmi. Persze, a fuvarosok el is riasztják az em­bereket. Van, aki úgy megvágja a kuncsaf­tot, hogy többet szóba nem állnak vele. Aki pedig nagyon olcsó, azt megmarják a többiek. Kenyérharc leérem, kenyérharc van. De hát drága a takarmány, a patkolás, kopik a gumi a keréken .. Felrakjuk a két szekrényt, s kicsit később le. Ketten vagyunk. A fuvaros kioktat a gurtni használatára. Azt mondja, erőm ép­pen volna, de idő kellene, amíg megtanul­nám az emelés fortélyait. Aki rosszul „fog” az magát is megkínozza, nem beszélve a másikról, össze kell szokni — Most hová? — Volna 20 mázsa cement — ismerősnek. De sajnálom a lovat, azt a pár évet még együtt kell kibírnunk. Leszámolom a pénzt, kezet fogunk. Most mutatkozik be, de nem értem a nevét. (gyarmati) delőknek, mint tavaly egész évben. Külföldi rendeltetésű termékeink kétharmada tő­kés, egyharmada pedig szo­cialista országok felhaszná­lóihoz került. Lakkipari mű­gyantákat exportálunk az NSZK-ba, Egyiptomba, Szí­riába, Marokkóba, petrolké­miai termékekét Ausztriába, gépalkatrészeket az NSZK- ba. Szocialista exportunk el­sősorban a Szovjetunió és az NDK felé irányult. — Egy ilyen sikeres fél év után mi várható az év má­sodik részében? — kérdez­tük. — Még dinamikusabb ex­portnövekedés. A meglevő szerződéseink szerint, 1971. évi exportunk háromszorosa lesz a tavalyinak. Az eszten­dő hátralevő részében főleg a szocialista országok meg­rendelőinek szállítunk nagy mennyiségben termékeink­ből, köztük is elsősorban a Szovjetuniónak, az NDK-nak és Bulgáriának. Tőkés ex­portunk az első félévihez ha­sonlóan alakul, változatlanok lesznek megrendelőink is. Adatbankok az egyetemen Az adatbankokat újabban a felsőoktatásban is alkal­mazzák. Az ilyen amerikai adatbank 440 ezer hallgató adatait gyűjtöttek össze: a komputer memóriájában 60 intelligenciavizsgálat ered­ményei és 400 különböző — a hallgatók magánéletére, tu­dományos és szakmai tervei­re vonatkozó — információ található. Az így tárolt ada­ték segítségével a szociológu- sok különböző jellegű fel­méréseket végezhetnek, ame­lyek egyébként igen sok időt vennének igénybe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom