Déli Hírlap, 1971. szeptember (3. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-06 / 209. szám

a miskoSciaké a szó Tetszett a rejtvény­sorozat A közelmúltban befejező­dött Déli Hírlap—Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat rejtvénypályáza­tunkkal kapcsolatban írt le­velet Molnár Gyuláné, Mis­kolc, Tizeshonvéd utca 52. szám alatti lakos. Idézet a levélből: „Az ötletes, szóra­koztató és tanulságos rejt­vénypályázatért fogadják el­ismerésemet .. Köszönjük. Reméljük, hamaro­san újabb rejtvénypályázatta! lephetjük meg önt és többi ol­vasónkat is. Túlzott udvariasság Augusztus 21-én, délután 5 óra előtt 10 perccel Bükk- szentkereszten sokan tolong­tak az autóbusznál. A sofőr egy kisgyermekkel utqzó fia­tal házaspárt megnyugtatott: ne törjék magukat, ő foglal nekik helyet. Foglalt is — kettőt. Egyikre leült az anya és három év körüli kislá­nya, a másikra a fiatal férj. Sok idős ember nézte irigy­kedve a fiatalembert, akinek esze ágába sem jutott, hogy hellyel kínálja valamelyikü­ket. Ügy gondolom, a sofőr ezúttal túlzottan udvarias volt. Kun Pál miskolci lakos Egyetértünk olvasónkkal, bár hozzá kell tennünk: vé­leményünk szerint a busz­vezető, jó szándékáért, min­denképpen dicséretet érde­mel. Végső soron nem ő te­hetett arról, hogy az egyik helyet a fiatalember foglal­ta el. Maguk az utasok is felszólíthatták volna, hogy adja át a helyet... Megkap­tuk másik levelét is. Kár, hogy a levélben szereplő te­herautó rendszámát nem tudta feljegyezni. Várjuk újabb leveleit, észrevételeit. Méltatlan környezet A város egyik mutatós épülete a Palóczy utcai Köz­ponti Leánykollégium, ame­lyet nyáron Napsugár-szálló néven üzemeltetnek. A szép épüleit egyelőre méltatlan környezetben ékeskedik. Tes­sék csak megnézni ezeket a düledező kerítésfalakat, ame­lyek nemcsak szépérzéket sértőek, hanem életveszélye­sek is. Kérdezzük: vajon meddig? (Farkas Ida felvétele) Pontos volt a kalkuláció A Déli Hírlap augusztus 12-i számában „Papírszeletnyi rán­tott borda” címmel megjelent Sula Imréné budapesti lakos pa­naszlevele, amelyben a kezelé­sünkben működő tapolcai Anna étteremben a részére kiszolgált rántott sertésborda, finomfőzelék mennyiségét, árát, továbbá a Sztár Cola árát kifogásolta. A panaszlevél megjelenése után az abban foglaltakat ki­vizsgáltuk. s megállapítottuk, bogy mind' á rántott sertésbor­da, mind pedig a feltétes finom­főzelék kalkulációja pontos volt, mert az előírt haszonkul­csot alkalmazták. A Sztár Cola fogyasztói árával kapcsolatban Hiányosságok 11 pontban Lakóházunk felújítása még februárban kezdődött, s ma is tart. A felújítást végző kü­lönböző szakmai brigádok egy része — mint például Juhász Imre festő szocialis­ta brigádja — elismerésre méltó munkát végzett és vé­gez. Nem így a vizesek. Egy­szerűen elképesztő, mennyi hanyagsággal dolgoztak. Ami­kor felhívtuk figyelmüket az észrevett hiányosságokra, legtöbbször azzal intézték el a bírálatot, hogy a jelzett munkát csak maszek alapon lehet elvégezni. Ez nemcsak engem, hanem a többi lakót is felháborította. A magam la­kásában 11 hiányosságot vet­tem észre a vizesek távozása után. Ezt levélben közöltem a Miskolci Építőipari Válla­lat vezetőségével. Noha leve­lemet még augusztus 22-én feladtam, s hogy biztosan megkapják, ajánlottan, a mai napig sem válaszoltak. Kér­dezem, miért? Jakab László Miskolc, Zielinszky u. 27., II. em. 52. közöljük, hogy azt — mivel az ital Import alapanyagból készül — a hatályos árrendelkeaések szerint minden vállalat szabadon állapítja meg. Az egységben egyébként belföldi alapanyagú és lényegesen olcsóbb árú hűsítő italok megfelelő választékban kanhatók. A felszolgáló a vizsgálat során elmondotta: felhívta a vendég figyelmét, hogy az ételek minő­ségére és mennyiségére vonat­kozó kifogását közli az üzletve­zetővel, Illetve utóbbit a vendég­hez hívja, 6 azonban ezt, a dol­gozóra vonatkozó sértő kijelen­téssel elutasította. (Ez már ki­maradt a panaszlevélből.) Sajnálatos, hogy a vendég pa­naszával a helyszínen nem for­dult az üzletvezetőhöz, ha úgy észlelte, hogy az étel elkészí­tése kifogás alá esik, ennek in­dokoltságát ugyanis utólagosan rhár nem lehet megállapítani. Végül megállapítottuk, hogy a szezonban az egység panasz­könyvében három dicsérő és ugyanennyi panasz bejegyzés volt. Az utóbbiak azonban nem az ételek minőségére vagy mennyiségére vonatkoztak. Miskolci Vendéglátóipari Váll. BARNA LÁSZLÓ áruforgalmi főosztályvezető DR. KÖVY ZOLTÁN igazg. oszt. vez. Karnagyok találkozója Szeptember 12-ón délelőtt fél tízkor a Rónai Sándor Művelődési Központban a megye és a város karnagyai találkoznak. A klubfoglalko­záson Máróti Gyula, a KÓTA főtitkára tart előadást a KÖTA hatásáról a kórus­mozgalomban. Engi István, a KÓTA megyei szervezeti tit­kára az énekkarok országos minősítésével kapcsolatos tudnivalókról számol be. Vé­gül az aktuális feladatokat beszélik meg. Új lakásban Az elmúlt öt évben 4 mil­lió család költözött új otthon­ba a szovjet falvakban és mezőgazdasági településeken. Az ukrajnai, a baltikumi és a Kaukázuson túli falvakat rendszeresen felkereső szo­ciológusok megállapították, hogy ezeken a településeken a szociális és kulturális kö­rülmények megközelítik és helyenként elérik a városi színvonalat. A falvakban új, városi színvonalú kereske­delmi és adminisztrációs köz­pontok, szélesvásznú mozik, kiállítási csarnokok és sta­dionok épültek. A disszidens lakása Csend honol a Kilián lakótelep egyik Iván utcai szövet­kezeti lakásában. Gazdája immár négy éve. jogellenesen külföldön tartózkodik. Létezését csupán agy minden hiva­talos formulát nélkülöző, hevenyészett, levélpapírra rótt nyilatkozat és egy-egy Amerikában havonta oostára adott dollárutalvány bizonyítja. A feladó — disszidens lévén — a világ másik feléről így törleszti miskolci lakása vételárá­nak havonta esedékes részleteit. Számunkra érthetetlen mó­don a Pénzintézeti Központ engedélyezte neki. Arra senki sem gondolt, hogy ezalatt Miskolcon sok ezer család évek óta szorongva várja lakáshelyzetének javítását. Talán ezért is különös, hogy ügyünk főszereplőjének így is sikerült a lakását fenntartania. Kezünkben van a nyilat­kozata. Volt olyan kegyes tengerentúlról megírni: szándé­kában áll majd egyszer, „bizonyos idő után” hazatérni. Kö­vetkezésképpen ragaszkodik miskolci lakásához is. ..mint létszükséglethez”. így írta. És ezen^a címen még hivatalosan is kiállnak mel­lette. • Pedig az illetékes hatóságoknak is tudniuk kellene, hogy Nagy Sándor disszidens mögött — ha hazatér — minden bizonnyal igen hamar bezáródik a bör­tön ajtaja. Távollétében ugyanis a bíróság — éppen a haza­térés megtagadása miatt — szabadságvesztéssel sújtotta. Va­gyonát nem kobozták el, de az egyévi börtön, melyet bün­tetésként kapott, változatlanul érvényben van. S talán ennél is nyomatékosabb az az érv, amellyel a bírói végzést indo­kolták: disszidensünk nem egy levélben ugyancsak saját­kezűig írta, hogy esze ágában sincs hazajönni. Csodálkozunk, hiszen mindenki tudja, hogy a szövetkezeti lakásokat építési költségeiknél lényegesen alacsonyabb áron értékesítik. Minden új, értékesítésre szánt lakás építésének terhét jelentős részben az állam viseli. A részletfizetési ked­vezményről nem is beszélve. De ezek a kedvezmények, sze­rintünk, csak azokat az állampolgárokat .illetik meg, akik becsületes, mindennapi munkájukkal hozzájárulnak, hogy államunk viselni tudja az ilyen terheket. Nagy Sándor disszidens aligha tartozik ebbe a kategó­riába ... LAHUCSKY PÉTER Hárman a csokoládégyárból A Szerencsi Csokoládégyár a megalapításának félévszá­zados, diósgyőri üzeme pedig egy évtizedes évfordulóját ünnepli a jövő tavasszal. A Pamutfonoda után talán a csokoládégyár az, amely a legtöbb nőnek ad munkát Miskolcon. Az üzesm dolgo­zóinak több mint a 80 száza­léka nő. Közülük a gyár há­rom törzsgárdatagját mutat­juk be. Egyetemre készült 1962-ben, érettségije után- nem vették fel az egyetemre Várdai Mártát. Akkor úgy gondolta: egy évig, a követ­kező felvételiig elmegy vala­hová dolgozni. A csokoládé­üzemben betanított segéd­munkásként kezdte pályafu­tását, s ma már a gyár ter­melési csoportvezetője. — Az első időkben nem éreztem különösebb vonzal­mat a gyár iránt — emléke­zik vissza. Közben megüresedett egy hely „fent”, az irodában. Így került a könyvelésre. Köz­ben, a munka mellett, külön­bözetivel közgazdasági érett­ségit tett, s emellett elvégez­te a marxista középiskolát is. — Ha újra kezdhetné? — Őszintén szólva, „rossz természetem” van: ha vala­mit megszokom, nem tudok megszabadulni tőle. Így jár­tam ezzel a gyárral is, de nem bántam meg — vála­szolja mosolyogva. A „fenti” kis irodából belátni az egész csomagolóüzemet. Asztalán csomóba rakva állnak az ak­ták, amelyek egyiké a húsvé­Továbbra is zárt ajtók A Déli Hírlap egyik júniu­si száma nagy visszhangot keltett Leninvárosban. A cikk arról szólt, miért nincs nyit­va a város több mint fél­millió forintos költséggel fel­épült nyilvános illemhelye. Ä sorokból kiderült: nincs, aki üzemeltesse, bár bizonyá­ra volna, aki használja. Ak­kor még ugyanis az idegen­forgalmi szezon előtt áll­tunk ... Nos, a WC még a mai napig sem nyitott ki. Vajon miért? — kérdezem a leninvárosi tanácsot lakótár­saim nevében is. Miért épí­tenek egy ilyen drága léte­sítményt, ha nincs, aki üze­meltesse? Azaz, az építés gondolata helyes volt, csupán az üzemeltetéssel van baj. Reméljük, nem sokáig. Káló József leninvárosi lakos Taxi helyett magánkocsi Még július végén történt, hogy két db személytaxit rendeltem személyesen a 3. sz. AKÖV 1. üzemegységénél. A fuvarlevél szerint a taxiknak augusztus 5- én 16,30 órakor kellett volna la­kásunk előtt megjelenniük — kis­lányom esküvője miatt rendel­tem a két kocsit. Még aznap telefonon érdeklődtem a bizton­ság kedvéért, azt válaszolták, le­gyek nyugodt, a két kocsi idő­ben ott lesz. Mondanom sem kell talán, hogy nem voltak ott. A lehetet­len helyzetből végül is két ma­gántulajdonban levő személygép­kocsi bérlésével mentettük ki magunkat. Kártérítést követel­tem a vállalattól, ahonnan azt válaszolták, hogy a mulasztást elkövető alkalmazott ellen fe­gyelmi. eljárást indítottak, a kár­igényt azonban visszautasítják. Válaszukban arra hivatkoztak, hogy szerződésszegésből eredően csak abban az • esetben merült volna fel károm, ha a két sze­mélygépkocsi többe került vol­na, mint’ a két taxi dija. Ez esetben díjkülönbözetet kellett volna fizetniük. Véleményem szerint a vállalat köteles lett volna a mulasztó fe­lelősségre vonása mellett kárté­rítést is fizetni. NAGY TAMAS Miskolc, ül., Kácz A. u. 35. 3Z. SÍRON TÚLI ÜZENET A Colorado állam­beli Santa Monica temetőjében olvasha­tó e sírfelirat: „Most már elhiszitek, hogy súlyos beteg vol­tam?” Íme, egy meg nem értett ember, aki még a másvilágon is az igazát keresi. Hogy míg élt, igazat mon­dott, az ma már nem kétséges. De vajon kik és miért nem hittek neki? Kiknek szól a síron túli üze­net? Az első pillanatban az SZTK-ra gyana­kodtam, de valószí­nű, hogy Santa Mo- nicában nem műkö­dik e kitűnő intéz­mény, s a szomorú sorsú férfiú maszek alapon gyógykezeltet­te magát — ha ke­zeltette. Egy magán­orvos pedig aligha beszéli le páciensét arról, hogy beteg, hi­szen ő is a piacról él. A gyanúsítottak kö­re ezzel szűkült, mert ha az orvosokat ki­zárjuk, akkor már csak a munkatársak­nak és a hozzátarto­zóknak szólhat a sír­felirat. Vegyük először a munkatársakat. Ná­luk kétségkívül elő­fordul, hogy valaki a munka elől egy kis gyengélkedésbe me­nekül. A kollégák ferde szemmel néz­nek ugyan rá, de, ha orvosi papírt tud mu­tatni, akkor a dolog hivatalos része rend­ben van. A többivel pedig ki törődik? Mi van azonban ott, ahol a szimulálás sok-sok pénzbe, esetleg egy állásba kerül? Ott bizony nincs értelme beteget tettetni és így nincs alapja a gyanú­sításnak sem. A kizárásos mód­szer eddig jól bevált, hiszen nem maradt más, mint a családi kör. Talán a gyere­kei nem hitték el a szegény embernek, hogy beteg? Miért ne hitték volna. A leg­valószínűbb az, hogy a felesége gyanúsítot­ta szimulálással. „Tom, te ma nem akarsz porszívózni!... Már az is teher, hogy neked kell sétáltatni ezt a szegény ku­tyást? ... Itt heveré- szel, ahelyett, hogy leszaladnál néhány üveg Coca-Coláért...” és így tovább. Tom pedig — lám, már nevet is adtam az elhunytnak — nyögve fogta a por­szívót, a kutyát, a bevásárlószatyrot, és ment. Pedig minden porcikája az ágyat és a jó meleg teát kí­vánta. Ment, míg végre pihenőhöz ju­tott, de ebben már nincs sok köszönet. Ezzel végére is ér­iem volna • szomo­rú úgy nyomozásá­nak, csakhogy a sír­feliratot többeknek — legalább két ember­nek — címezték: „elhiszitek?”. Leg­alább kettőnek. S ha az egyik a feleség, akkor ugyan ki le­hetne a másik, ha nem az anyós? És ezzel a kör bezárult. Bravúros nyomozá­som eredményét ezen­nel a Santa Monica-i rendőrhatóság ren­delkezésére bocsátom. Pillanatig sem le­het kétséges, hogy az említett személyeket letartóztathatják az­zal a váddal, hogy egy szerencsétlen fér­fit a halálba kerget­tek. U. i.: Mindez por­szívózás közben ju­tott eszembe. Ha az ember ilyen bolond­ságokat gondol, akkor könnyebben megy a munka. (békés) ti csokoládéfigurák gyártásá­ra való átállás teendőit tar­talmazza. Október közepétől ugyanis már a húsvéti figu­rákat gyártják. A szakszervezeti titkár Ferencsik Istvánná, a gyár szakszervezeti titkára, telje­sen más szakmából került ide kilenc esztendeje. — Milyen speciális problé­mák foglalkoztatják a szak- szervezeti titkárt itt, ahol jó­formán csak nők dolgoznak? — Elsősorban a három műszak kiküszöbölése lenne a legsürgetőbb feladat. En­nek megoldása azonban a termelés állandó fokozása mellett csaknem lehetetlen­nek tűnik. Mint párlvezetőségi tag, s ezüstplakettes szocialista bri­gádvezető, mindenkinél job­ban ismeri a magasorabeli nők helyzetét. Amiben tud, segítségükre van. Sikerült el­érniük például, hogy az üze­mi konyháról hazavihessék a vacsorát. Ez nagy könnyebb­séget jelent a családos asz- szonyoknak. Ezenkívül a kö­zeljövőben kis büfét nyitnak az üzemben. I nagy esemény 1963 óta dolgozik a gyár­ban Soltész Józsefné, mint kézi figurafestő. Törzsgárda- tagságára való tekintettel ab­ban a kedvezményben is ré­szesül, hogy állandóan egy- műszakos. Elégedett a fizeté­sével, nem kívánkozik más­hová. Szereti a piunkáját, s az üzem közel van a lakásá­hoz. — Mi volt életének leg­utóbbi „nagy eseménye'’? — Most ment a kisfiúnk első osztályba. Mi talán job­ban izgulunk a férjemmei, mint ő... Sí. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom