Déli Hírlap, 1971. július (3. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-08 / 159. szám

Jft Az Emberi torpedó főszereplője: Minori Terada Torzító képíormák Régóta bosszant valami. S bizonyára nem ón vagyok az egyetlen, aki bosszankodik. Ülök a moziban, nézem a képet, s mert a film nem szinkronizált, figyelem a feliratot. Fel­irat azonban nincsen. Azaz van, csak éppen valahogy lema­rad a képről alul, mert a vetítőgépen egy bádogkeret nem engedi érvényesülni. S amikor a nézőtér hangos fütyüléssel, meg egyéb hangjelzéssel figyelmezteti a gépészt erre a fur­csa tünetre, a kép egyszerre felszalad, látható lesz a fel­irat, viszont ezzel egyidőben a szereplők a nyakuknál vég­ződnek, mint VIII. Henrik hajdani angol uralkodó hitvesei. Amit hozzáadtak a képhez alul, az eltűnik felül. Ülök a nézőtéren és bosszankodom. A kép le- és felkú­szásából mindenki előtt világossá lesz, hogy a vászonméret, meg a képméret, illetve a gép vetítőnyílásának méretei nin­csenek egészen szinkronban. A vászon előttem korszerűbb, divatosabb formájú, azaz alacsonyabb, de szélesebb tégla­lap alakú kép pereg, amit viszont olyan filmről vetítenek, amelynek oldalhosszai másképpen aránylanak egymáshoz: a tégla kevésbé széles, viszont magasabb. A vetítésnél a ké­pet felnagyítják, így szélesebb lesz, magasságából viszont lenyes egy darabot a bádogkeret, így nyeri el daklikutyához hasonlító, korszerűbb formáját. A mozisok ezt az eljárást kasírozásnak hívják. Alapvető indokolása ennek az eljárás­nak, hogy a valóban széles film kevés, a normál film meg már korszerűtlen, a többségben nagyméretű vásznon rosz- szul hat, egyébként is a kinagyított kép mindig jobb, élvez­hetőbb, még akkor is, ha kénytelenek megcsonkítani. Nem véletlen, hogy a televíziónál is a nagy képernyő a ked­veltebb. Apropó, televízió! Ott meg éppen a fordított jelenséggel találkozunk. Mivel a képernyők méretarányai a normál­filmekhez hasonlók, ott meg a széles filmek csonkulnak E-gy a félezer közül meg: vagy a két szélük marad le a képernyőről, vagy a kép alatt és fölött jelentkezik zavaró fekete csík, és válik emiatt a kép élvezhetetlenül összenyomottá. A képernyőre nem alkalmasak a korszerű moziméretekben készült filmek, tor­zítás nélkül nem vetíthetők. (Tessék csak visszaemlékezni például az Algíri csata, vagy az Egy magyar nábob, meg más filmek mozgalmas tömegjeleneteinek fekete szalagok közé szorított miniatűrjeire!) Kevés az összhang a filmek készítése és vetítési lehető­sége között. Pedig a televízió képernyőjére oda való méretű filmeket kellene gyártani, és a mozik számára is olyanokat, amiknek képméretét nem ügyeskedő machinációkkal na­gyítják. Amíg azonban a technikai és gazdasági adottságok ezt nem teszik maradéktalanul lehetővé, már a filmek ké­szítésekor, a képek megkomponálásakor figyelembe kellene venni, hogy a látvány nem a felvette! azonos arányban jelentkezik majdan a nézők előtt. A televízió és a mozi eltérő képméretei a mozifilm és a tv-film mind erőteljesebb szétválását is jelzik. Mindkét tö­megkommunikációs formára megfelelő, torzítást nem köve­telő méretű képformákat kellene legalább a jövőben alkotni. BENEDEK MIKLÓS SEMMELWEIS ÉS KORA „... Emberből marha let­tem, marhából meztelen disz­nó, és amikor újra ember akartam lenni, istenné lép­tettek elő.” Íme, a japán mi- litarizmus egyetlen mondat­ban. Az Emberi torpedó cí­mű film rendezője, Kichachi Okamoto nem túloz, mikor Sakura kadét szájába adja az iménti szavakat. „Egy robbanás! Okinawa nincs többé. Üj típusú bom­bát dobtak Hirosimára. Egy villanás...” Akik kicsit is józanok, taidjäk: nincs to­vább, le kell tenni a fegy­vert. De a császár még nem akarja feladni. Ezért lesz Sukara kadét emberi torpedó (isten), vagyis olyan katona, aki önmagával együtt rob­bantja fel az ellenség hajó­ját S hiába lesz vége a há­borúnak, hiába ver fészket az öröm a túlélőkben, a ka­dét továbbra is ott ringató­zik a végtelen tengeren egy vashordó-koporsóban, míg­nem csontjairól lefoszlik a hús, s izzó szemei helyett csak a törött szemüveg szik­rázik kiégett koponyáján. A rsndező (maga is kadét volt annak idején) hosszan, mere­ven tartja előttünk a képet. Mamentó! Mementó! A fiú 21 és fél esztendős vtflt. asszonyt még nem ölelt karja, s a kiképzés közben in kilót fogyott... Ügy halt meg, hogy alig ízlelte az élet örömét, s nevét tán a hősi halottak emlékműve sem őriz­te meg. Talán az első japán film ez. melyet igazán érzünk, ér­tünk. s melynek őszintén örü­lünk. A háborúnak régen vé­Bár az iskolai év már csak­nem egy hónapja befejező­dött, a megyei Film- és Szemléltetőeszközök Tára most is elég nagy forgalmat bonyolít le. Havonta körül­belül 200—250 filmet kölcsö­nöznek ki. Ezekben a hóna­pokban is rendszeresen visz innen filmeket a megyei könyvtár, a Sajószentpéteri Üveggyár, a Derkovits Mű­velődési Központ Leninvá- rosból, valamint a járási, me- zőcsáti művelődési központ is. Az állandó nyári kölcsön­zők névsorába feliratkozik az LKM is. Több filmet kölcsö­nöz az LKM fonyódligeti gyermeküdülője. Különösen népszerűek a tudománnyal és főleg az űrkutatással kap­csolatos kisfilmek. ge; egy negyedszázad kellett ahhoz, hogy valaki megfo­galmazza, meg merje fogal­mazni, miként gyötörte meg „Isten országát, a legdicsőbb országot az egész világon” a háború. Pedig Kichachi Oka­moto filmjében csak távolról robbannak bombák, s a re­pülőgépek is csak magasan köröznek. A kiégett házak látványát már megszokhat­tuk, de a kiégett lelkek ri­asztanak. S menthető-e vala­mivel is a szent őrület, me­lyet persze nagyon is prak­tikus üzleti szempontok szí­tottak? Ballada ez a film is. A ka- tanáról. De nem a hazafiúi érzés szép pátoszával elmon­dott ballada, melynek befeje­ző momentumaiban ott érez­zük a kegyeletes békét, ha­nem idegborzoló történet, mely súlyával ránk telepszik, s elzsibbaszt. A rendezőnek — a lélektani elemzés csúcs­teljesítménye ez a film — Sakura kadét rövidlátó sze­meivel sikerül láttatni a vi­lágot, amely a felkelő nap országában szörnyű eszközzé tette az embert, aki pedig arra született, hogy békésen végig nyúljon a békés parto­kon, könyveket olvasson, s leányt csókoljon. Japánban évenként ötszáz filmet készítenék. Az erotika és a naturalista izgalom ter­mékei között gyöngyszem az Emberi torpedó. 1968-as pre­mierjének aligha örültek ott­hon, ahol még szép számmal vannak fanatizáltak. De Sa­kura kadét csontvázával nem lehet vitatkozni. (gyarmati) La Fontaine, a világhírű francia meseköltő 350 évvel ezelőtt, 1621. július 8-án szü­letett. Amikor tulajdonkép­peni pályafutása megkezdő­dött, már majdnem 40 esz­tendős volt. Barátai ugyanis beajánlották a mindenható Fouquet-nak, XIV. Lajos dús­gazdag pénzügyminiszteré­nek, aki párizsi palotájában egész sereg művészt foglal­koztatott: Moliére-rel dara­bokat, La Fontaine-nel al­kalmi és magasztaló költe­ményeket íratott. Utóbbi azonban a meséivel „Tagadom azonban, hogy Sem­melweis tana — miszerint ahul- lafertozés e járvány leggyako­ribb oka — ha Bécsre nézve el is fogadjuk, általános érvényű volna. Én magam, miközben naponta foglalkoztam hullákkal és hulla­részekkel, a Charité kórházbeli osztályomon éveken át kezeltem gyermekágyasokat a legjobb eredménnyel.” „ ... a vizsgáló kéz és a szeny- nyezett használati tárgyak fele­lősek gyakran a fertőzés közve­títéséért. Ennek a felfedezésnek nagy érdeme Semmelweist illeti. Maga az a tény, hogy a szerves állati anyag gyermekágyi lázat okozhat, megerősítést nyert most az egész orvosi világirodalom­ban.” Mindkét nyilatkozatot a múlt század közepe tájáról idéztük. Az előbbi Virchow, az utóbbi Veit véleménye volt Semmelweis Ignác ta­nairól. Még e század elején is, mint olyan emberre emlé­keztek, aki megszállottan hir­dette eszméjét a gyermekágyi láz megfékezéséről, s szembe­szállt Európa legtekinté- sebb professzoraival, akik — szerzett hírnevet, amelyek — egyes, szórványos közlésektől eltekintve — nem egyszerre, hanem egymás után, hosz- szabb időközökben jelentek meg. Az első hat könyvet 1668-ban, a következő ötöt 1678-ban, s az utolsót — az előzőekkel együtt — a költő halála előtt egy esztendővel, 1695-ben adták ki. La Fon­taine működése révén a me­se műfaja újra feléledt egész Európában. Nálunk többek közt Verseghynek, Fáynak, Czuczomak adott ösztönzést La Fontaine. mint a fenti példa is bizo­nyítja — nem maradtaik adó­sak a válaszokkal. Humanis­ta magatartása, demokrati­kus gondolkozása kirekesz­tette az akkori bécsi közkór­házi orvosok társadalmából, s végül magára hagyatottan, má­ig is tisztázatlan körülmé­nyek között halt meg, egy bécsi elmeklinikán. Egyetlen fia is öngyilkos lett a család ellen tanúsított ellenszenvet látva, rokonai pedig megvál­toztatták családnevüket. S bár az utókor ma már múzeummal, szoborral, kiál­lítással adózik Semmelweis emlékének, mégis sokan alig tudnak többet az újkori or­vostudomány e kimagasló alakjáról, mint hogy ö volt „az anyák megmentő je". Pe­dig, mint a nagy felfedezők­nél oly gyakran, Semmelweis Ignácnál is, a felfedezés csak az első lépés volt a szörnyű kór leküzdésében. Évtizede­ken keresztül hallatlan ala­possággal, biztonsággal, im­ponáló logikával kellett cá­folnia az ellenérvek seregét, feláldozva önmagát és ma­gánéletét. Ismeretlenül, hír­név nélkül megfejtett egy nagy- fontosságú rejtélyt, s ahelyett, hogy az akkor szo­kásos módon közzétette vol­na, külföldi levelezésbe fo­gott, mintegy illegálisan ter­jesztette eszméjét, miközben a nyilvánosság előtt konokul hallgatott, és viselkedésével főnökét is mind jobban ma­ga ellen ingerelte. S mikor végre barátai unszolására tol­lat fogott, akkor százoldalas tanulmány helyett, fél ezer oldalon át bizonyította elmé­letét. * Nagyon örültünk Semmel­weis szobra felavatásának és a megyei Rónai Sándor Mű­velődési Központ kiállításá­nak. Egy dolgot hiányoltunk csak: nem árt észben tartani, hogy Semmelweis érdeme nem pusztán „történelmi ér­dem”, hanem eleven valóság nja is, mely százezrek életét rrfefiti meg. (erdős) Világhírű meseköltő 7 anulás idős korban Az agy a halálig befogad új információkat Dr. Hans-Jürgen Matthies, a magdeburgi Orvosi Akadé­mia professzora évek óta fo­lyó tudományos kutatómun­kájában az ember szellemi tevékenységének mechaniká­jával foglalkozik. Megállapí­totta, hogy a tanulás „az egész élet folyamán társadal­mi és egyéni érdek, amely nincs korhoz kötve”. A tanu­lással együttjáró környezeti impulzus — írta most megje­lent tanulmányában — a szel­lemi mozgékonyság megőrzé­séhez elengedhetetlenül szük­séges. Ezért a munkafolya­matból kilépő, például nyug­díjba menő embereknek olyan új környezeti kapcsolatot kell kiépíteniük, amely tanulásra készteti, sőt kényszeríti őket. Ehhez orvosi és társadalmi segítségre van szükség. A professzor tévesnek tart­ja azt a feltevést, hogy az ember agya 40 éven túl „fog­lalt”, hogy ezen a koron túl már nincs hely benne újabb megismerések számára. Több­ször bebizonyult, hogy az agy tároló kapacitása a halálig nem merül ki. Bár az agy felvevőkészsége az idős kor­ban némileg csökken, ha. azonban foglalkoztatják, je­lentősen növekedhet. Az idő­sek bioiógiai hátránya a fia­talokkal szemben sok eset­ben kiegyenlítődik azzal a pszichológiai folyamattal, amelyet az érett ítélőkész­séggel végzett tanulás ered­ményez. „Akinek a tanulás életszükséglet, az könnyen tanul” — mondja Matthies professzor. I.HTHTJ CSÜTÖRTÖK Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Melódiakoktél. — 13.40: Vita a korszerű mezőgaz­daságról. — 14.00: Nyári dalok. — 14.11: A XVIII. század operá­iból. — 14.38: Zongoramuzsika. — 15.10: A világgazdaság hírei. — 15.15: ,,A ladányi torony te­tejébe”. IV. rész. — 15.30: Az el­tört konsó. Heinrich von Kleist víg játéka, a Rádiószínház elő­adásában. (Hangfelv.) — 17.05: Időszerű nemzetközi kérdések. — 17.15: Mozart: C-dúr divertimen­to. — 17.25: A tanácstörvény a gyakorlatban. — 17.50: A Stú­dió 11 nyilvános hangversenye. — 19.3Ó: Kritikusok fóruma. — 19.40: Nótaműsor. — 19.58: Ros­sini: Mózes. Négyfelvonásos ope­ra. — Közben 21.00: Láttuk-hal- lottuk. — Kb. 22.15: Sporthírek. — 23.03: Babits: Verses napló. Esztergom, Előhegy 1932 nyarán. — 0.10: Bálint János nótákat cimbaLmozik. Petőfi rádió: 12.00: Könnyűze­nei híradó. (Ism.) — 12.30: Yolanda Marculescu és Jevge-r nyij Rajkov énekel. — 13.03: Nyíregyházi stúdiónk jelentke­zik. — 13.20: Kórusmuzsika. — 14.00: Kettőtől hatig. — 18.10: Szinuhe. Mika Waltari finn író regénye rádióra. V. (befejező) rész. — 18.51: Rádióhangverse­nyekről. — 19.21: Paganini. Ope­rettrészletek. — 19.39: „Cicáz­nak a szép csendőrtollak” II. rész. Alapelvek. — 19.54: Jó’ es­tét, gyerekek! — 20.25: Üj köny­vek. (Ism.) — 20.28: Nincs ta­nú. Rádiójáték. Az Ifjúsági Rá­diószínpad bemutatója. — 21.14: Duna, kék Duna. A Duna men­ti országok népzenei fesztiválja Noviszádon. I. rész. (Hangfelv.) — Közben 21.52: Könyvek Viet­namról. — 22.41: Lengyelvér. Operettrészletek. — 23.15: *Köny- nyűzene éjfélig. Miskolci rádió: A riportereké a szó. — A téma: az urbanizá- lás. — Üres panaszkönyvek? — A népművelő portréja. — Idő­közben, munka közben. Aktuális jegyzet. — Hol tart az iskola re­noválása? — Találkoztam gyere­kekkel is. — Fiatalok zenés ta­lálkozója. Televízió: 17.45: Ki lesz a győz­tes? Üttörővetélkedő. — 18.35: Nyitott boríték. — 19.15: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Salto mortale. 2. rész: Amszterdam. — 21.05: Szóljatok, szép szavak! III. rész. — 21.35: Négernek lenni . . . Beszélgetés magyar egyetemistákkal és a né­zőkkel. — 22.15: Tv-híradó. Bratislavai televízió: 17.05: Tv- híradó. — 17.10: Az ember fej­lődése. — 17.40: Ifjú szemmel. — 18.40: Tud ön védekezni? — 19.00: Tv-híradó. — 19.25: A Tv- híradó jegyzete. — 19.30: Idősze­rű publicisztika. — 20.00: Zenés műsor az építők napja alkalmá­ból. — 20.40: Kis filmtörténet. — 21.53: Nemzetközi könyűat­létikai venseny, — 22.10: Tv-hír­adó. Filmszínházak: Béke (f4, hn6, 8) : Diploma előtt (színes ame­rikai, 16 éven felülieknek!). — Kossuth (f3): A boldogság ma­dara (színes szovjet; f5, f7) * Em­beri torpedó (japán, 16 éven fe­lülieknek!). — Filmklub (6): Az aranyember (színes magyar). — Fáklya (5, 7): Horizont (ma­gyar). — Petőfi (f5, f7): Vadál­latok a fedélzeten (színes szov­jet). — Ságvári (5, 7): Modem Monte Christo (magyarul beszé­lő színes francia). — Szikra (5, 7): A karbonárik (magyarul be­szélő színes olasz—francia). — Táncsics (f5): Állami áruház (magyar; f7): Az állatnak meg kell halnia! (színes francia, 16 éven felülieknek!). — Ady (f9): Gyöngyvirágtól lombhullásig (szí­nes magyar). Kiállítások: Miskolci Galéria (11—19 óra között): Pető János grafikái. — Miskolci Képtár (10— 18 óra között): Városi képzőmű­vészt! gyűjtemény. — Libresszó (13—20 óra között): Zsignár Ist­ván festőművész kiállítása! PÉNTEK Kossuth rádió: 8.20: Britta ki­önti szivét. Rádiójáték. — 8.45: Mireille Mathieu énekel. — 8.59: A 22-es csapdája. III. rész. — 9.19: Fények és árnyak Kálmán Imre életében. — 10.05: Édes anyanyelvűnk. - 10.10: Zeneka­ri muzsika. — 10.59: Lottóered­mények. — 11.00: Miről ír a Tár­sadalmi Szemle legújabb szá­ma? — 11.10: Vigoperákból. Petőfi rádió: 8.05: A pikk da­ma. Csajkovszkij operájának részletei. — 8.50: Időszerű nem­zetközi kérdések. (Ism.) — 9.00: Ezeregy délelőtt. — 10.00: Zenés műsor üdülőknek. — Köz­ben 10.59: Lottóeredmények. — 11.45: Rádióreklám. Kóstolja meg Ön is a legújabb bolgár füstszűrös cigarettát! VÁRNA Egy csomag ára 4.20 Ft Kapható az egész országban DOHANYÉRTÉKESÍTÖ i W 1 ÉS KÉSZLETEZÖ VÁLLALAT ‘'kuaJ* ° Budapest, XI., Budafoki út 59. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom