Déli Hírlap, 1971. június (3. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

UCM DIGÉP Együttes párt-vb ülés Holnap együttes végrehajtó bizottsági ülést tart a Lenin Kohászati Művekben a? LKM és a DIGÉP pártbizottsága. Első napirendi pontként Gá- csi Ferenc és Varga Barnabás szb-titkárok számolnak be az együttes végrehajtó bizottsági ülésnek a Bartók Bélá Műve­lődési Központ tevékenységé­ről. Ezt követően Nagy Sán­dor és Juhász Barnabás, a két nagyüzem pártbizottságának munkatársa a DVTK sport­egyesület tevékenységéről ho­zott korábbi együttes végre­hajtó bizottsági határozat ed­digi eredményeiről, a hatá­rozat végrehajtásáról tájé­koztatja a vb-ülést. Lengyelországi tanulmányút (Tudósítónktól.) Egyhetes tanulmányúton vett részt a Borsodi Érceló- készítő Mű kilenc dolgozója a lengyelországi Now& Huta-i kohászati kombinát vezetői­nek meghívására. Az ott töl­tött idő alatt megismerked­tek a kombinát berendezései­vel, technológiai újdonságai­val, munkafogásaival, amit itthon az ércelőkészítés mű­szaki szintjének emelésében nagymértékben kamatoztat­nak majd. A lengyel kollégák kirándulással Is kedvesked­tek a sajókeresztúriaknak. A látogatást még ez évben vi­szonozzák. 8LE-3B-25 REFLEKTOR if Ma Budapestről Brüsz- szelbe utazik az Operaház „kis társulata”. + Dombóvá- rótt szövetkezeti békegyűlést rendeznek. * Győrött meg­kezdődik a háromnapos or­szágos műemlékvédelmi kon­ferencia. + Siófokra érkezik kéthetes üdülésre 400 ha­zánkban tanuló vietnami fi­atal. ♦ Szegeden háromna­pos nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődik a szo­cialista jogászi hivatásra ne­velés kérdéseiről. Székes- fehérvárra látogat a MUOSZ nemzetközi iskolájának tíz rádióriportere. Szombat­helyen kétnapos országos sta­tisztikai tanácskozás kezdő­dik. Tatabányán megkezdi kétnapos tanácskozását az or­szágos bányamentő konfe­rencia. + Pécsett, a Pannónia Sörgyárban megkezdte termelését a Cola-üzem. Az ország harmadik, s egyben legnagyobb üdí­tőitalgyára három megyéi — Baranyát, Somogyot és Tolnát — lát el az ízes itallal. A töltőgépsor óránként 15 ezer pa­lackot tölt meg, és még az idén 20 millió üveg Coca-Cólát hoz forgalomba a pécsi sörgyár. (Képünkön: az üvegmosógép.) Újabb kutató expedíció indult Mongóliába Lapunkban részletesen be­számoltunk arról, hogy ta­valy sikerrel teljesítette fel­adatát Mongóliában az a magyar földtani kutató ex­pedíció. amelyben több mis­kolci geológus is helyett ka­pott Az expedícó munkájá­ról szóló jelentés körülbelül egy hónap múlva készül el, s kerül elbírálásra a Köz­ponti Földtani Hivatal illeté­kesei elé. A kutatás azonban ezzel még nem ért véget. A most induló expedíció felerészben ismét miskolciakból áll, s több mint fél évet töltenek a távoli baráti szocialista or­szág sztyeppéin. Bővítik a bolyoki üzeniházat Az elmúlt tervidőszakban csaknem megduplázódott az Ózdi Asztalos Szövetkezet termelése. Ebben fontos sze­retjei játszott, hogy mintegy 600 ezer forintot fordítottak gépi beruházásokra. A fejlő­dés jelentős szakasza volt, amikor 1969-ben saját bútor­bemutató termet nyitottak, ahol egyben forgalmazzák is termékeiket. Egyik legnép­szerűbb árucikkük a saját tervezésű Borsod lakószoba, amelyből évente 200 garnitú­rát készítenek. A harmadik ötéves terv időszakában szép eredménye­ket ért el a szövetkezet a la­kossági javító-szolgáltató te­vékenységben is. Gebines részlegeket szerveztek, ame­lyek képkeretezést, bérfűré- szelést, asztalos- és kárpitos­ipari javításokat végeznek. Szolgáltatásaik értéke meg­közelíti az évi egymillió fo­rintot. A negyedik ötéves terv időszakában tovább fejlődik az Ózdi Asztalos Szövetkezet, hiszen az eddiginél is többet szeretnének nyújtani Ózd la­kosságának. A bútortermelés növelése érdekében bővítik a bolyoki üzemházat, itt össz­pontosítják majd több üzem­egységüket. Kirendeltségeket nyitnak Borsodban Készül az IBUSZ középtávú terve Borsod megyéből évente öt­ezer embert utaztat külföldre, s mintegy huszonötezret bel­földre az IBUSZ. A Borsod megyei iroda vezetője, Tár­nái Csaba véleménye szerint a negyedik ötéves terv idő­szakában még ennél is na­gyobb érdeklődéssel kell szá­molniuk. Az „utazási láz” emelkedése tükröződik majd a már javában készülő kö­zéptávú tervben is. — Mit ígér ez a terv Borsod­nak és Miskolcnak? — Négy új kirendeltség­fiók megnyitását tervezzük. Sárospatakon júliusban vagy augusztusban már meg is nyílik az IBUSZ-iroda. Meg­kötött szerződésünk van új iroda létesítéséről Leninvá- ros és Kazincbarcika ta­nácsával, s most tárgyalunk Mezőkövesd tanácsával is. — Többször felvetődő téma: az ország második városában mél­tatlan körülmények között mű­ködik az IBUSZ-iroda. Törté­nik-e változás a közeljövőben vagy a jelenlegi tervidőszakban? — Csak remélni merem. Évente 90 millió forintos for­galmat lebonyolító irodánk lehetetlen körülmények kö­zött végzi szolgáltatásait. Egy IBUSZ-irodát Miskolcon nem lenne szabad egy eldugott udvarban üzemeltetni. Szóvá teszik ezt a miskolciak is, de még inkább azok az egyre na­gyobb számban városunkba látogató külföldiek, akik csak többszöri útbaigazítás után találnak ránk. Az ille­tékes szervek tudnak gon­dunkról, előrelépés azonban még nem történt. Annak el­lenére sem, hogy amikor elő­ző helyünket feladtuk, szép ígéreteket kaptunk. Megért­jük a város gondjait is, ám Miskolc érdeke is azt kí­vánja, hogy a helyi IBUSZ méltó körülmények közé ke fűljön végre. Ha helyiség­gondunkon segít a város, nem sajnálunk akár milliókat köl­teni egy európai színvonalú utazási iroda berendezésére — A negyedik ötéves terv egyik IBUSZ-eseménye lesz a mün­cheni olimpia. Lapunk is hírül adta már, hogy a miskolci iroda is elfogad jelentkezéseket. Hall­hatnánk valamit az előkészüle­tekről? — A közelmúltban a fővá­rosban éppen erről tájékoz­tattak bennünket. Az IBUSZ a müncheni olimpiára kizáró­lagos jogot kapott, ami azt jelenti, hogy Magyarországon csak a mi irodánk kap belé­pőjegyeket az olimpiai játé­kok eseményeire, összesen mintegy 1300-at. Hogy ez mi­lyen kevés, arra jellemző: egyes nyugatnémet irodák már most hajlandók lenné­nek visszavásárolni belőle, hiszen valószínű, hogy a be­lépők ára az olimpia idősza­kában többszörösére nő. Az IBUSZ különvonatot is indít, egyéni utazásokat is szervez. Az út időtartama előrelát­hatólag 8—9 nap lesz, s egy résztvevő általában 6 ese­ményre kap belépőt. Azt, hogy Miskolcnak végül is hány belépő jut, ma még nem tudom megmondani, hi­szen a jegyeket a jelentke­zések arányában osztja el a központ október körül. Ezért kezdtük meg az előjegyzése­ket már most. 1972>töl: évenként kétszer Kapuzárás a BNV-n Bezárta kapuit a Budapesti Nemzetközi Vásár — röpí­tették világgá tegnap este a hírt a nemzetközi hírügynök­ségek telexgépci. A jelenté­sek hírül adták azt is: a ha­gyományos BNV-k legutolsó­ja (1912-től évente kétszer rendezünk vásárt) a várako­záson felüli sikert aratott. Nemcsak az 1 milliónál több látogató, a 36 ország részvétele, a jelentős üzlet­Két szó, két g Testvérlapunk, az Eszak-Magyarország vasárnapi számából öröm­mel értesültünk róla, hogy az Eszak-magyarországi Horgász Egye­sület kezdeményezésére május 29-én Garadnán emléktáblát helyez­tek el a néhány éve meghalt, Európa-szerte ismert tudós, Vásárhelyi István lakóházán. Örömünkbe azonban üröm vegyült. A lap közli az emléktábla fényképét is, amelyen jól kivehető, hogy milyen szöveg utal a ház egykori lakójára. Ime: „E házban élt és alkotott Vásárhelyi István (1889—1968) természet kutató, akinek tud. műkö­dését eggyesületünk iránti barátságát hirdesse mindenkor ez az em­léktábla. E. M. H. E.” Nem beszélve arról, hogy a „tud.” rövidítés helyett nyugodtan ki­írhatták, illetve a táblára véshették volna a „tudományos” szót — két helyesírási hiba is csúfítja a szöveget. Az egyik két szóba írták a „természetkutató”-t, s két g-vel az „egyesülettel. Most már csak az a kérdés: ki okolható ezért? Az-e, aki így rendelte meg a leírt szöveg alapján dolgozó kőfaragónál, vagy az utóbbi, aki fütyült a netán helyes szövegre, s egyéni helyesírási szabály szerint végezte el a munkát? Akár így, akár úgy történt, az is hibás — helyesírási hibás is —, aki átvette a táblát. Gondoljuk csak el: a tábla szövegét az idők folyamán az ország különböző részeiből is számosán elolvassák, s a helyesíráshoz csak konyítók is minden bizonnyal elviszik a hírét, hogy az észak­magyarországi horgászok hadilábon állnak édes anyanyelvűnkkel. Ha ugyan megtudják, hogy az E. M. H. E. rövidítés a szervezetük nevére utal. Könnyen előfordulhat, hogy az „ekkora halat fogtam” helyett ezentúl az „ekkora helyesírási hibát vétettem” horgászdicsekvés jön Aivatba. Éppen nem dicséretére szűkebb pátriánk horgászainak. T. I. Mi idegesítette lel ma Önt? .. .mert engem például az, hogy már harmadszor kellett újratárcsáznom a telefonon a Semmelweis Kórház központ­ját, ám akkor is más osztály jelentkezett, mint amelyiket kértem. — Asszonyom, ismét nem az az osztály jelenkezett — mondom a telefonközpontos­nak. Mire egy ingerült hang legorombít: — Mi az, hogy nem az? Az nem létezik, kérem! Én azt az osztályt kapcsoltam! — De hát csak nem képze­li. hogy hazudok, s szórako­zásból hívom két percenként magukat?... Apróság? Persze. De álta­lában ilyen apróságok bosz- szantják fel az embert szin­te nap nap után. Esetleg több­ször is. Zenés ébresztő — Pokoli éjszakánk volt, s a reggel is túl korán kezdő­dött — mesélik a Lévay ut­ca 24. sz. alatt lakók. — Fá­radtan és eléggé későn feküd­tünk le. Egyszerre csak csen­getnek. A nagylány pattant fel, rohant ajtót nyitni. Ám furcsa módon még a környé­ken sem látott senkit. Már éppen napirendre akartunk térni a szokatlan csengőszó felett, amikor ez újra kez­dődött. Apró pötyögéssel, sza­kaszosan. Most már vala­mennyien mentünk, szélesre nyitottuk az ajtót. Senki. A csengő azonban tovább pö­työgött. Kiderült: az eső va­lahol eláztatta a vezetéket, s időként zárlatossá vált a nyo­mógomb ... — Tulajdonképpen ez már önmagában is elegendő lett volna egy éjszakára, hiszen jó óra múlva nyugodtunk végre el. Valamennyit még tudtunk aludni is, amikor tárogató és énekszó harsant az ablakunk alatt. Búgott- bőgött keservesen az „Elme- gyünk-elme-együ-ünk” vagy harminc erős hangszállal megáldott torokból. Hajnali három volt éppen. S mire tisztázódott, hogy nem ne­künk szól az éji zene, elmúlt fél négy is... Hát persze, hogy tulajdonképpen aprósá­gok voltak ezek is. Csakhogy, korai volt ez az „ébresztő”, s el lehet képzelni az egész na­pos idegállapotunkat ezután. Elégtételként — sértések özöne — Az utolsó pár haris­nyám. Azt reméltem, hogy őszig már nem kell venni újat. És itt van ni! A csám- pás mindenit a lábának! — csattant fel a villamoson egy középkorú asszonyság, miköz­ben zord arccal nézegette a harisnyán valóban ott ék­telenkedő lyukat. — Elnézést, de nem akar­tam. Igazán! — kérte a bo­csánatot a még mindig mel­lette álló „tettes”. — Nem akarta, nem akar­ta! Miért nem néz is a sze­mével? Azt hiszi, hogy az csak a legények csábítgatá- sára való? A lába meg a mi­niszoknya riszálására? Még, hogy nem akarta! Vacak kis bestia. Ügy áll itt, mint ele­fánt a porcelánboltban! — öntötte nyakon a sértések özönével az •gyeden, de nem szándékos „ballépésért” a könnyeivel küszködő leányt az asszony. Tíz pár harisnya sem érte volna meg, amit azért az egy­ért kellett nyelnie a sokada- lomban. ' A 102 éves embert felbosszantani — És önt mi idegesítette fel? A nyugdíjas férfi keserve­sen legyint: — Az, ami már hetek óta minden nap felbosszant, s már-már arra kényszerít, hogy eladásra kínáljam a Liszt Ferenc utcai házamat. Az országban talán a leg­idősebb ember az édesapám. Márciusban töltötte be 102-ik életévét. Korábban a dédes- tapolcsányi szociális otthon­ban ápolták. Nemrégiben ha­zajött, — egyedül — mert egy hétig nem kapott tőlem levelet. Azóta is gondozom. De az utcában lakó kamaszok megkeserítik a már egyéb­ként is gyengülő életét. Ott íűttykoncerteznek órákon át az ablak alatt, vagy ha a kertben ül a nyugágyban, ak­kor a kerítésnél. És hiába minden könyörgés a nyuga­lomért. Csakazértis csinál­ják. Újabban még este 10-kor is ... Hogy miért telik örömük a Liszt Ferenc utcai kamaszok­nak abban, hogy fülsértő füttyeikkel idegesítsenek egy tiszteletre méltó, 102 eszten­dős aggastyánt? Ki tudja. Ta­lán önmaguknak sem adná­nak feleletet adni erre. Az idegesítés már nem bűntett. Hiszen „csak” felemészti az idegsejtjeinket! RADVÁNYI ÉVA kötések jelzik a sikert, ha­nem a széles körű hazai és nemzetközi sajtóvisszhang is, amely pozitívan értékeli a magyar népgazdaság negye­dik ötéves tervidőszakának egyik első legnagyobb ese­ményét. A lapok kommentá­torai, a szakvélemények egy­től egyig kitérnek arra, hogy a kiállított termékek mind­egyike magas színvonalú volt, újdonságok serege jelent meg ezen a vásáron, s nagy volt a kereskedelmi kedv is: a hagyományos üzleti kapcso­latok kialakításán túlmenően számos esetben jött létre megegyezés termelési koope­rációról, közös piackutatás­ról, a harmadik piacra tör­ténő együttes termelésről. Ma reggel ugyan még többnyire Budapesten tartóz­kodtak azok a miskolci— borsodi szakemberek, akik hivatottak lesznek véleményt formálni szűkebb hazánk idei szerepléséről, beszámolni az üzletkötésekről, együttműkö­dési szerződésekről, de már elöljáróban megállapíthatjuk: Borsod és Miskolc kiállítói 1971-ben is jól képviselték megyénket, városunkat a BNV-n. Nemcsak az "i vá­sári díj igazolja ezt, hanem a termékek iránt megnyilvá­nuló hazai és nemzetközi ér­deklődés, a konkrét üzletkö­tések, a látogatók tízezreinek pozitív véleménye is. Ma már rakodnak, haza­felé készülődnek a BNV ’71 kiállítói. Ismét a hétköznapi munka eseményei következ­nek, s ezen belül a következő külföldi vagy a jövő évi ha­zai vásárra való újahb felké­szülés. Mert megállni nem lehet, sőt még csak lefékezni sem. A mindenkori vásárok, köztük az idei Budapesti Nemzetközi Vásár is jó bizo­nyítéka ennek. Női labdarúgóink előkészületi mérkőzése Ma délutáh fél négykoy a Miskolci Pamutfonó SK pá­• —i-’--’-­rúgó-válogatolt »jlőkészületi .7^ fiú úttörőcsapatával. a mérkőzés felkészülés a Mis­kolc—Budapest SZŰR-mecc*» re.

Next

/
Oldalképek
Tartalom