Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-02 / 78. szám

agyarról magyarra A napokban véget ért debreceni szinkronszemle a film­bemutatókon kívül arra is biztosított lehetőséget, hogy a szinkronizálás néhány fontos problémájáról beszélgessenek a szakemberek. A tanácskozást annál is érdekesebb volt figyelemmel kísérni, mert a magyar kritika (ez Debrecen­ben is elhangzott) tudomásul veszi a szinkron-filmeket, ér­demben azonban vajmi keveset foglalkozik a szinkron-színé­szek teljesítményével. A téma természetesen külön tanulmányt érdemelne, ez­úttal mi csak Kovács András filmrendező felszólalásába akarunk „kapaszkodni”, aki — többek csodálkozására — nem az idegen filmek magyarra való szinkronizálásáról beszélt, hanem a magyar játékfilmstúdiók szinkron-gondjairól. Mint ismeretes (ezt kívánja a könnyebb technika, kézikamera stb.), a magyar filmek is utószinkronnal készülnek, tehát a szöveget a stúdióban mondják rá a filmre, a szereplő szí­nészek. Nem kétséges, hogy a rendezőnek, hangmérnöknek nemcsak az adaptációknál, hanem ez esetben is kitűnő szinkron-szakembernek kell lennie. Az úgynevezett „steril” szinkron, amikor a hangfelvételek a stúdió hermetikus lég­körében készülnek, legalább annyira rossz hatású, mint a nagy alapzajjal felvett helyszíni felvételek. Ezek azonban — ha nem is jelentéktelen, de mégis — csupán technikai kérdések. Nekünk nézőknek inkább az érthetetlen, hogy miért nem szinkronizálják — a manapság egyre több magyar filmben foglalkoztatott — amatőrök hangját? A valósághűségre, a gondolatok születésének érzé- kelhetőségére érthetően nagy gondot fordítanak a rendezők. A Kitörés című film remek karaktert formáló, de hadaró közgazdásza, vagy a Horizont bizony több helyütt leckét mondó gimnazistája, megfosztja a nézőt a kép mellett is nagyon fontos auditív élménytől. Ha alkalmanként külföldi színészt szerződtetünk magyar film kisebb vagy nagyobb szerepére, természetes, hogy szövegét szinkronizáljuk. Miért ne lehetne az amatőrök, sőt, bizonyos esetben a nem meg­felelő (egyik vagy másik szerepben nem megfelelő) hang­anyaggal rendelkező magyar színészek szövegét is szinkro­nizálni? Korántsem végeznénk ezzel úttörő munkát, hiszen számos ország filmgyártásában már évtizedek óta szinkro­nizálnak olaszról olaszra vagy franciáról franciára. (gyarmati) Bors és az ezredesek munkásmozgalom konspirál. ni jól tudó harcosai tucatjai­nak — később százainak — a lebuktatása, elfogása is bi­zonyít. S még valamit. Hőssé csak akkor válhat bárki, ha ne­mes cél érdekében, nem min­dennapi akadályok leküzdé­sére vállalkozik, az átlagos­nál erősebb ellenféllel száll szembe. Őszi és Dezső nem különösebben nehéz ellenfél a magát mindenből kivágni tu­dó Bors számára, s ezért az utóbbi nem is válhat azzá a hőssé, akinek a „munkás- mozgalmi” jelző zászlaját is meglobogtató tévéfilmben lennie kellene. Magunk is valljuk azok vé­leményét, akik a Bors-filmet a munkásmozgalom paródiá­jának tartják. A számunkra legszentebb ügyből azonban paródiát csinálni nálunk nem lenne szabad. T. I. Kalász László kitüntetése Borsod megye Tanácsa az elmúlt évben alapította azt a megyei irodalmi díjat, amelyet minden esztendőben a Borsod megyében élő és alkotó kiváló íróknak, köl­tőknek juttat. Irodalmi mun­kássága elismeréseként ta­valy elsőként Gulyás Mihály író, a Napjaink című folyó­irat főszerkesztője kapta meg az elismerő kitüntetést. Tegnap délután fél 3-kor pe­dig Varga Gáborné, a me­gyei tanács elnökhelyettese Kalász László költőnek adta át a díjat; 1970-ben végzett alkotómunkájáért, Parttól partig című második kiadott verseskötetéért, a mai ma­gyar irodalom népszerűsíté­séért. Orvosi könyveket író Hlozóíus Michigan államban 81 éves korában meghalt Paul de Kruif amerikai bakterioló­gus, aki tudományos és nép­szerűsítő orvosi könyvei ré­vén lett világhírű. De Kruif holland emigráns szülők gyermeke, munkásságát New Yorkban, a Rockefeller Ins- titute-ban kezdte meg szá­zadunk második évtizedében. Később a párizsi Pasteur Intézethez került. Itt folyta­tott kutatómunkája jelentő­sen járult hozzá a szifilisz sikeres gyógyításához a pe­nicillin felfedezése előtt. 1916-ban szerzett filozófiai doktorátust. Orvosi egyete­met azonban soha nem vég­zett. Leghíresebb munkáit, a „Bacillus-vadászok” és az „Emberek a halál ellen” cí­mű könyveit 18 nyelvre le­fordították, s mindig komoly kiadói sikert jelentettek. De Kruif összesen mintegy 12 kötet könyvet és 200 cikket írt. A szerző is Egy vajmi kevés tehetség­gel, de annál több ajánló­levéllel rendelkező opera­énekesnő a „Pillangókisasz- szony” főszerepére készült. Pár pillanattal az előadás előtt így szólt Puccinihoz: — Maestro, ha tudná, mi­lyen ideges vagyok! — Hát még én! — sóhaj­tott fel a zeneszerző. Villon-illusztracio. Lenkey Zoltán rajza 4 néprajzi monográfia második kötete Észak-Magyarország nép­rajzi monográfiájának máso­dik kötélét jelentette meg a Herman Ottó Múzeum. A kö­tet. melyet Bodgál Ferenc muzeológus állított össze, nagy lendítője lehet az isko­lai honismereti gyűjtő- és feldolgozó munkának. Kamarazene-est Szerdán este a Zenemű­vészeti Szakközépiskola hang­versenytermében színvonalas kamarazene-estre került sor. Az előadók: Márffy Gabriella és Váradi Emőke, a Zenemű­vészeti Szakközépiskola mű­vésztanárai, Friedrich Ádám, az Állami Hangverseny Ze­nekar szólókürtöse és tanuló­intézetének „örökös tagja”, mindenkori kedves vendége. Vannak koncertek, ahol már az első hangok eldöntik milyen élményben lesz ré­A Napjaink áprilisi száma Tegnapelőtt este Bors Má­té és társai kalandos törté­netének immár a tizedik foly­tatását láthattuk a tévé kép­ernyőjén. A cselekmény az 1934. február 12-én kirobbant bécsi munkás felkelés előes­téjén bonyolódott; Borsék az egyik fegyverraktárból pus­kákat szereztek a felkelés tá­mogatása végett, ám a film alkotói beleszőtték a histó­riába, hogy ugyanakkor Zen- tay és Ormándy csendőr, il­letve rendőr ezredes álcázva magát, Budapestről Becsbe érkezett, hogy visszacsem­péssze a fehérterror uralma alatt levő országba a Tanács­köztársaság leverése- óta ül­dözött Borsot. Aki persze nem azért ka­landfilmhős, hogy ezúttal is ne ő kerekedett volna felül. Ez már a műfaj sajátosságá­hoz tartozik, ami megengedi, hogy bizonyos történelmi ese­ménybe ágyazva vigye végbe tetteit a hős, — azt azonban az effajta film szabályai sem engedik meg, hogy a cselek­mény tele legyen logikátlan­sággal, ilyen mértékű meg­hamisításával a valóságnak. Csak néhány példát. A konspiráció legelemibb sza­bályait is figyelmen kívül hagyta a már másfél évtize­de forradalmár Bors, amikor besétált az illuzionista ládá­jába. Tudniillik, nem tud­hatta, hogy a szemüveges és vézna Dániel majd kiszaba­dítja két megtermett, magas rangú tiszt fogságából. Ami aztán nem is volt hihető. Az sem igaz, hogy forradalmárt lopni, ezredesek jártak át Ausztriába (miközben egy­másnak giccsesen a maguk hazaszeretetét szajkózták); egyébként ilyesmi közvetle­nül 19'9 után megtörtént ugyan, de már a ?°-as évek eleién nem. Meghökkentően nevetséges, hülye gyerekek ezek az ez­redesek, akik egyebek közt a rabjaik jelenlétében időn­ként úgy pocskondiázták egy­mást. mintha részegen »- és csupán maguk között — vala­milyen lokálban lettek vol­na. Sjjnos, a valóságban sok­kal körmönfontabbak voltak, amit az akkori időkben a Gergely Mihály A festő ha­lála című írását Ficzere László emlékének szánja. Mai aktuális problémáról ír Fekete Gyula a Háztáji gondok-ban. Az írószövetség Érdekvédelmi Bizottságának készített feljegyzést az iro­dalomnak ezúttal nem „te­hetségbeli”, hanem anyagi' feltételeiről. írása ebből egy részlet. A XII miskolci filmfeszti­válra készülnek a filmstú­diók. A fesztiválokon elért egyéni rendezői siker min­dig a „műhelyt”, azt a film­stúdiót is dicsérte, ahol a film készült. Közvetlenül az újabb filmfesztivál előtt kér­dezték meg a lap munkatársai a magyar rövidfilm stúdiók vezetőitől ■ milyen filmekkel vesznek részt a fesztiválon, kiktől várnak sikeres sze- "eplést? A Katonai Stúdió, a Riport- és Dokumentumfilm, a Pannónia, a Híradó, a Nép­szerű-tudományos Oktatófilm és a Propaganda Filmstúdió vezetői válaszoltak. Közli a lap György Istvánnak, a fesztivál igazgatójának írá­sát, és szintén ehhez a té­mához kapcsolódva „Száza­dunk népművészete — a film” címmel Nagy Béla cikkét. Elbeszélésekkel Baranyai László, Bódis Teréz és Iszlai Zoltán jelentkeznek ebben a lapszámban. Könyvismerte­tést, recenziót Czére Béla. Ferenczi László, Szabó Imre, Lengyel Magda, Nagy Ilona és Borbély Sándor írtak. No- vák István tollából Beszélge­tés Justitiával címmel került ki egy szellemes írás; nap­jaink polgári igazságszolgál­tatásáról. A nagyváros „a házasság ostromlott vára” címmel pedig Máté Iván írt cikket az urbanizáció csalá­dokat fenyegető veszélyéről. szünk. Most is így volt. Loeillet kürtszonátájának biztos, melegfényű indítása, kiegyensúlyozott, nemesen formált, színgazdag hangvé­tele, nemcsak a belga zene­szerző művét vitte sikerre, de ízelítőt adott Friedrich Ádám kivételes felkészültsé­géből is. A barokk művet a bécsi klasszikus zene egyik repre­zentatív alkotása: Beethoven: F-dúr Tavaszi szonátája kö­vette. Nemrég hallhattuk ezt a művet Igor Ozim előadásá­ban: túlzóan, erőszakosan. Márffy inkább a lírai olda­láról közelítette meg ezt a népszerű szonátát: a termé­szetet kedvelő, poétikus zene­szerző örömteli dalolását ki­fejezően alkotta újjá. Az igényes zongoraszóla­mot Váradi Emőke biztos anyagtudással, stílusosan for­málta. Meg kell jegyezni, hogy ezen az estén a zongo­raművésznőre háruló feladat rendkívül összetett volt; szó- lisztikus szerep mellett a ba­rokk continuo kísérő- és a kamarazenész feladatkörét is pontosan, megbízhatóan lát­ta el. Brahms Kürttrióját (Fried­rich Ádám—Márffy Gabriel­la—Váradi Emőke) fényesen szárnyaló, igényes interpretá­ció tette emlékezetessé. Tech­nikailag imponáló biztonság zeneileg érzékeny, áradó hangvétel, összességében len­dületes, karakterisztikus tol­mácsolás jellemezte a kama­ramű előadását. A hatásos finálét követő lelkes tetszésnyilvánítás a második tétel ?-métlésére késztette a fiatal előadómű­vészeket. BARTA PÉTER éjféltől reggelig LEVÉL A BÖRTÖNBŐL A zaragozai egyetem 14 politikai okokból bebörtön­zött diákja levéllel fordult a spanyol közvéleményhez. Le­velükben a diákok beszámol­nak azokról a kegyetlen kín­zásokról és embertelen bá­násmódról. amelynek a po­litikai letartóztatottakat vetik alá. MEGBÉNULT AZ ÉLET 24 órás sztrájkot hirdettek az uruguayi szakszervezetek, tiltakozásul a kormány gaz­daságpolitikája ellen és a biztonsági intézkedések miatt. Montevideóban az alapvető közszolgáltatások kivételével teljesen megbénult az élet. FEGYVEREKET TALÁLTAK A nyugatnémet rendőrség fegyvereket és lőszert talált egy Bonn környéki házban. A házban lakó személyek egy már februárban leleplezett szélsőjobboldali szervezet tagjai. Az NSZK hatóságai kihallgatásuk után ennek el­lenére valamennyiüket sza­badon bocsátották. EGY NÖ HALÄLRA SEBESÍTETTE Megölték Bolívia volt hamburgi főkonzulját, Quin- tanillát, aki utódának érke­zését várva még Hamburg­ban tartózkodott. A főkon­zult dolgozószobájában egy nő sebesítette halálra. A volt főkonzul kulcsszerepet ját­szott Barrientos volt bolíviai elnök halála körülményeinek kivizsgálásában. HAT EMBERT LELŐTTEK Azt követően, hogy Cal­cuttában meggyilkolták a Nemzeti Kongresszus Párt helyi szervezetének egyik vezetőjét, tegnap összecsapá­sokra került sor a város egyik negyedében. A gyil­kosok^ után nyomozó rend­őrök és katonák az inciden­sek során hat embert lelőt­tek. ELKOBOZTAK A KÁBÍTÓSZERT Algericas dél-spanyol ki­kötőváros vámhatóságai fel­tartóztattak egy marokkói motoroshajót, amelyen 7l) font (több mint 30 kilo­gramm) kábítószert találtak. Az elkobzott kábítószer érié­ke meghaladja a 20 000 dol­lárt. A hajó négyfőnyi le­génységét letartóztatták. SIKERÜLT ELTÁVOLÍTANI A római rendőrségnek reg­gelre sikerült eltávolítania a Szomáliái Köztársaság római nagykövetségét kedd óta megszállva tartó diákokat. A diákok akciójukkal Mohamed Szaid Szamantar nagykövet iránti ellenszenvüket akar­ták kifeiezni. KRITIZÁLTA Alejandro Rojas-Marcos professzort, a sevillai városi tanács volt tanácsosát letar­tóztatták és börtönbe szállí­tották. A professzor bűne az, hogy március 11-én egv kol­légiumban elhangzott beszé­dében kritizálni merészelte Franco tábornokot és kor­mányát. KÉT ÉS FÉL ÉVET KAFTAK Kábítószer s-unpészésért két és fél évi «örtönbüntetési'e ítéltek Frankfurtban két amerikai állampolgárt. Április 4-ét, hazánk fel­szabadulásának 26. évfordu­lóját köszönti címoldalán a Napjaink ez évi 4. száma. Feledy Gyula Munkácsy-dí- ias grafikusművész rajza és Molnár Imre Évfordulók cí­mű megemlékezése üdvözli az ünnepet. Költészet napi üdvözlettel Kabdebó Lóránt jelentkezik. A Halott halot- taim költőjét, Raktó Józsefet köszönti, neki ajánlja írását. Németh László 70 éves. Zi- monyi Zoltán szépen emlé­kező írásai „megbecsüléssel és szeretettel” üdvözlik az egyik legnagyobb élő magyar írót. A mai irodalom értékei előtt tiszteleg és a közelmúlt nagy magyar költője és fes­tője emléke előtt rója le ke­gyeletét a lap két másik írá­sa. Papp Lajos J\ költő me­nedéke című cikkében József Attila születésnapján emlé­kezik a költőre, aki 32 évet élt, pedig még ma is élhetne.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom