Déli Hírlap, 1971. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-02 / 78. szám

Választási találkozók Véget értek az országgyű­lési képviselői és a tanács­tagi jelölőgyűlések, s ezzel le is zárult a választások első szakasza. A jövő héttől kez­dődően kerülnek sorra azok a szűkebb körű összejövete­lek, amelyeken a jelöltek ta­lálkoznak majd újra és újra jelölőikkel, leendő választóik­kal. Ez jó alkalom lesz majd arra, hogy még közelebb ke­rüljön egymáshoz a jelölő s jelöltje, hogy még jobban megismerkedjenek egymás problémáival, feladataival, s azokkal az elvárásokkal, me­lyeket a másikkal szemben támasztanak a felek. A Ha­zafias Népfront szervezi eze­ket a találkozókat, s a vá­lasztópolgárok, meghívót kapnak majd lakásukon, munkahelyükön egy-egy ilyen gyűlésre, rétegtalálko­zóra. Három hónap múlva: Miskolci KIS Már csak három hónap van hátra a miskolci kalauz nélküli közlekedés bevezeté­séig. Mint ismeretes, a vá­rosi tanács végrehajtó bizott­sága július elsejére tűzte ki az átállás időpontját, de a KN bevezetéséhez szükséges jegylyukasztó berendezések beszerzése körül támadt ne­hézségek néhány héttel ez­előtt még bizonytalanná tet­ték a határidő betartását. Az elmúlt napok azonban újabb lendületet adtak az előké­születeknek. villamosokra és autóbuszok­ra. Az említett berendezések már sorozatban készülnek a vállalat műhelyeiben és mint az MKV vezetői elmondot­ták — az előkészületek je­lenlegi állása szerint — biz­tosítottnak látják a KN jú­lius elsejével történő beveze­tését. Készül az ünnepi dekoráció a Borsodi Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat üveg- és porcelánboltjának kirakatában. Az LKM minden támogatást megad Miért van orvosíiiány a kohászatban? Egészségvédelem az üzemekben Miskolc közlekedési hely­zetének javítása érdekében a fővárosi közlekedési vállalat sietett segítségünkre. Saját raktári készletéből ezer da­rab jegylyukasztót ajánlott fel az MKV-nak. Közülük négyszáz darab már meg is érkezett, a többit pedig na­pokon belül leszállítják. A Miskolci Közlekedési Vállalat vezetői már intéz­kedtek az új villamos- és autóbuszjegyekhez szükséges' papír beszerzéséről is: május végéig a Közlekedési Nyom­da elkészíti az új miskolci jegyeket. Rövidesen a Borso­di Nyomdában is megkezdik az utasok tájékoztatását szol­gáló hirdetmények, feliratok készítését. A kalauz nélküli közleke­dés helyi bevezetéséhez szük­séges forgalmi intézkedések végrehajtását szintén meg­kezdték a vállalatnál. A na­gyobb létszámú ellenőrgárda és a járműkísérők kiképzése, továbbá a jegyárusítás szer­vezése az intézkedési terv szerint történik. A járművek KN-rendszerű közlekedtetéséhez előírt fény- és hangjelző berendezések mintapéldányait az MKV te­lepén felszerelték az első Kapunyitás a diósgyőri várban Április 4-én nyit a látoga­tók előtt az idén először ka­put a diósgyőri vár, s ok­tóber harmincegyig minden­nap fogadja az odazarándo­koló érdeklődőket. A sok évi tapasztalat alapján a láto­gatók igényeihez igazítják a nyitva tartás idejét. Így ápri­lis 4-től május 1-ig 8—16 óra 30-ig, május 1-től június 20-ig 8—18 óráig, június 20-tól augusztus 20-ig 8—19 óráig tart nyitva. Ez évben is az idelátogatók szakképzett idegenvezető kalauzolásá­val tekinthetik meg a műem­lékegyüttest. A várban jelen­leg is kisebb építkezés fo­lyik. Most alakítják ki a dél­keleti torony földszintjén és pincéjében annak a tanul­mányi raktárnak a helyisé­gét amelyben közel negyed- millió leletet tárolnak majd a kutatók, mely leletek mind­egyike a várból, vagy annak környékéről került elő. (Folytatás az 1. oldalról.) A vb elé terjesztett jelen­tés is kitért rá, de a vita so­rán is hangsúlyt kapott, hogy a dolgozók szívesen és biza­lommal keresik fel üzemor­vosukat. Különösen ott, ahol táppénzelési joggal is ren­delkeznek. Hiszen az üzem­orvos ismeri munkakörülmé­nyeiket, egészségi állapotu­kat, ezért teljes tárgyilagos­sággal tudja megítélni, hogy mikor szükséges táppénzre venni, de azt is tudja, hogy mikor elegendő csupán a rendszeres, gyógyszeres keze­lés számukra. Jó példát szol­gáltatott erre a Diósgyőri Gépgyár üzemorvosi kollek­tívája. De hasonlóan dicsére­tes példaként említették —■ bár nem tartozik a vb hatás­körébe — a MÁV Igazgatóság üzemegészségügyi szolgálatát is. Megvonták a táppénzelési jogot Ellenpólusukként vetették fel a vita során felszólalók a Lenin Kohászati Művekben folyó üzemegészségügyi mun­kát. Az LKM üzemegészség­ügyi hálózatától — sajnos! — 1969-ben meg kellett vonni a táppénzelési jogot. Legna­gyobb — több mint 20 ezer dolgozót foglalkoztató — ne­hézipari üzemünkben ugyan­is évek óta orvoshiánnyal küzdenek. Már-már úgy lát­szik, hogy valósággal mene­külnek innen az üzemorvo­sok és az egészségügyi kö­zépkáderek. Jellemző, hogy például az elmúlt öt eszten­dőben 35 orvos és asszisztens kérte elhelyezését az LKM- tőf. S már az idén is újabb három orvos jelentette be, hogy el akar menni. Sok a vidékről beiáró Az egész városban példát­lan helyzet fölött a vb egyik tagja, aki maga is az LKM- ben dolgozik, csodálkozását fejezte ki: érthetetlen, hiszen az üzemegészségügyi hálózat a kohászatban a legmesszebb­menő támogatást kapja a vál­lalat vezetőitől — mondotta. Ugyanakkor a dolgozók is szeretik, tisztelik és becsülik az üzemek rendelőibe kihe­lyezett orvosokat. Annál fájlalhatóhb ez a helyzet, mivel az LKM-nél a legtöbb a vidékről bejáró dol­gozó, akiknek többnyire nincs lehetőségük a körzeti orvosi rendelőket felkeresni, hiszen — miire haza érnek—, vége a rendelési időnek, vagy éppen csupán a harmadik fa­luban találnak körzeti or­vost. Ellentétek, rossz léskör! Mindazok, akik az LKM üzemegészségügyi szolgálatá­nál uralkodó állapotokat is­merik, szóvá tették: a nagy­fokú orvos-fluktuáció oka az üzemorvosi rendelőintézet vezető főorvosának helytelen vezetési módszere, s az ebből fakadó ellentétek, a rossz légkör. Éppen ezért szüksé­gesnek tartották a vb tagjai, hogy határozatba foglalják: az LKM üzemegészségügyi szolgálatán belül, uralkodó, az előrehaladást gátló, rossz munkahelyi légkör okát ki kell deríteni, s legnagyobb ipari üzemünkben a táppén­zelési jogot visszaállítani. A tarthatatlan helyzetet már csak azért is szükséges megoldani, mivel a negyedik ötéves terv feladatai között szerepel: 1975-ig csaknem duplájára kell növelni az üzemorvosi rendelések óra­számát, s nem megengedhe­tő, hogy az egyébként sem csábító üzemegészségügyi munkától elriasszák az orvo­sokat, egészségügyi középká­dereket. RADVÁNYI ÉVA A gyermek Oxigént könyörgő dülledt szemükkel, néma szemrehá­nyást tátogó szájukkal, az akváriumot majd szétfeszítő zsúfoltságukkal engem mindig taszított a halak látványa az üzlet kirakatában. Az utóbbi időben mégis meg-meg- állok előttük, ha kislányommal arrafelé sétálok. Nem volt rá példa, hogy ne jelentett volna Tündének szenzációt a halálgörcsökben vonagló potykák népe. Eleinte igyekeztem róluk elterelni két és fél éves figyelmét, de találkozása a halakkal olyan elemi erejű ujjongást váltott ki belőle, hogy nem tudtam nem-et mondani. Így hát időről időre megálltam vele a halak előtt, s köz­ben szorongva kutattam emlékezetemben: vajon kire üt­hetett ez a kínlódó állatok látványát élvező gyermek. Rám nem — ebben biztos voltam —, hiszen soha nem leltem gyönyörűséget a madarak lelövésé’ en, kutyák agyonveré- sében, eleven macskák nyúzásában, jóllehet az ismerős fiúk közül nem egy művelt hasonlókat előszeretettel. Fe­leségem szelíd teremtés, s ha ezt egy férj mondja, akkor el is hihetik neki. A nagyszülőknél szintén hiába keres­nénk a hibát. Akkor talán a neveléssel ronthattuk el va­lahol a dolgot?! 1 Nem jutván messzire a fenti önemésztő töprengésekkel, egy idő után kutatni kezdtem, mi lehet az, ami ennyire rabul ejti e látványból kislányom képzeletét. Rá kellett jönnöm, hogy a titok nyitja nem a látványban, hanem a gyermeki képzelet gyanút' nságában rejlik. A kisgyermek számára minden, amivel megismerkedik, csodálatos és egyben természetes is. Ha otthon kiabálnak vele, nem babájával éli ki gyengéd hajlamait, hanem ő is rá fog kiáltani arra a babára... A mindennapok ismétlő­Á • r • rr A jo cipó sarka is kopik „Majd megírom én ezt az egész ügyet a Déli Hírlapnak” — harsogta dühödten a középkorú férfi és elviharzott. A Cent­rum Áruház cipőosztályán először bosszankodtak az. eset miatt, aztán csak nevetni tudtak rajta. Nem is csodáljuk. A vevő dühét az váltotta ki, hogy az áruházban nem vol­tak hajlandók helyt adni reklamációjának, nem akarták visz- szavenni az általa három hete vásárolt gyermekcipőt, arpely szerinte nemhogy százhúsz, de még húsz forintot sem* ér. A reklamáció jogosságát igazolandó a vevő diadalmasan mu­tatta: alig három hétig viselte a gyerek a cipőt és máris — megkopott a sarka. Igen, jól tetszettek érteni, azért hozta vissza a cipőt a papa, mert megkopott a sarka. Vártuk három napig, hogy majd eljön és amint ígérte, „megírja a Déli Hírlapnak az egész ügyet” —, de nem jött, így nyilvánosság előtt mondjuk el véleményünket a „felhá­borító” esetről. Először is, ha a kedves vevő egy kicsit megerőlteti az em­lékezetét, akkor felidézheti azt az időt, amikor még „divat” volt megsarkaltatni a cipőt, egyáltalán természetes volt, hogy időnként megjavíttatják a lábbeliket. Sajnos, ez a szokás ma egyre kevésbé szokás, miközben gyermekeink — a kedves vevő csemetéje is — legalább olyan intenzitással rúgják, koptatják, nyüstölik a cipőt, mint harminc évvel ezelőtt. Eb­ben az esetben tehát — ahelyett hogy fűvel-fával fenyegető­zött és követelte a cipő kicserélését — a lakásához legköze­lebb levő cipőjavító -észleget kellett volna felkeresnie és tizenvalahány forintért egy sarkat kellett volna üttetni a láb­belire. Továbbá: a cipőreklamációkkal kapcsolatos rendelkezések világosan kimondják, hogy csak gyártási, gyári hiba esetén jogos a panasz, így a sarok kopása — mivelhogy nem vas­ból, hanem bőrből készülnek a cipők — természetes, és mint már említettük, nem a Centrumra, hanem a cipőjavítóra tar. tozik. A sajnos nagyszámú indokolt reklamáció tehát senkit nem jogosíthat fel arra, hogy ilyen teljesen átlátszó trükkel háromhetente cserélje a cipőit. És végül: a kedves vevőt arra kérjük, hogy velünk ne fe­nyegetőzzön, mert mi újság és nem a Centrum felettesei va­gyunk. A panaszokat természetesen meghallgatjuk, s ha meg­alapozottak, akkor ki is állunk a panaszosok mellett, de nem ..intézzük el” az ilyen és ehhez hasonló ügyeket. Ha pedig ezek után is méltatlannak érzi a Centrum eljárását, akkor forduljon a KERMI-hez, ott szakemberek fogják megállapí­tani, kit terhel a felelősség, ha használat közben megkopik egy cipő sarka. (pusztai) Jó ütemben halad a tavaszi útjavítás Megyeszerte jó ütemben halad a tél folyamán megrongá­lódott utak karbantartása, helyreállítása. A Miskolci Közúti Igazgatóság a 3-as számú főközlekedési útvonalon — a még korszerűsítés alatt álló útszakaszok kivételével — befejezte a karbantartási munkákat. A megyehatártól Miskolcig terjedő útvonal mentén mindenütt átfestették a szé­lességjelző vezetőoszlopokat, rendbe hozták az útpadkát és az út teljes hosszában minden vezetőoszlopra fel­ragasztották a fényvisszaverő üveggyöngy-fóliákat. Többségében az országos főútvonalak karbantartási munkái is befejeződtek. Ed­dig a két számjegyű útvona­lak 70 százalékán végezték el a durva kátyúzást. A 35- ös főútvonal Sa jószöged— Nagycsécs közötti szakaszán — csaknem 7 kilométer hosz- szúságban — a KÉV is meg­kezdte az új aszfaltszőnyeg terítését. Helyenként öntött aszfaltburkolatot kap a lilla­füredi út is. Elsőként az 5-ös busz lilla­füredi végállomásától a Szinva-forrásig terjedő út­szakaszt látják el összefüggő aszfaltburkolattal. Az alsóbb rendű úthálózaton szintén megyeszerte megkezdődött a téli rongálódások javítása. A belvárosban pedig a Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozói folyamatosan végzik a ká­tyúzást. A tervek szerint a Mis­kolci Közúti Igazgatóság az év végéig csaknem 140 mil­lió forintot fordít a megye útjainak karbantartására. és a kirakat désével élményei mind természetesebbekké válnak, s el sem tudja képzelni, hogy máshogyan is lehet, mint aho­gyan éppen van. Ha mégis néha eltérővel találkozik, ak­kor az a furcsa a számára, a természetellenes. Itt van például a halak esete. Gondoljuk csak el, mit fog jelenteni ezek után a kislánynak ez a közmondás: Él, mint hal a vízben...! Az ő logikája szerint tehát tüle­kedve, csapkodva, görcsösen. De még csak el sem fog gondolkozni rajta, hiszen ez olyan természetes. Nem sejtve a szörnyű tartalmat, a formát már elfogadta. És ettől csak egy lépés az, hogy a felháborító tartalmat is természetes­nek tekintse. A logika pofonegyszerű, és még nem is csu­pán gyermekek estek áldozatául a történelem során: mil­liók fogadták el vagy törődtek bele a valóba, természetes létformának kezdték tekinteni az alávetettséget, a kizsák­mányolást, a hivatalnak packázásait, az ember embernek farkasa tételt, és nem is kívánták változtatni rajta. Egyet­len törekvésük az volt, hogy lehetőleg ne kizsákmányol­tak, hanem kizsákmányolok, ne ügyfelek, hanem a hiva­tal, ne bárányok, hanem farkasok legyenek. Ez várna az én kislányomra is? — Néni! Nem fogom szó nélkül kalau­zolni élete első két évtizedében a világ dolgai között. Nem­csak kirakatüvegen keresztül fogja szemlélni a valóságot, legyen az akár a halak életének egy darabja, hanem le fogunk menni a folyók partjára, s megnézzük a „másik oldalt” is. Nemcsak a VAN-ra, hanem a VOLT-ra és a LESZ-re fogom irányítani figyelmét, hagy ne csupán a kirakat kösse le a figyelmét, nevelje, hanem ami innen van az üvegen: a teljes élet. (nyakas)

Next

/
Oldalképek
Tartalom