Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)

1971-03-25 / 71. szám

••• JÍM. déen mondd, ha mondod Több mint misfél évszázaddal ezelőtt Kazinczy Ferenc ezzel a mondattal fejezte be a magyar nyelv megújítása kö­rül folyó harcokat; „A fentebb nemben mindaz (tudniillik a nyelvújítás eredményeiből mindaz) kell, melyet minden nyelvek ideálja megkíván, a magyar nyelv törvénye világo­san nem tilt, a régi és az újabb klasszikusok által nevelt íz­lés még javasol is, és a szükség múlhatatlanul parancsol”. Nehezen érthető a mai olvasónak a klasszikus tisztaságú körmondat, de ha jobban megnézzük, világos a benne fel­állított aranyszabály. Olyan sok mindent megkívánna a tisz­ta szépségű nyelvideál, és olyan sok mindent tilt világosan a nyelv törvénye. És még a „szükség is múlhatatlanul pa­rancsol’'. Annak a szüksége, hogy csaknem észrevétlenül, de gyorsan és számottevően alakul a szókincs, és nemzedé- kenként más az ember, aki ugyanazt a nyelvet beszéli/ Sok nyelvész és nyelvészkedő elmondta már mindezt jól- rosszul, és sokan írnak — mintegy példát adva — jól-rosz- szul. Az írás emberek kezébe kerül, és ezen (ha nem 13 klasszikus szinten!)' nevelődik, az ízlés, találnak egymásra az egymásnak szóló gondolatok. Az egyik miskolci szakfelügyelőt is ez foglalkoztathatta, amikor felmérést végzett a dolgozók gimnáziuma esti és levelező tagozatának különböző korú embereiket egyesítő osztályaiban. Vajon elérnek-e a ..címzetthez” a felvilágosí­tást, ízlést formáló gondolatok? Tíz-tíz földrajzi nevet, ma­gyar és idegen szót írt ki találomra az egyik napilapból. A szavak jelentéseként kapott válaszokból elgondolkodtató kép kerekedett. írással és oktatással foglalkozó emberek­nek mindenképpen megszívlelendő figyelmeztetés! (Persze, a ..tanulóiknak” is.) Az iskolába beiratkozott elsőévesek 50 százaléka nem is­meri a feldiktált szavak értelmét. Szerintük például az incidens — némely orvosi rendelőben mondják a betegre; a praktika — hasznos, ügyes gyakorlat; Chile — úttörő­tábor neve; az ingatlan — vagyon, örökség; a támaszpont — olyan pont, amelyre támaszkodni lehet; a szabadegyetem — mindenkinek szabad tanulni; a túlkapás — horgászkifeje­zés, ha a halak nagyon kapnak; panoráma — szórakozó­hely; Katowice — étterem. De még ennél is elgondolkod- tatóbb, hogy a Közel-Keletet — mint földrajzi megjelölést — 40 százalék nem tudja meghatározni, s a megkérdezettek 40 százaléka rosszul válaszol. Az oly gyakran használt agresz- szív szó értelmezésére 42 százalékban érkezett rossz válasz. Nem részletezem tovább a példákat, csajk ennyit: jó, ha mielőtt tollat fogunk, eszünkbe jut Kazinczy, de legalább ennyire kell, hogy tudjuk: a legkülönbözőbb képzettségű olvasóknak írunk. (Nem a tudomány, hanem az ismeret­terjesztés munkásaira gondolok.) A szavak hamigaiakja mö­gé rejtet jelentés sok embernek nem egyértelmű, mert ma már kevéssé használatos a fogalom, vagy idegen a szó. Az informálást szolgáló írások pedig különösen megkövetelik, hogy ne várjuk el az olvasótól a szavaik szótárának, vagy az értelmező szótárnak az örökös használatát. így pedig kárba vesznek az egyébként jó gondolatok. Joggal várják el az újságolvasók, rádióhallgatók, tévénézők az ember és a nyelv ilyesfajta tiszteletét: ha mondasz valamit, mondd ért­hetően. I MAKAI MÁRTA Nemzetközi Bartók­konferencia A Bartók Béla születésének 90. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi zenetu­dományi konferencia tegnap nyílt meg a Hotel Duna In­tercontinental kongresszusi termében. A négynapos ta­nácskozáson a legjelesebb ha­zai zenekutatók és tudósok mellett hatvan világhírű kül­földi zenei szakember vesz részt. A konferencián Lukács György akadémikus nagy ér­deklődéssel kísért előadást tartott, Bartók és a magyar kultúra címmel. Japán zenepedagógusok Egerben Az öröm forrása (Tudósítónktól.) Kodály Zoltánnak nemcsak a zenemüvei válnak egyre szélesebb körben ismertté a világon, hanem a zenepeda­gógiai munkássága is. Az is­kolai énekoktatásra vonatko­zó reformja annak idején Ja­pánban is visszhangra talált, s március 12. óta Tokióból húsz ének- és zenetanárból álló'delegáció tartózkodik ha­zánkban, hogy több •oktatási' intézményünkben tanulmá­nyozza világhírű , zeneszer­zőnk reformjának gyakorlati megvalósítását. A távol-keleti pedagógusok Egerben is töltöttek két napot a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola vendégeiként. Fő­ként az ének tanszék munka­társaival folytattak hasznos eszmecserét. Később elláto­gattak néhány általános isko­lába is, hogy énekórákon ve­hessenek részt, s meggyőződ­jenek arról, milyen ered­ménnyel jár Kodály énekta­nítási módszere. Elutazásuk előtt meginter­júvoltuk Kobayashi Fukuko kisasszonyt, a tokiói Toho Zeneakadémia professzorát, a delegáció vezetőjét, aki a kö­vetkezőket mondotta: — Szeretnénk Japánban ki­szélesíteni, intenzívebbé ten­ni az iskolai ének- és zene­oktatást. Igen jónak ítéltük tanulmányok alapján Kodály pedagógiáját, s azért jöttünk önökhöz, hogy gyakorlatban lássuk annak érvényesülését. Akárcsak Budapesten, Eger­ben is rengeteget tanultunk, sok hasznos tapasztalatot sze­reztünk, Természetesen a tu­lajdonságaik tekintetében amennyire mások a 2 ország gyermekei, úgy kell módosí­tanunk otthoni munkánkban a Magyarországon szerzett is­mereteinket. Egyébként meg­lepett bennünket a magyar gyermekek fogékonysága a zene iránt. Sok boldog diák élhet önöknél, hiszen a dal szeretete az öröm forrása. (moldvay) A „Tóték” sikere Kujbisevben Örkény István „Tóték” cí­mű színművét a Szovjetunió­ban sok színház tűzte műso­rára a magyar drámák hete keretében. A kujbisevi Gor­kij Színházban sem véletle­nül esett a választás a drá­mára. Az ottani együttes már régóta arra törekszik, hogy megismertesse a közönséget századunk és a ma külföldi drámatermésével, elsősorban a szocialista országok íróinak színpadi alkotásaival. Az örkény-bemutató — a szerző sajátos, szatírába hajló humora, amely szükség ese­tén aktuális társadalmi-poli­tikai éllel, szarkasztikus erő­vel gúnyolja ki a fasizmus elembertelenítő lényegét, amely megöl maga körül mindent, ami tiszta, szép — nagy sikert aratott. A kujbi­sevi színlap így hirdeti az előadást: Komédia — lefeje­zéssel. Nyíltan utal a szerző mondanivalójára, hogy a fa­sizmussal való „együttélés” egyetlen módja — annak le­fejezése. A kitűnő szatírát kiváló rendező, Pjotr Monasztirszkij, az Oroszországi Föderáció népművésze állította színpad­ra. S olyan ismert művészek vitték sikerre az előadást, mint Szergej Ponomarjov, a köztársaság népművésze, ' Szvetlána Bogoljubova, a köztársaság érdemes művé­sze, s több ("’hetséges fiatal. A, PRAZDNYIKOV l A tyúk meg Sok tyúk megkörnyékezte a sok búzát, amit gondjaimra bíztak, de csak egyet eresztettem be a „Kánaánba”, egy kendermagost, talán mert nagyon állhatatosan tolakodott. Is­ten neki, egy maréknél több úgyse fér bele, a búza pedig van vagy húsz mázsa. Egyél no, ha annyira odavagy érte, fald tele magad. Boldog nekifeledkezéssel látott hozzá. Perc­nyi kapkodó csipegetés után falánkságának hevessége szem­látomást csökkent, s csakhamar a jóllakottak kényeske­désével válogatott, pedig még nem telhetett el vele. Nekem az egyik búzaszem olyan, mint a másik, meg az ezredik, kü­lönbséget nem tudok tenni, ő viszont feltűnő módon osztá­lyoz, Egyszeresük mit látnak szemeim! Kapar! Fene a jó dol­gát. kapar. Hát ki érti ezt? Apám biztos érti, ő mindent tud. Szóljunk hát neki, fejt­se meg a talányt. — Tessék már nézni, édesapám, hát nem bolond ez a tyúk?! Ott van előtte a temérdek búza, és kapar benne! Miért? — Nem esik jól neki az étel, ha nem dolgozik meg érte — hangzott a válasz. Talán harminc évvel ezelőtt történt mindez, jókora idő ahhoz, hogy elfelejtse az ember. S a minap eszembe jutott. Olyan világosan láttam a búza aranysárga csomóján ka­parászó kendermagos tyúkot, mintha tegnap történt volna. Az ebédlőből jöttünk, az emésztés zavartalan derűjével ar­cunkon, kezünkben a papír közé csippentett tortaszelettel. Valamelyikünk megjegyezte: „Ezt a napirendi pontot is le­tudtuk”. Egyetértőleg bólintotttunk, s ki-ki a maga módján hozzátett valamit. Feri: — Nem is tudom, mikor voltam éhes utoljára. Pista: — En is csak megszokásból ebédelek. Lelkiismeretfurda- lásom lenne, ha nem tennék eleget ennek a napirendi pontnak. En, tudományoskodón: — Az éhség a megdolgoztatott test adománya. Mi viszont — ha szabad kérdeznem — mit csinálunk? Csakugyan, mit csinálunk? A kérdés elhangzott, s már mentünk is a büfébe, hogy egy dupla mellett eldiskuráljunk róla. Igen, szellemi foglalkozást űzünk, amibe, belefárad a fejünk, a testünk azonban pihent marad. Megittuk feketénket, s indultunk a szobánkba, a harma­+ A sárospataki diáknapok egyik — a szó legszorosabb ér­telmében — színes eseménye lesz a május 16-án nyíló nép- művészeti kiállítás. A mezőkövesdi, zempléni, borsodi nép­viselet legszebb darabjait mutatja be, a régi népélet eszköz­tárából ad ízelítőt. Tárgyi emlékek és egykorú fényképfelvé­telek alkotják a kiállítás anyagát, melyet a miskolci Herman Ottó Múzeum, a sárospataki Vármúzeum „kincseiből”, és a Budapesti Népművészeti Múzeum fényképfelvételeiből állítot­tak össze. Képünkön: a kiállítandó népi tárgyak most még Miskolcon „tartózkodó csoportjának” egy része látható. (Ágotha Tibor felvételei) Ötmilliárd mozilátogató Az elmúlt évben a szovjet mozikat 4 milliárd 700 millió néző látogatta. 1971-ben ez a szám eléri az 5 milliárdot. A Szovjetunió lakosai évente átlagosan 19-szer — a városi­ak 21-szer — mennek moziba. (A háború utáni években Európában az optimális mu­tató 12, de azóta ez a szám állandóan csökken.) a sok búza dik emeletre. Feri, Pista a liftajtóhoz állt, én a lépcsőnek vettem az utam. Meglepődve szóltak utánam: — Csak nem gyalog mégy?! Perce sincs, hogy mozgásínségünkre panaszkodtunk, és tessék, mit sem okultak belőle, ettől a kevéske gyaloglástól is elcsábítja őket a kényelem megszokottsága. Odavetettem nekik: — A minap hallottam a tv-ben: szívinfarktus ellen a leg­hatásosabb óvszer a lépcsőmászás. Jöttek utánam. Ütünk végén, miközben kifújtuk magun­kat, megint visszakanyarodtunk a témához. Furcsa szerzet az ember. Sok mindennel tisztában van, hiszen észlény, mégis, amikor ismereteit önmagára kellene alkalmaznia, rögvest megesik a baj. Bizony,, jobban aludna a szellemi dolgozó, ha kicsit tornászna, a hivatalból gyalog menne ha­za, a liftet átengedné az öregeknek és terhes nőknek. Szó­val, strapálná magát, nem szolgáltatná ki mozgást kívánó- szomjúhozó szervezetét a kényelem eszközeinek. Végül is az embert a munka, mégpedig a fizikai munka tette em­berré, szervezetünk bosszút áll az egyoldalú, szellemi tevé­kenységért. Lám, annak a tyúknak volt magához való esze, kapart a búzában, megdolgozott azért, hogy jólessék neki az étel. Apám valószínűleg tanító szándékból mondta, amit mon­dott, de hogy most eszembe juthatott, arra enged következ­tetni, hogy jelentősége túlmutat a pedagógián — a nevelő célzatú példázatokat el szoktuk felejteni. A modern kor emberének nem kis gondot jelent a nyu­godt pihenés megvalósítása. Ügy tűnik, a szaporodó szabad idővel arányosan növekszik a pihenés nehézsége — már is­kolája is van, főleg a szellemi foglalkozásúakat kell taní­tani a pihenésre. A megdolgoztatott szellem szereti az ébren. létet, nehéz elaludni. Mit tesz az ember, ha látja, hogy az el- álvás nem megy, az óra viszont megy, szinte száguld bele az éjszakába? Kétségbeesésében altatószerhez folyamodik, hogy átsegítse magát az álomba. Másnap viszont szellemi­leg fáradtnak, kicsit „ütődöttnek” érzi magát, s hogy fel­frissüljön, megiszik egy-két feketét. Hatás és ellenhatás hul­lámverésében élünk, aminek szükségszerű következménye az idegek megromlása, a rossz közérzet. Vigyázzunk tehát, ne váljunk a kényelem áldozataivá. A tyúktól is lehet valamit tanulni... GULYAS MIHÁLY ROBBANÁS A GYUTACS­ÜZEMBEN Két munkás meghalt, há­rom pedig súlyosan megse­besült, amikor egy Osló kö­zelében levő bányagyutacs üzemben robbanás történt. KIGYULLADT A HAJÖ Reggel a Mexikói-öbölben kigyulladt a Nordhaff nevű nyugatnémet teherszállító ha­jó. A fedélzetén tartózkodó 22 főnyi legénységből egy ember életét vesztette. A tűz oka ismeretlen. SE TAXI, SE KÁVÉ Az olasz fővárosban igen nehezen lehetett tegnap egy csésze kávéhoz és taxihoz jutni, vagy múzeumba men­ni a kávéházi, éttermi, köz­lekedési és múzeumi alkal­mazottak 24 órás sztrájkja miatt. A kilátásba helyezett 12 százalékos adóemelés miatt tiltakoztak. SZERENCSÉTLENSÉG A BÁNYÁBAN A varsói lapok közölték, tegnap délután az Opole kör­nyéki „Rokitnics” szénbányá­ban 500 méter mélységben erős sújtólégrobbanás tör­tént. A robbanás 19 bányászt betemetett, vagy elzárt a vá- jatoktól. Közülük nyolcat azonnali akcióval sikerült ki­menteni. Bár sérüléseket szen­vedtek. életük nem forog ve­szélyben. A többiek megmen­téséért folyik a küzdelem. TÉTLENÜL SZEMLÉLTE Dél-afrikai vízísíelő csapat érkezett Sydneybe. A csopor­tot a repülőtéren Apartheid- ellenes tüntetők fogadták. A tüntetőkre viszont ausztrál neonácik támadtak rá lesből. Hatalmas verekedés robbant ki. arp't a rendőrség tétlenül szemlélt. OLCSÓBB LETT Bulgáriában a kormány ha­tározata értelmében március 25-től átlagosan 13,7 száza­lékkal csökken a hazai gyárt­mányú tv-készülékek, továb­bá 15 százalékkal a műszál­lal kevert gvapjúkötöttszövet áru kiskereskedelmi ára. FEL­FÜGGESZTETTEK A POLITIKAI JOGOKAT Az ugandai katonai kor­mány két esztendőre felfüg­gesztette a politikai jogokat. Ezzel betiltotta az olyan jel- .legű tüntetéseket, azoknak a zászlóknak, egyenruháknak a használatát és olyan iratok kibocsátását, amelyeket poli­tikai szervezetekkel lehet összekapcsolni. TANÄROK A BÖRTÖNBEN A kolumbiai Medellin 200 elemi Iskolai tanárát zárták a börtönbe az antioquiai tar­tomány kormányzójának ren­deletére. Valamennyien részt vettek abban a két nappal ezelőtt lezajlott éhségsztrájk­ban, amelyben a pedagógusok fizetésemelését és az oktatási rendszer megreformálását kö­vetelték. A letartóztatottak között 96 nő is van. VISSZAVONUL Frank Sinatra közlemény­ben jelentette be, hogy vissza­vonul a színpadtól. Az ameri­kai szórakoztatóipar és köz­élet egyik legszínesebb figu­rája harminc esztendőt töltött a színpadon és a kamerák előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom