Déli Hírlap, 1971. március (3. évfolyam, 50-76. szám)
1971-03-25 / 71. szám
hívói az otthontól „Nagy falu“ a Selyemréten Háromszáz szobájával 1200 vidéki építőmunkásnak ad otthont a BÁÉV selyemréti munkásszállója. A többségben levő borsodialton kívül sok szabolcsi, bihari lakója is akad a „nagy falunak”, ahogy egymásközt emlegetik a szállót. Mert Hajdú és Szabolcs megye sok községében kevesebb embert számlálnak ezernél. A többség hét végén összecsomagol, és ki vonattal, ki autóbusszal indul haza, a falujába. Ilyenkor csendes a hatalmas szálló, csak a személyzet dolgozik, hogy mire a lakók visszatérnek, minden rendben, tisztán fogadja őket Alapítók és vándorlók — Évente 700-an mennek el tőlünk. Egy részük beköltözik Miskolcra, mert lakást kap, ezekkel együtt örülünk — mondja Haraszti Árpád gondnok, majd így folytatja: — A fiatalok közül ugyancsak szép számmal ide nősülnek a városba. Sajnos nagy a vándorok száma is, akiknek nem lehet eléggé a kedvükben járni ahhoz, hogy néhány hónap után odébb ne álljanak. Az idén alig több, mint két és fél hónap alatt 427-en mentek el. Köztük sok az olyan vándor is, aki Baranyától Biharig végigjárta az építővállalatokat, és még mielőtt megmelegedne, veszi a kalapját. Gyakran kisebb csoportok verődnek össze olyanokból, akikkel elsősorban a munkahelyen van baj. Az összeszokott kollektívák ugyanis itt a szállóban hamar kijózanítják a renitens- kedőket. Senkinek sem végállomás Négyen üljük körül a csinos vendégszoba asztalát. Drosdik Tibor gépkezelő szólal meg elsőnek: — Az apám harminc évig járt be Hernádvécséről mindennap. Éjjel egykor kelt, esőben, hóban talpalt a vasúiig, hogy időre beérjen. Nekem ez az élet nem felel meg. Munka után kell a pihenés, a kikapcsolódás. Tizennégy éve élek munkás- szállásokon. Akkor kezdtem, amikor még harmincán szorongtunk egy szobában és reggel egyetlen lavórra várt a rosszul pihent társaság. Akik ott kezdtük, nem adjuk fel könnyen a jelenlegi kényelmet. Egy hónapban kétszer házhoz jön a színház vagy a színháztól valaki, hetenként a legfrissebb filmek kerülnek vászonra, de van sakk-szoba, pingpong-terem is. Nemcsalt ágyak közt élünk: az vigasztalanul szomorú környezet lenne. Bár vannak tíz éve a szállóban lakók is, senki sem akar itt megöregedni. Tavaly tizenkétezer forintot gyűjtöttem össze terveim megvalósításához. Albérletben ez reménytelen vállalkozás lett volna. Heti százötvenből Jurán Kálmán és Takács Imre a legrégebbiek közé tartoznak. Még emlékeznek arra, amikor sértődést okozott, ha a butykossal érkezőket rendre intették, ne nézzék italboltnak a szállót. A borozgatás kiment a divatból, ha olyan áron is, hogy némelyek alaposan ráfizettek erre. — Akik vidékről járnak be, azért vállalják a családtól való távollétet, mert itt magasabb keresethez juthatnak. Ha viszont valaki nem tud vigyázni a pénzére, a családnak annyi sem jut, amennyit otthon kereshetne — így beszél a szigorú beosztásról Takács Imre. — A legtöbben heti száz—százöven forintból élünk. Ebből van az ebéd, a reggeli, a vacsora, persze kedvezményes áron. No, meg a cigaretta és az utazás. Aki a pénzénél akar maradni és fél a sok adósság gondolatától is, az a falak között tölti el szabad ideje nagy részét. Én a fiammal lakom egy szobában. Nagyon elégedett vagyok. Hasonlóképpen gondolkodik ő is. Mindent megtalálunk itt, amivel jól eltolthet- jük az időnket. Tizenötezer kötetes könyvtárunk van, jobbnál jobb olvasnivalóval. Kimondhatalanul is megfogalmazódik azonban: a programokkal színesített délutánok és esték egymásutánjában is van azért valami monotonság. Minden ezekkel sem tölthető, hiszen a család csak a hét végén oldja fel bennük igazán az emberi közelség utáni nosztalgiákat. NAGY JÓZSEF Inspekciós autószerelő kisiparosok Újjászervezik és kibővítik a várható nagy nyári autó- forgalom időszakára a KIOSZ autószerelő szakcsoportjának inspekciós hálózatát. Ez azt jelenti majd, hogy minden szombat déltől vasárnap este 8 óráig és az ünnepnapokon szintén a város területén néhány kisiparos ügyeletet tart, áhová a meghibásodott kocsikkal fordulni lehet. A város négy bejáratának közelében informáló táblákat helyeznek majd el az éppen soros ügyeletes kisiparos nevével és címével. Az inspekciós táblázat elkészítése után ezt a könyvecskét a rendőrséghez is eljuttatják, hogy ez a szerv is tájékoztathassa az úton veszteglő járművek gazdáit. A szolgáltatás 20—25 taggal indul majd be, s igen komoly vállalásnak számít. Aki ide belép a kisiparosok közül, arra nézve kötelező érvényű az elvállalt inspekciós szolgálatok teljesítése. V* >/*£****» A Gordon jelöltje A Vörösmarty utcából nyíló mesterember-sikátorok körzetét nevezi a népnyelv Gordonnak. Ebből egy rész, együtt a Kun Béla utcai szövetkezeti lakóteleppel, valamint a vasúti felüljáró alatti Lenke és Sarolta utcák környékével alkotja a 8-as számú tanácsi választó körzetet. Ha az ember rendszeresen járja ezeket a területeket, felfedezheti a régi Miskolcot, hiszen számos helyütt hiányzik az alapvető közművesítés. A környék épületeinek jó része szanálás előtt áll. Nagyobb átmeneti fejlesztésére nincs kilátás. A negyedik ötéves tervidőszak folyamán inég biztosítania kell a tanácsnak az ottani házak lakhatóságát, — jelentősebb beruházás nélkül. A szanálások itt az ötödik ötéves terv időszakában indulnak majd meg. És mi lesz addig? — Addig nem lesz könnyű feladat itt tanácstagnak lenni — mondja a körzet tanácstagjelöltjének megválasztott Pénzes Géza, — ön építészmérnök. Külön szerencse, hogy egy ilyen teljesen átépítendő környék esetleges tanácsi képviselője, egyszersmind az építészet jó szakembere is. — Jóllehet a. Miskolci Tervező Vállalatnál vagyok irodavezető mérnök, előre ki kell jelentenem, hogy nem az én irodám készíti e terület terveit. Ezzel nem azt mondtam, hogy nem is törődöm majd a tervekkel... Ha szükség lesz rá, a jövőben nem mint tervező irodai dolgozó, hanem mint a közvéleményt képviselő városi tanácstag kívánnék beleszólni a vállalat munkájába. , — A jelölőgyülésen megemlékeztek az ön korábbi tanácstagságáról. — Igen, az első kerületben voltam a Kun Béla úti 207 lakásos szövetkezeti lakótelep küldötte. Mondanom sem kell, akkor könnyebb dolgom volt: a lakótelepen minden megvan, a közművektől kezdve a parkokig, a bevásárló központig. A mostani 8. as körzet többi területét is ebben az időszakban ismertem meg, el-ellátogattam az itteni tanácstag fogadónapjaira, az ő meghívására, s így tisztában vagyok a kerület problémáival. — A jelölőgyülésen a Lenke utcaiak már fel is emelték szavukat területük csatornázásáért. — Látja, éppen ez lesz a nehéz, mindenekelőtt segíteni, de ugyanakkor meg is magyarázni, hogy nagyobb beruházásokat nem indíthatunk ezen a területen, ahol öt-hét éven belül egy teljesen új lakótelep áll majd. — A 8-as számú jelölő körzetben 120« szavazásra jogosult polgár él. A jelölőgyii- lésen négy százalékuk vett részt. Tehát akad Itt még nemcsak anyagi, gazdasági jellegű, hanem szellemi tudatformálási feladata is a tanácstagnak. Hogyan lát majd hozzá ehhez? — Stencilezett tájékoztatókkal, plakátokkal, lakótelepi makettek segítségével szeretném megismertetni az itt lakókat e terület jelenlegi problémáival, azok összefüggéseivel, s a nem is olyan távoli jövő eredményeivel. Egyszóval: sok tervem van, de ezek megvalósításához mindenekelőtt el kell nyernem még április 25-én a választópolgárok bizalmát (nyakas) 3(e A Bláthy Ottó Villámot- energiaipari Szakközépiskola negyedikes tanulói hetente két órát „dolgoznak” az iskola géptermében. Bal oldali képünkön: Csenkés Zoltán és Holl özi Julianna szinkro- nozik. Jobb oldali képünkön: Tárczy Tibor és Jordán Katalin a kisfeszültségű kapcsolótéren „zongorázik". Ezen a berendezésen — gombnyomásra — a nagy erőmüvekéhez hasonló üzemzavarokat lehet előállítani, amiket aztán a fiatalok gyakorlatként elháríthatnak. (Ágotha felv.) Megjelentek a vitorlázók a város lelett Az MHSZ repülős klubjának motoros és vitorlázó gépei február 18-án és 19-én estek át a műszaki szemlén. A tavasz első bizonytalan beköszöntésére magasba szökkentek a motoros és vitorlázó „pillangók”. Két hete rendszeresen megjelennek Miskolc külső kerületei fölött tavaszidézőn. Félelem és közösség Disc Jockey a Polóniában Alkoholmentes, Disc Jockey rendszerű zenés összejövetelein az egyetemi Pop Klub igen népes, lelkes tábort alakított ki önmagának, amelynek jó része miskolci fiatalokból áll. Nemrégiben a klub vezetősége fölkereste a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat vezetőjét, és felkérte, biztosítson lehetőséget a Pop Klub működésére a belváros területén, Az ötlet úgy látszik tetszett az illetékeseknek, mert az egyetemisták irányításával működő klub az elmúlt kedden megkezdte működését a Polónia presszójából erre a célra függönnyel leválasztott helyiségben. A klubban a műsorszervező Disc Jockey minden alkalommal különböző együtteseket, stílusirányzatokat mutat be, felvételvariációkat ismertet... egyszóval tájékoztatást nyújt a beat és a jazz világáról. A Pop Klubba — miként az egyetemen — a diákok szedik a belépőt, és ők állapítják meg, kik mehetnek be erre a rendezvényre. amely hetenként két alkalommal, kedden és csütörtökön délután hattól kilencig szórakoztatja igényesen a fiatalokat. — Miért verekedtél? — Nem is tudom. Előtte fizetés volt, ittam. — De miért éppen a 100. sz. Szakmunkásképző Intézetből ki jövőkbe kötöttél bele? Mit gondoltál közbén, mikor ütöttél? — Azt, hogy ezek vidékiek, idegenek. — Te hol laksz? — Vasgyári vagyok. — No, és téged ütöttek már máshol emiatt? — A Forinton a belvárosiak. — Ügy tudom, három szakmunkástanuló jött szembe, s ti a barátoddal ketten voltatok. Amikor megütötted az egyiket, mit csinált a két társa? — Néztek, mint a moziban. B. Zoltán, gúnynevén öcsi, Dagadt, március végén lesz 17 éves. Egyszer már volt bíróság előtt: üres üvegeket emeltek el, s tettek pénzzé barátjával. Most a 100. sz. Szakmunkásképző Intézet előtt ütött és fejelt le három tanulót és egy nevelőt. Társasága többnyire azokból a fiatalokból került ki. akiket a Marx téri galeri tagjaiként már el is ítélt a bíróság. o L. Sándorral, az egyik sértettel találkozva önkéntelenül is visszaemlékezem B. Zoltán szavaira: vidékiek, idegenek. L. Sándor tősgyökeres miskolci, s nem tudok rajta felfedezni egyetlenegy „vidékies vonást” sem. Igaz, az a másodéves géplakatos osztály, ahová jár, fele-fele arányban áll városiakból és falusiakból. Az utóbbi hónapokban őket is rendszeresen megvámolta a galeri az utcán, a moziban, a Bartók Béla Művelődési Központ táncos rendezvényein. — Kit bántottak meg kö- zületek? Sokan mutatnak az egyik hátsó padban ülő, cipóarcú, egészséges fiúra: lefejelték. — És a társaid mit csináltak? — Nem sokat. Különben, mikor magamhoz tértem, az a két tag már elpucolt. A kihallgatáson a B. Zoltán által sértettek közül csupán egyetlenegy nem vallott ellene. jóllehet a többiek bizonyították, hogy őt is érte ütés. Ez a fiú egyedül mesteréhez volt bizalommal, aki szintén sértettje ennek az ügynek: amikor B. Zoltán verekedni kezdett, 6 sietett oda. hogy lefogja, de az az arcába vágott és elmenekült. — Félek — árulta el a tanuló. — Azért nem vallók ellenük. Mert ha megtudnák, hogy azt tettem, bosszút állnának. Ha nem most, egy-két év múlva... akkor o A sértettek a 100-as intézetből kerültek ki. Ugyanennek az intézménynek az egyik tanára egy másik felnőtt segítségével két ilyen utcai vámszedőt elfogott és behozta őket az intézetbe, majd kihívta a rendőrséget és átadta a garázdákat. Ezzel nagy segítséget nyújtott a Marx téri galeri felgöngyölítéséhez. Nyilván erőt adott neki mindehhez az, hogy egységesen maga mögött érezte a jogot, az igazságot. De a gyerekek — adott esetben — a nagyvárosba került vidékiek nem az elvont jogra, hanem mellettük levő társaikra figyelnek: vajon számithatnak- e rájuk?! Társadalmunkban megengedhetetlen, hogy egy garázda galeri egységesebb közösséget alkosson, mint a rendesen élő tanulók, dolgozó fiatalok egy csoportja. S hogy ez mégis előfordul, az két dologra hívja fel a figyelmet. Az egyik: a közösségi nevelés még sok kívánnivalót hagy maga után. A másik: a betyárbecsület szolidaritásában élő galerik igen könnyen újratermelődhetnek akkor, ha I nemes célokért szolidáris kis közösségek nem alakulnak ki kellő számban, velük szemben a dolgos mindennapok során. NY. SZ.
