Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-10 / 34. szám

Nemzetközi magvetők Vajon tulajdonítható-e a madaraknak, hogy a magok elkerülnek a Föld egyik ré­széről a másikra? Erre a kérdésre igyekezett választ adni egy tudós csoport az amerikai Science című folyó­irat hasábjain A feltetelezés valóban ér­dekes, mert választ kíván ad­ni a különböző növényi fa­jok elterjedésére. Mind ez ideig úgy tudták, hogy a magok csupán 2—11 órán át maradnak meg a ma­darak emésztő-berendezésé- ben, s ez az idő nem elegen­dő arra, hogy a madarak na­gyobb távolságokat repülje­nek be. Egy sor kísérlet azonban újabb fényt derített arra, hogy a magok akár 340 órán át is megmaradnak a mada­rak emésztőszerveiben úgy, hogy nem vesztik el csíra­képző hatásukat. Ennyi idő alatt pedig elképzelhető, hogy a madarak óriási távolságo­kat repülnek be. j)c Az Elektronikus Mérőműszerek Gyárában működés köz­ben kipróbálják a Gagarin Hőerőmű részére készülő ÉMG— 830-as számítógép által irányított automata vezérlőasztalt. Az öntudat futósza tagjánál Tízéves az ózdi ruhagyár ADH városfejlesztési • A park marad • Bevásárló központ • Lépcsős járdák fóruma Mint múltheti fórumunk­ban említettük, több olvasónk részletesebb felvilágosítást kért az összekötő városrész — István tér és Győri kapui lakótelep között — 1975-ig megépülő szakaszának ter­veiről. Ma ismét ezeknek a kéréseknek igyekszünk ele­get tenni. A levélírók helytelenítet­ték a Tizeshonvéd utca két­irányú úttá való kiszélesíté­sét: felvetették, hogy ez csak a park rovására és a szökő­kút mögötti lakótömb északi szegélyének lebontásával le­hetséges. Ebben az esetben viszont értékes házakat kell szanálni. Megéri-e ez? A Hunyadi és Tizeshonvéd utca kétirányúsítása valóban megköveteli a jelenlegi út­test szélesítését, amely mini­mális mértékben érinti maid az István tér zöldterületét is. A park felőli sáv kialakí­tása azonban a zöldterület­ből legfeljebb 7 métert vesz igénybe. Ugyanakkor — köz­vetlenül a szökőkút előtt — a park jelenlegi 45 mé­ter széles sávját a tér Hoffmann Ottó utcai ol­dalának kiépítésekor újabb, 12 méteres sáv­val toldják meg. közelebb helyezni a domb­oldalhoz.) A bontást — a tervek szerint — az István tér­től a Kilián-közig, illet­ve a Kommün utca nyugati sarkán álló eme­letes épülettől a közúti igazgatóság székházáig végzik el. idővel „átveszik” a kiépülő északi és déli tehermentesítő utak. A terv külön érdekessége, hogy az István tér és a Győri kapu között felépülő la­kóterület központját a Szent Anna templommal szemben alakítják ki. Az új út így a templom előtti szakaszon tér el leg­kevésbé a jelenlegi nyomvo­naltól. Ezen a helyen a szé­lesítést inkább a déli oldal felé hajtják végre. A kiala­kítandó úttest szélessége azonban ennek ellenére se­hol sem haladja meg a 18— 20 métert. De erre nem is lenne szükség, hiszen a vá­ros kelet—nyugati irányú for­galmának lebonyolítását Itt kap helyet a környék De- vásárló- és intézményköz­pontja is. Közvetlenül a templommal szemben egy 150 méter hosszú, 60 méter széles, centrális elhelyezke­désű teret képeznek ki. A tér déli oldala és a Szinva közötti területen építik fel a kereskedelmi létesítménye­ket. Itt kap helyet a város új lakberendezési áruháza is. L. P. Szabálytalan szabványboríték „Azt látni Ítéli, ahogy egy 40 éves no, aki negyedszáza­dot töltött otthon, a tűzhely mellett, szomszédasszony környezettel megáldva, s pletykába fojtott vélemény- nyilvánításig jutva csak, ho­gyan ébred — nem túlzók — öntudatra, hogyan szabadul fel itt.” Vas Erzsébet 1970- ben végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi. Egye­tem levelező tagozatán, az ipari szakon. Október óta dolgozik a Debreceni Ruha­gyár ózdi gyáregységében, beszélgetésünk színhelyén. Friss megfigyelő és van ösz- szehasonlítási alapja. Koráb­ban az Ózdi Kohászati Üze­meknél dolgozott, ahol sza­vai szerint „a férfiak domi­náltak, a nők csak mint vég­rehajtók tevékenykedtek.” Nem csoda, hogy fellelkesí­tette új munkahelyének lég­köre, melyben a nők egyen- rangúakként nvilvánulnak meg, részt vesznek a dönté­sek meghozatalában, ők a kezdeményezők és a végre­hajtók is egyben. * A Debreceni Ruhagyár óz­di gyáregysége ez év január­jában volt tízéves. A tízes szám — misztika nélkül — jellemzi az üzemet, hiszen kezdő létszámának éppen tízszerese, 1100 fő dolgozik jelenleg két műszakban a futószalagok mellett. Az it­teni átlagkor 26 év. A dolgo­zók 93 százaléka nő. Négy­százhatvanegy egygyermekes, 223 kétgyermekes, 43 a há­romgyermekes asszonyok száma. Huszonkilenc szocia­lista brigádban 787 fő dol­gozik. A betanított és a szak­munkások átlagkeresete 1533 forint, a műszakiaké 2370. Ózdon e gyárrészleg létre­jöttéig pangott a női munka­erő. Kétezerötszáz asszonyt és lányt képtelenek voltak elhelyezni az illetékesek. Ál­talános tapasztalat szerint elsősorban azok az asszonyok kerestek munkahelyet, akár 40 évesen is, 2—3 gyermek­kel otthon —, akiktől családi életük alakulása megkövetel­te, hogy saját biztos jövede­lemhez jussanak. * „Endliző vagyok, tisztázó varrógép mellett dolgozom. Vasalónőként kezdtem, négy éve. Tizenhat éves kislányom itt varró-tanuló, két kisebb fiam még általánosba jár. Ezernégyszáz forintot kere­sek átlagosan. Ha segélyt kértem, még mindig megad­ták. Hogy váltottam-e a négy év alatt? Azt hiszem, igen. Én olyan szótlan voltam, csak tűrni tudtam. Ma, kü­lönösen a brigádgyűléseken, én is elmondom a vélemé­nyem. A múltkor ezért az egyik fiatalasszony még meg is haragudott rám. Ott akar­ta hagyni a "--ülést, mert hogy a férjé nem tűri a ké­sőbbi hazajárást. A brigád közös dolgairól volt szó és megmondtam neki, hogy férjhezmenetelétől még ő ugyanúgy idetartozik, mint közülünk bárki más — mu­A Magyarhoni Földtani Társulat rendezvényei Vezetőségi ülést tart feb­ruár 11-én, csütörtökön dél­után a MTESZ miskolci székhazában a Magyarhoni Földtani Társulat helyi szer­vezete. Az ülést két érdekes előadás követi. Az első a Nógrád- és Heves megyei piroMasttikumok komplex vizsgálatával, míg a másik a rudabányai hegység keleti pereme alsóm.iocén konglo­merátum földtani korával és szerkezeti helyzetével fog­lalkozik. Csökkentett munkaidőben Az elmúlt esztendőben Miskolc vállalatainál, szövet­kezeteinél mintegy 41 ezren dolgoztak csökkentett mun­kaidőben, másfél ezerrel töb­ben, mint 1969-ben. A csök­kentett munkaidőben dolgo­zók száma az idén tovább nő, s várhatóan meghaladja majd a 43 ezret. tatkozik be Takács Mátyás- né. A fiatal Fazekas Erzsé­bet KISZ-titkár hozzáfűzi: a házasság — sajnos — még mindig olyan határvonal a nők életében, amit férjeik húznak meg. Legjobb akti­vistáinkat veszítjük el egyik napról a másikra azzal, hogy férjük szabja meg időbeosz­tásukat ... * Az embert nem csupán a csalad neveli. Az ma már Ke­vés. Neveli az iskola, a mun­kahely stb. És a fő kérdés éppen az, hogy most már ezek hogyan, milyen hatéko­nyan és mire nevelnek?! Az ózdi ruhagyár ipari bázis, könnyen leírható gazdasági mutatókkal. De hogy leírjuk társadalmi tudatformáló ha­tását, emberi mutatóit, azzal kevesebbet törődünk. Pedig alapítása elsősorban társa­dalmi esemény volt... egy olyan mozgás elindítója, melyre ezer szónok sem lett volna képes: a szén és acél féríiainak városában az asz- szonyok, lányok kezébe adta az önállóbb emberi élet le­hetőségét ... Éljenek vele! Így az István tér zöldterü­lete végső soron több mint 600 négyzetméterrel növek­szik. Lényeges változtatást az útszélesítés csak a Szabó La­jos utca torkolatától az Esz­perantó tér felé eső szaka­szon követel. Ezt egyrészt úgy oldják meg, hogy a Tizeshonvéd utca északi oldalán álló ház­Mint ismeretes, a posta január 1-én vezette be a szab­vány boríték-rendszert. Annak idején lapunkban azt is meg­írtuk, hogy a levélszekrények oldalára felragasztanak egy lapot vagy borítékot, amelyen bárki ellenőrizheti, hogy kül­deménye megfelel-e a szabványos méretnek. Az illetékesek annak rendje és módja szerint el is látták a postaládákat a szabványboritókökkal. De itt kezdődött a baj. Még alig telt egy hónap, s a postaládákról már le is szag­gatták az ellenőrző lapokat. Vagy teljesen letépték, vágj’ csak részben, de akkor is úgjr, hogy ne lehessen hozzámémi a levelet. Mindössze egy-két olyan postaládát láttam a vá­rosban, amelyen még „viszonylag” teljes épségében megvan a szabványboríték. Ámbár az is lehet, hogy már ezek sin­csenek ott.) Kik tépkedték le és miért? sort végig lebontják. A helyükre épülő új lakó­házakat pedig kissé észa­kabbra, a domb aljára tele­pítik. így az út szintjétől magasabbra kerülő lakó­házakat a Magdolna utcától a Szent Anna templomig lép­csős járdákkal látják el. Az úttest szélesítése azon­ban a Tizeshonvéd utca déli oldalán is szükségessé tesz részleges szanálásokat. Az úttest új nyomvonalát már eredetileg is úgy jelölték ki, hogy az utca déli oldalán álló épületek közül csak az értékesebbek maradjanak meg. (A villamosvágányokat azért kell néhány méterrel Én már arra is gondoltam, hogy bizonyára azért „távoli- tották” el a postaládákról a borítékot, hogy otthon helyben is bármikor ellenőrdzn' tudja az illető azt, hogy küldeménye szabványos-e, vagy eltér a megengedett méretektőL Persze, meglehetősen hamar rájöttem arra, hogy ez a teóriám nem helyes, már csak azért sem, mivel a legtöbb levélszekrény­ről nem teljesen „távolították el” a szóban forgó lapokat, hanem csak kis részét tépték le. Ha véletlenül úgy sikerült leszaggatni, hogy ahhoz netán még hozzá lehetett volna mérni a küldeményt, ott „gondos” kezek az egész borítékot összefirkálták, természetesen ügyelve arra, hogy használ­hatatlanná váljon a szabvány. Lehetne találgatni azt, hogy kik tépték le! És hogy miért? Nem hiszem, hogy erre lehetne okot találni. Ennek áz egy­szerű kis papírdarabnak gyakorlatilag néhány fillér az ér­téke. Nem lehet eladni, nem lehet elzálogosítani. Használni is csak arra a célra lehet, amire odaragasztották... De ak­kor mégis miért tépik, miért szaggatják le? Talán heccből?’ Jó lenne rajtakapni és felelősségre vonni a pusztítókat! (bóta) BALTIKUMI UTAZÁS Az egyetem alapítója: Báthori István O Űji'a repülök. Fentről jól kivehető, hogy a Litván Szocialista Szovjet Köztársaságban kevés a falu: az emberek túlnyomó több­sége tanyákon él. A másik dolog, ami feltűnik: rendkí­vül sok a tó. Vilniusz. a festői szépségű város a Nerisz és a Vilnelé folyók találkozásánál épült a Neris völgyének a teraszaira. A folyó két részre osztja a várost. Vilniusz geometriai középpontjában emelkedik a Várhegy, a Gediminas tor­nyával, a tetejét piros, fehér, zöld, a mienktől eltérő sáv­beosztású litván lobogóval. A Várhegyre, illetve a bástyára nem vezet fel sem sikló, sem felvonó, mindenki kénytelen megmászni a csaknem Gel- lért-hegynyi magasságot, hogy azután a fáradozásaiért cserébe csodálatos körképet kapjon ajándékba a XVI. századi erődítmény bástyá­jával. Az óváros utcain sétáivá egy emléktáblán Adam Miczkiewicz nevét fedezem fel. Az emléktábla szerint valaha itt lakott a nagy len­gyel költő, aki annak idején a vilniuszi egyetemen tanult. Szombat lóvén, belülről sajnos nem láthattam az egyetemet, csupán rendkívül hangulatos reneszánsz épüle­teit, kedves udvarait tekint­hettem meg. Az ősi egyetem hét fakultásán tízezer hall­gató tanul. Az oktatás litván nyelvű. A XVI. században alapított vilniuszi egyetem­nek magyar vonatkozása is van: alapítója erdélyi feje­delmünk, Bátori István lengyel király volt. Már a Gediminas tornyá­ból jól látható, hogy Vil- niuszt félkör ívben modern lakónegyedek övezik. Ezek épületei, épületcsoportjai gondosan és nagyszerűen il­leszkednek a természetes környezetbe. Vilndusztól autóval félórára van Trakai, Litvánia hajdani fővárosa. A festői tó közepén sziget, rajta fejedelmi kas­tély. A tó engem valahogy Martonvásárra. közelebbről a Brunswick-kastély parkjának kis szigetecskéjére emlékez­tetett. Ott ugyan nincs kö­zépkori várkastély,- mint Trakaiban, nem is a fahidak hasonlósága vezetett erre, inkább a hangulat emlékez­tet Martonvásárra. A vár maga viszonylag jó állapot­ban maradt és kitűnően restaurálták. A bástyákról viszont Shakespeare Hamlet­iének történelmi színhelye, Helsingör jutott eszembe. A látogatás a késő délutánba hajlott, s a hirtelen alkony­ban, a párás, ködös levegő­ben szinte vártam: az egyik bástya mögül megszólal Hamlet szelleme. Csak később értesültem, hogy gondolattársításom másban is megfogant: a nemrég forgatott szovjet Hamlet film a Trakai várban készült. * A Szovjetunió északi csücs­kében, a Balti-tenger men­tén levő észt, lett és litván köztársaság együttes területe alig kétszerese Magyaror­szágénak. összlakosságuk fele a miénknek. Mindenek­előtt sajátos kultúrájuk, egyéni varázsuk az, amely . megragadja az embert. Az észtek rokonaink, s nyilván ezért állnak közel hozzánk, magyarokhoz. Lettország magas technikai kultúrájá­val, ügyes kezű munkásai­val, nagyszerű termékeivel a Baltikum műhelye. Litvánia nemcsak természeti szépsé­gével, s a fővárosában kö­zépkori építészeti remekeivel hívja fel magára a figyel­met, hanem azzal is, hogy a tejtermelésben Dánia után a második Európában, s az egy főre eső mezőgazdasági ter­melésben első a Szovjetunió­ban. A Baltikum népei sok történelmi hányatottságuk után, megőrizvén s tovább­fejlesztvén nemzeti hagyo­mányaikat. az elmúlt ne­gyed században meggyorsítot­ták felemelkedésüket, éa biztosították kommunista jövőjüket, a Szovjetunió sok nemzetiségű népeinek nagy családjában. (Vége) BOROS BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom