Déli Hírlap, 1971. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1971-02-16 / 39. szám

A mellette dolgosó ember Az élet kényszeríti a vállalatokat, hogy olyan korszerű termelő-berendezéseket keressenek és találjanak, amely az egyre jobban hiányzó munkáskezet pótolja. A leggyakoribb érv, amivel a műszaki fejlesztést „aládúcolják”, hogy kevés a munkáskéz. Azzal sem lehet vitatkozni, hogy egy-egy gyá­runk szinte csak pénzügyi lasszóval — azaz a fizetési ráigér- getések módszerével — képes feladatának végrehajtásához megfelelő szakembereket szerezni. De beszéljünk legalább ilyen őszintén a modernizálásra ösztönző másik tényezőről is: nem árt tudomásul venni, hogy jelenleg — átlagbér ide, pénzügyi megkötöttségek oda — a jó szakembereket vagy a keresett szakmák képviselőit, nem kis mértékben éppen a kiemelt bérrel lehet tartósan a gyárakhoz kötni. A kiemel­kedő szaktudást, a szorgalmat, a tapasztalatot, a megbízható­ságot, a vállalatoknak jól és egyre jobban meg kell fizetniük. Vagyis a végzett munka arányában kerüljön a borítékba a pénz is!... Ügyhogy ma már annyival többe kerül a jó munkaerő, hogy igenis érdemes mérlegelni — az őt helyet­tesítő drága gép vásárlását, és beszüntetni a munkásokért való állandó szaladgálást. Viszont azzal is számolni kell, hogy az új technika — ha nem is mindig többet, de — mást vár el az őt irányító munkástól. Kialakult, vagy kialakulóban van a gyárakban olyan szakmunkásréteg, akiken az auto­mate gépek, a nagy tudású berendezések kihasználása, teljesí­tőképessége múlik! Sok-sok tapasztalat igazolja, hogy a korszerű berendezések: a munkafegyelem növelésének legjobb eszközei. A technika diktálta munkafegyelembe, az óramű-pontossággal egymás­hoz kapcsolódó gépekbe, a másodpercre mozduló automata továbbítószalagba — nem lehet már „beleprogramozni” a lottózást, a kedvenc csapat témájának megvitatását, a sértő­döttséget a művezetővel, az otthoni „összekoccanás” miatti rossz hangulatot. A technika önmaga a legjobb fegyelmező erő. Előírja a tempót és nem tűri meg büntetlenül, hogy attól eltérjenek. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a korszerű ter­melőberendezések munkába-fogása nem egyszerűen csak a gazdaságosabb termelést teszi lehetővé, nem csupán a hiányzó munkáskezek pótlására szolgál, hanem nagyon sokat változ­tat az emberek eddigi élet- és munkakörülményein, gondol­kodásának, magatartásának kultúráján is. A széntüzelés megszüntetése, a nehéz fizikai munka áten­gedése a gépnek, a jobb üzemi közérzet is természetes vele­járója kell hogy legyen a modernizálódásnak. Azért fontos átgondolni mindezt, mert iparunk egyre több új gépet vásárol, a vállalatok vezetői azonban ennek csak a műszaki-gazdasági oldaláról beszélnek általában és a forintot számolva mérlegelnek. Nem kell hangsúlyozni, mennyire fon­tos a korszerűségnek ez a következménye. De másról is szó van! A mellette dolgozó emberről, azokról is, akik alkalmaz­kodásától és alkalmasságától, közérzetétől és lelkesedésétől függ legtöbbször a drága gépek sorsa, gazdasági hozama, mű­szaki képessége. „Mm és megtiszteltetés a képviselet ff Interjú Méhes Lajos elvtárssal Tegnap délután a Diósgyő­ri Gépgyár szakszervezeti küldöttei egyhangúlag sza­vaztak: a Vas-, Fém- és Vil­lamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének XXVI. kongresszusán vállalatuk szakszervezeti tagságának le­gyen egyik képviselője, kül­dötte Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, a diósgyő­rieket is tömörítő szakszer­vezet központi vezetőségének főtitkára. Röviddel a szava­zatszedő bizottság munkájá­nak befejezte után a Déli Hírlap nevében interjút kér­tünk Méhes elvtárstól. — Milyen érzéssel fo­gadta Méhes elvtárs, hogy a gépgyáriak a nyolc küldött egyikéül önt választották? — Nagy öröm és megtisz­teltetés számomra, hogy az ország második városa egy ilyen reprezentatív üzemének szakszervezeti , tagsága kül­döttként választott meg. Ilyen téren Borsodhoz im­már hagyományok kötnek, hiszen megválasztottak már országgyűlési képviselőnek, vagy, az elmúlt év őszén, az MSZMP X. kongresszusa kül­döttének. Mostani megvá­lasztásom tehát folytatása a személyem iránt megnyilvá­nuló bizalomnak. — ön, aki a kongresz- szuson hivatalból is részt vesz. Hogyan képviseli majd a diósgyőrieket? — Valóban, amellett, hogy egy nagy megtiszteltetésnek Készülődik a Kilimandzsáró-expedíció Eljut-e Kenyába a két miskolci? Még negyvenezer forint hiányzik az úthoz Ha semmi nem jön közbe, ez óv novemberében elindul­hat három és fél hónapos afrikai útjára a Magyar Természetbarát Szövetség Hegymászó Klubja, a Magyar Televízió és az NDK-beli IFA-cég közös Kilimandzsá- ró-expedíciója. Meghívást kapott az expe­dícióba két fiatal miskolci alpinista is, Bánhidi István és Dóczé István, a MEAFC Alpin Klub tagjai. Velük beszélgettünk arról, hogyan készülődik az expedíció a nagy vállalkozásra, milyen programjuk lesz, s mit vár­nak az úttól. II Núhiai-sivatagsn át Az expedíció előkészítése hosszú hónapok óta tart. Már összegyűltek a szükséges tér­képek, megfelelő ütemben haladnak az út technikai le­bonyolításához szükséges tár­gyalások, hamarosan meg­kezdődnek az alkalmasságot felmérő orvosi vizsgálatok, az oltások, s kialakult az út­vonal, a program is. Az expedíció tagjai repülő­géppel, a két, egyenként öt tonnás Diesel-Garant IFA- ' kocsi hajóval érkezik meg Alexandriába. Innen gépko­csikon folytatják útjukat Kairón, Asszuánon, Port Szu­dánon át Addisz-Abebába. Az első alpinista vállalko­zás az 5200 méter magas Mont Kenya két csúcsának két hét alatt történő meghó­dítása lesz. A hegymászók természetesen mindkét csúcs­ra felmennek, a tévések azonban — akik egyébként az egész útról háromórás filmet készítenek — csak a „könnyebbikre”. Ezt köve­tően az expedíció Nairobiba megy, majd megkezdődik a Kilimandzsáró két csúcsának, az 5985 méter magas Kibó- nak, s az ennél ugyan vala­mivel alacsonyabb, ám hegy­mászó szempontból lényege­sen „nehezebb” Mawenzinak a meghódítása. Tisztelgés az elnöknél és a császárnál Az eddig elmondottak is életre szóló élményt jelent­hetnek az expedíció tagjai­nak. Nem kisebb élmény lesz két kötelező látogatás sem. íratlan törvény ugyanis, hogy a Mont Kenya és a Kili­mandzsáró fehérbőrű meg­mászóinak visszafelé látoga­tást kell tenniök Nyerere tanzániai elnöknél és Hailé Szelasszié etiópiai császárnál, akik minden esetben fogad-, ják is a bátor hegymászókat. Ezt követően az expedíció a Núbiai-sivatagon keresztül visszautazik Alexandriába, ahonnan repülőgéppel, illetve a két IFjf\-kocsi hajóval tér vissza Európába —, majd valamikor 1972 februárjának utolsó napjaiban. 40 ezer forinton múlik Nem mindennapos vállal­kozásról van tehát sró, amely­nek — a miskolci alpinizmus eredményeinek elismeréséül — két miskolci is tagja le­hetne. Sajnos, csak lehetne, mert még nem biztos, hogy eljutnak oda, ahová miskol­ciak rajtuk kívül még soha. A meghívás ugyanis nem je­lenti a költségek biztosítását is. A tévések költségeit fe­dezi az MRT, az expedíció NDK-beli tagjaiét az IFA; a hegymászók költségeinek egy részét a szövetség — a többi részét azonban maguknak a hegymászóknak kell előte- remteniök, A budapestieknél nincs különösebb probléma, mert különböző vállalatok felajánlották segítségüket. Bánhidi Istvánnak és Dóczé Istvánnak, összes anyagi le­hetőségeiket figyelembe véve, még 20—20 ezer forintos tá­mogatásra lenne szüksége. A segítségnyújtást talán az a két vállalat kezdhetné, ahol a két fiatal alpinista dolgo­zik, a Diósgyőri Gévgyár és az Eszakmagyarországi Ál­lami Építőipari Vállalat... NYIKES IMRE teszek eleget, a kongresszu­son funkciómnál fogva is részt kell vennem, s ebből adódóan nemcsak a DIGÉP- et, hanem az ágazathoz tar­tozó összes üzemeket is kép­viselem majd. Ügy gondo­lom azonban, hogy ha sze­mélyemmel hozzá -tudok já­rulni ahhoz, hogy kongresz- szus elé a vasipar egészét át­fogó, országos fontosságú és aktuális kérdések kerüljenek, s ezen a kongresszuson jó határozatokat hozzunk, akkor a diósgyőriek érdekeit is jói fogom szolgálni, méltó lehe­tek bizalmukra. — Válaszából adódik a kérdés: melyek ezek az aktuális problémák? — Egy részük most, itt is szóba került. Nézzük például az öntvényellátás helyzetét. Az e területen megmutat­kozó hiányosságok nemcsak azt jelentik, hogy a DIGÉP- nek saját fejlesztési alapjá­ból 15 millió forintot kell majd átadnia ez Öntödei Vállalatnak, hiszen más „DIGÉP”-ek is hasonló ne­hézségekkel küzdenek. Vagy: számtalan problémát vetnek fel az új szabályozók által a nyereség növelését szorgal­mazó vállalati törekvések is. Aztán itt van a munkaerő­hiány, a túlórák kérdése, vagy az új ötéves tervvel, a kollektív szerződéssel kap­csolatos tennivalók sora. A kongresszuson arra kell majd törekednünk, hogy a sok-sok felvetődő kérdés pozitív megoldása érdekében irány­mutató döntéseket hozzunk. — Megítélése szerint a szakszervezeti mozgalom az utóbbi években lépést tudott-e tartani az éle­tünk egy sor területén, például a közgondolko­dásban, vagy a vezetők és dolgozók szemléleté­ben bekövetkezett válto­zásokkal? — Véleményem szerint nemcsak, hogy lépést tar­tott, hanem élénkítő hatással is volt rájuk. Ennek jó bi­zonyítékai a most folyó szakszervezeti választások is, amelyek egyértelműen iga­zolják: a dolgozók széles tö­megeinek megnőtt a bizalma a szakszervezeti mozgalom iránt. Ez a lépéstartás ter­mészetesen attól is függ, hogy mihez viszonyítjuk. Hiszen ha a dolgozók által támasztott követelményekhez mérjük, van még igazítani való. Még következetesebben, bátrabban kell harcolnunk célkitűzéseink megvalósítá­sáért. — Végezetül engedje meg, hogy ismét vissza­térjünk a helyszínre: milyen érzésekkel távo­zik Méhes elvtárs a DI- GÉP szakszervezeti kül- d öttértekezletér öl ? — Azzal a tudattal, hogy a küldöttértekezlet munkája jól tükrözte az elmúlt idő­szak fejlődését, eredményeit és gondjait. Véleményem szerint a küldöttek — ez ki­tűnt a hozzászólásokból is — Előadás szocialista brigádoknak Ipari termékeink és a vi­lágszínvonal címmel dr. Ho- ránszky Árpád, a megyei pártbizottság gazdaságpoliti­kai osztályának munkatársa tartott tegnap este a Bartók Béla Művelődési Központban nagy érdeklődéssel kísért elő­adást, melyet a részt vevő ipari munkások vitája köve­tett. Az előadáson a Lenin Kohászati Művek és a Diós­győri Gépgyár szocialista brigádjainak tagjai vettek részt. jól képviselték választóikat, s a dolgozók érdekeit. Őszin­tén mondták el mindazt, ami tetszik nekik és munkatár­saiknak, de a hiányosságok­ról sem feledkeztek meg. Ez a felelősségteljes és bátran bíráló magatartás különösen megnyerte tetszésemet. Ügy érzem, ez a fajta kiállás egész szakszervezeti mun­kánk továbbfejlesztésének is egyik döntő láncszeme. Ny. I. Megkezdődte!, a tanulmányi versenyek Hétfőn megkezdődött az 1970—71-es tanévi országos középiskolai tanulmányi ver­senyek első (iskolai) forduló­ja. A részvevők ezen a na­pon matematikából írták meg versenydolgozatukat. Kedden biológiából, szerdán fizikából, csütörtökön kémiából, pénte­ken orosz, szombaton pedig angol nyelvből készítenek dolgozatot. A közgazdasági szakközép- iskolák tanulói könyvviteli dolgozatukat február 22-én, hétfőn írják meg. Az iskolai forduló legjobb­jai indulhatnak majd az áp­rilisban’ sorra kerülő máso­dik (megyei) fordulóban. Az orosz és angol nyelvi ver­senyek országos szóbeli dön­tőjét az idén is a tavaszi szünetben tartják. Ébredés. (Szathmáry László felvétele) Sokba kerülhet A nyékládházi vasútállomáson tavaly öt, az idén pedig már két halálos és egy súlyos kimenetelű vasúti baleset történt. A szerencsétlenségek oka, hogy az utasok nem veszik igénybe a négy éve épített felüljárót; inkább vállalják a kocsikon keresztül való mászkálást, mintsem a néhány lépcsőnyi, de biztos és veszélytelen gyaloglást. A forgalmas pályaudvar be­mondója napjában többször is figyelmezteti az utazóközön­séget: ne járjanak át a vágányokon! Sajnos, nem hallgat­nak rá. A vasúti rendőrök megbüntetik a vágányokon keresztül járókat. Állandóan mégsem vigyázhatja rendőr a pályatest forgalmát. Ideje hogy belássák az arra járók: a vasút területe „veszé­lyes üzem”. A rendeletek az utazóközönség érdekében szület­tek, s megszegésükért igen nagy árat fizethetnek! (szántó) KISZ vezetőképző' iákor Február 12, és 14. között rendezte meg az Egyetemvá­rosban a KISZ egyetemi bi­zottsága a szokásos téli veze­tőképző tábort. Moldován Gyula, a városi pártbizottság titkára külpolitikai tájékoz­tatót tartott; dr. Romvári Pál, az egyetemi pártbizott­ság titkára az egyetemi párt- szervezet ifjúságpolitikai munkáját ismertette; a kö­vetkező félév feladatairól Gé­mes Károly, a KISZ egyete­mi bizottságának titkára szá­molt be. A főnyeremény: három személygépkocsi Már február elején meg­kezdődött - MUOSZ-sorsjegy árusítása. Ka ‘4 a posta- hivatalokban, a kézbesítők­nél, valamint a hírlapárusok­nál. A sorsjegy ára négy fo­rint. Húzás: 1971. március 21-én, a MUOSZ székházban. A főnyeremény egy Wartburg de Luxe, egy Skoda 1000 MB és egy Trabant szeméi vgép- kocsi. A főnyereményen kí­vül még sok más ajándék vár a szerencsés nyertesekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom