Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-18 / 14. szám
Tél a házgyárban Miskolci előadók külföldön A MTESZ két egy esületének nemzetközi kapcsolatai rádi, Svit-gyárral, a KeletIliik a jeget Csaknem 50 vízi jármű sorakozik a siófoki öbölben, amelyeket rendszeresen védeni kell a jég szorító ölelésétől. A Szig,liget motorossal naponta feltörik az öböl .jegét. hogy a telelőben veszteglő és javítás alatt álló hajókat károsodás ne érje. Az ügyeletes személyzet a hajók teste körül is állandóan töri a jeget. A téli napok sem eseménytelenek a siófoki kikötőben: sorra javítják a meghibásodott hajókat és felújítják az elhasználódott alkatrészeket. A MAHART balatoni üzem- igazgatóságához tartozó 40 hajón 35 ezer munkaórát dolgoznak a tavaszi kifutásig. A falu határából nézve furcsa képet mutat az alsó- zsolcai házgyár a téli ködben. Az üzem hosszan elnyúló épületsoraiból csak a szürke sziluett látszik. A hatalmas üzemcsarnokokban küszködnek a téllel. A szükség kényszerít A tél az építő- és az építőanyagiparban is próbára teszi az embereket. A házgyár üzemcsarnoka mögött hosszú sorban állnak a kiürítésre váró cementes vagonok. A hidegben ugyanis állandóan lefagy a „lefejtő" berendezés. Akadozik a vagonok kirakása, gyülemlik a kocsik sora. És csak most kezdték építeni a lefejtő berendezés köré a falakat, amelyek majd megóvják a hidegtől. — Persze, ezt hamarabb is megcsinálhatták volna! — jegyezzük meg. — Igaz. De mindössze kétéves a gyárunk. Nagyon sok műszaki hiányosság csak menetközben derült ki. Többnyire a gyakorlat és a szükség kényszerít a technológia megváltoztatására, átszervezésre — magyarázza Nagy Károly telepvezető. A surrant« szájánál Hatalmas, több emelet magasságú homokhegy tetejébe kapaszkodunk fel. Néhány lépésnyire tőlünk megindula mozdulatlannak vélt hegy. A homoktároló alatt a surran- tó, mint valami telhetetlen hasú óriás, hihetetlen falánksággal nyeli el a szomszédos betongyárból érkezett homokhegyet. A fagyos rögökbe összeállt halmok gyakran eltömítik a surrantókat. Ilyenkor aztán erőgépekkel verik szét a jeges homokot. Porhanyítják a buckákat. A szállítószalag állványáról hosszú kötelek lógnak. Ezek tartják fenn a gépeknek besegítő, a surran- tokba lapátoló munkásokat. Igazi légtornászinak való munka. Kovács József gyakran feljön a surrantó aknából a halom tetejére: ellenőrzi a szalag munkáját. Tizenhárom új egységet képezett ki, rendezett be és nyitott meg a harmadik ötéves terv során a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat. Ezek között vannak a Bortanya. a Panoráma, a Törpe söröző, a Katowice étterem, az átalakított Stadion étterem és a közkedvelt ínyenfolyosóin gőzfürdőbe illő meleg uralkodik. Gőzölik a befagyott, beszáradt homokot. A homokhegy tetején pedig a kezüket időnként fázósan dörzsölgető emberek lapátolnak. A tea A házgyári panelek utolsó útja itt a készáru-raktárba vezet. A szabadtéri tárolók huzatos folyosóin férfiak és nők dolgoznak. Kovács László három éve darukötöző. — Milyen védőitalt kapnak? — Az idén semmit! Tavaly teát adtak — válaszolja. A miértre nem tud válaszolni. A művezetőt ajánlja. A jól fűtött irodában Juhász István művezető első kérdése: ,Ki mondta, hogy nincs tea?” Majd telefont ragad és megérdeklődi a központtól, hogy is van ez? Kiderül; tea van. de csak a délelőtti műszaknak! A gyár konyhája ugyanis délután nem üzemel. Máshol pedig nem tudják megmelegíteni. Hosszas hallgatás után az adminisztrátornő is közbeszól* — De hiszen a múlt héten is kaptak egyszer teát!? Mire gondolhattunk? Nyilván nem telik rezsóra a sok millió forinttal^ gazdálkodó vállalatnak! SZÁNTÓ ISTVÁN cek boltja. A fenti egysegek jó részét tanácsi hozzájárulás segítségével sikerült felállítani. Hálózatfejlesztésük fő irányát a városrendezési elképzelések határozzák meg. Az új létesítmények részben tömegigényt, részben a helyi idegenforgalom igényeit elégítik A nemzetközi munkamegosztás szélesedésében, a szocialista integráció fokozásában rejlő lehetőségeket az egyesületi élet keretei között kihasználják a tudományos egyesületek is. A MTESZ Borsod megyei Szervezete, s ezen belül a különböző egyesületek, egyre szélesedő kapcsolatokat építettek ki az elmúlt években főleg a környező szocialista országok hasonló szervezeteivel. ♦ Konferencia Kassán A Közlekedéstudományi Egyesület miskolci szervezete és e szervezet csoportjai 1967-ben kötöttek barátságot a csehszlovák tudományos egyesületek kassai szervezeteivel. A két város szakemberei félévenként találkoznak, értékelik az együttműködési munkatervben rögzítettek megvalósulását. Csereelőadásokon, tapasztalatcsere- utakon, közös konferenciákon vesznek részt. Az idén, valószínűleg szeptemberben, Kassán rendeznek közös magyar—szlovák szállításkoordihációs konferenciát. A kétnapos konferencia részletes programját februárban vitatják meg. — Külföldi kapcsolataink ennél lényegesen szélesebb körűek — mondja Csabai Rudolf, a KTE miskolci szervezetének titkára. — Az elmúlt évben vendégül láttunk rendezvényeinken szovjet, bolgár, lengyel előadókat is. Van összeköttetésünk a Varsói Közlekedéstudományi Egyesülettel is, amelynek főtitkára már járt Miskolcon. Ebben az esztendőben a krakkóiakkal szeretnénk szorosra fűzni a barátság szálait, elsősorban a Miskolc— Kassa—Krakkó vasútvonal megteremtése miatt. szlovákiai Kémikusok Társaságával működik elsősorban együtt. Ebben az évben delegációcserére is sor kerül. A nyár folyamán 30— 40 miskolci, kazincbarcikai, leninvárosi szakember látogat Kelet-Szloválciába. s ugyanennyien jönnek onnan. Több éves barátságot ápol az egyesület az NDK-beli Magdeburgban. Együttműködési szerződésük értelmében, rendszeresen sor kerül szakemberek és kutatási eredmények cseréjére. Ugyancsak ez évben keresik meg ők is krakkói kollégáikat az együttműködés megteremtése céljából. Melnyikov profesz- szort, a kijevi Politechnikai Főiskola nagy hírű kutatóját pedig egy miskolci korróziós konferenciára hívták meg. — Nemcsak hozzánk érkeznek külföldről előadók az idén, hanem a miskolciak is eljutnak más országokba — mondotta Nagy Károly. Az egyesület három tagja nyugati, nyolc tagja pedig szocialista országokba utazik. Az előzőek közül ketten, az utóbbiak közül öten tartanak eddig elért kutatási eredményeik alapján kiérdemelt meghívásos előadást. Mindez együtt korántsem ad teljes képet a MTESZ Borsod megyei Szervezetének külföldi kapcsolatairól, hiszen helyszűke miatt csak két egyesületről tudtunk beszélni. Ügy gondoljuk azonban, némileg így is sikerült érzékeltetnünk: milyen komoly mértékben veszik ki részüket a borsodi—miskolci szakemberek is abból a tevékenységből, amely tovább Lent a surranto-szalag Tanácsi segítséggel * Szúz éve készít babákat Európa egyik játékgyártó üzeme, az NDK-beli Waltershausenban. A gyár korát meghazudtoló frisseseggel követi a legmodernebb babaruha-divatot. A babaruha divatja 833 ablak — 240 szappan tartó A babaruha fontos dán exportcikk lett. Ma sok száz ezer különböző nagyságú babaruhát szállítanak többek között Svédországba. Norvégiába, Finnországba, Ausztriába, Belgiumba. Hollandiába, a Német Szövetségi Köztársaságba. Görögországba és Kenyába. I-íerdis Frost Frederiksen ruháinak. legutóbb a Pusle- babákat hozta f orgalomba, amelyekhez gazdag ruhatár, — körülbelül ötven különböző modell — tartozik. Ezeket Svédországba és Finnországba exportálják. A MÁV miskolci Igazgatóságától kapott tájékoztatás szerint 1969 második, valamint az 1970-es év első felében a garázda utasok 833 ablakot törtek lei, 240 darab szappantartót szereltek le, 290 függönyt, 278 tükröt, 122 éjjeli lámpát. 9 darab poroltót, 16 800 villamos izzót tulajdonítottak el. A vandál utasok nagy kárt tettek a vonatok ülésében is, hiszen 66 üléshuzatot kellett teljesen kicserélni ebben az időszakban. ♦ Kémikusok cseréje Sokszorosan hasznosítható kapcsolatokat létesített a szomszédos testvéri szocialista országban, Csehszlovákiában a Magyar Kémikusok Egyesülete Borsod megyei csoportja is. Nagy Károly titkár szerint az idén a baráti szálak tovább erősödnek. Előadócserék, gyárlátogatások, tanulmányok cseréje szerepel az együttműködési programban. Az egyesület a Kelet-szlovákiai Vaskohászati Kombináttal, a Kassai Műszaki Főiskolával, a popEz a lendületes export Herdis Frost Frederiksen, dán varrónőnek köszönhető, aki öt évvel ezelőtt kezdett babaruhákat varrni ismerősei gyermekei részére. A kis ruhákat olyan anyagból készítette. amely jól tűri a gyermekjáték okozta strapát és mosható. A ruhácskák ezenkívül igen ötletesek és szemet gyönyörködtetően tarkák, nem csoda, hogy lelkes fogadtatásra találtak. Ma már Európa legtöbb országában számos híve van Eremárverés Tegnap a Fővárosi Közüzemi Díjbeszedő Vállalat Honvéd utcai kultúrtermében árverést rendezett az Érem- gyűjtők Egyesülete, ahol több mint 3000 régi pénz. érem és plakett került kalapács alá. Az ógörög ezüst drachmától és a római köztársasági ezüst dénártól a 25 év előtti inflációs bankjegyekig a legváltozatosabb pénznemek kerültek új tulajdonosaikhoz. Megtorpanások A kabátban is karcsú, fekete kalapos nő légies mozdulattal lépett le a járdáról, majd a következő pillanatban teljes hosszában végigvágódott az úttesten. Nem sokkal később ugyanott még egy nagy csomagot cipelő nyúlánk kamasz és anyja szoknyájába hiába kapaszkodó kislány jutott hasonló sorsra. A Katowice étterem előtti buszmegálló hó-rejtette jégtalajával a hideg napok idején nem hárman, de még csak nem is tizenhármán ismerkedtek meg. Egy 12-es és egy 14- es buszt is megtévesztptt a hó alól vigyorgó jég: azok az anyaföld helyett egymást csókolták meg, úgy „összehozta” őket a csúszós megállóban A köztisztasági hivatal hómunkásai sokáig nem jutottak el idáig. Mások is megtorpantak előtte. A néhány méterrel arrébb magasodó toronyház gondnoka például. A ház körül letisztított és homokkal felhintett járda fogadta napokig a jeges megállóban félve leszálló százakat. A homokcsík a megállóig futott, aztán semmi. Hogy miért torpant ott meg'.’ A gondnok így válaszolt: „Nem a mi területünk! A Katowice étterem előtt a legnagyobb havazás után is látszott a beton, olyan alaposan takarítottak. De a megállót ők is idegen területként kezelték. Pedig vendégeik jó része azon csúszkálta át magát hozzájuk! Az üzletvezető csodálkozva nézett ránk, amikor ez ügyben felkerestük. — El kellett volna takarítanunk, úgy gondolja? — kérdezte. * A furcsa megtorpanás példájával a Kun Béla utcai hentesüzletben is találkoztunk. Idő: a két ünnep közti bevásárló napok valamelyike. A történet alanyai között állt sorba a szenvedő fél a másfél kilónyi karajért, amelyet jó előre kinézett magának a kampón. Rákerülvén a sor, illő hangon elmondta a hentesnek, mi a kívánsága. A gyors mester bárd- jának rövid villogása után máris ott feküdt a hosszúkaraj a mérlegen, nyolc dekával múlva felül a másfél kilót. A vevő természetes mozdulattal nyúlt pénztárcájába, hogy kifizesse a megmért mennyiséget, azaz az egy kiló ötvennyolc dekányi húst, de a hentes még természetesebb mozdulattal megelőzte. Bizonytalan származású húscafatokból egy kiló hetven dekára kerekítette föl a súlyt. A protestálásra szemrehányó hangon jött a kioktatás: „Mit gondol, én hogyan fogok megszabadulni ezektől a darabkáktól?! Különben is, örüljön, hogy egyáltalán ilyen szép karajt kapottV’ A vevő örült volna, de a húscafatok nélkül. A mester közölte, hogy döntsön gyorsan, kevés az idő, és — most tessék figyelni! — „ne tartsa föl akadékoskodásával a többi kuncsaftot!” A szenvedő fél hátranézett. Ellenséges, néma pillantások meredtek rá. Csupán két arcon mozdult meg valami bátorító félmosoly, hogy ne hagyja az igazát, de végül azok is megdermedtek. Saját maguk közvetlen érdekein túl egyik sem merészkedett a „senki földjére”. A mester elégedetten mosolygott: arra gondolhatott, hogy amíg mindenki csak a saját ügyével foglalkozik, addig nincs baj. mert az ö malmára hajtja a vizet. Es hány ilyen „malomtulajdonos” van még? NY. SZ. erősíti a szocialista és nem szocialista országok népeinek barátságát, tudományos agyüttfhűködését. NY. I. Lovak, cipőben Egyáltalán nem a legújabb divathóbortról, vagy csodabogarak furcsaságáról van szó. Ezek a szokatlan ib- belik már századok óta . jo- tatják Kljuki lengyel falu utcáit. A faluban egV kis lélekszámú szláv nép tagjai, kasubok lakna'Más lábbeli knez Hasonlóan a lovak cipője is egyszerű alapelveken nyugszik: vastag kerek fatalp. csat és szíjak szükségesek, és a lovat máris cipőbe bújtattuk. Ami igaz. az igaz. kívülről ezek a lábbelik — azaz pontosabban ..patabeli'--" — nem valami fényesen festenek. de így a lovak lába szántáskor nem süpped bele a földbe, még laza mocsaras talajon sem. A lovak iny- nyira hozzászoktak ezekhez a cipőkhöz, hogv ..mezítláb” már nem is hajlandók elindulni a mezőre.
