Déli Hírlap, 1971. január (3. évfolyam, 1-25. szám)

1971-01-23 / 19. szám

így látják a pedagógusok „Mindenki elmaradhat a gyorsuló világban, de a tanítók soha ” A pedagógus-szakszervezet küldöttgyűlésén idézte valaki Marx György fenti mondatát. A megállapítást akár mottóul is választhatta volna a 160 tagú testület, mely négy- .ezer szakszervezeti tag képviseletében tárgyalta meg oktatá­sunk és nevelésünk jó néhány égető kérdését. Ismétlem, az iskolai munkáról, a tanítás folyamatának sok-sok buktatójá­ról beszéltek elsősorban, s viszonylag — legalábbis a felszó­lalásokban — kevés szó esett az élet- és munkakörülmények javításáról. (Más kérdés, hogy a beszámolóban egyik fő fel­adatként jelölték meg ezt.) A küldöttgyűlés — mint ahogy ez lassan már szokássá válik — nem afféle zászlódíszes ünnepi alkalom volt, hanem munkaértekezlet, amelynek légköréből nem hiányzott a böl­csesség, az okos szó, de az indulat sem. A kívülálló (de nézhetjük-e „kívülről” a jövő generációjának nevelésével kapcsolatos kérdéseket?) maga is türelmetlen lett, mikor a tanítók, tanárok arról szóltak, hogy naponként emlegetjük a munkás-paraszt származású tanulókkal való fokozott tö­rődést, de viszonylag keveset teszünk oktatásuk, nevelésük érdekében. Nincs óradíj a korrepetálásra, az albérlet és a bejárás nagyon igénybe veszi anyagilag a szülőket, s rend­kívül sok fáradságot okoz a tanulóknak. Mindennapos példa, hogy a falusi iskolából jött 14—15 éves gyermek heti 38 órát tanul a gimnáziumban vagy a szakközépiskolában, né­hány óráját lefoglalja a szakkör vagy a korrepetálás, és ott­hon még legalább három órát kell naponta tanulnia. Könnyű kiszámítani, hogy ez heti 60 (!) órás elfoglaltságot jelent. (Ismeretes, hogy a felnőttektől maximálisan 43 órás munka­hetet követelünk.) Ügy tűnt: a tantervi maximalizmus napjainkban a neve­lők és a tanulók réme. Az egyik küldött három és ötszáz oldalas tankönyveket mutatott föl a jelenlevőknek — ame­lyek csak most érkeztek, de amelyekből néhány hónap múlva érettségizniük kell a szakközépiskolásoknak. Hogy ezt a nem egyszer egyetemi szintű tananyagot elsajátítva hol és milyen minőségben alkalmazzák majd a végzettek, arra nem tud, nem tudhat a tanár felelni. (Néhány héttel ezelőtt egy fő­városi sajtótájékoztatón az ország egyik neves oktatási szak­embere sem adott konkrét választ a szakközépiskolások érettségi utáni foglalkoztatásával kapcsolatban feltett kérdé­sekre.) Szó esett arról is, hogy az egyetemek irreális követelmé­nyeket támasztanak, felmerült a megye 450 képesítés nélküli nevelőjének gondja, a pályaválasztás sok nehézsége, a pálya elnőiesedése és sorolhatnám tovább. Panasznap volt a küldöttgyűlés? Nem! Csak éppen nem az eredményekkel hozakodtak elő nevelőink, mert az eredmé­nyek önmagukért is beszélnek. A küldöttek — szép példája ez erősödő demokratizmusunknak — bízva a közösség, szo­cialista társadalmunk erejében, kendőzetlenül, s a javítás szándékával tárták fel gondjaikat — valamennyiünk gondjait. A problémákat — mondta az SZMT titkára, aki részt vett az értekezleten — az államnak kell megoldania. De ehhez konstruktív javaslatokra van szükség. Mi úgy hisszük, hogy városunk négyezer pedagógusa számos hasznos javaslatot tehet, melyek hozzájárulhatnak egész iskolarendszerünk ma még meglevő hibáinak kiküszöböléséhez. (gyarmati) Szép magyar könyv Huszonöt éve hagyomány, hogy a könyvterjesztők és ki­adók az évi könyvterjesztés legszebbjeit kiválogatják és díjazzák. Elbírálják a kötés­terv művészi kivitelét, a grafikai és egyéb illusztrá­ciók szépségét, sőt, nyomda- technikai szempontból is mérlegre kerülnek az egyes művek. Négy kategóriában adnak ki első, rhásodik és harmadik díjat. A tudomá­nyos. szépirodalmi, művésze­ti és gyermekkönyvek „leg­jobb helyezettjei”, helveseb- ben azok alkotói az ünnepi könyvhéten kapják meg ju­talmukat. Huszonöt év legszebb ma­gyar könyvtermésének ered­ményeképpen ezt a 265 mű­vet mutatták be a közelmúlt­ban Budapesten és Győrben. Január ?5-én délután 4 óra­kor pedig Miskolcon talál­kozhatnak a művekkel a könwbarátok. A kiáP’tásnak az újonnan alakult Kossuth Művelődé«"' Ház ad helvet (az új művelődési intézménynek ez az első nvilvános szerep­lése), és a Miskolci Városi Könyvtár, valamint a TT. Rá­kóczi ’'Zö-pnc Megyei Könyv­tár rendezi. 3jc Hogyan lettem Hofi Géza? A kérdés az első pillanatban furcsának ■ tűnik, de népszerű művészünk ma este majd megmagyarázza. És nemcsak erre kapnak választ, akik 20.40- kor bekapcsolják a televíziót. Addig azonban őrizzük meg Hofi Géza titkait... A mi iskolánk, a ti iskolátok Az Ózdi József Attila Gimnáziumban Az ügyeletes kislány illedelmesen mutatja az igazgatói iroda felé vezető utat. Csupa előzékenység, nem akarom meg­bántani azzal, hogy megmondjam: nem kell nekem kalauz, és még sok százunknak nem kell útmutatás ahhoz, hogy ebben az iskolában, volt iskolánkban, az Ózdi József Attila Gimnáziumban eligazodjunk. — Múlt év végén volt 25 éves az iskola. 1945. n'övem- ber 21-én kezdtünk az új ország első gimnáziumában. Nem ebben az épületben persze, ez csak 1950-ben épült fel. Tanítottunk a ka­Szünidei vándor színház Rómeó és Júlia utánfutója A Varsói Színművészeti és Zeneművészeti Főiskolán a vizsga Lételek közé tartozik, hogy a hallgatók tanulmányok­ban számoljanak be a hivatásukkal, jövendő pályájukkal összefüggő, s mégis „iskolán kívüli” tevékenységükről. Pél­dául: milyen művészeti munkát végeztek a szünidő alatt, tehát abban az időszakban, amikor nemcsak az oktatás szünetel, hanem véget ért a színházi évad is. Az egyik vizsga-tanulmány a Színművészeti és Zenemű­vészeti Főiskola növendékei­nek közös vállalkozásáról, az érdekes szünidei vándor­színház megalakításáról és működéséről számol be. A színházi traktor A varsói Vajdaságban az iskolai szünet idején tarka­barka, mókás kocsi tűnt fel; egy traktorral vontatott busz­pótkocsi, amelyet zsúfolásig megtömtek színházi kellékek­kel, kosztümökkel, turista felszereléssel — a főzőtői kezdve a sátorig. A „felsze­reléshez” tartozott az után­futó 18 utasa is; a Varsói Színművészeti és Zeneművé­szeti Főiskola, valamint a Szépművészeti Akadémia növendékei. Az előadásokat változó környezetben, várudvarokon, lépcsőkön, régi paloták ter- raszán. vagy falvakban (aho­vá ritkán kerül el igazi szín­ház), olykor ifjúsági parkok­ban, mezőkön, erdei tisztáso­kon tartották meg. Párbaj az első vízcseppig Frissen, újszerűén, szelle­mesen vitték színre Shakes­peare-t a fiatal színészjelöl­tek. Játszott, táncolt, éne­kelt egy bájos Júlia, szenve­délyes és szerelmes Rómeó, vad és veszélyes Tybalt. Er- kélyjelenet a Varsó-környéki paloták természetes díszletei között vagy a pótkocsi és a traktor tetején, vad párba­jok, amelyeket néha félbe­szakított az eső, — tehát az első csepp vízig tartottak. A közönség mindenhol nagy tetszéssel fogadta az előadásokat, amelyek minden este véget nem érő tapsor­kánnal fejeződtek be. Sokak­nak talán ez volt az első ta­lálkozása Rómeó és Júliá­val, Shakespeare-rel, a szín­házzal. * A diákok szünidei társa­dalmi munkája Lengyelor­szágban már szinte hagyo­mánnyá vált. A medikusok távoli falvak betegeit ápol­ják. a művészettörténész hallgatók a nevezetességeket térképezik fel, a leendő ré­gészek a múlt nyomait ke­resve, serényen ássák a föl­det. Ehhez a szorgalmas se­reghez csatlakoztak a varsói művészeti iskolák növendé­kei, akik az igazi művészet­tel való találkozás nyomán fakadó mély és érdekes él­ményeket nyújtották a mesz- szi vidékek lakóinak. Kérdezek, felelj! Nagy Richárd a vitafórumon Hogyan segíti a diák tanu-= lásával a szocializmus épí­tését? A KISZ-szearvezet munkájában miként valósul meg a pártirányítás? Ho­gyan lehetne több fórumot biztosítani a zenei pályára készülő fiataloknak? Ezek, és még számtalan izgalmas kér­dés hangzott el ma délelőtt a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában. Akik kérdeztek: az iskola diákjai, aki válaszolt: Nagy Richárd, a budapesti VIII. kerületi pártbizottság első titkára. A KISZ-oktatás keretében ren­dezett vitafórumon vitatták meg felnőttek és gyerekek a fiatalok társadalmi, politikai helyzetét és feladatait az MSZMP Központi Bizottsága határozatainak, illetve a párt X. kongresszusának tükré­be». tolikus parókián, a szakszer­vezet helyiségéiben, a gyár­ban, a gyártelepi iskola tor­natermében. Végül egy he­lyen, az új laboratóriumépü­letében — emlékezik Takács István igazgatóhelyettes. — Sokszor kinőttük már magunkat, most is „telt ház” van. 1964-ben vált ki az is­kolából a 2. sz. gimnázium, amely két éve olvadt bele az ugyancsak tőlünk induló, hároméves új ipari szakkö­zépiskolába. Azóta a 17 gim­náziumi osztály mellett pil­lanatnyilag összesen hat osz­tállyal egészségügyi szakkö­zépiskola működik az épü­letben Kabinet-rendszerű oktatással 43 tanár tanít 803 gyereket. Szűkén vagyunk itt is, az egyetlen kollégium­ban pedig különösen. Körbejárjuk az iskolát és nem győzök nézni. Mondhat­nám, bámulni. Ez sem volt itt, és ez sem, ez sem. Mu­togatni nem illik, viselkedni is felnőttként kell, de az is­kola történetét mutató tab­lók előtt (a 25 éves jubile­umra készült) mégiscsak hangoskodom. Ismerősek az arcok. Kovácsoltvas tartók­ban rengeteg virág, régi és új tablóképek. A tantermek­ben kérdeznek és felelnek. A földszinti lépcsőház falain vitrinekben gazdag szépségű népművészeti tárgyak hívják fel magukra a figyelmet. — Néprajzi szakkörünk gyűjtése. Ez pedig József Attilának a jubileumon fel­avatott mellszobra, Kiss. Su­nyi István munkája — mu­tatja Takács István. Egy második emeleti tan­teremben kórházi ágyak kö­zött kék-fehérbe öltözött kis ápolónőjelöltek a most ér­kezett babákat csomagolják ki, öltöztetik át. — Most a csecsemőgon­dozást tanuljuk — mondják. A sziklakertben, az iskola­udvar végén csinos új ház áll a régi műhelyépület előtt. — Az új KISZ-btthonunk. ■.Negyedmilliós létesítmény, társadalmi munkában építet­ték az Ózdi Kohászati Üze­mek és az Ózd vidéki Bánya­tröszt dolgozói, meg a gye­rekek. A műhelyben heti egy alkalommal kétórás rádió- technika, szabás-varrás, la­katos, kertész és laborató­riumi gyakorlatokon tanul minden diákunk. Órára váró, menzára igyek­vő gyerekek nézegetnek ben­nünket, döngve csattan a labda a tornateremben, ha­todik órára sietnek a taná­rok. Már kívül a kapun megnézem az épületet. Hát persze, hogy ugyanaz. Sok ezer hajdani, mostani és majdani gyerek iskolája. (makai) Antonio Gramsci Az olasz és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelke­dő személyisége, az Olasz Kommunista Párt egyik ala­pítója és vezetője, Antonio Gramsci, világhírű marxista teoretikus nyolcvan évvel ezelőtt, 1891. január 23-án született. Huszonkét évesen lett a szocialista párt tagja, majd rövidesen a párt balszárnyá­nak egyik legnépszerűbb ve­zetője. 1915 és 1919 között szocialista lapszerkesztő Tu- rinban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ta­nulságainak hatására követ­kezetesen fellépett a re­formista és revizionista irányzatok ellen. 1919—20- ban tevékenyen részt vett a turini munkások üzemi taná­csainak és sztrájkjainak szervezésében, majd irányí­tásában; ezt követően — 1921 januárjában — Palmiro Togliattival együtt az Olasz Kommunista Párt megalakí­tásában. 1924-ben az ő kez­deményezésére adták ki a 'párt központi lapját, az Unitát. Jelentős tevékenysé­get fejtett ki a munkásegy­ségfront megteremtéséért, az antifasiszta erők összefogá­sáért, s ezért Mussoliniék 1928-ban 20 évi börtönre ítélték. A börtönben több el­méleti művet írt. 1937-ben súlyos betegen amnesztiát kapott, de rövid, del kiszabadulása után meg­halt. nWCP* ■ ¥*■ r éjf élt :ől 1 reggelig ELKOBOZTÁK A spanyol hatóságok az éj­jel elkobozták a Mundo So­cial című jezsuita folyóirat valamennyi példányát, mivel az újság vezércikke bírálta Franco Spanyolországának hatalmi struktúráját, egy másik cikk pedig kifogásolta a rendőrök jelenlétét a mad­ridi egyetemen. DIÁKOKKAL CSAPOTT ÖSSZE. Diákokkal csapott össze mintegy száz rendőr az ame­rikai Arizona államban levő Tucson város egyetemén. Harminc diákot letartóztat­tak. SZOKATLAN ZSÁKMÁNY Kilencvenöt kilós vizát fogtak ki a bolgár halászok a Dunából Vidin közelében. A szokatlan zsákmányból 15 kiló kaviárnak való ikrát vettek ki. ROBBANÁS ' Az amerikai Ohio állam­beli Warrenben egy acél­üzemben robbanás történt, amelynek következtében 3 munkás meghalt és 12 meg­sebesült. ŐRIZETBE VETTÉK A FÖESPEREST Dél-Afnkában tíz percig zúgtak az angelikán templo­mok harangjai tiltakozásul az ellen, hogy az államvé­delmi hatóságok vádemelés nélkül őrizetbe vették Gon- ville Ffrench-Beytaghot, Jo­hannesburg anglikán főespe­resét. A letartóztatás oka, el­ítéli a fajüldözést. NYILVÁNOS KIVÉGZÉS Jemenben két elítéltet nyilvánosan kivégeztek. A két személy súlyos szabo­tázs-cselekményeket követett el. A CSÁSZÁR NEM UTAZIK A japán császári udvar szóvivője Tokióban cáfolta a Stern hamburgi folyóirat tudósítását, amely szerint Hirohito császár hivatalos lá­togatásra készül az NSZK- ba. A császár az idén nem utazik külföldre. A japán császár kormányzása idején még sohasem hagyta el az országot. BÜZBOMBÁK Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszter beszámolót tar­tott pártjának az FDP-nek Münchengladbachban. A gyű­lésen neonáci tüntetők „áru­lónak” nevezték, bűzbombá­kat robbantottak a terem­ben. Általános zűrzavar ke­letkezett, a külügyminiszter beszámolóját nem tudta megtartani. A rendzavarok közül senkit sem tartóztatott le a rendőrség. HAJSZA A montevideói rendőrség három személyt letartózta­tott, akiket azzal gyanúsíta­nak, hogy a Tupamaros ge­rillaszervezet tagjai és részt vettek Jackson brit nagykö­vet elrablásában. A hajsza a nagykövet elrablói után már két hete folyik egyelőre nem tudni milyen eredmény­nyel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom