Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-15 / 293. szám

Elhunyt Harustyák József Mély fájdalommal tudat­juk, hogy Harustyák József elvtárs. a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa, a SZOT Számvizsgáló Bizottsága és a Vegyipari Dolgozók Szakszer­vezete Központi Vezetőségé­nek tagja, életének 76. évé­ben elhunyt. Temetésére kü­lön bizottság alakult. Teme­tése december 17-én, csü­törtökön lesz a Kerepesi te­metőben. Barátai, elvtársai 13.30-tól róhatják le kegye­letüket a temető díszravata­lozójában. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Szakszervezetek Országos Tanácsa Felkészültek a fodrászok A Miskolci Fodrász Ktsz üzleteiben felkészültek az ünnepi forgalomra. A hibás felszereléseket kijavították, s a dolgozók műszakbeosztását is úgy intézték, hogy elbír­ják a megnövekedett ünne­pi forgalmat. Váz Tapolca fölött A Juno múltja, jelene és jövője Mint egy kísértet... Ides­tova három éve mered Mis­kolc nemzetközi hírű üdülő­negyede. Tapolca fölé a Ju- no-szálló 12 szintes váza, amely az első időkben a jö­vőt, manapság azonban in­kább a múltat juttatja az arra járók eszébe. Mielőtt ráhúznánk a vizes lepedőt, kijelentjük, hogy azt majdan olyan lepelként szeretnénk lerántani róla, amely alól végre kész szálló bukkan elő — mindenki megelégedésére. Első stáció: OTP Vállalati üdülő-szálló épí­tését határozta el az OTP tíz évvel ezelőtt. A válasz­A Posta kérése a csomagfeladókhoz Kérjük a csomagfeladókat, hogy a karácsonyi csomago­kat, a megnövekedett forga­lomra való tekintettel, minél előbb, a romló tartalmúakat pedig legkésőbb december 20-ig adják postára, hogy azok idejében kézbesítésre kerülhessenek. A csomagokat gondosan burkolják, a címiratot tartó­san erősítsék fel, a címirat másolatát a csomagban min­den esetben helyezzék el, a csomag tartalmát a szállító- levélen és a burkolaton rész­letesen tüntessék fel. Postaigazgatóság TVK-zsák Megkezdődött a termelésű TVK-ban a Windmöller és Hölscher cégektől vásárolt KS—2 típusú sarokszelepes zsákokat gyártó géppel. A berendezés kézzel adagolt, méretre szabott nyersanyag­ból percenként 60—70 darab műtrágya, cement és más erősen nedvszívó anyag hosszabb idejű tárolására alkalmas, 6 forint egységáru, légmentesen záró zsákot ké­szít. A szakemberek véle­ménye szerint a gép vásár­lási költsége két év alatt megtérül. A válaszért: ingyenes utazás Széles körű közvélemény­kutatást rendez az IBUSZ. Az iroda szolgáltátásait igénybe vevőket kérdőívek segítségével „vallatják” ar­ról milyen időszakban utaz­nak legszívesebben, milyen összeget fordítanak évente utazásra, hány napos utazá­sokat kedvelnek, mely orszá­gokba szeretnének utazni és így tovább. A válaszadók kö­zött ingyenes külföldi társas- utazást sorsolnak ki. tott eszményi helyszín Ta­polca volt. Tervpályázat-ki­írás után Plesz Antalt, az Északterv mérnökét bízták meg a tervek elkészítésével. 1966-ra készült el a 252 ágyas üdülő-szálló terve, melyet 1971-ben kívánt birtokba venni az OTP. A beruházás megkezdődött, de hogy meg­szabaduljon a gondok egy részétől, az OTP megállapo­dást kötött a Hungarhotels vállalattal az üdülő üzemel­tetésére. így most már két vállalat leste türelmetlenül a harmadik, a BÁÉV munká­ját. Második stáció: láb alól a talajt... Az eszményi Tapolca már a tervek készültekor feladta a leckét. Kiderült, hogy a Juno-szálló területrészére, a Csabai és a Zilahi út között talajtani adottságok miatt bonyolult egy ekkora épüle­tet állítani a hagyományos eszközökkel. A tervezőnek sikerült egy egészen különle­ges alapozási megoldást ta­lálnia: betonhídra telepítette épületét, melynek egyik pil­lére a dombvonulat oldalában, másik az aljában tartja az élére állított gyufásdoboz alakú építményt. Mint ahogy az általában lenni szokott, a gazdaságos, szellemes és me­rész terv egyből felborzolta a kitaposott utakhoz szokott emberek idegeit. Mivel az épület alól — hála a kitűnő statikusnak — nem tudták kihúzni a talajt, a tervezők alul próbálkoztak ... Harmadik stáció: Hungarhotels Eközben gazdát cserélt a Juno-szálló. Negyedkész ál­lapotban átvette az egész beruházást a Hungarhotels. Tervmódosításokra került sor, hiszen van némi eltérés egy SZOT-üdülő jellegű szál­ló és egy tipikusan bevételt — valutát (?!) — biztosító vendéglátóipari létesítmény között. Ennek eredményeként a Juno-szállóban a jelenlegi 234 ágyas szállodarész mel­lett egy 300 személyes étte­rem, 200 személyes bár, egy 150 személyes presszó és egy 600 személyt befogadó nagy terasz létesül. A Hungarhotels vállalat még egy korszerű mosodát is telepít a tömbbe. JNegyedik stáció: gáz A legnagyobb feladatot mégsem a tervezés, hanem a már azóta megépített gáz­vezeték fogadóállomásának elkészítése jelentette és je­lenti. Az eredetileg széntü­zelésűre tervezett kazán he­lyett gáztüzelésre beállítot­tál fűtenek majd, s ehhez az egyetem hőközpontjától építettek vezetéket a szálló­ig, de nem csak a szálló használatára. A tervezők számoltak azzal, hogy a ta­polcaiaknak is illő lenne él­vezniük a gázvezeték adta előnyöket, s olyan fogadóál­lomást terveztek, melynek kapacitása kielégíti a kör­nyék igényeit. A fogadóállomás fölötti huzavonák még ma is tar­tanak. A Hungarhotels 1972 őszén szeretné megnyitni a Juno-szálló kapuit, többek között azon külföldiek előtt, akik már évek óta érdek­lődnek szobáik iránt. Ha azonban az ügyek ilyen „gá­zosán” haladnak majd, még talán 1972-ben is csak a vázszerkezet résein elő-elő- bukkanó csillagokat csodál­hatjuk majd a szálló fényei helyett. NYAKAS SZILÁRD Jfc A Borsod megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál Tóth János áruforgalmi vezetőtől arra kértünk választ, ho­gyan készül a vállalat az ünnepi forgalomra és jut-e elég hús a vásárlók asztalára. Megtudtuk, hogy a vállalat hetente átlagosan 2800 mázsa húst dolgoz fel. Ebből 1800 mázsa tő­kehúsként kerül a boltokba, a többit feldolgozzák kolbász­nak, sonkának, felvágottnak. Ezen kívül két-háromszáz má­zsa szalonna és hurkaféle is jut az üzletekbe. A körülmé­nyekhez képest jól felkészültek az ünenpi forgalomra. Hogy az igényeknek eleget tudjanak tenni, ideiglenesen még a sza­bad szombatokon, sőt vasárnap is dolgoznak. A szükséglet­nek megfelelően az importárukból is kap az üzem. A disz­nóhúsból mostanában kevesebb, marhából viszont több érke­zik. Jelenleg az NSZK-ból kapják a heti 150 mázsa marha­húst. Az áruforgalmi vezető befejezésül elmondotta azt is, hogy szilveszterre lesz elég virsli, hiszen hetente 60 mázsát készítenek belőle. (b óta—ágotka) Aki többet nyújt... Vezetőségi ülésen a VIMELUX pártszervezetében — Jöjjön, elmegyünk a műhelybe. Megmutatom a munkahelyét. Az új munkatárs szó nél­kül követte főnökét. Ütköz- ben nem kérdezősködött; a műhely ajtaján is csak be­nézett, ellenben nagyon ha­tározottan azt kérdezte: — Fürdő van? Indokolt igények Teljes volt a meglepetés. Szokatlannak tűnt, hogy va­PA PÍRSZÍV A HAJTÓKÁN Amikor a riporter zakójának hajtókájára feltűzték a táncra kötelező rózsaszínű papírszívet, akkor értette meg igazan, hogy ott, a hejőcsabai nevelőotthon klubhelyiségében a szó szoros értelmében közös az ünnep. A papírszívek táncba von­ták a tekintélyes igazgató bácsikat, a 27-es iskola tanárnőit, a nevelőotthon 10 és 16 év közti fiait, s azokat a lányokat, akik a 27-es iskolából jöttek iskolatársaik klubestjére. Az öröm olyan valami, ha megosztják, akkor nő. A nevelőotthon lakói és vendégei így örültek egymásnak. Az előbbiek talán azért, mert — életükben ritkaság! — egyszer ők adtak otthont egy estére a meghívottaknak, az utóbbiak azért, mert a vendég­látók öröme rájuk is átragadt. Pedig a régi épületből, kör­nyezetből, iskolából, tanároktól való búcsúnál mindig ott buj­kál a szomorúság. Négy évet töltött a nevelőotthon harminc fiúja, s a nevelő- le stület a cementgyár bölcsődéjének szánt épületben, itt Hejö- csabán, ahonnan december végén Pereceserenyőre költöznek, a 38. sz. Ißkola épületébe. Amit itthagynak, az a közösség- formálás első négy, egyre eredményesebb esztendeje. Ma már olyan közösség ez. amely önmaga neveli az ide bekerülő fiú­kat. Másfél év óta nyitott ajtók és kapuk mellett nem volt szökés — mondja büszkén Virág Ödön igazgató. A tanulmá­nyi átlag 1969-ben még 2,1 vqU, 1970-ben viszont 3-ra emel­kedett. Négy év alatt körülbelül 80 fiú fordult meg itt, sokuk rendszeres visszajáró: el-eljönnek volt nevelőikhez, hogy meg­osszák velük jelenlegi életük örömét, gondját. A bizalom ilyen kézzelfogható megnyilvánulása a még itt lakók és taná­raik között újabb bizalmat szül, s remélhetőleg ee a lánc Perecesen sem szakad *najd meg. Akit nem ragadott el a kis klubhelyiségben a tánc, azt a zene szünetében azok a társasjátékok hozzák tűzbe, melyek szer­vező karmestere Haraszti Rezsőné, a 27. sz. iskola tanárnője. Senki nem tudja kivonni magát a játékmester hatása alól, nem is próbálja. A felszabadult örömben, a régi búcsúztatá­sában és az új köszöntésében részt vesz a háztűznézőbe jött perecesi 38-as iskola igazgatónője. Kedvéért még egyszer el­mondatják Tamás Imrével a régi épületet búcsúztató versét, amely nem az első müve. Egy régebbi ott függ most is a fali­újságon, erdőtűzről szól, tűzről, amely most költője fülén ég. Előkerül Fényes Tibor is gitárjával, s cigánydalokat, sláge­reket penget, gyermekhangján még énekkel is megpróbálko­zik, társai nagy örömére. A riporter utólag bevallja, hogy Loboda Jóskának akarta adni a rózsaszín szivet, tűzze ő a hajtókájára és vegyen részt a táncban, a szivválasz kényszerével, ha úgy tetszik. Loboda azonban eltűnt, mikor táncra került a sor, csak később ke­rült elő. A kályha mögé húzódva figyelte a forgolódó páro­kat. Pedig, mint pszichológus, az általa előadott egyik jele­netben kitűnő lelki tanácsokkal látta el gátlásos páciensét. E sorok írója — tanulva Loboda példájából — nem akar tanácsokkal szolgálni az eljövendöre, sem Lobodának, sem 29 társának. Kívánságra vállalkozik csupán: erőt, egészséget mind a nevelőknek, mind a neveltjeiknek. NY. SZ. lakit ne az érdekeljen, mi lesz a munkája, kikkel dol­gozik együtt és hol? Sokáig meditált a főnök e „furcsa­ság” felett és rájött: az em­berek igényeinek változását jelzi egyetlen ilyen epizód is. Ezekről a változásokról és a további teendőkről ke­rekedett vita a Finommecha­nikai Javító Vállalat (VI­MELUX) pártszervezetének vezetőségi ülésén is, ahol a bérfejlesztéstől kezdve a jó szóig sok minden szóba ke­rült. Azzal indult a vita, hogy feltétlenül szükség lenne a felvonószerelők fizetésének a javítására. Nem tagadta sen­ki: az igény jogos és indo­kolt. De egyöntetű volt a vé­lemény abban is, hogy a vállalat negyvenkét munka­helyén is megérett a helyzet a bérrendezésre. A felvonó- szerelő üzem alig egyéves, a többi túlnyomórészt egyidős a vállalattal. — Mit szólnának a régi dolgozók, a törzsgárda tag­jai, ha róluk elfeledkeznénk? — kérdezte a vezetőség egyik tagja. — Szó sincs erről — fe­lelt azonnal a párttitkár, Árvái István. Bérfejlesztés Nyomban el is mondta: — A vállalat vezetőségé­vel egyetértésben, nagyon gondosan és körültekintően igyekeztünk kidolgozni a bérfejlesztésre vonatkozó ter­vet. Ennek megfelelően a jövő év elején két és fél-há- romszázalékos fizetésemelést adunk. Természetesen nem úgy, hogy mindenki egyfor­mán kap a rendelkezésre ál­ló összegből. A vita igazolta: a kong­resszus útmutatásait messze­menően igyekeznek érvénye­síteni ennél a vállalatnál. Azt vallják, amit a kong­resszus határozata így fogal­mazott meg: „Aki munkájá­val többet nyújt az átlag­nál, annak jövedelme is az átlagosnál jobban emelked­jen ... az élenjáró dolgozók, a nagyobb teljesítményt nyújtó szocialista brigádok, a törzsgárdatagok fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsü­lésben részesüljenek.” — A fizetés nem minden, illetve nem mindegy, hogy az emberek milyen körül­mények között dolgoznak meg érte — folytatta a gon­dolatsort egy másik vitázó. S ezen van a hangsúly. Ennél a vállalatnál sokat tö­rődnek a körülmények és a munkafeltételek javításával. A gumiüzemben például, ahol csaknem kizárólag nők dolgoznak, milliós tételekben mérhető gépeket és berende­zéseket állítottak munkába. Sikerült megvalósítaniuk, hogy a nagycsaládosok, a gyermekes asszonyok váltó­műszak helyett, új munka­rend szerint, egy műszakba járjanak. Ez az intézkedés tizenöt dolgozó nőt érint. 38 milliós beruházás A vállalatot általában na­gyon szorítják a keretek, a szétszórt munkahelyek. a sok helyütt korszerűtlen munkafeltételek. Lényeges változást hoz majd az úi te­lephely felépítése, amelyre 38 millió forintot fordítanak. Ez a beruházás a IV. ötéves terv idején valósul meg. A pártszervezet igyekszik odafigyelni a legkisebb gondra, problémára is. Ha szükséges, intézkedik, taná­csot ad, s mindezt úgy, hogy messzemenően támaszkodik a dolgozók véleményére. TÓTH FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom