Déli Hírlap, 1970. december (2. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

a miskolciaké a szó Kiszúrtak velünk! Sok más természet- és sportkedvelő felnőttel és diákkal együtt, december 26- án Bánkútra készültünk. Mi­vel a 15-ös buszt nem indí­tották, úgy határoztunk, hogy úsvonattal mfegyünk. Meg is •áltattam két darab jegyei >da-vissza (Garadnáig). A cisvonat azonban Lillafüre­den, a nagy hó miatt elakadt^ A lillafüredi állomás pénztá­rában vissza akartam váltani a jegyet. Az ablakhoz jövő vasutas azonban a szemembe nevetett. A nagy hóért és az elaka­dásért nem hibáztatom a kisvasút dolgozóit, azt azon­ban megkérdezem: miért adták ki, vagy ha már kiad­ták, miért nem veszik vissza a jegyet és miért nem visel­kednek velünk szemben is udvariasan, habár „csak” diá­kok vagyunk? — írja Molnár Péter Bajcsy Zsilinszky utca Sötétben, sárban... Ön os eső hull a vastag hó­ra. Helyenként akkora a víz, hogy igazán csónak kellene. Nagy forgalmú útszakaszokon is ez a helyzet. Ilyen exponált útvonal a Gömöri pályaud­var és a Bajcsy Zsilinszky úti villanyrendőr közötti tá­volság, ahol a Köztisztasági Vállalat talán még meg se mutatta magát Nem ártana, ha — jó magyarsággal élve — súlyoznák a tennivalókat Akkor nem volna olyan ál­datlan a helyzet, mint ami­lyen. Mindezt tetézi még, hogy az utcai világítás is szünetelt Szerdára virradóra csak örülhetett az a járókelő, aki munkába sietve, vagy bármilyen céllal útnak indul­va „szárazon” megúszta a jó kiadós túrának is beillő gyaloglást V. J. Miskolc Tapossuk a havat Megjött a tél, lehullott az első nagyobb mennyiségű hó. A la­kosság többsége becsülettel ele­get tett ama kötelességének, hogy a hó eltakarításával közle­kedésre alkalmassá tegye a la­kása előtti Járdát. Annál na­gyobb bosszúság, hogy sok ki­épített járdán a legázolt hó te­tején kell közlekedni. Nem tu­dom, hogy ennek hány sérültje lesz az idén, és azt sem, hogy ml kerül többe: a sérültek ápo­lása, a kiesett munkaidő, és az esetleges táppénz, vagy a jár­dák tisztántartása, de mégis ta­lán a megelőzés kell, hogy fon­tosabb legyen. Gondolom, Mis­kolcon sokan számos takarítat- lan járdát tudnának felsorolni. 8n csak kettőt említek meg. a HL kerületből: a Herczeg Fe­renc és a Kiss Ernő utca tor­kolatánál húzódik egy járda, az L.KM 16-os kapuja felé. Ez nem­csak takar! tatlan egész évben, hanem az építőipari vállalat jár­művet — a járda és a kerítés közti mintegy 3 méter széles, laza talajú területet parkírozás­ra használva — telehordják sár­ral. hogy ha hó nincs, akkor Is térdig kell a sárban gázolnia annak, aki testi épségét nem kockáztatja az úttesten való köz­lekedéssel és fellép az említett gyalogjáróra. A másik az Endrődi Sándor, Somlyó Zoltán és a Móra Fe­renc utcák által határolt beépí­tetlen terület mellett levő járda. E területet mezőgazdasági és kis­kert! célokra hasznosítják ugyan, de a mellette húzódó kiépített járdát soha senki nem takarítja. Hol a felelősségre vonás, a büntetés!? HADNAGY BÉLA, Miskolc, m., Somlyó Zoltán u. 21. Levél Szikszóról Jól sikerült kiállítást ren­dezett a KIOSZ szikszói szék­háza Tomolya Sándor festő­művésznek. Akik láttuk ezt a kiállítást, azzal a gondolat­tal jöttünk el a tárlatról, hogy nagyszerű élményben volt részünk. Több szikszói . társam nevében ezúttal sze­retném- megköszönni a szék­ház vezetőinek és Tomolya Sándor festőművésznek a ki­állítást. SZ. B. szikszói lakos Ecet ég a lámpában! Ünnepi meglepetésnek szánta az ÉMÁSZ azt, hogy a Makarenkó-telep közvilá­gításának felújítását pont az ünnepek előtti időre „üte­mezte” be? Amennyiben an­nak szánták, igen kellemet­len meglepetést okoztak. A nappalok ilyenkor a legrövi­debbek. Reggel fél nyolctól délután ötig az egész telepen sötét van. Az asszonyok süt­ni, főzni, takarítani, világí­tani nem tudnak, mert nincs áram. Nem lehetett volna az ün­nep utánra halasztani ezt a munkát? — kérdezi Szabó József, Makarenkó-telepi lakos Jó kis hecc!! 1970 külpolitikai mérlege Ahol a Nílus és az Liba „találkozik” í+c Mondd anyukám, csakugyan meg vagyunk híva? (Járrnay György rajza) Ez nem lehet vita tárgya! December 23-án, délután fél 5- kor karácsonyi ajándékként vet­tem egy kenyérpirítót, a Ta­nácsház téri Konyhai felszerelé­sek boltjában. Kipróbálás cél­jából bekapcsolták a készülé­ket, amely pár másodpercig füs­tölt (ideje sem volt átmeleged­ni), mire az eladó megállapí­totta, hogy jó, és csak azért füstöl, mert még új. Amint ha­zavittem, rögtön bekapcsoltuk mi is, de egyáltalán nem mele­gedett. Másnap délelőtt vissza­vittem, hogy cseréljék ki, mivel a készülék hibás. Erre nem vol­tak hajlandók. Azt mondták: garancia van rá, vigyem a szer­vizbe. Azt minden kereskedőnek tud­nia kell, hogy első osztályú árut — amennyiben hibás — a vétel helyén nyolc napon belül hibát­lanra kell kicserélni. Javaslom, hogy a felsőbb kereskedelmi szervek tartsanak továbbképzést a kereskedelemben kevésbé jár­tas dolgozóknak, hogy tudják: mihez van joguk és mi a köte­lességük. E sorokat okulásul írtam, ne­hogy mások is így járjanak! P. I. (Lapunk javaslatára a boltve­zető mégis kicserélte a kenyér­pirítót. A szerk.) Intézkedtek A Déli Hírlap november 26-i számában „Jót derült a kala­uznő” címmel megjelent cikkel kapcsolatban jegykezelőnket fe­lelősségre vontuk. Elmondotta, hogy a jelzett napon a strand­fürdőnél két fiatalember szállt fel. Leszállási szándékukat csak akkor jelezték, amikor a Kata­lin utcai megállóból a kocsit az utasok le- és felszállása után már elindította. Elmondotta azt is, hogy az egyik utas kérte: nyissa ki az ajtót, mert le akar szállni. Erre a jegykezelő azt válaszolta, hogy nem rsengetheti le a kocsit, miért nem jelzett idejében?! A jegykezelő a fentiek szerint hibáztatható, mert rugalmas in­tézkedéssel az utas kérését tel­jesíteni kellett volna. O azon­ban a kényelmesebb módot vá­lasztotta, ezért szigorú figyel­meztetésben és kioktatásban ré­szesítettük azzal az utasítással, hogy a jövőben szolgálatát na­gyobb körültekintéssel lássa el, mert hasonló esetben kénytele­nek leszünk ellene szigorúbb büntetést alkalmazni. MISKOLCI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT Pásztor Sándor igazgató A Nílus völgyéből érkezett ennek az évnek első jelen­tős külpolitikai híradósa. Nasszer, az azóta már el­hunyt elnök mondotta- január elején, hogy „az arabok bé­két akarnak, de nem adják meg magukat”. Az USA által támogatott Izrael politikai sakkhúzásai következtében még mindig ott tartunk — többé-kevésbé —, hogy az imperializmus az arabok bő­rére akarna békét kötni a Közel-Keleten. Ebbe pedig nem egyezhetnek bele az arab államok. Az Elbánál mesterségesen elválasztott két Európa kö­zeledésének csalhatatlan jelei zárják ugyanennek az évnek napjait és nyitnak kaput egy ( újabb esztendőre, valamint egy újabb évtizedre. Brandt kancellár ugyanis az év köz­ben megkötött szovjet—nyu­gatnémet, valamint lengyel— nyugatnémet szerződés bonni ratifikálásában, a közelgő csehszlovák—nyugatnémet tárgyalásokban és általában Európa keleti, valamint nyu­gati szektora feszültségének enyhítésében látja a jövő út­ját az ősi kontinensen. A Pravda hasábjain Zsukov, az ismert hírmagyarázó, az európai biztonsághoz vezető út kedvező feltételeiről ír az új év lehetőségeiről szólva. A két dátum között húzó­dik meg az év, amelyben az USA „jóvoltából” nem köze­ledtek döntő módon az állás­pontok a Nílus két partjának gondja ügyében, de annál jobban közeledtek egymás­hoz az Elba két partján, a szocialista Kelet és a tőkés Nyugat-Európa között. Az év folyamán történt megegye­zés a közel-keleti tűzszünet­ről, és szerződés Nyugat- Nómetország s a Szovjetunió, valamint Lengyelország kö­zött. Nem vitás, hgy a kettő kö­zött összefüggés van, amely befolyásolja az egész világ- politikát. Az összefüggés nem más, mint az a világméretű birkó­zás, amely a háború és béke erői között meghúzódó világ­méretű osztályharcban nyil­vánul meg. A két politikai pólust kifejező szuperhatalom között húzódik az ősi konti­nens : Európa. Pontosabban a két Németország határa, ahol a béke védelmére létre­jött Varsói Szerződés és a háborús agresszió támogatá­sára létrehozott NATO, vagy­is a két katonai szövetség fő ereje találkozik. A szocialista országok, el­sősorban a Szovjetunió nö­vekvő katonai ereje akadá­lyozza a háború kirobbantá­sát. Ezért próbálkozott meg az imperializmus az év folya­mán mesterségesen fenntar­tani a közel-keleti feszültsé­get és kiterjeszteni a viet­nami háborút egész Indokí- nára. A perilériális, „korláto­zott háborúk” folytatásában vélte ugyanis biztosítani azt a „fölényt”, amelyet az euró­pai fő fronton már elvesztett és visszaszerzésében nem bíz­hat. Ám a „korlátozott hábo­rúk” legalább olyan kilátás­talanok ma már, mint a nagy háborúk, miként erreBeaufre tábornok nemrégiben rámu­tatott. A vietnami, valamint ■ az arab—izraeli helyzet vál­tozatlanságában illusztrálta állítását. Fennáll viszont a veszély, hogy a perifériális háborúk automatikusan moz­gásba hozhatják az Európá­ban állomásozó fő erőket, ha nem gondoskodnak ezek el­hárításáról időben és magá­ban Európában. Ezt a helyzetet ismerte fel a békére törekvő szocialista diplomácia, amely a Szovjet­unióra támaszkodva, éppen Budapestről hirdette meg az , európai béke és biztonság szilárdabb alapokra helyezé­sét elősegítő biztonsági érte­kezlet összehívásának gondo­latát. Ennek érdekében tevé­kenykedett azi elmúlt évben a magyar diplomácia is. Ha igaz ugyanis, hogy a távol­keleti, vagy különösen az Európa „lágy alsó feléhez” nagyon is közel fekvő arab— izraeli feszültség bármikor „kész helyzetet” teremthet Európában, altkor igaz az. is, hogy az európai stabilizált béke elolthatja, vagy leg­alábbis eredményesen lokali­zálhatja a perifériális tüze­ket is A szovjet diplomácia, jó szeizmográf módjára, ponto­san megérezte, hogy Európa népei óhajtják a világ béké­jét, ezért keresik a közele­dést a kontinens két része között. Különösen keresi ezt a kontinens közepén, tehát legveszélyesebb helyén fek­vő bonni állam mai kormá­nya. Az európai kelet-nvu- gati enyhülés gazdasági éle­tének nyújtana kedvező te­ret. Nem meglepő, hogy eze­ket a béke-reményeket igyekszik megtorpedózni az amerikai hadiipari gépezet, a Pentagon, amely konjunktú­rája fenntartása érdekében támogatja a konzervatív új angol kormányt, Európa at­lanti politikusait a Rajnán in­nen és túl, és a feszültséget fenntartani óhajtó Izraelt. Az elmúlt év eredményei és a jövő, egyben egy új év­tizedre kaput nyitó esztendő politikai térképén a békét arról az európai biztonsági pontról lehet megteremteni, ahol a Nílus és az Elba „ta­lálkozik.” A biztonságosabb politikai alapokra helyezett békés Európa megteremtheti az alapját az egész világ bé­kéjének. MÁTÉ IVÁN Álomvizsgáló készülék Teruo Okuma, a tattori orvos- tudományi egyetem professzora kidolgozta az álmok rögzítésé­nek és az alvó ember lelki éléte tanulmányozásának módszerét. Megfigyelte, hogy az alvó em­ber szemgolyói álom közben in­tenzíven mozognak. Az alvó mindkét szemgolyójához és áll­kapcsához elektródákat rögzített, amelyek jelzik, mikor álmodik az illető. Az álom kezdete után körül­belül öt perccel egy csengő szó­lal meg és felébreszti az alvót. Részletesen el kell mesélnie ál­mát és ézt magnóra veszik. Az : orvos a későbbiek során elemzi az álom tartalmát, v A professzor szerint a szemgolyók mozgása fa­gyon Intenzívvé válik, amikor az álom bonyolult szakaszába érke­zik, vagy ha erős benyomást gya- karol az alvóra. Okuma és csoportja hat év alatt körülbelül hétszáz vizsgála­tot végzett. A kapott eredmények szerint az ember egy éjszaka át­lag négy-ötször álmodik, illetve az álom az alvási idő húsz szá­zalékát teszi ki. BÉLYEGGYŰJTÉS 1971. április 3—12. között ren­dezik meg Pécsett a IX. országos ifjúsági bélyegkiállítáfet,. a Nagy Lajos Gimnáziumban. A rende­zők: a KISZ Központi Bizottsága, a Magyar Üttörők Szövetsége, a Munkaügyi Minisztérium, a KISZ Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, úttörő elnöksége, a megyei és városi tanács, a Ha­zafias Népfront megyei és vá­rosi bizottsága és a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövetsége. A kiállításra 1971. február 15-ig lehet jelentkezni, s az elfogadott gyűjteményeket 1971. március 10 —15-e között kell megküldeni a rendező bizottság címére. (Or­■5 OV AT VEZETŐ: HOLTAI JOZSEFNE Pintér István 5 i) q — Egy itteni festőnek ültem J Q # — mondta büszkén Temer. — Igaz, nem tökéletes, de művé­szileg hiteles. Sajnos, az egyenruhát kissé pontatlanul ábrázolta, de hát nem tudtam mintával szolgálni neki. Az enyémet ugyanis kénytelen voltam el­ásni, amikor fogságba estem, és a haza érdekében átöltöztem bakaruhába. Szóval, Terrier is azok közé a horthysta tábornokok közé tartozott, akik a vereség után igyekeztek elve­gyülni a közemberek között. Így olcsób­ban úszhattak meg a dolgot. Lám, Ter- ner is megúszta. Láttam, hogy gyáva fráter; legszívesebben felmondtam vol­na a vele kötött egyezséget, de most már végig kellett vinnem a játszmát. Megvártam, amíg Terner átöltözik. Szmokingot vett fel. Ügy nézett ki, mint egy hollywoodi statiszta az „Óreg em­ber nem vén ember” című, kétmillió dolláros film zárójelenetében, amikor l*etven éven felüli szmokingos urak ti­zenhét éven aluli hiányos öltözetű leá­nyokkal táncolnak a holdvilágos ten­gerparton ... Kopott szürke ruhám bi­zony még rútabbul festett a s2jmoking- költemény mellett. — Sajnos, az én ruhám nemigen illik az alkalomhoz — mentegetőztem. — Ne törődj vele, fiam! Doberdónál még rongyosabbak voltak a huszár­jaim . . Nem fejezte be a mondatot, mert köz­ben az órájára nézett. — Gyerünk, sietnünk kell. Nem sze­retném elszalasztani Csánkó szónokla­tát. A végén lesz a megfelelő pillanat... Javasoltam, hogy hívjunk taxit, de Terner a mellékutcában parkírozó saját kocsijához vezetett. Az ócska Ford fél­óra alatt a Rithmus Hallba vitt ben­nünket. Már többször láttam kívülről az im­pozáns épületet, de még soha nem volt rá pénzem, hogy belülről is megnéz­zem. Elvis Presley egyik hangversenyén, amelyet itt tartottak, tizenkét dollár volt a legolcsóbb jegy, a profi nehéz­súlyú ökölvívó döntőn pedig húsz. Az újságokból tudtam, hogy a Rithmus Hallba negyvenezer ember fér be, a nagytermet azonban most sem láthat­tam meg, mert a portás az egyik har­madik emeleti mellékterembe utasított bennünket. Az is éppen elég nagy helyiség. Ak­kora lehet, mint a pesti Sportcsarnok fele. Az egyik oldalon, hosszú büfépult mögött, fehér kötényes kiszolgálólányok álltak. A meghívó egyik szelvényére adtak egy csésze teát meg egy pár, a mi debreceninkihez hasonló főtt kolbászt. Örömmel láttam, hogy nem édes szószt, hanem jófajta tormát adtak hozzá íze­sítőül. Eszembe jutott, hogy reggel óta nem ettem. Én is ki akartam váltani az adagomat. Terner azonban nem eh- gedte. — Nem enni jöttünk ide! — mo­rogta. — Egyék meg a vacak lókolbá­szukat! (Folytatjuk) szagos Ifjúsági Bélyegkiállítás Rendező Bizottsága. Pécs, Rákó­czi u. 39/b.) A kiállításon részt vehet minden szervezett bélyeg- gyűjtő szakköri tag, aki még nem töltötte be a 21. életévét, valamint kollektív gyűjtemény­nyel minden úttörő és Ifjúsági bélyeggyűjtő szakkör. Az egyé­ni és kollektív gyűjtemények rendezésére. feldolgozására a most folyó téli szünet nagyszerű lehetőséget ad az ifjú filatelisták- nak. s reményünket fejezzük ki, hogy a korábbi évekhez hason­lóan ezúttal is sok miskolci és borsodi fiatal fog részt venni a kiállításon. December 30-án jelent meg az év utolsó bélyege, az 1 Ft-os címletű, az Évfordulók — ese­mények 1970. sorozat utolsó ér­téke, mely a náci koncentrációs táborok felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulójának ál­lít emléket. Ma. amikor már teljes soroza­tok is megjelennek aktok re­produkcióival. érdemes emléke­zetbe idézni az első akt-bélyeg megjelenésének történetét. \z első ilyen bélyeg Spanyolország­ban jelent meg 1930-ban és Goya híres és ismeri Meztelen Move” című festményét ábrázolta. Mi­kor a katolikus egyház megkísé­relte a bélyeg kiadását megaka- dályozni. Amerikai nöesvesíile- tek kísérletet tettek, nogv kor­mányukat ebben az ügyben Mad­ridban diplomáciai közbeni ....iára bírják rá. Ezekkel a jrt**ri=tek- kel azonban csak azi érték el. hogy a sorozat annak ideién igen keresetté vált. V. Gv.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom