Déli Hírlap, 1970. október (2. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

Tiszán innen, Dunán túl AZ ÓZDIAK MÁRIS NYERTEK Öt helyszínen a versenyzők százai a Magyar Rádió leg­jobb riporterei (Petress István, Radnóti László, Rapcsányi László, Szilágyi János), Szepesi György játékvezető irányí­tásával ma este ismét izgalmakban és ismeretekben bővel­kedő két órát szereznek a rádióhallgatók milliós táborának. Észak-Magyarországon a szokásosnál is jobban ügyel­jük a versenyt (tulajdonkép­pen mindannyian verseny­zők lehetünk), mert a Tiszán innen. Dunán túl megyék közötti vetélkedő negyed­döntőjének második forduló­jában most dől el, hogy Bács-Kiskun vagy Borsod k 'szült fel jobban. Az előkészítő bizottság „fő­hadiszállásáról” a következő < információkat kaptuk. A két borsodi helyszínen, Miskol­con és Sárospatakon már 19 ■h-akor gyülekeznek a külön­böző szakcsoportokat alkotó versenyzők; Miskolcon há- • vmszázan, Sárospatakon pe- dig ötvenen. Az „első vonal­ban” küzdő versenyzőket számos bázisközpont támo­gatja (könyvtárak, egyetem, ismeretterjesztő társulat stb.). Ezen üdvül 15 észak-magyar­országi község áll résen, hogy telefonstaféta útján bármikor eljuttassa a kívánt információkat a versenyköz­pontokba, illetve a Magyar Rádió 1-es számú stúdiójába. De talán mondanunk sem kell, hogy ma este 8-tól 10 óráig talpon lesz az egész borsodi lakosság, hiszen elő­re még nem tudhatjuk, hogy a megyében cirkáló két URH-kocsi közül melyik hol áll meg... A „hivatásos” versenyzőkön kívül termé­szetesen minden lokálpat­riótára számít az előkészítő bizottság. (A lapunk 1. olda­lán közzétett telefonszámo­kon bárki bekapcsolódhat a versenybe, ha ezt megkíván­ja a küzdelem.) Bács-Kiskun megye nem lesz könnyű ellenfél, de hisz méltó partnerrel mérkőzni már eleve dicsőség. A bor­sodiak egyébként már az előkészület közben is nyer­tek. A felhalmozott szellemi tőkén kívül kézzel fogható eredménye is van az előké­születeknek. Ózijon ugyanis — ez volt a versenyben való részvétel előfeltétele — ma délelőttre elkészült a 700 ezer forintot érő födémszer­kezet, melyet az ózdi piac fölé húztak, társadalmi mun­kában. Az ózdiak Liszkay Tamás szerkesztőnek és Fel­legi Tamás rendezőnek már­is hálásak ezért. A többit majd meglátjuk — meghall­juk. . (gyarmati) Szuggesztív jellemábrázoló Súlyos veszteség érte tíz évvel ezelőtt, 1960. október 2-án színművészetünket: 50 éves korában meghalt Tímár József Kossuth-díjas, kiváló művész. Huszonegy éves volt, ami­kor 1923-ban beiratkozott a Színművészeti Akadémiára, s már a következő évben fel­lépett a Nemzeti Színházban. Az ország első színháza 1925 őszén szerződtette, s a fel- szabadulásig itt játszott. Ez után a Művész Színházban, a Magyar Színházban, a Pó­dium Kabaréban, a Vígszín­házban, a Fővárosi Operett­színházban, az Ifjúsági Szín­házban játszott. Az ötvenes években vidéki színháztársu- iathoz került, s 1953-tól 58-ig a Madách Színházhoz, majd ismét a Nemzeti Színházhoz szerződött. Itt Pethes Imre és Odry Árpád szerepeinek örököse. Egyik legnagyobb szerepe Willy Loman volt Az ügy­nök halála című Miller-drá- mában (Nemzeti Színház, 1959). A kimagasló, szug­gesztív erejű jellemábrázoló színművész sok sikeres film­szerepet is eljátszott. Odaítélték az idei Madách-díjakat A Szlovákiai írószövetség székházában bensőséges ün­nepség keretében kiosztották az idei Madách-díjakat. A próza kategóriában Duba Gyula Szabadesés című re­gényét, a költészet kategóriá­jában Gál Sándor Szabad vonulás című verskötetét ju­talmazták Madách-dijjal. Barkochbázunk Kezdhetném úgy is, hogy Karinthy Frigyes. Kosztolá­nyi, s honunk egykori nagy játékosai megfordultak teg­nap este a sírjukban. De ma­radjunk a realitásoknál. A 35 perces játékidőnek a negye­dét sem sikerült barkochbá- zással tölteni. Ennyi idő alatt is lehet azonban nyerni, ha igazán vén-e, illetve pénzre megy a játék. De hát ehhez nemcsak játékos kedv kell... Hanem micsoda? Azaz ki­csoda? Geszty Péter, a szer­kesztő és Balázs András, a rendező bizonyára hosszan elbarkochbáztak ezen. Kettő­jük közül azt dicsérem, aki Bódis Szilviára gondolt. Há­ziasszonyunk kellemes, ott­honos és intelligens ember. Kár, hogy a „vacsorát” nem ő tálalta .. . Nos nem csoda, hogy egy ilyen nőnek a játékvezető is imponálni akar. De azért mégsem kellett volna unos- úntalan „Szilvia drágának” szólítani. (Annál is inkább, mert a kamerák előtt ez el­len még nem is tiltakozhat szegény.) Ugye már kitalálták, hogy én itt Müller Tibor ellen ás­kálódom? De miért vállal ez az egyébként kedves és hasz­nos ember játékvezetői fel­adatot? Vajon barkochbázott már egyáltalán? (Még sze­rencse, hogy neki csak felel­nie kellett, nem kérdeznie.) És mennyi üresjárat, olcsó fordulat. „A játékos civil ruhájából nem derült ki, hogy katona.” Müllerről nem derült ki.. . De hagyjuk, ez így nem fair játék. Kérem szépen — talán emlékeznek rá — a „Ripor­ter kerestetik” egyik fordu­lójában ez a játék már meg­bosszulta magát. Ha tehát valaki ebben az országban a tévéstúdióban barkochbát ve­zet, az Karinthy Ferenc le­gyen, de legalább Sipos Ta­más vagy Rapcsányi László... A játékosokról nem is szó­lok. Vállalták a játékot. Persze lehet, hogy még minden jóra fordul és arosz- szak, meg az izék elnyerik a méltó... Teljesen kimerül­tem. GY— j)c Udvar ih>. (Lenkey Zoltán rajza) Nők klubja Diósgyőrben Egy évvel ezelőtt alakult meg a Diósgyőri Gépgyár­ban a nők klubja. Eddigi rendezvényeik közül kiemel­kedett a nőnapra összeállí­tott kézimunka-kiállítás, amelyen a klubfoglalkozáso­kon készített darabokat mu­tatták be. Felszabadulásunk évfordulója tiszteletére dísz- párnáikat készítettek az 1945- től párttag gépgyári nőknek. A „Takarók Vietnamnak” akció keretében pedig 15 darab takarót készítettek a gépgyári asszonyok és lá­nyok. A klub tagjai készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 53. évfordulójá­nak méltó megünneplésére is. Megjelent a Napjaink „Tékozló módon pusztítja természetes környezetét az ember...” Ez a tény sarkall­ta Békés Dezsőt, hogy Észak- Magyarország természeti ér­tékelnék védelmében (468 ilyen értéket tartunk szá­mon a megyében) szót emel­jen. A borsodi helyzet tagla­lása után, egy UNESCO-fel­hívást érintve így fejezi be cikkét a szerző: „...a ter­mészet egyensúlyának meg­bomlása beláthatatlan követ­kezményekkel sújthatja az egész emberiséget.” Megszív­lelendő mondat. Különösen Borsodban az... De nem ke­vésbé kell felfigyelnünk Nó­rák István gondolataira sem. Az uralkodó osztály, a mun­kásság alapműveltségéről van szó. Ezzel a műveltség­Majd az újság... A megiorlódott villamosok közlekedési akadályt sejtetnek, sárgán virítanák a szep­temberi verőfényben. Egyelőre nem lehet tudni, mi tartóztatja fel a kocsikat, melye­ket óramű pontossággal járat a menetrend. Nyilván baj történt. Ez azonban tág foga­lom. Személyautó nem okozhat ekkora bajt, ha motorja éppen a sínen mondta fel a szolgálatot, egyszerűen odébb tolják. Teher­autó lenne? Igen, azzal már nem könnyű elbánni. Esetleg elromlott az egyik villamos motorkocsija? Oh, kérem, az se okoz gon­dot, megnyomják egy másikkal... A találgatások köre egyre szűkül, s ami­kor felvisít a sziréna, azt mondják az em­berek: hát igen, gondoltunk mi erre, sőt el­sősorban erre gondoltunk — baleset. A mű­tővel felszerelt rohamkocsi arra enged kö­vetkeztetni, hogy emberélet forog kockán, csak súlyos esetekben hívják ezt a mentöt. Akinek nem sietős a dolga, alkalmi közös­ségbe verődve töpreng a járdán, többedma- gával próbálja eldönteni, ugyan ki lehetett az a szerencsétlen: férfi, nő, fiatal, idős? Látatlanból azonban nem lehet az ilyesmit eldönteni, de beszélni lehet róla, annál is inkább, mert az embernek ilyenkor egysze­rűen beszélnie kell. Ilyenek vagyunk. Em­berrel esett meg a baj, tehát tőlünk nem idegennel, sorstárssal az utcai tülekedésben. Találgatjuk, ő volt-e a figyelmetlen, avagy mások? Megannyi ismeretlen elem szövődik a beszélgetésekbe, következésképp elvontság jellemzi, általában keseregnek a mind gya­koribbá váló baleseteken. Ez az elvontság azonban — enyhén szólva — idegesítő, pon­tosan szeretnénk tudni mindent. A baleset színhelyétől azonban távol vagyunk, nem is szíveseit tolakodnánk oda, kellemetlen lát­vány. — Majd az újság megírja — mondja va­laki. A hallgatóság bólint, igen, majd az új­ság, abból megtudjuk. Az utca emberének ezt az eredendő kí­váncsiságát ki kell elégíteni. Szomorú köte­lessége a sajtónak. hírt adni a tragédiáról, s teszi ezt azért, mert a sajtó — hogy úgy mondjam — megrögzött optimista: hiszi, az emberek okulnak az esetből, a történetben foglalt intelem szétosztódik a járókelők kö­zött, jobban vigyáznak majd magukra. Olykor, sajnos, csalódnunk kell. A mai szemtanúk és szörnyülkődők sorából szedi holnapi áldozatait a közlekedés — s milyen rettenetes, hogy a mások baja nem elég ha­tásos példa. Egy-két percnyi előnyért a leg­drágábbat, testünk épségét képesek vagyunk kockára tenni. Némelyek úgy vannak a vil- amossal is, mint a vonattal, az a rögeszmé- jük, ha lemaradnak egyikről, sosem juthat­lak célba a másikkal. A sajtó optimista, hiszi, hogy előbb-utóbb mindenki belátja: néhány perces előnyért nem szabad kockára tenni életünket. Jó lenne, ha már itt tartanánk .. . (g. m.) A , r éj félt <51 I reggelig gel a munkásosztály ötven százaléka nem rendelkezik. Novák a tények felvázolása után, azokat a lehetőségeket taglalja „ötven százalék” c. írásában, amelyek kihaszná­lásával változtathatnánk az adott helyzeten. Ha már a tanulmány jel­legű publikációknál tartunk, ide kívánkozik Kabdebó Ló­ránt „A tv és a fiatálság” cí­mű anyaga. Jeles irodalom- történészünk ezúttal a leg- népszérűbb tömegkommuni­kációs eszköz lehetőségeit, műsorait szembesíti az ifjú­sággal. Népszerű lapunk versrova­ta ezúttal különösen gazdag. Kalász László, Kiss Benedek, Ladányi Mihály, Oláh László és Serfőző Simon versei mellett a kárpát-ukrajnai magyar költők verseiből is tartalmas válogatást közöl. A prózai művekből Fekete Gyula regényrészlete (Vallo­más hajnalig), Ördögh Szil­veszter A tor, Varga Lajos Egy aláírás, Rákosy Gergely Módszerek című elbeszélése érdemel különös figyelmet.' De örömmel olvastuk Meré­nyi László Egy iskola és se­gítői című riportját, mely egy abaúji kisiskola lelkes és lel­kiismeretes termelőszövetke­zeti patrónusairól szól. És nagy együttérzéssel olvastuk Akácz László Tizennyolcezer labda című karcolatét. Az „állóhelyből tovább adott szó-labdák” — az újságíró rutinmunkájának eredményei — bizonyára a „termeltető­ket” is elgondolkoztatják. Az új színházi szezon első miskolci bemutatójáról. Bró- dy Sándor A tanítónő című színművéről Gyarmati Béla írt kritikát. A Szentmihályi Szabó Pé­ter indította vitához ezúttal Zimonyi Zoltán szól hozzá (Az eltűnt valóság nyomá­ban). A Napjaink októberi [ számát több recenzió egészí ki. A lap grafikáit Feled Gyula, Rácz József, Trischle Ferenc. Bozsik István és i Kunt Ernő készítette. NÉGYLÉPCSŐS RAKÉTÁT LŐTTEK FEL Az egyesült államokbeli Wallos-szigetről négylép­csős Scout típusú rakétát lőttek fel. A rakétában elhe­lyezett műszerele léladata az, hogy kikísérletezzék: hogyan lehet úrrá lenni a Föld lég­körébe visszatérő űrhajók és támaszpontok közötti termé­szetes. átmeneti távközlési zavarokon. MEGÁLLAPÍTÁS A PORNOGRÁF IRODALOMRÓL Egy bizottság, amelyet Nixon nevezett ki, közölte megállapításait a pornográf irodalom és filmek kérdésé­ben. Véleménye: a por­nográfiaellenes törvényeken enyhíteni kellene. ELETBEN MARADTAK Da Nang közelében — mint már jelentettük — le­zuhant egy utasszállító repü­lőgép, hajnalban a dzsungel­ben ráakadtak az utasokra, akik csodával határos mó­don mind a harmincán élet­ben maradtak — ellentétben a korábbi hírekkel. Csak az első és a másodpilóta halt bele sérüléseibe. A BECSÜLETES MEGTALÁLÓ líj. Gyureskó Jánosné nyíregyházi lakos egy 15 900 forintról szóló, bemutatóra érvényes takarékbetét-köny­vet talált,, négy forint kész­pénzzel. A könyvet és a pénzt átadta az OTP nyír­egyházi fiókjának, hogy jut­tassák vissza jogos tulajdo­nosénak. A talált értéket nem sokkal rá kiszolgáltat­ták tulaj donosának. A FEJÉRE ESETT Nagykanizsán Knausz Fe­renc 37 éves segédmunkás egy csövet vitt, közben meg­botlott és a cső a fejére esett. A szerencsétlen férfi olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen meghalt. SZABÁLYTALANUL ELŐZÖTT Tiszaföldvár határában szabálytalanul előzött motor­kerékpárjával Vajga Gábor 49 éves technikus, nekiütkö­zött egy autóbusznak, sérü­léseibe belehalt ELÜTÖTTE Békéscsaba és Gyula kö­zött figyelmetlenül vezette személyautóját Fábián Bene­dek 26 éves gépkocsivezető és elütötte Opra János 33 éves segédmunkást, aki ke­rékpárján szabályosan, kivi­lágítva haladt. A kerékpáros a helyszínen meghalt. Bene­deket a rendőrség letartóz­tatta. MEGHALT Meghalt Peterdi Mária, Várnai Zseni és Peterdi An­dor leánya, aki a felszabadu­lásunk óta dolgozott a rádió­ban. Halála előtt a rádió ze­nei főosztályának lektora volt GYILKOSSÁGGAL VÁDOLJAK New Havenban (Kentucky állam) a helyi bíróság gyil­kossággal vádolta Robert Seale-t, a Fekete párduc ha­ladó néger párt elnökét. Seale a hamis vádat vissza­utasította. Október végén fel­újítják perét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom