Déli Hírlap, 1970. szeptember (2. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-07 / 209. szám

1 Nagy Béla rajza A ThibaiiH-család tói a Csodálatos mandarinig Színházi bemutatók Pesten Színházi telefon Vívódíj — kényszerű szerepcsere Ma szünnap van a szín­házban, de Siklósi László művészeti főtitkár még teg­nap este szólt: — A lapnál tudnak a nívódíjakról? — Szégyen, nem szégyen; ezzel kapcsolatban semmit nem hallottunk. — Hát akkor elmondom. A Magyar Televízió elnök­sége a sikeres színházi köz­vetítések érdekében legtöb­bet tett művészeket (színé­szeket, rendezőket) szeptem­ber 3-án nívódíjban részesí­tette. Miután az elmúlt sze­zonban már képernyőre ke­rültünk ... — Nos „nálunk” kit ért a megtiszteltetés? — Én úgy kérdezném, hogy „kiket”? Persze arra mi sem számítottunk, hogy a mis­kolci színház kerül az élre a nívódíjak számával. De hát így még nagyobb az öröm. Jurka László, Máthé Éva és Kovács Mária művészeti ju­talmának az egész színház örül. S miután egy-egy pro­dukció sok ember közös munkája, A Harminchárom névtelen levél és a Bernarda háza együttese (volt együt­tese) különösen büszke és boldog. Tudniillik rendezőnk és két színésznőnk az emlí­tett művek előadásában nyújtott művészi teljesítmé­nyükért kapták a jutalmat. — Szívből gratulálunk, és örömmel adjuk közre a hírt!. — Sajnos még nem fejez­tem be... — Mindjárt érthetőbb lesz. Péva Ibolya kitűnő fiatal művésznőnk — akit vissza­térésekor főszerep várt a színházban — a Péntek *Rézi egyik próbáján súlyosan megsérült. Az orvos vélemé­nye szerint az izomszaka­dásnak nem marad nyoma, a szeptember 25-i bemutatón azonban nem táncolhat Péva Ibolya. _ ??? — A művészeti tanácsnak nagy gondot okozott ez a bal­eset, végül mégis úgy dön­töttünk, hogy Kopetty Liára bízzuk a szerepet. — De hisz Kopetty — ha jól tudjuk — az Adáshibát próbálja?! — Így van. Szerencsére Szakonyi darabja nincs olyan nagy mozgásigényű produkció, mint a Péntek Rézi. Ezért Péva Ibolya sze­repet cserélhet Kopetty Iná­val.- A színházi szakemberek találékonysága kimeríthetet­len, de azért én sajnálom Péva Ibolyát.. — Természetesen mi is. Ezért, ha meggyógyul el­játssza a Péntek Rézit is. mint ahogy Kopettynek sem kell lemondani az Adáshibá­ban vállalt szerepéről. Ügy hisszük a szezonban sikere­sen váltogathatják egymást. — Ezek után tényleg nincs ok a pesszimizmusra. Kö­szönjük az információt! — Sajnos? GY— „Le Corbusier elgondolása nem tartalmazott újat...” A sokszínű város A párizsi 1’ Express nagy terjedelmű interjút közölt a ma­gyar származású Viktor Vasarely-től, a munkásságáról. A 62. éves világhírű festőművész nyilatkozatának azt a részét kö­zöljük, amelyben a korszerű városról fejti ki véleményét. Nagy siker volt, írhatnánk ki szinte valamennyi előadás mellé a budapesti színházak műsorát hirdető plakátokon. Az előző évadtól vagy év­adoktól „örökölt” előadások mellett (Mózes, Az ember tragédiája. Bánk bán, III. Richard, Gellérthegyi álmok, A vörös postakocsi, West Side Story, Tannhäuser, Carmen stb.) hat premier lesz a vezető nagy színhá­zaknál. Szép feladatra vállalkozik a Thália Sbínház, amikor a világon elsőként viszi szín­padra Roger Martin du Gard családregényét, „A Thibauld-család”-ot. A mo­dern francia társadalom nagyszabású elemzését a Thi- bauld-család három tagjá­nak, az apának, a józan és reális Antoine-nak és a lá­zadó, a romantikus és forra­dalmár Jacques-nek bemuta­tásával az öröklődés végze­tes hatásának megeleveníté- sével adja. A szeptember 25-i ősbemutató dramaturgja Be­nedek András. rendezője vendégként Kazán István. Ugyancsak ősbemutatóval kezdi ezt a színházi évadot az Állami Défyné Színház. Szepember 19-én Verne— Kcmlós: Sándor Mátyás cí­mű színművét láthatja a kö­zönség. A nagy sikerű Ver­ne-regényt Komlós Róbert alkalmazta színpadra, a dra- matizálás ugyancsak az ő munkája. 1922-ben a milánói Theatro Manzoni mutatta be először Pirandello IV. Hen­rik (Enrico IV.) című szín­művét, Magyarországon a Madách Színház játszotta, 1941-ben. Most, az új évad első bemutatójaként a Víg­színházban láthatja a közön­ség ezt az érdekes problé­mával foglalkozó darabot. Az első magyarországi elő­adáson IV. Henriket Várko- nyi Zoltán játszotta, a mos­tanit ő rendezi, és a címsze­replő Latinovits Zoltán lesz. Weiss P.:A Luzitán szörny című színművét az 1968. évi stockholmi Scala-Theater- beli bemutató után két év­vel, Magyarországon szep­tember 25-én láthatja a kö­zönség a Katona József Szín­házban. A „Marat halála” szerzője ebben a darabban századunk szörnyű ellent­mondásait leplezi le: hogyon lehetséges a tudomány és a civilizáció hihetetlen fejlődé­se mellett az, hogy a Föl­dön háború, nyomor, fajel­mélet szehnyezi be világun­kat. A nagy sikert aratott darab tulajdonképpen egy abszurd-játék, amelynek kö­zéppontja a Szörny, és a já­tékszabályok értelmében, mindenki szót kaphat a gyar­matosítók és elnyomottak idegfeszítő vitájában. A da­rabod Garai Gábor fordítá­sában 1967-ben közölte a Nagyvilág, most Major Ta­más állítja színpadra. A Jó­zsef Attila Színházban szin­tén magyarországi bemutató lesz. Goldoni Komédiások című vígjátékát Karinthy Fe­renc fordította. Szirtes Ta­más rendezi. Bartók halálának 25. év­fordulóját három színpadi művének, A kékszakállú her­ceg várának, A fából fara­gott királyfinak és A csodá­latos mandarinnak felújítá­sával ünnepli szeptember 25-én az Állami Operaház. Ez a bemutató lesz egyben a budapesti művészeti hetek nyitánya is. A szombat esti tv-játék igen kellemes meglepetéssel szolgált. Nagy Ignác nevét jobbára már csak egy pesti utca tartja emlékezetben, az irodalomtörténeti tudatban pedig egy sikeres vígjátékkal, a Tisztújítással maradt fenn a múlt századból. Valaha, ha jól emlékszem, 1954 táján a Nemzeti Színház sikerrel újí­totta fel e darabot. Azóta legfeljebb cSak emléke él en­nek az előadásnak. Benedek András most ezt a darabot sikeresen frissítette meg, és alkalmazta televízióra. Épp a tegnapi Népszabad­ságban meditál a tv-kritikus arról. hogy mily gyönge utánzatokként kerülnek a klasszikusok a képernyőre. Hát még, amikor nem is klasszikusok adaptációit lát­hatjuk. Mi is többször szóvá tettük, hol a gyenge előadást, hol azonos szerzők túl gya­kori, gyenge színvonalú elő­adását. De fel kell figyel­nünk az ellenkező előjelű fo­lyamatra is. Arra, hogy a Magyar Televízió is mind gyakrabban készít hazai produkciót nem egy klasszikus szövegkönyvből, és kisebb- nagyobb sikerrel képernyőre viszi hazai klasszikusainkat, illetőleg nem klasszikus, de értékes rr),esterdarabjait a magyar irodalomnak. Mindezt azért most mon­— Mióta foglalkoztatja önt a sokszínű város gondolata? — A Bauhaus híve voltam. Sohasem szabadultam meg a sokszínű város gondolatától; mindenkor ott volt kutatása­dom el, mert Nagy Ignác Tisztújítását Kerényi Imre és Málnay Levente rendezé­sében kiváló fiatal színész­gárda előadásában látva, örömmel gondolkozhatunk el azon, hogy hasonló, színvo­nalas hazai előadásokat mi­ért nem készítenek gyakrab­ban. Igaz, hogy a Tisztújí­tást, ezt a speciálisan magyar anekdota-darabot, melynek játékos lebegése a szinte anakronisztikus, tragikusan elmaradott magyar valóság­ban gyökeredzett, nehezen tudjuk majd eladni csere­filmként külföldi tv-társasá- goknak. De a magyar közön­ség mégiscsak jobban érzi magát egy. a hazai történe­lemben gyökerező problémá­jú, kedvelt színészeit foglal­koztató előadás nézése köz­ben. Goldoni sokkal nagyobb drámaíró, mint Nagy Ignác. De mindig csak az ő hagyo­mányos ötleteit, és nálunk soha nem volt olasz polgá­ri szituációit nézve, csak el­unjuk a nagy drámaíró-mes­tert is, és felüdüléssel fogad­juk, ahogy a vígjáték hagyo­mányos fortélyai, és figurái a hazai légkörű vígjáték ke­retei között mozognak. Ügy érezzük, ezzel az előadással is sikeresen újította meg a Televízió a klasszikusok és nem klasszikusok tv-filmen sorozatot. K. L. im hátterében. Amikor Le Corbusier 1952 körül kifej­tette híres elméletét „a plasz­tikus művészetek szintézisé­ről”, elámultam. Utóbb az­tán, saját fejlődésem hatása alatt, tudatára ébredtem an­nak, hogy a mai idők leg­nagyobb építőművészének el­gondolása nem tartalmazott valóban újat. — ön hogyan és hol avat­kozna be a jövő város ki­alakításába? — A Créteil-i városi ta­nács engem akart felkérni arra, hogy megteremtsem új, 35 ezer lakosú kerületé­nek polikrómiáját. A lakos­ság átlagos életkora 20 év körül mozog, s a kerület megépítésében 15, a hatáskö­rében állítólag szuverén épí­tész vesz részt, ök döntenek az épületek magasságáról és formájáról, elhelyezésükről és térközeikről, a tervezett mesterséges tó méreteiről és elhelyezéséről, valamint az építőanyagokról, sőt még a költségvetésről is. — Nem bízik a sokszínű város megvalósításának lehe­tőségében? — Száz százalékig hiszek benne, de fontos, hogy a plaszticitás szakembere már az elgondolás alapszintjén hallathassa a szavát. Nem szabad megelégedni azzal, hogy csak később kérik ki a tanácsát! Nem elég elké­szíteni a plasztika kimerít­hetetlen lehetőségeinek jegy­zékét, nem elég hangoztatni a funkciók elméletét. S fő­ként nem elég körvonalazni valamilyen műszakilag ki­vihető eszmét. A tömegnek követnie kell az esztétikai fejlődést az audio-vizuális nevelés köz­vetítésével. Az igazgatásnak kell jóváhagynia az új nor­mákat. Az építésznek és a városrendezőnek ismernie kell a legújabb fejleménye­ket. Fontos, hogy a vállalat elfogadja a plusz költsége­ket. Elvégre gyerekes dolog volna csodában reményked­ni, s feltételezni, hogy a plaszticitás szakembere va­rázsvesszejével szempillan­tás alatt széppé változtatja azt, ami rút. MOSOLYGÓ TÖRTÉIN ELEM Damjanich aranyórája Az 1843—49-es szabadságharc egyik hőse, Damja­nich tábornok, seregénél? alföldi táborozása során so­kat járt csapatszemlére. Egyszer egy falusi kocsmában volt kénytelen megszállni. A zsúfolt fogadóban folyt a bor Hencidától—Boncidáig, s a mulatozók olyan lármát csaptak, hogy a vendégszobában lehetetlenség volt aludni. A tábornoknak pedig szüksége volt a pi­henésre. — Kocsmáros! — szólt Damjanich. — Holnap korán kelek, mivel a tiszaháti cserjésben elvesztettem az aranyórámat! Költsön fel és segítsen megkeresni. A vigadók erre összesúgtak, kettenként-hármanként elszállingóztak, s amíg fáklyákkal az aranyóra keresé­sével hiába törték magukat — hiszen csak ravasz mese volt az egész —, Damjanich zavartalan álomba merült és reggelig jól kipihente magát. HAJÓTÖRÉST SZENVEDETT A Balti-tengeren hajótö­rést szenvedett az Eros nevű nyugatnémet hajó. A lengyel hajómentőszolgálat azonnal mentéshez látott, és gdyniai egysége fedélzetére vette az Eros kilenctagú személyzetét. A sérült hajót kikötőbe von­tatták.. FÖLDRENGÉS PUSZTÍTOTT Közepes erősségű földren­gés pusztított a törökországi Anatólia keleti részén. Há­rom kisgyermek megsebesült es száz lakóház összedőlt. FELGYÚJTOTTA AZ ERDŐT Egy portugáliai hadgya­korlat során világító lövedé­kek felgyújtottak egy erdőt. Egy személy meghalt és egy közeli falut ki kellett üríte­ni. POKOLGÉP ROBBANT Pokolgép robbant a Los Angeles-i törvényszék épü­letében, ahol Charles Man- sonnak és társainak perét tárgyalják. Sérülés nem tör­tént, de a károk jelentősek. CSATA A VENDÉGLŐBEN A nyugat-németorszagi Friedrichshafenben valóságos olasz—német csata zajlott le. Egy vendéglőben szóváltás támadt az ott-tartózkodó he­lyi lakosok, valamint a beté­rő olasz vendégmunkások kö­zött. A szóváltást tömegvere­kedés követte, húszán meg­sérültek és hétezer márka anyaki kár keletkezett. MEGÖLTE A LÁNYT Egy Nyugat-Németország- ban szolgáló 18 éves ame­rikai katona a Swabisch Gmüd melletti erdőben meg­ölte őrmesterének 14 éves. középiskolás lányát. Fennáll az a gyanú, hogy kéjgyilkos­ság történt. A katona ameri­kai bíróság előtt felel tetté­ért. A FÉRJ ELÁJULT A maiagai Pilar Ramirez asszonyt férje kórházba szál­lította, hogy megszülje gyer­meküket, de útban a klinika felé, a gépkocsiban életet adott egy kislánynak. Férje az izgalmaktól elájult. Az asszony nemcsak a csecsemőt hozta a világra, de élettársát is magához térítette. SZAKÁLL-LOPÁS Az angliai Bedfordban vád alá helyeztek egy embert, mert erőszakkal levágta egy szikh (indiai szekta) szakái- lát. Most azon töpreng a ha­tóság. hogy milyen vádat emeljen a szakálltolvaj ellen. Testi sértés vagy szakáll-lo- pás forog fenn? A szikheknél a szakáll a vallási személyi­ség szimbóluma. DINAMITTAL VOLT MEGRAKVA Tizenöt ember vesztette éle­tét és tizenöten megsebesül­tek, amikor egy dinamittal megrakott teherautó a para- iba-állambeli Campina Gran­de és Monteiro között fel- robant az országúton. A TYÚKÓLBAN LAKTAK A római rendőrség a fő­város közelében erőszakkal kiürített egy elhagyott tyúk­ólat, amelyben eddig egy öttagú család élt. A három rosszul táplált és beteg kis­gyermeket kórházba szállí­tották és eljárást indítottak, az anya elleti. ijrafelfedezett kellemes vígjáték

Next

/
Oldalképek
Tartalom